2021. március 13., szombat

Stephenie Meyer: Midnight sun - Éjféli nap (Twilight saga)


"Ebben a napszakban kívántam a leggyakrabban, hogy bárcsak képes lennék aludni."

*

Twilight ​forever! 
Megérkezett! Stephenie Meyer diadalmasan visszatért a Twilight saga világába ezzel a várva várt kötettel. Íme Edward és Bella ikonikus szerelmi története a vámpír szemszögéből.. A feledhetetlen történet Edward élményein keresztül friss, de tagadhatatlanul sötét csavart kap. 
Találkozása a gyönyörű és rejtélyes Bellával hosszú vámpíréletének legmeglepőbb, ugyanakkor leggyötrőbb élménye is. Miközben megismerjük Edward múltjának magával ragadó részleteit és belső életének összetettségét, megértjük azt is, hogy miért ez a találkozás lett élete legmeghatározóbb küzdelme. 
Mégis, hogyan követhetné a szívét, ha ezzel veszélybe sodorja szerelme életét? 
Az új kötet oldalain Stephenie Meyer visszarepít bennünket abba a világba, ami világszerte olvasók millióit ejtette rabul. Hádész és Perszephoné mítoszából merítve pedig egy epikus regényt tár az olvasók elé a halhatatlan szerelem mély örömeiről és letaglózó következményeiről. Teljes az élmény!

Nem vagyok az az elvetemült Twihard fan, de a Twilight könyvek az elsők között voltak, amiket elolvastam a könyvmollyá válásom elején, s habár nem rajongok a filmekért, a könyvek mindig is közel fognak állni hozzám. Amikor először olvastam a hírt, miszerint végre valahára megírja az írónő oly sok év kihagyás után a Midnight sunt, nagyon izgatott lettem, mert mindig is érdekelt, hogy Edward hogyan is élte meg az eseményeket és ha egy rövid időre is, de szerettem volna újra belecsöppenni Forks életébe és újra elmerülni az Alkonyat történetében.

Azt tudtam, hogy nem egy rövid regénnyel van dolgunk, de arra nem számítottam, hogy egy igazi féltéglát kapok, de cseppet sem bántam, hiszen így még több időt tölthettem el a karakterekkel és tovább is húzhattam az olvasást. Mivel egy igencsak vaskos kötetről van szó, ezért valamivel lassabban is olvastam ki, mint ahogy szoktam, de minden egyes vele töltött pillanat megérte, hiszen ugyanúgy olvastam, mintha elsőre tettem volna. És azt kell, hogy mondjam még így is elég nosztalgikus élményt nyújtott. A Twilight fanoknak mindenféleképpen igazi csemege, ami visszahozza a régi rajongást és újra tinit varázsol belőlünk. Maga a történet szerintem senki előtt sem ismeretlen. Adott egy különc lány, aki új városba költözik, új iskolába jár és adott egy fiú, aki nem hasonlítható egyik Forks-i tinihez sem, aki már első pillanattól kezdve kitűnik a többiek közül, aki nem emberi lény, s akinek a legfőbb tápláléka a vér. Nemcsak újra átélhetjük az Alkonyatot, de eddig nem látott és hallott információk is előtérbe kerülnek. Ad a történethez egy kis pluszt, s amíg el nem kezded, addig nem is tudatosul benned, hogy bizony ez hiányzott az életedből. Eleinte én is nagyon szkeptikus voltam, de aztán szépen meggyőzött a regény, hogy ez nem egy újabb bőrlehúzás egy már ismert és híres történetről, hanem egy plusz, ami sokat ad a már megismert világhoz. 

Gondolom sokan, ahogy én is, nem értettük miért is gránátalma a kötet szimbóluma, miért ez van előtérbe helyezve, de ahogy haladunk előre ez is szépen igazolja magát és több utaláson keresztül is megmutatja miért pont gránátalma van a kötet borítóján.  Ahogy elkezdtem olvasni magát a kötetet újra éreztem azt a borongós hangulatot, ami végig körül lengi a kötetet, s ha mellé még be is kapcsoljátok a Twilight hivatalos soundtrackjét, akkor lesz csak igazán robbanó és letaglózó az élmény. 

Az írónő 819 oldalon keresztül örvendeztet meg minket Edward gondolataival, a cselekvései hátterével, s ezzel párhuzamosan a többi Cullennel is, aminek különösen örültem, mivel Emmett, Alice és Jasper nagyon nagy kedvenceim, s végre úgy éreztem a kötet olvasása közben, hogy ők is több hangsúlyt kapnak, jobban rá vannak kényszerítve a kitárulkozásra, s emiatt nagyon hálás vagyok az írónőnek, még akkor is, ha néha Edward gondolatai az agyamra mentek és jó lett volna párszor behúzni neki, hogy térjen észhez és ne viselkedjen úgy, mint aki nem érdemli meg a boldogságot. 

S ez a kötet legnagyobb mondanivalója is, hogy mindenki megérdemli a boldogságot, senki sem kárhoztatott magányra. S még, ha úgy is érezzük, hogy nem vagyunk a társadalomba valók, vagy épp szörnyek vagyunk, ne felejtsük el, hogy a tetteink határoznak meg minket, nem az hogy éppen milyen körülmények közül jövünk, hanem azok a tettek és cselekedetek, amiket szabad akaratból teszünk vagy épp tettünk a múltban. 

Visszatérve a történetre hiába csak Edward szemszögéből van írva a történet sok karakter pont miatta kerül kedvezőbb megvilágításba. Míg Bella az Alkonyatban kissé idegőrlő volt, addig itt egy teljesen más oldalát mutatja meg. Aztán ott van Alice, aki jóval nagyobb teret kapott, s nem véletlenül, hiszen ő az alapja az egésznek, s ő az aki miatt egyáltalán beszélhetünk a Twilight sagáról. 

Ő az, aki habár nem tűnik annyira erősnek, mégis az, aki nemcsak az a kedves és szimpatikus lány, hanem ő is az, akinek nem egyszerű a múltja, mégis megtalálta a sötétségből kivezető utat, s aki felvillanyozta a Midnight sunt már csak a jelenlétével és a folytonos látomásaival, amik fejezetről fejezetre viszik előre a regényt. Ami alapjaiban véve hol szórakoztató, hol pedig már az ember idegeire megy, hiszen javarészt Edward őrlődését kísérhetjük nyomon, amikor is a vadász beleszeret az áldozatába és nem bír menekülni a bűvköréből. 

Maga a regény lefolyása is lassabb, mint a többi köteté, jóval több gyötrelmes pillanat is vegyül bele, ugyanakkor a Midnight sun csak a saga első részét foglalja magába, több részlettel, több belső monológgal és több önostorozással. Azt külön szeretném megemlíteni, hogy hiába baromi hosszú a kötet, egyáltalán nem lerágott csont, egyáltalán nem unalmas. Ennyi év eltelte után is van benne szerethető motívum és a történet sem halt meg az évek alatt. Az írónő feltámasztott egy sokak által kedvelt sorozatot, amit remélem egy Alice, Jasper vagy épp Emmett történet fog követni. Magában a kötetben továbbá különösen szerettem azt, hogy a kedvenc jeleneteimet is újraélhettem, gondolok itt a baseballos jelenetre vagy épp az első találkozásra. Összességében úgy érzem, hogy egy olyan kötetet kaptam, ami tökéletesen megkoronázta a Twilight iránti szeretetemet, de nem esett túlzásba és megmaradt a racionalitás talaján. Örülök, hogy végül befejezte az írónő és olvashattam, de kevesebb szenvedéssel és belső marcangolással élvezhetőbb lett volna, viszont így is egy kiemelkedő alkotást tett le az asztalra, ami hol veszélyes, kalandos vagy éppen véres. Ha mindig is kíváncsi voltál Edward hogyan élte át az Alkonyat eseményeit, akkor ezt a kötetet neked írták. Légy te is részese a Twilight élménynek és éld át Edward szemszögéből is a történetet, de vigyázat, mert a kötet után erősen nosztalgikus hangulatba kerülhetsz, és nem biztos, hogy meg tudod állni, hogy ne folytasd a már megismert és szeretett történetet az oroszlán és a bárány szerelméről.
"Miért kellett idejönnie? Miért kell léteznie? Miért kellett elrontania azt a kis békét, amire végre rátaláltam a halhatatlanságomban? Miért kellett ennek a bosszantó emberi lénynek világra jönnie? Tönkre fog tenni engem."

"Mert bár meggyilkolhattam volna az összes pókot a házában, levághattam volna az összes tövist minden egyes rózsabokorról, amihez valaha hozzáérhet, az útjába állhattam volna minden egyes gyorsuló autónak, ami egy kilométeres körzetben megközelíti őt, de semmit sem tehettem, hogy megváltoztassam azt, ami vagyok."

"Véletlenül gyökerestül kitéptem a fiatal lucfenyőt, amin a kezemet pihentettem, amikor megláttam, hogy Mike az ujjai közé fogja Bella egyik hajtincsét."

"Miközben ő evett, egy furcsa párhuzam ugrott be nekem váratlanul. Egy pillanatra Perszephonét láttam magam előtt, kezében a gránátalmával. Aki az Alvilágra kárkoztatja magát.
Tehát ez lettem volna én? Hádész maga, aki miután megkívánta a tavaszt, elrabolja, és végtelen éjszakára ítéli."

"Ha csak eggyel több gránátalmát veszek el a kelleténél, akkor Bella örökké alvilágra ítéltetik velem. Nem lesz visszaút. Tavasz, napfény, család, jövő, lélek - mindnek búcsút inthet."

"Ahogy a nedves haja hosszú hínárként tekergett a válla fölött, az arcán pedig megcsillant a holdfény, Bella több volt mint csinos. Kellene egy olyan szó, ami képes leírni ezt az állapotot, ami félúton helyezkedik el egy istennő és egy hableány között."



 🛒 Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése