2021. március 4., csütörtök

Ella Steel: Vágyak dallama


"Csak ültem, és néztem a tányéromra pakolt ételt. Meg akartam várni apát. Nem volt kedvem ma is nélküle enni."

*

Kíra ​Wells egy fiatal nő, akinek a szívén ütött sebek nehezen gyógyulnak. Az egyetlen, ami mindig boldoggá teszi, ha énekelhet. Szeretne bizonyítani, maga mögött hagyni egykori énjét, de fél, mi lesz, ha az emberek kegyetlensége még ettől az egy örömforrástól is megfosztja. 
Jelentkezik egy versenyre, de már az első nap szembekerül azzal a férfival, aki az éneklés terén a legnagyobb félelmét személyesíti meg. 
Logan Kenward tudásának és alázatos munkájának köszönhetően magasra jutott. Szakmájában elismert, tekintélyt parancsoló, arrogáns férfi, aki nem rejti véka alá véleményét. Életét hosszú évek óta a nyilvánosság előtt éli, múltjáról azonban mit sem tud a világ. 
Kíra mindent meg akar tenni, hogy kivívja Logan elismerését, ezzel egy időben Logan azon dolgozik, hogy múltja Kíra előtt is titok maradhasson. 
Mindennapivá válik a küzdelem az elfojtott vágyak és a felszínre törő érzelmek ellen. De mi történik, amikor a vágyak dallama őket is magával ragadja? 
„A lelkem törött darabkái a zongorából áradó dallamok szárnyán táncra perdültek, hogy a magasba emelkedve, újra egyesülhessenek.”

Először is szeretném megköszönni az írónőnek, hogy előolvashattam a nemsokára megjelenő új könyvét. Mint azt sokan tudjátok, ha meghallom Ella Steel nevét, az nekem garancia a kikapcsolódásra és egy jó történetre. Ez a Vágyak dallama alatt sem volt másképp. Úgy érzem, hogy egyre erősebb és erősebb lesz az írónő hangja, egyre több mindent rejt el a regényeiben és egyre több mindenre hívja fel a figyelmet.

A Vágyak dallama nemcsak Kíra és Logan egymásra találásának története, hanem a tiéd is. Kaptam egy elgondolkodtató sztorit, két érdekes karaktert és megannyi kérdést, amire a kötet olvasása közben választ is kaptam. Nem akartam sietni a kötettel, mivel az utóbbi időben úgy vettem észre, ha több időt hagyok egy-egy regényre, akkor sokkal jobban leülepedik a sztori, mintha gyorsan kivégeztem volna. A Vágyak dallama alatt nemcsak arra figyelünk, ami a sorok között történik, hanem arra is, ami bennünk megy végbe, hiszen a kötet ránk is hatást gyakorol. Már, ahogy belekezd az írónő, abban van valami egészen lebilincselő. Nem egy regényét olvastam már, de az biztos, hogy mindig meg tud lepni. Úgy érzem, hogy ez a regénye egy kicsit más, mint a többi. Kicsit komolyabb, ugyanakkor megvannak benne azok a tipikus "ellasteel" jegyek, amik azzá teszik a regényt, ami. Ella tipikusan az az írónő, aki képes az olvasókat már az első oldalon megvenni és meg is tudja tartani őket, egészen a utolsó oldalakig. Ez a Vágyak dallamával sem volt másképp. Már az első fejezetek után éreztem, hogy ezt nekem írta az írónő. Nemcsak megírt egy újabb regényt, de tartalommal és bölcseletekkel töltötte meg. Tetszett, ahogy szépen fejezetről fejezetre építette a cselekményt, s csak akkor adott hozzá újabb hozzávalót, amikor a történetnek arra volt szüksége. 

Maga a cselekmény középpontjában egy tehetségkutató áll, de nem olyan, mint amit az itthoni tv-k sugároznak, hanem olyan, ahol tényleg a tehetség számít, az hogy mit tudsz letenni az asztalra és nem az, hogy mennyire vagy eladható vagy épp milyen messze ér el apuci kicsi keze. Egy ideje iszonyatosan csalódott vagyok a tehetségkutatók iránt, viszont még ha csak könyvben is, de az írónő visszahozta a szeretetemet irántuk, hiszen régen agyba-főbe néztem őket és szurkoltak az épp aktuális kedvenceimnek. 

Az írónő ezt az érzést váltotta ki újra belőlem az új regényével, ahol Kíra mellett más tehetséges emberekkel is megismerkedhettem. Mint az már sokatoknak feltűnt, Ella Steel igazi családot alkot a karaktereivel. Mindig van valami kapcsolat, ami visszautal egy régebbi regényére, s ezzel erősen nosztalgikus hatást vált ki az olvasókból. A Vágyak dallama is tökéletesen beleillik ebbe a családba, s éppen emiatt is imádtam annyira olvasni. 

De mindezek mellett, hogy boldogságot ad, el is gondolkodtatja az embert, hiszen megannyi komoly problémát és témát feszeget. Helyet kap a kötetben a család fogalma, s itt nemcsak a vérszerintire kell gondolni, aztán a depresszió, a csalódások elfogadása, a csigaházból való kilépés, saját magunk megismerése, a látszat mögé belátás és a barátok fogalma, az általuk nyújtott védelem, elfogadás és szeretet. Tetszett, hogy ennyi mindenre világít rá, hogy ennyire sokszínű és minden egyes oldalon képes meglepetéseket tárni elénk. 

Nemcsak Kíra és Logan, hanem a kötet összes karaktere igazi jelzőfény, csak meg kell találnunk azt, akire a leginkább hasonlítunk és rá kell lelnünk a helyes útra. Visszatérve a regényhez... Érzelmileg igazi hullámvasút, hol a mélybe taszít, hol kiemel. Hol meglep, s hol tudjuk mi lesz a következő oldalon, mégis minden egyes fejezettel egyre inkább úgy érezzük, hogy egy kicsit mi is Kíra helyében vagyunk. 

Maga a cselekmény felettébb olvasmányos, pörögnek az események, nincs egyetlen egy unalmas perc sem és mindig mutat valami újat, ami más mederbe sodorja az események halmát. Ami az érzelmi részét illeti, előre lehet sejteni mi lesz a vége, hiszen romantikus regénnyel van dolgunk, mégis szépen, megalapozva tárja csak elénk az írónő az elrejtett gondolatokat és az érzéseket, amik szépen lassan, ahogy haladunk előre úgy törnek fel a karakterekből és adnak a cselekménynek egy pikantérikusabb, erotikusabb vonalat. 

Különösen tetszett az írónő megoldása, miszerint először egy igazi tuskót mutat be, majd szépen a kötet előrehaladtával vetkőzteti le, majd aztán fel nekünk Logant és mutatja meg, hogy semmi sem fekete-fehér, mindenkiben vannak árnyalatok, mindenkinek van múltja, s olykor ezek nem a legboldogabb pillanatok. Ella Steel Loganen keresztül mutatja be egy megtört ember életútját, aki harcolt és felállt a padlóról, s aki habár külsőleg erős, belül még mindig az az elveszett kisfiú, aki volt, aki igazi szörnyűségeket élt át. 

Emellett Kíra is kemény múlttal rendelkezik, csak azért is, hogy ne könnyítse meg az írónő az olvasók dolgát és vele is megmutathassa azt, ami a kötet egyik legfontosabb mondanivalója is, hogy nem a múltunk határoz meg minket, hanem az, hogy kik akarunk lenni és ezért mit teszünk, illetve mit nem teszünk meg. 

Emiatt néhol fájdalmasabb az olvasás, de higgyétek el, kell ez a teljes képhez, hiszen így lesz igazán látható az az út, amit a két karakter bejár, s így adja ki szépen azt a hatalmas fejlődést, amit a kötet elejétől kezdve a végéig végbemegy bennük.  Imádtam, ahogy az írónő mozgatta a szálakat, ahogy a kellő helyeken lett egyre komolyabb és egyre értelmesebb a regény, ahogy minden egyes apró információval még több izgalmat váltott ki belőlem, ahogy oldalról oldalra azt éreztem, hogy nem akarom, hogy vége legyen. Le a kalappal, hiszen ismét sikerült egy igencsak sikergyanús regényt írni, ahol a dallamok nemcsak a közönséget érik el, hanem a szívünket is. A Vágyak dallama hűen a címéhez egy felettébb tartalmas, zenei kísérettel megtoldott, hangulatos, de ugyanakkor komoly történet két szív egymásra találásáról és a lélek dallamának kifejezéséről. Nemcsak a cím tökéletes, hanem a kötetben megszólaló számok is, amik tökéletesen megalapozzák a kötet hangulatát és még több érzelmeket adnak át velük. Összességében nagyon szerettem és bízom benne, hogy az Ella Steel rajongók is legalább annyira odáig lesznek Kíra és Logan történetéért, mint én.
"A sebzett lelkű lány, aki még engem is meghajlásra késztet. Neki még azt is elnézném, ha fenn hordaná az orrát. De nem teszi. Ő nem olyan. Amilyen alázat volt a szemében a színpadra lépésekor, épp olyan harcias tűz lobogott benne, amikor rám emelte smaragdzöld tekintetét."

"Logan Kenward egészen más kategóriába tartozik, mint én. Ő jobb. Kivételesebb. Felsőbbrendűbb. Mégis... Amikor rám nézett, ahogy megérintett, a szavak, amiket nekem suttogott...."

"Az ő pillantása mellett a háborgó tenger föléd tornyosuló, vad hullámai is semmivé lesznek... Egy másodpercre úgy éreztem, elvesztem."

" - Hagyd már, te barom. A jó bor is nemesedik a korral, lehet, Kíra már tudja, amit sokan még nem."

" - Már abban a pillanatban berobbantál a szívembe, amikor először kiálltál elénk a színpadra. Ami pedig tegnap történt..."

"Szerelem... Szerelem? Tessék? Kimondta? Igen, és méghozzá milyen nyomatékosan ejtette ki ezt az egyetlen szót."



 🛒 Ha te is elolvasnád, az alábbi helyekről előrendelhető:


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése