2021. március 28., vasárnap

Kylie Scott: Trust - Bizalom


 " - Nehogy elfelejtsd a kukoricachipset! - kiabálta Georgia a kocsija ablakából kihajolva."

*

A ​fiatalság a tapasztalatszerzésről szól: milyen az, amikor először lógsz a suliból, amikor először leszel szerelmes… és amikor először nyom valaki fegyvert a fejedhez. Miután a tizenhét éves Edie-t a helyi bolt kirablása közben túszul ejtik, az élete alapjaiban megváltozik. 
Elege lesz a magániskolájában uralkodó sznobizmusból és gúnyolódásból, és átiratkozik a helyi állami gimibe, nem sejtve, hogy ott találkozik Johnnal, aki az életét is kockára téve megmentette őt. 
Miközben Edie élete sokkal intenzívebbé válik, John éppen jó útra akar térni évekig tartó bulizás és drogdílerkedés után: nem késik az órákról és a jövőjét tervezi. Kettejük között egy valószerűtlen szövetség alakul ki: John megvédi Edie-t a hülyeségektől, és segít neki tágabb perspektívában gondolkodni. De amikor még egy „első” dologban segít neki, mégpedig abban, hogy elveszítse a szüzességét, a barátságuk bonyolulttá válik. 
Közben újra abban a veszélyes világban találják magukat, amit alig tudtak túlélni. Elsőre még szerencsésen megoldották, de most már többet veszíthetnek: egymást.

Kylie Scott írásai mindig jókor találnak meg, és ez a Bizalommal sem volt másképp. Először a borító vonta magára a figyelmemet, hiszen ezzel a fekete-szürke háttérrel és a kék színnel egyből odavonzza a figyelmet és hiába félmeztelen pasi van rajta, nem lesz emiatt olcsó. Eleve is odáig vagyok ezekért a csodákért és a Trust borítója is ilyen. Ízléses mégis szexi. Tökéletes John, aki garantáltan elrabolja a női olvasók szívét. Aztán a borító után elolvastam a fülszöveget és tudtam, hogy nekem ezt olvasnom kell.

Már a kötet eleje lesokkolt és mély gondolatokat ébresztett bennem. Kyle Scott már az első fejezetekkel velős gondolatokat közvetít és ez végig kihatással van a regényre. Elgondolkodtató, de egyben gyors lefolyású, könnyen emészthető olvasmány is. Hozza a már megszokott stílust, amit elvárok az írónőtől, és egy percig sem akarja másnak mutatni magát, mint aki. Az különösen tetszett, hogy nem menekült el a problémák elől, hanem szembesített minket vele, és a regény kibontakozásával összhangban adja át a Trust mondanivalóját. Imádtam olvasni és szerettem benne, hogy mindent őszintén írt le, nem akart tökéletes lenni, a karaktereivel sem erre törekedett, mégis értékeket és gondolatokat adott át a regényével. Maga az alapsztori már az első oldalakon beszippantott és nagyon kíváncsivá is tett, hogy mit fog ebből az egészből kihozni az írónő, s ha voltak is fenntartásaim, azok elég hamar el is párologtak. Többet között az életről ír, az elfogadásról, a bántalmazásról, a függőségről, az élet jó és rossz oldaláról, az iskolai megfélemlítésről és arról, hogy legyünk akárkik, megérdemeljük a teljes életet és a boldogságot. A kötet egy szálon fut, mégis két karakter életútját mutatja be. Nemcsak Edie-n van a hangsúly, hanem Johnon is. 

Edie-n keresztül lehetünk szemtanúi a tökéletlenségnek, ami nem jelenti azt, hogy kevesebbek lennénk a többieknél, sőt pont amiatt, hogy nem tökéletes, hogy nem egy modell alkat, lett annyira szimpatikus már az elején és végig azt éreztem, hogy akár rólam is írhatott volna az írónő, kivéve a fegyveres rablós dolgot, mert az nem történt meg velem, de én is voltam ugyanúgy bizonytalan magammal szemben, nem hittem el, ha valaki érdeklődött irántam, s ezzel azt mutatja meg az írónő, hogy lehetünk bárkik, nézhetünk ki bárhogyan, az élet ott van előttünk, csak meg kell ragadni és átélni, megtapasztalni azokat az eseményeket és fontos momentumokat, amit elénk sodor. 

Aztán ott van John, a cuki rosszfiú, akit nem lehet utálni, aki elég hamar belopja magát a szívedbe és akin keresztül láthatjuk azt, hogy a legmélyebb gödörből is van kiút, folyamatosan fejlődünk és semmi sincs kőbe vésve, lehetünk akárkik, előttünk áll az élet és ha van bennünk elég akaraterő bármilyen skatulyából ki tudunk lépni. Emellett a traumák feldolgozása, a beilleszkedés és társadalmi sztereotípiák földbe tiprása is fontos szerepet kap. 

A Trust megmutatja, hogy nem kell ahhoz pompom lánynak lenni, hogy megkapd az áhított fiút és nem kell mások véleményét kőbe vésett szentírásként kezelni. A kötet megtanít szeretni és szeretve lenni. Megtanít arra, hogy fogadd el azt, aki vagy és hozd ki ebből a maximumot. Megtanít arra, hogy élj az álmaidnak, állíts fontossági sorrendet és szórd ki az életedből azokat, akik gátolnak vagy épp azokat, akik visszahúznak. Emellett arra is rámutat, hogy legtöbb esetben a bajban ismerszik meg az ember igaz barátja, s aki a te szerencsétlenségeden akar nyerészkedni, annak jobb minél előbb elengedni a kezét és más emberek felé nyitni. 

Mindezt Kylie Scott középiskolai közegbe helyezte el, s emiatt nem lett kevesebb a regény, hiszen pont ez az a réteg, akinek szüksége van az iránymutatásra és arra, hogy rájuk is odafigyeljen az ember. Szerettem a karaktereket, szerettem a cselekményt és szerettem, ahogy a kellő helyeken találtak el a gondolatok és ahogy egyre jobban kibontakozott a lelki szemeim előtt a cselekmény. Ami pedig a szerelmi szálat illeti, szerintem nagyon aranyos volt és jót tett a kötetnek, hogy ennyire lassan bontakozott ki, hogy volt varázsa és nem egyből a kötet elején akarta letuszkolni a torkunkon az írónő, mert így a maga nemében sokkal szerethetőbb lett. 

Összességében nagyon szerettem és sokkal több mindent adott ez a kötet, mint amire számítottam. Értéket adott és közvetített, fontos dolgokat helyezett az események középpontjába és nem egy helyen vetette be a lehengerlő stílusát, ami egyszerre tette letehetetlenné és igazán különlegessé a kötetet. Nem volt túl nyomasztó, még a keményebb témák ellenére sem, sőt minden egyes mozzanatot, eseményt és jelenetet önmagához hűen írt és mutatott be az írónő. Egy percig nem éreztem azt, hogy valami nincs a helyén, mert ahol kellett a végletekig komoly maradt, de ahol feszültségoldásra volt szükség ott bevetette a humor eszközét. A kötetnek a barátokból szerelmesek vonal (friends to lovers) igazán jót tett és emiatt is annyira keserédes maga a történet, van benne bánat is, de örömteli pillanatok és az első szerelem varázsa is, ami miatt sok helyen már-már bájos volt a történet. Maga a cselekmény nagyon pörög, a kezdeti lassúság helyét átveszi egy gyorsabb tempó, ami arra ösztökél, hogy minél előbb fejezd be a kötetet és tudd meg mi lett Edie és John történetének a vége.
"Azt kívántam, bárcsak tényleg gyilkos bálna lennék. Akkor leharapnám Kara fejét, és strandlabdának használnám. Ki tudja, lehet, hogy a búrája amúgy is csak forró levegővel van tele."

" - Fura - mondtam az elsuhanó házakat nézve. - Most már tudom, mennyi mindentől félhet az ember, és ez megrémiszt. Másrészt olyan érzésem is van, hogy azok után, amit átéltem, mindent túl tudok élni. Úgy értem, hogy mitől kellene félnem? Fura, nem?"

" - Másrészt aligha van értelme úgy életben maradni, ha közben nem akarod rendbe hozni a dolgokat. - Komolyan csengett a hangja, és az arckifejezése is komoly volt. - Nem így van?"

"Fütyültem a baconos és juharszirupos palacsintára, nekem Johntól csorgott a nyálam."

" - Miért más szabályok érvényesek rád és rám?
 - Mert még soha nem találkoztam olyan lánnyal, akire vigyázni szeretnék."



 🛒 Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető!




2021. március 26., péntek

Marissa Meyer: Cress (Holdbéli krónikák 3.)


"A műhold tizenhat óránként írt le egy teljes kört a Föld körül."

*

Még a jövőben is akadnak bajba jutott hölgyek… (Mert néha még a legerősebbeket is meg kell menteni…) 
Cress mindent kockára tett azért, hogy figyelmeztesse Cindert Levana királynő gonosz tervére; még úgy is, hogy gyerekkora óta egy műholdba zárva él, netmonitorok társaságában. A rengeteg képernyő előtt töltött idő alatt Cress zseniális hackerré vált. Csakhogy parancs érkezett Levanától, hogy keresse meg Cindert és az ő jóképű tettestársát. 
Amikor Cinder, Thorne kapitány, Scarlet és Farkas Cress kiszabadítására irányuló merész küldetése félresiklik, a csapat szétválik. Cress végre kiszabadul, ám ezért súlyos árat kell fizetnie. Mindeközben Levana királynőt semmi sem állíthatja meg abban, hogy feleségül menjen Kai császárhoz. 
Lehet, hogy Cress, Scarlet és Cinder nem önként vállalkozott arra, hogy megmentse a világot, de talán egyedül ők képesek rá. Vajon megtalálják a kiutat a legreménytelenebb helyzetekből?


Cresst már a Scarlet alatt megismerhettük, de úgy igazán csak a harmadik részben bontakozik ki a karaktere, s ekkor is csatlakozik a többiekhez. Nem titok, hogy mennyire is imádom Aranyhaj történetét, s bizony ez a rész egy retelling, méghozzá Aranyhaj retelling egy jó nagy adag sci-fis csavarral. Akármennyire is szokatlan volt először ez a vonal, annyira megkedveltem a végére, hogy úgy érzem a Holdbéli krónikák kötetről kötetre egyre jobb és izgalmasabb lesz. Ez a Cress alatt sem volt másképp. Kaptunk egy megmentésre váró hősnőt, akit már az első találkozás alkalmával a szívünkbe zártunk és egy csibészes főhőst, akit sokáig nem igazán szívleltem, de aztán csak megmutatta ki is ő és mennyi minden lapul az egója alatt. Határozottan kedvenc lett ez a rész is.

A maga 600 oldalával nem egy rövid olvasmány, de minden egyes oldala igazi kincs. Talán már feltűnt, hogy mennyire is imádom ezt a sorozatot, de ha nem, akkor itt egy újabb emlékeztető, hiszen a Holdbéli krónikákat mindenkinek el kéne olvasnia. Nemcsak amiatt, mert aktuális a vírusos helyzet miatt, hanem azért is, mert iszonyatosan kalandos, olvasmányos, nehéz letenni és levesz a lábadról. Nem számítottam rá, hogy ennyire szeretni fogom, mégis a Scarlettel szorosan az élmezőnyben van, már csak azért is, mert csavarokkal teli, meglepetésekben és szerelmekben gazdag történet, amit nem akartam letenni és nem akartam, hogy véget érjen. Az írónő egy újabb fergeteges résszel lepte meg olvasóit, gyönyörű kerettel és a már megszokott színvonallal. Nagyon szerethető, szépen ívelő, mestermű, ami kitűnik a sci-fi műfajából és ami helyet követel a képzeletbeli trónon. Nagyon izgatott voltam a kötettel kapcsolatban és szerencsére minden hozzá fűzött reményemet betöltötte, sőt felül is múlta azokat, hiszen nem egy helyen mutatta meg azt, hogy milyen is az, ha egy cselekmény szerteágazó, ha több szálon, több karakter szemszögéből fut és egy bizonyos ponton azt is megmutatta, milyen az, ha ezek a szálak összeérnek és milyen az, ha az első kötetben megkezdett szál végre értelmét nyeri és el tudod helyezni az apró információkat, amik később kiadják a teljes képet. 

Emiatt is mondható el a kötetről, hogy mind külsőleg, s mind tartalmilag a helyén van minden, szemet kápráztatóan aprólékos és nincs egy felesleges szál vagy épp mozzanat benne. Cress megmutatta, hogy mennyi fantáziával van megáldva, hogy mennyire varázslatos és mennyire gazdag mind érzelmek téren, s mind a cselekményt tekintve, ami hol gyorsabb mederben száguld, s hol pedig lelassít, hogy letelepedjenek az információk és engedi, hogy mi magunk rakjuk össze a kirakós darabkáit. 

Az írónő itt is hozta a megszokott minőséget, s nem túlzok, ha azt állítom, hogy eddig ez a legkalandosabb, legszórakoztatóbb, legvarázslatosabb rész az eddigiek közül, s még koránt sincs vége, de már ennél a harmadik résznél is érezhető, hogy a történet java még csak most kezdődik el igazán. Imádtam, hogy nemcsak Cress, de ugyanúgy a többiek is újra szerepet kaptak és végre Thorne is kilép abból a skatulyából, amibe belepasszírozta az írónő és igenis megmutatja, hogy van benne fantázia, nemcsak egy szép pofi és bűntettek lajstroma. 

Igen, kedvelhető és szerethető karakter, akinek lehet drukkolni, s aki megmutatja, hogy milyen értékek is rejlenek a mélyben. Maga a cselekmény humorban és érzelmekben, szerelmekben sem marad alul, viszont azt nagyon sajnáltam, hogy Scarlet és Farkas kevesebb szerepet kapott, de remélem ezt a későbbiekben orvosolni fogja az írónő, hiszen kár lenne értük. Cress és Thorne kapcsolata eléggé szokatlan módon kezdődik, de annál édesebben folytatódik, s képtelenség nem megkedvelni a párosukat. 

Tetszett, hogy az írónő a megmentendő hercegnő szerepébe passzírozta bele Cresst, ugyanakkor azt is megmutatta, hogy nem feltétlen van szüksége a megmentésre, hiszen képes megállni a saját lábán, találékony és könnyen alkalmazkodik. Mellette Thorne-t is alaposabban megismerhetjük és nemcsak azt az énjét, akit mutat másoknak, hanem a finomabb, értelmesebb oldalát is, s hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vett le a lábamról, mert levett és nem értem eddig miért nem kedveltem őt. 

Lehet, hogy nem egy szőke herceg fehér lovon, de vannak benne értékek és ha megnyílik, akkor igazi kincsekre lelhetünk. Scarleték mellett Cress és Thorne lett a másik kedvenc párosom. Mellettük Cinder is hangsúlyos, de emellett a karakter fejlődésének a szemtanúi is lehetünk. Ez a kötet az, ami szerintem a legtöbb érzelmet hordozza magában, s nemcsak azért, mert a végére eléggé szomorú jelenet is a szemünk elé tárul, hanem azért is, mert olyan csavart dobott be az írónő, amire nem számítottam, s ami nagyon megviselt. Sírni nem sírtam, de mindenképp ajánlom a zsepi beszerzését.

Összességében egy akciódús, kalandos regényt kaptam, ami egyre közelebb visz minket a sorozat lezárásához, ugyanakkor titkokat és megoldásokat is rejt magában. Az írónő újfent lenyűgözött a lényegre törő leírásaival, azzal ahogy a cselekményt alakítja, s a karakterek sokszínűségével és nem mindennapi megjelenésükkel. Annak kifejezetten örülök, hogy Iko is a helyére került, s végre a fanartok is értelmet nyertek számomra. Winter és Jacin, a negyedik kötet főszereplői is tiszteletüket tették e kötet alatt, de még nem tudom mit gondoljak róluk. Mindenesetre nagyon várom a következő részt, s remélem minél hamarabb olvashatjuk is. Ha egy igazán izgalmas és egyedi sorozatra vágysz, ami humoros is és komoly is, de egyben fantasy elemekkel tarkított sci-fi, akkor nagyon ajánlom a Holdbéli krónikákat, mert egy igazán kiemelkedő alkotás tele izgalmakkal, váratlan fordulatokkal, szerethető karakterekkel és mesés elemekkel. Retelling egy teljesen új köntösben és megvilágításban, ami olvasók millióinak a szívét rabolta már el.
" - Gondolod, hogy valaha is viszont fogsz szeretni?
  - Cress, nagyon édes vagy, de nem én vagyok az első srác, akivel valaha találkoztál? Gyere, állj fel szépen!"

" - Kicsinálsz, Cress! Mégis mikor tettem én bármit, ami hősiesnek tűnik? Az, hogy kimentettünk téged a műholdról, Cinder ötlete volt, és te voltál az, akinek köszönhetően nem haltunk szörnyet, amikor lezuhantunk, aki végigvezetett a sivatagon..."

" - Idióta vagy, ha utánamész! - torkolta le Jamal. - Addigra már úgyis eladják, és az az öreg nem fog érte kétszer fizetni. Tégy magadnak egy szívességet, és lépj tovább! Hiszen csak egy kagyló holdlakó, ennyit nem ér!
 - Ha őszintén így gondolod - dugta vissza korábbi helyére a fegyvert Thorne -, akkor  nem ismered fel a valódi értéket, még akkor sem, ha kiszúrja a szemed."

" - Elnézést, bocsánat, ne is foglalkozzatok velem, csak beugrom ide... Ó, nahát, szia! - köszönt egy kifejezetten jóképű, Kaira hasonlító droidnak, aki a többiekhez hasonlóan szintén nem reagált. - Vagy mégsem - motyogta, ahogy elnyomakodott mellette. - Elnézést, egy kis helyet, ha kérhetem!"

"Hanem mert a valódi Carswell Thorne erőt adott neki a sivatagban. Eljött érte, amikor elrabolták. megcsókolta, amikor minden remény odaveszett, és a halál küszöbén jártak."



 🛒 Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető!



2021. március 18., csütörtök

Rachael Anderson: The Fall of Lord Drayson - Lord Drayson bukása (Tanglewood 1.)


 "Lucy Beresford kisasszonyt, az elhunyt lelkész lányát szerető szülei arra nevelték, hogy mindig igazat mondjon."

*

Amikor Colin Cavendish, Drayson újdonsült grófja tájékoztatja Lucy Beresfordot, hogy az édesanyjával együtt el kell hagyniuk a házat, amit az elmúlt két évben az otthonuknak tekintettek, Lucy rettentően felháborodik. 
Nincs se pénzük, se rokonaik, nincs senki, akihez segítségért fordulhatnának, és nincs hova menniük. Hogy meri a gróf minden lelkiismeretfurdalás nélkül felrúgni az apja Beresfordéknak tett ígéretét? A végzet Lucy kezére játszik, amikor egy lovasbaleset után eszméletlen állapotban talál a grófra az út közepén. 
Amikor a férfi magához tér és nem emlékszik rá, hogy ki is ő valójában, Lucy megragadja az alkalmat, hogy leckét adjon alázatosságból a grófnak: elhiteti vele, hogy ő csupán egy egyszerű szolga, méghozzá Lucy szolgálatában. 
És ezzel kezdetét veszi az elbűvölő mese egy nagyképű lordról és egy lobbanékony fiatal lányról, akik úgy belekavarodnak az események hálójába, hogy az is kérdésessé válik, kikeverednek-e belőle valaha.

Rachael Anderson első magyarul megjelent regénye azonnal elnyerte a szívemet és nagyon örülök, hogy a magyar olvasók is megismerhetik az írónőt és a történeteit. A Lord Drayson bukása egy felettébb aranyos tündérmese, ami igaz kicsit kiszámítható, de nagyon szerethető és a karakterek is igazi egyéniségek. Erős nyitánya ez a Tanglewood sorozatnak és ha a többi rész is ennyire édes, humoros és szórakoztató lesz, akkor nagyon fogom szeretni őket.

Először a Blogturné klubnál találkoztam a könyvvel és egyből felkeltette az érdeklődésemet. Csábít a fülszöveg, megfog a borító és nem is volt kérdés, hogy szeretném e olvasni. Igazi könnyed kis olvasmány tele édes jelenetekkel, humorral és egy jó nagy adag bájjal, ami végigkíséri a regényt az utolsó sorokig. Már a kötet elején lehet érezni, hogy ez bizony egy nagyon könnyed történet lesz és hűen önmagához tartotta az elvárt szintet és minden egyes oldallal egyre többet és többet adott magából. Maga a kötet nem kezdődik idillien, de ahogy haladunk úgy mutatja meg az igazi valóját és úgy veszi le az olvasóit is a lábukról. A Lord Drayson bukásában megismerhetjük Lucy és Colin szerelmének történetét, ami már az elején egy hatalmas csavarral indít, mégis humoros és egészen elbűvölő körítést ad a történetnek. Imádtam olvasni és minden egyes percért hálás vagyok, hiszen a lelkemnek pont erre a cuki történetre volt szüksége. Igaz, néhány helyen nagyon tündérmesés, de épp emiatt is annyira szerethető, s bátran merem állítani azt, hogy aki alapjáraton nincs oda a történelmi romantikus regényekért, az is tud benne olyan elemeket felfedezni, ami miatt érdekessé és igazi kikapcsolódássá válik számára a regény. Ahogy elkezdtem voltak kételyeim, de ez rögtön el is illant. 

Azt viszont be kell vallanom, hogy az elején Lord Drayson nagyon nem volt szimpatikus, legszívesebben rávágtam volna az ajtót, de aztán a csavart követően egyre inkább megkedveltem és drukkoltam neki. Ezzel szemben Lucy már a kezdetektől nagy kedvencemmé avanzsált és ez ki is tartott az utolsó oldalakig. Maguk a mellékkarakterek is nagyon szerethetőek, bájosak, igazi egyéniségek, akik hol kedvesek, hol pedig megmutatják, hogy sokszor sokkal több minden lapul a felszín alatt, mint azt az ember elsőre gondolná. 

Ami magát a cselekményt illeti hol szórakoztató, s hol pedig valami fontosra hívja fel a figyelmet. Nemcsak egy szeleburdi történet ez, hanem annál jóval több. Igen, aranyos meg nagyon könnyed, guilty pleasure olvasmány, de a gyászt is érinti és az újrakezdés lehetőségét is, ami szerintem azért is fontos, mert a szeretteink is azt akarnák, hogy boldogok legyünk és újra teljes életet élhessünk az elvesztésük után is. 

Az különösen tetszett a történetben, hogy nemcsak egy szerelemnek lehettünk a szem - és fültanúi, hanem kettőnek is és, ha nem csal a szimatom, akkor burkoltan, de egy harmadiknak az eleje is el van rejtve a sorok között. Habár nem vagyok oda a sablonos történetekért, ezt mégis imádtam minden egyes hibájával együtt. Nem egy slow burn romance, mégis van benne valami, ami megfog és nem ereszt. 

Eredeti, mert egy nagyon kedves kis sztorival van dolgunk és eredeti, mert édes és felettébb szórakoztató módon tárja elénk az írónő Lucy és Colin nem szokványos megismerkedésének történetét. Nem egyszer csalt mosolyt az arcomra a párosuk, s ha nem is egy vágyaktól túltengő kötet attól még a maga nemében megvan a vágyódás és a szerelem iránti igény. Legjobban úgy tudnám jellemezni a kötetet, mint egy igencsak bájos és kedves kis történet tele érzelmekkel és érdekes karakterekkel. Ha szereted Jane Austent és a 19. században játszódó, korhű romantikus történeteket egy csipetnyi csavarral, akkor a Tanglewood sorozat első része neked való. Tökéletes kikapcsolódás egy hosszúra nyújt nap után, ami nem vár tőled világmegváltó gondolatokat, mégis ellazít és boldogsággal tölti meg a szíved legeldugottabb zugát is. Hatalmas kedvenccé vált, meggyőzött a kedvességével és izgatottan várom a következő kötetet, ami a már megismert Mr. Ludlow történetét meséli el. Nagyon várom, hogy megtudhassam mit is tartogat számára az írónő. 
" - Ha esetleg elfelejtette volna, én egy lelkész lánya vagyok - emlékeztette Lucy. - Az apám arra tanított, hogy higgyek abban, hogy mindenki számára van remény."

" - Vigyázzon, mit vet, Beresford kisasszony! Hamarosan eljön az aratás napja."

" - Hacsak nem tervezi, hogy a "ló" titulusát még hozzáadja a feladataim listájához és engem fog be a szekér elé, az esetben, igen."

"Abban a pillanatban, hogy a lány bevallja, mit tett, vagy ő maga elmondja, hogy tudja, ki ő valójában, minden véget érne. Nem lenne több lovaglólecke, sem több pillantás, tréfás megjegyzés, vagy érintés. A lány maradna, ő elmenne, és semmi nem lenne már többé ugyanaz."



 🛒 Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető!



2021. március 13., szombat

Stephenie Meyer: Midnight sun - Éjféli nap (Twilight saga)


"Ebben a napszakban kívántam a leggyakrabban, hogy bárcsak képes lennék aludni."

*

Twilight ​forever! 
Megérkezett! Stephenie Meyer diadalmasan visszatért a Twilight saga világába ezzel a várva várt kötettel. Íme Edward és Bella ikonikus szerelmi története a vámpír szemszögéből.. A feledhetetlen történet Edward élményein keresztül friss, de tagadhatatlanul sötét csavart kap. 
Találkozása a gyönyörű és rejtélyes Bellával hosszú vámpíréletének legmeglepőbb, ugyanakkor leggyötrőbb élménye is. Miközben megismerjük Edward múltjának magával ragadó részleteit és belső életének összetettségét, megértjük azt is, hogy miért ez a találkozás lett élete legmeghatározóbb küzdelme. 
Mégis, hogyan követhetné a szívét, ha ezzel veszélybe sodorja szerelme életét? 
Az új kötet oldalain Stephenie Meyer visszarepít bennünket abba a világba, ami világszerte olvasók millióit ejtette rabul. Hádész és Perszephoné mítoszából merítve pedig egy epikus regényt tár az olvasók elé a halhatatlan szerelem mély örömeiről és letaglózó következményeiről. Teljes az élmény!

Nem vagyok az az elvetemült Twihard fan, de a Twilight könyvek az elsők között voltak, amiket elolvastam a könyvmollyá válásom elején, s habár nem rajongok a filmekért, a könyvek mindig is közel fognak állni hozzám. Amikor először olvastam a hírt, miszerint végre valahára megírja az írónő oly sok év kihagyás után a Midnight sunt, nagyon izgatott lettem, mert mindig is érdekelt, hogy Edward hogyan is élte meg az eseményeket és ha egy rövid időre is, de szerettem volna újra belecsöppenni Forks életébe és újra elmerülni az Alkonyat történetében.

Azt tudtam, hogy nem egy rövid regénnyel van dolgunk, de arra nem számítottam, hogy egy igazi féltéglát kapok, de cseppet sem bántam, hiszen így még több időt tölthettem el a karakterekkel és tovább is húzhattam az olvasást. Mivel egy igencsak vaskos kötetről van szó, ezért valamivel lassabban is olvastam ki, mint ahogy szoktam, de minden egyes vele töltött pillanat megérte, hiszen ugyanúgy olvastam, mintha elsőre tettem volna. És azt kell, hogy mondjam még így is elég nosztalgikus élményt nyújtott. A Twilight fanoknak mindenféleképpen igazi csemege, ami visszahozza a régi rajongást és újra tinit varázsol belőlünk. Maga a történet szerintem senki előtt sem ismeretlen. Adott egy különc lány, aki új városba költözik, új iskolába jár és adott egy fiú, aki nem hasonlítható egyik Forks-i tinihez sem, aki már első pillanattól kezdve kitűnik a többiek közül, aki nem emberi lény, s akinek a legfőbb tápláléka a vér. Nemcsak újra átélhetjük az Alkonyatot, de eddig nem látott és hallott információk is előtérbe kerülnek. Ad a történethez egy kis pluszt, s amíg el nem kezded, addig nem is tudatosul benned, hogy bizony ez hiányzott az életedből. Eleinte én is nagyon szkeptikus voltam, de aztán szépen meggyőzött a regény, hogy ez nem egy újabb bőrlehúzás egy már ismert és híres történetről, hanem egy plusz, ami sokat ad a már megismert világhoz. 

Gondolom sokan, ahogy én is, nem értettük miért is gránátalma a kötet szimbóluma, miért ez van előtérbe helyezve, de ahogy haladunk előre ez is szépen igazolja magát és több utaláson keresztül is megmutatja miért pont gránátalma van a kötet borítóján.  Ahogy elkezdtem olvasni magát a kötetet újra éreztem azt a borongós hangulatot, ami végig körül lengi a kötetet, s ha mellé még be is kapcsoljátok a Twilight hivatalos soundtrackjét, akkor lesz csak igazán robbanó és letaglózó az élmény. 

Az írónő 819 oldalon keresztül örvendeztet meg minket Edward gondolataival, a cselekvései hátterével, s ezzel párhuzamosan a többi Cullennel is, aminek különösen örültem, mivel Emmett, Alice és Jasper nagyon nagy kedvenceim, s végre úgy éreztem a kötet olvasása közben, hogy ők is több hangsúlyt kapnak, jobban rá vannak kényszerítve a kitárulkozásra, s emiatt nagyon hálás vagyok az írónőnek, még akkor is, ha néha Edward gondolatai az agyamra mentek és jó lett volna párszor behúzni neki, hogy térjen észhez és ne viselkedjen úgy, mint aki nem érdemli meg a boldogságot. 

S ez a kötet legnagyobb mondanivalója is, hogy mindenki megérdemli a boldogságot, senki sem kárhoztatott magányra. S még, ha úgy is érezzük, hogy nem vagyunk a társadalomba valók, vagy épp szörnyek vagyunk, ne felejtsük el, hogy a tetteink határoznak meg minket, nem az hogy éppen milyen körülmények közül jövünk, hanem azok a tettek és cselekedetek, amiket szabad akaratból teszünk vagy épp tettünk a múltban. 

Visszatérve a történetre hiába csak Edward szemszögéből van írva a történet sok karakter pont miatta kerül kedvezőbb megvilágításba. Míg Bella az Alkonyatban kissé idegőrlő volt, addig itt egy teljesen más oldalát mutatja meg. Aztán ott van Alice, aki jóval nagyobb teret kapott, s nem véletlenül, hiszen ő az alapja az egésznek, s ő az aki miatt egyáltalán beszélhetünk a Twilight sagáról. 

Ő az, aki habár nem tűnik annyira erősnek, mégis az, aki nemcsak az a kedves és szimpatikus lány, hanem ő is az, akinek nem egyszerű a múltja, mégis megtalálta a sötétségből kivezető utat, s aki felvillanyozta a Midnight sunt már csak a jelenlétével és a folytonos látomásaival, amik fejezetről fejezetre viszik előre a regényt. Ami alapjaiban véve hol szórakoztató, hol pedig már az ember idegeire megy, hiszen javarészt Edward őrlődését kísérhetjük nyomon, amikor is a vadász beleszeret az áldozatába és nem bír menekülni a bűvköréből. 

Maga a regény lefolyása is lassabb, mint a többi köteté, jóval több gyötrelmes pillanat is vegyül bele, ugyanakkor a Midnight sun csak a saga első részét foglalja magába, több részlettel, több belső monológgal és több önostorozással. Azt külön szeretném megemlíteni, hogy hiába baromi hosszú a kötet, egyáltalán nem lerágott csont, egyáltalán nem unalmas. Ennyi év eltelte után is van benne szerethető motívum és a történet sem halt meg az évek alatt. Az írónő feltámasztott egy sokak által kedvelt sorozatot, amit remélem egy Alice, Jasper vagy épp Emmett történet fog követni. Magában a kötetben továbbá különösen szerettem azt, hogy a kedvenc jeleneteimet is újraélhettem, gondolok itt a baseballos jelenetre vagy épp az első találkozásra. Összességében úgy érzem, hogy egy olyan kötetet kaptam, ami tökéletesen megkoronázta a Twilight iránti szeretetemet, de nem esett túlzásba és megmaradt a racionalitás talaján. Örülök, hogy végül befejezte az írónő és olvashattam, de kevesebb szenvedéssel és belső marcangolással élvezhetőbb lett volna, viszont így is egy kiemelkedő alkotást tett le az asztalra, ami hol veszélyes, kalandos vagy éppen véres. Ha mindig is kíváncsi voltál Edward hogyan élte át az Alkonyat eseményeit, akkor ezt a kötetet neked írták. Légy te is részese a Twilight élménynek és éld át Edward szemszögéből is a történetet, de vigyázat, mert a kötet után erősen nosztalgikus hangulatba kerülhetsz, és nem biztos, hogy meg tudod állni, hogy ne folytasd a már megismert és szeretett történetet az oroszlán és a bárány szerelméről.
"Miért kellett idejönnie? Miért kell léteznie? Miért kellett elrontania azt a kis békét, amire végre rátaláltam a halhatatlanságomban? Miért kellett ennek a bosszantó emberi lénynek világra jönnie? Tönkre fog tenni engem."

"Mert bár meggyilkolhattam volna az összes pókot a házában, levághattam volna az összes tövist minden egyes rózsabokorról, amihez valaha hozzáérhet, az útjába állhattam volna minden egyes gyorsuló autónak, ami egy kilométeres körzetben megközelíti őt, de semmit sem tehettem, hogy megváltoztassam azt, ami vagyok."

"Véletlenül gyökerestül kitéptem a fiatal lucfenyőt, amin a kezemet pihentettem, amikor megláttam, hogy Mike az ujjai közé fogja Bella egyik hajtincsét."

"Miközben ő evett, egy furcsa párhuzam ugrott be nekem váratlanul. Egy pillanatra Perszephonét láttam magam előtt, kezében a gránátalmával. Aki az Alvilágra kárkoztatja magát.
Tehát ez lettem volna én? Hádész maga, aki miután megkívánta a tavaszt, elrabolja, és végtelen éjszakára ítéli."

"Ha csak eggyel több gránátalmát veszek el a kelleténél, akkor Bella örökké alvilágra ítéltetik velem. Nem lesz visszaút. Tavasz, napfény, család, jövő, lélek - mindnek búcsút inthet."

"Ahogy a nedves haja hosszú hínárként tekergett a válla fölött, az arcán pedig megcsillant a holdfény, Bella több volt mint csinos. Kellene egy olyan szó, ami képes leírni ezt az állapotot, ami félúton helyezkedik el egy istennő és egy hableány között."



 🛒 Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető!



2021. március 4., csütörtök

Ella Steel: Vágyak dallama


"Csak ültem, és néztem a tányéromra pakolt ételt. Meg akartam várni apát. Nem volt kedvem ma is nélküle enni."

*

Kíra ​Wells egy fiatal nő, akinek a szívén ütött sebek nehezen gyógyulnak. Az egyetlen, ami mindig boldoggá teszi, ha énekelhet. Szeretne bizonyítani, maga mögött hagyni egykori énjét, de fél, mi lesz, ha az emberek kegyetlensége még ettől az egy örömforrástól is megfosztja. 
Jelentkezik egy versenyre, de már az első nap szembekerül azzal a férfival, aki az éneklés terén a legnagyobb félelmét személyesíti meg. 
Logan Kenward tudásának és alázatos munkájának köszönhetően magasra jutott. Szakmájában elismert, tekintélyt parancsoló, arrogáns férfi, aki nem rejti véka alá véleményét. Életét hosszú évek óta a nyilvánosság előtt éli, múltjáról azonban mit sem tud a világ. 
Kíra mindent meg akar tenni, hogy kivívja Logan elismerését, ezzel egy időben Logan azon dolgozik, hogy múltja Kíra előtt is titok maradhasson. 
Mindennapivá válik a küzdelem az elfojtott vágyak és a felszínre törő érzelmek ellen. De mi történik, amikor a vágyak dallama őket is magával ragadja? 
„A lelkem törött darabkái a zongorából áradó dallamok szárnyán táncra perdültek, hogy a magasba emelkedve, újra egyesülhessenek.”

Először is szeretném megköszönni az írónőnek, hogy előolvashattam a nemsokára megjelenő új könyvét. Mint azt sokan tudjátok, ha meghallom Ella Steel nevét, az nekem garancia a kikapcsolódásra és egy jó történetre. Ez a Vágyak dallama alatt sem volt másképp. Úgy érzem, hogy egyre erősebb és erősebb lesz az írónő hangja, egyre több mindent rejt el a regényeiben és egyre több mindenre hívja fel a figyelmet.

A Vágyak dallama nemcsak Kíra és Logan egymásra találásának története, hanem a tiéd is. Kaptam egy elgondolkodtató sztorit, két érdekes karaktert és megannyi kérdést, amire a kötet olvasása közben választ is kaptam. Nem akartam sietni a kötettel, mivel az utóbbi időben úgy vettem észre, ha több időt hagyok egy-egy regényre, akkor sokkal jobban leülepedik a sztori, mintha gyorsan kivégeztem volna. A Vágyak dallama alatt nemcsak arra figyelünk, ami a sorok között történik, hanem arra is, ami bennünk megy végbe, hiszen a kötet ránk is hatást gyakorol. Már, ahogy belekezd az írónő, abban van valami egészen lebilincselő. Nem egy regényét olvastam már, de az biztos, hogy mindig meg tud lepni. Úgy érzem, hogy ez a regénye egy kicsit más, mint a többi. Kicsit komolyabb, ugyanakkor megvannak benne azok a tipikus "ellasteel" jegyek, amik azzá teszik a regényt, ami. Ella tipikusan az az írónő, aki képes az olvasókat már az első oldalon megvenni és meg is tudja tartani őket, egészen a utolsó oldalakig. Ez a Vágyak dallamával sem volt másképp. Már az első fejezetek után éreztem, hogy ezt nekem írta az írónő. Nemcsak megírt egy újabb regényt, de tartalommal és bölcseletekkel töltötte meg. Tetszett, ahogy szépen fejezetről fejezetre építette a cselekményt, s csak akkor adott hozzá újabb hozzávalót, amikor a történetnek arra volt szüksége. 

Maga a cselekmény középpontjában egy tehetségkutató áll, de nem olyan, mint amit az itthoni tv-k sugároznak, hanem olyan, ahol tényleg a tehetség számít, az hogy mit tudsz letenni az asztalra és nem az, hogy mennyire vagy eladható vagy épp milyen messze ér el apuci kicsi keze. Egy ideje iszonyatosan csalódott vagyok a tehetségkutatók iránt, viszont még ha csak könyvben is, de az írónő visszahozta a szeretetemet irántuk, hiszen régen agyba-főbe néztem őket és szurkoltak az épp aktuális kedvenceimnek. 

Az írónő ezt az érzést váltotta ki újra belőlem az új regényével, ahol Kíra mellett más tehetséges emberekkel is megismerkedhettem. Mint az már sokatoknak feltűnt, Ella Steel igazi családot alkot a karaktereivel. Mindig van valami kapcsolat, ami visszautal egy régebbi regényére, s ezzel erősen nosztalgikus hatást vált ki az olvasókból. A Vágyak dallama is tökéletesen beleillik ebbe a családba, s éppen emiatt is imádtam annyira olvasni. 

De mindezek mellett, hogy boldogságot ad, el is gondolkodtatja az embert, hiszen megannyi komoly problémát és témát feszeget. Helyet kap a kötetben a család fogalma, s itt nemcsak a vérszerintire kell gondolni, aztán a depresszió, a csalódások elfogadása, a csigaházból való kilépés, saját magunk megismerése, a látszat mögé belátás és a barátok fogalma, az általuk nyújtott védelem, elfogadás és szeretet. Tetszett, hogy ennyi mindenre világít rá, hogy ennyire sokszínű és minden egyes oldalon képes meglepetéseket tárni elénk. 

Nemcsak Kíra és Logan, hanem a kötet összes karaktere igazi jelzőfény, csak meg kell találnunk azt, akire a leginkább hasonlítunk és rá kell lelnünk a helyes útra. Visszatérve a regényhez... Érzelmileg igazi hullámvasút, hol a mélybe taszít, hol kiemel. Hol meglep, s hol tudjuk mi lesz a következő oldalon, mégis minden egyes fejezettel egyre inkább úgy érezzük, hogy egy kicsit mi is Kíra helyében vagyunk. 

Maga a cselekmény felettébb olvasmányos, pörögnek az események, nincs egyetlen egy unalmas perc sem és mindig mutat valami újat, ami más mederbe sodorja az események halmát. Ami az érzelmi részét illeti, előre lehet sejteni mi lesz a vége, hiszen romantikus regénnyel van dolgunk, mégis szépen, megalapozva tárja csak elénk az írónő az elrejtett gondolatokat és az érzéseket, amik szépen lassan, ahogy haladunk előre úgy törnek fel a karakterekből és adnak a cselekménynek egy pikantérikusabb, erotikusabb vonalat. 

Különösen tetszett az írónő megoldása, miszerint először egy igazi tuskót mutat be, majd szépen a kötet előrehaladtával vetkőzteti le, majd aztán fel nekünk Logant és mutatja meg, hogy semmi sem fekete-fehér, mindenkiben vannak árnyalatok, mindenkinek van múltja, s olykor ezek nem a legboldogabb pillanatok. Ella Steel Loganen keresztül mutatja be egy megtört ember életútját, aki harcolt és felállt a padlóról, s aki habár külsőleg erős, belül még mindig az az elveszett kisfiú, aki volt, aki igazi szörnyűségeket élt át. 

Emellett Kíra is kemény múlttal rendelkezik, csak azért is, hogy ne könnyítse meg az írónő az olvasók dolgát és vele is megmutathassa azt, ami a kötet egyik legfontosabb mondanivalója is, hogy nem a múltunk határoz meg minket, hanem az, hogy kik akarunk lenni és ezért mit teszünk, illetve mit nem teszünk meg. 

Emiatt néhol fájdalmasabb az olvasás, de higgyétek el, kell ez a teljes képhez, hiszen így lesz igazán látható az az út, amit a két karakter bejár, s így adja ki szépen azt a hatalmas fejlődést, amit a kötet elejétől kezdve a végéig végbemegy bennük.  Imádtam, ahogy az írónő mozgatta a szálakat, ahogy a kellő helyeken lett egyre komolyabb és egyre értelmesebb a regény, ahogy minden egyes apró információval még több izgalmat váltott ki belőlem, ahogy oldalról oldalra azt éreztem, hogy nem akarom, hogy vége legyen. Le a kalappal, hiszen ismét sikerült egy igencsak sikergyanús regényt írni, ahol a dallamok nemcsak a közönséget érik el, hanem a szívünket is. A Vágyak dallama hűen a címéhez egy felettébb tartalmas, zenei kísérettel megtoldott, hangulatos, de ugyanakkor komoly történet két szív egymásra találásáról és a lélek dallamának kifejezéséről. Nemcsak a cím tökéletes, hanem a kötetben megszólaló számok is, amik tökéletesen megalapozzák a kötet hangulatát és még több érzelmeket adnak át velük. Összességében nagyon szerettem és bízom benne, hogy az Ella Steel rajongók is legalább annyira odáig lesznek Kíra és Logan történetéért, mint én.
"A sebzett lelkű lány, aki még engem is meghajlásra késztet. Neki még azt is elnézném, ha fenn hordaná az orrát. De nem teszi. Ő nem olyan. Amilyen alázat volt a szemében a színpadra lépésekor, épp olyan harcias tűz lobogott benne, amikor rám emelte smaragdzöld tekintetét."

"Logan Kenward egészen más kategóriába tartozik, mint én. Ő jobb. Kivételesebb. Felsőbbrendűbb. Mégis... Amikor rám nézett, ahogy megérintett, a szavak, amiket nekem suttogott...."

"Az ő pillantása mellett a háborgó tenger föléd tornyosuló, vad hullámai is semmivé lesznek... Egy másodpercre úgy éreztem, elvesztem."

" - Hagyd már, te barom. A jó bor is nemesedik a korral, lehet, Kíra már tudja, amit sokan még nem."

" - Már abban a pillanatban berobbantál a szívembe, amikor először kiálltál elénk a színpadra. Ami pedig tegnap történt..."

"Szerelem... Szerelem? Tessék? Kimondta? Igen, és méghozzá milyen nyomatékosan ejtette ki ezt az egyetlen szót."



 🛒 Ha te is elolvasnád, az alábbi helyekről előrendelhető: