2021. január 14., csütörtök

Sarah J. Maas: Crescent city - Föld és vér háza


"Egy farkas volt a galéria ajtajában."

*

A ​#1 New York Times bestsellerszerző Sarah J. Maas a Föld és vér házával indítja útnak legújabb sikersorozatát, a Crescent Cityt: a félig tündér, félig ember Bryce Quinlan történetével, aki bosszút esküszik egy mágiával, veszéllyel és perzselő szenvedéllyel teli modern fantasyvilágban. 
A félig tündér, félig ember Bryce Quinlan imádja az életét. Minden estét bulizással tölt, és eltökélte, hogy kiélvezi mindazt, amit Lunathion – azaz Crescent City – nyújthat. Csakhogy egy kegyetlen gyilkosság alapjaiban rendíti meg a várost, és Bryce világa darabokra hullik. 
Két évvel később Bryce még mindig a város legismertebb szórakozóhelyeit járja, immár a feledés reményében, ám hirtelen folytatódnak a gyilkosságok. A hírhedt bukott angyalt, Hunt Athalart megbízzák, hogy figyelje minden lépését, és Bryce rájön, többé nem menekülhet a feledésbe. 
Bryce és Hunt igyekszik kideríteni az igazságot – és feldolgozni saját múltjuk szörnyűségeit. A megbolygatott szálak a város legsötétebb részein és a háborúban álló kontinenseken keresztül egyenesen a pokol bugyraiba vezetnek, ahol az évezredek óta szunnyadó erők most ébredezni kezdenek…

A 2020-as év második legjobban várt kötete, egyben az év utolsó olvasmánya. Már a nyáron beszereztem angolul a könyvet, viszont amikor megláttam milyen vastag, teljesen elment tőle a kedvem, aztán úgy hozta az élet, hogy még decemberben megjelent magyarul, s én azzal a lendülettel meg is rendeltem, majd ahogy kézhez kaptam el is kezdtem olvasni. Nem mondom, hogy könnyed, gyorsan lehet vele haladni, mert nem, de minden egyes olvasással töltött pillanatot megért.

Sokáig tartott elolvasni? Igen. Megérte? Határozottan. Szeretném, hogy legyen folytatása? Nem is kérdés. Mielőtt nagyon belemerülnék a részletekbe, szeretném előre leszögezni, hogy maga a kötet eleje, az első rész nagyon odavágott a lelki világomnak és baromi lassan haladtam vele. Úgy éreztem, hogy sose fog rendesen beindulni a cselekmény és hiába várom, hogy legyen valami nem lesz. Az első mély pont itt ért el, amikor elkezdtem kételkedni abban, hogy fogom e szeretni a Föld és vér házát. Aztán, ahogy egyre inkább haladtam előre tört elő belőlem az érzés, hogy igen, érdemes volt folytatom, mert hiába lassú a kezdés, hiába tart sokáig, míg úgy igazán elkapjon, nagyon is megéri. Fejezetről fejezetre válik egyre érdekesebbé, egyre olvasmányosabbá és egyre szerethetőbbé. Most kezdem el azt érezni, hogy mind a világ felépítés, s mind a karakterek jelleme a helyén van. Az írónő egy baromi egyedi, egy baromi erős világot épített fel. Maguk a leírások szemléletesek, közel enged minket a cselekményhez és megmutatja, hogy egy kis csenevész csermelyből, hogy lesz zubogó patak, áramlatokkal és árnyalatokkal. Ami a leginkább levett a lábamról, az a Crescent city világa. Nemcsak már ismert fajokat helyez előtérbe az írónő, hanem minden fantáziáját bevetette és tényleg odatette magát, hogy már az ismert skatulyákba se lehessen besuvasztani, hiszen a maga egyediségével a fantasyk királynőjévé válik ez a kötet. 

Szerencsére nem egy szemszögből íródott, ami azért is örvendetes, mert így több mindent képes lefedni, tágabb képet ad és egyszerűen élvezetesebb is így olvasni. Az első részegység után nem gondoltam volna, hogy ezt fogom gondolni, de a kezdeti nehézségek árán is sikerült jó néhány helyen meglepnie, bizonyos részeknél a kezemhez tapadt a kötet és csak olvastam és olvastam, nem tudtam letenni és igazából nem is akartam. Vannak benne nyilván hullámvölgyek, mélyrepülések, de ezek mind kellenek az élményhez, mert igen, a Föld és vér házát élmény olvasni. 

Megérte várni rá. Megérte azt az időt, amit ráfordít az ember és határozottan kiemelkedő olvasmány lett a 2020-as év végére. Az írónő nagyon odatette magát és látszik a fejlődés, a kreativitás és a szenvedély mögötte. Maga a cselekmény hol lassan, hol gyorsabban, de egy percre sem áll meg. Mindig történik valami, ami miatt kénytelenek vagyunk odafigyelni rá, még akkor is, ha látszólag nem történik semmi, akkor is képes meglepni minket az írónő. 

A kötet négy része közül az utolsó kettő nyerte el úgy igazán a tetszésemet, hiszen az elsőt nagyon megsínylettem, fájt és még most is haragszom miatta, de valamennyire sikerült kiegyenlítenie ezt Sarahnak az utolsó fejezetekkel. Viszonylag elég hamar éreztem azt, hogy menni kell előre, mert jó lesz ez, és igen a kezdeti nehézségek mellett is azt tudom mondani, hogy ha szereted a fantasy műfaját, akkor érdemes megpróbálkozni a Crescent cityvel. 

Tömör gyönyör egy kis szenvedéssel és akciók tömkelegével. Áttérve a karakterekre, Feyre és Manon mellett lett egy új kedvenc erős női karakterem Bryce személyében. Már a legelejétől kezdve is szimpatikus volt, és ahogy haladtam előre ez a szimpátia úgy nőtt és nőtt. Bryce egy igazi független, erős, badass karakter, aki sikeresen beváltotta a hozzá fűzött reményeket, és aki meg is ugrotta azokat. Mellette Danika volt az, aki a női karakterek közül közel került hozzám, na meg Lele. Istenem, annyira kis cuki Lele, hogy erre nincsenek szavak. 

Aztán ott vannak a hímek. Először Connor vett le a lábamról, miatta még most is haragszom Sarahra, de nagyon, mert lehetett volna másképp is. Aztán Ruhn, hát őt imádom, új kedvenc könyves pasim lett. Pimasz, kicsit beképzelt, szexi, ugyanakkor érdekes és egy percig nem unatkoztam miatta. Ezzel szemben Hunt nem igazán nyert meg, ami miatt magam is jócskán meglepődtem. De aztán a végére neki is sikerült bebizonyítania, hogy nem véletlenül kapott szerepet és nem véletlen ő a másik főszereplő Bryce mellett. Viszont a fangirlség elmaradt. 

De ennek ellenére is nagyon shippelem Bryce és Hunt párosát. Erősek, szórakoztatóak egymás mellett és nem utolsó sorban felperzselik a lapokat, ha úgy hozza a sors. Szinte már túl tökéletesek egymáshoz, mégis nagyon is összeillenek. Imádtam a szócsatáikat, a kis mini háborúikat és azt, hogy sose úgy cselekedtek, ahogy azt az ember elvárta volna. Mindig sikerült valamivel meglepniük és emiatt nagyon örülök. Összességében úgy érzem, hogy ezzel a kötettel egy új kezdet is elérkezett, és habár féltégla a Crescent city, minden egyes szava kincs. Szerettem a világot, azt hogy újdonság volt, azt hogy annyira tökéletesen és annyira kiemelkedően megírta Sarah a legapróbb részleteket is, azt hogy kiforrott volt, azt hogy a fantasyk egy új dimenzióját nyitotta meg és azt is, hogy nem félt több fajt, több eszmét és több "világot" összeolvasztani és azt, hogy kikapcsolt, megkoronázta az olvasási élményeimet a Föld és vér házával. Határozattan úgy érzem, hogy van még ebben csízió és remélem lesz folytatás, mert már most olvasnám tovább. Olvasnám, mert még csak most kezd minden úgy igazán izgalmassá válni. Most kezd el úgy igazán élni és lélegezni a történet. Kíváncsian várom, mit kezd az írónő a Föld és vér házával, mert úgy érzem, hogy ez egy 4 részes sorozat első kötete.
" - Mármint... Bassza meg, Bryce! Ez nem úgy hangzott, ahogy akartam. Nézd... kénytelen voltam mindent számba venni, minden egyes lehetőséget, de most már tudom, hogy... Solas, amikor megláttam az arcodat a sikátorban, rájöttem, hogy nem lehettél te, és..."

" - A helyes válasz az - folytatta Hunt -, hogy velem. Bárhová megyek akár én, akár te, mostantól kezdve a másik is ott lesz. Felfogtad?"

" - Néha olyan rideg vagy, mint egy kaszás, Bryce."

" - Szeretettel bármi lehetséges."

"Hunt ujjai megrezzentek, mintha a selymes hajzuhatagért akarna nyúlni. Hogy beletúrjon. Az ökle köré tekerje, hátrahúzza a fejét, és Bryce ismét felkínálja a nyakát Hunt szájának. A nyelvének. A fogainak."



🛒 Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése