2020. december 8., kedd

Borsa Brown: A végzet



 "Lehajtott fejjel meredek a bakancsom orrára."

*

Robert Cooper, az USA Delta Force alakulatának tagja. Egy napon különös bevetésre küldik: egy titokzatos védett személyt kell eljuttatnia Venezuelából Amerikába. 
Gloria G. C. olyan nő, akit az Amerikai Egyesült Államok vesz védelmébe, de hogy miért, azt rejtély övezi. 
Két teljesen különböző ember, akiknek szívében mégis ott lapul egy közös cél, és amelyre csak hosszas szenvedés után jönnek rá. Múlt, vágy, becsület, mélyen gyökerező érzések, amelyek nemcsak a szereplőket, hanem az olvasót is magukkal sodorják. 
Háborúk, békék, végzetek, kezdetek, harcok és ölelések. Kegyetlen világ, amelyben megbújik az ember gaztette és jósága. Meginoghat egy katona hite? 
Haza… Kurvák… Kokain… Rumba… 
Mi a végzeted, katona? 
Mert azt mondod, hogy tudod. De nem tudsz te szart sem! 
Borsa Brown különleges, szókimondó, ugyanakkor érzelmes és szenvedélyes, erotikus írásai hamar az olvasók kedvenceivé váltak. Új sorozatában, a tőle megszokott módon, titkos világba enged betekintést, amely bővelkedik érzelmi magasságokban és mélységekben. 18 év feletti olvasóknak ajánlott!

Borsa az az írónő, aki regényeiben egytől egyig kemény fába vágja a fejszéjét, s minden egyes alkalommal leveszi az olvasóit a lábukról. Ez most sincs másképp, hiszen hatalmas kutatómunkával és alázattal megírta nekünk A végzetet, ami nem is lehetne ennél valóságosabb és életszagúbb. Már amikor be lett harangozva, hogy jön ez a kötet, tudtam, hogy nekem bizony ezt is el kell olvassam. Nem is csalódtam, mivel újra megmutatta az írónő, hogy mire is képes és milyen remek írói vénával van megáldva.

Kívülállóként kezdtem neki a kötetnek, nincs katona ismerősöm, az ilyen típusú filmekért sem vagyok oda, de valami mégis a kötethez vonzott, és egy percig sem bánom, hiszen hiába volt kemény olvasmány, hiába szaggatta darabokra a lelkem, erre volt szükségem és nagyon hálás vagyok az írónőnek, hogy megírta Robert és Gloria történetét, hogy megmutatta az élet árnyoldalát, hogy bevezetett egy teljesen más világba és, végig hű maradt önmagához és minden egyes részlettel még többet és többet adott magából. Már az első sorok után tudtam, hogy bölcs döntést hoztam azzal, hogy a kezembe vettem a kötetet és igaz, hogy majd egy hétig voltunk egymáséi, még így is azt kell, hogy mondjam szart sem tudok, mert nem éltem át olyan eseményeket és sorsfordító pillanatokat, mint a kötet szereplői és nem pergett le előttem más élete, nem feleltem azért, hogy mások biztonságban és életben legyenek. Nem volt egy nemzet súlya a vállamon és nem döntöttem életről és halálról. Maga a regény emiatt is nagyon megterhelő, de aki elég erős ahhoz, hogy végigolvassa, az garantáltan másképp fogja látni a világot, mint a kötet előtt. 

A végzet nemcsak emberi sorsokról dönt, hanem magáról a létezésről és az életről is. Az írónő szívét-lelkét beletette, tényszerű megállapításokkal és válságon alapuló eseményekkel tarkítja a cselekményt. Hol szívbe markol, hol kitépi azt a helyéről, s hol arról gondoskodik, hogy az a szív még dobogjon, és ne adja fel a harcot. Rettenetesen megterhelt, mégsem bánom, hogy adtam egy esélyt neki, hiszen ezzel kiléptem a komfortzónámból és valami újat tapasztalhattam meg általa. Magát a történetet Robert szemszögéből ismerhetjük meg, az ő életét, döntéseit és érzéseit közvetíti az írónő. 

Ő általa ismerhetjük meg az alapszituációt, a katonai életét, a bevetéseket és a döntések mögött húzódó erkölcsi morált. Először azt gondoltam, hogy nem lesz elég csak Robert szemszöge, de aztán ahogy haladtam előre, úgy vált világossá, hogy néha sok is volt belőle, hiszen az írónő ha kellett rombolt, ha kellett életeket vett el és ha épp arra volt szükség lelkileg marcangolta mind a karaktereit, s mind minket. Nem hiába van a kötet hátulján feltűntetve a 18-as karika, szigorúan csak 18 év felettieknek ajánlom én is, de leginkább 25 felett, mert ez nem az a habos-babos katonai történet, amire nők ezrei vágynak, ez maga a valóság, a kegyetlenségével és őszinteségével karöltve. 

A végzet nemcsak Robertet éri utol, hanem minket itt. Valamit megváltoztat bennünk, ami miatt másképp nézünk a világra és ami miatt hálásak vagyunk, azért ahova születtünk és amilyen életet élhetünk. A történetet nemcsak a karakterek cipelik a hátukon, hanem a valódisága, kegyetlensége és ereje is, hiszen ennek a kötetnek nemcsak mondanivalója van, hanem célja is. Egy bitang erős regény, ahol a sérült lelkek tartják egyben a cselekményt, akik oldalról oldalra egyre jobban megnyílnak, s egyre többet mutatnak meg magukból. 

Tetszett, hogy nem próbált meg tökéletes lenni, hogy nem szépített, hogy végig erős és ádáz maradt, és hűen önmagához egy percre sem ingott meg és egyre jobban kitárta magát nekünk. Bevallom, Gloria az elején nagyon nem volt szimpatikus, aztán a végére egészen megkedveltem és ehhez az kellett, hogy az írónő kiszabadítsa a burkából, amibe bezárta és megmutassa az igazi valóját. Hiszen Gloria nemcsak egy lecsúszott, drogos, hanem egy erős lélek, akinek ugyanúgy lételeme a szeretet és a szerelem megtalálása, aki lehet, hogy provokatív, ugyanakkor egy amazon, aki ismeri a célját és bármit megtenne, hogy el is érje azt.

Az írónő 578 oldalon keresztül marcangolta azért a lelkünket, hogy a végére azt mondhassuk, megérte. Maga a cselekmény hol veszélyes, hol vágyakozó, hol elnyomott érzésekben gazdag, de az biztos, hogy minden egyes fejezetek egyre többet és többet ad. Emellett nemcsak a jelen darabkái mozdítják előre a cselekményt, hanem a múlté is, amik miatt még összetettebb, még valóságosabb képet kaphatunk mind a katonai életről, s mind arról milyen lehet egy Delta Force-os élete. Egyedül a kötet lezárásával nem vagyok teljes egészében kibékülve, mivel nekem túl gyors volt, túl gyorsan lett lezárva és nem érzem úgy, hogy ez valóban egy lezárás, annál inkább egy idilli álomkép, amibe Robert ringatja magát, de még ezzel együtt is úgy érzem, hogy ez az eddigi legkomolyabb Borsa Brown regény, emögött volt a legtöbb munka, s ez a kötet koronázza meg igazán az írónő eddigi munkásságát, és ez az a kötet, ami után beszélgetünk igazi kutatómunkáról, érzésekről és magáról az életről. Hiszen hiába talál meg a végzet, ha nem tudunk mi szart sem.
"Azt hiszem, az az igazság, hogy sosem jutunk túl semmin, egyszerűen csak képesek vagyunk az új küldetésre fókuszálni, és egy hátsó polcra behajítani a tragédiákat."

"Eddig is szánalmasnak tartottam magam, de most, hogy Paul tekintetével összetalálkozom, már szemernyi kétségem sincs afelől, hogy én vagyok ennek az őserdőnek a legbárgyúbb, legtöketlenebb majma."

" - Paul! Van egy rohadt nagy különbség a terroristák és Gloria között. Az előbbiek az ellenségeink, Gloriát viszont a védelmünkre bízták."

" - De mindegy is, katona, mert te még így szutykosan is jól nézel ki! Mocskosul jó pasi vagy!"

"Gloria Chavez. Te vagy a végzetem, a boldogságom, a mindenem... A rumbám, a kokainom, a hazám..."



🛒  A kötet ide kattintva megrendelhető!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése