2020. november 30., hétfő

Tomor Anita: Veled egy szigeten


 "Layla óriási, kék szemekkel mered rám. Gondolom, alig hiszi el, hogy ilyen állapotban lát."

*

Emily ​legszívesebben elbújna a világ elől. Elege van a férfiakból. Főleg az exéből. A legjobb barátnője, Layla viszont élete legjobb időszakát éli, és a párjával egy utazásra invitálják őt a többi barátjukkal együtt. 
Mark sebészként dolgozik Londonban. A felesége halála óta nem találja önmagát. Rengeteget iszik, és szinte kizárólag az egyéjszakás kalandok érdeklik. Épp kapóra jön neki a legjobb barátja által kínált hajókirándulás, hogy lazítson egy kicsit. 
Egy átbulizott dubaji éjszaka után Emily és Mark ugyanabban a hotelszobában találják magukat, majd másnap egy hajón, mely útnak indul a Seychelle-szigetekről a Maldív-szigetekre. Két dologgal azonban egyikük sem számol, egyrészt egymással, másrészt a tomboló, trópusi ciklonnal, mely keresztezi az útjukat. 
Vajon túlélhetsz egy rettenetes vihart az óceán közepén, ha vízbe estél egy hajóról? Mit kezdesz magaddal, ha a hullámok egy lakatlan szigetre sodornak a pasival együtt, aki beugrott utánad a vízbe? Emily és Mark egy elhagyatott szigeten találják magukat. Távol a civilizációtól, ahol csak ők vannak, ketten. Két ember, akik bár látszólag nem szívelik egymást, de igazából nagyon is vonzódnak egymáshoz. 
Tomor Anita a nagy sikerű Helló újra, kedves exem!, Sugar Daddy és az Irány Hollywood! című regényei után egy újabb, elképesztően izgalmas szerelmi történettel lep meg minket. Ez után a regény után garantáltan te is szívesen kötnél ki egy lakatlan szigeten!

Először is szeretném megköszönni az írónőnek, hogy elolvashattam a regényét. Nagyon vágytam már egy újabb történetre az írónőtől és hihetetlenül boldog vagyok, hogy megkaptam, s nem is akármilyen történettel örvendezteti meg az olvasóit, hiszen a már jól ismert elemek mellé a világ helyzetét is belecsempészte, s habár nem terveztem erről könyvet olvasni, hiszen bőven elég az, ami körülöttünk forog, egy percig nem bánom, hogy kézbe vettem és esélyt adtam a Veled egy szigeten c. kötetnek.

Valószínűleg már elég sokan tudjátok, hogy élek-halok Anita regényeiért, ő az egyik olyan magyar írónő, akinek mindig elolvasom a könyveit, nemcsak egyszer, hanem akárhányszor arra van szükségem, hogy elmeneküljek a valóságtól és belecsöppenjek egy fergeteges, de annál inkább olvasmányos és szórakoztató, utazással teli regénybe. Anita regényei nemcsak kikapcsolódást nyújtanak, hanem az utazásai által minket is elrepít egy-egy helyszínre és az élményeire támaszkodva átadja az életérzést, a szabadságot és a felhőtlen szórakozás lehetőségét. Viszont a Veled egy szigetenben emelt az írónő a téten és megmutatta, hogy újat is tud mutatni. A kötet két főszereplője, Emily Smith és Mark Hemings, nem is lehetnének különbözőek. Míg Emily sikeres írónő, addig Mark egy szexi orvos, aki csak úgy falja a nőket. Látszólag teljesen különböznek egymástól, teljesen mást akarnak az élettől, de vajon ez meddig marad így? Nem titok a kötettel kapcsolatban az, hogy egy lakatlan szigeten játszódik javarészt és a legfontosabb események is itt történnek, de ne szaladjunk ennyire előre. Maga a kötet egy utazással kezdődik, időben akkortájt járunk, amikor a koronavírus, még csak Kínát fenyegeti, főhőseink pedig Dubajban, majd a Seychelle-szigeteken, végül pedig a Maldív-szigeteken töltenék az időt, de egy váratlan vihar minden számítást romba dönt, s innen kezd csak úgy igazán érdekes lenni a kötet. 

Előtte megismerhetjük az alaphelyzetet, a karakterek elképzeléseit, életvitelét és szembesülhetünk azzal, milyen is, amikor zajlik az élet és nem kell holmi világjárványok miatt aggódni. Kialakul az ellenszenv, az ellenségeskedés Emily és Mark között, majd egy váratlan fordulatnak köszönhetően minden a feje tetejére áll. 

Nagyon sok kérdést vetett fel bennem olvasás közben a kötet, többek között olyanokat, hogy vajon én mit csinálnék, ha mindentől távol, egy lakatra szigetre sodródnék? Túlélném vagy teljesen belebolondulnék a ma már elképzelhetetlen létszükségletek nélküli létbe? Találnak ennivalót, iható vizet? Vajon értem jönne bárki is? Az írónő mindezeket a kérdéseket veti el a kötet sorai közé egy befogadható, s annál inkább kalandosabb és olvasmányosabb formában. 

Tetszett, hogy mindenre volt kész megoldása, tetszett hogy végig hiteles maradt és úgy adta át az érzéseket, mintha ez már mind megtörtént volna az írónővel is és lenne tapasztalata abban, hogy hónapokra eltűnik és várja, hogy végre megtalálják és visszatérjen a civilizációba. 

Nemcsak a cselekmény könnyen emészthetősége miatt és a már oly megszokott stílus miatt veszi le a kötet a lábáról az olvasóit, hanem azért is, mert mindezt kézzel fogható közegben teszi és a karakterek által nemcsak érzéseket és kételyeket ad át, hanem megoldást és izgalmakat is. 

Igen, a Veled egy szigeten egy izgalmas, hihető, letehetetlen kaland két emberről, akik között nemcsak izzik a levegő, de csak fejezetek kérdése mikor robban a bomba, s mikor esnek egymásnak, mert az biztos, hogy a kötet tele van vágyakkal, érzelmekkel és nem utolsó sorban szerelemmel. Elkápráztatott, és már most úgy újrakezdeném. Felüdülés olvasni Tomor Anita új regényét, ami ezzel új kedvenccé is vált.

A kötet felépítése az első fejezettől az utolsóig egységes, minden kérdésre választ adó, terjedelmében könnyen emészthető, közepesen könnyed olvasmány, ami a mai helyzeteket is előtérbe helyezi és úgy ad teret neki, hogy az ne legyen túl sok és ne menjen el egy teljesen más vonalra a történet. Szerettem viszont, hogy a lakatlan szigetes részek szépen ki voltak dolgozva, tetszett ahogy Emily és Mark napról napra egyre többet és többet adott magából, egyre közelebb engedtek minket magukhoz és a kötet végére együtt drukkoltunk velük, hogy találja meg őket valaki, hogy legyen happy end a vége, mert nagyon is megérdemlik a boldog befejezést. Ha egyszer odakerülne a sor, hogy úgy alakul az életem, hogy én is egy lakatlan szigeten kötök ki, azt szeretném, ha az írónő írná meg, mert már sokadik kötetével bizonyítja be újra és újra azt, hogy neki igen is írnia kell. Imádtam! Kalandos, kicsit veszélyes, titokzatos, egzotikus, ugyanakkor valamilyen szinten valóságos és szívbe markoló is a Veled egy szigeten története, mondanivalója és az apropója, ami miatt megszületett ez a csodás regény. Összességében úgy érzem, hogy jóval többet kaptam, mint amire számítottam, és mindenkinek meg kell ismernie Emily és Mark kalandokkal és nehézségekkel tűzdelt történetet. Ha idén már csak egy könyvet terveztek venni vagy olvasni, ez legyen az!
" - Mert azt akarom, hogy tudd, valami alakul közöttünk. De ezt már biztosan te is tudod. Tartsd magad tőlem távol, mert nem én vagyok az igazi, te nálam sokkal jobbat érdemelsz! - adja a tudtomra, majd megfordul és ismét csend lesz."

"Hanna és Sarah folyton a sarkamban vannak, és úgy rajonganak értem, mintha maga Odin fia, Thor jelent volna meg előttük, Chris Hemsworth alakításában."

" - Most csak egyetlen nő van itt velem a szigeten. Úgyhogy, ha még nem lenne világos, jelzem: veszélyben vagy. Mostantól nem a pókoktól kell tartanod, hanem tőlem. Attól, hogy nyomban meghódítalak."

" - Ez meg mihez kell? - nézek rá kérdőn. Úgy festett ezzel a dárdaszerű eszközzel a kezében, mint a barlangrajzokon látható mamutvadászok. Néha olyat itt, mintha visszacsöppentünk volna a kőkorszakba."



🛒  A kötet ide kattintva megrendelhető!


2020. november 23., hétfő

Lis Ohtears: Zúzmara


"Rime gyűlölte a falut és a benne élőket.

*

Rime mindig is kitaszítottként élt a falujában, de egy nap rejtélyes hintó érkezik érte, hogy örökre elvigye őt. 
Beköltözik a hegyen álló palotába, melynek ódon falai már régóta rémmesék forrásai. Csakhogy nem ő az egyetlen lakó. 
Megismeri Blaze-t, a fiatal fiút, aki mindenáron a barátjává szeretne válni. Viszont Rime hűvös természete ütközik a fiú nyitottságával. Amikor feltűnik egy ismeretlen lány és a segítségüket kéri, dönteniük kell… 
Egyikük sem sejti micsoda veszélyek lesnek rájuk és, hogy több húzódik a háttérben, mint azt bárki is gondolná.






Először is szeretném megköszönni az írónőnek, hogy olvashattam a regényét. Régóta kívánságlistás volt a kötet, hiszen érdekesnek tűnt a fülszövege és a borító is nagyon különleges. Mindig is szerettem azokat a borítókat, amik kilógnak a sorból, jó értelemben és amik rávonzzák a tekintetet a kötetre. A Zúzmara is ilyen, hiszen egy művész által megalkotott csoda került rá. Kicsit sötét, kicsit különc, de pont ez a szép benne.

Maga a kötet egy könnyed olvasmány, kalandokban gazdag, gyors lefolyású fantasy történet. A kötet középpontjában Rime és Blaze állnak. Rime a Jég népének gyermeke, míg Blaze a Tűzé. Mindketten fájdalmas múlttal teli és titkokkal tűzdelt életet élnek egy palotában, ahol a mestereikkel töltik mindennapjaikat és megtanulják a tudásuknak megfelelően uralni az erejüket. Az írónő egy olyan világot épített fel a lapok alatt, ahol nemcsak emberi tulajdonságokat rejtett el, hanem hétköznapi problémákat és kérdéseket is. A megvalósítása közepes, néhol bőven elfért volna a bővítés, a mélyebbre hatolás, de magában a történetben látok fantáziát, egészen egyedi és nem utolsó sorban könnyen olvasható. A kezdeti nehézségek ellenére is sikerült egy szépen lezárt kötetet alkotnia az írónőnek, ahol az érzelmeket keverte a félelemmel és a bezárkózás gondolatával. A kötet nemcsak elvarázsolt minket egy kitalált helyszínre, hanem olyan problémákra is rávilágított, mint a kirekesztettség, a magunkba zárkózás és az érzelmek elfojtása. Igaz, hogy egy fantasy regénnyel van dolgunk, de ez nem gátolta meg az írónőt abban sem, hogy mélyre ásson és fejezetről fejezetre egyre több érzelmet és rejtélyt adjon hozzá a cselekményhez, ami magában nem volt olyan rossz, lehetne jobb is, viszont ígéretes kezdetnek tűnik. 

Én személy szerint az egyes szálakat jobban kifejtettem volna, elhatároltam volna őket egymástól, nem ugráltam volna olyan sokszor a különböző látásmódok között. A karaktereknek erősebb hátteret adtam volna és kézzelfoghatóbb tulajdonságokkal ruháztam volna fel őket. Viszont ennek ellenére is tetszett, hogy nemcsak egy karakter nézetei, gondolatai és félelmei kerültek a lelki szemeim elé, hanem nagyobb szögben, nagyon spektrumban láthattam az eseményeket. 

Maga a cselekmény egyszerre volt akciódús, kalandos, sokszor sötét, kegyetlen, de ha arra volt szükség érzelmes és nosztalgikus is tudott lenni. A kötet eleje még csak építi az események hálózatát, megismerteti velünk a karaktereket, a helyszínt, a világot és az alapot, ami megadja a kötet hangulatát. Majd aztán ahogy haladunk előre szépen lassan egyre több mindenre világít rá, egyre gyorsabb tempót diktál és egyre több információt tár elénk. 

A kötet vége felé hol lelassul, hol begyorsul a cselekmény, ha arra van szükség meglep, de sugallatokat is ébreszt és a legjobb tudása szerint zárja le a történetet, varrja el a szálakat. Emellett a kötet arra is keresi a választ, hogy vajon minden e a külső, az első benyomás, vagy hagyni kell hogy kibontakozzon az illető és meglássuk mi rejlik a fagyos külső alatt. Rime és Blaze akár a pólus két ellentétes oldala, tűz és víz, mégis van bennük valami közös, ami miatt már megéri kézbevenni a kötetet és elmerülni a lapjaiban.

Ami magát a kitalált világot illeti, látszik benne a munka, az akarás, mégis hiányzott nekem valami, ami miatt azt tudom mondani, hogy így volt jó, ahogy. Viszont tetszett, hogy nem a megszokott tündér, vámpír, vérfarkas vonalat követi, hanem a 4 természeti elem közül ragadott ki kettőt és ezt helyezte az események középpontjába. A karakterek hol jobban kibontakoznak, hol bezárkóznak, hol küzdenek, s hol visszaemlékeznek a múltra, de van bennük fantázia, van bennük munka és látszik, hogy képesek a fejlődésre, képesek a megújulásra. Összességében egy erősen közepes regényt kaptam, ami hol kicsit erősebb, hol kicsit gyengébb, de mint minden első könyv, ez sem lehet tökéletes, hiszen mindig van hova fejlődni, de kiindulási alapnak szerintem pont jó. Se nem túl erős, se nem az az olvashatatlanul béna kötet, ami után kaparod a falat, hogy miért kellett megírni. Leginkább a fantasy szerelmeseinek ajánlom, akik nem szeretnének napokig egy könyvet olvasni és akik nem riadnak vissza attól, hogy valami újat próbáljanak ki.
" - Édes, drága kislányom - suttogta a nő. - Én szépségem. - mosolygott és közelebb hajolva puszit nyomott Rime homlokára. - Te különleges vagy . kezdte. - A különleges emberekből nagyon kevés létezik - sóhajtott. - A többi ember nem szereti, ha valaki más, mint ők. Félnek tőlük."

"Létezik a Jég és a Tűz birodalma, ahol démonok élnek."

" - Senki sem született egyedüllétre, Rime. Mindenkinek kell, hogy legyen valakije, aki mellette áll - mondta a fiú és megfogta a lány ép kezét."

" - Beszéld csak be magadnak! Hitesd el magaddal, hogy egy szörny! Mert így könnyebb, ugye? Könnyebb, mint beismerni, hogy tévedtél. Sőt az egész falutok tévedett. - Szavai hűvösen csengtek."



🛒 Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető!

2020. november 19., csütörtök

Michelle Hodkin: Mara Dyer végzete


 "Mara Dyer viszgálatát [dátum törölve] folytattuk le a Horizont Bentlakásos Mentálhigiénés és Viselkedésterápiás Intézetben [Florida, Nevenincs-sziget 31821]."

*

Be kell érnie a hazugságokkal, amiket mondtak neki? 
Mara Dyer hinni szeretné, hogy nem. Nem is kell. Ám nem gondolja végig, hová vezethet az igazság utáni kutakodása. Pedig kéne. Soha nem kellett elképzelnie, meddig menne el azért, hogy bosszút állhasson. 
Most kiderül. Hűség válik árulássá, ártatlanok bűnösökké, sors és véletlen csap össze, ahogy Mara Dyer története elérkezik a megdöbbentő befejezéshez. Eljött a végzet. Ismerd meg a végső, döbbenetes titkokat! 
„Ahogy az első két rész, ez is tele volt csavarokkal és fordulatokkal, amikre egyáltalán nem számítottam. Ez a gyönyörű lezárás könnyeket csalt a szemembe.” – Olivia, Stories for Coffee 
„Nagyon pörgős, lebilincselő, és csodálatos befejezése ennek a zseniális sorozatnak.” – Sajda, Across the Words 
Szereted a Vörös pöttyös könyveket? Vidd haza nyugodtan! Tetszeni fog.


Azt kell, hogy mondjam minden várakozást felülmúlt a sorozat befejező része, viszont még nem tudom elengedni a karaktereket. Nagyon a szívemhez nőttek és hiába kellett éveket várnom, hogy végre olvashassam az egész trilógiát magyarul, nem tudok betelni vele. Sötét, néhol hátborzongató, de nagyon is szerethető történet egy lányról és egy fiúról, akiknek a sorsa már a születésük előtt megpecsételődött. Egy tragikus történet tele komoly helyzetekkel, vérrel, feláldozással és szeretettel.

Viszonylag sokáig olvastam ezt a kötetet, hiszen minden egyes oldallal azt éreztem, hogy egyre közelebb a vége és nem állok készen az elengedésre. Nem állok készen arra, hogy ez a trilógia is befejeződjön és immár egymás mellett sorakozzanak a kötetek a polcomon. Nem álltam készen, hogy megtudjam mi lesz Noah és Mara sorsa, s arra sem álltam készen, hogy elengedjem a karaktereket, de szerencsére még nem is kell, hiszen The Shaw Confessions címmel megjelent egy trilógia, ami szorosan kapcsolódik a Mara Dyerhez, s csak remélni tudom, mi magyar olvasók is megtudhatjuk mik lapulnak a kötetek sorai között. A Mara Dyer végzete egyszerre kápráztat el és dönt teljes letargiába, nem egyszer éreztem azt, hogy teljesen lesokkolt a kötet cselekménye, az események hálózata és magamhoz kellett térnem ahhoz, hogy épp ésszel tudjam folytatni és ne kattogjak azon, hogy itt még vajon mi lesz, mi fog történni, mikor fog az írónő egy újabb csavart bedobni, mikor fog mindent és mindenkit felkavarni és alig vártam, hogy az eddig aprónak tűnő részletek a helyére kerüljenek és kiadják azt a teljes képet, amit már a legelejétől kezdve elszórt az írónő a kötetek lapjai között. 

Maga a cselekmény egyszerre lenyűgöző és borzasztó is, borzasztó mert véres, kegyetlen és ennek ellenére is imádtam és faltam minden egyes sorát és ha kellett annyira lesokkolt egy-egy esemény, hogy képtelen voltam folytatni, kellett idő a megemésztésre és emiatt is imádom annyira a sorozatot. Úgy vélem eddig ez a legkiforrottabb, legszókimondóbb, legdurvább és mégis a legjobb kötete a sorozatnak. 

Nem teketóriázik, nincs mellébeszélés, dráma is csak annyi van, hogy ne legyen túl sok, érzelmileg megállja a helyét, néhol édes, de ha kell összeszorítja az olvasó szívét és kivágja az ablakon mindenféle gondolkodás nélkül. A Mara Dyer nem egy hétköznapi trilógia, nem egy könnyen emészthető történet, mégis úgy érzem, azokat akiket megtalál, leveszi az olvasóit a lábáról és garantáltan velünk marad jó ideig Noah és Mara története. 

Az írónő, amit az első kötet alatt elkezdett azt most befejezi, learatja a babérokat és pontot tesz az i-re. Belead apait-anyait, nem hazudtolja meg magát, s végig őszinte marad. Azért szerettem még ezt a harmadik részt, mert nemcsak igazi kedvenccé vált, de Maráék mellett mások is nagyobb hangsúlyt és befolyást kaptak és ezzel az írónő szélesíti a spektrumot és belecsempész egy kis pluszt a történetbe is. Maguk a karakterek azok, akik a hátukon cipelik az emberek sorsát, azaz ők azok a támaszok és tartógerendák, akik nélkül nem lenne az a trilógia, ami. 

Kalandos, veszedelmes, ugyanakkor szívhez szóló és egyedi utazás, tele megannyi érzelemmel, döntéssel és helyére illesztendő információdarabkákkal. A kötet mozgatórugója egy kérdés köré épül, egy kérdést boncolgat, ami képes mindent megváltoztatni. Vajon Noah él még? Vagy igaz és tényleg meghalt? Ha igaz, mi lesz Marával? Lesz elég erős ahhoz, hogy talpon maradjon vagy ledönti a lábáról a gyász és kő kövön nem marad szárazon? Azaz véresen? 

S ha mégsem igaz, vajon fogunk találkozni vele a kötetben? Ha igen, még mindig az a Noah lesz, akit megismertünk és akit kötetről kötetre egyre jobban megszerettünk? Mint ahogy ez a kérdés úgy a cselekmény kimenetele is a legvégsőkig homály fedi, hol biztató sugallatot árasztanak a lapok, s hol kételyekkel telve terelnek tovább minket. Maga a kötet egysége fejezetről fejezetre épül fel. Kezdődik a pislákoló bevezetéssel és ahogy haladunk előre úgy lobban egyre jobban lángra, s perzseli fel a lapokat az a tűz, ami a kötetet jellemzi, ami nemcsak Marát temeti maga alá, de az olvasóit is. Ami a kötet lezárását illeti, hol egyre gyorsuló események áradatával találjuk szembe magunkat, vagy éppen olyan rövid utalásokkal, hogy nem bírunk magunkkal és csak olvassuk és olvassuk tovább, amíg el nem fogynak a lapok, s amíg el nem érünk az epilógus végére, ami megkoronázza a trilógiát, s ezzel együtt a harmadik kötetet is. Egy szó, mint száz: hihetetlenül szerettem, megvolt benne szinte majdnem minden, amire vágytam és ha maradtak is bennem megválaszolatlan kérdések remélem, hogy a későbbiekben ezekre is választ kapok. Úgy érzem méltó lezárása ez a kötet a Mara Dyer trilógiának és akik igazán szerették eddig Mara és Noah történetét, azok most sem fognak csalódni.
" - Csak nehogy a Marvel megtudja! A végén még beperelnek minket. De most komolyan, figyeljetek! Az emberekben nem tűnhetnek fel hirtelen bizarr gének, csak úgy, a semmiből. Ilyen nincs, és kész. A génjeink az öröklődéssel jönnek létre. A genetikai mutációkat is ez határozza meg. Ez az evolúció lényege. Vagyis bármi fura is van bennünk, az már bennünk van..."

" - Egy lány vagy Mara. Egy leány, aki áldott és átkozott egyszerre."

" - Én ma kis híján meghaltam - közöltem velük. - Holnap kiderítjük, kinek sikerült majdnem végeznie velem."

" - Azért, hogy hős legyél - közölte David, és úgy nézett a tulajdon gyerekére, mintha ő volna élete legnagyobb csalódása. - Hogy legyőzd a sárkányt. De te ehelyett beleszerettél."

" - De komolyan, föl se fogod, milyen hatással vagy rá. Te vagy álmai angyali tökély királykisasszonya, vagy valami. - Egy pillanatra elgondolkodott. - Na jó, inkább rémálmai démoni pszichopata macája, de tök mindegy. Érted, hová akarok kilyukadni."



Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 16%-os kedvezménnyel!


2020. november 12., csütörtök

Sarah J. Maas: Macskanő - Lélektolvaj


"Nem lobbant lángra a vére a sebtében összetákolt arénában üvöltő tömegtől."

*

Selina tökéletes tolvaj. 
Luke gondterhelt hős. 
Gotham Cityben nem mindenki az, aminek látszik. 
A #1 New York Times bestsellerszerző Sarah J. Maas mutatja be a felnőtté váló Selina Kyle-t, aki biztosan elrabolja az olvasók szívét az új, várva várt világszenzáció YA regényben, az akciódús és izgalmakkal teli Macskanőben! 
Két évvel azután, hogy kijutott Gotham City nyomornegyedéből, Selina Kyle a titokzatos Holly Vanderheesként tér vissza. Batmant elszólítja egy fontos küldetés, így könnyű préda a város . Mindeközben Luke Fox be akarja bizonyítani, hogy Batwingként képes segíteni az embereken. A Macskanőt veszi célba, az újonnan felbukkanó tolvajt, aki Méregcsókkal és Harley Quinn-nel portyázik. Emberére akadt volna? 
Selina ádáz küzdelmet folytat: éjszakánként Batwinggel, napközben pedig a pokolian jóképű szomszédjával, Luke Foxszal. Vajon képes lesz-e végrehajtani a legfontosabb tervét, miközben a múlt egy darabkája veszéllyel fenyegetve a nyomába szegődik?

A kötet előtt annyi volt meg a Macskanőből, amit a Halle Berry filmben láttam. Marvel lány vagyok, DC-ből csak az alapok vannak meg, de örülök, hogy ismert és szeretett szerzőim felkarolták őket és megalkották a DC Icons sorozatot. Minden szuperhős és anti-hős rajongónak ajánlom, hiszen üde foltként segít elmerülni a cselekmény sűrűjében és egy kézzel fogható, szerethető közegben mutatja meg Gotham City egy szegletét.

Nem tudom ti, hogy vagytok vele, de nekem annyi meglepetés volt ebben a könyvben, hogy csak na. A szerelmi szálak, Poison Ivy jelenléte, a kialakult légkör is hozza a sötét hangulatot, a zegzugos sikátorok mocskát és a harcot az igazságért és a szeretteinkért. Nagyon szeretem az írónő munkásságát, és a Macskanő alatt is újra bebizonyítja, hogy igenis érdemes odafigyelni rá és harcos illírek nélkül is tud szerethető és egyben olvasmányos regényt írni egy már jól ismert karakteren keresztül. A Catwoman - Lélektolvaj jóval több, mint egy gonosztevő története, harc az igazságért, harc a szeretteinkért és harc az érzésekkel. Egy tökéletes stand-alone kötet, amihez nem kell alaptudás. Egy kötet, amely ha kell kiereszti a karmait, de a helyzet úgy hozza, doromboló, kezes macskává változik. Nemcsak Selina életét ismerhetjük meg, hanem Luke Fox-ét is, akit már a Batwomanban megismerhettem és azt kell, hogy mondjam alaposan meglepett a kötet, többször csodálkoztam el rajta, mint amennyiszer egy köteten szoktam, de minden egyes oldallal és minden egyes új információval egyre szerethetőbb és kedvelhetőbb lett a kötet. Nem titok, hogy az eleje nem tetszett, lassú volt és kicsit untam is, de aztán az első 50 oldal után igazán beindul a cselekmény és onnantól kezdve kő kövön nem marad szárazon. Akcióban, veszélyben, véres jelenetekben és harcokban gazdag jelenetekkel veszi meg magának az olvasóit. 

Selina karaktere az első oldaltól az utolsóig fejlődik, újabb és újabb arcát mutatja meg, ami által nemcsak kedvelhetővé válik, de igazi kedvenccé is. Sarah J. Maas meggyőzött, hogy érdemes időt szentelni a DC világára is, hiszen igazi kincsre lehet bukkanni, ha a felszín alá ásunk és ilyen részletgazdag, minőségi és hiteles regényeket olvasunk ebben az univerzumban. 

Egyáltalán nem bántam meg, hogy kézbe vettem, hiszen páratlan a cselekmény, a gonosztevők mellett olyan kulcs karakterek is megjelennek, mint Poison Ivy, Harley Quinn vagy Joker, Batwingről nem is beszélve. Pazar, energikus kötet, harc az igazságért és az életért. Sarah újabb remekműve, ami megfilmesítésért kiált. 

Ha azt hinnétek nem lehet a szuperhősök terén maradandót alkotni, vegyétek kézbe Sarah regényét és garantálom nektek, meg fog változni a véleményetek. Nemcsak Poison Ivy növényei élnek, hanem az írónő regénye is, ami minden egyes oldallal egyre izgalmasabb és egyre inkább a hatalmába kerít. Bűn, a múlt árnyai, a jelen próbatételei és a jövő árnya is előjön, hol hangsúlyosabb felütést kap, hol egy-egy elcsöpögtet információt, de az biztos, hogy nemcsak a mostra összpontosít a kötet, hanem ezen túllépve nagyobb spektrumban tárja elénk magát. 

Selina karaktere mellett Poison Ivy volt az, akit nagyon megkedveltem és akiről szívesen olvasnék még. Kicsit olyan volt, mintha a Swamp Thing sorozat egyes elemei egyesültek volna a létezésével és emiatt is érezhetjük vele kapcsolatban azt, hogy sokkal több rejlik benne, mint amit a felszín mutat. Az írónő mellette 

Harley karakterét is hitelesen, már-már túlságosan is jól ábrázolja és egy percig nem kételkedünk a valóságában. Maga a kötet minden várakozást felülmúlt, sokkal jobban élveztem, mint amire számítottam, az érzelmek igaz lassan bontakoznak ki, de ez nem vesz el a kötet erejéből, sőt lassan mozgó folyamként terít be, de nem hagyja hogy túlságosan alámerülj és eltűnj a bűn mocskában.

A kötet nemcsak a Macskanő történetét meséli el, hanem Selina életét is, a harcokat, a lemondásokat és minden egyes küzdelemmel töltött napot, ami ahhoz vezet el, hogy ő lesz a Macskanő. Batwing pedig bebizonyítja nemcsak egy Batman utánzat, egy újabb hős, akit csak a város biztonsága érdekel, hanem nyitott, titokzatos és bizony olyan férfi, akit könnyű eltéríteni. Az ok-okozati tényezők hitelesen, szépen alátámasztva helyezkednek el a kötet megfelelő helyein, egy olyan köntösben mutatva meg magát, ami szélesebb körben elérhetővé teszi azt, hogy igenis olvassák el az emberek. A kötet első negyede, a bevezetés a legkényesebb része a sztorinak, de amint azt átvészeli az olvasó, onnantól megállíthatatlanul robog előre és minden egyes akadályt lerombol, ha kell foggal-körömmel, de harcol, hogy a kötet utolsó lélegzetvételénél azt mondhassuk el, hogy igen, ez kellett, így volt jó és az olvasmányosabb, fiatalosabb forma csak jót tett a már ismert Macskanő történetének. Ha ti is szuperhős geekek vagytok, de eddig jórészt csak a Marvel univerzumban mozogtatok és szeretnétek valami újat kipróbálni, bátran ajánlom a DC Icons sorozatot. Ha pedig DC fanok vagytok, ne hagyjátok ki Sarah J. Maas tálalásában a Macskanőt sem.
"A Macskanő megmozdította a csuklóját, és az ostor azonnal reagált. Erőteljes, félelmetes csattanás hasított keresztül a termen. A vendégek riadtan felmorajlottak, és elhátráltak az ostor hatóköréből."

"Selina, Harley és Méregcsók elszáguldott Luke Fox Porschéjában."

" - Kaptam egy ostoba gúnynevet a Ligában - felelte végül. - Úgyhogy magamévá tettem a szimbólumot. Rájöttem, hogy tetszik. A többi bérgyilkosnak is megvolt a saját egyéni vonása, szóval elkészítettem ezt - mutatott végig a karmain, a macskafüles sisakon -, hogy az enyém is szemmel látható legyen."

" - Talán Gotham City jövőjét mégsem úgy lehet biztosítani, ha vég nélküli macska-egér harcot játszunk az alvilággal."




Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 16%.os kedvezménnyel!


Borbás Edina: Zárva

Két zárkózott lélek egy érintésmentes világban 
A 2000-es évek elején végigsöprő világjárványok új időszámítást hoztak az emberiség életébe. 2034-re természetessé válik az érintésmentes lét és a kéthetes karanténprotokoll, ami bármikor, bárhol bekövetkezhet. 
A 24 éves Michelle állásinterjúra siet San Francisco legmodernebb toronyházának legfelső szintjére, ám a lift a harminckettedik emeleten megáll, és Orix, a ház mesterséges intelligenciája bejelenti a karanténállapotot. Az ismeretlen utastárs, Bruce, azonnal tudja, mi vár rájuk, hisz ő alkotta meg a rendszert: két hétre a toronyház „fogságába” estek… 
A hallgatag, távolságtartó sztárprogramozó férfit és a fájdalmas titkát mélyen őrző lányt Orix összezárja a harminckettedik emeleten, és az idegenekből hirtelen lakótársak válnak… 
Gyűlölet, szenvedély és egy gyötrelmes titok kerül felszínre a lelket próbáló két hét során Borbás Edina új regényében.


Amióta megpillantottam Borbás Edina új regényének fülszövegét, azóta el szeretném olvasni. Az Álomgyár kiadónak köszönhetően lehetőségem nyílt előolvasni a kötetet és biztos vagyok benne, hogy nemcsak én vagyok teljesen odáig a történetért, hanem olvasók százai is odáig lesznek, amint megjelenik a kötet és elvesznek a cselekmény sűrűjében.

Rekordidő alatt, cirka másfél nap alatt kivégeztem a Zárva történetét. Nemcsak megfogott már az első oldalakon, hanem magához is láncolt a pörgős, részletgazdag és letehetetlen cselekményével. Nehezen tudtam elszakadni a világától, hiszen az érintés mentes életet, egy vírus elszabadulásának következményeit és a mesterséges intelligencia, a tudomány témakörét boncolgatja. Nem is lehetne ennél valóságosabb, hiszen 2020 is egy vírusról szól, a védekezésről és a túlélésről. Nagyon időszerű és hiába van sok hasonlóság kitaláció és valóság között, odaszögezi olvasóit a lapokhoz és a folyton pörgő események hálózatával tartja fogva őket. Már az első oldalak után villan a fejünkben a felismerés, ez is egy lehetséges jövőkép, hiszen ki tudja, hogy alakul a világ képe, hogy leszünk képesek legyőzni a mindennapos fenyegetettséget és vajon mi lesz az emberiség sorsa. Nagyon érdekes elméletet boncolgat az írónő emellett a regényében, többek között erkölcsi, morális kérdéseket vet fel és legjobb tudása szerint meg is válaszolja őket. Hétköznapi formában, sokak által foglalkoztatott kérdéseket tesz fel, a mesterséges intelligenciát is fejezetről fejezetre helyezi egyre jobban előtérbe és minden egyes oldallal új oldalát mutatja meg. 

Ez az első Borbás Edina regényem, de az biztos, hogy nem az utolsó. A Zárva kötet Michelle és Bruce történetét meséli el, megmutatja mi történik, akkor ha összezárunk két embert és olyan normák szerint "neveljük" őket, ahol tartani kell a másfél méter távolságot és minden érintkezés tilos és bűnös gondolat, sőt büntetik is. Az írónő egy olyan sci-fihez hasonló világot alkotott meg a regénye alatt, ahol a robotika mindennapos dolog, ahol az emberek virtuális térben érintkezhetnek csak és ahol minden szürke és egyforma. 

Az emberek besorolás szerint élnek, pontokat vonnak le tőlük cselekedeteikért és így lépegethetnek a társadalmi létrán. De vajon mi történik akkor, ha ez az élet már nem elég, ha többre vágynak karaktereink? Mi történik, akkor ha már nemcsak a vírus jelent veszélyt, hanem a mesterséges intelligencia, a mesterségesen megalkotott tudat? Mi van akkor, ha elkezdenek érezni egymás iránt az emberek egy érintés mentes világban? 

Mi van akkor, ha felborul a dolgok rendje? Mi van akkor, ha tudatra ébred a mesterségesen megalkotott intelligencia és mi van akkor, ha saját elképzései vannak és meg is akarja alkotni azokat? Mi van akkor, ha ... Nagyon sok kérdés és nagyon sok válasz, de egy közös bennük, mégpedig az, hogy ez a kötet kérdéseket, kételyeket vet fel és csak remélni tudjuk, hogy a mi valóságunk nem ilyen lesz. Maga a cselekmény szerteágazó, szépen kidolgozott, tudományosan megalapozott és igazi mestermű a műfaj rajongói körében. 

Nem egy hosszú regény, de velős gondolatokat ültet el, arra ösztönzi az embert, hogy becsülje meg azt, amije van és legyen hálás, még akkor is, ha ez néha baromi nehéz. Szerettem olvasni a kötetet, mivel kikapcsolódást nyújtott, képes volt beszippantani, képes volt arra, hogy ne figyeljek másra, csak rá és nem utolsó sorban elkápráztatott. Az írónő nagyon jó munkát végzett, alaposan utánanézett információknak és nem hagyta ezeket az információkat elsüllyedni a szavak útvesztőjében.

Ami magát a kötet felépítését illeti, két hét eseményei tárulnak a szemünk elé, napról napra, szépen lépésről lépésre építi az írónő a cselekményt, a karaktereit, ha kell formázza őket, de attól sem riad vissza, hogy új érzéseket, sugallatokat és gondolatokat ültessen el bennük. Michelle már az elejétől kezdve nagyon szimpatikus volt, s nemcsak amiatt, mert az írónő a színesbőrűekre is hangsúlyt helyez, hanem azért mert egy ítélkezés mentes világot alkotott meg, ahol még így is harcolni kell a kinézetünk miatt, s ahol mégsem mindenki olyan egyenlő, mint azt a rendszer hangoztatja. Fejezetről fejezetre egyre jobban közelebb éreztem magamhoz Michellet, vele együtt lélegeztem, éltem át új dolgokat és láttam meg a szöveg mögött rejlő tartalmat. Bruce eleinte unszimpatikus volt, aztán fokozatosan kinyílt és megkedveltette magát velem. A kötet érzelmi része is nagyon erős, nincs elsietve, teljesen hiteles és igazi felüdülést jelentettek az apró megmozdulások és az érzelmek kifejezésének módszerei. Ezenfelül elmondható, hogy nem egy sablonos sztorival örvendeztet meg minket az írónő, nem ugyanazt akarja újra és újra megírni, amit már mások megírtak, hanem egyedit és maradandót tett le a Zárva kötettel az asztalra. Egyedül a lezárással vannak problémáim, mégpedig az, hogy olvastam volna még tovább. Nem lehet így vége, egyszerűen nem. Nagyon remélem lesz folytatása, mert ezzel a lezárással nem elégedem meg. Bőven van benne még potenciál egy esetleges folytatásra.
"Itt állok szemtől-szemben azzal az emberrel, aki a világ legfejlettebb mesterséges intelligenciáját hozta létre, és a gépe rám féltékeny? Egészen szürreális ez a gondolat."

" - Ki a fene gondolná, hogy egy egyszerű tévé bekapcsolásához rakétamérnöki diploma kell - dobom el megadóan a távirányítót a fotelbe."

" - Hm. A mosoly mellé kávét is kapok. Azt hiszem, megtartanálak, ha android lennél. - vigyorog ő is, és próbálja kifürkészni a reakciómat, mert érzi, ezt a megjegyzést akár sértésnek is vehetném."

" - Érdekes, amint mondtál a mostani tetoválásokkal kapcsolatban. Nem olyan véglegesek... Talán ez a baj a világgal. Minden csak látszat és semmi sem valódi."

" - Minden lehetséges Michelle! Minden."




Köszönöm szépen a kiadónak és az írónőnek az előolvasási lehetőséget! Ha neked is felkeltette az érdeklődésedet a regény ide kattintva előrendelhető 25%-os kedvezménnyel!

2020. november 7., szombat

Elizabeth Lim: Ez hát a szerelem


 "Az év ezen időszakának legfőbb eseménye közelgett - minden hajadon lány hivatalos volt a bálba, melyet György király palotájában rendeztek."

*

Mi lett volna, ha Hamupipőke sosem próbálja fel az üvegcipellőt?

Hamupipőke hősiesen tűrte sorsát, de eljött a perc, amikor képtelen továbbra is eltitkolni, hogy hiányzik neki a herceg, és mostohájával is végképp elviselhetetlenné vált az élete. Nagy döntésre szánja el magát: varrónőnek jelentkezik a palotába. Azonban amikor a király udvarban vendégeskedő nővérének szolgálatába áll, fültanúként egy nagy összeesküvés közepén találja magát. 

A konspirálók nem csupán a király és a herceg hatalmára törnek, de a tündérek is az ármánykodásuk céltáblái, így Hamupipőke Tündérkeresztanyja is veszélybe kerül. Hamupipőkének meg kel találnia a módját annak, hogyan állítsa meg a cselszövőket még mielőtt túl késő lenne…



A kötet a Manó könyvek gondozásában jelent meg csodaszép rózsaszín élfestéssel. Alapesetben a rózsaszín nem a kedvenc színem, de ennél a kötetnél nagyon szépen harmonizál a borító színvilága és a rózsaszín él. Tökéletesen kiegészítik egymást és egy kis pluszt is adnak a kötetnek.

Hamupipőke meséje senki előtt sem kellene, hogy újdonság legyen, de ha mégis, akkor elöljáróban annyit érdemes tudni, hogy adott egy bál, egy herceg és egy szolgasorba taszított lány, tökhintóval, egerekkel és üvegcipellővel megspékelve. Az írónő ezt a klasszikusnak számító mesét írja át, s kihagyja azt a részt, amikor Hamupipőke felpróbálja az üvegcipellőt és ő lesz Károly herceg mennyasszonya. Az eredeti mese valahol itt ér véget, de az Ez hát a szerelem pont itt kezdődik, nincs lehetősége Hamupipőkének felpróbálni a cipellőt, más fordulatot vesz a cselekmény és innentől lesz csak igazán izgalmas. Bevallom nekem az írónő által továbbgondolt változat jobban bejön, mint az eredeti, mivel Cinderella nem az a gyámoltalan kislány már, nem várja, hogy megtalálja a herceg, nem számít segítségre, hanem erős nőhöz méltóan a saját kezébe veszi a sorsát és nem hagyja, hogy holmi hercegecskék döntésétől függjön a saját sorsa. Ez a feministább megközelítés könnyen befogadható, emészthető és sokkal izgalmasabb, mint az eredeti. Eddig 3 Sorsfordító történetet olvastam és az Ez hát a szerelem tetszik eddig a legjobban, itt engedte csak el igazán magát az írónő és itt mutatja meg először, hogy mikre is képes, a Mulán alatt nem éreztem ezt a kreativitást, mint a Cinderella alatt és hiába átírás, avagy tovább gondolás, ha a megszokott alapok maradnak és a sztori is izgalmasabb, az számomra egy teljesen új és szerethetőbb mesét ad. 

Maga a cselekmény furfangos, tündérmesei elemekkel tarkított, szerethető, erős, mégis hercegnős, kicsit bolondos, ábrándos, de nagy meglepetéseket is tartogat. A középpontban Hamupipőke áll és nagyrészt az ő szemszögéből kísérhetjük figyelemmel az eseményeket. De mellette más karakterek is teret kapnak a bizonyításra. A kötet többek között arra keresi a választ, hogy ha Hamupipőke nem próbálja fel a cipellőt, akkor vajon hogy alakult volna a sorsa? Vajon akkor is összefutott volna a herceggel? 

Vajon, akkor is egymásba szerettek volna? És a mostohával mi van? Élné tovább a kis világát vagy addig gyötörné Ellát, amit vége nincs és teljesen uralma alá nem vonja szegényt? Ezekre és még sok másra is választ ad a kötet egy csipet mágiával és tündéri varázzsal karöltve. A kötet ott válik igazán izgalmassá, ahol végre Hamupipőke kilép a komfortzónájából és kezébe veszi a sorsát. Nemcsak egy egyszerű regénnyel van dolgunk, hanem egy olvasmányos, szerethető, karakterekben és igazságokban gazdag történettel. 

A szerelmi szál lassan bontakozik ki, végig előttünk van, de ármányokkal és cselszövésekkel felturbózva. Emiatt lassabb, de annál édesebb és sokáig fenntartja az olvasók figyelmét. Persze nem minden cukormázzal van körbehintve és a kötet bőven tartogat meglepetéseket is. Nem egy negatív karakter kerül előtérbe, nem egy olyan fordulat csavar a sztorin, amit előre nem láthatunk, de ezek miatt is olyan könnyű haladni vele és egyáltalán nem csalódtam benne, szerettem, mert lélekben újra gyerek lehettem, az egyik kedvenc mesémet élhettem újra és minden egyes újítás úgy volt jó, ahogy azt az írónő megálmodta. 

Nincsenek benne túlzások, annyira természetes maga a cselekmény is, mintha ez lenne az eredeti verzió hosszabb kiadása. Minden egyes oldallal egyre többet és többet ad, olyan nem várt fordulatokat vet be, amik felrázzák az eseményeket és amik szépen lassan a kellő mederbe terelik a sztorit. A karakterek közül természetesen Ella és Károly kerültek hozzám a legközelebb, de Ginevra személyét is nagyon megszerettem. 

A legutáltabbak pedig a mostohák és a Nagyherceg. Szívem szerint kihagytam volna őket a történetből, de akkor meg túl egyszerű, túl rózsaszín lett volna minden és ők adják a kötet fűszerezését. Szerves részei annak, még ha utálja is őket az ember, hiszen ha nincsenek rosszakarók, akkor a boldogság megtalálása és a happy end sem olyan édes. A küzdelmek és az érzések igazi lavinaként rombolják le a negatív energiákat és utat törnek a fény felé. Ami pedig magát a cselekmény lezárását illeti valahol számítottam rá, plusz meg is döbbentem, de nincs tündérmese áldozatok és mesés befejezés nélkül. Összességében nagyon élveztem, várom a következő átdolgozást és ha mindig is azt képzeltétek, hogy majd egyszer hercegnők lesztek és eljön értetek a herceg, olvassátok el az Ez hát a szerelmet és rájöttök arra, nem kell semmilyen herceg a boldogsághoz, mert a boldogság kulcsa ti magatok és a sikereitek a kulcs. Semmilyen herceg nem tudja elérni, hogy kiállj magadért és a kezedbe vedd az irányítást. Ehhez te és az akaraterőd kell. Az Ez hát a szerelem igazi lelki tuning, ami egyszerre kapcsol ki, melengeti meg a szívedet és megmutatja mekkora játékos is a sors.
" - Ne köszönd. Bárcsak többet tehetnék! - A tündér gyöngéden Hamupipőke vállára tette a kezét. - Légy bátor, kedvesem. A boldogág felé vezető út nem mindig könnyű. Most mennem kell."

" - Nem vennék mérget rá, hogy az apád emlékszik erre. Különben is, jó lenne, ha ismét bemutatna az egész udvar előtt, hogy emlékeztethessem a régi ellenségeimet, hogy még mindig élek és virulok!"

" - Tedd, ami boldoggá tesz, Hamupipőke. Ezt kívánom neked. Mikor először eljöttem hozzád, ezzel szerettem volna segíteni neked. Menj el a bálba az új barátaiddal, vegyél fel egy csinos ruhát, és táncolj hajnalig. Szökj ki a királyi kertbe, és igyál egy teát a holdfényben. Vessz el Valors utcáin, és költs valamennyit a fizetésedből olyasvalamire, amire mindennap öröm ránézni. A legkisebb dolgokat is megéri kiélvezni, hisz nagyobbak felé visznek."

" - A hattyú volt édesanyám kedvenc madara. Mindig arról mesélt, hogy ha egyszer szerelmesek lesznek, örökre párban maradnak."



Köszönöm szépen a Manó Könyvek Kiadónak a recenziós példányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 20%-os kedvezménnyel!

2020. november 4., szerda

Kiersten White: Am I Darken - Lada Dracul: Egy sötét lélek


"Amikor az orvos közölte, hogy felesége leánygyermeket hozott a világra, Vlad Dracul felvonta vastag szemöldökét."

*

Milyen ​lett volna Drakula, ha nőnek születik? Egy hercegnőtől senki nem vár kíméletlenséget, Lada Dracul mégis ezt nyújtja. A lányt szelíd természetű öccsével együtt elszakították szülőföldjétől, Havasalföldtől, apjuk elhagyta őket, így a török szultán udvarában nevelkedve megtanulja, hogy a túlélés záloga a kíméletlenség. Öccsével, Raduval együtt játékszerek csupán egy gonosz játszmában, és egy láthatatlan kard függ egy hajszálon a fejük felett. Származásuk különlegessé teszi őket, de emiatt célpontul is szolgálnak. Lada gyűlöli a törököket, és várja a napot, amikor bosszút állhat rajtuk – amint visszatérhet Havasalföldre és megszerezheti a trónt, ami megilleti. Radu csak egy biztonságos helyre vágyik. Amikor találkoznak Mehmeddel, a szultán dacos és magányos fiával, Radu úgy érzi, személyében hű barátra talált, Lada pedig benne látja azt a fiút, aki érdemes az ő szenvedélyes érzelmeire. De Mehmed annak a birodalomnak a trónörököse, ami ellen Lada harcot esküdött, és amit Radu már az otthonának tekint. Vajon mi lesz így a sorsuk? Vajon mennyit bír ki a szerelem és a hűség fonala? Fedezd fel!

Kiersten White neve nem ismeretlen előttem, a Paranormalcy trilógiája hatalmas kedvencem, ezért amikor először hallottam róla, hogy jön magyarul A hódító legendája, nagyon izgatott lettem, hiszen nagyon megkedveltem az írónő munkásságát és külföldi bookstagrammerek által már csupa jókat hallottam a Lada Draculról is.

Viszont ahogy elkezdtem, nem igazán szippantott be, kellett egy kis idő, úgy kb. a kötet negyede, hogy bele tudjam élni magam a cselekménybe és utána minden egyes szaván csüngtem. A kötet alaphelyzete azt veti fel, hogy mi lett volna, akkor ha Dracula nem fiú, hanem lány, azaz Lada Dracul. Már emiatt is megéri rászentelni az időt, hiszen a Dracula kultusznak igazi múltja és rajongótábora van, ami nem is véletlen. Már mindenki hallott róla, a véres tetteiről és arról, miért is kapta ezt a nevet, igen ám, de az írónő csavar egyet ezen a mítoszon és megalkotta Ladát, a betörhetetlen, erős, makacs lányt, aki mindig elérni amit akar és, aki nem riad vissza semmitől. A kötet végére igazi badass főhősnő válik belőle, de addig nehéz utat kell megtennie. Bevallom, az elején annyira nem éreztem magamhoz közel Ladát, már-már taszított és úgy volt fura, ahogy van, de ahogy aztán haladunk előre a cselekményben és ahogy a karakterek is egyre inkább felnőnek, úgy lesznek egyre szerethetőbbek és teljesebbek. Nemcsak Lada, de Radu is központi eleme a regénynek, az ő kettős szemszögükön keresztül tárul elénk a kötet cselekménye, ami hol véres, kegyetlen, de gyengéd és akciódús is tud lenni. 

Maga a kötet a maga műfajában úgy érzem, hogy egyedülálló és a maga nemében különleges is, hiszen nemcsak a történelem fonalát követi, hanem az írónő által felépített és minden egyes oldallal alátámasztott eseményeket is. Nemcsak térkép segítségével segít eligazodni az Oszmán Birodalomban, hanem egy tágabb és ezáltal átfogóbb képet is ad a világról, a hatalmi harcokról, a törökök és a janicsárok életéről és nem utolsó sorban a szultán életét és nehézségeit is megmutatja. S ha már a szultán, Mehmet a szemünk előtt nő fel, egy gyámoltalan kisfiúból érik igazi férfivá, és be kell valljam, az egyik kedvencem lett Radu mellett. 

Sose kedveltem a történelemnek ezt a szakaszát, a törökök térhódítását, de az írónőnek sikerült élvezetes képet kialakítania, egyáltalán nem untam, sőt sokkal jobban levett a lábamról, mint az elsőre gondoltam volna. Nemcsak a cselekmény az, ami beszippantja az olvasókat, hanem a karakterek is, hiszen egyediek és képesek fejlődni, képesek felnőni a feladatukhoz és egy olyan közegben mozogni, ami távol áll a személyiségüktől. A kötet felépítése követi a lassan folyó patak elvét, hiszen mindig csak épp annyival lépünk előre az időben, hogy még követhető és érthető legyen a cselekmény. 

Egész kiskorától kezdve követhetjük végig Lada sorsát, de akik arra számítanak, hogy vámpíros átiratot kapnak, azokat el kell keserítsem, mert a Lada Dracul nem erről szól. Egy lány harca az eszmékkel és önmagára találásáról szól, megmutatja milyen a nők sorsa, milyen a török birodalom és a hárem élete, mindezt intrikákkal és cselszövésekkel tarkítva. 

Az And I Darken egy bravúros kezdet, csavarokkal, szerethető arcokkal, történelemmel és izgalmas eseményekkel. Maga a kötet nem kimondottan rövid, de könnyen emészthető, olvasmányos és ha bekebelezi az olvasót, akkor nagyon hamar a végére lehet érni. Minden egyes oldallal egy teljesen új oldalát mutatja meg, nemcsak vezet minket, de segít meglátni a sorok között megbúvó elrejtett foszlányokat is. Ami nekem személy szerint nagyon tetszett, az az LMBTQ szál, annyira drukkoltam, hogy megvalósuljon, hogy ne csak ábránd maradjon és többek között emiatt is faltam a sorokat. Megmondom őszintén nem számítottam ilyen fordulatra, de örülök, hogy meglépte az írónő.

Ami a legjobban tetszett a regényben az a karakterek sokszínűsége, a cselekmény kiszámíthatatlansága, a történetvezetés és a felbukkanó régi, már-már elfeledett karakterek. Az biztos, hogy igazi vízválasztó kötettel van dolgunk, mivel két véglet létezik a Lada Dracullal kapcsolatban, vagy fog tetszeni, vagy nagyon nem. Olyan véglet nincs, hogy jó is volt, meg nem is. Én személy szerint nagyon örülök, hogy megjelent, ezzel a borítóval, a térképpel és a családfával, a szószedettel a végén. Szerettem, hogy a magyarokat is valamilyen módon belekeverte az írónő és nem riadt vissza az alapos kutatómunkától sem. Összességében azt tudom mondani, ha szereted a történelmet és nem riadsz vissza egy teljesen más köntösben látni az eseményeket, akkor teljes szívből tudom ajánlani a Lada Dracult, hiszen izgalmas, energikus, erős karakterekben gazdag, különleges kezdő kötet tele váratlan fordulatokkal és egy nem szokványos testvérpárral, akik mégsem különböznek annyira, mint azt elsőre gondolná az ember. Egy valamit változtatnék csak meg a kötetben, mégpedig a szerelmi szálat, Lada helyett Radut helyeztem volna előtérbe. De mindezt figyelembe véve is csak azt tudom mondani, hogy nagyon megérte elolvasni és izgatottan várom a második részt is.

" - A nászéjszakánkon - mondta. - kivágom a nyelvedet, és lenyelem. Ezzel a házassági esküt kimondó mindkét nyelv az enyém lesz, és magammal élek majd házasságban. Te minden bizonnyal megfulladsz a saját véredben, ami sajnálatos, de én egy személyben férj és feleség leszek, nem pedig egy sajnálni való özvegy."

" - Csalás nem létezik. Csak győztes és vesztes van. Most én nyertem."

"Önmaga akart lenni, azt akarta, hogy Mehmed önmagáért szeresse őt. A kérdésére, Mehmed kérdésére végül is megjött a válasz: olyan hirtelen és élesen hasított Raduba, hogy remegve lerogyott a földre."

"Mehmed még mindig akarta őt, Lada pedig tudta, milyen illékony és drága adomány ez egy nőnek. Hogy ettől ő fontos. Amikor elveszítette ezt, készen állt arra, hogy meneküljön, de most..."


 
Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 16%-os kedvezménnyel!