2020. október 15., csütörtök

R. S. Grey: Not so nice guy - Nem is olyan rendes srác


 "Ma reggel újra a laktanyában szexelünk. Forrón és hevesen."

*

– ​Úristen! Hát ő meg kicsoda? – Gyakran kapom meg ezt a kérdést. 
– Ja, hogy ő? – válaszolom. 
– Ő csak Ian. „Csak Ian.” A „Csak Ian” az évszázad legbénább jellemzése. Csak a Mona Lisa. Csak a Taj Mahal. Csak Ian, az unalmas kockahasával és a sablon gödröcskés mosolyával, mi? Csak Ian… csak a legjobb barátom. 
Elképesztően közel állunk egymáshoz, olyan mélyre jutva a barátzóna állapotába, hogy a munkahelyünkön mindenki azt gondolja, egy párt alkotunk – egészen addig, amíg egy nap ki nem pattan a hír a tanáriban, hogy Ian egyedülálló. Szabad préda. 
Az újdonsült népszerűségében lubickolnia kellene, de mindkettőnk legnagyobb meglepetésére, az egyetlen figyelem, amire látszólag vágyik, az enyém. A korábban ártatlan éjszakai csevegéseinkből korhatáros telefonhívások lesznek. A játékos évődésünk egy új, kockázatos élt kap. 
Azt gondolom, hogy csak cukkol, de amikor az osztályteremben felültet az asztalra, a kezeit pedig becsúsztatja a szoknyám alá, nem marad tér a bizonytalanságnak. 
Kicsit félek attól, hogy a dolgok rosszul alakulnak, és elveszítem a legjobb barátomat, szóval, a legjobb lesz, ha kihátrálok és nem viszonzom ezt az eget rengető csókot.

Adott egy írónő, aki már egyszer meggyőzött, adott egy szexi pasis borítójú könyv és adott egy fülszöveg, ami arra ösztönzi az embert, hogy vegyél meg, vessz el bennem és nevessünk együtt egy jót, hiszen ez a regény egy vicces, romantikus komédia, tele arcpirító helyzetekkel és elfojtott vágyakkal. Az egyik kedvenc témám az enemies to lovers mellett a friends to lovers, azaz a barátokból szerelmesek.

Mindenki életében biztos volt már olyan, hogy beleszeretett egy barátjába, vagy a barát volt teljesen oda érte. A Nem is olyan rendes srác pont azt mutatja meg, hogy mi történik akkor, ha két jóbarát egymásba szeret és nemcsak a napos oldalt, de a bukkanókat is láthatjuk egy igencsak humoros, olvasmányos és szórakoztató formában. Mielőtt túlságosan belemerülnék előre szeretném leszögezni, hogy úgy kell a kötethez állni, hogy nincsenek elvárásaink vele szembe, hagyjuk hogy tereljen és vezessen minket és ne gondolkodjunk túl sokat, hiszen ha ezt tesszük nem fogjuk annyira élvezni, mint ahogy amúgy kellene. Semmi esetre sem kell véresen komolyan venni a cselekményt sem, mivel a Nem is olyan rendes srác egy nehéz nap után szeretne kikapcsolni, nem szeretne világmegváltó regény lenni, hanem egyszerűen egy guilty pleasure borral a kézben. Most hogy ezt tisztáztuk térjünk is rá a lényegre. Az írónő a sajátos humorával és írásmódjával vág bele egy könnyed, mindenféle kemény helyzetektől mentes szórakoztató regénybe, ami a szórakoztatás mellett egy nagyon fontos dologra is rávilágít. Ha tetszik nekünk valaki, lépjünk, sosem tudhatjuk mi jár a másik fejében, milyen érzések kavarognak benne és milyen elfojtott, ki nem mondott szavak emésztik. 

Aki mer, az nyer, s ez a regényre is érvényes. Maga a cselekmény hűen a romkomokhoz tele van viccesebbnél viccesebb jelenetekkel, spontán döntésekkel, egy kicsit flúgos, de szerethető női karakterrel és egy szexi pasival. Ian és Sam az Oak Hill tanárjai, bár a gondolataik és viselkedésük alapján inkább mondanám őket tiniknek, mint felnőtteknek. 

A regényt két szemszögből olvashatjuk, két teljesen eltérő személyiségű ember gondolatai, kétségei és vágyai merülnek fel. A kötet alapja a helyzet megismerése, a környezet feltérképezése és az érzelmek kibontakozása. Hol gyorsabb a cselekmény, s hol lassabb, de amíg a medrében folyik nem kell kihágásokra számítanunk. A kötet első negyede hol humorosan szórakoztató, hol pedig már a sírás szélére sodor a két szereplő szerencsétlenkedése miatt. 

Nagyon nagyon sokat nevettem rajtuk, volt hogy a könnyem is kifolyt és nem bírtam abbahagyni, emiatt vidám, élettel teli hangulatot ad a regényhez és megadja az alapot hozzá. Aztán ahogy, haladunk előre úgy törnek felszínre az elnyomott vágyak, úgy lesz egyre pajzánabb a cselekmény és ahogy lassan kibontakozik a vágyakkal túlfűtött események sorozata azt vesszük észre, hogy olyan, mintha a moziban ülnénk és popcornnal a kézben várnánk a folytatást, azt hogy még mi fog kialakulni a két karakter között. 

Azt szeretném leszögezni, hogy hiába volt kiszámítható a cselekmény, én mégis élveztem és drukkoltam, hogy ne csak fejben, de a valóságban is legyen valami akció, pikantéria, ami megkoronázza a regényt. Egy őszi délután kellemes kelléke lehet R. S. Grey regénye, ami túlmegy a barátságon és megmutatja milyen az, ha két barát egymásba szeret, s mi minden sülhet ki belőle. 

Kicsit bolondos, kicsit szeleburdi, de olvasmányos, szerethető, s nemcsak az események folyama, hanem a karakterek is. Sam olyan akár egy 16 éves viháncoló kamasz, aki végre megkapja élete karácsonyi ajándékát. Ian pedig a várva várt ajándék, ami kibontásra vár. A spontán jelenetek emelik a regény színvonalát és a vágyak beteljesülése hozza el a pikantériáját, amire már az első fejezetek óta várunk. Összességében egy kedves, de annál inkább szórakoztatóbb regényt kaptam, humorral, őszinte szavakkal és szarkazmussal. Ha szerettek olvasás közben hangosan felnevetni, és csak élvezni az élet adta lehetőségeket, ajánlom ezt a regényt. Üdítő újdonság a borús napokra. A barátból szerető téma mellett a munkahelyi románc kerül még terítékre, de ezt a vonalat kicsit elhanyagoltnak érzem. Kevesebb hangsúlyt kap, viszont gyökerestül fellendíti az események folyamát, innentől kezdve áramlik a cselekmény és meg sem áll az utolsó sorokig. A kötet befejezése pont olyan volt, mint amit vártam tőle, se nem túl habos-babos, tökéletesen illet a két életvidám, de annál inkább dilisebb karakterhez.
"Ez az egész kötéltánc egyre nehezebb lesz, de nincs más megoldás. Ezerháromszáz napja Ian Fletcher a legjobb barátom, és ezerháromszáz napja győzködöm magam, hogy nem vagyok belé szerelmes. Csak nagyon-nagyon szeretem a pennyket."

"Nem lehetsz valakinek a legjobb barátja három évig, hogy utána egy nap váratlanul odafordulj hozzá ebéd közben, és elhívd randizni."

"Ezért játszom ezt a hülye játékot vele, és válaszolok a kérdéseire, ahelyett, hogy engedném, hogy megcsókoljon. Persze hogy akarom azt a csókot. Viccel velem?! Nézett ő valaha tükörbe? Annyira szexi ma este, hogy fogadni mernék, szívesen rámozdulna a saját tükörképére, belehelve az üveget."

" - Nem fogok időt adni neked. Ne gondolkozz! Oreo vagy M&Ms?
  - Oreo!
  - Nyár vagy ősz?
  - Ősz!
  - Tator tot vagy sült krumpli?
  - Mindkettő!
  - Hozzám akarsz jönni, igen vagy nem?
  - IGEN!"



Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 21%-os kedvezménnyel!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése