2020. október 27., kedd

Julie Kagawa: A halhatatlanság ellenszere


 "Vér szagát éreztem, amint beléptem a helyiségbe."

*

Allison Sekemoto megtette az elképzelhetetlent: meghalt, hogy élhessen. 
 Miután száműzték Édenből, ahol el kellett válnia a szeretett fiútól, Allie a vér szavát követve elindul, hogy megmentse átváltoztatóját, Kanint az őrült Sarren karmai közül. 
A nyomok Allie szülővárosába, Új-Covingtonba vezetnek, ahol olyasmiről értesül, ami az egész világ pusztulásához vezethet Új vírus ütötte fel a fejét, a Vörös Tüdő mutációja – amely generációkkal ezelőtt az emberiség tömeges pusztulásához vezetett –, és ez az új nem kíméli sem az embereket, sem a vámpírokat. 
A Kanin által őrzött titkok rejthetik az ellenszer kulcsát, ezért Allie-nek minél előbb meg kell találnia átváltoztatóját. A halhatatlanságot veszély fenyegeti, az emberek és a szörnyetegek közti határ elmosódik. Vajon Allison képes lesz jó döntéseket hozni ebben a helyzetben? Kövesd fordulatos történetét!


Julie Kagawa vámpíros trilógiájával még évekkel ezelőtt ismerkedtem meg és egyből levett a lábamról, kérdés sem volt, hogy a második részt is el fogom olvasni, és milyen jól tettem, hiszen még izgalmasabb és még elkápráztatóbb, mint az első rész.

Maga a cselekmény lassan indul be, de miután ez megtörténik minden elképzelhető fordulat és váratlan esemény megfordul a fejezetek alatt. Az írónő nem kertel, egyből rátér a lényegre és csak zúdítja ránk az információkat és a megoldandó problémákat. Már nemcsak Allison szerepe a fontos, nemcsak rajta van a hangsúly, hanem az egész világén és az írónő mindent egy lapra rakva fel bolygatja fel a cselekményt és vezet végig minket az események kereszttüzén. Maga a regény három részből épül fel, mind a három rész alatt történik valami fontos, valami olyan, ami a későbbiekben még nagy horderővel bírhat. Minden egyes részben azonban közös, hogy újabb és újabb információkkal bombáz meg, gondolatokat és sugallatokat ültet el az olvasó fejében és szépen lassan ezeket a gondolatokat össze is fűzi és a végére kiadja a teljes képet, megmutatja mire is ment ki ezidáig az egész és egy hatalmas fordulattal még nagyobb port kavar, még több kérdést vet fel és még inkább azt mutatja meg nekünk, hogy igenis a vámpírok kora még nem lerágott csont, még vannak olyan regények, amiket érdemes elolvasni, és az Éden-trilógia pont ilyen. 

Sziporkázó, vérszomjas, ádáz, veszélyes, de nagyon szerethető és akciódús eseményeivel leveszi az olvasókat a lábukról. A kötet első fele amolyan betekintő, még csak próbálgatja a szárnyait, de aztán ahogy kibontakozik és elengedi magát, megmutatja az igazi valóját és onnantól kezdve nincs megállás. Allison mellett a már jól ismert karakterek is szerepet kapnak, többek között Zeke, Sakál és Kanin is.  Visszatérünk Új-Covingtonba és egy teljesen új képét ismerhetjük meg az írónő által elképzelt világnak. 

Már nemcsak a vámpírokra helyezi a hangsúlyt, hanem az egész világba, a mindent elindító Vörös Tüdő vírusra és annak következményeire. Igazi versenyfutás az idővel, ahol nemcsak helyt kell állni, de helyesen is kell cselekedni, ahol az írónő válaszút elé állítja főhősét és teret enged a szerelemnek és a boldogságnak, de mint ahogy az sejthető, nem elégszik meg ennyivel az írónő és a legváratlanabb pillanatokban dobja le a bombát. 

A halhatatlanság ellenszerével egy tökéletes második fejezetet kaptam, ami nemcsak felülmúlja az első részt, de kecsegtető jövőt is jósol a harmadik résznek. Ritkán olvasni ennyire tömör, minden részletre kiterjedő, kicsit tudományos, de annál inkább komorabb és sorsokat megváltoztató regényt. Ahogy az lenni szokott nemcsak a cselekmény, de a karakterek is javukra fejlődnek, már nem azok az esetlen lelkek, akiket az első rész alatt megismerhettünk és ezzel az írónő egy olyan személyiségfejlődést mutat be, ami nemcsak például szolgálhat, hanem ami meg is győzi még jobban olvasóját, hogy igenis megérte folytatni a trilógiát. 

A vámpíros vonal még mindig nagyon erős, egyáltalán nem sablonos, sőt valamilyen szinten egyedülálló, egy kicsit igaz Van Helsing feelingje van, de ez csak hozzáad a regényhez. Maguk a karakterek szórakoztatóak, sokszínűek, kiismerhetetlenek, ha kell veszélyesek, de a szívük a helyén van. Allie, Zeke és Kanin mellett Sakál kap több figyelmet, de ez egyáltalán nem baj, hiszen a vicces megszólalásai és a kiszámíthatatlansága megkedveltette magát velem és ha nem is lesz az egyik kedvencem, az tagadhatatlan tény, hogy már miatta érdemes belekezdeni a kötetbe, hiszen nem minden ami fénylik és a felszín alatt igazi értékek és kincsek lapulhatnak. 

Mindenkinek megvan a maga története, s az írónő ez jól adagolva, a megfelelő helyen és a megfelelő időben tálalja is. Nem hagy kétségeket, nem hagy a sötétben tapogatózni, végig őszinte és nem riad vissza a kegyetlenkedés gondolatátók és a meglepő fordulatoktól sem. Igazi, vérbeli akciódús, gazdag cselekményű vámpíros regény tele szerethető karakterekkel, egy nagyszerű világelképzeléssel és egy feladattal, ami végigkíséri a regényt az elejétől a végéig. Ha csak egy apokaliptikus, vérszívóktól hemzsegő, vírusos könyvet kellene ajánlani, ez lenne az, hiszen egyedi, harcias és sokszor csak úgy szárnyalunk az oldalakkal. 

Maga a kötet hihetetlen sebességgel robog, néhol ugyan megáll, de aztán max fokozaton folytatja tovább az útját. A kötet lezárása az igazi ütőkártyája a regénynek, hiszen ezek után ember legyen a talpán, aki nem akarja minél előbb olvasni a befejezést, hiszen hiába kapunk újabb és újabb fordulatokat, izgalmas fejezeteket, ha a cselekmény csak ezután lesz igazán sorsdöntő és mindent megmagyarázó. Emellett persze vannak benne klisék, khm vámpír-ember kapcsolat, de az írónő olyan szépen összeszedte a gondolatait és olyan ízlésesen tálalja mindezt, még akkor is ha rosszul lesz az ember, hogy ezek a klisék nem zavartak, sőt ujjongva vártam az újabb és újabb fejleményeket, mert nagyon is shippelem Allie és Zeke párosát, és alig várom, hogy megtudjam mi lesz velük a továbbiakban, hogy folytatódik az Éden-trilógia, és mi lesz a vámpírok, a világ, a veszettek, a járvány és az emberek sorsa. Tökéletes kikapcsolódás 2020-ban, ami eltereli a figyelmet a világban zajló állapotokról. Összességében nagyon tetszett, nagyon várom a folytatást és várom az újabb megdöbbentő fordulatokat és azt, hogy hova is vezet a már megkezdett szál és mi lesz a karakterek sorsa. Ha szeretitek a vámpíros, kicsit kegyetlenebb és véresebb köteteket, akkor szívből ajánlom A halhatatlanság ellenszerét, ami minden várakozásomat felülmúlta és megmutatta, milyen is egy igazi, akciókban és fordulatokban gazdag második rész.
" - Hát így - jelentette ki, villámokat szóró tekintetemmel nem törődve. - Ismét itt vagyunk a szennyvízcsatornában, a kedvenc új-covingtoni üdülőparadicsomomban. Annyira izgatott vagyok, hogy ismét itt lehetek. - Ijesztő mosolyt villantott a jelöletlenre. - Ne csak álldogálj ott, csatornapatkány! Vezess minket körbe!"

" - Tulajdonképpen te már igen - suttogta, és ha lett volna szabad kezem, lekevertem volna neki egyet. - De a szavamat adom, vámpírlány. Nem szándékozom feladni. Vállvetve fogunk harcolni, amíg csak bírok."

" - Akkor miről? Csak azt ne mondd, hogy érzel valamit a kis... Ne már! - A vámpír pislogott, majd az undor és a szánalom jeleként kivillantotta a fogát, vonásai kiélesedtek. - Jaj, hugi! Most komolyan? Ez szomorú."

"Várt. Éreztem gyors, ideges szívverését az ujjaim alatt. A vibrálást a saját néma mellkasom is átvette. Zeke szíve, a tenyerem alatt. Egy szörnyetegnek ajánlotta fel, aki könnyedén összetörheti, átvitt értelemben és valójában is. Arra gondoltam, hogy meg kellene tennem, átvitt értelemben össze kellene törnöm a szívét most, hogy a jövőben ténylegesen ne adódhasson alkalom arra, hogy kitépjem."

" - Nem csinálom végig még egyszer - jelentettem ki higgadtan. - És ha szörnyeteggé kell válnom a túlélés érdekében, akkor az leszek, aminek mindenki tart. Nem érdekel sem Éden, sem a tudósok, sem a rohadt ellenszer. Csakis az, hogy megtaláljam Sarrent, és megfizessen azért, amit tett."



Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 16%-os kedvezménnyel!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése