2020. október 27., kedd

Julie Kagawa: A halhatatlanság ellenszere


 "Vér szagát éreztem, amint beléptem a helyiségbe."

*

Allison Sekemoto megtette az elképzelhetetlent: meghalt, hogy élhessen. 
 Miután száműzték Édenből, ahol el kellett válnia a szeretett fiútól, Allie a vér szavát követve elindul, hogy megmentse átváltoztatóját, Kanint az őrült Sarren karmai közül. 
A nyomok Allie szülővárosába, Új-Covingtonba vezetnek, ahol olyasmiről értesül, ami az egész világ pusztulásához vezethet Új vírus ütötte fel a fejét, a Vörös Tüdő mutációja – amely generációkkal ezelőtt az emberiség tömeges pusztulásához vezetett –, és ez az új nem kíméli sem az embereket, sem a vámpírokat. 
A Kanin által őrzött titkok rejthetik az ellenszer kulcsát, ezért Allie-nek minél előbb meg kell találnia átváltoztatóját. A halhatatlanságot veszély fenyegeti, az emberek és a szörnyetegek közti határ elmosódik. Vajon Allison képes lesz jó döntéseket hozni ebben a helyzetben? Kövesd fordulatos történetét!


Julie Kagawa vámpíros trilógiájával még évekkel ezelőtt ismerkedtem meg és egyből levett a lábamról, kérdés sem volt, hogy a második részt is el fogom olvasni, és milyen jól tettem, hiszen még izgalmasabb és még elkápráztatóbb, mint az első rész.

Maga a cselekmény lassan indul be, de miután ez megtörténik minden elképzelhető fordulat és váratlan esemény megfordul a fejezetek alatt. Az írónő nem kertel, egyből rátér a lényegre és csak zúdítja ránk az információkat és a megoldandó problémákat. Már nemcsak Allison szerepe a fontos, nemcsak rajta van a hangsúly, hanem az egész világén és az írónő mindent egy lapra rakva fel bolygatja fel a cselekményt és vezet végig minket az események kereszttüzén. Maga a regény három részből épül fel, mind a három rész alatt történik valami fontos, valami olyan, ami a későbbiekben még nagy horderővel bírhat. Minden egyes részben azonban közös, hogy újabb és újabb információkkal bombáz meg, gondolatokat és sugallatokat ültet el az olvasó fejében és szépen lassan ezeket a gondolatokat össze is fűzi és a végére kiadja a teljes képet, megmutatja mire is ment ki ezidáig az egész és egy hatalmas fordulattal még nagyobb port kavar, még több kérdést vet fel és még inkább azt mutatja meg nekünk, hogy igenis a vámpírok kora még nem lerágott csont, még vannak olyan regények, amiket érdemes elolvasni, és az Éden-trilógia pont ilyen. 

Sziporkázó, vérszomjas, ádáz, veszélyes, de nagyon szerethető és akciódús eseményeivel leveszi az olvasókat a lábukról. A kötet első fele amolyan betekintő, még csak próbálgatja a szárnyait, de aztán ahogy kibontakozik és elengedi magát, megmutatja az igazi valóját és onnantól kezdve nincs megállás. Allison mellett a már jól ismert karakterek is szerepet kapnak, többek között Zeke, Sakál és Kanin is.  Visszatérünk Új-Covingtonba és egy teljesen új képét ismerhetjük meg az írónő által elképzelt világnak. 

Már nemcsak a vámpírokra helyezi a hangsúlyt, hanem az egész világba, a mindent elindító Vörös Tüdő vírusra és annak következményeire. Igazi versenyfutás az idővel, ahol nemcsak helyt kell állni, de helyesen is kell cselekedni, ahol az írónő válaszút elé állítja főhősét és teret enged a szerelemnek és a boldogságnak, de mint ahogy az sejthető, nem elégszik meg ennyivel az írónő és a legváratlanabb pillanatokban dobja le a bombát. 

A halhatatlanság ellenszerével egy tökéletes második fejezetet kaptam, ami nemcsak felülmúlja az első részt, de kecsegtető jövőt is jósol a harmadik résznek. Ritkán olvasni ennyire tömör, minden részletre kiterjedő, kicsit tudományos, de annál inkább komorabb és sorsokat megváltoztató regényt. Ahogy az lenni szokott nemcsak a cselekmény, de a karakterek is javukra fejlődnek, már nem azok az esetlen lelkek, akiket az első rész alatt megismerhettünk és ezzel az írónő egy olyan személyiségfejlődést mutat be, ami nemcsak például szolgálhat, hanem ami meg is győzi még jobban olvasóját, hogy igenis megérte folytatni a trilógiát. 

A vámpíros vonal még mindig nagyon erős, egyáltalán nem sablonos, sőt valamilyen szinten egyedülálló, egy kicsit igaz Van Helsing feelingje van, de ez csak hozzáad a regényhez. Maguk a karakterek szórakoztatóak, sokszínűek, kiismerhetetlenek, ha kell veszélyesek, de a szívük a helyén van. Allie, Zeke és Kanin mellett Sakál kap több figyelmet, de ez egyáltalán nem baj, hiszen a vicces megszólalásai és a kiszámíthatatlansága megkedveltette magát velem és ha nem is lesz az egyik kedvencem, az tagadhatatlan tény, hogy már miatta érdemes belekezdeni a kötetbe, hiszen nem minden ami fénylik és a felszín alatt igazi értékek és kincsek lapulhatnak. 

Mindenkinek megvan a maga története, s az írónő ez jól adagolva, a megfelelő helyen és a megfelelő időben tálalja is. Nem hagy kétségeket, nem hagy a sötétben tapogatózni, végig őszinte és nem riad vissza a kegyetlenkedés gondolatátók és a meglepő fordulatoktól sem. Igazi, vérbeli akciódús, gazdag cselekményű vámpíros regény tele szerethető karakterekkel, egy nagyszerű világelképzeléssel és egy feladattal, ami végigkíséri a regényt az elejétől a végéig. Ha csak egy apokaliptikus, vérszívóktól hemzsegő, vírusos könyvet kellene ajánlani, ez lenne az, hiszen egyedi, harcias és sokszor csak úgy szárnyalunk az oldalakkal. 

Maga a kötet hihetetlen sebességgel robog, néhol ugyan megáll, de aztán max fokozaton folytatja tovább az útját. A kötet lezárása az igazi ütőkártyája a regénynek, hiszen ezek után ember legyen a talpán, aki nem akarja minél előbb olvasni a befejezést, hiszen hiába kapunk újabb és újabb fordulatokat, izgalmas fejezeteket, ha a cselekmény csak ezután lesz igazán sorsdöntő és mindent megmagyarázó. Emellett persze vannak benne klisék, khm vámpír-ember kapcsolat, de az írónő olyan szépen összeszedte a gondolatait és olyan ízlésesen tálalja mindezt, még akkor is ha rosszul lesz az ember, hogy ezek a klisék nem zavartak, sőt ujjongva vártam az újabb és újabb fejleményeket, mert nagyon is shippelem Allie és Zeke párosát, és alig várom, hogy megtudjam mi lesz velük a továbbiakban, hogy folytatódik az Éden-trilógia, és mi lesz a vámpírok, a világ, a veszettek, a járvány és az emberek sorsa. Tökéletes kikapcsolódás 2020-ban, ami eltereli a figyelmet a világban zajló állapotokról. Összességében nagyon tetszett, nagyon várom a folytatást és várom az újabb megdöbbentő fordulatokat és azt, hogy hova is vezet a már megkezdett szál és mi lesz a karakterek sorsa. Ha szeretitek a vámpíros, kicsit kegyetlenebb és véresebb köteteket, akkor szívből ajánlom A halhatatlanság ellenszerét, ami minden várakozásomat felülmúlta és megmutatta, milyen is egy igazi, akciókban és fordulatokban gazdag második rész.
" - Hát így - jelentette ki, villámokat szóró tekintetemmel nem törődve. - Ismét itt vagyunk a szennyvízcsatornában, a kedvenc új-covingtoni üdülőparadicsomomban. Annyira izgatott vagyok, hogy ismét itt lehetek. - Ijesztő mosolyt villantott a jelöletlenre. - Ne csak álldogálj ott, csatornapatkány! Vezess minket körbe!"

" - Tulajdonképpen te már igen - suttogta, és ha lett volna szabad kezem, lekevertem volna neki egyet. - De a szavamat adom, vámpírlány. Nem szándékozom feladni. Vállvetve fogunk harcolni, amíg csak bírok."

" - Akkor miről? Csak azt ne mondd, hogy érzel valamit a kis... Ne már! - A vámpír pislogott, majd az undor és a szánalom jeleként kivillantotta a fogát, vonásai kiélesedtek. - Jaj, hugi! Most komolyan? Ez szomorú."

"Várt. Éreztem gyors, ideges szívverését az ujjaim alatt. A vibrálást a saját néma mellkasom is átvette. Zeke szíve, a tenyerem alatt. Egy szörnyetegnek ajánlotta fel, aki könnyedén összetörheti, átvitt értelemben és valójában is. Arra gondoltam, hogy meg kellene tennem, átvitt értelemben össze kellene törnöm a szívét most, hogy a jövőben ténylegesen ne adódhasson alkalom arra, hogy kitépjem."

" - Nem csinálom végig még egyszer - jelentettem ki higgadtan. - És ha szörnyeteggé kell válnom a túlélés érdekében, akkor az leszek, aminek mindenki tart. Nem érdekel sem Éden, sem a tudósok, sem a rohadt ellenszer. Csakis az, hogy megtaláljam Sarrent, és megfizessen azért, amit tett."



Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 16%-os kedvezménnyel!


Corinne Giampaglia: Ella és a téli varázs

*

A kicsi Ella messze északon él, egy hegyi falucskában, ahol mindig fehér hó borítja a házak piros tetejét. Közeleg a Karácsony, a kislány családja feldíszíti a házat, ám Ella szomorú, úgy érzi, az ünnep varázsa eltűnt. Elérkezik a Szenteste, és miközben mindenki vidáman készülődik, a kislány kisurran a kertbe…











Ez a mesekönyv véletlen került hozzám, de nem bánom, mert egy igencsak ízléses, aranyos mesét kaptam, csodaszép illusztrációkkal, amik a zord napokon is fényt gyújtanak a szívekben.

A kötet a Manó könyvek gondozásában jelent meg. Egy igazi, cserfes kis karácsonyi mese, amit nemcsak a kisebbnek élvezhetnek, hanem a nagyobbak is, hiszen sose nővünk ki belőlünk és néha a felnőtt lelkeknek is szüksége van egy maréknyi bűbájra, amit a kötet teljes egészében meg is ad. Az Ella és a téli varázs egy gazdagon illusztrált, kívül-belül gyönyörű kiadás. Nemcsak a borító kápráztatja el a szemeket, hanem a belső is. Biztos vagyok benne, hogy nemcsak egy egyszer olvasós könyv lesz, hiszen a gyerekeimnek is szívesen olvasnék fel belőle és adnám át a karácsony iránti szeretetemet általa. Az írónő nemcsak Elláról ír, hanem igazi értékként rávilágít az ünnep igazi valójára, arra hogy a szeretet a legfontosabb a világon, s ezt a gyerekek számára is befogadható módon teszi. Tele bájjal, kedvességgel és szívet melengető mondatokkal. Emellett egy rövid listát is kapunk, ami által elkezdhetünk felkészülni az ünnepre és ha még nincs ötletünk, recepttel is szolgál a jeles napra. Habár nem én vagyok a megcélzott közönsége, élveztem és egy szerethető történetet kaptam. Teával a kézben a kandalló előtt ülve tökéletesen megalapozza a hangulatot és egy perc alatt beszippant a gyermekiségével és kedvességével.


Köszönöm szépen a recenziós példányt a Manó Könyveknek! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 20%-os kedvezménnyel!




2020. október 21., szerda

Marilyn Miller - Ella Steel: Üldözöttek


"A mai nap is ugyanolyan, mint a többi. Soha, semmi változás. Magány. Négy fal között sínylődöm, mert az apám ezt akarja. Mindig azt mondja, ez az én érdekem. Ez az én életem."

*

Alessandra szabadságra és önállóságra vágyik, nem alvilági életre. Alexander Salvatore egyetlen lányaként ez azonban szinte lehetetlen. Mikor feladná a reményt, hogy kitörhet, történik valami. Esélyt kap, hogy szabad lehessen. 
A szabadságnak viszont mindig ára van… 
Noah úgy éli az életét, ahogy ő akarja. Jay Davis fiaként felelősségteljes, céltudatos, és persze, hogy ő az egyetem szívtiprója. Mindent megkap, amire vágyik, és amiért nem fél keményen megdolgozni. Két külön világ. Szabadság és bezártság. Két fiatal, akik az ellentétek ellenére egymásba szeretnek. Egy szerelem, ami nem csak tiltott, hanem egyenesen életveszélyes. Mit teszel, ha a világ, ami elől menekülsz, végül rád talál? Üldözötté válsz… 
Marilyn Miller és Ella Steel közös könyvében olyan szereplők bukkannak fel, mint Alexander Salvatore, a Vezér, és Jay Davis, az FBI vezetője. Ők már egyszer rabul ejtették a női szíveket. Vajon most mit tartogatnak az olvasóknak? Mi történik, ha ez a két világ összecsap?

Akik régebb óta követik a blogot, azok tudják mennyire is imádom a két írónő munkásságát, s igaz, hogy Marilynnel csak nem olyan rég ismerkedtem meg és bőven van még bepótolnivalóm, de A vezér igazi kedvenc lett és nagyon nagyon vártam, hogy két nagyszerű és tehetséges írónő mit hoz össze és azt kell, hogy mondjam egyáltalán nem csalódtam, sőt még több ilyet. Még több Marilyn és Ella világ összeolvadást szeretnék, mert az Üldözöttek fergeteges, akciódús, veszélyes és szenvedélyes regény megspékelve a két írónő személyiségével és látásmódjával.

A kötet nem is kezdődhetne jobban, már az első fejezet után éreztem, hogy itt aztán kő kövön nem marad szárazon és imádni fogom minden egyes sorát és így is lett. Nemcsak az tetszett a regényben, hogy már ismert és szeretet két világ találkozott, hanem azt is, ahogy ezt az írónők megvalósították. Hűek maradtak a karaktereikhez úgy, hogy közben valami egészen újat és egyedülállót alkottak. De mielőtt elkezdenétek olvasni, bizonyosodjatok meg róla, hogy mind Alexander Salvatore, s mind Jay Davis sztoriját ismeritek, mert csak úgy lesz igazán ínyencség, úgy lesz igazán örömteli és vágyott a találkozás. Ameddig nem esett szó erről a kötetről, nem is tudtam mi hiányzik, s miután megkaptam, tudom hogy enélkül a sztori nélkül nem lenne teljes az életem. Ella és Marilyn is szívét-lelkét beletette az Üldözöttekbe, és ez minden egyes oldalon maximálisan látszik, nemcsak kiforrott a szöveg, de ha kell veszélyes, ha kell gyengéd, s minden várakozást felülmúl. A kötet úgy kezdődik, mint minden egyes romantikus regény, adott egy lány és egy fiú, akik találkoznak, egymásba szeretnek, vonzalom alakul ki közöttük, de az Üldözöttek mégis eltér egy kicsit ettől. 

A cselekmény az egyetemi élettel, a felnőtté válás kezdő fokával vezet be a kötet sűrűjébe, innen építi és adja hozzá az újabb és újabb elemeket, innen kezdi el mind érzelmileg, s mind erkölcsileg támogatni a fiatalokat. Nem titok, hogy a kötet már az első percektől kezdve levett a lábamról és teljes mértékben elvarázsolt. Alessandra, Alexander Salvatore lánya, mégsem azt a képet hozza, mint amire számítottam. 

Egy magabiztos, céltudatos és igencsak akaratos lány, akiben a kegyetlenség egy szikrája sincs meg. Ugyanolyan, mint minden más tini, ugyanarra vágyik: szabadságra és élni akarásra. Aztán ott van Noah, Jay Davis fia, az FBI fejének az utódja, aki egy pimasz, szexi, akaratos srác, tele tervekkel és elhatározásokkal. Két különböző világ ifjú tagjai, két teljesen eltérő értékrend két pólusa, mégis van bennük valami közös: a szerelem és a vágyak egymásra találása. 

A regény ott kezd igazán izgalmassá válni, ahol a két világ összekapcsolódik és átszövik egymást. Vajon a két fiatal van elég erős, ahhoz hogy áthidalják a nehézségeket és megkapják, azt amit igazán akarnak az élettől és a másiktól? Az Üldözöttek erre adja meg a választ, de vigyázz, mert súlyos függőséget okoz és a végén te is üldözötté válsz és teljesen a rabjává tesz. 

Ella és Marilyn megmutatják, hogy milyen erős kapocs is a szeretet, s általa minden és mindenki legyőzhető. Emellett a jó és a rossz örökös párhuzama is kiemelkedő szerepet kap, újabb akadályok és újabb bukkanók által terel minket a kötet lezárása felé, ami minden eddigi kimondott és ki nem mondott kérdésre választ ad. A kötet szenvedélyes, érzelmekkel átitatott, izgalmas és ádáz harc az eszmékkel és a józan ésszel. 

Nemcsak a jót és a rosszat állítja pellengérre, de a szív és az ész játékát is. Nemcsak elmeséli Alessa és Noah történetét, hanem kitölti veszéllyel, vérrel és brutalitással. Megdöbbentő, de olykor szívbevágóan kellemes és már-már idilli. A kötet igazi különlegessége, hogy nemcsak a két fiatal szemszögéből olvashatjuk az eseményeket, hanem Alexander és Jay gondolatai és meglátásai is visszatérnek egy-egy fejezet erejéig. S meg kell hagyni ezek a fejezetek egytől egyig különlegesek, hűek a már megismert karakterekhez és igazi csemegéül is szolgálnak az olvasók számára.

Maga a regény fokozatosan építi fel a bonyodalmakat, a megoldásra váró helyzeteket és arra sem rest, ha kell derült égből villámcsapásként dobálja elénk a váratlan fordulatok és az emberpróbáló eseményeket. Egy olyan kötetet kaptam, ami kiutat mutat a sötétségből a fény felé, ami nemcsak vezeti, de uralja is a cselekményt, ami minden egyes sorral és minden egyes gondolattal más és más sugallatot ad és ami bebizonyítja, hogy ki magunk vagyunk a saját sorsunk kovácsa, s csak rajtunk múlik mit teszünk azért, hogy teljesek, egészek és boldogok legyünk. Természetesen, ahogy azt már megszokhattuk a zene, a különböző dalszövegek is fontos szerepet játszanak, nemcsak a szereplők életében, de ezeket hallgatva lesz igazán teljes az élmény, hiszen tökéletesen megadják a regény alaphangulatát, s ezzel navigálnak el minket a megismerkedéstől, a kapcsolaton és bonyodalmakon át a kötet lezárásáig, ami tökéletes záradéka az Üldözötteknek. Összességében egy komplex, minden kíváncsiságot kielégítő regényt kaptam, nagyszerű karakterekkel, izgalmas és bonyodalmakkal átszőtt cselekményt és két világ szenvedélyes találkozásának lehettem szemtanúja. Ez az első közös Ella és Marilyn regény, de remélem nem az utolsó, hiszen ebből a csodából még többre van szüksége az embernek. Ha szeretitek a kiszámíthatatlan, veszélyes, de ugyanakkor érzelmes regényeket, akkor tiszta szívből ajánlom Marilyn Miller és Ella Steel remek regényét, ami Alessandra Salvatore és Noah Davis történetét meséli el mindenféle köntörfalazás nélkül. 

" - Az sem érdekel, ha a Vatikánba mész apácának. Rico veled megy, és pont. Különben is. Örülj, hogy ő megy veled és nem Antonio, például."

" - Nem hazudok. Tényleg élvezem. Bírom a csaj stílusát. Az a hús, amiért keményen megküzdesz, sokkal ízletesebb, amikor végre megízleled, mint az egyszerűen eléd vetett falat."

"A 191 centim most igazán sokat dob az önbizalmamon. Kell is, mert épp most nézek farkasszemet Alexander Salvatoréval, a Vezérrel, világok puszítójával. Félek, de nem hátrálok meg."

"Valakit szeretni a legjobb dolog a világon. Még akkor is, ha a pokol mélyére kell zuhannod érte. Megtennéd, újra és újra. Érte bárki lennél, érte bármit képes lennél elviselni. Az igaz szerelem csak egyszer fog kopogtatni az ajtódon. Nem fog engedélyt kérni, egyszerűen csak berobban az életedbe. Honnan fogod tudni, hogy ő az igazi? Érezni fogod. A szíved másképp működik mellette. Ha melletted van, erősebben fog dobogni. Ritmusosabban. A szerelem ritmusára. Reagál az érintésre, a hangjára. Uralkodik fölötted, de nem behódolást követel. Szerelmet. Érintést. Csókokat."



Köszönöm szépen Marilyn Millernek és Ella Steelnek az élményt! Ha te is elolvasnád az alábbi helyekről megrendelhető:

2020. október 15., csütörtök

R. S. Grey: Not so nice guy - Nem is olyan rendes srác


 "Ma reggel újra a laktanyában szexelünk. Forrón és hevesen."

*

– ​Úristen! Hát ő meg kicsoda? – Gyakran kapom meg ezt a kérdést. 
– Ja, hogy ő? – válaszolom. 
– Ő csak Ian. „Csak Ian.” A „Csak Ian” az évszázad legbénább jellemzése. Csak a Mona Lisa. Csak a Taj Mahal. Csak Ian, az unalmas kockahasával és a sablon gödröcskés mosolyával, mi? Csak Ian… csak a legjobb barátom. 
Elképesztően közel állunk egymáshoz, olyan mélyre jutva a barátzóna állapotába, hogy a munkahelyünkön mindenki azt gondolja, egy párt alkotunk – egészen addig, amíg egy nap ki nem pattan a hír a tanáriban, hogy Ian egyedülálló. Szabad préda. 
Az újdonsült népszerűségében lubickolnia kellene, de mindkettőnk legnagyobb meglepetésére, az egyetlen figyelem, amire látszólag vágyik, az enyém. A korábban ártatlan éjszakai csevegéseinkből korhatáros telefonhívások lesznek. A játékos évődésünk egy új, kockázatos élt kap. 
Azt gondolom, hogy csak cukkol, de amikor az osztályteremben felültet az asztalra, a kezeit pedig becsúsztatja a szoknyám alá, nem marad tér a bizonytalanságnak. 
Kicsit félek attól, hogy a dolgok rosszul alakulnak, és elveszítem a legjobb barátomat, szóval, a legjobb lesz, ha kihátrálok és nem viszonzom ezt az eget rengető csókot.

Adott egy írónő, aki már egyszer meggyőzött, adott egy szexi pasis borítójú könyv és adott egy fülszöveg, ami arra ösztönzi az embert, hogy vegyél meg, vessz el bennem és nevessünk együtt egy jót, hiszen ez a regény egy vicces, romantikus komédia, tele arcpirító helyzetekkel és elfojtott vágyakkal. Az egyik kedvenc témám az enemies to lovers mellett a friends to lovers, azaz a barátokból szerelmesek.

Mindenki életében biztos volt már olyan, hogy beleszeretett egy barátjába, vagy a barát volt teljesen oda érte. A Nem is olyan rendes srác pont azt mutatja meg, hogy mi történik akkor, ha két jóbarát egymásba szeret és nemcsak a napos oldalt, de a bukkanókat is láthatjuk egy igencsak humoros, olvasmányos és szórakoztató formában. Mielőtt túlságosan belemerülnék előre szeretném leszögezni, hogy úgy kell a kötethez állni, hogy nincsenek elvárásaink vele szembe, hagyjuk hogy tereljen és vezessen minket és ne gondolkodjunk túl sokat, hiszen ha ezt tesszük nem fogjuk annyira élvezni, mint ahogy amúgy kellene. Semmi esetre sem kell véresen komolyan venni a cselekményt sem, mivel a Nem is olyan rendes srác egy nehéz nap után szeretne kikapcsolni, nem szeretne világmegváltó regény lenni, hanem egyszerűen egy guilty pleasure borral a kézben. Most hogy ezt tisztáztuk térjünk is rá a lényegre. Az írónő a sajátos humorával és írásmódjával vág bele egy könnyed, mindenféle kemény helyzetektől mentes szórakoztató regénybe, ami a szórakoztatás mellett egy nagyon fontos dologra is rávilágít. Ha tetszik nekünk valaki, lépjünk, sosem tudhatjuk mi jár a másik fejében, milyen érzések kavarognak benne és milyen elfojtott, ki nem mondott szavak emésztik. 

Aki mer, az nyer, s ez a regényre is érvényes. Maga a cselekmény hűen a romkomokhoz tele van viccesebbnél viccesebb jelenetekkel, spontán döntésekkel, egy kicsit flúgos, de szerethető női karakterrel és egy szexi pasival. Ian és Sam az Oak Hill tanárjai, bár a gondolataik és viselkedésük alapján inkább mondanám őket tiniknek, mint felnőtteknek. 

A regényt két szemszögből olvashatjuk, két teljesen eltérő személyiségű ember gondolatai, kétségei és vágyai merülnek fel. A kötet alapja a helyzet megismerése, a környezet feltérképezése és az érzelmek kibontakozása. Hol gyorsabb a cselekmény, s hol lassabb, de amíg a medrében folyik nem kell kihágásokra számítanunk. A kötet első negyede hol humorosan szórakoztató, hol pedig már a sírás szélére sodor a két szereplő szerencsétlenkedése miatt. 

Nagyon nagyon sokat nevettem rajtuk, volt hogy a könnyem is kifolyt és nem bírtam abbahagyni, emiatt vidám, élettel teli hangulatot ad a regényhez és megadja az alapot hozzá. Aztán ahogy, haladunk előre úgy törnek felszínre az elnyomott vágyak, úgy lesz egyre pajzánabb a cselekmény és ahogy lassan kibontakozik a vágyakkal túlfűtött események sorozata azt vesszük észre, hogy olyan, mintha a moziban ülnénk és popcornnal a kézben várnánk a folytatást, azt hogy még mi fog kialakulni a két karakter között. 

Azt szeretném leszögezni, hogy hiába volt kiszámítható a cselekmény, én mégis élveztem és drukkoltam, hogy ne csak fejben, de a valóságban is legyen valami akció, pikantéria, ami megkoronázza a regényt. Egy őszi délután kellemes kelléke lehet R. S. Grey regénye, ami túlmegy a barátságon és megmutatja milyen az, ha két barát egymásba szeret, s mi minden sülhet ki belőle. 

Kicsit bolondos, kicsit szeleburdi, de olvasmányos, szerethető, s nemcsak az események folyama, hanem a karakterek is. Sam olyan akár egy 16 éves viháncoló kamasz, aki végre megkapja élete karácsonyi ajándékát. Ian pedig a várva várt ajándék, ami kibontásra vár. A spontán jelenetek emelik a regény színvonalát és a vágyak beteljesülése hozza el a pikantériáját, amire már az első fejezetek óta várunk. Összességében egy kedves, de annál inkább szórakoztatóbb regényt kaptam, humorral, őszinte szavakkal és szarkazmussal. Ha szerettek olvasás közben hangosan felnevetni, és csak élvezni az élet adta lehetőségeket, ajánlom ezt a regényt. Üdítő újdonság a borús napokra. A barátból szerető téma mellett a munkahelyi románc kerül még terítékre, de ezt a vonalat kicsit elhanyagoltnak érzem. Kevesebb hangsúlyt kap, viszont gyökerestül fellendíti az események folyamát, innentől kezdve áramlik a cselekmény és meg sem áll az utolsó sorokig. A kötet befejezése pont olyan volt, mint amit vártam tőle, se nem túl habos-babos, tökéletesen illet a két életvidám, de annál inkább dilisebb karakterhez.
"Ez az egész kötéltánc egyre nehezebb lesz, de nincs más megoldás. Ezerháromszáz napja Ian Fletcher a legjobb barátom, és ezerháromszáz napja győzködöm magam, hogy nem vagyok belé szerelmes. Csak nagyon-nagyon szeretem a pennyket."

"Nem lehetsz valakinek a legjobb barátja három évig, hogy utána egy nap váratlanul odafordulj hozzá ebéd közben, és elhívd randizni."

"Ezért játszom ezt a hülye játékot vele, és válaszolok a kérdéseire, ahelyett, hogy engedném, hogy megcsókoljon. Persze hogy akarom azt a csókot. Viccel velem?! Nézett ő valaha tükörbe? Annyira szexi ma este, hogy fogadni mernék, szívesen rámozdulna a saját tükörképére, belehelve az üveget."

" - Nem fogok időt adni neked. Ne gondolkozz! Oreo vagy M&Ms?
  - Oreo!
  - Nyár vagy ősz?
  - Ősz!
  - Tator tot vagy sült krumpli?
  - Mindkettő!
  - Hozzám akarsz jönni, igen vagy nem?
  - IGEN!"



Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 21%-os kedvezménnyel!


2020. október 13., kedd

Sarina Bowen & Elle Kennedy: Us - Mi


"Vancouver gyönyörű város, de alig várom, hogy leléphessek innen."

*

Vajon ​a kedvenc hokisaid veretlenül zárják az első közös szezonjukat? 
Az NHL-ben töltött első öt hónap igazi sikersorozat Ryan Wesley-nek. Sosem volt még ilyen boldog: nappal a profik közt játszik, esténként pedig a szerelme várja otthon – Jamie Canning, a gyerekkori legjobb barát, aki ma már a párja. Csak egy dolog árnyékolja be az idillt: élete legfontosabb kapcsolatát titokban kell tartania, máskülönben a médiafelhajtás könnyen derékba törheti a sportolói karrierjét. 
Jamie tiszta szívből szereti West, de gyűlöli a bujkálást. Nem ilyen életet képzelt el magának, és az állandó titkolózás kezdi megbosszulni magát. Új munkája sem éppen úgy alakul, ahogy remélte, de tudja, hogy Wesszel az oldalán képes lesz túllendülni a nehézségeken. Szerencsére ott van nekik a lakás, ahol zavartalanul együtt lehetnek. Vagy mégsem? 
Amikor Wes legkotnyelesebb csapattársa beköltözik az emeletre, félő, hogy a gondosan felépített hazugságváruk bármelyik percben összeomolhat. Vajon Wes és Jamie nagypályás kapcsolati rutinja képes megbirkózni a külvilág fenyegetéseivel? 
Figyelmeztetés: a könyvben szerepelnek szexjelenetek, egy vibráló fotel, távszex, és kiderül, hogy a hokijátékosok a zöld összes árnyalatában dögösek.

Az idei év egyik legjobban várt regénye, na jó nem, mert csak nyár óta várom, akkor olvastam az első részt, de azóta tűkön ülve vártam, hogy megjelenjen, aztán ahogy előrendelhető lett, le is csaptam rá. Szenvedélyem a hoki, és Wes-Jamie párosa, nem is volt kérdés, hogy akarom a kötetet most es mindörökké. Már most biztos vagyok benne, hogy nemcsak egyszer olvasós lesz, hiszen megvan benne minden, amit imádok. Humoros, szexi, erotikával túlfűtött igazi hokis románc M/M tálalásban.

Próbáltam kicsit húzni a kötet olvasását, de csúnyán kudarcot vallottam. Ha jól számoltam 4-5 óra alatt végeztem ki a kötetet és minden egyes ráfordított időt maximálisan megért. Imádtam, talán egy kicsivel jobban is tetszett, mint az első rész, de nagyon rövid volt, annyira olvastam volna még tovább. Előre szeretnék mindenkit figyelmeztetni, hogy erősen fangörcsöt kaptam, szóval előre is bocsi. De próbálok objektív maradni és nem össze-vissza ugrálni a mondandómban. Szóval Jamie és Wes, Wes és Jamie. Két szerethető karakter, más-más háttérrel, a Him folytatása, ami egyszerre kápráztatott el és töltötte meg a szívem boldogsággal. Nagyon nagy szükségem volt erre, hiszen a szürke hétköznapok már lassan teljesen kikészítenek és a monotonitás miatt úgy érzem kezdek depressziós lenni, de Wes és Jamie ha pár órára is, de kirángatott ebből az állapotból és újból megjött a kedvem ahhoz, hogy még több hokis, de legalábbis sport románcot olvassak, mert ez az egyik legeslegjobb műfaj. Szerethető, izgalmas, mindig történik valami, szexi, vágyaktól túlfűtött édes történet. Az Us azt mutatja meg, amit sok történetnél nem látunk. Már nemcsak arra helyezi a hangsúlyt, hogy összehozza a két karaktert, hanem az utána való nehézségekre és magára az életre világít rá. Nemcsak a boldog, napos oldalt, hanem az olykor bizonytalan, borús oldalát is megmutatja egy kapcsolatnak. 

Megmutatja azt, hogy nem elég hátradőlni és várni, hanem folyamatosan dolgozni és tenni kell a boldogságért, hogy ne csak ideig óráig maradjon fenn, hanem tartós legyen. Nemcsak valóságosabb, mint a Him, hanem magára a másságra, az elfogadásra és az ebből adódó problémákra, akadályokra hívja fel a figyelmet és helyezi emberközeli állapotba őket. 

Az Us alatt egyszerre éreztem boldogságot, szakadt meg a szívem és tört rám a sírhatnék és legszívesebben egyes részeknél én is begubóztam volna a házamba, mint Jamie és ki se jöttem volna onnan, ha nincsenek az újabb és újabb fejezetek és nem bizonyítja be azt a két írónő, hogy mindig mindenből van kiút, csak meg kell találni az oda felé vezető utat és hagyni kell, hogy ha arra van szükség mások segítsenek és ne szégyelljünk segítséget kérni. 

Maga a kötet rövid, egy délután alatt elolvasható események sorozata. Tökéletes a bekuckózós estékhez, de vigyázat, mert erős függőséget okozhat. Nagyjából két részre tudnám osztani a regényt, van az első fele, kb. a kötet első 150-160 oldala, ami tele van arcpirító jelenetekkel, nevetéssel, önfeledt kacagással és bosszankodással Blake miatt. Blake Wes csapattársa, akiről a Wags első részében tudhatunk majd meg többet, de elöljáróban szerintem annyit elárulhatok, hogy bosszantó, mindig rossz helyen van, legszívesebben már egy serpenyővel leütöttem volna, de igaz barát, helyén van a szíve és érdemes odafigyelni rá, mert a kötet második felében bontakozik ki csak úgy igazán, de ennyit Blake-ről. 

A kötet közepe rendesen megszorongatja az olvasók szívét, addig - addig facsarja azt, amíg már nem bírjuk tovább és teljesen összeroppanunk, aztán jön a befejező részek és minden a helyére kerül, te is jobban érzed magad, s ha egy igazi érzelmi hullámvasút is a regény, akkor sem tudod azt mondani, hogy nem tetszett, mert aki nyitott, szereti a hokis, az M/M szálat, annak igazi csemege lesz és minden egyes fejezetet falni fog, még azokat is, amiket legszívesebben megsemmisítene az ember. 

Az Us nem egy csupa móka és kacagás regény, hanem egy igenis kemény, problémákkal teli kötet, ami a romantikát, a szexet és a vágyakat sem veti meg. Ami azt illeti eléggé sok benne a szex, de szerintem ezzel nincs semmi baj, hiszen ízlésesen van tálalva és nincs benne semmi kivetnivaló, sőt szerintem sokkal jobban meg van írva, mint a tipikus nő - férfi felállás.

Ami magát a karaktereket illeti, nincs mese imádtam őket. Mindketten erősek és más miatt állnak közel a szívemhez, de az Us alatt nyílnak meg csak igazán, itt mutatják meg a sebezhetőségüket, itt alakul igazán a történetük és itt jönnek elő azok a problémák, amik igazi vízválasztói egy kapcsolatnak. A két írónő újfent egy tökéletes regényt tettek le az asztalra. Valósan és mindenféle tabu nélkül írták Jamieről és Wesről, nem volt köntörfalazás, nem volt mellébeszélés és lehet, hogy sokaknak nem 5/5 a regény, de nekem az, mert szívből jött, nemcsak egymás mellé lettek pakolva a szavak, hanem érzelmekkel és érzésekkel van átitatva a kötet. Igen, néhol keményebb, néhol szívfacsaróbb, de úgy érzem most épp erre volt szükségem ahhoz, hogy igazán tudjam élvezni az Us-t. Az különösen tetszett, hogy a másság kérdését is úgy boncolgatja, mint egy természetes jelenséget és nem akad fenn bizonyos dolgokon, az elfogadás és a csapattársak hozzáállása is csak megerősített abban, hogy mind Elle, s mind Sarina a szívükön viselik a srácok sorsát, s még ha keményebb részek is következnek, akkor is sikerül megmaradniuk hitelesnek és nem riadnak vissza a szívmelengető, pikáns jelenetektől sem. Az Us után ajánlom olvasásra a 7 fejezetes Epic novellát is, hiszen így lesz teljes a kép és így tudjuk nyugodt szívvel elengedni a srácokat addig, amíg újra nem találkozunk velük, mert a Wags alatt sem tűnnek el teljesen.
"Á! Kizárt, hogy Blake felismerte volna a párhuzamot. Valószínűleg csak azon agyal éppen, hogy a tengerparton vagy a hegyekben nagyobb az esély belefutni egy ötméteres velociraptorba."

" - Asszem nem kellett volna kihúzogatnom azokat a fiókokat - dörzsölgeti az állát Blake. - A szexjátékaitok beleégtek a retinámba. De ki vagyok én, hogy megmondjam, ki hogyan élvezze az életet? Ha már élvezet: hoztam olasz szendót a sarki büféből. Szerinted rá tudom venni szenyó nővért, hogy bevigye nektek ezt a táskát?"

" - Ha melegnek lenni azt jelenti, hogy az illető úgy korcsolyázik, mint Ryan Wesley, akkor a többi játékosomat is arra biztatom, hogy gondolják át a dolgot."



Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 18%-os kedvezménnyel!


2020. október 11., vasárnap

S. A. Chakraborty: Aranybirodalom


"Banu Manézse e-Náhida a várost figyelte az örök idők óta hozzá tartozó palota mellvédjéről."

*

A ​Dévábád-trilógia utolsó kötetében egy szélhámosnő és egy idealista dzsinn herceg szövetségre lép, hogy megmentsék a mágikus királyságukat egy pusztító polgárháborútól. 
Dévábád elbukott. 
A város varázserejébe kerülő kegyetlen ostrom után Banu Manézse, a Náhidok vezére és újjáélesztett parancsnoka, Dára kénytelenek helyrehozni a bomladozó szövetségüket, valamint kibékíteni egy szétszakadt, hadakozó népet. Ám a vérontás és szeretett Nahrijának elvesztése előhozza Dára múltjának legsötétebb démonjait. Az eltiprásukhoz szembe kell néznie a szörnyű tényekkel, és rábíznia magát azokra, akiket egykor az ellenségének tartott. Nahri és Ali szintén nehéz döntésekkel szembesülnek Kairó biztonságában, miután az utolsó pillanatban elmenekültek a vérszomjas családjuktól és Dévábád gyilkos intrikáitól. Noha Nahri békére lel az emberi otthona régi szokásai és megszokott kényelme révén, mégis kísérti, hogy a hátrahagyott szerettei és az őt megváltóként tisztelő népe ki van téve egy új zsarnok elnyomásának. Alit ugyancsak nem hagyja nyugodni a múlt, így eltökéli, hogy visszatér megmenteni a városát és a megmaradt családját. Miközben az anyja királyságában szövetségeseket keres, felfedezi, hogy sokkal mélyebben gyökerezik a máridokhoz fűződő kapcsolata, ami nemcsak a Nahrival való viszonyát, de a hitét is alapjaiban ingatja meg. A béke terjedésével sorra tűnnek fel a rejtélyes ősi szereplők, Nahri, Ali és Dára pedig rájönnek, hogy a világuk helyreállításához talán muszáj összecsapniuk a néhai szeretteikkel… és kiállniuk azok mellett, akiket egykor eltiportak.

A második rész lezárása óta tűkön ülve vártam a folytatást, alig bírtam magammal, szinte órákat néztem ki az ablakon és vártam a futárt, hogy hozzá és végre bele tudjak kezdeni, mert Ali, Nahri és Dára nélkül üresnek éreztem az életem. Aztán megérkezett és leesett az állam, mert baromi vaskos, hosszú és annyi mindent takarhat 700 oldal, hogy szinte már hiperventilláltam az előttem váró kaland miatt. Elkezdtem és nem akartam elengedni, minden egyes kis sorát élvezettel és rajongással olvastam. Nem telt el úgy egy perc sem, hogy ne azon tanakodtam volna, mi lesz még itt, mi fog történni és hogy fog véget érni ez a feledhetetlen és különleges kaland.

Most pedig itt vagyok, eltelt 6 nap és kiolvastam ezt a monstrumot. Ülök a kis olvasós kuckómban és annyi gondolat cikázik át a fejemben, hogy nem is tudom mivel kezdjem. Szóval a kötet hosszú, 4 részből áll, s mind a négy rész alatt történik valami egészen különleges, valami meghatározó. Az Aranybirodalom jóval több izgalmat, feszültséget ad, mint az első két rész, már nemcsak a világ megismerésén van a hangsúly és az apró elvetett magokon, hanem bizony ezek a magok kicsíráznak, kikelnek és leesik tőle az állad, de szó szerint. Hiába érzed úgy, hogy nem akarod abbahagyni, a tömény és velős információk, események miatt kénytelen vagy szüneteket beiktatni, mert annyira intenzív és annyira tömör a kötet. A cselekmény még mindig egy sajátos varázzsal átitatott főzet, ami fejezet fejezet hátán mutat újdonságot és tereli el a cselekményt egy még izgalmasabb és még veszélyesebb irányba. Kalandban, cselszövésben és titkokban sem szűkölködik, ha kell információk tömkelegével lát el, de ha arra van szükség, hagyja hogy a sötétben tapogatózzunk. A kötet igazi különlegessége, hogy már nemcsak Ali, Nahri és Dára hármasán van a hangsúly, hanem a történelmen, a múlton és a hibákon, a döntéseken és azok következményein. Manézse is jócskán kiveszi a részét a cselekményből és egy teljesen új irányba terel ezáltal minket. 

Nem mondom azt, hogy néhol nem volt kiszámítható a regény, de az biztos, hogy a kiszámíthatóság következményei fenekestül felforgatják a karakterek életét és a döntéseiket. A kötet emellett nagyon összetett, logikailag tökéletesen átszőtt, viszont a szerelmi szál egy tüske marad a szememben, mert nincs eléggé kiforrva, a kötet végére nyitva marad ez a szál és hiába ad apró jeleneteket, mindezek eltörpülnek a kötet egészét nézve. 

Viszont a karakterek fejlődése bámulatos. Már sehol sincs a gőgös herceg és a furfangos tolvaj, nem, már felnőttek a feladathoz és minden tettüknek ára és következménye van. Már nemcsak a dévek fontos elemei a kötetnek, hanem a máridok is és ez a szál az egyik kedvencem lett és nemcsak azért, mert alapjáraton közelebb állnak hozzám a vízi lények, hanem azért, mert az írónő kellően adagolta az előző kötetekben róluk az információkat és a végső hajrában, az utolsó kötetben mindent a méltó helyére emelt és úgy mutatja meg a máridok létét, ahogy azt kell. 

Ad egy kis kuriozumot a kötethez, közben picit el is vesz belőle, de a megfelelő helyen és időben még többet ad hozzá. A tűz és a víz lényei mellett a levegő és a föld lényei is hangsúlyosabb szerephez jutnak, több fontos esemény szereplőivé válnak, amik alapjaiban formálják a kötet eseménysorozatát. Ami magát a kötetet illeti páratlan cselekménnyel, erős karakterekkel és egy méltó lezáró résszel koronázza meg a sikert. Minden karakternek célt és utat mutat. 

Nahri által megmutatja, hogy semmi sem lehetetlen és tennünk kell a dolgok jóra fordulásáért, mert ha mi nem teszünk, mások sem fognak. Ali most vált csak igazán kedvenccé és nemcsak a gyökerei, hanem a karakterfejlődése miatt is. Hihetetlen mit ért el vele az írónő, s igaz eddig is kedveltem, de most már végérvényesen is kijelenthetem, hogy a Dévábád trilógia kedvenc karaktere címet, Alizajd al-Kahtáni nyerte el. Nemcsak önfeláldozó, de fejlődni képes, néhol erősebb, néhol gyengébb, de nagyon is szerethető karakter, aki maga elé helyezi a népe és a világa sorsát. 

Dárát hiába kedveltem meg nagyon az első rész alatt, mostanra teljesen kikopott belőlem mindenféle szimpatizálás vele szemben, de még egyszer utoljára megforgatta bennem azt a bizonyos tőrt az írónő. Nem haragszom érte, hisz így lesz teljes, elfogadható és érthető az élete, a tettei és a döntései következménye. Mellettük Muntadzir és Dzsamséd állnak igazán közel hozzám, viszont ugyanaz a bajom velük is, mint Alival és Nahrival. 

Hiába erős a kötet, a világ, ha az érzelmek nem kapnak elég teret, emiatt is érzem úgy, hogy se mi olvasók, se az írónő nem áll még készen az elengedésükre és dukál egy spin-off kötet vagy akár egy trilógia, netalántán sorozat még a három alapkötethez. Mint ahogy már említettem a kötet négy egységre tagolt fejezetek sora. Ezek az egységek a legelejétől épülnek fel, minden egyes részben más kap hangsúlyt, de közös bennük, hogy minden tőlük telhetőt megtesznek a kikapcsolódásért és a szórakoztatásért. Ezek nemcsak változó hosszúságúak, hanem más és más dominál bennük. A talpra állás, nehéz döntések meghozatala, a hiúság, az emberség és a mindezek után következő világ, annak helyreállítása és jobbá tétele. Összességében úgy érzem, hogy egy nagyon részletes, szinte mindenre kitérő záró kötetet kaptam tele izgalmakkal, fordulatokkal, pártfordulásokkal, nehéz döntésekkel, mindent eldöntő eseményekkel és világokat megváltoztató nézetekkel. Nem mondom azt, hogy tökéletes lett, de nagyon közel áll hozzá. Még egy cseppnyi romantika a sok vérontás mellé és tökéletes. De így is nagyon elégedett vagyok, hiszen egyáltalán nem csalódtam és minden várakozásomat felülmúlta az Aranybirodalom és az írónő is.
" - Eltűnök egy életre kelt csontvázakkal teli temetőből, aztán hat évvel később megjelenek az üzletedben, és az a legfontosabb, hogy a férjem-e a férfi, akit amúgy alig látsz?"

" - Dévábád egy halálcsapda. Megront és tönkretesz mindenkit, aki megpróbálja helyrehozni. De te magad mondtad, hogy mi ketten megszabadulhatunk tőle. Mindketten. Ez a legkevesebb, amit megérdemlünk!"

" - Annyira elfáradtam - nyögte. - Bármit építek is, összeomlik. A kairói életem. A dévábádi álmaim. Feláldozom mindenem, de tényleg mindenem. Csakis azért, hogy holmi jöttment ledönthesse. Az egésznek semmi értelme. Semmi!"

" - Azt hiszem, a megalázó és az álságos mindkettőnk családjára jellemző. Mellesleg egy rakás safít kalóz és egy sunyi náhida bánu társaságában érkezel. Neked örülnek majd a legjobban közülünk."

" - Szóval a Kahtánikat választod?
  - Nem, inkább Dévábádot. Helyre akarom hozni a dolgot, és talán egy nap olyan lesz a világ, hogy mindenki a helyes döntést választhatja a családja vagy a törzse helyett."



Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 25%-os kedvezménnyel!


2020. október 2., péntek

P. Dangelico: Wrecking Ball - A romboló


"Lányok, tanmese következik. Soha ne  menj hozzá olyan pasihoz, aki vallásos hevülettel képes idézni A Wall Street farkasát!"

*

Hogyan ​állj ki magadért? 
Camilla DeSantis élete romokban hever. Hogy is lehetne másként nevezni azt az állapotot, amikor egyszerre veszted el a férjed, az állásod és minden vagyonodat? Nehéz időkben nagy a döntéskényszer, így mikor a megváltás egy kiállhatatlan alak képében jön – aki nem mellesleg az egekig magasztalt New York Titans kezdő hátvédje –, nincs más választása, mint elfogadni az ajánlatot, hogy bentlakásos nevelőnőként és tanárként egyengesse Calvin 8 éves unokaöccsének útját. Már csak annyit kell kitalálnia, hogyan fogja vissza magát minden egyes alkalommal, mikor lilára akarná pofozni a férfit, ami gyakran megesik. 
 Calvin Shaw-t egy fikarcnyit sem érdeklik a nők. Pillanat, pillanat, hadd fogalmazzam meg másképp: imádja a nőket, viszont jelenleg minden vágya az, hogy hagyják békén. Főleg miután kiderült, hogy a felesége – mára már ex-felesége – attól a pasastól terhes, akivel anno őt csalta meg. A probléma már csak annyi, hogy épp most fogadott a házába egy nőt. És fogalma sincs, melyik a nagyobb probléma: hogy megígérte, viselkedni fog, vagy az, hogy vonzódik hozzá. Könnyed és romantikus. Sorsfordító és szexi. Adott két megtört ember, két sors és egy lehetőség. Az utóbbi évek legtartalmasabb romantikus története. Éld át!

Amióta megláttam, hogy meg fog jelenni ez a regény, azóta tudtam, hogy olvasnom kell és mennyire jól tettem, hogy felkerült a kívánságlistámra. Ez a kötet lett a szeptemberi hónapom olvasmánya, annyira jó volt, imádtam, még akkor is, ha néhol már falra másztam Calvin hidegsége és morcossága miatt. Nemcsak egy új sorozat első részét ismerhettem meg, hanem egy új és tehetséges írónőt is.

A romboló egy lassan égő, slow burn, sport románc, ami már az első fejezetek után elrabolja a szíveket. Ahogy elkezdtem olvasni már akkor fülig ért a szám és éreztem, hogy nagyon jó lesz ez, de arra nem számítottam még a legvadabb álmaimban sem, hogy rajongani fogok érte és az egyik kedvencem lesz. Nem titok, hogy imádom a sportos szerelmi történeteket és tavaly óta a slow burn romance is nagy kedvenccé avanzsálta magát. A rombolóban mindkettő megvan, jó nagy adag tesztoszteronnal, szexiséggel és morcossággal párosítva. Történetünk főszereplője, Camilla, akinek nem éppen idilli az élete, s a múltja sem. Az ő szemszögéből olvashatjuk a cselekményt, láthatjuk Calvint és léphetünk be a kis világukba. Mint karakter, nagyon szerethető, bájos, akivel már az első mondatok után tudtam azonosulni és akivel már a kezdetek kezdetén egy húron pendültünk. Imádtam a gondolatait, a mocskosakat is, ahogy fejezetről fejezetre változott a véleménye, ahogy egyre jobban elfogadta magát, ahogy kezdett kiállni az elhatározásai mellett, s ahogy az egész Calvin szituációt kezelte. Én biztos nem lettem volna ennyire nyitott és elfogadó. Aztán Calvin, éreztem már az első perctől kezdve, hogy hagyni kell kibontakozni, hagyni kell, hogy felnőjön a feladathoz és hagyni kell, hogy lépjen, mert ahhoz kétség sem fér, hogy lépni fog. 

Egy ízig-vérig romantikus történet tele pikáns, néhol szexi, vad jelenetekkel, amik miatt csak még inkább megkedveljük a cselekményt. S ha már a cselekmény, ennyire összetett, részletes események hálózatával is régen volt dolgom. Nagyszerű, ahogy egyik pillanatról a másikra változnak az érzelmek, a döntések hálózata igazi pikantériául szolgál és minden egyes apró elemével a slow burn műfaj sajátosságait hozza. 

Sokáig azt hittem nem lesz semmi, de tényleg semmi, annyira lassú a két karakter egymásra találása, de aztán robban, felperzseli a lapokat és ámulatba ejti az olvasókat. Egy kicsit hasonlít a Szívvel a falnak könyvhöz, de ez egyáltalán nem von le az értékéből, sőt... Ha tetszett Zapata regénye biztos vagyok benne, hogy A romboló is fog, hiszen viszonylag rövidebb, de nagyon nagyon lassú. Tényleg az az igazi lassan égő románc, ami őrületbe kergeti az olvasóit és ami miatt tűkön ülve olvassuk a fejezeteket. 

Engem teljes egészében odaláncolt a lapokhoz, árgus szemekkel pásztáztam a sorokat, nehogy lemaradjak egy fontos részletről, ami a későbbiekben még hasznos lehet. Cam és Cal között tapintható a szexuális feszültség, nemcsak a folytonos apró utalások, hanem a csipetnyi elhintések végett is. Ami magát a történetet illeti, simán el tudom képzelni, hogy megtörténhet a való életben, hiszen Dangelico karakterei életszagúak, emberi tulajdonságokkal, hibákkal és döntésekkel ruházta fel őket. 

A két karakter között végbemenő szerelem annyira szép, már-már gyönyörű és meseszerű, de a modern világ alapjaival. Adott egy magába zárkózó, szexi, hatalmas, szőrös sportoló, de ez csak a látszat, s az írónő a látszat mögé ad betekintést. Megmutatja Cal emberi oldalát, a múltját, a döntései miértjét és azt miért olyan, amilyen. Cam sem egy tucat karakter, hiszen neki is viharos múltat és nem éppen kecsegtető jövőt ad, mégis a kettejük között lévő feszültség és elektromos bizsergés adja meg igazán a kötet alapját. 

Mindenféle mellébeszélés nélkül adja meg azt, amire vágyunk, s közben az élet sötétebb oldalát is elénk tárja. Nem vezet félre, minden egyes leütött betűvel a valós arcát mutatja meg. A regény több mint háromnegyede a várakozás szellemében telik, majd ahogy egyre közelebb érünk a befejezéshez, akkora csavarral hengerli le az olvasóit, hogy szem-száj tátva marad és csak percek múlva éledünk fel a sokkhatás után. Én teljesen leesett állal olvastam az utolsó fejezeteket és már amikor alig volt pár oldal hátra téptem a hajam, hogy ne, kérlek legyen happy end, mert Cal és Cam, ha nehézségek árán is de összetartoznak. Emiatt is imádtam annyira, hiszen egyáltalán nem kiszámítható, nem tudod kikövetkeztetni mi lesz a következő oldalon, mikor fognak összejönni a karakterek, mikor lesz valami hatalmas csavar és mikor lesz idegtépő a várakozás. Összességében úgy érzem, hogy meglepett a regény, ugyanakkor meg is vett magának kilóra. Nagyon várom a sorozat következő kötetét, s ha szeretitek a korántsem egyszerű szerelmi történeteket, sporttal és várakozással vegyítve, akkor tiszta szívből tudom ajánlani A rombolót, ami a címéhez hűen le fogja rombolni az olvasóit, hogy aztán elemről elemre építse újra őket.

"Zavarban vagyok a Sötétség Hercegének frissen borotvált változatától, aki így sajnos megtévesztően hasonlít a Szőke Hercegre."

"Szánalmas nagy rajongója vagyok a nehéz sorsú hős sztoriknak, és kezdek rájönni, hogy az ő története nem kispályás."

"A tenyészbika szó ötlik az agyamba. Nincs kétségem, hogy egy ilyen testre gondoltak, mikor kitalálták a fogalmat. Lehet, hogy egy örökkévalóságra szüzességet fogadtam, de attól még minden babacsináló szervem ép és egészséges, és jelenleg téli álomból ébredezik. Szinte hallom, ahogy spontán petekilökődések mennek végbe a méhemben, olyan hangokat adva, mint nagyanyám negyvenéves Lincoln Continentálja, mikor vasárnaponként elpöfögött vele a templomba."

" - Igen. Tudom, mit akarok, és azt is, hogy szerezzem meg - folytatja közömbös hangon. Mintha semmiféle hatalmam nem lenne, ha ő egyszer valamit a fejébe vett. Mondjuk ebben igaza van. A pasas ellenállhatatlan, mikor próbál kedves lenni."



Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 16%-os kedvezménnyel!