2020. augusztus 24., hétfő

S. A. Chakraborty: Rézkirályság

 

"Alizajd al-Kahtáni egy hónapig sem bírta a karavánjával."

*

S. ​A. Chakraborty folytatja a Bronzvárosban megkezdett elsöprő kalandot. Megteremt egy olyan világot, ahol a dzsinnek egyetlen csettintéssel lángokat idéznek, a vizeket pedig áthatja az ősi mágia; ahol a vér ugyanolyan veszélyes lehet, mint bármelyik bűbáj, és egy eszes kairói szélhámos átformálja egy királyság sorsát. 
Nahri élete mindörökre megváltozott abban a pillanatban, amikor az egyik svindlije közben véletlenül megidézte Dárát, a félelmetes, rejtélyes dzsinnt. A lány kairói otthonából elragadva bekerült Dévábád fényűző királyi udvarába, ahol sebesen ráébredt, hogy a szélhámosi tehetsége nélkül nem sokáig marad életben. A csatát követően, mely során Dára odaveszett Ali herceg kezétől, Dévábád bezárkózott. Nahri kénytelen új utat törni magának, méghozzá a szívét elrabló testőr védelme és a barátjának tekintett herceg bölcsessége nélkül. Ám miközben elfogadja az örökségét és a vele járó hatalmat, tudja, hogy igazából aranyketrecbe zárták: a király az egykor az ő családjának kijáró trónusról tartja szemmel, és egyetlen ballépés a törzse végét jelentheti. Mindeközben Alit száműzték, amiért szembe mert szállni az apjával. Orgyilkosoktól üldöztetve hányódik ősei földjének könyörtelen rézszín homokján, és kénytelen azokra a félelmetes képességekre támaszkodni, amikkel a máridok – a kiszámíthatatlan vízszellemek – ajándékozták meg. De mindez azzal fenyeget, hogy feltárja a családja egy rég eltemetett titkát. Az új évszázad közeledtével a dzsinnek ünneplésre gyűlnek Dévábád égig érő bronzfalai közt, ezalatt egy láthatatlan fenyegetés fortyog a sivár északon. Ez az erő egyenesen a város kapujára zúdítaná tűzviharát… és egy olyan harcos segítségét keresi, aki a világok között ragadt, és meghasonlott az elkerülhetetlen erőszakos kötelessége és a talán kiérdemelhetetlen béke között.

Az első rész izgalmai után kétség sem fért hozzá, hogy minél előbb szeretném folytatni a trilógiát, hiszen elvarázsolt magának és bebizonyította azt, amire kevés első regényes szerző képes, hogy egyedi, páratlan és utánozhatatlan az, amit csinál és megéri figyelemmel kísérni a munkásságát. Habár ez a kötet sem egy rövid, gyors lefolyású regény, de minden egyes fejezet még jobban megmutatja az olvasójának az értékeit és azt, miért is volt jó döntés belekezdeni.

Általában ha egy regény nagyon hosszú, képes vagyok akár egy hétig is olvasni, de nem a Rézkirályságot. Talán még az első résznél is izgalmasabb, letehetetlenebb és szórakoztatóbb volt. A regény első néhány fejezete még a Bronzvárossal áll kapcsolatban, választ ad néhány megválaszolatlan kérdésre, de aztán a cselekményt 5 év távlatából szemlélhetjük. Nemcsak, hogy eltelik a cselekményben 5 év, de ez az 5 év mindent és mindenkit a feje tetejére állít. Már egyik karakter sem az, aki eddig volt. Jellemfejlődés megy végbe, pozitív értelemben változnak és fejlődnek a karakterek. A kezdeti bizonytalanságukat levetik magukról és a Rézkirályságban már az új, sokkal erősebb és határozottabb Alit, Nahrit és Dárát láthatjuk, karöltve Muntadzirral és Dzsamsíddal. Innentől a cselekmény már nem két szálon fut, hanem háromféle ágazik és olyan mélységeiben mutatja be az írónő által megalkotott világot, amire eddig nem volt még példa. Még részletesebb még feltáróbb képet kapunk Dévábádról, a törzsekről, az életről és magáról a nehézségekről, amit nap mint nap át kell élniük azoknak, akik ebben a világban tengetik mindennapjaikat. 

Az írónő ezzel a második regényével bebizonyítja azt, hogy egy kritikus második rész lehet jobb, élvezetesebb, kalandosabb és veszélyesebb mint az első rész. A Rézkirályság maga a veszély megtestesítője, egy perc nyugtot nem hagy az embernek, de az is biztos, hogy olvasás közben teljesen kikapcsol és hagyja, hadd szálljon a varázslat és hadd ragadja meg magának az olvasóit. Ha magát a cselekmény egészét nézzük, akkor egy adrenalin dús, veszélyes, de annál inkább szórakoztatóbb és részletekben gazdag kötetet kaptam. 

A karakterek már nem gyerekesek, gyengék és képesek kiállni saját magukért és az elveikért. Mind Ali, Nahri és Muntadzir is a javára változik. Nahri egy igazi, életerős főhősnővé cseperedik a szemünk előtt, akinek tervei, meglátásai és elképzelései vannak, amiket nem fél megvalósítani és amiket a szívén hordoz. Kezd igazi badass lenni, aki senkitől és semmitől sem riad vissza, s emiatt nagyon megkedveltem, sokkal jobban mint a Bronzváros alatt. 

Ali mindig képes meglepetést okozni, az írónő a már megkezdett szálat egy olyan irányba terelgette, amitől leesett az állam és csak pislogtam magam elé. Imádtam, ahogy a mágiát és a múltat karöltve megtöltötte élettel és talánnyal a regényt és ahogy engedte a karakterek kibontakozását és szárnyalását. Muntadzir hatalmas csalódás, pozitív értelemben véve csalódtam benne és elképesztően megkedveltem. Végre ő is kap célt és jobban kibontja a szárnyait. Dára hát igen, Dára az Dára és kész. Vagy kedveli az ember, vagy elátkozza, de az biztos, hogy a legtöbb meglepetést ő okozza. 

A karakterek mellett a szerelmi szál is egyre inkább bonyolódik, az M/M szál pedig egyszerűen zseniális. Kétség kívül a legjobb húzás volt az írónőtől az, hogy szépen lassan bevezette a meleg szálat és apró lépésenként engedte kibontakozni azt. Mindezek mellett kellő izgalom, váratlan fordulatok, veszélyes jelenetek és világot megrengető események is végig kísérik a regényt az elejétől a végéig, közben nem engedi el a kezét sem, s oldalról oldalra kápráztatja el az olvasókat a furfangosságával és merészségével. 

Ha valaki megkérdezné, milyen a tökéletes második rész, akkor csak megmutatnám neki a Rézkirályságot és hagynám hadd fedezze fel egymaga ezt a páratlan utazást, ahol sosem lehetsz biztos a dolgok alakulásában és ahol időről időre leesik az állad és utána úgy kell keresgélni, merre is van. Az írónő attól sem riadt vissza ezalatt a kötet alatt, hogy véres jelenetekkel és bosszúval töltse ki a lapjait és mutassa meg a varázsvilág mocskosabb és kegyetlenebb oldalát. 

Emellett titkokkal, cselszövésekkel és hazugságokkal is színesíti az írónő a regényt. Nagyon sokrétű és egy komplex, kiforrt regényt kaptam újfent, ami bebizonyította, igenis van miért szeretni és van miért drukkolni a karaktereknek. Mint ahogy azt már az első részben megtapasztalhattam Chakraborty a regény utolsó fejezeteire tartogatja a nagyágyút és akkor robbantja, amikor már azt hinnéd semmi meglepő nem érhet, aztán jön az írónő és mindent a feje tetejére állít. Igen, a regény végig izgalmas, hozza az elvárt színvonalat, de az utolsó fejezetekben még erre is rátesz egy lapáttal és olyan mederbe sodorja a cselekményt, hogy csak kapkodod a fejed és alig várod milyen új csavarral szembesülsz a következő oldalon, illetve fejezetben. Összességében ezt a második részt is nagyon megszerettem és tűkön ülve várom milyen meglepetéseket tartogat még számunkra az írónő a Dévábád-trilógia befejező részében, ami szeptember 17-én fog megjelenni hazánkban és, amit 35%-os kedvezménnyel elő tudtok rendelni az Agave Könyvek honlapján.
" - Tudod, ahhoz képest, hogy varázslény vagy, hiányzik belőled a kalandvágy - vágott vissza Nahri, és megérintette az egyik festékörvényt, egy hullámnak látszó kék domborulatot, amely egy ébenfekete hajó skiccének hátteréül szolgált. Ujjai nyomán úgy tornyosult fel a hullám, mintha élne, a hajó pedig lezúgott a fal mentén."

" - Az árulást nem ezzel büntetik - motyogta Ali.
  - Akkor mivel?
  - Halálra tipor egy kargadan."

" - A sérülésének egyetlen oka van, és az Dárajavahus. És te. Mert egy elveszett kairói kislány azt hitte, hogy egy tündérmesében él. És mert az ügynevezett ravaszsága ellenére nem tudta, hogy a megmentője, a szemrevaló hős igazából egy szörnyeteg. Vagy talán nem érdekelte. - Hűvösebb lett a hangja. - Ki tudja, talán boldogan megtettél mindent, amit kért, és csak annyi kellett, hogy elmeséljen egy könnyes mesét, és pillogjon a szépséges zöld szemével!"

" - Lenyűgöző - szólt az anyja szárazon -, hogy ebben az építőanyagokkal teli mágikus épületegyüttesben csakis egy nőtlen, túl magas és jóképű ifjú herceg tudja felakasztani a függönyöket."

" - Tudod, a gyerekkorom meséiben a máridok páratlan hableányok és ijesztő tengeri sárkányok képében jelentek meg. Ez a rohadó tetem hatalmas csalódás."



Köszönöm az Agave Könyveknek a recenziós példányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 25%-os kedvezménnyel!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése