2020. július 30., csütörtök

Hidasi Judit: Egy nap a parton


"Egész furcsa, hogy a munka ünnepén nem kell dolgoznom."

*

Vannak, ​akiknek ki kell várniuk egymást

Edit a legsikeresebb sebész a kórházban. A keze pontos, az időbeosztása feszes, maximalista és tökéletes. Legalábbis mások ezt gondolják róla. Egy baleset azonban mindent megváltoztat. Élete fenekestül felfordul, és megoldásért egy régi barát tengerparti villájába menekül. A mindig precíz és körültekintő nő egy dologgal nem számol: hogy a parton összetalálkozik régi szerelmével. A vonzalom az eltelt hosszú idő ellenére kölcsönös maradt, az élet azonban csavart labdát dob: a férfi házas. Mégis csodálatos napot töltenek el együtt, ami nem maradhat folytatás nélkül… A boldogsághoz azonban, mint általában, most is kacskaringós út vezet. Talán mégis ez a régi szerelem volt az igazi? Vagy az a férfi, aki Editet otthon várja?

Hidasi Judit, a nagy sikerű Aranykör-sorozat után lélekboncolgató, romantikus vizekre evezett. Az Egy nap a parton története jól mutatja az emberi szív kifürkészhetetlenségét, azt, hogy hiába építünk fel egy tökéletes életet, nem véd meg bennünket, ha a sors közbeszól, és váratlan helyzet elé állít bennünket. A szerelem úgy csap le, akár a nyári zápor, és mindent elsöpörhet, amit addig biztosnak és fontosnak hittünk.

Eddig az írónőnek csak a 99 gondolat a szeretetről című kötetét olvastam, ami annyira elnyerte a tetszésemet, hogy már abban a pillanatban, hogy megtudtam lesz egy romantikus, bohókás és nyárias regénye, hogy nekem azt olvasnom kell. Most, hogy már befejeztem az Egy nap a parton olvasását büszkén jelenthetem ki, hogy minden várakozásomat felülmúlta. Őszintén és mindenféle tabu nélkül ír, amit kell kimond és nem riad vissza attól sem, hogy a végsőkig közvetlen és szókimondó legyen.

Olyan érzés olvasni a regényt, mintha leültem volna kávézni az írónővel és elmesélt volna nekem egy történetet, amit papírra akar vetni. Egyszerre volt természetes, ahogy írt az életről, a szerelemről és a végletekről, ami a szívén, az a száján. Ahogy elkezdi az ember az Egy nap a partont nem tud leállni vele, végig érzi azt a különleges hangulatot, ami körülöleli a regényt és a cselekményt. Az írónő nemcsak megírta a tökéletes nyári olvasnivalót, hanem ennél jóval többet tett. Megírta azt a regényt, amire régóta vágytál, hogy megszülessen. Amiről nem tudtad, hogy létezik, de már az első oldalak után bebizonyítja, hogy erre van szükséged. Nemcsak egy teljesen új megvilágításban mutat rá az érzelmekre, de magát az életet és az emberi döntéseket is kritizálja és górcső alá veti. A természetessége mellett velős gondolatokat vet el és hagyja nőni ezeket, hogy a későbbiekben le tudja aratni és azt tudja mondani, hogy igen, megérte elvetni ezeket, ha már csak egy ember is másképp látja miatta a világot és változtat az életén a boldogság eléréséhez. Cselekvésre ösztönöz, egyben számot is vet. Az Egy nap a parton a maga valóságában rombolja le a gátakat és épít a helyükre egy sokkal stabilabb és biztonságosabb hidat, ami végigkísér a boldogság felé vezető úton. A regény nemcsak elgondolkodtató, de megtanít élni, megtanít arra, hogy ne gubózzunk be, ne elégedjünk meg a hétköznapival, ne hagyjuk hogy a megszokott unalmassá váljon. 

Éljünk! Ha ehhez az kell, akkor lépjünk ki a komfortzónánkból és próbáljunk ki új dolgokat. Hidasi Judit ezt a regénye karakterével maximális szinkronban meg is teszi. Kilöki alóla a talajt és arra ösztönzi, hogy változtasson. Érződik egyfajta pszichés légkör is, teljesen levesz minket a lábunkról és együttérzést, szimpátiát vált ki belőlünk. A regény hősnője, Farkas Edit, sebész, akinek az élete látszólag normális és teljesen átlagos. 

A végsőkig maximalista, a munkájának él és a kapcsolata is ehhez mérhetően egyszerű és már - már teljesen kiszámítható. De mi történik akkor, ha egy váratlan esemény mindent a feje tetejére állít és úgy érzi Edit, ez nem az az élet, amit élni szeretne? Mi van akkor, ha a hivatása romba dönti az életet, s mégsem olyan tökéletes, mint ahogy azt ő hiszi? Mi van akkor, ha változásra van szüksége, még ha elsőre nem is akar semmilyen változást? 

Mi történik akkor, ha ez a változás egy új országba, új és régen nem látott emberek közé sodorja? Mi van, ha mégsem zárta még le a múltat és vannak megválaszolatlan, ki nem mondott kérdések? Mi van, ha a lelkiismerete azt diktálja, harcoljon és lássa meg a mában a szépet és hagyja, hadd sodródjon az árral? Mi van ha a múlt bekopogtat az ajtón, de Edit fél kinyitni neki azt? Ezekre és még sok kérdésre keresi a választ az írónő. 

Elrepít minket Olaszország csodás vidékére, a partra és addig-addig építi a regény vázát, amíg már csak a színtiszta őszinteség és a kecsegtető holnap marad. A regény legnagyobb tanulsága is Grado városában ér utol minket, ahol nemcsak egy rég eltemetett érzés tör felszínre, hanem a múlt is vissza-vissza köszön, régi ismerősként fogad és nem engedi, hogy hagyjuk elmenni azt. Az Egy nap a parton rámutat arra, hogy nem lehet mindent elrendezni és nem is kell, néha pont az tesz jót nekünk, ha sodródunk az árral és hagyjuk, hogy csak úgy megtörténjenek velünk a dolgok. 

Lírai hanggal, a maga sajátos stílusában Hidasi Judit elvarázsol minket és ráébreszt az élet igazi szépségre. Maga a cselekmény hol ostromolja a vizet, hol épphogy mossa a partot, de az biztos, hogy velős, gondolatba ejtő és az utolsó utáni pillanatig az igazságot tárja eléd. Nemcsak Edit vesz részt egy mindent megváltoztató kalandban, hanem te is. Felülsz arra a bizonyos vonatra, s leszállva egy teljesen új ember lép le róla. Formál, alakít és a legjobbat hozza ki belőled. Nemcsak Editre helyezi a hangsúlyt, hanem rád is.

Ami a szerkezetet illeti, minden egyes fejezet elején egy a szövegből kiragadott mondat adja meg az adott hangulatot, ezek hol viccesek, hol elgondolkodtatóak, hol pedig egyszerűen csak egy frappáns mondat, ami megragadja az ember figyelmét. A regény emellett végig hozza a mediterrán hangulatot, a lelki vívódás küzdelmeit, de szórakoztat és ki is kapcsol. Légy részese te is Edit utazásának, ismerd meg a Villa del Grado dolgozóit, tölts el egy nyarat az olasz tengerparton és engedd magad sodródni az árral. Ismerd meg egy sikeres sebész megpróbáltatásait, engedd közel magadhoz és nézd meg mi sül ki abból, ha a múlt előlép és a jelenné válik. Hidasi Judit az Egy nap a parton című regényével valami újat rak le az asztalra, valami egészen egyedit, amit nemcsak a szép borító miatt olvasol el, hanem a tartalma és a mondanivalója miatt is.
"Talán lehetne másként is eltölteni egy szabadnapot, de engem pillanatnyilag egy hatalmas alvás, pizza, kóla és egy jó sorozat repít mennyekbe."

"Piruló tinik találkozása a gimi büféjében a matek-és a nyelvtanóra között? Bámulnak egymásra, mint két párzásra készülő madár."

"Hát, Mucikám, nem fenékig spagetti és cannelloni az élet, ha házakat veszel a mediterrán vidéken."

" - A pasid mit szólt ehhez, hogy egész nyárra leléptél?
  - Háát...
  - Van pasid, nem?
  - Háát...
  - Na, majd itt lesz.
  - Háát...
  - Ez Olaszország! Itt mindenki szerelmes!"

" - Ha tényleg változtatni akarsz, akkor hagyd egy kicsit az életet áramlani körülötted. Ne akarj mindent megoldani. Csak egy kicsit."



Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!

2020. július 29., szerda

Sarina Bowen & Elle Kennedy: Him - Ez a srác


"A kávézóban elég hosszú a sor, de tudom, hogy még így is időben odaérek a pályára."

*

Ők ​ketten nem egy csapatban játszanak. Vagy mégis? Jamie Canning sosem jött rá, miért veszítette el a legjobb barátját. Négy évvel ezelőtt a tetovált, nagyszájú, szabályszegő szobatársa minden magyarázat nélkül kizárta őt az életéből. Oké, tizennyolc éves korukban a nyári hokitábor utolsó éjszakáján tényleg furán alakultak köztük a dolgok. Csak egy kis részeg hülyülés volt. Senki sem halt meg. 
Ryan Wesley már nagyon megbánta, hogy annak idején belerángatta a nagyon is heteró barátját egy fogadásba, ami próbára tette a barátságukat. Most, hogy a z egyetemi csapataik egymás ellen játszanak a nemzeti bajnokságon, végre lesz alkalma bocsánatot kérni. De elég egy pillantást vetnie a srácra, akiért időtlen idők óta odavan, és a fájdalom erősebb, mint valaha. 
Jamie régóta vár válaszokra, de ehelyett egy újabb kérdést kell megfejtenie: vajon egy együtt töltött éjszaka tönkretehet egy barátságot? És ha nem, mi a helyzet hat, együtt töltött héttel? Amikor Wesley megjelenik a táborban, hogy egy újabb forró nyáron át együtt edzősködjenek, Jamie-nek sok mindenre rá kell jönnie a régi barátjával kapcsolatban… és magával kapcsolatban is.

Amióta elolvastam Sarina Bowentől a Keserédest és Elle Kennedytől az Off-Campus és a Briar U első részét, azóta érdekel, hogy vajon ők ketten együtt mit hoztak össze. A Him nagyon régóta a TBR listámon van és most végre 3 kedves lány noszogatása után, eljutottam odáig, hogy el is olvassam. Egyáltalán nem csalódtam és alig várom a második részt, ami pont a napokban került fel a KMK oldalán az előkészületben fül alá. Nagyon nagyon várom és hülye voltam, hogy eddig nem adtam esélyt Wesnek és Jamie-nek, de ki gondolta volna, hogy ennyire jó lesz??

Imádom a hokit, igaz csak nézni, én a jégen sem bírok megállni, korizni nem tudok, de mégis valami miatt *khmm Off-Campus* vonz a jég és a hokijátékosok világa. Az M/M szállal sincs semmi bajom, hiszen jó pár igényes és szépen megírt meleg regénnyel volt már dolgom és a Him az egyik legkiemelkedőbb alkotás, amit valaha olvastam. Könnyed, szórakoztató, ha kellett annyira vicces volt, hogy csak mosolyogtam és nevettem a szövegen. Nagyon nehéz megállni, hogy egy-egy résznél ne vigyorogjon össze-vissza az ember és ne üljön ki az arcára az az érzelem, amit épp ad a kötet. Már az első fejezetek után éreztem, hogy kedvenc lesz és az is lett. Imádtam, de tényleg. Minden egyes szavát, megmozdulását, a cselekményt, a karaktereket, a regény mozgatórugóját és a szerelmi szálat is. Nemcsak a borító szexi, hanem maga a regény is. Romantikával és erotikával túlfűtött, de inkább az erotika dominál és a szex. Ennyire jól megoldott szexjeleneteket rég olvastam és hiába vagyok hetero, nagyon szemléletes és élvezetes mind a kötet nyelvezete, s mind a mögöttes tartalom is, hiszen a két írónő nemcsak megírt egy regényt, hanem tartalmat is adott neki. 

Felruházta tulajdonságokkal és elvetett benne alapvető problémákat, amiket aztán a kellő helyeken kibontakoztatott. Mint az eddigi Elle Kennedy regények ez is gyorsan olvasható, humoros, szexi, egy nap alatt befalod, mert nehéz letenni és még utána is sokáig veled marad. Nem tudom, hogy pontosan hogyan is oldották meg az írónők a közös munkát, de ne hagyják abba, mert zseniális amit összehoztak. Adtak nekünk két karaktert, akik egyediek, akik szerethetőek és akikért lehet drukkolni. 

Igaz, ez még csak az első rész, de én már most érzem, hogy a második is hasonlóan imádnivaló, csodálatos és remek lesz. Nem gondoltam volna, de nagyon de nagyon megvett magának. A karakterek, mind Wes és mind Jamie igazi egyéniségek, ugyanolyan problémákkal küzdenek, mint mások, viszont a többi Briares sráchoz képest érettebbek és felelősségteljesebbek. Nagyon úgy néz ki, hogy nem tudok szabadulni ebből a hokis világból, de igazán nem is akarok. 

Az M/M szál egyszerre volt profi, édes és hangulatos. Nem volt túl sok, nem volt idegen és nagyon is átjönnek az érzelmek, a dilemmák és a két karakter közötti szikra, a láng, ami csak arra vár, hogy kibontakozhasson és felperzselje a lapokat és az olvasó lelki világát. Ami pedig magát a cselekményt illeti. Hol harcias, hol gyengéd, hol vágyakkal fűtött, hol pedig gondolkodóba ejtő és egy teljesen új szemléletet mutat be. Ugyanúgy hangsúlyt helyez az elfogadásra, mint a családtagok és a külvilág nyitottságára és elfogadására. 

Nemcsak a jó oldalát, az elfogadó oldalt mutatja be, hanem a beszűkült, fejlődni és elfogadni nem képes oldalt is. Viszont legnagyobb örömömre az elfogadásra szentel több időt, emiatt csak néhol jelentkeznek viharfelhők, és az írónők meghagyják azt a fülledt és lenge hangulatot, ami végigkíséri a regényt. Imádtam, ahogy a hoki mellett az emberi kapcsolatok, önmagunk megismerése és a szeretet is helyet kap. Nemcsak dobálózik a szavakkal, hanem tettekkel és megnyilvánulásokkal alá is támasztja. 

Maga a szerelmi szál hiteles, édes és a maga nemében egy beteljesülés is. Wes és Jamie nemcsak kilépnek a saját kis világukból, hanem egy újat is építenek. Érzelmek és vágyak csatája, ahol a végén csak egy nyertes lehet. Vajon a szív vagy az ész fog diadalmaskodni? Vajon lesznek elég erősek ahhoz, hogy együtt maradjanak vagy valami visszatartja őket? Vajon van e jövője egy meleg hokisnak a szakmában vagy nehézségek fogják keresztezni az útját? Az utóbbi kérdésre a választ úgy igazán csak a második részben kapjuk meg, de amit sugallnak az írónők a kötet végén számomra nagyon kecsegtető és hiszem, hogy a kezdeti szerencse széria megmarad a második kötetre is.

Ami pedig magát a kötetet, mint egységet illeti... Nem mondom azt, hogy annyira meglepődtem azon, hogy tetszett, mert éreztem, hogy tetszeni fog, de arra nem számítottam, hogy új kedvenc hokis M/M könyvet avathattam. Ha szeretitek a sportot és elmerülnétek egy olyan történetben, ahol nem hetero párosról olvashattok és nyitottak vagytok az újdonságra, nem zavar titeket a szókimondó szöveg és az őszinte érzelmek sokasága, akkor bátran ajánlom nektek a Him-et, hiszen amilyen kétségek közötti is az első pár oldal, úgy építi fel a két írónő a továbbiakban a cselekményt és merül el a sűrűjében. Mindemellett persze vannak hullámvölgyek, fájdalmasabb részek is, s nemcsak vidámság és derű a kötet, de ezek mind eltörpülnek a karakterek és a cselekmény mellett, hiszen Wes a női olvasók szívét is megdobogtatja, Jamie pedig igazi meglepetés, egy srác a múltból, akinek barátnője van és aki már az első gondolatai után bogarat ültet az olvasók fülébe. Két srác, két személyiség, egy tábor, egy nyár és minden a feje tetejére áll. Pörögj fel és engedd, hogy Wes és Jamie vezessen az úton.
"Basszus! Mint a kígyó, aki odalöki az almát Évának. Vagy inkább banánt..."

"Korábban azt mondtam Jamie-nek, hogy seggfej, de ez baromság. Én vagyok az, aki szerelmes a legjobb barátjába, de megjátssza magát."

"Én leszek az élő svédasztala. Jamie Canningnek fogalma sincs róla, mekkora hatalma van felettem."

"Eddig miért nem mondta senki hogy a prosztata egy mágikus erogén zóna, amitől unikornisok és orgazmustündérek táncolnak körülöttem?"

" - Nem hibáztatnálak, ha rosszulesne. Figyi, ez a srác csak csak féltékeny volt, de néhányan tényleg állati szemetek tudnak lenni. Amit te meg én csinálunk éjszakánként, az néhány helyen konkrétan illegális."

"Álló farokkal utazni baromi nehéz manőver. Talán úgy kéne tekintenem a szerszámomra, mint valami mentőmellényre, vagy akár evezőre, mert egy ilyen hosszú, kemény rúddal akár egy istenverte kenut is el lehetne vezetni."



Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 16%-os kedvezménnyel!


2020. július 27., hétfő

Holly Miller: Álmomban már szerettelek


"Joel, borzasztóan sajnálom! Hihetetlen, hogy így találkozunk..."

*

Mernél szeretni, ha tudnád, hogy mi lesz a kapcsolat vége? Joel fél a jövőtől. Gyerekkora óta kísértik a szeretteit megjelenítő álmok: látomások arról, hogy mi fog történni, legyen az jó vagy rossz. Az álmok megelőzésének egyetlen módja, hogy a szeretett lénytől távol tartja magát. Megfogadta, hogy soha többé nem lesz szerelmes. Callie képtelen elengedni a múltat. Amióta a legjobb barátnője meghalt, elveszettnek érzi magát. Tudja, hogy sokkal ösztönösebben, sokkal felszabadultabban kellene élnie. Csak azt nem tudja, hogyan találjon vissza régi énjéhez, amely mert nagyot álmodni. Joelnek és Callie-nek egyaránt megvan rá az oka, hogy megtanuljanak a mában élni. És noha nem kifejezetten keresik egymást, találkozásuk pillanatától mindketten érzik, hogy hatalmas fordulat következett be az életükben.
Aztán egy éjjel Joel Callie-vel álmodik, és az álomban megjelenik legnagyobb félelme. Ekkor mindketten döntéshelyzetbe kerülnek: együtt maradnak-e annak ellenére, hogy tudják, mi lesz a sorsuk? És ha egyikük napjai menthetetlenül végesek, létezik-e olyan élet a számára, mint ami járna is neki? Képesek befolyásolni az életük alakulását, vagy ami meg van írva számukra, azon nem lehet változtatni? A két főszereplő, Joel és Callie által elmesélt Álmomban már szerettelek Holly Miller magával ragadó és felejthetetlen, romantikus debütáló regénye a szeretethez szükséges bátorságról, kiváltképp akkor, amikor úgy gondoljuk, hogy tudjuk, mi lesz a szerelem vége.


Én is részt veszek az Álomgyár kiadó megjelenési kampányában, emiatt előolvashattam az Álmomban már szerettelek kötetet és azt kell, hogy mondjam, nagyon sokat adott, igaz nem hasonlít egyik eddigi olvasmányomra sem, viszont van benne valami szívfájdítóan gyönyörű, ami a lapokhoz szegezett és nem engedett el.

A kötet azt kérdezi, hogy mernél e szeretni, ha tudnád mi lesz a kapcsolat vége? Kapásból rávágnám, hogy nem, de aztán jobban belegondol az ember és rájön, hogy ezt nem ő irányítja, nem ő mondja meg a szívének kit, mikor és miért szeressen. Nem mondja azt, hogy nem, ez nem lesz jó, ne szeress, mert ez nem így működik. Nem tudod kontrollálni, hogy ki iránt érzel többet, viszont azt tudod befolyásolni, hogy engedsz e ezeknek az érzelmeknek vagy hagyod, hogy az enyészeté legyen. Holly Miller egy érzelmes utazásra invitál, ahol a szemek nem maradnak szárazon és ahol a tét nemcsak a boldogság, hanem a jövő elfogadása és a másik elengedése. Nagyon sok kérdés felmerült bennem, mialatt olvastam, a legfontosabb mégis az, hogy vajon ha én lennék Joel helyében engednék az érzelmeknek vagy strucc módjára hátat fordítanék neki és élnem tovább az életem? Nemcsak velős gondolatokra ébreszt rá a kötet, hanem egy nem hétköznapi, már - már túlságosan is fájdalmas, megindító szerelmet bontakoztat ki a lelki szemeim előtt. Maga a regény lassan indul, az első pár fejezet nem igazán győzött meg, de ahogy egyre jobban haladtam benne úgy jöttek az újabb és újabb érzések és gondolatok, amik egy teljesen új mederbe sodortak, megmutatták, hogy van erő ebben a regényben, nem hiába van a kampány, nem hiába vették már most meg annyian a kötet jogait. 

Igen, erős, ugyanakkor, ahol az kell gyengéd is. Végig fogja a kezed, nem hagyja hogy eltévedj, az érzelmeket maximálisan átadja. Nemcsak rávilágít az igazi szeretetre, hanem kész érvekkel alá is támasztja azt. Kellemes, ugyanakkor szívbemarkoló is. Egy szerelem, ami megtörtént, de vajon akkor is engedte volna Joel, ha tudja mi lesz a vége? Joel és Callie kapcsolata oldalról oldalra bontakozik ki egyre jobban. Míg a kezdeti nehézségeket legyőzik, ki tudja mi hoz számukra a sors. 

A karakterek nemcsak szöges ellentétei egymásnak, hanem a mágnes két ellentétes pólusa, hiszen hiába vonzzák egymást, ha aztán mint a mágnes taszítják a másikat az ellenkező irányba. Míg Joel egy magának való fickó, sajátos életfelfogással, addig Callie egy szabad lélek, akit gúzsba kötnek a múlt árnyai, a megszokottság és a megfelelni akarás. Nem mer kilépni a komfortzónájából, kapaszkodik belé, s ki tudja ez hova fog vezetni. Vajon emiatt megéri szeretni a másikat, ha nincs közös jövőjük? Vajon megéri a sok fájdalom? 

Minden kiderül az Álmomban már szerettelek kötet alatt. Érzelmek, viaskodás, fájdalmak, az élet megmagyarázhatatlan eseményei, a sors és az álmok erős szövetsége. A regény tele érzelmekkel, bonyodalmakkal és visszafordíthatatlan pillanatokkal. Szívszaggató, ugyanakkor reménnyel átitatott is, hiszen mindig megvan az esélye annak, hogy a dolgok jóra fordulnak. Vajon Callie és Joel kapcsolata is jóra fordul? Vagy egymástól távol éri utol őket az élet? 

Az Álmomban már szerettelek egy olyan regény, ami nemcsak addig marad veled, amíg olvasod, hanem utána is. Végigkíséri az életed, ha kell támogat, de az biztos, hogy nem tudod majd kiverni a fejedből. Amit sikerszerzők tömkelege ajánl az csak jó lehet és ez a regényre is határozottan érvényes. Még én is, akinek kőből van a szíve, megszenvedtem, átadtam magam az érzéseknek és hagytam, hadd száguldjon a maga tempójában. 

Nemcsak megmozdít benned valamit, de ösztökél is, hogy élj. Hogy nem számítanak a bukkanók és a fájdalmak, addig amíg örömteli pillanatokat élhetsz át, amíg van miért felkelni másnap, ami miatt boldogabbnak érzed magad. Igen, a kötet eleje lassan csobogó patak, de aztán olyan gyorsan véget ér, hogy ha kell fennmaradsz hajnalig, csak azért hogy megtudd mi lesz a két főszereplő sorsa, hogy megtudd tényleg olyan véget ér, mint amire számítasz, vagy teljesen ledöbbent és sokkol? 

Az egyszer biztos, hogy minden ébren töltött pillanat, maximálisan kifizetődő, hiszen a lelkedet érinti meg a kötet és a szívedet markolja meg. Aki egyszer elkezdi annak nincs kiút, beszippantja a kötet és a végén fájdalmak közepette ereszti el. De még utána is úgy érzed, kellett ez, hiszen általa több lettél. Ami magát a történetet illeti, egyszerre van ereje, egyszerre sodor el, egyszerre húzza ki alólad a realitás talaját és egyszerre ad leckéket az életről. Habár a történet fikció, azok az érzések és sugallatok, amit ad, nagyon is valósak. Valós és brutális erővel talál el. Eltalál, megsebez és a végsőkig elmegy azért, hogy érezd Joel és Callie szerelmének gyötrelmes, ugyanakkor gyönyörű történetét. Az írónő a debütáló regényével nemcsak felkerül a toplisták tetejére, hanem meg is hódítja a szíveket és alig várod, hogy valami újjal rukkoljon elő és újra kápráztasson el. Bátran vedd kézbe, nem fogsz csalódni. Érzelmes utazás az álmok és a valóság talaján. Ami a kötet végét illeti, zsepit elő, mert szem nem marad szárazon utána. Már - már túlontúl tökéletes, az amit az írónő letett az asztalra, de ez ne riasszon el senkit, hiszen nagyon szépen van megírva, hihetetlenül olvasmányos a történet vezetése, nehéz letenni és beeszi magát az olvasók szívébe. Tökéletes kikapcsolódást nyújt, ha tartalmasan akarod eltölteni az idődet és készen állsz az érzelmek befogadására.
"Harmincnégy éves vagyok, és felmondják az albérletemet. Na, ha valami, akkor ez a legjobb mentség arra, hogy az ember megegyen egy fél liter fagyit!"

"De ami miatt a legnagyobb élvezet Callie alatt lakni, hogy reggelente árad a metálballada a fürdőszobájából. Döbbenetesen pocsék a hallása, ám rájöttem, hogy ez egyáltalán nem zavar. Kiderül, hogy kimondottan jólesik erre az egyedi és harsány disszonanciára ébredni."

" - Nem kell hibátlannak lenni azért, hogy az ember szerethető legyen."

"Mert a szeretet nem a könnyebb út választásáról, az egyszerű megoldásokról szól, hanem a kemény feladatokról, a nehéz döntésekről, az önfeláldozásról, amit az ember valójában nem akar megtenni."

" - Te azt hiszed, hogy fel kellene adnom, igaz? Hogy engedjem Callie-t a maga útján, hogy találjon valakit, aki boldoggá teszi. Ezt szokták mondani, ugye? Ha szeretsz valakit, engedd el!"



Ha te is elolvasnád az alábbi helyeken megrendelhető!
Álomgyár Könyvesboltok

Book24
Bookline
Libri
Líra

2020. július 21., kedd

J. K. Rowling: Harry Potter és az elátkozott gyermek


"Nyüzsgő, zsúfolt pályaudvar tele emberekkel, akik mind igyekeznek valahová. A tülekedés közepette két jókora madárketrec zörög egy-egy megrakott kofferkuli tetején."

*

Tizenkilenc ​évvel a roxforti csata után…

Harry Potter élete sosem volt könnyű – és most sem az, amikor a Mágiaügyi Minisztérium túlhajszolt dolgozójaként, férjként és három iskoláskorú gyermek apjaként kell helytállnia. Miközben Harry a múlttal viaskodik, kisebbik fiának, Albusnak is meg kell küzdenie a reá nehezedő családi örökséggel. A múlt és a jelen vészjósló összeolvadása azzal a ténnyel szembesíti apát és fiát, hogy a sötétség néha egészen váratlan helyekről támad. A Harry Potter és az elátkozott gyermek, J.K. Rowling, John Tiffany és Jack Thorne új műve, a nyolcadik Harry Potter-történet, egyszersmind az első, amit színpadon hivatalosan bemutattak. Színpadra írta: Jack Thorne.

Ez a könyv, amely a színházi próbák szövegkönyvének különleges kiadása, lehetővé teszi, hogy azok is nyomon követhessék Harry Potternek, valamint családjának és barátainak sorsát, akik nem látták a darabot. Az ősbemutatóra 2016. július 30-án a londoni West Enden került sor. A Harry Potter és az elátkozott gyermeket elsőként a Sonia Friedman Productions, Colin Callender és a Harry Potter Theatrical Productions vitte színre.

Nagyon vegyes érzéseim vannak a kötettel kapcsolatban. Sokáig gondolkodtam rajta, hogy írjak e egyáltalán róla, vagy csak rakjam vissza a polcra és felejtsem el, hogy létezik vagy írjak és minden, aki nyomja a szívemet adjam ki magamból. Végül az utóbbi mellett döntöttem és hát, próbálok spoiler nélkül írni, de nem ígérek semmit.

Kezdjük azzal, hogy nem szoktam színdarabokat, szövegkönyveket olvasni. Emiatt elsőnek furcsa volt olvasni, de aztán belejöttem és elég hamar végeztem vele, mert olvastatja magát, könnyű megérteni, könnyű a nyelvezete és sokkal pörgősebben lehet vele haladni, mint egy regénnyel, de amiatt, hogy nem regény, nekem kevés volt a kitöltőanyag, hiányoltam a leírásokat és azt hiszem, egy-egy próbának jó, de nem leszek a műfaj nagy rajongója. Viszont érdekes volt megtapasztalni, hogy van ilyen is. De nem tudom, hogy bele merjek e kezdeni a Legendás állatokba, azt hiszem kell egy kis idő, mire újra megpróbálkozom ezzel az írásmóddal. Magával a történettel több problémám is akadt, egyfelől nem sok értelmét láttam a cselekménynek, annak hogy több, mint 20 év után újra megforgassa bennünk az írónő a kést. Ami halott, az maradjon is az. Nem jó dolog bolygatni a múltat, mert bizony kihatással lehet a jövőre. És nem igazán voltam elragadtatva attól, amit kaptam. Aztán ott van Albus és Scorpius barátsága, ami miatt mégis van értelme esélyt adni az Elátkozott gyermeknek. Imádtam róluk olvasni, arról nem is beszélve, hogy Draco is több szerepet kap, mint a 7 kötetben összesen, ami azért bosszantó. 

S ha már bosszantó, akkor amellett sem tudok elmenni szó nélkül, hogy Harry mennyire idegesítő és idegtépő volt. Komolyan mondom, akik eddig kedvelték, azok is meginognak a kötet miatt. Én sose kedveltem különösebben, és ezután sem valószínű, hogy kedvelni fogom. Viszont a végére javult valamelyest a helyzet, bár így sem vagyok megelégedve teljesen. Hiányzik valami a kötetből, ami azzá teszi a Harry Potter világot, ami. 

Nem mondanám azt, hogy ez a 8. rész, mert nem, a sorozat 7 részes és ez a forgatókönyv egy írónő unatkozásának a tökéletes példája. Nem tudok mást mondani rá. Nem varázsolt el, nem vett le a lábamról. Csak azért tudtam végigolvasni, mert érdekes Albus és Scorpius, na meg jó volt újra látni Dracot, bár az írónő itt sem kíméli, nem értem miért, de legalább szerepet kapott. Ha nagyon akarnám csillagozni, akkor 3 csillagot adnék rá, max 3,5 de azt is a már említett 3 karakter miatt.

Amúgy meg a cselekmény nem valami erős, nincs benne semmi extra, ami arra venne rá, hogy újra olvassam, mert ez a kötet tipikusan az a kötet, amit egyszer elolvasol és ennyi.  Sajnálom, hogy nem nyerte el a tetszésemet, viszont az a tudat vigasztal, hogy nem vagyok egyedül. Sokaknak nem tetszik és meg tudom érteni őket. 

Gyenge és nem a megszokott vonalat hozza. Hiába vannak a szereplők és hiába ismert a helyszín, hiányzik belőle az erő és a varázslat. Talán, ha rendesen ki lenne dolgozva és rendesen regény formában lenne megírva, más lenne a helyzet, de így sajnos nem. De nem tudom azt mondani, ne olvassátok el, mert valamilyen szinten mégis kapcsolódik a világhoz és ad egy icipici pluszt, bennfentes infót, de sokat ne várjon senki a kötettől. De hogy ne csak azt emeljem ki, mi volt a rossz benne, ezért elmondom, hogy mi miatt folytattam és nem hagytam abba pár oldal után. Azt kétség kívül ki tudom jelenteni, hogy olvasmányos, van benne egy minimális izgalom, néhol még vicces is, főleg a beszólások. Igen, Draco a régi, nem hazudtolja meg önmagát és vannak olyan idézetek is, amik önmagukért beszélnek, tanácsok, amiket jó, ha megfogadsz. Ha el tudsz vonatkoztatni attól, hogy nem kapcsolódik szorosan a 7 regényhez, akkor élvezetes is tud lenni.
"HERMIONE: De olvasatlan papírok így is vannak. Azokban pedig érdekes dolgok... Hegyi trollok böklencháton vágtatnak keresztül Magyarországon. A görögöknél óriások gázolnak át a tengeren, a hátukon szárnyas tetoválás. A vérfarkasokat meg mintha elnyelte volna a föld..."

"ALBUS: Meg fogom csinálni, Scorpius. Muszáj megcsinálnom. És te is tudod, meg én is, hogy nagyon el fogom szúrni, ha nem jössz velem. Na, gyerünk!"

"DRACO: Előveszed a régi előítéletedet a Sötét Jegyek viselőkkel szemben, Potter?"

"DRACO: Lehetsz hős és lehetsz megmentő, de az én családomat egész életedben átokként sújtod, Harry Potter."

"DRACO: Tom Denem nem jött vissza a sötétségből. Így Tom Denemből Voldemort nagyúr lett. Lehet, hogy a fekete felhő, amit Goron látott, Albus magánya. A fájdalma. A haragja. Ne veszítsd el a fiad, Harry. Megbánod, ha elveszíted. És ő is megbánja. Mert akár tudatában van most, akár nem, szüksége van rád - és Scorpiusra."

"DRACO: Pörögj fel, öreg harcos!
HARRY: Egyidősek vagyunk, Draco.
DRACO: De én jobban tartom magam."

"DRACO: Tudod, mit szerettem a legjobban édesanyádban? Hogy mindig segített nekem fényt találni a sötétségben. Kevésbé - milyen szót is használtál? - nyomasztó hellyé tudta tenni a világot, legalábbis az én számomra."

"SCORPIUS: A sajnálat biztató kezdet, Albus, olyan alap, amire palotát lehet építeni: a szerelem palotáját."



Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 10%-os kedvezménnyel!



2020. július 16., csütörtök

K. M. Holmes: Miénk a pillanat


"Los Angeles repülőtere. A csomagomért nyúltam és leemeltem a bőröndömet a szalagról. Nehéz volt, az hét szentség."

*

Bűvölet zongoraszóra
Helena Jones azért érkezik Los Angelesbe, hogy interjút készítsen barátnője, Camie nagy sikerű filmsorozatának szereplőivel. Arra azonban nem számít, hogy az élete hamarosan a feje tetejére áll. Az interjú helyszínén szembetalálkozik egy ismerős, igéző szempárral, melynek tulajdonosa Nathan volt, akivel élete legperzselőbb éjszakáját töltötte évekkel ezelőtt, majd a férfi szépen felszívódott.
Ám a véletlenek sorozata még csak most kezdődik. Egy bárban, ahol zongorahangok kíséretében változik meg minden körülötte, rábukkan apja titkos múltjára és újra Nathan bűvkörébe kerül. Vajon meddig lesz képes harcolni az érzelmeivel és ezzel a lélegzetelállító pasival? Van kiút a kétségbeesett sóvárgásból?
Ha csak hárítania kell, az menni fog – véli Helena.
Vagy mégsem?

K. M. Holmes második regénye perzselően szenvedélyes és titokzatos történet, melyet az Angyalok városa különös és csillogó világa csak még izgalmasabbá varázsol.


Az írónő már az első debütáló regényével megvett magának kilóra, bizonyította a rátermettségét, s kétségem sem volt afelől, hogy bizony én még akarok olvasni tőle. Többre van szükségem, mint Miguel, kell Damien, majd röppent a hír, hogy Nathan történetén dolgozik és én már akkor éreztem, hogy ha törik, ha szakad én bizony elolvasom. Ezúttal is szeretném megköszönni, mind az írónőnek, s mind a kiadónak a bizalmat, hogy a Miénk a pillanat előolvasója lehetettem.

Már ahogy elkezdtem a regényt fülig ért a szám, össze-vissza vigyorogtam és nem bírtam magammal. Belevetettem magam az olvasásba és magához láncolt a történet. Nem volt elég az, hogy már az első oldalak után egyre többet és többet akartam, egyszerűen annyira a rabjává tett, hogy csak nagy nehézségek árán sikerült letennem és gondolkodnom rajta, mert bizony ez nem az a regény, amit csak elolvasol, aztán lesz valahogy. Nem, ez az a regény, ami gondolatokat ébreszt benned, ami érzéseket vált ki belőled és ami megköveteli magának a megérdemelt figyelmet. Az írónő nemcsak egyszerűen megírta Nathan és Helena történetét, hanem beleadott anyait-apait, megmutatta, hogy mennyire tehetséges, mennyire van hozzá érzéke. Igen, levett a lábamról. Imádtam, ahogy fejezetről fejezetre egyre többet mutatott meg magából, ahogy kitárta a szívét, ahogy vezetett az úton és egy percig sem engedte el a kezem. A Miénk a pillanat több, mint egy szórakoztató, romantikus-erotikus regény. A szív és az ész játéka, ahonnan nem lehet épen kikerülni. Érzéki, szexi, de ugyanakkor szellemes, adok-kapok szituációban gazdag, igazi, hamisíthatatlan K. M. Holmes írás, ami megmutatja az írónő valódi énjét. Maga a történet már az első sorok után sejteti azt, hogy az olvasók szeretni fogják, hiszen ki ne szeretné két szív találkozásának fergeteges és káprázatos történetét? 

Két szív, akik nem is lehetnének ennél különbözőek, a sors mégis összehozza őket. Egy éjszaka, egy mindent elsöprő kaland kezdete, ami a regény első szavával kezdődik és az utolsóval ér véget. A kötet már jóval azelőtt elkezdődik, hogy egyáltalán feltűnne. Minden érzelem, minden esemény egy 2 évvel ezelőtti éjszakához vezetnek vissza. Az írónő ezeket a pillanatokat kellően adagolva, a kellő helyeken tárja elénk, de nem hagyja, hogy beleéljük magunkat, mert ahol szükség van rá, ott megsebez minket és még a legboldogabb pillanatok után is képes a mélybe taszítani. 

A Miénk a pillanat egy olvasmányos, szerelmes, bonyodalmakban gazdag, szerethető történet egy nőcsábásszal a főszerepben. De tényleg az? Mi van, ha ez csak a látszat? Mi van ha jóval több van ebben a Nathanben, mint amit elsőre gondolnánk róla? Vajon Helena elég erős ahhoz, hogy ne essen újra és újra ugyanabba a hibába? Vajon a két évvel ezelőtti események újra megtörténnek? Vajon a kötet végére összetörik a szívünk vagy az írónő útközben visszailleszti a letört darabokat? 

Mindenre fény derül, ha adsz egy esélyt Nathannek és Helenának, hogy elmondják a történetüket. A kötet erőssége, hogy nemcsak a jelenre fókuszál, hanem a múltra is. Időről időre újabb információkkal lep meg minket, ezzel teljesen felkavarja a vizet és már tényleg nem tudod, hová is fog mindez vezetni, de nem tudod letenni, mert kíváncsi vagy és ez a kíváncsiság hajt a regény vége felé. Nem gondoltam volna egy percig sem, de míg a kötet első fele tele van izgalommal, érzékiséggel, addig a közepe tájától kezdődnek a bonyodalmak, jönnek az újabb pofonok és kétséges, hogy fel tudsz e állni, miután a padlóra küldött. 

Nemcsak levesz a lábadról, de le is dönt. Az újabb és újabb fordulatok felcsigázzák az embert és megmutatja azt az erőt, ami a kötetben rejtőzik, de nemcsak a cselekmény az, ami megfogott, hanem a karakterek is. Nathan elvarázsolt, még amikor elkezdtem kételkedni benne, akkor is volt egy sugallat, ami nem hagyta, hogy elengedjem. Éreztem, jóval több van benne és igazam lett. Hiába a kemény külső és a macsó stílus, ha egyszer a mélyben egy érzelmes szív lapul, ami alig várja, hogy kibontakozhasson és megmutathassa a valódi arcát a világnak. 

Aztán ott van Helena, aki már az első pillanattól kezdve szimpatikus volt, együtt éltem át vele a cselekményt, együtt voltunk boldogok, bizonytalanok, szomorúak és együtt döntöttünk el mi legyen. Éljük e tovább az életünket, mintha mi sem történt volna vagy bogozzuk ki a szálakat és küzdjünk meg a valósággal és az igazsággal?

A regény utolsó 60 oldala szó szerint arcul csapott, s mikor már azt hittem volna, nem történhet semmi meglepő, bizony akkor történt valami új, ami mindent megváltoztatott és elbizonytalanított. Nathan és Helena története erős, ádáz, ugyanakkor szexi és van benne valami egészen természetes. A Miénk a pillanat egyszerre volt lágy, egyszerre szólaltatta meg a szív legapróbb húrjait, s ezzel együtt taposott a fékbe. Hagyta, hogy elsuhanjanak mellettem a fák és csak Nathan és Helena maradjon előttem. Szerettem a regényt, hiszen őszinte, szókimondó, ha kell a végsőkig küzd és nem hagy cserben. Ha egy igazán kalandos, ugyanakkor megkapó szerelmi történetre vágytok, ami nem klisés és ami igazán olvastatja magát, akkor nagyon ajánlom a Miénk a pillanatot. Az írónő újfent odatette magát, kihozta magából a maximumot és újra elkápráztatott. Végig imádtam, a rabja lettem és ha nem lesz Damiennek külön sztorija, nem tudom mit kezdek magammal. Kedves írónő, csak írj és írj, örvendeztess meg minket újabb és újabb történetekkel, öntsd ki nekünk a szíved és hagyd, hogy a karakterek mutassák az utat. Egy ígéretes szerző második ígéretes regényét volt szerencsém olvasni, ahol minden megtörténhet, ahol nincsenek se határok, se megállás, ugyanakkor bonyodalmak, érzelmek és vágyak irányítják a cselekményt.
" - Nathant? Visszautasítani? - Nevetett. - Sok szerencsét hozzá."

"A nők tisztában vannak azzal, hogy ez mennyire gerjeszti a férfiakat? Főképp az olyan csillapíthatatlan kangörccsel megáldott példányokat, mint jómagam. A tekintetem igyekeztem a szemén tartani, mert a nadrágom szorítása már kezdett kellemetlenül idegesíteni."

" - Két napja vagyok itt és az életem kész káosz. Már előre félek a folytatástól."

"Az, hogy ismertük egymást, mégis idegenekként próbáltunk viselkedni. Az ösztöneimre hatott, ami kurvára kiéhezett volt már egy ilyen kihívásra."

"Ha más férfi lenne ennyire kendőzetlen, az taszítana, de ez itt...csak vonzz. Darabjaimra hullok, mint a vasreszelék és köré rendeződik minden sejtem, szabályos sorban, a mágneses előterében."

"Jézusom, miért érzem állandóan azt, hogy amint közelebb kerülök hozzá, megszűnik körülöttem minden? Átszáguldunk egy másik síkba, egy ismeretlen dimenzióba, ahol csak mi magunk létezünk."

"Értem én, hogy helyes a pasi, de ennyire nem kellene elájulni tőle... mindenkinek!"



A Miénk a pillanat előjegyezhető az Álomgyár Kiadó webshopjában ide kattintva! Várható megjelenés: szeptember 



2020. július 7., kedd

Chanda Hahn: Balszerencsés tündérmese 1-3. könyv


"Ma megmentettem Brody Carmichael életét!"

*

Mina ​Grime az iskola lúzere, egészen addig a napig, amíg meg nem menti a suli legmenőbb pasijának az életét egy iskolai kiránduláson. Egy csapásra minden megváltozik, a lány hirtelen a figyelem középpontjába kerül, és minden lépését a szerencse kíséri. De mikor már a dolgok nem is mehetnének jobban, Mina édesanyja bejelenti, hogy elköltöznek. Mina kérdőre vonja édesanyját, aki kénytelen elmondani a családi titkot. Mina Grime valójában a Grimm testvérek leszármazottja, és egy átok terheli őt, mely generációról generációra öröklődött. Vannak rések, ahol az emberek és a tündérek világa összeér, ezen a mesevilág lényei átszöktek, és az emberek bosszantásával múlatják az időt. Mikor az emberek megelégelték, alkut kötöttek a varázslényekkel. Azok megígérték, hogy ha az emberek végigjátszák az összes mesét, és sikeresen befejezik a történeteket, visszamennek saját világukba. Ám a mesék gyűjteménye egyszer csak életre kelt, és saját maga kezdte irányítani a történeteket, megnehezítve ezzel az emberek dolgát. Olyannyira, hogy bár a Grimm testvéreknek több mint 170 mesét sikerült végigjátszani, nem tudták mindet befejezni. Így öröklődött az átok generációkon át. Most Minán a sor, hogy belépjen a mesevilágba és megtörje az évszázados átkot

A Maxim Kiadó gondozásában jelent meg a sorozat első három kötete az ötből, de elkaszálták az itthoni megjelenést, emiatt az utolsó két részt nem olvashatjuk magyarul, viszont ez nem gátolt meg abban, hogy nekikezdjek a sorozatnak, hiszen érdekes a téma és szeretem az újradolgozásokat, legyen az mesés vagy épp egy ismert történet újraírása. Az írónő már azzal az egy szóval levett a lábamról, hogy Grimm. Volt egy ilyen tv sorozat, amit imádtam és nagy reményekkel kezdtem neki a könyveknek is, habár semmi köze nincs hozzá, mégis izgalmas kalandban lehetett részem.

Bűbájtalan:

A sorozat első kötetet, első blikkre egy bugyuta középsulis történetnek tűnik, pedig nem az. Megadja a kellő alapot, a szituációt és elindít az úton a Grimm mesék világában. Nagyon kis rövid, de annál inkább velősebb történet, amiben szerepet kap Jancsi és Juliska, A bika és a szarvas, na meg Piroska története is. Maga az alap úgy bontakozik ki, mint ahogy azt megszokhattuk. A legelejétől apró információkkal lát el, majd ahogy haladunk előre úgy mutat egyre többet magából. Ami engem illet így első olvasásra nagyon megtetszett az ötlet, a karakterek és a cselekmény sokszínűsége és szerteágazósága is. Izgalmas, kalandos, tele már ismert kellékekkel, motívumokkal. A középpontba egy lányt állít, Minát, aki a következő Grimm, s az a feladata hogy befejezze a meséket ezáltal megszüntetve az átkot és felszabadítva a családot a súlya alól. Nem tudom, hogy mi lehet az oka, de szerintem ez egy igen kreatív ötlet, s az írásmód is eléggé olvastatja magát, itthon mégsem örvend a akkora népszerűségnek a sorozat. Pedig szórakoztató, könnyed, gyorsan lehet vele haladni és van benne egy cseppnyi varázs is, ami még jobbá teszi a történetet. A Bűbájtalan kellemes csalódás volt, megszerettette velem a sorozatot és biztos vagyok benne, hogy a harmadik rész után is olvasni fogom a többit, függetlenül attól, hogy ismétlem itthon nem kapta meg a kellő népszerűséget. Ami magát a karaktereket illeti teljesen hétköznapiak, semmi különleges nincs bennük, mégis ahogy elkezded odatapaszt a regényhez és nehezen enged el. Mina eleinte igaz nem volt szimpatikus, túl bénának és naivnak gondoltam, de aztán megkedveltem. Drukkoltam neki és vele együtt szorítottam a happy endért, de mint tudjuk, nem minden mese ér véget boldog befejezéssel. Brody szívem csücske, rendesen megszerettem és az írónő elég csúnyán elbánik vele, fájt érte a szívem. Jared karaktere egyenlőre talány, de remélem a második részben többet fogok megtudni róla.

Tükröm, tükröm...

Az elején úgy éreztem, hogy sablonos, nem igazán fog meg, majd a közepe felé kezdett izgalmas lenni, végre a történet is előre lendült, új események és uj információk kerültek előtérbe és kezdett egyre jobban kibontakozni a cselekmény, kezdett egyre furfangosabb és izgalmasabb lenni. Ezúttal Hófehérke és Csipkerózsika történetét ismerhetjük meg egy teljesen kicsavart szögben, viszont ez ne gátoljon meg senkit, mivel igaz elsőre fura, de aztán nagyon kalandos és varázslatos lesz a két történet átdolgozása és újra alkotása. A karakterek is kezdenek egyre inkább kibontakozni, már nemcsak a szárnyukat próbálgatják, hanem elkezdenek repülni és megnyílni az olvasók felé. Mina sem az a védtelen, átlagos tini, aki az első részben volt. Kezd erős és határozott lenni, habár ugyanúgy képes hibákat hibára halmozni, mint az emberek többsége. Emellett persze drámák, izgalmak és megmagyarázhatatlan és különc események is tarkítják a cselekményt. De végre kezdem azt érezni, hogy értem, értem mit akar kihozni az írónő az egészből, s mindezt egy kedvelhető közegben teszi. A két történet átdolgozása kicsit keserédes, de annál inkább tanulságosabb és annál inkább érezhettem azt, hogy kilép a megszokott burából és a saját sarkára áll. Nemcsak Mina, de Jared is teljesen új szemszögön keresztül mutatja meg magát, hol az erősebb oldalukat mutatja az írónő, hol pedig a sebezhető, védtelen s egyben emberi oldalukat. A második kötetben nemcsak fény derül a Történet kilétére, hanem a tündérek mellett újabb varázslények is tiszteletüket teszik. Ahogy egyre inkább előrébb jutok úgy lesz egyre jobb és egyre olvasmányosabb a kötet. Még mindig fenntartom azt a kijelentésemet, hogy habár szórakoztatóak ezek a kis kötetek, nagy dolgokat nem kell várni tőlük. Tiniknek tökéletes kikapcsolódást nyújthat és azoknak is, akik olyan regényre vágynak, ahol nincsenek eget rengető gondolatok, mégis van valami egészen különleges benne, ami odaszegez a lapokhoz és arra késztet, hogy olvasd el. A kötet szintén nagyon rövid, de tele van kalandokkal, a történet szépen, dallamosan folytatódik. Hol mesei színt kapunk, hol a gimibe térünk vissza, de az biztos, hogy egy percig nem unatkozunk. Nagyon érdekel, hova is fog kilyukadni a történet és most már biztos, hogy el fogom olvasni angolul az utolsó két részt. A szívem azért kicsit fáj Brody miatt, de szerintem a végére Jared nagy valószínűséggel kárpótolni fog. Ha érdekel a Grimmek világa, Kaszásokkal, varázslényekkel és mese retellingekkel, akkor a Tükröm, tükröm... is tetszeni fog. Szórakoztató, könnyen emészthető, egyszerű történet, gyors levezetéssel és egy csipet drámával.

Tündérkönyv

Eddig ez a rész számomra a legizgalmasabb, a legkevesebb és a legkiforrottabb. Valahol mélyen belül éreztem, hogy jó lesz ez, hogy sok minden fog összeállni a kötet végére és igazam lett. Egyszerre kaptam egy minden kíváncsiságot megválaszoló harmadik részt és egy pörgős, új kalandokban teli fergeteges olvasmányt. Már nemcsak a történet erősödik egyre jobban fejezetről fejezetre, hanem a karakterek is. Mindig tartogatnak valami meglepetést, nem lehet unatkozni mellettük, s ha épp arra van szükség, akkor bizony rendesen felbolygatják a cselekményt. Már nemcsak Mina a fontos, hanem Jared is és végre nemcsak az emberi világban kalandozunk, hanem a tündérekében is és legnagyobb örömömre a sellők és a tengeri boszorkányok is fontos szerepet kapnak. Azt még mindig fenntartom, hogy baromi rövid, de az a sok izgalom és bizonytalanságban tartott pillanat, amit kaptunk már megérte, hiszen sokszor a 400-500 oldalas könyvekben sincs annyi fordulat és meglepő tény, mint egy majd 300 oldalasban. Mint ahogy a címből is kiderül, már nem konkrét mesére éleződik a regény, hanem a Tündérkönyvre, már nemcsak a Grimoire a fontos, hanem a tündérek és a Történet is. Megannyi izgalom, kétely, küldetés, rossz döntés, mind ide vezet el és a kellő pillanatban robban, ledönt a lábadról és nyúlnál a következő részért. Itt abbahagyni a sorozatot vétek és galád tett, de az angolul olvasók most előnyben vannak. Mindenesetre, ahogy már eddig is írtam, folytatni fogom, sőt folytatnom kell a történetet és Jared novellájára is szükségem van, mivel ezután a harmadik rész után tudnom kell mi lesz a vége, hogy mi lesz Minával, Jareddel, a Történettel, az átokkal és most hogy már Team Jared párti vagyok, egyszerűen nem érhet úgy véget a történet, ahogy ez a rész zárult.
"Anyukája, Sara azt mondogatta, nehezebb őt felébreszteni, mint Csipkerózsikát. De érte nem jött a daliás herceg, hogy kimentse a hortyogásból, és amilyen borzasztóan peches, soha nem is fog."

"Nincs se pasija, se legjobb barátnője, és rájött, hogy őrülten féltékeny azokra, akikre haragudnia kellene. Mi történt az őrülten unalmas, kiszámítható és kétbalkezes életével? Kisiklott, ez történt."

" - Senki sem hiszi el, de el vagyok átkozva. - Nem akarta ezt mondani, de gondolkodás nélkül kibukott belőle."

" - Sosem hagylak el! Mindig ott leszek, hogy elkapjalak, ha zuhansz."

" - Néha megéri harcolni a szerelemért. És ha nem harcolsz érte, kicsúszik az ujjaid közül. - Elhúzta a kezét."

" - Nem vagyok póni... nincs ingyen lovaglás - suttogta Mina."

" - Nincs szükséged fegyverre -  közölte Sel halkan. - Te magad vagy a legnagyobb fegyvered."




2020. július 2., csütörtök

J. K. Rowling: Harry Potter és a Halál ereklyéi


"A két férfi egymástól néhány méterre tűnt elő a semmiből a keskeny, holdsütötte dűlőúton."

*

Amikor a tizenhetedik évét betöltő Harry – ezúttal Hagrid motorjának oldalkocsijában – utoljára hagyja el a Privet Drive-ot, az őt védő bűbáj szertefoszlik, és a halálfalók azonnal a nyomába erednek. A Főnix Rendje azon fáradozik, hogy biztos helyre szöktesse őt, csakhogy Harrynek a bujkáláson kívül egyéb tervei is vannak: Dumbledore professzortól kapott feladatát kell végrehajtania. Így a tanév nélküle kezdődik el a Roxfortban. Vajon sikerül-e a folytonos életveszély közepette teljesítenie a küldetést, amitől a végső összecsapás kimenetele függ?








Hát ez a nap is elérkezett, befejeztem a hetedik, egyben záró kötetet is. Nagy űr tátong most bennem, legszívesebben újrakezdeném a kalandot. Annyi érzést, kalandot és elgondolkodtató események szemtanúja lehetettem, amiket egyrészt nehéz megemészteni másrészt örülök, hogy részese lehettem a kalandnak. Bevallom kicsit mohó voltam és gyorsan olvasás előtt megnéztem a filmet, de nem kellett volna, mivel emiatt kicsit lassabban haladtam a megszokottnál.

A Harry Potter sorozat hetedik kötete nemcsak egy lezárás, hanem egy fényesebb jövő kezdete. Szerintem nincs olyan ember, aki ne ismerné a sorozatot és ne szurkolna az ifjú és tehetséges varázslónak, hogy legyőzze a Sötét Nagyurat és elhozzon egy olyan jövőt, ami mentes mindenféle bosszútól és reményt ad. A kötet a hosszabb terjedelmű részek közé tartozik, s nemcsak Harry, de Voldemort is nagyobb hangsúlyt kap. Emellett megannyi kérdés és talány felmerül, amikre idővel de választ kapunk, de addig is versenyt kell futnunk az idővel, az élettel és harcolnunk kell a halál ellen. Nemcsak Harryék, de mi magunk is úgy érezzük kiszipolyoz minket a kötet, elvesz valamit belőlünk, hogy aztán a végén visszaadja azt. Akik eljutnak idáig a sorozatban azok, biztos vagyok benne hogy nem fognak csalódni. Igaz, hogy a legszomorúbb kötet, nem egy jelenet fogja örökre belevésni magát a szívünkbe. Sose fogjuk feledni a karakterek feláldozását, a halálokat és a veszteségeket, s na meg a roxforti csatát sem, ami örök érvénnyel, de beleszövi magát a történetbe. Öt nap, ennyi időbe telt, mire eljutottam a horcrux kereséstől a kötet végéig. Nem egyszer kellett szembenézni a félelmekkel, nem egyszer sodorta ki a talpam alól a padlót a kötet, nem egyszer éreztet velem sajnálatot és nem egyszer éreztem azt, hogy majd kiugrik a szívem a mellkasomból. Az írónő mesterien szövi a szálakat, rejti el az utalásokat és mozgatja a szálakat. 

Ahol kellett boldog pillanatot lebegtet meg előttem, de csak azért hogy utána darabokra törje a remény magját is, s nem egyszer érezteti azt, nincs menekvés, Voldemort fog felülkerekedni. De mint minden valamire való regény, így a sorozat hetedik kötete is tele van feszültséggel, magatehetetlenséggel, megszámlálhatatlanul sok kétellyel és olyan fordulatokkal, amire senki sem számít. Nem mondom azt, hogy ez lett a kedvenc kötetem, de az egyik a sok közül, aminek van mondanivalója, ami ok-okozati szempontokból is megállja a helyét, s ami úgy zár le egy korszakot, hogy mindenki örömmel tudjon visszatekinteni rá. 

Maga a történet szerteágazó, cselekmény gazdag, bukkanókkal és eget rengető felismerésekkel teli. Veszélyes, ugyanakkor szívhez szóló. Félelmetes, ugyanakkor a halál gondolatától sem riad vissza. Igaz, hogy versenyt futunk az idővel, nem egyszer kétségbe von, de az biztos, hogy az utolsó oldalig fenntartja a figyelmet és a feszültséget. Emellett megadja mindenkinek a választás lehetőségét és azt, hogy te magad irányítsd a sorsod és rajtad múljon, hogyan lesz tovább. 

A Halál ereklyéi bevezet a sűrűjébe, majd addig-addig lökdös, amíg már nem tudsz meghátrálni, s nem is akarsz. Egyetlen egy bajom volt csak igazából, az pedig a Malfoy család. Az írónő nem dolgozta ki eddig se őket valami hű de nagyon, s most sem, mégis fontos szerepet szán nekik, úgy ahogy eddig is. Emiatt merül fel bennem az a kérdés, hogy akkor miért nem adott kellő hangsúlyt nekik, ha már terhet ró rájuk? 

Ezt nemcsak Mardekárosként kérdezem, hanem olvasóként is. Ez a szál számomra nincs kidolgozva és hiába vannak a filmek, amik nagyobb hangsúlyt fektetnek rájuk, ha az írónő nem volt erre hajlandó. Dühös vagyok rá, de mégis megalkotott egy generációkon átívelő regénysorozatot, amit még a mai napig is olvasnak, véleményeznek és szeretnek az emberek. 

Menedéket nyújt a megtört lelkeknek és kikapcsolódást az arra vágyóknak. Ami magát a regényt illeti, terjedelmes, ugyanakkor részletes és következetes. A karakterek jelleme is fejlődik, újakat vezet be, de vesz is el belőlük, ezzel nem egyszer darabokra töri az olvasók szívét. Fájdalmas, de valahol meg is értjük, hiszen nincs olyan háború, harc, ami ne végződne veszteségekkel és halálesetekkel. Úgy érzem, amit lehetett azt kihozta az írónő a kötetből, nem hagyott elvarratlan szálat, sőt a bónusz fejezetben még a jövőbe is betekintést engedett, ami valamelyest képes csillapítani a szomorúság és a veszteség érzését.

Igaz, sokáig tologattam a sorozat olvasását, de egy percig nem bánom, hogy elkezdtem és elmerültem a varázsvilágban. A hetedik rész olvasását is ugyanolyan lelkesedéssel és csillogó szemekkel kezdtem, de sokszor nem a varázslatos újdonságok miatt csillogott az a szem. Hiába vagyok erős, ha megvisel egy-egy karakter elvesztése, s hiába tudtam mire vállalkozom, ha egyszer ugyanúgy fáj az elengedés, mint a tudatlanság. 

Ezeket összevetve is megérte. Megérte, mert új világok nyíltak meg előttem, egy új fandom szeretete bontakozott ki, hiszen a filmek nem adják át teljes mértékben a pottermore érzést, kellenek hozzá a könyvek és az, hogy lásd mit miért tesznek a karakterek, mik a mozgatórugók és mik azok a megváltoztathatatlan vágyak és tények, amik abba az irányba sodorják a cselekményt, ahová az írónő sodorta. A Harry Potter és a Halál ereklyéi már nem gyerekek kezébe való. Már minden tettnek és beszédnek következménye van, már nem a büntetés a tét, hanem az élet és a jövő. Összességében szerettem és jó volt belecsöppenni, ugyanakkor sajnálom is hogy vége. De varázslatos volt látni, ahogy a kicsi Harry, Ron, Hermione és Draco felnő, ahogy alakítják a cselekményt, ahogy látjuk nincs választásuk, ahogy robognak az elkerülhetetlen vég felé, s ahogy szembenéznek a lehetetlennel és a legtöbbet hozzák ki magukból. A szerelmi része sem elhanyagolandó, hiszen a hetedik részben érnek be igazán a dolgok, s ha nem is annyira hangsúlyosak, de azért jelen vannak és visznek egy kis színt az amúgy borús és sötét lapok közé, egy kis életet, ami fenntartja a pislogást, s nem hagyja hogy kialudjon a fény. Ti se hagyjátok, ha kell használjátok a Lumos varázsigét és tápláljátok a lángot azzal, hogy olvassátok a sorozatot.
" - Tisztára házimanót csinál belőlünk - sopánkodott fájó homlokát dörzsölve Ron, miközben Harryvel anyja szobája felé kullogtak. - De azok legalább hasznosnak érzik magukat. Alig várom, hogy túl legyünk ezen az esküvőn!"

" - ... a hajad pedig túl hosszú, Ronald, egy pillanatig azt hittem, Ginerva vagy. Merlin szakállára, mi van ezen a Xenophilius Lovegoodon? Úgy néz ki, mint egy tányér rántotta. És te ki vagy? - reccsent rá Harryre."

" - Ja tényleg. Rémlett is, hogy valami nem stimmel vele. Nem volt agancsa..."

" - Ő túléli - jelentette ki Harry. A gondolatát se tudta elviselni az ellenkezőjének. - Luna kemény lány, sokkal keményebb, mint hinnéd. Szerintem ismeretterjesztő előadásokat tart a többi rabnak a furmászokról meg a narglikról."

" - Ne szánd a holtakat, Harry. Az élőket sajnáld, s legfőképpen azokat, akik szeretet nélkül élnek. Ha visszamész, tehetsz róla, hogy kevesebb lélek nyomorodjon meg, kevesebb család szakadjon szét. Ha úgy érzed, ez megéri a fáradságot,akkor most egy időre búcsút veszünk egymástól."



Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 20%-os kedvezménnyel!