2020. május 29., péntek

Laura Silverman: Girl out of water - Lány a vízből


"Lebegek a Csendes-óceánban. Felülök a deszkámon, hűvös víz hullámzik körülöttem, miközben figyelem a szörfösöket."

*

Az óceán felől érkező szellővel a hajában és homokkal a lábujjai közt, Anise alig várja, hogy a gimi utolsó éve előtti nyarat szörfözéssel töltse és lóghasson a barátaival a parton. Santa Cruz nem csak az otthona, hanem a szíve csücske. Ám amikor a nagynénje, egy egyedülálló anyuka komoly autóbalesetet szenved, Anise kénytelen búcsút inteni Kaliforniának, hogy segítsen gondját viselni a három unokatestvérének.

A kontinens belsejében található Nebraska az utolsó hely a világon, ahol Anise lenni szeretne. Természetesen szereti a családját, de nehéz neki hátrahagynia a múltját, amikor abban a házban kénytelen lakni, ahol az őt elhagyó anyja töltötte a gyerekkorát. És az otthon maradt barátai minden Instagram poszttal látszólag egyre messzebb kerülnek tőle.

Aztán találkozik Lincolnnal, egy karizmatikus, egykarú gördeszkással, aki ráveszi, hogy a szörfdeszkáját gördeszkára cserélje. Néha az egyetlen módja, hogy az ember talpra álljon, ha továbblép.

Könnyed, nyári regény, ami felüdülést ad a forró nyári napokon tele barátsággal, családdal, kalandokkal és a felnőtté válás rögös útjával. Érzelmekkel, kételyekkel és új élethelyzetekkel teli szórakoztató olvasmány. Egy igazi utazás, ami nem ér véget az utolsó oldalon. Egy olyan kalandra invitál, ahol megismerheted önmagad és a prioritási sorrendedet. Ahol egy kicsit megkomolyodsz és ahol másképp látod a dolgodat. Úgy szórakoztat, hogy közben rávilágít az élet szépségeire és megmutatja, hogy nem szabad félni az ismeretlentől és az újdonságoktól.

Nagyon élveztem és nemcsak a Santa Cruz-i részeket, hanem azokat is, amik Nebraskában játszódnak. A regény elején még a napsütés, a szörfözés és a barátokkal eltöltött idő kap hangsúlyt, majd ahogy haladunk egyre jobban előre úgy értékelődik át a fontossági sorrend és úgy kapunk még több érzelmet, még velősebb gondolatokat és úgy rajzolódik ki előttünk a cselekmény. Nem egy sima nyári sztorit kaptunk, hanem egy történetet, ami egyrészt feje tetejére állítja a dolgokat, másrészt rámutat a távolság okozta alapvető gondolatokra. Kellemes, nyugodt, időnként zivataros, de nagyon is szerethető regény a Lány a vízből. Édes fagylalt, ami hamar elolvad a szádban és finom utóízt hagy maga után. A kötet alapvetően a családra és a barátokra van kiéleződve, a helyváltoztatás okozta nehézségekre és arra, hogy megmutassa, a távolság csak egy szám és nem kell feltétlen félni tőle, hiszen ha valamit nagyon akarunk, akkor azt megoldjuk és megteszünk mindent azért, hogy működjön. Mint ahogy a fülszövegből is kiderül, Anise a főszereplő lány egész nyárra távol kerül a barátaitól és egy teljesen új közegben találja magát, ahol helyt kell állnia, ahol meg kell mutatnia, hogy erős és cseppet sem olyan, mint az édesanyja. A csalódás, az elhagyás és a várakozás mind kulcsszereplői a regénynek, csakúgy mint a szörfözés és a gördeszkázás. 

Két teljesen eltérő sport, mégis van bennük valami közös. A szórakozás, a barátok és a pillanatok megélése. Anise helyzete nehéz, ugyanakkor esélyt kap arra, hogy komolyabb legyen, hogy felnőjön és kilépjen abból a burokból, ahova száműzte magát és az érzéseit. Santa Cruzban megvan mindene, napsütés, szörf, barátok, de vajon mi történik akkor ha egy teljesen új helyen kell, ha csak néhány hónapig is, de helytállnia és beilleszkednie? 

A regény erre ad választ többek között és ezt a kérdést boncolgatja. Mindezt lehengerlő leírások és szemléletes helyszíneken és kalandokon át. Megmutatja, hogy az óceán mellett is vannak felfedezésre váró szépségek, amik csak arra várnak, hogy Anise felfedezze őket. Bevallom az elején nagyon magával ragadt a regény hangulata, a helyszín de aztán ahogy Anise elbizonytalanodott én is így tettem, de a regény végére újra megtaláltam a hangomat és minden egyes sorát élveztem. 

Kellemes kikapcsolódást nyújtott és a helyszíneknek hála egy képzeletbeli utazáson is részt vehettem. Nem csak Nebraskát ismerhettem meg, hanem önmagamat és a döntéseimet is. Ahogy Anise úgy én is átértékeltem dolgokat és olyan összefüggésekre jöttem rá, amiket eddig nem láttam. A Lány a vízből önismeret is, ami megtanít egyensúlyt teremteni és megtartani azt. Ami a karaktereket illeti Anise a cselekmény előrehaladtával egyre felnőttesebb, egyre felelősségtudatosabb és egyre jobban látszik a jellemfejlődés, hiszen a kötet elején még egy ijedt kis madárka, aki nem akar és nem is mer kirepülni a fészkéből és félelemmel tölti el a tudat, hogy el kell azt hagynia. 

Aztán ahogy haladunk előre úgy próbálgatja a szárnyait és a végén már nemcsak szárnyal, de ő is irányítja az eget. Példaértékű felelősség és feladat hárult rá ahhoz, hogy felnőjön és másképp lássa a világot, hogy merjen lépni és azt tenni, ami őt boldoggá teszi. Mellette Lincoln karakterét ismerhetjük meg tüzetesebben, aki ugyan elsőre egyáltalán nem volt szimpatikus, de aztán szépen lassan csak belopta magát a szívembe a kalandvágyával és az újdonságok iránti csillapíthatatlan szomjával. 

Nem csak egy srác, akinek kalandos múltja van és nemcsak egy deszkás srác, hanem ennél jóval több, mégis valamilyen szinten fáj a szívem a kötet lezárása végett. Kicsit keserédes, ugyanakkor megadja a löketet az új kezdetre és a szebb jövőre. Lincolnon keresztül az írónő megmutatja, hogy aki valamilyen testi fogyatékossággal született attól még nem kevesebb és élhet teljes életet.  Nem kell nélkülöznie és bármit megtehet és megtanulhat, amit szeretne. Ami pedig a cselekményt illeti, nemcsak szakszavakkal lát el, ami a deszkás világot illeti, hanem tájleírásokkal is kecsegtet, nem is kevéssel. Nem egyszer éreztem úgy, hogy én is ott vagyok a helyszínen és próbálok ki új sportokat és új élményeket.

Ami a szerelmi szálat illeti nem egészen azt kaptam, amire számítottam, hanem annál jóval többet és jóval kevesebbet. Többet, mert nem igazán vártam, hogy lesz benne, és kevesebbet, mert amit kaptam nem volt elég. Igaz, hogy maga a kötet nem erre épül, mégis szépen kiegészíti az amúgy pergő cselekményt édes pillanatokkal és fájdalmas jelenetekkel. Összességében egy üdítő nyári olvasmányt kaptam, egy olyan történetet, ahol a hősnőnek helyt kell állnia és ahol meg kell találnia a saját hangját egy teljesen új környezetben. Egy olyan felnőtté válás zajlik a sorok között, ami a felelősségtudat mellett formálja és alakítja is a karaktereket és megmutatja, hogy nem az a fontos, hogy közel legyél másokhoz, nyilván azért fontos, de a legfontosabb a kapcsolattartás és az, hogy érezzék, hiába választ el több száz kilométer, ti ott vagytok egymásnak és nem hanyagoljátok el a másikat, ez a családra és a rokonokra is igaz. Mindemellett úgy érzem, amit lehetett azt az írónő maximálisan kihozta a kötetből és ha nem is úgy zárta a cselekményt, mint ahogy azt én szerettem volna, elégedett vagyok és biztos vagyok benne, hogy még elő fogom venni a kötetet, mert szórakoztató, kalandokkal teli, édes és kellő felelősséggel megáldott kikapcsolódást nyújtó regény Santa Cruztól egészen Nebraska vadregényes tájáig.
"Talán egyetlen egyszerű okból van a kórházakban McDonald's: a sült krumpli újra összehozza a családot."

" - Már azon kívül, hogy szörfösöket változtatok gördeszkásokká? - Újra megvakarja a fejét. - Tudod, most, hogy ezen elgondolkodtam, lényegében én egy gördeszkás hittérítő vagyok."

" - Az otthon nem egy hely. Hanem az emberek. És én mindig is együtt voltam az embereimmel."



Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 16%-os kedvezménnyel!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése