2020. április 23., csütörtök

Borsa Brown: Sapho első rész


" - Nem tudom, ki találta ki, hogy Bibiana lovagoljon, de még ma kitekerem a nyakát! - sziszegi Massimo, mire én alig bírom visszatartani a röhögést."

*

Vágy és bosszú a bűn kapujában.

Umberto Sapho a szicíliai Cosa Nostra egyik családjának oszlopos tagja. Apja halálával megörökli a bűntől csöpögő birodalmat. Próbál hű maradni a régi Don értékeihez, de olyan kalamajkába keveredik, amiből talán sosem tud majd kimászni.

Lia Dortella a taorminai kapitányság csinos, ám felettébb kusza magánélettel megáldott nyomozónője. A szicíliai maffia tönkretette az egész életét, egy cél vezérli: bosszút állni mindenért. Ám a céljai egyszer csak bilinccsé válnak… Találkozik jó és rossz, kegyes és kegyetlen, szív és ököl, vágy és gyűlölet.

Borsa Brown különleges, szókimondó, ugyanakkor érzelmes és szenvedélyes, erotikus írásai hamar az olvasók kedvenceivé váltak. Nagy sikerű maffiakötetei folytatódnak, ezúttal egy másik család történetét ismerhetjük meg, de a szabályok ugyanazok: hibázni nem szabad, érezni tilos!

But mama I'm in love with a criminal... Ez az egyszerű, de nagyszerű mondat tökéletesen leírja, hogy miről is szól a Sapho. Sokaknak ismerős lehet a név, igen már A maffia trilógia alatt megismerhettük Umbertót, igaz csak felületesen. Borsa Brown olvasói kérések miatt kezdte el írni a történetet, ami nemcsak Massimóék történetét szövi tovább, de egy másik don életébe is betekintést ad. Eleinte a privát csoportjában voltak olvashatóak a részletek, majd jött a hír, hogy nemcsak részleteket oszt meg olvasóival, hanem megírja Umberto méltó történetét és a polcainkon is csücsülhet Massimóék mellett.

Sokat gondolkodtam, hogy mikor is kezdjek neki a könyvnek. Akkor amikor már a második is a kezembe van, vagy amikor úgy érzem, hogy újra el kell merüljek egy fergeteges BB regényben. Az utóbbi nyert és már tűkön ülve várom, hogy hozza a futár a második részt. Ha csak annyit mondok, hogy függőséget okoz, akkor még nem mondtam el mindent róla. Ennél jóval többet ad a kötet. Újra elmerülhettem az alvilágban, újra olasz földre léphettem, még ha csak képzeletben akkor is. Szeretett párosom újra színre lépett, újra megadta a lehetőséget, hogy egy teljesen új megvilágításban láthassam Massimót és adott egy ízig-vérig olasz macsót, aki már az első oldalak után levett a lábamról. Bizony, Umberto Sapho nemcsak elrabolja a szíveket, de ketrecben is tartja azokat. Egyszerre lehettem szemtanúja egy erős és független férfi harcának a józan ésszel és a szerelemmel. Egyszerre kaptam odaadást és gyönyört is. Mert a Saphót olvasni nemcsak egy újabb élmény az írónőtől, hanem annál jóval több. Egy régi világ berkeibe vezet be újra, megmutatja, hogy bizony van még itt miről írni. Újra visszatalál az olasz gyökerekhez és amolyan borsásan összekuszálja a szálakat. A cselekményt még mindig a maffia, és annak élete illetve helyzete uralja, azonban már a megismert ismeretek is hasznosíthatóak a jobban érthetőség kedvéért. Egyszerre lettem újra szerelmes abba a világba, amit Borsa papírra vetett és egyszerre lett új kedvenc könyves pasim. 

Habár Umberto nem egy ma született bárány, korántsem makulátlan, mégis van benne valami, ami megfogja az embert és nem ereszti. Ezúttal egy tiltott szerelmen keresztül ismerhetjük meg az eseményeket, s a már jól kidolgozott több szemszögön keresztül láthatjuk az eseményeket. Imádtam, ahogy a szemszögek között ugrált ahogy nemcsak színt vitt bele, hanem emberi tulajdonságokkal és értékes információkkal is ellátott egy-egy fejezet során. 

Umberto beszólásai és gondolatai felkavarják a vizet és nem egyszer mosolyogtam magamban azon, hogy mekkora egy macsó és hogy mennyire a farkával gondolkodik. Igazi tipikus pasi. Egy igazi olasz macsó, aki mindig megszerzi, amit akar legyen az terület, nő vagy érzés. A Sapho alapjaiban határozza meg Borsa maffiás világát a maga valódiságával és szókimondóságával. Bevallom az eredeti trilógia után kétségeim voltak, hogy vajon ezt lehet e még tovább fűzni és határozottan lehet, sőt úgy érzem, hogy a Sapho rég túlnőtt a Borelli klánon. 

Persze Massimo is nagy kedvenc, hála ennek a kötetnek a hibáit is úgy ahogy sikerült megbocsátanom neki, de Umbero akkor is más. Frissebb, fiatalabb és kevésbé mocskosabb, de ugyanakkor szexiségben és vágyakban sem szűkölködik. Megtalálta a tökéletes egyensúlyt, ami még az ízlésesség határán belül tartja. Ami viszont magát a cselekményt illeti, leginkább úgy tudnám leírni, mint egy zamatos, lédús paradicsomot. A külseje kecsegtető, a belseje ízekkel teli, gasztronómiai robbanás, de ahogy ez az ízbomba elmúlik úgy hagy maga után kérdéseket és sóvárgást a folytatásra. 

Mindemellett veszélyes, kalandos, perzselő, merész és nagyképű is. Akárcsak a címadó Sapho. Ami Lia karakterét illeti. Eleinte nem tudtam hova tenni, dr ahogy egyre inkább megnyílt előttünk éreztem először azt, hogy jóval több rejlik a felszín alatt, mint amit az írónő megmutat nekünk. Tetszett viszont, hogy nem egy elesett, nebáncsvirág, akit pátyolgatni kell, hanem egy erős nő, erős érzelmekkel. A regény igazi húzóerejét a kiállása és az igazság utáni hajsza teszi igazán letehetetlenné. Nem egyszerűen fekete-fehér, hanem tele van színekkel és árnyalatokkal.

S még ahol éppen fekete ott is ezer felé árnyalat fordul elő. Az viszonyt bizonyos, hogy regényről regényre egyre kifejezőbb, egyre jobb az írónő. Már a kezdetek óta vele vagyok és minden egyes regényében van valami, ami magához láncolja az olvasót és még olvasás után is kérdések százaival bombázza. Vajon elég két erős jellem ahhoz, hogy fényt derítsenek az igazságra és vajon ennek a harcnak van jövője? Vajon elég erős Umberto az igazságra? Vajon Lia mit titkolhat a sötét múltjában? Vajon a hatalom erősebb, mint az érzelmek? Vajon milyen sors vár egy olyan tiltott szerelemre, ahol a felek a törvény két különböző oldalán állnak? Vajon elég erősek vagyunk mi ehhez a harchoz? Az viszont biztos, hogy ezt a kötet nem elég egyszer olvasni. Maffia rajongóknak kötelező olvasmány, úgy ahogy Borsa rajongóknak is. Minden amit a maffiában szerettem, azt most ezerszer felturbózva kaptam meg és nem győztem lapozni olyannyira azt éreztem, hogy nemcsak behálózott a regény, de ki is vont a forgalomból, amíg a világában voltam elveszve. S még emellett is létfontosságú témát boncolgat az írónő. Szórakoztat, kikapcsol, de rá is világít mai problémákra, amik bárkivel megtörténhetnek és arra ösztönöz, hogy lépj. Nem kell semmit sem eltűrnöd. Igaz, hogy ez a probléma, a családon belüli erőszak visszatérő vendég, mégis egy teljesen új szemszögből közelíti meg Borsa Brown. Új helyzetet állít elő, amit csak a karakterek oldhatnak meg, mi meg drukkolhatunk, hogy helyesen cselekedjenek.
"Beképzelt, öntelt, fekete mint a sár, mocskos... És piszkosul sármos, az anyját! Magas termet, fekete haj, kék szem, vakító fogsor..."

"Órák óta a gyerekére vigyázok, babusgatom és elaltatom, őt meg kiszedem a férje erőszakos karjaiból, de semmi közöm hozzá? Akkor mégis mihez van közöm? A kambodzsai időjáráshoz?"

"Leállítom a kocsit, ő pillanatok alatt tér vissza az ajtóhoz, amelyet fölránt, majd beül. Rám fordul, magamra húzom, ezzel segítek neki."

"Massimónak igaza volt. A szerelem sokkal erősebb még a verbális vagy a fizikai erőszaknál is."



Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 29%-os kedvezménnyel!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése