2020. április 12., vasárnap

Anne L. Green: Joyce csapdájában


"Niko és én a kis faház kanapéján ücsörögtünk, ahová Heatherrel menekültünk a gyilkos elől."

*

William élete kész káosz. Őrlődik a Joyce iránti elkötelezettség és a Heather iránti forró szenvedély, a lelkiismerete és a szíve között. Túlfűtött kapcsolata Heatherrel közelgő esküvője miatt halálra van ítélve, és ha ez nem lenne elég, egy sorozatgyilkos is a nyomukban lohol. A férfi magánéletének védelme a távolságtartást, az életükért folyó harc viszont az egymásba kapaszkodást diktálja. William nem látja a kiutat, csapdába került. Az esze helyett az érzelmei irányítják, de igazán csak akkor omlik össze minden, amikor a múltjának egy rejtett darabja a leleplezés küszöbén áll. Kénytelen lesz súlyos áldozatot hozni annak érdekében, hogy a titkát megőrizhesse, és ezzel megóvhassa önmagát és a szeretteit.
A Joyce csapdájában a Bűnös viszony-sorozat második része, melyben a többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt írónő azt boncolgatja, minden körülmények között megéri-e áldozatot hozni, és közben áldozattá válni.



Ahogy a cím is mutatja ez a második kötet teljes mértékben Joyce fojtó csapdájáról és a tetteinek a következményeiről szól. Erősen megtépi a lelket, érzelmek sokaságát hozza felszínre és okot ad arra, hogy az önsajnálat útjára lépj. Nagyon nehéz mind érzelmileg, s mind szellemileg a regény cselekménye és úgy az egész kötet. Sokkal fájdalmasabb, mint az eddigi regények az írónőtől, eddig is szerette cincálni a karaktereit, de a Joyce csapdájában az egyik legfájdalmasabb és érzelmek téren a legszerteágazóbb.

Az első rész, a Heather vonzásában egy hatalmas függővéggel és csavarral ért véget. A második kötet már az első fejezetek során pontot tesz erre a csavarra és onnantól kezdve úgy érezheti az olvasó, hogy minden sínen van és galopp menet lesz az olvasás, na igen, de Anne van olyan furfangos, hogy nemcsak hogy a feje tetejére állítja a cselekményt, de kételyeket és újabb csavarokat is elszór. Nincs egy olyan része a kötetnek, ami ne lenne idegőrlő, ami ne ösztönözné arra az olvasóit, hogy álljanak a sarkukra és minél hamarabb derítsenek fényt a rejtélyre és oldják meg az ügyet. Igen ám, de az írónő nem arról híres, hogy olyan könnyen adja a happiness érzését. Rendesen érzelmileg megtépáz minket és lassan már az őrület szélére sodor minket. Ritkán mondok ilyet, de ez volt az eddigi legfájdalmasabb és legnehezebb olvasmányom az írónőtől. Nemcsak a karaktereket taszítja zuhanás közeli állapotba, hanem engem is. Együtt éltem át a borzalmakat, együtt sírtam és együtt reménykedtem velük. Igazi érzelmi hullámvasútra ülhettem fel, ami nem akart ereszteni és ami arra sarkallt, hogy nagyobb szünetekkel járjak a Joyce csapdájában végére. Maga a cselekmény szilárd alapokon áll tele buktatókkal és meglepő fordulatokkal, meglepő lépésekkel. Azt gondolná az ember, hogy amint a rejtélyre fény derül onnantól minden könnyebb lesz, de nem. 

Amikor azt hisszük, hogy értünk mindent, onnantól bolydul fel mint a méhkas és csak kapkodjuk a fejünket. Arra esély sincs, hogy a szívünket kívül rekesszük, így az is megsínyli a megpróbáltatásokat. Nemcsak, hogy kiszámíthatatlan, de erős, kegyetlen és bűnös is. Nemcsak a szereplők a rabok, hanem mi magunk is, akik nem bírunk kitörni a börtönünkből. Nemcsak Will és Heather esik csapdába, nemcsak az ő helyzetük válik kilátástalanná, hanem a mienk is. 

Fejezetről fejezetre egyre többet vesz el belőlünk és egyre többet is ad. Senki se ámítsa azzal magát, hogy ép ésszel végig tudja olvasni, hiszen ez kész lehetetlenség. A végsőkig hajszol minket és nem ereszt. Nemcsak teljesen lenyűgöz a kötet zsenialitása, de gondolkodóba is ejt, hogy mindezt az írónő hogy bírta ki. Hogy bírt egy ennyire veszedelmes, szívet tépő világban létezni. Akik azt hitték, hogy Olivia és Niko története volt kemény azok még nem ismerik Will, Heather és Joyce történetét. 

Kegyetlen, brutális, de mégis megcsillan a remény szikrája, hogy nem, nem lehet ennyire gátlástalan az írónő és ad egy szép befejezést, még akkor is, ha ezért rendesen meg kell szenvedni. Az meg már csak hab a tortán, hogy a regény szála egyszerre zseniális és elrettentő. Egyszerre borzaszt el és egyszerre csigáz fel, hogy meddig lehet még hajszolni, meddig lehet még gyötörni ahhoz, hogy végre elég legyen. 

Pszichológiailag is megingathatatlan a regény, s igaz jómagam nem vagyok jártas a témában, de az kétség kívül igaz, hogy az elmeállapot és az ezekhez fűződő kacifántos és kiszámíthatatlan részek tényfeltáróak, hitelesek és hihetőek. Nemcsak egy tökéletes második részt kaptam, de egy kemény lezárást is. Anne L. Green újból megmutatja, hogy mire is képes és azt is, hogy mindig tud újat mutatni. A karaktereket emberi tulajdonsággal ruházza fel, kézzel foghatóak, érző-lélegző lények, akiknek ugyanúgy fáj egy golyó ütötte seb, mint egy pofon. 

A figyelmemet végig lekötötte, egy percre sem kalandoztam el, hiszen elég egy egyszerű mondat az írónő tollából és minden a feje tetejére áll. Elég egy mozzanat, egy sugallat és a következő oldalon már egy még veszélyesebb és még kegyetlenebb szál vár és figyeli, hogy mikor lankad a figyelmed. Maga a regény precízen, lépesek sorozatából épül fel. Az információkat lassan, a maga idejében adagolja, a bizonyítékokat és az apró utalásokat a kellő helyen, a kellő időben teríti. Logikailag nagyon összetett és furfangos. 

Viszont nemcsak erről szól a regény, hanem arról is, hogy kellő szeretettel és odaadással semmi sem lehet akadály, ha két ember szereti egymást, akkor hiába záporoznak a golyók, a szerelem életben tartja őket. A Joyce csapdájában megtanít figyelni a részletekre és erőt ad az élethez. Megmutatja, hogy a gödör legaljából is van kiút, még ha az rögös és veszélyekkel teli is. Mindemellett Olivia, Niko és a már megismert Jack, Valerie és Justin is kiemelkedő szerepet játszanak a regény alakulásában és a végkifejletben. Ami pedig a végkifejletet illeti. Egyszerre kegyetlen, ármányos, de végre minden puzzle darab a helyére kerül, vagy mégsem?

Összességében egy igazan adrenalin dús, embert próbáló részt kaptam tele szörnyű pillanatokkal, kilátástalan helyzettel, s az írónő még az utolsó 40 oldalon is tartogat meglepetéseket. Ugyan nyitva hagy egy szálat, mégsem tudom azt mondani, hogy emiatt kevesebb lett a történet, mert nem. Erős, ádáz, küzdelmes, de minden egyes elejtett könnycsepp megérte az árát. Régen volt részem ennyire cselekményes és egyedi történetben. A Joyce csapdájában nem egy 5/5 -ös regény, hanem egy 5/5 sok sok csillaggal. Minden számításomat felülmúlta és olyan részletekre is rávilágított, amire magamtól nem biztos, hogy rájöttem volna. Ettől is olyan szép és ezért is imádom annyira az írónő írásait. Kendőzetlen igazságokat tár elénk, izgalmas környezetben és még az érzelmeket is beveti. A regény alatt nemcsak egy bomba robbant, hanem legalább tíz. Nem egyszer ejtett kétségbe, hanem sokszor. Nem egyszer állított mindent a feje tetejére, hanem minden egyes oldalán más helyzet elé állít és addig-addig csűri-csavarja, amíg már azt sem tudod, hol áll a fejed. Zseniális és egyben lélegzetelállító is. Imádtam és még annál is jobban várom, hogy újra olvashassak tőle.
" - Ez még nem fog segíteni azon, ami a nadrágomban pulzál. Egész Chicagón keresztül utazok majd álló farokkal - igazgattam magam."

"Akkor szembesültem vele, mi a legborzalmasabb az elválásban. Nem öl meg azonnal, mint egy pisztolylövés a szívbe, vagy egy végzetes ütközés. Pedig hasonló.Olyan sokkoló volt számomra ez az egész, hogy úgy éreztem, bele kellett volna halnom."

" - Már abban a pillanatban tudtam, amikor először megláttam, csak tudja, az ember mindig a könnyebb utat választja. Heather viszont nem az - eresztettem ki a mélyről feltörő sóhajom."

"Már nem éreztem magam annak a szerencsétlen balféknek, mint reggel. Meg kellett védenem a családom. Újjá kellett születnem a hamvaimból. Tervet kovácsoltam."



Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése