2020. március 30., hétfő

Vi Keeland: A vetélytárs


" - Mi a fenét művel?!"

*

Bennett Fox egy pokolian vacak hétfő reggelen sétált be az életembe. Késésben voltam a munkahelyemről. Épp aznap, amikor egy váratlan fúzió miatt versenyeznem kellett a pozíciómért. Mialatt a holmimat cipeltem át az új irodámba, megbírságolt a parkolóőr. Sorban ragasztgatta az autókra a büntető cetliket – kivéve arra az Audira, ami előttem parkolt, és ami pontosan olyan volt, mint az enyém. Mérgemben átragasztottam a saját bírságomat arra az autóra, amelyik megúszta a büntetést, hátha a tulajdonos kifizeti és észre sem veszi a trükkömet. Csakhogy, miközben rátettem a cédulát, véletlenül eltörtem az ablaktörlőjét… Egy nehéz nap szörnyű kezdete… Azt hittem, minden jóra fordul, amikor megláttam egy csodás férfit a liftben… Úgy pillantottunk egymásra, ahogy a filmekben szoktak: a tested felvillanyozódik, tűzijáték robban, és a levegő megtelik köztetek elektromossággal. A forró pillantásától egészen elpirultam. Talán mégsem annyira szörnyű ez a nap… Ezt gondoltam, egészen addig, míg be nem sétáltam az új főnököm irodájába, és meg nem pillantottam a vetélytársamat.
A nagyszerű fickó volt az. Az, akivel a liftben találkoztam. Akkor jöttem rá, hogy perzselő pillantását nem a kölcsönös vonzalom okozta, hanem a tény, hogy látta, amint megrongáltam az autóját. És most alig várta, hogy elpusztítsa a riválisát. Nagyon keskeny a határ a szerelem és a gyűlölet között – és nem kellene átlépnünk. Nem kellene, de átlopakodni rajta mégis annyira jó mulatság.

Vi könyveivel egyszerűen nem lehet mellélőni. Nagyon sokat olvastam már tőle, viszont képes újból és újból meglepni. Történetei ellazítanak, kikapcsolódást nyújtanak amellett, hogy a szerelemre is hatalmas hangsúlyt helyeznek. Egyszerre adja meg a lelkednek és a szívednek azt a lelki fröccsöt és érzelmi bombát, amire szükséged van és ezzel egy időben arra is megtanít, hogy a szerelem örök és mindenkinek része lesz benne, nem számít, hogy ki vagy, mert akkor is megtalál, ha te azt nem akarod. A vetélytárs sem különbözik e tekintetben a többi Vi írástól, mégis más, mint a többi. Kiforrottabb és szexibb, mint valaha.

Amikor elkezdtem a sztorit mosolyogtam, mert humoros a kezdés és nem bírtam ki, hogy az első néhány fejezetet ne mosolyogjam végig. Aztán egyre komolyabb és komolyabb lett. Élet-halál harc, versengés. Már nemcsak egy humoros kezdés volt. Elindult a cselekmény és megállíthatatlanul robogott az érzelmek és a bájosság felé. A kötet első fele még az évődésé, a harcoké. Ezek a részek hol viccesek, tréfásak, hol pedig kő kemény csatározások. Nem egyszerűen csak az áhított meló megszerzésén van a hangsúly, hanem azon is, hogy ki a jobb. Ezeket a részeket bevallom imádtam, mert cseppet sem unatkoztam, mindig történt valami és úgy éreztem, hogy ezzel a kötettel jóval többet nyújt az írónő, mint eddig valaha. Bár, még mindig elfogult vagyok az írónővel kapcsolatban, s nem hiszem, hogy ez valaha változni fog e, de ahhoz kétség sem fér, hogy az erotikus-romantikus műfaj koronázatlan királynője, Vi Keeland, aki az összes könyvével levesz a lábadról és addig nem enged felállni, míg ki nem olvasod az adott kötetet. A mostani történet főszereplői Bennett és Annalise. Két erős, törtető, karrierista, akik egymás ellenfelei. Nemcsak az a tét, hogy ki a jobb, hanem az is, hogy ki marad a cégnél és ki költözik Texasba. Maga a regény, amúgy San Franciscóban játszódik, a véletlenek elkerülése végett. 

Magából a városból nem sokat mutat, leginkább az ember gondolkodására és lelkére helyezi a hangsúlyt. Adott egy erős, szexi nő és egy ádáz, szexi pasi, akik ellenfelek. Gondolom már ez is elég ahhoz, hogy tudjátok mire is számítsatok, de a kötet kitör mindenféle kliséből. Nem hatalmi harc zajlik a sorok között, hanem a józan ész és a szív játéka ez. Mindezt bunkó stílussal, tenyérbemászó, seggfej viselkedéssel és eltemetett múlttal spékeli meg. 

Előtérbe helyezi a karakterek erős mivoltát, majd szépen lassan lerombolja ezt és a végsőkig lecsupaszított igazságot tárja elénk. Nem finomkodik, szépen a kezdetektől kezdve szórja el a magokat, amik a megfelelő pillanatban robbannak és terítik be az egész cselekményt. S ha már szóba került. Maga a cselekmény egy pörgős tánc tele gyors pillanatokkal, amik hol ellenségesek, s hol érzékiek. A kötet második felétől érezhető a szexuális túltengés és a vágyak kimutatkozása. Ezek a jelenetek hol perzselőek, s hol mindent felégetnek maguk körül. 

De ha arra van szükség érzelmes is. A szív és az agy játéka, ami nem tudja, hogy merre billenjen. Mindezek mellett a múltat is bevonja a táncba, ezáltal nemcsak keserédes, de lélekmelengető és szívszorító jeleneteket is kapunk. Hol a felhők felett érezzük magunkat, s hol pedig a földre taszítva. Vi Keeland úgy játszik az érzésekkel, mint más a szavakkal. Dobálja az apró utalásokat és aztán hagyja, hogy mindent elsöpörve győzedelmeskedjen. A múlt nemcsak kísértetként van jelen, de mozgatórugóként is. 

Hol előrébb viszi a cselekményt, s hol hátráltatja azt. Bennett nemcsak egy újabb alfa hím, aki nem bír magával. Jóval több ennél. Hiába karcos a külső, ha belül egy sebzett érző szív dobog. Vi egy olyan köntösbe bugyolálta a mondanivalóját, aminek a segítségével érzelmeket csal az ember arcára és hagyja, hogy ő maga is összetörjön. Annalies számomra egy nagyon kedvelt karakter lett, látom benne az érző kislányt és az eltökélt nőt is. 

A karrieristák szimbóluma, mégis ennél jóval több. Harcos, amazon, barátnő, lány és igazi nő, aki bárkit ledönt a lábáról. A kötet a könyv második felétől válik igazán izgalmassá, amikor is már nemcsak a pozíció miatt harc zajlik, hanem az érzelmek is kiveszik belőle a részüket. Szexiség és vadság költözik a sorok közé, az eltemetett titkokkal és a felszínre törő érzelmekkel.

A kötet megmutatja hogy milyen vékony is a határ a gyűlölet és a szerelem között, hogy néha elég egy szikra, s minden lángra robban és ember legyen a talpán, aki ezután nem csábul el. Emellett nagyon szórakoztató is, de az érzelmi oldala is számottevő. A vetélytárs talán az eddig legjobb regény az írónőtől, amit olvastam. Szerettem, hogy nem volt kiszámítható, hogy mélyebb érzések és magvas gondolatok is jelen vannak, hogy nemcsak egyszerűen a szexualitásra összpontosít, hanem érzelmek sokaságára is és arra, hogy mindenkinek ott van az életében az, aki fenekestül felforgatja azt, csak meg kell várni, hogy betoppanjon, s még akkor is, ha küzdünk ellene, nem tudunk mit tenni, hiszen az ész és az szív ritkán jár egy rugóra. Lucas jelenléte nekem kevés volt, aranyos jelenetek születtek belőle, de nem éreztem erősnek ezeket ahhoz, hogy önmagukban is megállják a helyüket. A kötethez kétségkívül nagyban hozzájárultak. Bennett jelleméhez is, de jóval többet is ki lehetett volna hozni ebből a szálból. Mégis úgy gondolom, hogy megérte kézbe venni A vetélytársat és átadni neki magamat, hiszen az apró gyengeségek ellenére is úgy érzem, hogy az egyik legjobb Vi Keeland regényt kaptam. Ha még színesebb lett volna, vagy több lett volna benne a szex és kevesebb az érzelem, átesett volna a ló túloldalára.
" - Nem kéne elmesélnem neked. Az édes négyes sztorit is megosztottam veled, erre ide hoztál. A humorérzéked hagy némi kívánnivalót maga után. Ki tudja, ezt a történetet hogyan fogod felhasználni ellenem."

" - Ki az a Tom?
  - A macskám.
  - És a Tom és Jerry után nevezted el?
  - Nem. Tom Hardy után. Imádom."

" - Nem. A pincérrel nekem kéne lefeküdnöm. Neked a Szörnyeteggel kéne ágyba bújnod."

" - Lehet. Nagyon is működik nálad a kémia ezzel a seggfejjel. Ha tetszik, ha nem. Szóval, mit mondasz? Nappal harcolunk egymással, mint az ellenségek, éjszaka pedig úgy dugunk, mint a harcosok."



Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése