2020. március 23., hétfő

J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve


"A Privet Drive 4. szám alatt lakó Dursley úr és neje büszkén állíthatták, hogy köszönik szépen, ők tökéletesen normálisak."

*

Harry remegő kézzel megfordította a küldeményt. A borítékot lezáró piros viaszpecsétet címer díszítette: oroszlán, sas, borz és kígyó vettek körül egy nagy R betűt.

Harry Potter még csak hallani sem hallott Roxfortról, amikor a Privet Drive 4-es számú ház lábtörlőjére elkezdenek sorban hullani a levelek. A zöld tintával címzett és piros pecséttel lezárt sárgás pergameneket azonban gyorsan elorozza rémes nagynénje és nagybátyja. Harry tizenegyedik születésnapját egy hatalmas, bogárszemű óriás, Rubeus Hagrid zavarja meg, és elképesztő híreket hoz: Harry Potter varázsló, és felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába. Ezzel elkezdődik egy hihetetlen kaland!



Eddig a könyvek kimaradtak, csak a filmeket láttam, de örülök, hogy belecsöppentem ebbe a varázsvilágba, hogy az írónő megmutatta a tehetségét. Nemcsak a kedvenc jeleneteim elevenedtek meg a szemem előtt, de végre az élmény is megvan, ami a könyv elolvasásával párosul. Egyszerre éreztem újra gyereknek magam és egyszerre éreztem azt, hogy belecsöppentem egy olyan világba, ahol nagyon szívesen élnék. És igen, várom a levelemet a Roxfortra. Szóval, ha valaki úgy gondolja, hogy megérdemlem a levelet ne habozzon, tárt karokkal várom. :) Komolyra fordítva a szót, nem hittem volna, hogy ennyire fog tetszeni és, hogy ennyire ki fog kapcsolni. Teljesen beszippantott, úgy éreztem, hogy én is együtt fedezem fel Harry-vel a világot és vele együtt tapasztalom meg az új élményeket és az új helyzetet, amibe csöppen. Kétségkívül egy páratlan, egyedi alkotás, ami nem csoda, hogy ennyi idő után is képes elvarázsolni az embereket és ennyire időtálló.

Úgy kezdtem neki, hogy persze, persze újat majd nem fog tudni mutatni, hiszen már filmen mindent láttam, igen ám, de teljesen lehengerelt, megmutatta, hogy jóval több van benne, mint azt én elsőre gondoltam volna. A Mardekáros 20. jubileumi kiadást olvastam el, ami egyfajta plusszal is szolgált a házam megismeréséhez. Nemcsak gyönyörű rajzokat, de egy térképet is kaptam, amit ha jól tudok az eredeti kiadásban nincs benne. Nemcsak egy újabb gazdag térképpel gazdagított, hanem sok elfeledett információval is. Kezdjük azzal, hogy nagyon de nagyon rühellem Harry nénikéjét, bácsikáját és unokatesóját. Amíg nem olvastam el az első fejezetet, addig úgy igazán nem is tudatosult bennem, hogy mennyire negatív karakterek. Nyilván az ellenszenv megvolt, de nem ennyire. Alig vártam, hogy az utazás elkezdődjön és ők kikerüljenek a képből. a Dursley család, viszont meglepődve tapasztaltam, hogy Harry előtörténetére úgymond több energiát fordított az írónő, mint amire emlékeztem. Az igazi élvezetes olvasás akkor kezdődött el számomra, amikor Hagrid képbe került. Onnantól kezdve imádtam. Minden egyes sorát, minden egyes epikus helyszínt és olyan jó érzés volt az Abszol úton sétálni és betérni a boltokba. 

Újra igazi gyereknek éreztem magam, aki betért a cukorka boltba és édesség túladagolást kapott. A leírások, a bemutatások, a karakterek megismerése. Roxfort csodálatos világa teljesen magával ragadott és nem hiszem el, hogy ennyit vártam vele, míg elkezdtem. Úgy néz ki, hogy egy jó kis Rowlinghoz és a varázsvilághoz sose idős az ember. Mindegy, hogy hány évesen kezdi el szeretni fogja és ő is varázslónak fogja képzelni magát. 

Magát a cselekményt is iszonyatosan imádtam, a tanórákat, az információkat, a kviddics meccseket és a szívatásokat. És igen, még mindig Draco a kedvencem, imádom, hogy ennyire karakteres és alig várom, hogy könyvről-könyvre egyre jobban megismerjem. S ha már szóba kerültek a karakterek. Hermione miatt a falra másztam, oké lány vagyok, az lenne a logikus ha a helyébe képzeltem volna magamat, de egyszerűen nem ment. Felettébb idegesített a sok okoskodása, és ez amúgy a filmben nem zavart. 

De könyvben az oldalakon olvasni egyszerűen borzalmas volt. Azután enyhült a helyzet, hogy a trió megalakult. Onnantól már valamennyire tudtam rá másképp tekinteni, de annyira nehéz volt. És nem, nem utálom a karakterét, csak az első részben egy idegesítő okostojás. Harry-t mindig is szívleltem és örülök, hogy ő a narrátorunk és nem más. Még látszik, hogy nagyon a kezdeteknél tartok, és lesz ez még jobb is, de kezdésnek egy ilyen volumenű izgalmas, csavaros, rejtélyes kezdet több, mint kielégítő. Nem is csoda, hogy ennyire sikeres lett.

Maga a varászvilág eszméletlen, annyi pluszt ad hozzá a kötethez, hogy az hihetetlen. A Roxfort megismerése elképesztő, minden úgy van, ahogy azt a nagykönyv megírta és igazából csak ódákat tudnék zengeni róla, annyira tetszett. Az biztos, hogy ezután a megkapó kötet után hamarosan folytatom a sorozatot és újra belecsöppenek egy olyan világba, ami ha egyszer magába szippant, nem ereszt és nem bírsz majd szabadulni tőle, na nem mintha akarnál. Mert aki egyszer belép a kapuján, könyörögni fog azért, hogy ott maradhasson. Egyetlen egy negatívumot tudnék megemlíteni az pedig az, hogy tisztába vagyok a Dursley család szerepével a történetben, mégis szívből utálom azokat a jeleneteket, amikhez közük van. Azokat a részeket nem szerettem, bevallom, Viszont minden más elkápráztatott, rabul ejtett és még most is a hatása alatt állok, pedig jó pár óra eltelt már azóta, hogy befejeztem a Harry Potter és a bölcsek kövét, ami ezennel a márciusi olvasásaim egyik fénypontja. Ha szomorú vagy felvidít a kötet, ha boldog vagy még boldogabb leszel tőle és minden fájó szívre gyógyír. Úgy érzed, hogy nem létezik a külvilág, csak a varázsvilág, ami még nagy meglepetéseket tartogat a tarsolyában.
"Rossz úton jár, aki álmokból épít várat, és közben elfelejt élni."

"– Nem kevés kurázsi kell hozzá, hogy szembeszálljunk az ellenségeinkkel, de ahhoz sem kell kevesebb, hogy a sarkunkra álljunk a barátainkkal szemben."

"– A tieden nincs betű – álmélkodott George. – Anya biztos feltételezi rólad, hogy meg tudod jegyezni a nevedet. Pedig minket sem ejtettek a fejünk lágyára – tudjuk, hogy mi vagyunk Gred és Forge."

"Vannak helyzetek, amelyekben az ember akarva-akaratlanul is megkedveli a másikat. Egy négyméteres hegyi trollal szembenézni – nos, ez pontosan ilyen helyzet."




Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 20%-os kedvezménnyel!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése