2020. február 5., szerda

Szurovecz Kitti: Az egyetlen ismerős arc


"Dorina naplója: Izgatottan fészkelődtem a piros bársonnyal bevont széken."

*

A ​huszonnyolc éves egykori pszichológus-hallgató Dorina hosszú ideje rövidtávú memóriazavarban szenved, ami azt jelenti, hogy csupán egyetlen napig képes az új ismerőseire és a friss élményeire emlékezni. Aztán egy este elmegy a családjával megnézni egy színházi előadást és minden megváltozik: reggel arra ébred, hogy emlékszik a monodráma főszereplőjére, Heltai Nolenre, akit szakmai berkekben nemcsak az egyik legígéretesebb feltörekvő színészként, hanem a legrémesebb hazug szoknyapecérként is számon tartanak. A harminchárom éves férfi jóképű és csábító, de számító és rideg is. Egy dolog érdekli igazán: a saját boldogulása. Azonban az, hogy az amnéziás lány belép az életébe, alaposan a feje tetejére állítja a sekélyes világát. Mindkettejük számára szédületes belső utazás kezdődik…
Meddig hordozhatunk vérző sebeket büntetlenül? Képesek vagyunk-e a vélt vagy valós bűneinkért megbocsátani egymásnak, de elsősorban önmagunknak? Szurovecz Kitti új lélektani szerelmes regénye leginkább ezekre a kérdésekre keresi a választ. Az egyetlen ismerős arc a mélyre ásott emlékek és az elfojtott érzelmek hatalmának története.

Minden évben rendíthetetlenül várom az írónő újabb és újabb regényeit, hiszen ismeretlen vizekre evezhetek általa és a lélek legmélyebb bugyraiba kaphatok betekintést. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire fontos, hogy néha kiszakadjunk a megszokott közegből és olyan regényeket vegyünk a kezünkbe, amik nemcsak kikapcsolnak, de a lelkünket is megérintik és valami olyat adnak, amire érdemes volt egy teljes évet várni. Szurovecz Kitti a lélektani regényeivel rászolgált arra, hogy várjam a legújabb csodáit. Minden ami a keze közül kerül ki egy csoda.

Igaz a regénnyel a kapcsolatom eléggé szkeptikus, hiszen elképzelhetetlennek tartottam és még valahol most is annak tartom, hogy aki rövidtávú memóriazavarral küzd elég legyen a szerelem ahhoz, hogy újra emlékezzen és a kirakós darabkái a helyére pattanjanak. Szkeptikus, mégis bizakodó voltam, hiszen ha eddig nem csalódtam az írónő írásaiban, akkor nem volt valószínű, hogy Az egyetlen ismerős arc az legyen. És nem lett az. Sok időbe telt mire elolvastam, hiszen közbe jött a tanulás, de minden egyes ráfordított perc teljes mértékben megérte, hiszen a regény által valamennyire én is fejlődtem, empatikusabb és elfogadóbb lettem. Maga a történet nagyon különleges, mélyre hatol, igazi lelki csemege, de csak azok számára akik készek az új felé nyitni és nem félnek attól, hogy keményebb, jelen esetben érzelmileg megterhelőbb regényt olvassanak. A sztori szála két különböző karakter által kel életre. Adott Dorina, aki a regény ideje előtt 7 évvel elvesztette az emlékeit és minden egyes reggel úgy kel fel, hogy nem tudja mi volt tegnap. 7 év történései csak úgy elszállnak. A másik oldalon pedig ott a szoknyapecér és sármos Nolen, aki csak úgy habzsolja az életet, de mi van ha ez csak egy maszk, amit a múlt miatt tett fel és nem képes újra bízni, szeretni és közel engedni magához az embereket? 

A regény pontosan azt a kérdést boncolgatja, hogy mi van akkor ha adott egy ember, akire valami miatt Dorina emlékszik és mi van akkor, ha Nolen nem is akkora szemét, mint amilyennek első blikkre tűnik? Egy jól megkomponált színdarab drámával, szerelemmel, érzésekkel, eltemetett, illetve elfeledett múlttal és egy 7 évvel ezelőtti tragédiával, ami mindenre fényt deríthet. Ehhez mindössze annyi kell, hogy Dorina emlékezzen. Ezt a nem éppen szokványos cselekményt spékeli meg az írónő egy Amerikai körutazással, megannyi élménnyel és megmosolyogtató vagy éppen elszomorító jelenetekkel. 

Vajon mi történik akkor, ha két lelkileg sérült lelket egymásnak engedünk és nincs más akire támaszkodhatnának csak a másik, aki szintén nem egész lelkileg? Az írónő ezt hatásos eszközökkel, az utazás élményével és Amerika varázsával készül ezt átadni teljes beleéléssel és érzelmek kavalkádjával. 

Hogy őszinte legyek az elején még gondolkodóba ejtett, hogy fog e tetszeni, hogy az én regényem e, de minden kételyben töltött pillanat arra ébresztett rá, hogy szükségem volt Dorina és Nolen történetére ahhoz, hogy egy újabb szintre lépjen az írónő munkássága irányába tanúsított rajongásom. Lelkileg megviselő, de annál inkább szebb, megfogóbb történet ez a múlt feltárásáról és a pillangó kibontakozásáról. Nemcsak kitárta a szárnyait, de repített is a szél hátán.

Maga a cselekmény élményekben gazdag, mesés helyszínekben dukál és nem utolsó sorban megannyi plusszal és kétellyel tornáztat meg minket az olvasása alatt. Nem egyszer gondoltam azt, hogy fenébe a vizsgákkal és folytatom, mert annyira erős ereje van, ami vonz, hogy nehéz megálljt parancsolni neki. A történetet nagyon megszerettem a végére és ha a szkeptizmusom nem is múlt el, de azért csökkent. Viszont, hogy ne csak jót mondjak. Mi volt ez a lezárás?? Ez nem lezárás. Nagyon mérges voltam, nyitva hagyott szálat nem hagyunk, főleg hogy ismerem az írónőt és nem hiszem, hogy lesz folytatás. Azt leszámítva, hogy befejezetlennek érzem megérte a kezembe venni és nem sajnálom, hogy annyit kellett várjak a befejezésére, mert egy igencsak megrázó, de annál inkább szerethető regényt kaptam. Ha minden hónapban csak egy olyan könyvet olvastok el, ami kívül esik a komfortzónátoktól az legyen Az egyetlen ismerős arc, vagy az írónő valamelyik másik lélektani regénye.

" - Mert reménytelen az egész - von vállat Nolen. - Ő a jókislány, én meg a rosszfiú. Ő amnéziás, nekem meg nincs türelmem az ilyesmihez. Ráadásul, amikor hazamegyek, akkora katyvasz vár, hogy kisebb gondom is nagyobb lesz, mint csajozni."

" - Nol, ideje lenned lezárnod magadban a múltat - szólal meg hirtelen Ádám. - Ha nem mered magad elengedni egy igazi kapcsolatban, egy nap azon kapod magad, hogy vén vagy, mint az országút, és már csak az ilyenek pörögnek körülötted - mutat Ádám az egyik kivénhedt sztriperre, majd hozzáteszi: - És ők is csak a pénzedért."

" - Elképesztő, hogy becsapják itt az ember érzékeit, különösen akkor, ha az az ember kicsit spicces - lengeti meg a jégkoktélos poharát Nolen. A sör után ő is vett magának egyet. Itt ül ezzel a meseszép lánnyal egy gondolában, az Egyesült Államok kellős közepén, pityókásan, felszabadult és boldog. Már nem igazán gondolkodik semmin. Nem hiányzik neki semmi és senki. Csak hagyja, hogy történjen, aminek történnie kell. Megengedi magának, hogy ne gondoljon a következményekre."

" - Te visszaadod nekem azt, aki igazán vagyok - súgja halkan, majd még közelebb bújik, és hozzáteszi: - Kellesz nekem. Kellesz, mert veled tiszta lapot nyithatok."



Köszönöm az Athenaeum Kiadónak a recenziós példányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 20%-os kedvezménnyel!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése