2020. február 17., hétfő

K. Bromberg:Szükség


"Nagyot sóhajtok a csendben, és hálát adok annak, hogy alkalmam van magam mögött hagyni - még ha csak egy pillanatra is - a fárasztó, jelentéktelen beszélgetéseket az ajtó másik oldalán."

*

Rylee ​Thomas hozzászokott ahhoz, hogy ura minden helyzetnek. De hamarosan találkozik egy férfival, akivel élvezet elveszíteni az irányítást… A pajkos mosolyú és fájdalmasan jóképű Colton Donavan számára kihívást jelentek, mert olyan világban él, ahol minden nő őt akarja. Én vagyok a szabályt erősítő kivétel. Megszokta már, hogy az élet minden területén pontosan azt kapja, amit akar. Ő a vakmerő férfi, aki mindig az irányíthatóság és irányíthatatlanság közötti szűk mezsgyén jár, akár a pályán dönget, akár azon kívül. Colton úgy robban be az életembe, mint egy tornádó: felemészt minden kontrollt, feszegeti a sebezhetőségem korlátait, és kérlelhetetlenül behatol a sebzett szívem köré font védőháló mögé. Széthasítja azt a világot, amit olyan óvatosan, rendezetten, kiszámíthatóan, fegyelemmel építettem fel. Amit ő akar, azt nem tudom neki megadni, amire nekem van szükségem, azt ő nem adhatja meg. De ha már egyszer a finom külső mögött megpillantottam lerombolt lelkének rejtett sötét titkait, vajon el tudok sétálni tőle? A szexuális vonzalom tagadhatatlan. Mind a ketten kétségbevonhatatlanul vágyunk az irányításra. De ha e két világ összecsap, elég lesz-e a vonzalom arra, hogy összekössön minket, vagy a ki nem mondott titkok és a konok csaták végül arra késztetnek, hogy elváljanak útjaink?

A könyvet egy közös olvasás alkalmával kezdtem el olvasni hála a drága barátnőmnek, Kittinek, aki egy igazi angyal és élvezet vele a közös olvasás. S habár én jóval lassabban olvastam ki, mint ő, azt hiszem kijelenthetem, hogy imádok közösen olvasni vele, hiszen mindig olyan jó könyveket választunk ki. K. Bromberg neve úgy érzem nincs kellően hangsúlyozva hazánkban, pedig egy nagyon tehetséges és szókimondó írónővel van dolgunk.

A Szükség nemcsak egy kevésbé értékelt könyv, hanem egy igazi adrenalinbomba és erotikus beteljesülés is. Maga a kötet még az Ulpius kiadó által került forgalomba, viszont miután megszűnt eltűnt a köztudatból, egészen addig amíg a Könyvmolyképző ki nem adta a második részt és jó hír év végén jöhet a harmadik, egyben trilógia lezáró rész. Szóval nem lehetek ezért elég hálás nekik, mivel kicsit más volt, mint amit újabban olvasni szoktam, sokkal több erotikával és szexszel van fűszerezve, mint amihez hozzá vagyok szokva, de tetszett és végig azt vártam, hogy mi lesz ebből az egész cselekményből, hiszen már ez sem szokványos. Maga a regény kezdése brutálisan erős, szexi és perzselő. Bevallom voltak kétségeim a kötettel kapcsolatban, de minden elszállt a végére, s ha nem is pörögtek ezerrel a lapok a kezembe, akkor is tökéletes kikapcsolódást nyújtott. A sztori szerint adott egy lány, akinek fájdalmas múltja van, emiatt gátlásos, szerény és mondjuk úgy hogy nem igazán éli az életét, csak úgy elvan, sodródik az árral. Aztán ott van Colton, avagy Ace ahogy Rylee hívja, aki autó autóversenyző. Igen, már ez elég szexi. 

De nem nem hagytam, hogy a szenvedélyem elvigyen és már az első oldalakon nyálazzak, ahogy megjelent Colton. Türtőztettem magam, nehéz volt, de sikerült. Ahogy azt gondolni lehetett nem egy sima, egyszerű love storyt kapunk. Vannak benne bonyodalmak, titkok, szükségletek, vágyak, ellenállás, vetélytársak, fura szituációk, boldogság, tömény erotika és szívfájdalom, s feszültség is. 

Nagyszerű kombinációja ez a kötet a se veled se nélküled kapcsolatnak, ami vagy felemészt vagy tönkre tesz. Sokat enged látni K. Brombergből, bár nekem néhol voltak problémáim a szöveggel, van hogy túl nyers, s van hogy nem is odaillő. De mindezt leszámítva nem tudom azt mondani, hogy nem volt érdekes, s valahol meg is érintett, hiszen van benne szenvedés bőven. Nemcsak a szereplők szenvednek, hanem én is, hogy ennyire nem veszik észre a nyilvánvalót és hogy ennyire barom ez a Colton. Piszkosul szexi és kívánatos, de amíg nem tudom meg a múltját, addig benne marad a bunkó, rosszfiú skatulyában. 

Mint karaktert lehetetlen nem megkedvelni és nem belezúgni egy kicsit, főleg úgy ha a rosszfiúk a zsánereid. És igen totálisan belezúgtam Coltonba és aztán jól össze is törte a szívemet. Rylee-val azonosulni nehéz, s nemcsak a múltja miatt, hanem azért is mert nehezen nyílik meg. A múltja borzalmasan fájdalmas és nem tudom, hogy azután amit át kellett élnie én képes lennék a továbblépésre, valószínűleg nem. Viszont le a kalappal előtte, hogy megpróbálta. Colton meg tehet egy szívességet a formás testével és elhúzhat a sunyiba. Az utolsó fejezet nagyon betett nekem, összetört teljesen.

Amit az írónő felépített azt egy mondattal semmissé tett és mindent lerombolt. Nemcsak megtört, de végig játszadozott is. S ha már szóba került maga a cselekmény igazi hullámvölgy, szeszélyes, vad, zabolátlan és kiszámíthatatlan. Sose lehet tudni, hogy mire készül az írónő, hogy mikor rúg beléd vagy mikor fogja meg a kezed és árasztja el a levegőt rózsaszín köddel és szívecskékkel. Vagy éppen mikor mondja azt, hogy elég volt a jóból és bedob egy olyan eseményt, ami darabokra tör és megráz.

Összességében egy erőteljes kezdést kaptam tele millió elemmel, reménnyel, rosszfiúval és egy sokat megélt lánnyal, akinek szüksége van a boldogságra és arra, hogy kilépjen a saját maga állított ketrecből. A történet egészet tekintve úgy érzem, hogy épp annyit kaptam, ami arra ösztönöz, hogy faljam be a hátralevő 2 kötetet és ne érdekeljen semmilyen következmény. S lehet, hogy 4 napig olvastam a könyvet, mégis úgy érzem, hogy a feldolgozáshoz szükségem is volt ezekre a napokra. Hiszen a Szükség nem egy sima mezei erotikus-romantikus regény, ennél jóval több. Tele van sebekkel, fájdalommal és a múlt árnyaival, amik befeketítik a jelent és gátat szabnak a jövőnek. Ugyanakkor reményt is ad, a boldog pillanatokban hagyta hogy szárnyaljak, s csak akkor engedte el a kezem amikor belelökött a szakadékba. A kötet végére úgy érzem, hogy amit eddig felépített az írónő azt kidobta az ablakon és azt várja, hogy én menjek ki érte és szedjem össze a darabokat és foltozzam be a sebeket. A Szükség egy kevéssé értékelt, de annál inkább nagyszerűbb regény, tele valós elemekkel, drámával és szívszorító részletekkel.
"Általában az ilyen típusú férfiak iránt vonzódom. Fekete-fehér. Semmi szürke. Szenvedélyes, tájékozott. Szerintem ez a szexi. Nem az az arrogáns, önfejű barom, aki olyan vakmerő és gátlástalan volt szombat este. Hála istennek tudom az igazságot, így nem dőlök be ennek a szerepnek."

"Ha tudtam volna, hogy ilyen erotikusan reagál, brownie-morzsával szórtam volna tele a testemet, mint Jancsi és Juliska az erdőben magokkal az utat, és hagytam volna, míg megtalálja mindet."

" - Figyelembe véve, hogy... - felpillant, az órámra néz - hajnali öt óra van, jobb ha visszafekszel. Aludj rá egyet, aztán hívd fel! Hallgasd meg, mit akar mondani. Emlékezz a mottónkra: ébreszd fel magadban a cafkát. Légy vele féktelen, ne gondolj a holnapokra. Csak arra, ami itt és most van!"

" - (...) Az élet ott kezdődik, ahol vége a komfortzónádnak - dől hátra. - Élj a vad, féktelen szex lehetőségével. Egyértelműen kedvel. Ki tudja, talán több is lehet még ebből. Talán nem lesz más. De legalább megpróbáltad, kihasználtad a lehetőséget."



Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 75%-os kedvezménnyel!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése