2020. február 26., szerda

Elle Kennedy: The Goal - A cél


" - Basszus, basszus, basszus! Baaaassszus! Hol a francban van a kulcsom?"

*

A ​lány mindig eléri a célját…

A végzős Sabrina James már látja maga előtt az egész jövőjét: lediplomázik a Briaren, brillíroz a Harvard jogi karán, aztán szerez egy jól fizető állást valami menő cégnél. Szeretne kilépni nyomorúságos múltja árnyékából, ezért sem ideje, sem energiája nincs egy jóképű hokisra, aki hisz abban, hogy létezik szerelem első látásra. John Tuckerrel csupán egyetlen tüzes – ám meglepően gyengédre sikerült – éjszakát tervez, de néha egy éjszaka is elég, hogy az ember élete fenekestül felforduljon.

De a játék egyre bonyolódik.

Tucker hisz a csapatjátékban, meggyőződése, hogy az legalább olyan fontos, mint az egyéni teljesítmény. A jégen nem keresi a reflektorfényt, de amikor huszonkét évesen apa lesz, nem hajlandó a háttérben maradni. Már csak azért sem, mert a leendő anya gyönyörű, okos és hihetetlenül izgalmas. A gond csak az, hogy Sabrina James nem adja könnyen a szívét, és a lobbanékony, barna szépség túl makacs, hogy segítséget fogadjon el. Ha Tucker meg akarja szerezni álmai nőjét, meg kell győznie, hogy bizonyos célokat csak együtt érhetnek el.


Ez a nap is elérkezett, amikor is az utolsó Off-Campus kötetet fogom a kezembe. Féltem ettől a naptól, de Dean sztoriját olvasva kétség sem fért hozzá, hogy minél előbb sort kell kerítsek Tuckerre is. Na igen, Tucker. Annyira emlékeztet valakire a saját kis életemből, hogy teljesen más volt olvasni, mint a többieket. Bensőségesebb kapcsolat alakult ki és imádtam minden egyes sorát.

Mint már Dean és Allie románca alatt is említettem egyáltalán nem szimpatizáltam Sabrinával. Túlságosan zárkózott és magának való volt ahhoz, hogy megkedveljem és meg volt bennem az, hogy mi lesz ha emiatt az ellenszenv miatt utálni fogom a sorozat negyedik részét. Rendesen féltem, de ha van írónő, aki képes arra, hogy a legrokonszenvesebb karaktert is megszeressem, akkor az Elle Kennedy. Hihetetlen, hogy már az első oldalak után másképp néztem Sabrinára, miután kiderül a háttere sokan másképp fognak nézni rá és igen engem Dean befolyásolt, de egy percig nem bánom, hogy így történt. Hiszen ha nincs ez akkor nem kaphattam volna egy erős, céltudatos, akaratos női karaktert telis-tele ambíciókkal és életcéllal. Tucker személyét nem kell sokat méltassam, hiszen Tucker ő Tucker. Önzetlen, kedves, szexi, jólelkű és annyira de annyira rendes, hogy az már fáj. Komolyan mondom nála rendesebb pasiról még nem olvastam. Nemcsak lovagias, de régimódi is és egy megtestesült álom. Maga a cselekmény pedig jóval komolyabb és erőteljesebb, mint az előzőek. Persze mindegyikben fontos szerepet kap a hoki, a bajtársiasság, a szex és a vágyak, viszont 

A cél alatt bensőségesebb és szilárdabb, életszagúbb fogalmak is szerepet játszanak. Akik olvasták a harmadik részt azoknak nem titok, hogy Tucker története leginkább az érzelmekről, az apaságról és a gyerekvállalásról szólnak. Emiatt is annyira valós és szívhez szólóbb, mint az előző részek. A kötet úgy nagyjából majdnem a fele Dean történetének az idejében játszódik, újra átélünk bizonyos eseményeket és már megtörtént jeleneteket láthatunk más szemszögből. 

Majd a fennmaradó rész már csak Tucker és Sabrina párosáé. Előtérbe kerül a jövő, hogy mi lesz a Briar Egyetem után, hogy kinek mi az álma, mindaddig amíg be nem üt a ménkő és egy pillantás alatt a feje tetejére áll minden. Egy igen komoly témát boncolgat az írónő, telis-tele nehézségekkel, lemondással, álmokkal. De mégis valahol annyira illik ez az egész a tyúkanyó Tuckerhöz. Maga a szexuális sem tűnik el, sőt talán ebben a részben a legerősebb. 

Nemcsak jelen van, de a lapokat is átitatja vággyal és szexuális töltéssel. A már megismert párokat is bevonja, újra és újra láthatjuk, hogy hogyan is alakul az életük, s habár a negyedik a legnehezebb kötet, de egyben ez a legtökéletesebb is. Megmutatja, hogy nehézségek árán is el tudjuk érni a célunkat, ha nagyon akarjuk és megdolgozunk érte. A személyes vonatkoztatás miatt - nem, nem vagyok terhes és soha nem is voltam - valamivel nehezebb volt az olvasása, de az tagadhatatlan, hogy mennyire pergő a cselekmény, milyen kemény és az sem elhanyagolandó, hogy bizony méltó lezárást kapott ezáltal a kötet által az Off-Campus sorozat. 

Rajongtam érte, együtt lélegeztem a szereplőkkel és jómagam is hallottam a sírást és a szívem szakadt meg a csökönyös viselkedés miatt, amit a szereplők tanúsítottak. Nem egyszer akartam értelmet verni Sabrina csinos kis buksijába. És igen, kemény élete volt, de akkor is mindenkinek szüksége van arra, hogy közelebb engedje magához az embereket. Hiszen társas lények vagyunk és jóval többre vagyunk annál hivatottabbak, mint hogy folyamat egyéjszakás kalandokba bocsátkozzunk.

Összességében egy erőteljes, nehézségekkel teli kötetet kaptam, tele boldog és megmosolyogtató pillanatokkal, Beau miatt a szívem újfent összetört, de Tucker szépen csendben rendbe tette azt. A végére Sabrinát is sikerült megkedvelnem, bár kedvenc nem lesz, de legalább már nem utálom, sőt van bennem egyfajta tisztelet is az irányába. Lenyűgözött a céltudatossága és az, hogy nem futamodott meg. Maga a történet is jól teljesít, igazi adok-kapok. Tökéletesen beleillik a sorozatba és a cselekmény is jelenet gazdag, erős és brutálisan kemény, de a végére minden kockázat megéri az áldozatot. Teljes mértékben lehengerelt és felállított bennem egy újfajta megfelelési mércét a pasikkal szemben. Tucker, mint karakter mérően más, mint az eddig megismert hokisok, jóval nyugodtabb és csendesebb, de ugyanolyan akaratos és céltudatos, mint a többiek. Ami kell neki azt megszerzi, még akkor is, ha akadályok gördülnek elé, amiket nem feltétlen tud csak úgy félresöpörni.
" - Szóval, mindent összevetve, a pénz nem minden. Tök mindegy, mennyire vastag valaki. Mindannyian ugyanúgy szenvedünk és ugyanúgy szeretünk. Egyformák vagyunk. Nem számít, kivel élsz vagy honnan jöttél. A jövődet te alakítod, és én nagyon szeretném látni, a te utad hogyan alakul."

"Összeszorul a szívem. Hetekig hanyagoltam, de még ezek után is képes úgy nézni rám, mintha én lennék az egyetlen lány ezen a bolygón. Basszus, meg sem érdemlem ezt a pasit. Karon fog, és az udvar szélén álló padokhoz vezet."

" Ő és Garrett is jelentkezett keresztapának. Poénból felvetettem, hogy majd versenyben döntjük el, ki lesz a befutó, erre ezek komolyan vették, és most versenyeznek."


Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 16%-os kedvezménnyel!


Susan Ee: End of Days - A vég napjai


"Amerre csak elhaladunk, alattunk lent menekülnek az emberek. Amint megpillantják a fejük fölött a rajunk sötéten gomolygó árnyát, futásnak erednek."

*

Penryn és Rafi menekülnek, miután az angyaloktól sikerül megszökniük. Kétségbeesetten keresnek egy orvost, aki helyre tudná hozni azokat a változtatásokat, amiket az angyalok végeztek Rafin és Penryn húgán. Kutatás közben felbukkan valami Rafi múltjából, és olyan sötét erőket szabadít el, melyek mindkettejükre nézve végzetesek lehetnek.
Az angyalok által az emberekre szabadított apokaliptikus rémálomban mindkét oldal a totális háború felé sodródik. Valószínűtlen szövetségek köttetnek, a haditervek folyton módosulnak.
De ki fog győzedelmeskedni?
A Föld feletti uralomért folyó harcban Rafinak és Penrynnek döntenie kell, melyik oldalra álljanak, kit válasszanak: a saját fajtájukat vagy egymást?

Gonosz angyalok és egy talpraesett hősnő, aki nem nyavalyog. Üdítő változatosság. Vesd bele magad!


Imádtam az első két részt olvasni, 2 nap alatt be is faltam őket, viszont 4, igen 4 évet vártam, hogy befejezzem a trilógiát. És nem azért, mert nem szerettem, hiszen imádom, mai napig az egyik kedvenc angyalos történetem. Teljesen más oka van. Nem akartam, hogy vége legyen és hogy ürességet érezzek a végén, hogy egy újabb sorozat hagy magamra és foglalja el büszke helyét a könyvespolcomon. Egyik szemem sír, hogy vége, viszont a másik örül, hogy részese lehettem ennek a világnak és Rafi meg Penryn románcának.

Menthetetlen vagyok, ha két különböző faj szerelméről van szó, legyen az arkangyal vagy az ember lánya. Nem véletlenül halogattam idáig a kötetet, hiszen amennyire ütős az első két rész olyan merész és belevaló a harmadik is. Nem kellenek ide nagy szavak, akik ismerik a sorozatot tudják, hogy miről beszélek, akik meg nem ismerik, azoknak épp itt az ideje. Egyszerre izgalmas, hátborzongató, veszélyes és kalandos. Nincs egy unalmas rész, csak úgy hasítunk és megyünk a vég felé, legyen az happy end vagy egy még inkább szörnyűséges világ telis tele erőszakkal és mocsokkal. Azért nem vittem túlzásba és próbáltam lassan olvasni az utolsó részt, de nemigen sikerült. Kirepültek a gyerekek a kezeim közül és nem térek magamhoz. Már bánom, hogy éveket vártam vele, ugyanakkor örülök is, mert az elengedés mindig is nehézkes volt számomra. Ha megszeretek valamit, akkor ahhoz nagyon ragaszkodom és Susan Ee disztópikus angyalos története pont ilyen. Sosincs olyan, hogy túl sokat kapnék belőle, minden egyes résznek ugyanúgy örültem, mint egy-egy szónak. Nem is kérdés, hogy mekkora hatással volt rám mind a kötet, s mind a trilógia. Ha egy kedvenc angyalos történetet kellene választanom ez lenne az. Megvan benne minden, amit keresek: erős, badass hősnő, szexi pasi, küzdelmek, vér, kilátástalanság, kalandok, veszélyek és a bizonytalanság. 

Megkapó egyvelege egy nagyszerű regénynek. Maga a kötet ott folytatódik, ahol a második abbamaradt, s furcsa de 4 év után is tisztán élnek bennem az emlékek és minden egyes fontosabb részlet újra körvonalazódott előttem. Ekkora hatással volt és van rám ez a kötet. A világ még mindig darabokban áll, az angyalok még mindig veszélyesek, de nem csak ők jelentik a veszélyt, hiszen a legnagyobb veszély a világra mi magunk emberek vagyunk. 

Pusztítunk, szennyezünk és tönkretesszük azt, amit védenünk kellene. Valamilyen szinten ez a problémakör is megjelenik a regényben, még akkor is, ha csak elvétve, de a magok el vannak vetve és várják, hogy kicsírázzanak. A végén napjai egy személyben testesíti meg a tökéletes disztópiát és a lehetetlen szerelem történetét. Nemcsak a kérdéseinkre ad választ, de megoldást és jövőt is kínál. Bevallom az elején nem hittem volna, hogy bármi jó fog kisülni a lezárásból, de tévedtem, amilyen kemény és félelmetes az eleje olyan gyors és bizonytalan a vége. 

Rafi még mindig kétségek és szabályok között őrködik, Penryn nem hisz magába. Paige még mindig a frászt hozza rám, akkor is, ha ő nem tehet semmiről. Az ikrek még mindig szórakoztatóak és üde színfoltjai a regénynek és az emberek vs. angyalok küzdelme egy darabig még mindig kérdéses, de ezt a bizonytalanságot szeretem én annyira az írónőben. Egy igazi kalandra invitál, ami nemcsak a Földön, de a pokolba is utat mutat. 

Érdekesebbnél érdekesebb helyszínek, cselekmények, fordulatok és a végén a csattanó. Wow!! Minden elismerésem és nem véletlen Rafi az egyik kedvenc angyalom. Erős, ádáz, ha kell vezér, felelősséget vállal és bevallja az érzéseit, Penryn iszonyat badass. Nem is értem, hogy miért nem kap nagyobb hangsúlyt a trilógia hazánkban. Hatalmasat szól és üt, de rendesen. Kinyúl a lapok közül és jól pofon vág. Olvasás alatt úgy érzed, hogy a te problémád jelentéktelen és elgondolkodtat, hogy te mihez kezdenél egy angyal apokalipszis során. Elbújnál, harcolnál vagy hagynád hogy megöljenek??

Ahhoz kétség sem fér, hogy méltó befejezése a történetnek. A sötét, komor világ igazi reménysugárrá alakul a végére, tele reménnyel és fénnyel. Kiutat mutat a sötétségből, de előtte felperzseli a szálakat és megrengeti a világodat. A csavarok nemcsak kiegészítik a sztorit, de adnak neki egy baljós hangulatot és feszültséget is. Üdítő hatással van a disztópia világára, nem Rafin van a hangsúly, hanem Penrynen és az ő cselekedetein azon, hogy kislányból felnőtt nő, igazi vezér válik, aki felelősséget vállal és kockáztat. Rafi teljesen levett a lábamról, főleg a végén. Egyik szemem sírt, hogy ne, kérlek ne. A másik meg boldog volt, hogy igen, megértem a döntést és a súlyát is. Habár a történetnek vége én azért kíváncsi lennék egy utó sztorira is, hogy hogyan épül újjá a világ, hogy mi lesz Rafival és Penrynnel és úgy alapjáraton a világgal, az angyalokkal és a Felvigyázók seregével. Ha egy igazi, vérbeli, komor apokaliptikus angyalos történetre vágysz akkor megtaláltad, amit kerestél. Izgalmak, lehetetlennek tűnő feladatok, romokban álló világ, tiltott szerelem, ellenségek, szörnyek, kísérletek és minden, amit el tudsz képzelni.
" - A szárnyak miatt nem túl kényelmes viselet az ing. Azonkívül nem hallottam, hogy bárki panaszkodott volna."

"Az égnek fordítom a szemem. Hogy én mekkora barom vagyok! Itt a világvége, a húgomból emberevő szörny lett, a bolt hátuljában haldoklik egy ember, és szerencsésnek mondhatjuk magunkat, ha túléljük az éjszakát. Én meg itt csorgatom a nyálam egy olyan fickó után, akinek nem is kellek. Aki még csak nem is ember. Őrület, mi? Néha szeretném egy kis időre megszabadulni magamtól."

"Neked egy rendes emberfiúra van szükséged. Olyanra, aki szót fogad, és teljesíti a kívánságaidat. Aki neked szenteli az életét, gondoskodik a biztonságodról, és hogy mindig legyen mit enned. Aki boldoggá tud tenni. Akire büszke lehetsz. - A Felvigyázók felé int. - Ezek közt egy ilyet sem találsz."



Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 16%-os kedvezménnyel!


Elle Kennedy: The Score - A pont


"Beszélhetnénk?"

*

A ​srác a pályán és a lányoknál is sikert sikerre halmoz…

Allie Hayes nehéz időszakot él át. Diploma előtt áll, de fogalma sincs róla, mihez kezdjen az egyetem után, ráadásul a közelmúltban a régóta tartó kapcsolata is véget ért. Bár a vad, érzelemmentes szex nyilvánvalóan nem megoldás a problémájára, a jóképű hokisztárnak, Dean Di Laurentisnek képtelen ellenállni. Legalábbis egyszer, mert még a bizonytalan jövő sem elegendő ok arra, hogy Allie zűrös viszonyba bonyolódjon az egyéjszakás kalandok koronázatlan királyával.

De ezt a lányt nem lesz olyan egyszerű meghódítani.

Dean mindig megszerzi, amit akar. Csajokat, jó jegyeket, népszerűséget, csajokat… Igazi szívtipró, akinek egy lány sem mond nemet. Kivéve Allie-t. A belevaló csaj egyetlen éjszaka alatt fenekestül felforgatja a srác életét, majd kijelenti, hogy legyenek csak barátok. Na, azt már nem! Ennek csak akkor lehet vége, ha Dean úgy akarja. A srác minden csáberejét beveti, de amikor történik pár hatalmas változás az életében, fokozatosan rájön, hogy nemcsak a gólok számítanak… hanem a szerelem is.

Nem is értem, hogy Logan után hogy nem folytattam a sorozatot, hiszen imádtam és most is imádom. Az egyik all time favourite sorozatom és basszus, nem gondoltam volna, de Dean története egyszerűen elképesztő. Lehetetlenség nem szeretni, és az a helyzet, hogy én az első mondattól az utolsóig imádtam. Ebben a pillanatban fejeztem be és azt hiszem kijelenthetem, hogy szerelmes vagyok Dean Di Laurentisbe.

Azt már tudom magamról, hogy oda meg vissza vagyok Elle Kennedyért, főleg a hokisokról szóló sztorijait imádom. Egytől egyig van az összesben valami lehengerlő, ami arra késztet, hogy rekordidő alatt faljam be a könyveket és merüljek el újra és újra az Off-Campus sorozatban. Anno csak a második részig jutottam, hiszen annyi jó könyv jelent meg egyszerre, hogy nem tudtam tartani a lépést és lemaradtam. De most végre bepótolok a lemaradást és nem is kezdhettem volna jobban, mint Deannel, aki hivatalosan is a kedvencem Garrett és Fitzy mellett. Egyszerre volt szórakoztató, mocskos, vad, szexi és a vége felé szomorú és megkeseredett a történet. Egyszerre éreztem rajongást és bánatot. Hol megtöltött szeretettel, s hol elvette azt. Maga a kötet egy hatalmas adrenalinbomba telis-tele szexi jelenetekkel, jó sok szexszel és megbotránkoztató vagy éppen szórakoztató eseményekkel. Dean és Allie párosa rendesen üt és kő kövön nem marad utánuk. Robbanó párosuk csak úgy hasít a lapokon és mire feleszmélsz befaltad az egész könyvet és vetnéd rá magad Tucker sztorijára. 

De mielőtt ez megtörténne hagyd, hogy a Dean hurrikán magával ragadjon és elsodorjon egy szebb és szexibb világ felé. Nem titok, hogy mennyire oda vagyok ezekért a hokis srácokért, de azt még én sem gondoltam volna, hogy Dean ekkora hatással lesz rám, hiszen a skatulya szerint Dean egy szexmániás srác, akit csak a farka vezet. S ezáltal nem egyszer volt részem haláli jelenetekben. De emellett egy szerethető, jószívű, kedves, cukipofa ez a Dean, akit még az is megszeret, aki eleinte utálta vagy nem szimpatizált vele. És akkor ott van még Allie, akinek sosem volt egyszerű az élete, egy olyan burokban él, ami kényelmes, de korántsem kielégítő. 

Egészen addig amíg le nem dönti a lábáról a Dean hurrikán. Mindenféle fangirlség nélkül mondom, hogy imádtam. Ugrándozhatnék is örömömben, de nekem nincs egy szeretnivaló Deanem, aki elkapna, ha leesnék az ágyról. Visszatérve a történetre és a cselekményre egyáltalán nem kiszámítható, teli van meglepetéssel, s a hokira is jóval kevesebb energiát fordít, hiszen A pont alatt azon van a hangsúly, hogy Dean és Allie is megtalálja önmagát és rájöjjenek arra, hogy mire is van szükségük és mit kell kizárni az életükből. 

A pont egy regény az útkeresésről és önmagunk megtalálásáról. Belátás a skatulya és a sztereotípiák mögé. Egy regény, ami felnyitja a szemed és utat mutat, ami nem engedi el a kezed, még akkor sem ha kihúzza alólad a talajt vagy ha éppen arra készül, hogy megrengesse a világodat. Emellett természetesen nagy hangsúlyt fektet az érzelmekre és a lelki békére is, mindezt megspékelve jó sok szex jelenettel és huncutkodással. 

Tökéletesen illik Dean személyiségéhez és kellő egyensúlyt alkot azzal a képpel, amit a végére az írónő el szeretett volna érni. S nemcsak Dean, hanem a többiek is visszatérő vendégek, s Summer és Fitzy első pillanata is rögzítésre kerül, s hiába olvastam már a történetüket, akkor is jó volt látni, ahogy tornádó Summer jön és letarol mindent. Akárcsak a bátyja, Dean, aki mellett nemcsak játék és kacagás az élet, hanem lehet komoly is amellett, hogy szórakoztató. A kötet háromnegyede rózsaszín ködös, szívecskékkel teleaggatott szexszel átitatott tündérmese, míg az utolsó harmada a kegyetlen valóságé. 

Az elmúlás és a komoly döntések színtere. A kezdeti adok-kapok tökéletes kiegészítője, ami egyszerre emeli fel a kötet értékét és egyszerre helyezi más szemszögbe azt. Hiszem hiába van tele civódással, erotikával, ha aztán a végére összetör és úgy kell felszedegetned a darabokat. Nem mondom, hogy nem volt nehéz, de teljességgel megérte, hiszen Dean és Allie annyira erős párost alkot, hogy számukra a lehetetlen is lehetséges.

Már mint karakterek annyira erősek, hogy kétség sem fér hozzá, hogy együtt minden akadályt képesek legyőzni. De azért voltak aggályaim, hiszen a nőcsábász, szexistenek sztorijait a legnehezebb hitelesen megírni. Nemcsak el kell hinteni a reményt, hogy képesek a változásra, hanem be is kell bizonyítani. Én végig bíztam Dean karakterében, hiszen aki annyira foglalkozik a csapattársaival és aki annyira érzékeny, mint ő, nem lehet, hogy képtelen egy kapcsolatra. A pimasz mosolyával és a mocskos szájával már rég levett a lábamról, de csak A pont alatt mutatta meg igazán magát. Allie egy barátnőmet juttatta eszembe, aki szintén kapcsolatfüggő, de Allie nála erősebb és sokkalta perverzebb. Tökéletes párost alkot Deannel, aki maga a megtestesült szex és izgalom. Nemcsak egy név, hanem egy jelenség, akire érdemes figyelni és belátni a felszín alá. Egy szó, mint száz imádtam és alig várom, hogy újra halljak felőlük. A lezárás egyszerre melengette meg a szívemet és dobta be a bombát. Maga a szerelem lépésről lépésre szivárog be a sorok közé és a végére már annyira beleszövi magát, hogy csak a bolond nem látja a fától az erdőt és nem érzékeli azt a rózsaszín ködöt, amit néhol tarkít egy kis fekete, ami körülöleli a regényt. Vedd kézbe, merülj el, garantáltan nem fogod megbánni, s téged is leterít a Dean hurrikán.
" - Hát persze, te kis oktondi. Mit gondolsz, honnan jönnek a szivárványok? Valahányszor feltűnik egy az égen, egy angyal elélvezett."

"Hányszor dörzsölheti meg az ember a dzsinn lámpáját, mielőtt kifogy belőle a varázserő? Vagy a lámpa végtelen számú kívánságot képes teljesíteni?"

" - Nem. Azt hiszem, inkább Dean miatt aggódom. Még soha nem rohant így senkihez. Nem állítom, hogy önző, sőt, nagyon jó barát, de tudom, hogy Garrett előbb kérne segítséget Logantől, mint tőle."

" - Mert maga is úgy néz rá, mintha ő festené reggelente kékre az eget, és ha a szimatom nem csal, Dean is ugyanígy érez maga iránt - biccent felém búcsúzóul, majd lemegy a lelátóról, és csatlakozik Deanhez és a fiúkhoz a pályán."


Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 16%-os kedvezménnyel!


2020. február 17., hétfő

K. Bromberg:Szükség


"Nagyot sóhajtok a csendben, és hálát adok annak, hogy alkalmam van magam mögött hagyni - még ha csak egy pillanatra is - a fárasztó, jelentéktelen beszélgetéseket az ajtó másik oldalán."

*

Rylee ​Thomas hozzászokott ahhoz, hogy ura minden helyzetnek. De hamarosan találkozik egy férfival, akivel élvezet elveszíteni az irányítást… A pajkos mosolyú és fájdalmasan jóképű Colton Donavan számára kihívást jelentek, mert olyan világban él, ahol minden nő őt akarja. Én vagyok a szabályt erősítő kivétel. Megszokta már, hogy az élet minden területén pontosan azt kapja, amit akar. Ő a vakmerő férfi, aki mindig az irányíthatóság és irányíthatatlanság közötti szűk mezsgyén jár, akár a pályán dönget, akár azon kívül. Colton úgy robban be az életembe, mint egy tornádó: felemészt minden kontrollt, feszegeti a sebezhetőségem korlátait, és kérlelhetetlenül behatol a sebzett szívem köré font védőháló mögé. Széthasítja azt a világot, amit olyan óvatosan, rendezetten, kiszámíthatóan, fegyelemmel építettem fel. Amit ő akar, azt nem tudom neki megadni, amire nekem van szükségem, azt ő nem adhatja meg. De ha már egyszer a finom külső mögött megpillantottam lerombolt lelkének rejtett sötét titkait, vajon el tudok sétálni tőle? A szexuális vonzalom tagadhatatlan. Mind a ketten kétségbevonhatatlanul vágyunk az irányításra. De ha e két világ összecsap, elég lesz-e a vonzalom arra, hogy összekössön minket, vagy a ki nem mondott titkok és a konok csaták végül arra késztetnek, hogy elváljanak útjaink?

A könyvet egy közös olvasás alkalmával kezdtem el olvasni hála a drága barátnőmnek, Kittinek, aki egy igazi angyal és élvezet vele a közös olvasás. S habár én jóval lassabban olvastam ki, mint ő, azt hiszem kijelenthetem, hogy imádok közösen olvasni vele, hiszen mindig olyan jó könyveket választunk ki. K. Bromberg neve úgy érzem nincs kellően hangsúlyozva hazánkban, pedig egy nagyon tehetséges és szókimondó írónővel van dolgunk.

A Szükség nemcsak egy kevésbé értékelt könyv, hanem egy igazi adrenalinbomba és erotikus beteljesülés is. Maga a kötet még az Ulpius kiadó által került forgalomba, viszont miután megszűnt eltűnt a köztudatból, egészen addig amíg a Könyvmolyképző ki nem adta a második részt és jó hír év végén jöhet a harmadik, egyben trilógia lezáró rész. Szóval nem lehetek ezért elég hálás nekik, mivel kicsit más volt, mint amit újabban olvasni szoktam, sokkal több erotikával és szexszel van fűszerezve, mint amihez hozzá vagyok szokva, de tetszett és végig azt vártam, hogy mi lesz ebből az egész cselekményből, hiszen már ez sem szokványos. Maga a regény kezdése brutálisan erős, szexi és perzselő. Bevallom voltak kétségeim a kötettel kapcsolatban, de minden elszállt a végére, s ha nem is pörögtek ezerrel a lapok a kezembe, akkor is tökéletes kikapcsolódást nyújtott. A sztori szerint adott egy lány, akinek fájdalmas múltja van, emiatt gátlásos, szerény és mondjuk úgy hogy nem igazán éli az életét, csak úgy elvan, sodródik az árral. Aztán ott van Colton, avagy Ace ahogy Rylee hívja, aki autó autóversenyző. Igen, már ez elég szexi. 

De nem nem hagytam, hogy a szenvedélyem elvigyen és már az első oldalakon nyálazzak, ahogy megjelent Colton. Türtőztettem magam, nehéz volt, de sikerült. Ahogy azt gondolni lehetett nem egy sima, egyszerű love storyt kapunk. Vannak benne bonyodalmak, titkok, szükségletek, vágyak, ellenállás, vetélytársak, fura szituációk, boldogság, tömény erotika és szívfájdalom, s feszültség is. 

Nagyszerű kombinációja ez a kötet a se veled se nélküled kapcsolatnak, ami vagy felemészt vagy tönkre tesz. Sokat enged látni K. Brombergből, bár nekem néhol voltak problémáim a szöveggel, van hogy túl nyers, s van hogy nem is odaillő. De mindezt leszámítva nem tudom azt mondani, hogy nem volt érdekes, s valahol meg is érintett, hiszen van benne szenvedés bőven. Nemcsak a szereplők szenvednek, hanem én is, hogy ennyire nem veszik észre a nyilvánvalót és hogy ennyire barom ez a Colton. Piszkosul szexi és kívánatos, de amíg nem tudom meg a múltját, addig benne marad a bunkó, rosszfiú skatulyában. 

Mint karaktert lehetetlen nem megkedvelni és nem belezúgni egy kicsit, főleg úgy ha a rosszfiúk a zsánereid. És igen totálisan belezúgtam Coltonba és aztán jól össze is törte a szívemet. Rylee-val azonosulni nehéz, s nemcsak a múltja miatt, hanem azért is mert nehezen nyílik meg. A múltja borzalmasan fájdalmas és nem tudom, hogy azután amit át kellett élnie én képes lennék a továbblépésre, valószínűleg nem. Viszont le a kalappal előtte, hogy megpróbálta. Colton meg tehet egy szívességet a formás testével és elhúzhat a sunyiba. Az utolsó fejezet nagyon betett nekem, összetört teljesen.

Amit az írónő felépített azt egy mondattal semmissé tett és mindent lerombolt. Nemcsak megtört, de végig játszadozott is. S ha már szóba került maga a cselekmény igazi hullámvölgy, szeszélyes, vad, zabolátlan és kiszámíthatatlan. Sose lehet tudni, hogy mire készül az írónő, hogy mikor rúg beléd vagy mikor fogja meg a kezed és árasztja el a levegőt rózsaszín köddel és szívecskékkel. Vagy éppen mikor mondja azt, hogy elég volt a jóból és bedob egy olyan eseményt, ami darabokra tör és megráz.

Összességében egy erőteljes kezdést kaptam tele millió elemmel, reménnyel, rosszfiúval és egy sokat megélt lánnyal, akinek szüksége van a boldogságra és arra, hogy kilépjen a saját maga állított ketrecből. A történet egészet tekintve úgy érzem, hogy épp annyit kaptam, ami arra ösztönöz, hogy faljam be a hátralevő 2 kötetet és ne érdekeljen semmilyen következmény. S lehet, hogy 4 napig olvastam a könyvet, mégis úgy érzem, hogy a feldolgozáshoz szükségem is volt ezekre a napokra. Hiszen a Szükség nem egy sima mezei erotikus-romantikus regény, ennél jóval több. Tele van sebekkel, fájdalommal és a múlt árnyaival, amik befeketítik a jelent és gátat szabnak a jövőnek. Ugyanakkor reményt is ad, a boldog pillanatokban hagyta hogy szárnyaljak, s csak akkor engedte el a kezem amikor belelökött a szakadékba. A kötet végére úgy érzem, hogy amit eddig felépített az írónő azt kidobta az ablakon és azt várja, hogy én menjek ki érte és szedjem össze a darabokat és foltozzam be a sebeket. A Szükség egy kevéssé értékelt, de annál inkább nagyszerűbb regény, tele valós elemekkel, drámával és szívszorító részletekkel.
"Általában az ilyen típusú férfiak iránt vonzódom. Fekete-fehér. Semmi szürke. Szenvedélyes, tájékozott. Szerintem ez a szexi. Nem az az arrogáns, önfejű barom, aki olyan vakmerő és gátlástalan volt szombat este. Hála istennek tudom az igazságot, így nem dőlök be ennek a szerepnek."

"Ha tudtam volna, hogy ilyen erotikusan reagál, brownie-morzsával szórtam volna tele a testemet, mint Jancsi és Juliska az erdőben magokkal az utat, és hagytam volna, míg megtalálja mindet."

" - Figyelembe véve, hogy... - felpillant, az órámra néz - hajnali öt óra van, jobb ha visszafekszel. Aludj rá egyet, aztán hívd fel! Hallgasd meg, mit akar mondani. Emlékezz a mottónkra: ébreszd fel magadban a cafkát. Légy vele féktelen, ne gondolj a holnapokra. Csak arra, ami itt és most van!"

" - (...) Az élet ott kezdődik, ahol vége a komfortzónádnak - dől hátra. - Élj a vad, féktelen szex lehetőségével. Egyértelműen kedvel. Ki tudja, talán több is lehet még ebből. Talán nem lesz más. De legalább megpróbáltad, kihasználtad a lehetőséget."



Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 75%-os kedvezménnyel!


Rupi Kaur: Tej és méz


"annyira féltél
a hangomtól
hogy úgy döntöttem
én is félek tőle"

*

A tej és méz versek és prózai írások gyűjteménye a túlélésről, az erőszak, az abúzus, a szerelem, a veszteség, a nőiség megéléséről. a könyv négy fejezetre oszlik, mindegyik más célt szolgál, másféle fájdalommal foglalkozik, másféle sebeket gyógyít. a tej és méz az élet legridegebb pillanatain vezeti át az olvasót, mégis mindenben talál valami melegséget, mert a melegség ott van mindenben, csak keresni kell.







Nem szándékoztam elolvasni ezt a kötetet, mert nagyon messze állnak tőlem a versek, legyen az modern vagy klasszikus. Sose találtam meg velük a közös hangot, aztán egy raktárvásár alkalmával a kezembe akadt a Tej és méz. 500 Ft-ért nem tudtam ott hagyni. Aztán elolvastam. Bevallom elsőre furcsa volt. Én és a versek... Oké, de aztán történt valami. Az őszinteségével levett a lábamról. Jó néhány negatív kritikát olvastam, de messze nem olyan rossz, mint ahogy azt beállítják egyesek, sőt van benne valami megkapó. A versek az írónő személyes tapasztalatait, élményeit és meglátásait foglalja össze. A fájdalomtól kezdve a szerelemen át a gyógyulásig. Egyfajta terápiás célzattal íródott mű, ami nemcsak az írójának segít, hanem neked is, aki olvassa. Ráébreszt dolgokra, felnyitja a szemed és megvilágosodást ad. Eltölt egyfajta nyugalommal, lepereg előtted az eddigi életed és a döntéseid, megmutatja hogy igenis jól döntöttél. Arra ösztönöz, hogy szeresd magad, hiszen ez az első lépcsője annak, hogy mások is képesek legyenek szeretni téged. S arra is sarkall, hogy szeresd a tested, a lelked. Ezek mind hozzád tartoznak és akkor fog a legjobban kivirágozni, ha megadod saját magadnak az esélyt. Fontos az elfogadás, a megbecsülés és önmagunk szeretete. Magam sem hittem volna, de megérintett. A legnehezebb A fájdalom fejezet volt, hiszen nem csak az élet szép oldalát mutatja be, hanem a velejéig romlottat is. Sokkoló, ugyanakkor gondolatébresztő. Aztán jött a szeretet, a törés és a gyógyulás. Mindezt a saját íze szerint fűszerezve tálalja az írónő a saját rajzaival megspékelve. Meglepődtem a köteten, néhol elborzadtam, de értékeltem, hogy ennyire őszinte és kitárulkozó és megmutatja, hogy nem vagy egyedül. Igaz, hogy csak versek vannak a lapokon, mégis felér egy egész regénnyel. Az érzékeny lelkűeket még talán ennél is jobban megérinti a versek mondanivalója, s ha nem is lettem rajongó, ami a verseket illeti az biztos, hogy Rupi másik verseskötetét is el fogom olvasni. Összességében egy valós, kemény, szókimondó, gazdag kötetet kaptam, ami a valódiságával és őszinteségével letarolt és elgondolkodtatott az életen és annak értelmén. Ugyanakkor önmagunk szeretetére is megtanít.

"a te véred folyik
az ereimben
mondd mégis
hogyan felejthetnék"

"rózsa volt
azoknak a kezében
akiknek eszükben sem
volt megtartani őt"

"azáltal tanulom
szeretni őt ahogy
magamat szeretem"

"mit teszel amitől
én az erdőtűz úgy
elgyengülök hogy folyóvízzé
változom"



Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 16%-os kedvezménnyel!

Tomor Anita: Most már együtt álmodunk


"Tisztán hallom a szívverését, érzem minden egyes lélegzetvételét. Csak ő és én vagyunk."

*

Vajon ​milyen érzés lehet belecsöppenni egy világba, ahol királyok és királynők harcolnak a hatalomért? Ahol minden pillanatban veszély leselkedik, és ahol sohasem tudni, kiben bízhatsz meg, ki a barát és ki az ellenség.
Liv éktelenül haragszik Davidre. A pasira, aki átverte, otthagyta és elhitette vele, hogy sosem volt számára több egy egyéjszakás kalandnál. Aki mellesleg azt sem vallotta be neki, hogy igazából egy titokzatos királyság trónörököse, amelynek kapuja Kambodzsa rejtett őserdejében nyílik, és ahová szinte senki sem juthat át. Liv most mégis ebben a felettébb hátborzongató világban, Indorában találja magát újra, ahol őt is elveszett hercegnőként emlegetik, és ami talán még meghökkentőbb, David menyasszonyának tartják. Sőt, parancsba adják neki, hogy hozzá kell mennie feleségül az egyetlen emberhez, akit per pillanat a legjobban gyűlöl.
Vajon létezhet szerelem egy vad és kiszámíthatatlan világban, ahol a trón jelenti az egyetlen hatalmat? Ahol még az sem kizárt, hogy egyik pillanatban azt hiszed, a férfihoz mész hozzá, akit szeretsz, a következőben pedig kiderül, az ellenség felesége lettél.
A hatalmas sikerű Álmodtam már rólad és Még mindig rólad álmodom című regények várva várt folytatása megérkezett! Tomor Anita ismét elkalauzol minket Kambodzsába és egy titokzatos, álomszerű világba, melyről nem is hinnénk, hogy létezik. Végigizgulhatjuk Liv és David szívszorító és szenvedéllyel teli, megható történetét.
Ez a rész minden oldalon kiszámíthatatlan izgalmat rejt! Ez a könyv garantáltan lebilincsel és rabul ejt!

Nem hittem volna, hogy ezt mondom de ez a harmadik kötet eddig a kedvencem a sorozatból. Akció dús, adrenalinbomba, minden oldalon történik valami, nincs megállás, igazi hullámvasút, egyszer fent s egyszer lent, mégis oly sok váratlan kaland és megannyi megoldatlan rejtély. Az álmokról meg ne is beszéljünk. Mindent felbolygat, aztán arcul csap, megfenyeget, elenged, kitárja a szárnyát, majd hagy a mélybe zuhanni. Eszméletlen volt.

Amikor elkezdtem a történetet még nem számítottam olyan csavarokra, mint amivel szembesültem. Hol eltátottam a számat csodálkozás közben, hol pedig a lélegzetemet is visszafogtam úgy koncentráltam. Imádom ahogy a fantasy elemei párosultak a valós világ elemeivel, hiszen hála a kötetnek én is az esőerdőben bóklásztam, én is láttam magam előtt a gyönyörű tájat és sajnos a veszélyt is érzékeltem. Igazi kulináris utazás, ami fejben történik. Tisztára mint egy Indiana Jones film. Jól felépített háttér, megnyerő karakterek, lélegzetelállító táj, élet-halál helyzetek, veszélyes események sorozata. Annyi de annyi minden történik egy oldalon, hogy az hihetetlen. Maga a könyv felér vagy 3-4 könyv izgalmával és történésével. Aki belekezd az egyhamar nem engedi el az biztos. A legjobban csak azt sajnálom, hogy nincs még a kezembe a negyedik rész. Én butus teljesen abban a tudatban éltem, hogy a harmadik az utolsó rész, pedig nagyon nem. Amennyire megszerettem a világot olyannyira lesz nehéz majd elengednem. Nemcsak Indora, hanem maga a karakterek, sőt még a veszélyes helyzetek is úgy hozzám nőttek. 

Kellett ez az adrenalinfröccs, nemcsak felrázott, de függővé is tett. Teljesen bekebelezett magának. Egy perc nyugtot nem hagyott, csak mondta és mondta a magáét. Ez tipikusan az a regény, amit teljes figyelemmel kell olvasni, mert ha csak egy percre is csökken a figyelmed és elkalandozol a következő oldalon már nem fogod érteni, hogy mi van, mert annyi minden történik. Első ránézésre egy csajos regénynek tűnik tele romantikával, na hát nem éppen. 

Kőkemény izgalom, olyan fordulatok, hogy kiesel a székből és olyan arculcsapások, hogy érzed a pofon helyét. Maga a történet nagyon magán hordja azt a bájt és természetességet, ami az írónőt jellemzi, s ez teszi még inkább olvasmányossá és feledhetetlenné. Tomor Anita megmutatja, hogy bizony a fantasy világában is helye van, s ha nem is ez a fő vonala, akkor is tud maradandót és valami egészen egyedit, különlegeset alkotni. 

David és Liv románca nem egy egyszerű tündérmese. Tele van vérrel, gonoszsággal, mesés helyszínekkel, verejtékkel, cselszövéssel, de megannyi örömmel és talánnyal is. Maguk a fejezetek felőrölnek, addig addig kínoznak, amíg úgy nem érzed, hogy te is ott vagy a csata kellős közepén vagy éppen a krokodilokkal teli folyóban evezel. Úgy éreztem, mintha egy világklasszis film újabb része játszódott volna le előttem, amit nem szakítanak meg reklámok és nincs az, hogy kapcsoljunk el, mert nem lehet. Még ha meg is állsz pihenni, hív, vonz, hogy gyere folytasd. 

Magam sem gondoltam volna, hogy ennyire erős és bitang izgalmas lesz. De minden elismerésem Tomor Anitáé. Nem tudok rosszat mondani erről a könyvéről sem, hiszen csodálatos ahogy a szavakkal bánik, amilyen természetesen veti papírra a gondolatait, s ahogy a történeteit felépíti. Egy csepp szerelem, jó nagy adag veszély és had szóljon. A Most már együtt álmodunk egy időzített bomba, ami arra vár, hogy robbanjon és darabokra szedje olvasóját. 

Ennyit izgulni egy könyvön én még sose izgultam. A cselekmény, a karakterek, a fennálló veszélyek és fordulatok. Levettek a lábamról, sőt ennél jóval többet tettek, rávettek arra, hogy újra és újra elővegyem a sorozatot és elmerüljek a nem szokványos világába.Összességében egy igazán szórakoztató, kikapcsolódást nyújtó regényt kaptam, ami egyetlen egy oldalon sem volt unalmas vagy éppen sablonos. A fantasy elemek teljesen a helyén voltak. 

Hol elborzasztott, s hol elkápráztatott a regény, de 80%-ban izgultam, néhol féltem, hogy mik lesznek még itt és fog e valaki megsérülni. A kis útitárs felbukkanása megmelengette a szívemet és jókat mosolyogtam rajta. Eszméletlen cuki. Nekem is kell egy otthonra. Liv és David párosa mindig is erős volt, de ez alatt a kötet alatt ütközik ki, hogy mennyire. A lezárás pedig wtf??? Remélem csak egy álom. Ja igen, az álmok. Imádtam, ahogy egy pillanat alatt képesek megváltoztatni az egész cselekményt és annak a kimenetelét. Sose lehettem biztos benne, hogy ami megtört az valóban az aminek látszik vagy csak egy álom. Ez a csavar benne zseniális. Le a kalappal. Nagyon várom már a negyedik a részt. Ami szerintem az utolsó lesz, de még nem állok készen elengedni a szereplők és a világ kezét. Magának a világnak a felépítése azért is volt igazán egyedi, mert valós tájak és helyek tapasztalatait rakta bele az írónő, s ezáltal még személyesebb és még szebb lett az egész.
"Ha valaki két nappal ezelőtt azt mondta volna, hogy ma egy tigriskölyökkel az ölemben ülök ezen az imbolygó vízi alkalmatosságon, egészen biztosan kinevettem volna. Hihetetlen! Hogy pont egy tigriskölyök válasszon gazdájának!?"

" - Ezt nem tudhatod. Egyikünk sem tudhatja, mi lett volna, ha... Sosincs olyan, hogy mi lett volna, ha... Az van, ami megtörtént."

"Ha egyszer királlyá koronázzák, ő lesz a valaha volt legsármosabb uralkodó, efelől semmi kétség. Senki se fog tudni ellenállni neki."



Köszönöm szépen a recenziós példányt Tomor Anita írónőnek! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 20%-os kedvezménnyel!

Corinne Michaels: Miénk az éjszaka


 "- Basszus, Heather! Mindig elkésünk miattad! - kiabál Nicole a fürdőszoba előtt. Hatodik óta ő a legjobb barátnőm."

*

Nem vagyok egy egyéjszakás típusú csaj. Különösen nem vagyok az a nő, aki néhány piát legurítva egy koncerten a gyerekkori bálványa, Eli Walsh ágyában köt ki.
Most mégis pontosan ez történt.
Mit csinál egy lány egy részegen elkövetett ballépés után? Menekül.
Magamhoz ragadtam a holmimat, és amilyen gyorsan csak tudtam, elhúztam a csíkot ettől az energikus, ellenállhatatlan és életem legjobb menetét nyújtó szupersztártól. A tündöklő zöld szemének, a kőkemény testének, a pimasz mosolyának nincs helye a világomban. Az én életem így is elég bonyolult.
Valaki ezt elfelejtette neki megemlíteni.
Eli hajthatatlan. Nyomul be a szívembe, fáraszt a zaklatásával, bizonygatja, hogy ő nem olyan, amilyennek képzelem, és ő minden, amire csak szükségem van. És amikor a világom darabokra hullik, ő egyben tartja a szétszóródott részeket. És akkor akarva-akaratlanul, de reménytelenül beleszeretek.
Elhittem, hogy örökké együtt lehetünk. De akkor kellett volna hallgatnom rá, amikor azt mondta, miénk az éjszaka.
Corinne Michaels, New York Times bestsellerszerző legújabb regénye valódi érzelmi utazásra viszi az olvasót.

Mély, érzelmes, szívszorító. Ezek a szavak jutottak először eszembe a regényről. Igaz, hogy nem sorrendbe olvastam őket, hiszen a második résszel kezdtem, de ez nem gátolt meg abban, hogy élvezzem és lássam, hogy mennyire is ütős és fájdalmas az első rész, s most már tudom, hogy milyen az, amikor egy regény brutális erővel és akarattal vesz le a lábamról. Ledöntött, a porba taszított, majd jól belém is rúgott, de ez kellett ahhoz, hogy igazán megérintsen és reményt adjon a sok szomorúság mellett, hiszen amíg tied lehet az éjszaka, az esélyt nem szabad elszalasztani.

Valamennyire fel voltam készülve arra, hogy sokkal több lesz ez a regény, mint amire készen állok. Nem egyszerű témákat, betegségeket boncolgat, és emiatt nem egy helyen szakadt meg a szívem és éreztem azt, hogy ez így nagyon nem lesz jó és pihennem kell, fel kell töltődjek boldogság hormonnal, hogy folytatni tudjam. Maga a fülszöveg egyáltalán nem készít fel arra az útra, amit a regény olvasása alatt megtesz az ember. Egyfelől hihetetlen, bohókás, másfelől kemény, valóságos és szívét tépő. De imádtam olvasni és cseppet sem bánom, hogy mélyen érintett, hogy a lelkem legkisebb zugába is eljutott és megszorongatta. A kötet elején még azt hittem, hogy minden rendben lesz, kapok egy klisés sztorit, happy end, sok szex és ennyi, de nem. Nagyon nem ezt kaptam, ennél jóval többel ajándékozott meg. Útmutató s egyben egy gyönyörű, de annál inkább fájdalmas utazásra invitál. Maga a cselekmény pörgős, mindig történik valami, de ez nem feltétlenül jelent jót, néhol megsanyargat, van ahol felemel az egekbe, s van hogy letaszít onnan. 

Rendesen fájt olvasni, mégis annyira megérte, mert szerettem Heather és Eli párosát, igazi küzdelmet vívnak egymással, az idővel és a sötétséggel, de a végén, mint minden gyümölcs ez is beérik, s mint a jó bor úgy lesz egyre zamatosabb és úgy ülepszik le benne a megbánás, a szomorúság, egy szerettünk elvesztése és a halál közelsége. Csak olyan embereknek ajánlom, akik készen állnak megváltozni a regény által, akik fogékonyak az érzelmekre és akik képesek teljes szívükből szeretni, mert ez a regény nektek szól, a ti lelketeket hivatott megérinteni. 

Maga a történet egy klisés kezdéssel kezd egyre mélyebb és megfontoltabb lenni, már nemcsak a sztár és az egyéjszakás kalandja vannak jelen, hanem az érzelmek, maga az élet és ennek a megállíthatatlan folyama, a kiszámíthatatlanság és az elmúlás veszélye. Tudatosan kerülöm az olyan regényeket, amiben valamilyen betegség kap szerepet, hiszen annyira mélyen érintenek ezek a regények, hogy utána nehéz bármit is csinálnom, de egy percig nem bánom, hogy átvágott az írónő és adott egy ilyen sztorit, még ha nem is ez a központi eleme az egésznek, akkor is. 

Tudjátok van az a pillanat, amikor kedvtelésből olvastok valamit, csak hogy elüssétek az időt, majd valami megváltozik és elemi erővel vonzani kezd a regény, mint még soha semmi és nem tudsz ellenállni, még akkor sem, ha tudod, hogy közeleg az elkerülhetetlen és atomjaidra fogsz hullani. Ez meg is történt velem egyszer, s nem akartam, hogy másodjára is megtörténjen és minden amit az írónő felépített a semmibe vesszen. 

Maguk a karakterek hiába erősek, ha a csapások sorban jönnek és hiába erős érzelmekkel vannak körülvéve, kizárt, hogy úgy olvasd, hogy ne érintene meg egy kicsit Heather és Eli tánca. Minden egyetlen éjszakával, egy koncerttel és egy szexi énekessel kezdődik, de ami ezután következik az minden rajongó álmát felülmúlja. Érzelmek kavalkádja, titkok, sordöntő pillanatok, elengedés, elmúlás, halál, letörtség, célok hiánya, s a szerelem, amik uralják végig a regényt.

Nincs egyetlen olyan rész benne, ami ne lenne logikus, ami ne lenne igazi, mert igen, a Miénk az éjszaka akár igaz történet is lehetne, nincsenek benne tündérmesei elemek, csak a kegyetlen valóság és az itt és most. A regény megtanít arra, hogy a jelenre fókuszálj, ne arra, hogy mi volt a múltban, hiszen a legtöbb esetben épp ez az, ami elveszi a jövőt, az hogy a múltban ragadsz. Nem egyszer éreztem azt olvasás közben, hogy megérintette, megsimogatta a lelkem a regény, amikor arra volt szükségem. Nagyon erőteljes, erős, de ugyanakkor törékeny is, amit az írónő felépített, s egy pillanat alatt elillanhat. Örülök, hogy a kezembe vettem, hogy megtudtam milyen is az igaz szerelem, hogy milyen az, ha tényleg egészségben, betegségben együtt vannak az emberek, s hiszem, hogy ez a mai világban is megállná a helyét. Összességében egy szenvedélyes, nem mindennapi, erős és csodálatos regényt kaptam, a szerelem erejével átszőve, s egy csipet szomorúsággal megfűszerezve, mindezt egy erős, független, gondoskodó nő és egy mindenki által bohókásnak ítélt zenész által. De valóban ezek lennének? Klisék, akik nem képesek kitörni a buborékból? Vajon Eli tényleg csak magával foglalkozik és nem érdekli senki más magán kívül? Vagy ennél sokkal több van benne? És vajon Heather csak egy féltő nővér, aki a halál árnyékából várja, hogy elragadja az egyetlen megmaradt családtagját? Tényleg ennyi lenne? Egy báb, aki nap nap után ugyanúgy éli az életét, míg az össze nem törik? A válasz ott van a lapok között, a szerelem és a törődés között.
"Én férfit akarok, nem egy másik olyan fickót, aki felköti a nyúlcipót, csak mert az élet nem tökéletes. És Matt azért hagyott el, mert egy faszfej."

" - Tudom, hogy hazudsz, bébi. Abból tudom, ahogyan csókolsz. - Ajka alig ér a számhoz, aztán abbahagyja, és én elfojtom a nyöszörgést. - Tudom, mert érzem, milyen forró vagy. Látom, hogy a tested akar engem, még ha te nem is. Ha megérintenélek, Heather, elélveznél? Széthullanál az érintésemtől?"

" - Olyan vagyok, mint egy átkozott Mikulás, csak én minden éjjel jövök neked az ajándékokkal."

" - Szeretlek. Akkor is szerettelek, amikor a hajón voltunk. Akkor is szerettelek, amikor az arcodon elkenődött a festék. Talán akkor szerettem beléd, amikor a koncerten a nevemet kiáltottad."

"A szerelem nemcsak egy szó, hanem minden. Neked adtam a szívemet, de nem azért, mert tökéletes vagy, hanem mert akarlak. Amikor rád nézek, egy közös életet látok. És bármit tartogat nekünk a sors, én harcolni fogok érted és veled, Ellington."



Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 30%-os kedvezménnyel!