2020. január 3., péntek

Vi Keeland: A megbízó


" - Ne haragudj, elfelejtettelek felhívni. Nem tudok ma veled ebédelni - sóhajtottam, majd legyintettem az asztalomon szétszórt papírok felett."

*

Csak egy tipikus hétfő volt.
Egészen addig, míg a nagyfőnök rám nem bízta egy reménybeli új ügyfél becserkészését.
Kétévnyi bizonytalanság után a munkahelyemen egy csúnya baklövésem miatt ez a lehetőség, hogy bizonyítsak a senior partnereknek, minden, amire szükségem volt.
Vagy legalábbis azt hittem…
Aztán besétáltam a tárgyalóba és beleütköztem a férfiba, akit meg kellett volna győznöm az együttműködésről.
A kávém kilöttyent, a papírjaim szanaszét szóródtak a földön, én meg majdnem elvesztettem az egyensúlyom.
És mindez a napom jobbik része volt.
Mert ez a nagyszerű férfi, aki leguggolt hozzám, miközben úgy nézett rám, mintha élve fel akarna falni, nem más volt, mint az exem, Gray Westbrook.
A férfi, aki után még csak mostanában kezdtem továbblépni.
A férfi, akit a szívem megvetett, miközben a testemnek egészen más ötletei támadtak.
A férfi, aki épp annyira karizmatikus és magabiztos, amennyire szexi. Valahogy mégis sikerült megtartanom a prezentációmat, miközben igyekeztem figyelmen kívül hagyni az átható pillantását. Bár azokat a mocskos dolgokat, amiket a fülembe súgott az előadásom után, képtelenség volt figyelmen kívül hagyni.
De az ki van zárva, hogy adjak neki még egy esélyt, pláne most, hogy az ügyfelünk lett. Vagy nem?
Vi Keeland, New York Times bestsellerszerző legújabb, szexi, különálló regénye újra lázba hozza az olvasókat.

2019-es évem utolsó olvasmánya, amit az új év előtt nem sokkal fejeztem be. Viszonylag tovább tartott az olvasása, mint az általános olvasási sebességem, de mentségemre szóljon, hogy az ünnepek és a megbetegedésem mellett nemigen volt kapacitásom olvasni, de ennél tökéletesebb regénnyel nem is zárhattam volna az évet.

A rendszeres olvasóim már biztos tudják, hogy mennyire imádom az írónő stílusát és hogy mennyire örültem, hogy 2019-ben lehetőségem volt személyesen is találkozni velem. Azóta teljesen másképp állok a regényeihez és mélyebben is érintenek. Maga A megbízó hasonlóan a többi Vi regényhez lehengerlő, egyedi és mindig tartalmaz valami pluszt, valami komolyat, ami miatt nem egy egyszerű romantikus regény. Ennél sokkal több. Érzelmeket vált ki az emberből. Késztetéseket hoz elő, s magvas gondolatokat hoz a felszínre. A megbízó rámutat az élet értelmére, arra hogy nem tudjuk, hogy mikor ér véget és addig a lehető legtöbbet kell kihoznunk belőle. Ha meg szeretnénk venni valamit, vegyük. Ha utazni szeretnénk, utazzunk. Ha tetszik valaki, mondjuk el neki, legyünk mi a kezdeményező fél. Ha valami nyomja a lelkünket, könnyítsünk magunkon, hiszen az élet oly rövid és megannyi lehetőség mellett megyünk el életünk során. Ne féljünk kockáztatni!! Engem erre tanított meg a regény, lehet hogy mézes mázos a külső, de belül igazi csemege lapul. Sokszor nem elég beskatulyázni a dolgokat, ki kell rángatni őket onnan és megtapasztalni, hogy miről is van szó. Tudom, hogy sokan nagyon szeretik A beosztottat, de A megbízó még annál is jobb, s tudom, hogy merész megállapítás, de Gray és Layla története számomra a No1. 

Nemcsak teljesen megvett magának kilóra, de regényről regényre egyre többet kapok az írónőből és a lelkéből és egyre inkább azt érzem, hogy megtaláltam azt, akiben sosem fogok írás szempontjából csalódni. Nem mondom, hogy mindig egyszerű volt a kötet olvasása, mert maga a cselekmény felépítése sem az. 

Már maguk a karakterek sem sablon figurák, akiket leveszel a polcról. A történet meg végképp nem az. Meghökkentő, néhol sokkoló, bosszantó, de minden egyes leütött betű megéri a pénzét. Ha csak egy regényt olvastok az írónőtől akkor ez legyen az. 

Komoly is, de emellett érzéki, szexi, vággyal teli romantikus alkotás is. A cselekmény nem egyszerű, néhol annyira sokkoló vagy épp bánatos/reményt adó, hogy csordultig megtelik a szíved. Nem gondoltam volna, hogy ennyire más lesz, mint az eddigiek. 

Ki szerettem volna csupán kapcsolódni, de emellett kaptam egy leckét és jó tanácsot is a jövőre nézve. Maguk a karakterek már az első sorok után meggyőztek. Főleg Layla, aki zárt könyv volt előttem, de aztán ahogy egyre többet és többet tudtam meg róla, úgy zártam be a szívembe és értettem egyet a döntéseivel és azok súlyával. 

Gray pedig nem lehet nem megszeretni, sokunk örülne egy ilyen pasinak az biztos. Szexi, sármos, de emellett érző lény is. Teljesen a bűvöletében vont és még most sem enged. Max és Ella felbukkanása alaposan felkavar mindent, úgy ahogy az elengedni sem akaró múlt. Újabb csodás alkotás egy csupaszív írónő tollából. Összességében úgy hiszen, hogy erre volt szükségem, hogy valaki végre a képembe üvöltse a regény mondanivalóját és megfogadjam a tanácsát és igen, elhatároztam, ha törik, ha szakad 2020 márpedig az én évem lesz. Vi megadta A megbízóval a kezdő lökést, már csak ki kell használjam azt. Ha egy sokoldalú, de annál inkább szerethető regényt szeretnétek olvasni bátran ajánlom az eseménydús, karakteres, valóságszagú A megbízó regényt. Ha csak kikapcsolódás céljából szeretnétek olvasni valamit, akkor is ajánlom, hiszen jóval többet ad annál, mint amire számítasz és néha pont erre van szükség.

" - Adok neked időt. Tudom, hogy szükséged van rá. - Elkapta a tekintetemet. - De azt megígérhetem, hogy nem lesz több hazugság, és többé nem hallgatok el semmit. Hiszen nincs vége annak, ami köztünk van, csak most kezdődik igazán. Mert ami köztünk volt, igazi volt. És az igazi dolgok nem tűnnek el csak úgy, függetlenül attól, hogy mennyire szeretnéd, ha így lenne."

" - Van egy elméletem. Azt mondják, hogy akinek nagy a lába, annak a farka is nagy. De szerintem meg az alkar a lényeg: tulajdonképpen az maga a vizuális kivetülés. Vastag és eres: te jó ég! De a vékony karok: vége van már?"

" - Hiányoztál, Szeplő. És az is hiányzott, hogy azt éreztessem, az enyém vagy. - Oldalra tűrte a hajamat és végigcsókolta a nyakamat. Sóhajtottam és behunytam a szememet. Már ez is annyira hiányzott! Jóllehet, Gray-jel ellentétben én apró lépésekkel haladtam, és nem akartam fejest ugrani ebbe a kapcsolatba, úgyhogy ezt inkább megtartottam magamnak."

"A szerelemről mondják, hogy vak, de azért nem kell süketnek és ostobának is lenni."



Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése