2020. február 17., hétfő

K. Bromberg:Szükség


"Nagyot sóhajtok a csendben, és hálát adok annak, hogy alkalmam van magam mögött hagyni - még ha csak egy pillanatra is - a fárasztó, jelentéktelen beszélgetéseket az ajtó másik oldalán."

*

Rylee ​Thomas hozzászokott ahhoz, hogy ura minden helyzetnek. De hamarosan találkozik egy férfival, akivel élvezet elveszíteni az irányítást… A pajkos mosolyú és fájdalmasan jóképű Colton Donavan számára kihívást jelentek, mert olyan világban él, ahol minden nő őt akarja. Én vagyok a szabályt erősítő kivétel. Megszokta már, hogy az élet minden területén pontosan azt kapja, amit akar. Ő a vakmerő férfi, aki mindig az irányíthatóság és irányíthatatlanság közötti szűk mezsgyén jár, akár a pályán dönget, akár azon kívül. Colton úgy robban be az életembe, mint egy tornádó: felemészt minden kontrollt, feszegeti a sebezhetőségem korlátait, és kérlelhetetlenül behatol a sebzett szívem köré font védőháló mögé. Széthasítja azt a világot, amit olyan óvatosan, rendezetten, kiszámíthatóan, fegyelemmel építettem fel. Amit ő akar, azt nem tudom neki megadni, amire nekem van szükségem, azt ő nem adhatja meg. De ha már egyszer a finom külső mögött megpillantottam lerombolt lelkének rejtett sötét titkait, vajon el tudok sétálni tőle? A szexuális vonzalom tagadhatatlan. Mind a ketten kétségbevonhatatlanul vágyunk az irányításra. De ha e két világ összecsap, elég lesz-e a vonzalom arra, hogy összekössön minket, vagy a ki nem mondott titkok és a konok csaták végül arra késztetnek, hogy elváljanak útjaink?

A könyvet egy közös olvasás alkalmával kezdtem el olvasni hála a drága barátnőmnek, Kittinek, aki egy igazi angyal és élvezet vele a közös olvasás. S habár én jóval lassabban olvastam ki, mint ő, azt hiszem kijelenthetem, hogy imádok közösen olvasni vele, hiszen mindig olyan jó könyveket választunk ki. K. Bromberg neve úgy érzem nincs kellően hangsúlyozva hazánkban, pedig egy nagyon tehetséges és szókimondó írónővel van dolgunk.

A Szükség nemcsak egy kevésbé értékelt könyv, hanem egy igazi adrenalinbomba és erotikus beteljesülés is. Maga a kötet még az Ulpius kiadó által került forgalomba, viszont miután megszűnt eltűnt a köztudatból, egészen addig amíg a Könyvmolyképző ki nem adta a második részt és jó hír év végén jöhet a harmadik, egyben trilógia lezáró rész. Szóval nem lehetek ezért elég hálás nekik, mivel kicsit más volt, mint amit újabban olvasni szoktam, sokkal több erotikával és szexszel van fűszerezve, mint amihez hozzá vagyok szokva, de tetszett és végig azt vártam, hogy mi lesz ebből az egész cselekményből, hiszen már ez sem szokványos. Maga a regény kezdése brutálisan erős, szexi és perzselő. Bevallom voltak kétségeim a kötettel kapcsolatban, de minden elszállt a végére, s ha nem is pörögtek ezerrel a lapok a kezembe, akkor is tökéletes kikapcsolódást nyújtott. A sztori szerint adott egy lány, akinek fájdalmas múltja van, emiatt gátlásos, szerény és mondjuk úgy hogy nem igazán éli az életét, csak úgy elvan, sodródik az árral. Aztán ott van Colton, avagy Ace ahogy Rylee hívja, aki autó autóversenyző. Igen, már ez elég szexi. 

De nem nem hagytam, hogy a szenvedélyem elvigyen és már az első oldalakon nyálazzak, ahogy megjelent Colton. Türtőztettem magam, nehéz volt, de sikerült. Ahogy azt gondolni lehetett nem egy sima, egyszerű love storyt kapunk. Vannak benne bonyodalmak, titkok, szükségletek, vágyak, ellenállás, vetélytársak, fura szituációk, boldogság, tömény erotika és szívfájdalom, s feszültség is. 

Nagyszerű kombinációja ez a kötet a se veled se nélküled kapcsolatnak, ami vagy felemészt vagy tönkre tesz. Sokat enged látni K. Brombergből, bár nekem néhol voltak problémáim a szöveggel, van hogy túl nyers, s van hogy nem is odaillő. De mindezt leszámítva nem tudom azt mondani, hogy nem volt érdekes, s valahol meg is érintett, hiszen van benne szenvedés bőven. Nemcsak a szereplők szenvednek, hanem én is, hogy ennyire nem veszik észre a nyilvánvalót és hogy ennyire barom ez a Colton. Piszkosul szexi és kívánatos, de amíg nem tudom meg a múltját, addig benne marad a bunkó, rosszfiú skatulyában. 

Mint karaktert lehetetlen nem megkedvelni és nem belezúgni egy kicsit, főleg úgy ha a rosszfiúk a zsánereid. És igen totálisan belezúgtam Coltonba és aztán jól össze is törte a szívemet. Rylee-val azonosulni nehéz, s nemcsak a múltja miatt, hanem azért is mert nehezen nyílik meg. A múltja borzalmasan fájdalmas és nem tudom, hogy azután amit át kellett élnie én képes lennék a továbblépésre, valószínűleg nem. Viszont le a kalappal előtte, hogy megpróbálta. Colton meg tehet egy szívességet a formás testével és elhúzhat a sunyiba. Az utolsó fejezet nagyon betett nekem, összetört teljesen.

Amit az írónő felépített azt egy mondattal semmissé tett és mindent lerombolt. Nemcsak megtört, de végig játszadozott is. S ha már szóba került maga a cselekmény igazi hullámvölgy, szeszélyes, vad, zabolátlan és kiszámíthatatlan. Sose lehet tudni, hogy mire készül az írónő, hogy mikor rúg beléd vagy mikor fogja meg a kezed és árasztja el a levegőt rózsaszín köddel és szívecskékkel. Vagy éppen mikor mondja azt, hogy elég volt a jóból és bedob egy olyan eseményt, ami darabokra tör és megráz.

Összességében egy erőteljes kezdést kaptam tele millió elemmel, reménnyel, rosszfiúval és egy sokat megélt lánnyal, akinek szüksége van a boldogságra és arra, hogy kilépjen a saját maga állított ketrecből. A történet egészet tekintve úgy érzem, hogy épp annyit kaptam, ami arra ösztönöz, hogy faljam be a hátralevő 2 kötetet és ne érdekeljen semmilyen következmény. S lehet, hogy 4 napig olvastam a könyvet, mégis úgy érzem, hogy a feldolgozáshoz szükségem is volt ezekre a napokra. Hiszen a Szükség nem egy sima mezei erotikus-romantikus regény, ennél jóval több. Tele van sebekkel, fájdalommal és a múlt árnyaival, amik befeketítik a jelent és gátat szabnak a jövőnek. Ugyanakkor reményt is ad, a boldog pillanatokban hagyta hogy szárnyaljak, s csak akkor engedte el a kezem amikor belelökött a szakadékba. A kötet végére úgy érzem, hogy amit eddig felépített az írónő azt kidobta az ablakon és azt várja, hogy én menjek ki érte és szedjem össze a darabokat és foltozzam be a sebeket. A Szükség egy kevéssé értékelt, de annál inkább nagyszerűbb regény, tele valós elemekkel, drámával és szívszorító részletekkel.
"Általában az ilyen típusú férfiak iránt vonzódom. Fekete-fehér. Semmi szürke. Szenvedélyes, tájékozott. Szerintem ez a szexi. Nem az az arrogáns, önfejű barom, aki olyan vakmerő és gátlástalan volt szombat este. Hála istennek tudom az igazságot, így nem dőlök be ennek a szerepnek."

"Ha tudtam volna, hogy ilyen erotikusan reagál, brownie-morzsával szórtam volna tele a testemet, mint Jancsi és Juliska az erdőben magokkal az utat, és hagytam volna, míg megtalálja mindet."

" - Figyelembe véve, hogy... - felpillant, az órámra néz - hajnali öt óra van, jobb ha visszafekszel. Aludj rá egyet, aztán hívd fel! Hallgasd meg, mit akar mondani. Emlékezz a mottónkra: ébreszd fel magadban a cafkát. Légy vele féktelen, ne gondolj a holnapokra. Csak arra, ami itt és most van!"

" - (...) Az élet ott kezdődik, ahol vége a komfortzónádnak - dől hátra. - Élj a vad, féktelen szex lehetőségével. Egyértelműen kedvel. Ki tudja, talán több is lehet még ebből. Talán nem lesz más. De legalább megpróbáltad, kihasználtad a lehetőséget."



Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 75%-os kedvezménnyel!


Rupi Kaur: Tej és méz


"annyira féltél
a hangomtól
hogy úgy döntöttem
én is félek tőle"

*

A tej és méz versek és prózai írások gyűjteménye a túlélésről, az erőszak, az abúzus, a szerelem, a veszteség, a nőiség megéléséről. a könyv négy fejezetre oszlik, mindegyik más célt szolgál, másféle fájdalommal foglalkozik, másféle sebeket gyógyít. a tej és méz az élet legridegebb pillanatain vezeti át az olvasót, mégis mindenben talál valami melegséget, mert a melegség ott van mindenben, csak keresni kell.







Nem szándékoztam elolvasni ezt a kötetet, mert nagyon messze állnak tőlem a versek, legyen az modern vagy klasszikus. Sose találtam meg velük a közös hangot, aztán egy raktárvásár alkalmával a kezembe akadt a Tej és méz. 500 Ft-ért nem tudtam ott hagyni. Aztán elolvastam. Bevallom elsőre furcsa volt. Én és a versek... Oké, de aztán történt valami. Az őszinteségével levett a lábamról. Jó néhány negatív kritikát olvastam, de messze nem olyan rossz, mint ahogy azt beállítják egyesek, sőt van benne valami megkapó. A versek az írónő személyes tapasztalatait, élményeit és meglátásait foglalja össze. A fájdalomtól kezdve a szerelemen át a gyógyulásig. Egyfajta terápiás célzattal íródott mű, ami nemcsak az írójának segít, hanem neked is, aki olvassa. Ráébreszt dolgokra, felnyitja a szemed és megvilágosodást ad. Eltölt egyfajta nyugalommal, lepereg előtted az eddigi életed és a döntéseid, megmutatja hogy igenis jól döntöttél. Arra ösztönöz, hogy szeresd magad, hiszen ez az első lépcsője annak, hogy mások is képesek legyenek szeretni téged. S arra is sarkall, hogy szeresd a tested, a lelked. Ezek mind hozzád tartoznak és akkor fog a legjobban kivirágozni, ha megadod saját magadnak az esélyt. Fontos az elfogadás, a megbecsülés és önmagunk szeretete. Magam sem hittem volna, de megérintett. A legnehezebb A fájdalom fejezet volt, hiszen nem csak az élet szép oldalát mutatja be, hanem a velejéig romlottat is. Sokkoló, ugyanakkor gondolatébresztő. Aztán jött a szeretet, a törés és a gyógyulás. Mindezt a saját íze szerint fűszerezve tálalja az írónő a saját rajzaival megspékelve. Meglepődtem a köteten, néhol elborzadtam, de értékeltem, hogy ennyire őszinte és kitárulkozó és megmutatja, hogy nem vagy egyedül. Igaz, hogy csak versek vannak a lapokon, mégis felér egy egész regénnyel. Az érzékeny lelkűeket még talán ennél is jobban megérinti a versek mondanivalója, s ha nem is lettem rajongó, ami a verseket illeti az biztos, hogy Rupi másik verseskötetét is el fogom olvasni. Összességében egy valós, kemény, szókimondó, gazdag kötetet kaptam, ami a valódiságával és őszinteségével letarolt és elgondolkodtatott az életen és annak értelmén. Ugyanakkor önmagunk szeretetére is megtanít.

"a te véred folyik
az ereimben
mondd mégis
hogyan felejthetnék"

"rózsa volt
azoknak a kezében
akiknek eszükben sem
volt megtartani őt"

"azáltal tanulom
szeretni őt ahogy
magamat szeretem"

"mit teszel amitől
én az erdőtűz úgy
elgyengülök hogy folyóvízzé
változom"



Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 16%-os kedvezménnyel!

Tomor Anita: Most már együtt álmodunk


"Tisztán hallom a szívverését, érzem minden egyes lélegzetvételét. Csak ő és én vagyunk."

*

Vajon ​milyen érzés lehet belecsöppenni egy világba, ahol királyok és királynők harcolnak a hatalomért? Ahol minden pillanatban veszély leselkedik, és ahol sohasem tudni, kiben bízhatsz meg, ki a barát és ki az ellenség.
Liv éktelenül haragszik Davidre. A pasira, aki átverte, otthagyta és elhitette vele, hogy sosem volt számára több egy egyéjszakás kalandnál. Aki mellesleg azt sem vallotta be neki, hogy igazából egy titokzatos királyság trónörököse, amelynek kapuja Kambodzsa rejtett őserdejében nyílik, és ahová szinte senki sem juthat át. Liv most mégis ebben a felettébb hátborzongató világban, Indorában találja magát újra, ahol őt is elveszett hercegnőként emlegetik, és ami talán még meghökkentőbb, David menyasszonyának tartják. Sőt, parancsba adják neki, hogy hozzá kell mennie feleségül az egyetlen emberhez, akit per pillanat a legjobban gyűlöl.
Vajon létezhet szerelem egy vad és kiszámíthatatlan világban, ahol a trón jelenti az egyetlen hatalmat? Ahol még az sem kizárt, hogy egyik pillanatban azt hiszed, a férfihoz mész hozzá, akit szeretsz, a következőben pedig kiderül, az ellenség felesége lettél.
A hatalmas sikerű Álmodtam már rólad és Még mindig rólad álmodom című regények várva várt folytatása megérkezett! Tomor Anita ismét elkalauzol minket Kambodzsába és egy titokzatos, álomszerű világba, melyről nem is hinnénk, hogy létezik. Végigizgulhatjuk Liv és David szívszorító és szenvedéllyel teli, megható történetét.
Ez a rész minden oldalon kiszámíthatatlan izgalmat rejt! Ez a könyv garantáltan lebilincsel és rabul ejt!

Nem hittem volna, hogy ezt mondom de ez a harmadik kötet eddig a kedvencem a sorozatból. Akció dús, adrenalinbomba, minden oldalon történik valami, nincs megállás, igazi hullámvasút, egyszer fent s egyszer lent, mégis oly sok váratlan kaland és megannyi megoldatlan rejtély. Az álmokról meg ne is beszéljünk. Mindent felbolygat, aztán arcul csap, megfenyeget, elenged, kitárja a szárnyát, majd hagy a mélybe zuhanni. Eszméletlen volt.

Amikor elkezdtem a történetet még nem számítottam olyan csavarokra, mint amivel szembesültem. Hol eltátottam a számat csodálkozás közben, hol pedig a lélegzetemet is visszafogtam úgy koncentráltam. Imádom ahogy a fantasy elemei párosultak a valós világ elemeivel, hiszen hála a kötetnek én is az esőerdőben bóklásztam, én is láttam magam előtt a gyönyörű tájat és sajnos a veszélyt is érzékeltem. Igazi kulináris utazás, ami fejben történik. Tisztára mint egy Indiana Jones film. Jól felépített háttér, megnyerő karakterek, lélegzetelállító táj, élet-halál helyzetek, veszélyes események sorozata. Annyi de annyi minden történik egy oldalon, hogy az hihetetlen. Maga a könyv felér vagy 3-4 könyv izgalmával és történésével. Aki belekezd az egyhamar nem engedi el az biztos. A legjobban csak azt sajnálom, hogy nincs még a kezembe a negyedik rész. Én butus teljesen abban a tudatban éltem, hogy a harmadik az utolsó rész, pedig nagyon nem. Amennyire megszerettem a világot olyannyira lesz nehéz majd elengednem. Nemcsak Indora, hanem maga a karakterek, sőt még a veszélyes helyzetek is úgy hozzám nőttek. 

Kellett ez az adrenalinfröccs, nemcsak felrázott, de függővé is tett. Teljesen bekebelezett magának. Egy perc nyugtot nem hagyott, csak mondta és mondta a magáét. Ez tipikusan az a regény, amit teljes figyelemmel kell olvasni, mert ha csak egy percre is csökken a figyelmed és elkalandozol a következő oldalon már nem fogod érteni, hogy mi van, mert annyi minden történik. Első ránézésre egy csajos regénynek tűnik tele romantikával, na hát nem éppen. 

Kőkemény izgalom, olyan fordulatok, hogy kiesel a székből és olyan arculcsapások, hogy érzed a pofon helyét. Maga a történet nagyon magán hordja azt a bájt és természetességet, ami az írónőt jellemzi, s ez teszi még inkább olvasmányossá és feledhetetlenné. Tomor Anita megmutatja, hogy bizony a fantasy világában is helye van, s ha nem is ez a fő vonala, akkor is tud maradandót és valami egészen egyedit, különlegeset alkotni. 

David és Liv románca nem egy egyszerű tündérmese. Tele van vérrel, gonoszsággal, mesés helyszínekkel, verejtékkel, cselszövéssel, de megannyi örömmel és talánnyal is. Maguk a fejezetek felőrölnek, addig addig kínoznak, amíg úgy nem érzed, hogy te is ott vagy a csata kellős közepén vagy éppen a krokodilokkal teli folyóban evezel. Úgy éreztem, mintha egy világklasszis film újabb része játszódott volna le előttem, amit nem szakítanak meg reklámok és nincs az, hogy kapcsoljunk el, mert nem lehet. Még ha meg is állsz pihenni, hív, vonz, hogy gyere folytasd. 

Magam sem gondoltam volna, hogy ennyire erős és bitang izgalmas lesz. De minden elismerésem Tomor Anitáé. Nem tudok rosszat mondani erről a könyvéről sem, hiszen csodálatos ahogy a szavakkal bánik, amilyen természetesen veti papírra a gondolatait, s ahogy a történeteit felépíti. Egy csepp szerelem, jó nagy adag veszély és had szóljon. A Most már együtt álmodunk egy időzített bomba, ami arra vár, hogy robbanjon és darabokra szedje olvasóját. 

Ennyit izgulni egy könyvön én még sose izgultam. A cselekmény, a karakterek, a fennálló veszélyek és fordulatok. Levettek a lábamról, sőt ennél jóval többet tettek, rávettek arra, hogy újra és újra elővegyem a sorozatot és elmerüljek a nem szokványos világába.Összességében egy igazán szórakoztató, kikapcsolódást nyújtó regényt kaptam, ami egyetlen egy oldalon sem volt unalmas vagy éppen sablonos. A fantasy elemek teljesen a helyén voltak. 

Hol elborzasztott, s hol elkápráztatott a regény, de 80%-ban izgultam, néhol féltem, hogy mik lesznek még itt és fog e valaki megsérülni. A kis útitárs felbukkanása megmelengette a szívemet és jókat mosolyogtam rajta. Eszméletlen cuki. Nekem is kell egy otthonra. Liv és David párosa mindig is erős volt, de ez alatt a kötet alatt ütközik ki, hogy mennyire. A lezárás pedig wtf??? Remélem csak egy álom. Ja igen, az álmok. Imádtam, ahogy egy pillanat alatt képesek megváltoztatni az egész cselekményt és annak a kimenetelét. Sose lehettem biztos benne, hogy ami megtört az valóban az aminek látszik vagy csak egy álom. Ez a csavar benne zseniális. Le a kalappal. Nagyon várom már a negyedik a részt. Ami szerintem az utolsó lesz, de még nem állok készen elengedni a szereplők és a világ kezét. Magának a világnak a felépítése azért is volt igazán egyedi, mert valós tájak és helyek tapasztalatait rakta bele az írónő, s ezáltal még személyesebb és még szebb lett az egész.
"Ha valaki két nappal ezelőtt azt mondta volna, hogy ma egy tigriskölyökkel az ölemben ülök ezen az imbolygó vízi alkalmatosságon, egészen biztosan kinevettem volna. Hihetetlen! Hogy pont egy tigriskölyök válasszon gazdájának!?"

" - Ezt nem tudhatod. Egyikünk sem tudhatja, mi lett volna, ha... Sosincs olyan, hogy mi lett volna, ha... Az van, ami megtörtént."

"Ha egyszer királlyá koronázzák, ő lesz a valaha volt legsármosabb uralkodó, efelől semmi kétség. Senki se fog tudni ellenállni neki."



Köszönöm szépen a recenziós példányt Tomor Anita írónőnek! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 20%-os kedvezménnyel!

Corinne Michaels: Miénk az éjszaka


 "- Basszus, Heather! Mindig elkésünk miattad! - kiabál Nicole a fürdőszoba előtt. Hatodik óta ő a legjobb barátnőm."

*

Nem vagyok egy egyéjszakás típusú csaj. Különösen nem vagyok az a nő, aki néhány piát legurítva egy koncerten a gyerekkori bálványa, Eli Walsh ágyában köt ki.
Most mégis pontosan ez történt.
Mit csinál egy lány egy részegen elkövetett ballépés után? Menekül.
Magamhoz ragadtam a holmimat, és amilyen gyorsan csak tudtam, elhúztam a csíkot ettől az energikus, ellenállhatatlan és életem legjobb menetét nyújtó szupersztártól. A tündöklő zöld szemének, a kőkemény testének, a pimasz mosolyának nincs helye a világomban. Az én életem így is elég bonyolult.
Valaki ezt elfelejtette neki megemlíteni.
Eli hajthatatlan. Nyomul be a szívembe, fáraszt a zaklatásával, bizonygatja, hogy ő nem olyan, amilyennek képzelem, és ő minden, amire csak szükségem van. És amikor a világom darabokra hullik, ő egyben tartja a szétszóródott részeket. És akkor akarva-akaratlanul, de reménytelenül beleszeretek.
Elhittem, hogy örökké együtt lehetünk. De akkor kellett volna hallgatnom rá, amikor azt mondta, miénk az éjszaka.
Corinne Michaels, New York Times bestsellerszerző legújabb regénye valódi érzelmi utazásra viszi az olvasót.

Mély, érzelmes, szívszorító. Ezek a szavak jutottak először eszembe a regényről. Igaz, hogy nem sorrendbe olvastam őket, hiszen a második résszel kezdtem, de ez nem gátolt meg abban, hogy élvezzem és lássam, hogy mennyire is ütős és fájdalmas az első rész, s most már tudom, hogy milyen az, amikor egy regény brutális erővel és akarattal vesz le a lábamról. Ledöntött, a porba taszított, majd jól belém is rúgott, de ez kellett ahhoz, hogy igazán megérintsen és reményt adjon a sok szomorúság mellett, hiszen amíg tied lehet az éjszaka, az esélyt nem szabad elszalasztani.

Valamennyire fel voltam készülve arra, hogy sokkal több lesz ez a regény, mint amire készen állok. Nem egyszerű témákat, betegségeket boncolgat, és emiatt nem egy helyen szakadt meg a szívem és éreztem azt, hogy ez így nagyon nem lesz jó és pihennem kell, fel kell töltődjek boldogság hormonnal, hogy folytatni tudjam. Maga a fülszöveg egyáltalán nem készít fel arra az útra, amit a regény olvasása alatt megtesz az ember. Egyfelől hihetetlen, bohókás, másfelől kemény, valóságos és szívét tépő. De imádtam olvasni és cseppet sem bánom, hogy mélyen érintett, hogy a lelkem legkisebb zugába is eljutott és megszorongatta. A kötet elején még azt hittem, hogy minden rendben lesz, kapok egy klisés sztorit, happy end, sok szex és ennyi, de nem. Nagyon nem ezt kaptam, ennél jóval többel ajándékozott meg. Útmutató s egyben egy gyönyörű, de annál inkább fájdalmas utazásra invitál. Maga a cselekmény pörgős, mindig történik valami, de ez nem feltétlenül jelent jót, néhol megsanyargat, van ahol felemel az egekbe, s van hogy letaszít onnan. 

Rendesen fájt olvasni, mégis annyira megérte, mert szerettem Heather és Eli párosát, igazi küzdelmet vívnak egymással, az idővel és a sötétséggel, de a végén, mint minden gyümölcs ez is beérik, s mint a jó bor úgy lesz egyre zamatosabb és úgy ülepszik le benne a megbánás, a szomorúság, egy szerettünk elvesztése és a halál közelsége. Csak olyan embereknek ajánlom, akik készen állnak megváltozni a regény által, akik fogékonyak az érzelmekre és akik képesek teljes szívükből szeretni, mert ez a regény nektek szól, a ti lelketeket hivatott megérinteni. 

Maga a történet egy klisés kezdéssel kezd egyre mélyebb és megfontoltabb lenni, már nemcsak a sztár és az egyéjszakás kalandja vannak jelen, hanem az érzelmek, maga az élet és ennek a megállíthatatlan folyama, a kiszámíthatatlanság és az elmúlás veszélye. Tudatosan kerülöm az olyan regényeket, amiben valamilyen betegség kap szerepet, hiszen annyira mélyen érintenek ezek a regények, hogy utána nehéz bármit is csinálnom, de egy percig nem bánom, hogy átvágott az írónő és adott egy ilyen sztorit, még ha nem is ez a központi eleme az egésznek, akkor is. 

Tudjátok van az a pillanat, amikor kedvtelésből olvastok valamit, csak hogy elüssétek az időt, majd valami megváltozik és elemi erővel vonzani kezd a regény, mint még soha semmi és nem tudsz ellenállni, még akkor sem, ha tudod, hogy közeleg az elkerülhetetlen és atomjaidra fogsz hullani. Ez meg is történt velem egyszer, s nem akartam, hogy másodjára is megtörténjen és minden amit az írónő felépített a semmibe vesszen. 

Maguk a karakterek hiába erősek, ha a csapások sorban jönnek és hiába erős érzelmekkel vannak körülvéve, kizárt, hogy úgy olvasd, hogy ne érintene meg egy kicsit Heather és Eli tánca. Minden egyetlen éjszakával, egy koncerttel és egy szexi énekessel kezdődik, de ami ezután következik az minden rajongó álmát felülmúlja. Érzelmek kavalkádja, titkok, sordöntő pillanatok, elengedés, elmúlás, halál, letörtség, célok hiánya, s a szerelem, amik uralják végig a regényt.

Nincs egyetlen olyan rész benne, ami ne lenne logikus, ami ne lenne igazi, mert igen, a Miénk az éjszaka akár igaz történet is lehetne, nincsenek benne tündérmesei elemek, csak a kegyetlen valóság és az itt és most. A regény megtanít arra, hogy a jelenre fókuszálj, ne arra, hogy mi volt a múltban, hiszen a legtöbb esetben épp ez az, ami elveszi a jövőt, az hogy a múltban ragadsz. Nem egyszer éreztem azt olvasás közben, hogy megérintette, megsimogatta a lelkem a regény, amikor arra volt szükségem. Nagyon erőteljes, erős, de ugyanakkor törékeny is, amit az írónő felépített, s egy pillanat alatt elillanhat. Örülök, hogy a kezembe vettem, hogy megtudtam milyen is az igaz szerelem, hogy milyen az, ha tényleg egészségben, betegségben együtt vannak az emberek, s hiszem, hogy ez a mai világban is megállná a helyét. Összességében egy szenvedélyes, nem mindennapi, erős és csodálatos regényt kaptam, a szerelem erejével átszőve, s egy csipet szomorúsággal megfűszerezve, mindezt egy erős, független, gondoskodó nő és egy mindenki által bohókásnak ítélt zenész által. De valóban ezek lennének? Klisék, akik nem képesek kitörni a buborékból? Vajon Eli tényleg csak magával foglalkozik és nem érdekli senki más magán kívül? Vagy ennél sokkal több van benne? És vajon Heather csak egy féltő nővér, aki a halál árnyékából várja, hogy elragadja az egyetlen megmaradt családtagját? Tényleg ennyi lenne? Egy báb, aki nap nap után ugyanúgy éli az életét, míg az össze nem törik? A válasz ott van a lapok között, a szerelem és a törődés között.
"Én férfit akarok, nem egy másik olyan fickót, aki felköti a nyúlcipót, csak mert az élet nem tökéletes. És Matt azért hagyott el, mert egy faszfej."

" - Tudom, hogy hazudsz, bébi. Abból tudom, ahogyan csókolsz. - Ajka alig ér a számhoz, aztán abbahagyja, és én elfojtom a nyöszörgést. - Tudom, mert érzem, milyen forró vagy. Látom, hogy a tested akar engem, még ha te nem is. Ha megérintenélek, Heather, elélveznél? Széthullanál az érintésemtől?"

" - Olyan vagyok, mint egy átkozott Mikulás, csak én minden éjjel jövök neked az ajándékokkal."

" - Szeretlek. Akkor is szerettelek, amikor a hajón voltunk. Akkor is szerettelek, amikor az arcodon elkenődött a festék. Talán akkor szerettem beléd, amikor a koncerten a nevemet kiáltottad."

"A szerelem nemcsak egy szó, hanem minden. Neked adtam a szívemet, de nem azért, mert tökéletes vagy, hanem mert akarlak. Amikor rád nézek, egy közös életet látok. És bármit tartogat nekünk a sors, én harcolni fogok érted és veled, Ellington."



Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 30%-os kedvezménnyel!

2020. február 7., péntek

Holly Black: The Wicked King - A gonosz király


"Jude felemelte a nehéz gyakorlókardot, és felvette az első állást - a készenlétit."

*

Elég erősnek kell lenned, hogy fáradhatatlanul újra és újra lesújts. Az első lecke az, hogy erősödj meg.

Miután kiderült a döbbenetes tény, miszerint Oak Tündérfölde örököse, Jude-nak meg kell védenie az öccsét. Ennek érdekében magához láncolta a gonosz királyt, Cardant, akit a háttérből irányít. Tündérfölde folyamatosan változó politikai szövetségei között még akkor is nehéz lenne lavíroznia, ha Cardan mindenben engedelmeskedne neki. Csakhogy a király mindent megtesz annak érdekében, hogy megszégyenítse Jude-ot, és aláássa a hatalmát, hiába nyűgözi le továbbra is a lány. Amikor egyértelművé válik, hogy egy Jude-hoz közeli személy el akarja őt árulni, és ezáltal veszélybe sodorná nemcsak a saját, hanem az összes szerette életét, Jude kénytelen az áruló után nyomozni – miközben a Cardan iránt érzett bonyolult érzelmeivel is viaskodik –, hogy halandóként magánál tarthassa a hatalmat a tündérvilágban. Azt hallottam, a halandók szerelme nagyon hasonlít a félelemre.


Hogy én mennyire vártam ezt a regényt, lehet nem kellett volna, mert egy kicsit csalódott vagyok. Alig vártam, hogy A Cruel Prince után újra belecsöppenjek a világba, erre egy gyenge folytatást kaptam, ami egyáltalán nem nyerte el a tetszésemet. Utálom, amikor nem történik semmi és a kötet háromnegyede, vagyis kb. az első része a nagy semmiről szól. Előkészületek, de minek?

Azt gondoltam, hogy majd ezt is imádni fogom, de a mumusom lett. Megbántott és elárulva érzem magam, ha csak a második felét olvastam volna el a kötetnek, akkor nem lenne semmi baj, sőt elégedett is lennék, de így maradt bennem rendesen tüske. De mindemellett valamennyire élveztem, hiszen mégiscsak az áhított világba léphettem be újra, Cardan is adta önmagát, ő sose lesz az a szokványos karakter, akit egyszerű szeretni vagy épp gyűlölni. Minden egyes lépése mögött ott a szándék, de ez nem biztos, hogy mindenki számára egyértelmű. Nehéz megismerni, kiismerni meg még nehezebb, de megéri minden egyes ráfordított percet. Igaz, hogy a könyvet illetően csalódott vagyok, de azt nem mondom, hogy nem érte meg elolvasni, hiszen vannak benne értékelhető részek, de ennél azért jóval többet vártam. Izgalmakat, pörgő cselekményt és megannyi mámort. Ehhez képest kaptam egy középszerű történetet egy kis mágiával fűszerezve, 200 oldal talányt és egy messzemenően izgalmas lezárást. Nem tudom, hogy mi volt a probléma, hogy velem van e a baj, vagy csak rosszkor talált meg a könyv, de Holly Black ennél jóval többre is képes. De ez nem szegi a kedvemet attól, hogy befejezzem a sorozatot. Jude és Cardan párosa elég nekem ahhoz, hogy újra és újra a kezembe vegyem a történetüket és hiába átlagos, fantáziával megáldott a cselekmény hiányzik az a plusz belőle, ami A Cruel Prince-ben megvolt. 

Az megfogott, megsanyargatott, az újdonság varázsával hatott és nem eresztett. A The Wicked King ezzel szemben megfogott bele passzírozott a történetbe és hagyta, hogy elkalandozzak. Csemegének, ízelítőnek jó volt, de semmi több. Viszont még mindig imádom a világot, azt ahogy az írónő megteremtette és ahogy újabbnál újabb cseleket, csattanókat talál ki. 

Ahogy navigál, a Mélytengeri részek, maga a világ nagyon felkeltette a figyelmemet és megvolt benne a varázs, igaz hogy gonosz színben tünteti fel az írónő őket, de ahhoz kétség sem fér, hogy mennyire zseniális az elképzelés és ahogy mozgatja a szálakat, már emiatt megérte kézbe venni. 

Cardan, ő Cardan. Én imádtam és Jude is kedvencem. Igaz lehetett volna több akció, ármány, harcok, beszólások, viszont még így is 4 csillagot kap tőlem az 5-ből, mert érzem, hogy van még itt több is és igenis várni kell a The Queen of Nothing-et. Ami a borítót illeti nagyon hiteles és találó, a cselekmény végére teljességgel értelmet nyer és a fejezetkezdő grafika is meseszép. Szóval annyira nem volt rossz, sőt élvezhető, de amikor vársz valamit és nem azt kapod, mint amire számítasz akkor az szíven üt. 

És igen A gonosz király szíven ütött, kételyeket ültetett el bennem, de ugyanakkor arra is sarkallt, hogy olvassam és adjak még egy esélyt neki és legyek én a győztes, aki megmutatja, hogy lehet úgy is jól szórakozni, hogy nem vagy a fellegekben és nem érzed azt a varázst, mint az első résznél. Ha magát a történetet nézem az egy hármas, s a szereplők és a világ teszi egy erős négyessé. 

De ettől eltekintve élveztem, néhol szenvedtem, de nem az a regény amire azt mondod, hogy igen, oké. Hanem azt, hogy hol a következő rész. Néha úgy éreztem, hogy csak időhúzás a nagy finálé előtt. Mintha dróton rángatna és nem hagyná, hogy lankadjon a figyelmem. Ezután csak még inkább érdekel, hogy mi is lesz a harmadik részben és, hogy hogy fog folytatódni Jude és Cardan harca, mert ami köztük van az inkább ellenséges viszony, mint szerelmi szívódás. 

Sőt maga a szerelmi szál egy igencsak kétes dolog a regényben, néhol érezhető, néhol nem, sőt van hogy egyenesen a hiánya tűnik fel, de annyi bizonyos, hogy Cardan ha akarja, ha nem valahol legbelül kedves, szerethető és igenis jó.

Összességében az egyik szemem sír, a másik nevet. De valahol a kettő között ragadtam. Tetszett is meg nem is. Csalódtam, igen. De ugyanakkor hamar ki is olvastam, mert olvastatta magát, vártam türelmesen, hogy mikor jön az igazi Holly Black átütés. Lehet, hogy a harmadik rész után majd azt mondom, hogy igrn, kellett egy gyengébb második rész, hogy értékelni tudjam a harmadik ádázságát és gonoszságát. Már arra is gondoltam, hogy gyorsan megrendelem, amíg nem jön a magyar és kiolvasom, mert őszintén szólva az utolsó fejezet eléggé felbolygat mindent és most eléggé kivannak az idegeim. De nem baj, Cardan én így szeretlek, még akkor is, ha néha olyan sötét vagy, mint az éjszaka. Mindenesetre egy izgalmas (a második fele) és olvasmányos második részt kaptam, tele aggályokkal és tévedésekkel, s bár a tündérek nem hazudhatnak, mégis tele vsn ármánnyal és hazugságokkal.
" - Elmeséltek egy történetet - mondja Cardan. - Akarod hallani? Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy emberlány, akit elraboltak a tündérek, és ezért megfogadta, elpusztítja őket."

" - Csókol meg újra! - szólal meg részegen, ostobán. - Csókolj addig, amíg már rosszul vagyok tőle!"

" - Akkor mégsem ismerem olyan jól a lányomat. Mert az a Jude, akit én ismerek, kivájná annak a fiúnak a szívét azért, amit ma tett vele."

"Orlagh királynő hosszú menetet állított össze a tengeri népekből. Sellők, hatalmas teknősökön és cápákon lovagló tündérek, míg a fókatündérek fókaalakjukban szelik a habokat. A teknősön ülő tündérek hosszú, vörös zászlókat cipelnek, amik ott lengedeznek mögöttük."


Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 16%-os kedvezménnyel!


Lauren Kate: Unforgiven - Megbocsátás


"A hűvös, csillagos ég alatt Cam bakancsa az öreg templom ereszén landolt."

*

A szerelmeddel élni maga a Mennyország. Elszakítva lenni tőle maga a Pokol. Cam vajon hová kerül?
Cam tudja, milyen a megszállottság. Több időt töltött a Pokolban, mint amennyit egy angyalnak szabad volna. Számára a legújabb pokol egy gimnázium, ahol Lilith – az egyetlen lány, akit szeret – az ő bűneiért vezekel.
Cam alkut köt Luciferrel. Tizenöt napja marad, hogy a kiválasztottja újra belé szeressen. Ha sikerül, Lilith visszatérhet a világba, és Cammel élheti le az életét. De ha kudarcot vall…, Camet a Pokolban egy külön a számára fenntartott hely várja.

Tikk-takk.

A népszerű sorozat újabb kötete, egy önmagában is izgalmas ifjúsági regény szerelemmel, földöntúli lényekkel és fordulatos cselekménnyel. Bontsd ki a szárnyad, és repülj, míg a rosszfiú, a sötét angyal végre feltárja meggyötört szívét az Unforgiven / Megbocsátás című, nagyszerű regényben.

Pont a minap néztem újra a Fallen filmet, és akárhányszor látom még mindig hatalmas kedvencem, és igen én is látom a hibáit, de ez az a könyvsorozat, ami örökre velem lesz. Még nagyon az elején csöppentem bele a világba, és azóta töretlen a rajongásom. Luce és Daniel örökre a szívem egyik kedvenc párosa lesz, és már jó pár év eltelt azóta, hogy a kezembe vettem volna a történetüket, mégis gyermeki rajongással kezdtem el Cam, az én szeretett rosszfiúm történetét.

Úgy érzem nagy szükségem volt arra, hogy Cam és Lilith szerelme megtaláljon, még akkor is, ha nem volt egy gyalog galopp az egész, mert rendesen megviselt. Volt, hogy összetört, az összes reményemet eloszlatta, de a végén, amikor arra volt szükségem újra összerakta a darabjait, és ezáltal engem is. Bevallom az elején nem voltam biztos benne, hogy nekem újra bele kellene csöppennem ebbe a világba, de aztán a film hatására úgy döntöttem, hogy még januárba ezt a könyvet el kell, hogy olvassam. Karácsony tájékán vettem magamnak, hogy majd valamikor sort kerítek rá, hát ez most érkezett el és tudom, hogy temérdek olvasatlan könyvem van, ami már évek óta várja, hogy olvassam, de Camnek nem lehet ellenállni. Maga a kötet sokkal borúsabb, sokkal sötétebb mint amire számítottam. Nem egy leányálom, nem egy szirupos tündérmese, mégis pont annyi jóság és szeretet van benne, ami megadja a kezdőlöketet ahhoz, hogy újból beleüljek abba a forgókerékbe, amit a Fallen könyvek jelentenek.

Nem mondom, hogy egyszerű olvasmány, hiszen nekem Daniel mellett Cam is hatalmas kedvenc és szó szerint ujjongtam amikor megtudtam, hogy saját történetet kap. Minden egyes leütött szó és dallam újból elvarázsolt és újra megmutatta, hogy igenis meg lehet változni. 

Ez a kötet nem egyszerűen egy sikeres sorozat meglovagolása egy újabb kötettel, hanem egy újfajta kibontakozása a már ismert karakterek további életének, hiszen nemcsak Cam, hanem Arriane, Roland és flashback visszaugrások erejéig Daniel és Lucinda is részesei a történetnek.

A Megbocsátás a maga módján egy fejlődésregény, egy kiút és egy rossz döntés jóvá tétele. Nemcsak egy a sok közül, kiemelkedik és megmutatja valódi arcát, még akkor is, ha néha túlságosan lehangoló és a remény utolsó szikrája is elvész. 

Hihetetlenül gyorsan lehet haladni vele, ha egyszer belekezdesz nincs megállás. Maga a regény igaz, hogy nem a legfényesebb, mégis ott van a remény, ami nem alszik ki és igenis érdemes volt megírni. Akik szerették a Fallent, azoknak kötelező olvasmány.

Lucifer (Luc) magát is meghazudtolva megmutatja valódi alakját, hogy ki is ő és, hogy nem szabad csak úgy leírnunk. Lilith karaktere érdekes, valamilyen szinten nyomasztó, de határozottan Camhez illő. 

A történet hol reményt keltő, s hol minden reménységedet elveszi, de az biztos, hogy megéri elmerülni benne és újra átélni a lehetetlen. Mindezt egy kemény pokoli környezetben, lehetetlen határidővel és egy szalagavató bállal, ami mindenki életét megváltoztatja. Az az igazság, hogy én még szívesen olvastam volna tovább, kaptam több mint 300 oldal Camet, de nem volt elég.  Hiába tanított meg egy nagyon fontos dologra, arra, hogy a szerelem legyőzhetetlen és nem számít, hogy milyen életet élsz bármikor és bárhol rád találhat, de nekem ebből a Cam Lilith párosból kell még, hiszen csak most kezdődik minden el. Ezenfelül a kötet olvasása igazi nosztalgikus hangulattal tölt el, megérinti a szívedet, ha kell facsar rajta vagy úgy megszorítja, hogy utána lüktet és félsz az újabb csapástól, az újabb fájdalomtól. Nemcsak Cam szenvedi meg azt a 15 napot, hanem te is. Darabokra szaggatja a szívedet, majd a szerelem igéjével összeragasztja. Mindezt egy olyan környezetben, ami minden középiskolás rémálma, s te is újra úgy érzed, hogy visszakerültél az iskolapadba. Nem tudom, hogy miért de néha JLA Komor elemek sorozata jutott eszembe a Forbiddeneől, és azt is imádom, szóval ez nem véletlen. Ha azt a sorozatot szereted ezt is biztosan fogod. Engedd, hogy átjárjon a múlt és engedd be a jövőt, a jövő zenéjét.
"Luce és Daniel felébresztett Camben valamit, amiről azt hitte, örökre elveszett: hogy képes szeretni. A felismerésről, hogy ez számára is lehetséges, hogy talán kaphat még egy esélyt, epekedni kezdett Lilith után."

"Hogy Cam kedveli őt? Hogy tud ilyesmit úgy kimondani, mintha nem is volna olyan nagy ügy? Olyan könnyedén ejtette ki a szavakat, hogy Lilith fejében megfordult, vajon hány lánynak mondhatta már. Hány szívet tört már össze?"

"Abban a pillanatban, hogy először találkoztak, Cam tudta, hogy többé lehetetlen lenne szétbogozni a kettejük egymásba fonódó létezését. Lilith volt az egyetlen, igaz szerelme. Ha tanult valamit Luce-tól és Danieltől, az ez: ha megtalálod azt a lelket, akit mindenkinél nagyobb becsben tartasz, többé nem engeded el."



Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 16%-os kedvezménnyel!

2020. február 5., szerda

Tomor Anita: Irány Hollywood!


"Erősen, két kézzel markolom a kormányt, hogy el ne aludjak."

*

Zoé ​egyetemre jár, másról sem szól az élete, mint tanulásról és vizsgákról. Egy nap a barátnője, Hanna megkéri, hogy ugorjon be helyettesíteni őt egy bárba, ahol pincérnőként dolgozik. Zoé tudja, ha nem teszi meg ezt a szívességet, akkor a barátnőjét kirúgják, ezért segít neki.
Jake Bartlett híres amerikai filmcsillag, és egyben sikeres hollywoodi producer is. Egy olyan pasi, aki falja a nőket, és akiről az egész világon fiatal lányok milliói álmodoznak. Jake Magyarországon forgat, és épp a barátaival iszogat egy bárban, amikor beszélgetés közben felmerül egy érdekes téma. A többiek szerint a kasszasikerhez egy befutott sztárt kell szerződtetni. Jake-nek viszont erről más a véleménye. Szerinte egy jó filmhez egy jó sztori kell, és bárkiből, akár egy hétköznapi lányból is fél év alatt sztárt lehet csinálni, még egy olyan csajból is, aki nem beszél angolul.
Jake a saját csapdájába esik. Fogadást kötnek a barátai, hogy nem tudja mindezt megvalósítani. A terv az, hogy kiválasztanak egy lányt, akiből Jake-nek sztárt kell varázsolnia. Egyetlen kikötés van: nem fekhet le a lánnyal, mert ha igen, bukja a film teljes bevételét. Jake belemegy a játékba, mert túlzottan is bízik magában. De arra nem számít, hogy Zoét választják ki a szerepre, azt a lányt, akivel reggel a parkolóban jól összebalhézott, akivel zsigerből utálják egymást, és akivel ennek ellenére is egyre jobban vonzódnak egymáshoz.
Hat hónap veszi kezdetét, amikor is meg kell tanítania a lányt angolul, meg kell tanítania színészkedni, filmben szerepelni, hogy megnyerje a fogadást és bebizonyítsa: bárkiből lehet sztár. Az első pofont akkor kapja, amikor Zoé közli vele, hogy nem vállalja. A másodikat akkor, amikor rájön, beleszeretett a lányba. Mit csinálsz, ha egy nő annyira vonz, hogy egy idő után felteszed magadnak a kérdést: mi a fontosabb, a pénz vagy az, hogy ő a tiéd legyen?

Tomor Anita ismét egy csodálatos, szívet melengető történettel lep meg minket. Imádni való karakterek, izgalmas szócsaták, meglepő fordulatok teszik feledhetetlenné és letehetetlenné ezt az új regényét is. A függőség garantált!

Basszus. Nehéz szavakat találni. De imádtam. Teljesen elkapott a gépszíj és együltő helyemben kiolvastam. Nagyon rég volt már olyan, hogy egy sztori ennyire megvett magának. Köztudott, hogy odáig vagyok Anita írásaiért, de azt hiszen büszkén jelenthetem ki, hogy egy új kedvenc regény született és nemcsak úgy önmagában, hanem Anita ezennel fellépett a kedvenc magyar íróim körbe. Bámulatos amit a lapok alatt művel és minden egyes szavával elvarázsol újra és újra. Úgy kellett nekem Jake és Zoé története, mint ahogy a szomjazónak egy pohár víz. Imádtam, imádtam és imádtam.

Előre is elnézést mindenkitől, de ez a regény eszméletlen. Nem találok benne hibát, úgy érzem, hogy mostmár végképp mindegy, hogy mit fog írni az írónő én hűséges olvasója és követője leszek, na nem mintha már nem lennék az. De azt kell, hogy mondjam, hogy az Irány Hollywood! a kedvenc Tomor Anita regényem és nehéz lesz kiütni a nyeregből. Maga a regény eltér az eddigiektől, a megszokottól, hiszen javarészt Magyarországon játszódik és csak a kötet utolsó harmadában teszi át a színterét Los Angelesbe, azon belül is Hollywoodba. De mindez nem von le az értékéből, sokkal inkább hozzáad és megmutatja, hogy úgy is lehet izgalmas, romantikus történetet írni, hogy kasszasiker szaga van és nem egy messzi, csili-vili helyen játszódik. Ne értsetek félre, imádom amikor idegen vizekre evez el velünk az írónő, de igazából lényegtelen, hogy mit tesz meg helyszínnek, mert olyan erős a karakterek és a vágy, vágyakozás jelenléte, hogy nagyon sok minden eltörpül mellette. A sztori ennél Hamupipőkébb nem is lehetne. Adott egy szuper szexi filmsztár, egy forgatás, egy modortalan seggfej beütés és egy belevaló egyetemista lány, ebből csak jó sülhet ki.

Már az első oldalak után egyből tudtam azonosulni Zoé karakterével, hiszen én is átéltem már a vizsgaidőszak nehézségeit, a bunkó pasikat és azt a levakarhatatlan vigyort, amit egy-egy szívdöglesztő pasi megenged magának. Jake szerintem mindenkit levesz a lábáról, nincs olyan, aki ne drukkolna egy kicsit neki. Amit teljesen meg is értek, hiszen szó szerint magába szippantott a jelleme, az az atmoszféra és kisugárzás, ami körbe öleli őt. Már-már olyan, mintha hús-vér ember lenne és az egész cselekmény egy jól megírt hollywoodi kasszasiker regényváltozata.

A szavam is elállt, a cselekményt baromira élveztem, egész végig mosolyogtam és nem tudtam letenni. Szó szerint odatapadt a kezemhez és azt vettem észre, hogy szó szerint olvastatja magát és jómagam is azt éreztem, hogy Jake-nek sikerrel kell járnia és meg kell szereznie a lányt, vagyis Zoét. Drukkoltam, néha legszívesebben észhez terítettem volna Zoét és jól megmondtam volna neki a magamét, hogy hagyja abba a lázongást és adja meg magát.

Közbe pedig nagyon élveztem a folytonos szócsatákat, a feszültséget, a szexuális túlfűtöttséget és a légkört, a hangulatot, ami körülveszi az Irány Hollywood-ot. Aki azt mondja, hogy a magyar írók nem tudnak kasszasikereket írni, azok még nem ismerik Tomor Anita nevét és regényeit. S habár magyar helyszínek a mérvadóak rajongtam minden egyes mozzanatért.

Teljesen levett a lábamról és már tervezem az etyeki filmstúdió meglátogatását. Egy 10-es skálán csillagot érdemel, 10*-ot, sőt még annál is többet. Én nem tudom, hogy csinálja Anita, de minden egyes regényével egyre többet mutat meg magából és minden új könyve felülmúlja az előzőt. De visszatérve a lényegre. A leírások szemléletesek, a párbeszédek gördülékenyek, viszik a cselekményt előre. Nincsenek nyelvi akadályok, se elütések, sőt... De ezenfelül szórakoztató, vicces, szexi, pikáns és perzselő is a regény.

Hol egy adag ellenszegülést, hol egy adag meglepetést ad hozzá, ami csak még tökéletesebbé és még olvasmányosabbá teszi a cselekmény felépítését és vázát. Rég volt olyan, hogy széles vigyorral és elégedettséggel olvassak végig egy könyvet, de az Irány Hollywood alatt ez is megtörtént. Amikor át tette a helyszínt Hollywoodba, teljes volt az önkívületi állapot, mivel olyan érzés volt, mintha én is ott lettem volna és én is felmentem volna a Hollywood felirathoz vagy éppen a Hírességek sétányára. Egy valamit sajnálok csak, mégpedig azt, hogy ennyire hamar vége lett. Nem állok még készen elengedni sem a szereplőket, sem a történetet.

Túlságosan megszerettem ahhoz, hogy ilyen hamar vége legyen. Ha az összes többi februári olvasmányom ilyen lesz, akkor egy nagyon gyümölcsöző, termékeny hónapnak nézek elébe. Összességében már leeshetett, hogy nemcsak szerettem, de egyből imádtam Tomor Anita új regényét. Ha érzelmekről és különleges helyszínekről van szó, az írónő verhetetlen és legyőzhetetlen. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire kézzelfogható és más, sokkal emberibb oldalát mutatta meg a filmes szakmának és néhány kulissza mögé is betekintést nyerhettünk. Végszónak csak annyit mondanék még, hogy ha eddig nem ismertétek az írónőt, itt az idő, hogy megismerjétek. Kaland, szerelem, erotika, szexi férfi karakter, karakán női karakter, egy csipet egzotikum és megannyi érzelem, ami rátok vár az Irány Hollywood alatt. Szóval, öveket bekapcsolni és ne felejtsetek a végállomáson kiszállni, mert úgy jártok, mint én és még többet akartok a regényből, a szereplőkből és az egész Tomor Anita jelenségből.
"Remegő kézzel tartom a telefont. Még mindig képtelen vagyok elhinni, hogy Jake Bartlett, a nagy Jake Bartlett a moziból, a tévéből, a hollywoodi sztárok sztárja, szóval Jake Bartlett tudja a számomat, és írt nekem."

" - Csak hogy tudd, úgy egy órája besétált a bárba egyedül, ivott egy kávét és egy pohár vizet, és elkérte tőlem a számodat. Lefordítom: téged keresett a bárban Jake Bartlett, a hollywoodi nagyágyú. Erre nincs semmilyen mondanivalód?"

"Belementem életem legnagyobb őröltségébe. Egy szál útlevéllel elindultam egy ismeretlen országba egy iszonyú sármos hollywoodi pasiistennel, akibe minden bizonnyal szerelmes vagyok, különben egészen biztosan nem tennék ilyet."



Köszönöm Tomor Anita írónőnek a recenziós példányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 10%-os kedvezménnyel!