2020. augusztus 8., szombat

R. Kelényi Angelika: Róma, Róma

"Aznap reggel a május illata bejárta a szobát a nyitott ablakon át, hűvöse megborzongatta a karomon a csupasz bőrömet."

*

LA ​CASA DELL'AMORE 
Caroline Wood a neves londoni magazin rovatvezetőjeként folyton keresi az izgalmas történeteket. Egy nap hírt kap egy legendás római házról, melyet a helyiek csak így emlegetnek: La casa dell'amore, a Szerelemház. Azt beszélik, aki beköltözik ebbe az épületbe, arra varázslatos módon rátalál a szerelem… Caro úgy dönt, hogy egy ilyen fantasztikus sztorit nem hagyhat ki a rovatából, ezért Rómába utazik, bár a kedvese egyáltalán nem örül ennek… A különös kalandokba keveredő újságírónő lelkesen kutat a romantikus, rejtélyes legenda után, aztán egyik pillanatról a másikra egy cseppet sem veszélytelen nyomozás kellős közepén találja magát. Mindeközben felfedezi az örök várost, megismer egy határozottan vonzó olaszt, aki miatt felteszi magának a kérdést, vajon elég erősek-e az érzelmei Barcelonában élő szerelme iránt. Meddig tarthat egy kapcsolat, ha havonta csupán pár napot tölthetnek együtt? 
R. Kelényi Angelika, díjnyertes sikerszerző Caroline Wood-sorozatának új része humorával, titokzatosságával és bájos romantikájával ismét lebilincselő élményt nyújt az olvasóknak.

Caroline Wood újra akcióban. Kalandokkal, veszélyekkel, titkokkal teli cselekmény, megannyi váratlan fordulattal és egy régóta húzódó szerelem történetével. Egyszerre csajos, különleges, vicces, és egyszerre húzza ki a lábad alól a talajt.

Nagyon vártam már, hogy újra olvashassak Caroline kalandjairól, viszont egyáltalán nem erre számítottam. Sokkal többet kaptam, sőt minden várakozásomat felülmúlta. Nemcsak egy kellemes római vakációba csöppentem bele, hanem egy legendába is, egy veszélyes kalandba és magába az életbe is. Az írónő újfent jól csavarta a sztorit, a kellő helyeken helyezte el az újabb és újabb információkat és nem egyszer pont akkor lepett meg, amikor egyáltalán nem számítottam rá. Nagyon élveztem olvasni, teljes mértékben kikapcsolt, adrenalinlöketet adott és emellett alapvető dolgokra is rávilágított. Sose higgyünk a látszatnak, mindig ássunk a dolgok mélyére, s ha a szemünk el is hiszi a látottakat, de az eszünk mást mond, járjunk utána és derítsük ki az igazat. A regény egy legenda köré épül, de mint tudjuk, minden legendában van valami valóságtartalom, valami ami igaz, s a többi csak körítés. Caroline Wood által a La Casa Dell' Amore nyomába indulunk és addig nem is állunk meg, amíg fel nem göngyölítjük az ügyet. Ezalatt humoros, szórakoztató vagy éppen veszélyes kalandok kísérik utunkat tele olaszos sajátosságokkal, izgatott hangulattal és megannyi titokkal. Az írónő a Róma, Róma alatt nemcsak szórakoztat minket, de veszélybe is sodorja az olvasóit, hiszen ezek után mi is el akarunk utazni Rómába és átélni azt az életérzést, ami az olaszok sajátossága. 

A kaland mellett Caroline kapcsolata is a középpontba kerül. Felmerülnek kérdések, kételyek és életeket megváltoztató lépések, felismerések és döntések. Nemcsak a távkapcsolat mizériáját és kétségeit mutatja meg nekünk az írónő, hanem azt is, milyen az, ha nem tudunk dönteni magánélet és munka, karrier között. Mi van, akkor ha a másiknak szüksége lenne ránk, de nem tudunk elrepülni hozzá? 

Mi van, akkor ha úgy érezzük valami nincs rendben, mégsem tudjuk megbeszélni, mert a távolság és a közöny, a magunkba fordulás utunkat állja? Mi van, akkor ha mégsem működik a távkapcsolat? Mi van, ha... Ez senkinek sem lehet újdonság, hiszen mindenki életében voltak már nehéz kérdések és döntések. Az írónő ezt szépen, beépítve tárja elénk a maga megszokott módján, ami egyszerre lendületes és a végletekig szókimondó. Nemcsak a regény stílusa és stilisztikája nyeri el az olvasók tetszését, de az írónő érzéke is az íráshoz. 

Annyira látszik, hogy szíve-lelke benne van Angelikának ebben a sorozatban, s épp ettől lesz igazán lebilincselő és izgalmas. Igaz, veszélyes és annyi kérdés van, amire választ várunk, mégis minden egyes oldallal csak úgy nő a feszültség és emelkedik a hangulat. Míg a regény eleje még csendes, már - már túlontúl kifinomult, addig a regény közepe igazi energiabomba, ami arra vár, hogy robbanhasson és a feje tetejére állítson mindent és mindenkit. 

Nemcsak a Szerelemház titkait fürkészhetjük ki, hanem az ott lakókét is, s mire a kötet végére érünk jön majd csak az igazi meglepetés, ami minden várakozásunkat felülmúlja és lehengerel minket. Pazar megvilágítással és gyorsan pergő cselekménnyel káprázat el minket az írónő és kever bele minket egy nyomozásba, ami oldalról oldalra, titokról titokra egyre valóságosabb és egyre veszélyesebb.

Ami magát a cselekményt illeti, nemcsak Caroline-t ismerhetjük meg jobban, hanem új karakterek is csatlakoznak a repertoárhoz. A kicsit krimisebb szál, ahol kell kellően pezseg, de ahol arra van szükség igazi lávaként áramlik és várja, hogy elkapjon minket és maga alá temessen. A Róma, Róma tökéletes nyári kaland, humorral és kalanddal vegyítve, amolyan tipikus Caroline Wood stílusban, hiszen ahova ő betoppan ott kő kövön nem marad szárazon, s csak az írónőn múlik milyen kalandokba keveri. A regény vége pedig azta, leesett az állam és még most is keresem, de nem találom. Jajj, mik lesznek még itt, kalandok, rejtélyek és megannyi csodás táj, ami felfedezésre vár. Én már nagyon várom a Halálos Hollywoodot. Ha egy gyors, eseménydús, minden szálat megmozgató regényre vágysz, amit órák alatt el lehet olvasni, akkor a Róma, Róma a te regényed. Ha szereted a romantikát, de a kalandoknak sem mondasz nemet, szintén szívből tudom ajánlani, s ha csak imádod az írónő stílusát és szókimondó egyéniségét, ami a regényeiből is árad, mire vársz még? Irány Róma és fedezd fel Caroline-nal együtt a La Casa Dell Amore titkait és annak lakóit. Hidd el, nem fogsz csalódni. Izgalmakban, rejtélyekben és titkokkal teli utazásra invitál minket az írónő Róma szívébe, ahol a legváratlanabb pillanatokban jöhet a megoldás és ahol szerelmek és barátságok köttetnek.

"A város hangulata magával ragadott, már az is külön élmény volt, hogy figyeltem az olaszok életszeretetét, gyors beszédét és szenvedélyes gesztusait, azt, hogy egyszerűen jól érzik magukat a bőrükben, és ehhez nem kell más, mint jó társaság és jó étel."

" - Egy kávét tudok felajánlani a bánatodra... De... azt mondtad, az erős szerelmeket nem töri meg a távolság. Hm? Megváltozott a véleményed? Én szóltam..."

" - Semmi bajom a szerelemmel, de az, hogy valaki azt képzeli, ha megsimogat egy szobrot, attól rendbe jön a szerelmi élete, végtelenül nevetséges és gyerekes gondolat."

" - Na? Mi kell a nőnek, ha szomorú?
  - Na? Mi? - kérdeztem vissza. - Mondjuk egymillió euró? Egy csík kokain? Egy liter whiskey? Chippendale-show? - találgattam ironikusan, de Julia csak a fejét rázta nevetve, aztán megállt egy hatalmas kirakat előtt."



Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!

2020. augusztus 6., csütörtök

Sarah J. Maas: Viharok birodalma


"Amint a nap lebukott a Fekete-hegység csipkézett hegyoldalai mögé, megszólaltak a csontdobok, és dübörgésük azóta nem szűnt meg."

*

A világot az álmodók mentik meg és építik újjá. Alig kezdődött meg Aelin Galathynius hosszú útja a trónjáig, máris háború fenyeget. Útja során elveszített, de szerzett is szövetségeseket, barátságok köttettek és szakadtak meg, miközben a mágikus erőt birtoklók és azt nélkülözők is konfliktusba kerülnek. Aelin szíve az oldalán harcoló hercegé, hűsége pedig a védelmére szorulóké, akikért mágiája utolsó cseppjét is kész odaadni. Ám a múlt borzalmas bugyraiból szörnyetegek bukkannak fel, és a sötét erők felsorakoznak, hogy leigázzák a birodalmát. Egyetlen esélye marad, egy kétségbeesett küldetés végrehajtása, ami a végét jelentheti mindannak, ami Aelin számára drága. A kirobbanó sikerű Üvegtrón sorozat lélegzetelállító ötödik kötetében Aelin válaszút elé kerül: mit és kit áldozzon fel azért, hogy megakadályozza Erilea széthullását.



Talán már egy éve is annak, hogy utoljára a kezembe vettem egy Üvegtrón kötetet, de most éreztem csak azt igazán, hogy készen állok újra belecsöppenni ebbe a világba és megtudni mit tartogat még számunkra az írónő. Elöljáróban annyit mindenképp elmondhatok, hogy a Viharok birodalma az eddigi legeslegjobb kötet. Nagyon izgalmas, fordulatos és iszod minden egyes szavát. Egyszerűen maga a tökéletesség és annyira magához láncol, hogy képtelenség letenni.

Tudom, tudom nem kellett volna ilyen sokáig várjak, és már bánom is, de minden egyes várakozással töltött pillanat megérte, mert jóval többet kaptam annál, mint amire számítottam. Amit eddig az írónő öntözgetett, az most kihajtott és úgy változtatta meg az események forgatagát, hogy közben egyre több és több információval szolgált, egyre jobban lenyűgözött és megmutatta az igazi erejét. Nemcsak a cselekményt nyesi rendesen, hanem a karaktereket is. Nemcsak összeérnek a szálak, de nagyon sok, rejtett vagy, épp nem rejtett utalás értelmet nyer és megmutatja, hogy igenis lehet egy nagyon hosszú kötet az elejétől a végéig borzalmasan izgalmas, veszélyes, fordulatos vagy éppen várakozáson felüli. Nem győzöm hangsúlyozni, mennyire is imádtam és azt hiszem, kijelenthetem, hogy eddig ez a kedvenc Üvegtrón kötetem. Nemcsak azért, mert végig képes volt fenntartani a figyelmemet, hanem azért is, mert minden egyes oldallal egyre többet adott és szinte alig kért érte valamit cserébe. Az írónő már nemcsak arra figyelt, hogy Aelin kidolgozott legyen, hanem arra is, hogy a többiek is. Nemcsak hangsúlyt és jelentést kaptak, hanem küldetést is. Mindenkinek és mindennek megvan a helye, és amikor kell, akkor szépen előhúzza őket az írónő és rendesen odavág. Imádtam, imádtam, imádtam. 

Azt hiszem újra előtört a fangirl állapotom, amit cseppet sem bánok, mert végre olyan dolgokra is fény derült, amikre már régóta vágytam és végre nekem kedvezett a regény. Egy rég dédelt álmomat váltotta valóra, ami miatt nem lehetek elég hálás az írónőnek. Ami magát a kötetet illeti, ha kellett megvárakoztatott, vagy épp a képembe tolta az igazságot, de arra is rávetemedett, hogy a kellő helyeken izgalomban tartson és kihúzza a lábam alól a talajt. Nem egyszerűen megírta a következő részt a sorozatból, hanem megírta a lehetetlent. 

Megírta a legcsodásabb, legfordulatosabb, legkiterjedőbb regényt, amit eddig olvastam tőle. Megírta a tökéletes REGÉNYT, tökéletes cselekménnyel, tökéletes karakterekkel és egy mindent elsöprő eseményáradattal, ami úgy zúdul rád, mint a tenger morajló mélysége. Imádtam, ahogy mindig váltakozott a szemszögben, ahogy több száz oldalt is várnom kellett, mire egy szál folytatódott, vagy épp tűkön ülve vártam és csak nem jött, majd mikor már feladtam volna, megadta a boldogság kulcsát és elrepített a rózsaszín felhők közé. 

Igen, végre Dorian és Manon is jelentősebb szerepet kap, nem titok, hogy imádom őket és minden egyes szál miatt, amikben szerepet kaptak, borzasztóan hálás vagyok. Volt, hogy mosolyogtam, elborzadtam, elképedtem, de az biztos, hogy egy percig sem untam és nem volt az bennem, hogy jajj legyen már vége, mert nem, ez nem az a regény, aminek az olvasása közben azt várod, hogy legyen vége, hanem az, amit nem akarsz elengedni, amit nem akarsz hogy vége legyen és ami úgy pörög le a lelki szemeid előtt, mint egy esemény és akciódús film. 

Nemcsak még több mágiát ad, hanem jelentéssel is felruházza a kötetet. Olyan szinten rengeti meg a világodat, hogy nem bírsz magaddal és akarod, sőt szomjazod a folytatást és alig várod, hogy újra belecsöppenhess. Annyira könnyed, dallamos az írásmódja, annyira olvastatja magát a cselekmény, nemcsak emiatt haladsz vele gyorsan, hanem azért is, mert minél inkább beleveszel a sűrűjébe és nem akarsz kilépni onnan. Nemcsak Aelin, Rowan, Dorian, Manon, Aedion kapnak szerepet, hanem mások is, Lysandra, Lorcan, Elide, sőt még Abraxos is. A boszorkánykör és az ilkek is, Maeve és még megannyi más karakter is. Izgalom, letehetetlenség és akció, ezek mind mind kötőelemei a regénynek és ezek nélkül nem lenne az igazi.

S ha még ez sem lenne elég van benne dráma, szerelmek, egymásra találások, beteljesülő vágyak és romantika is. Ami pedig igazán felteszi az i-re a pontot, az a regény utolsó 100 oldala, ami még az eddigieknél is energikusabb, döbbenetesebb és ami olyan előzményekre derít fényt, ami miatt leesik az állad és csak nagy nehezen tudod összekaparni magad a földről, ahova taszít. Nem is tudom mit mondhatnék még, ha nem olvastátok még a sorozatot, itt az ideje. Ha egy igazán lehengerlő, minden oldalon valami újat mutató regényre vágyok ne habozzatok, mert az Üvegtrón sorozat ilyen és kötetről kötetre egyre fordulatosabb, veszedelmesebb és ádázabb. Aki elkezdi, nem tudja megunni és végig magas pulzussal, kisebb nagyobb szívrohamok közepette lehet csak olvasni, hiszen az írónő igazán kitett magáért és úgy érzem nehéz lesz ezt überelni, de alig várom, hogy megtudjam hova vezet a cselekmény, mi lesz a megoldás, mi lesz a romantikával, mi lesz a párokkal és mi lesz a boszorkányok sorsa, mi lesz Dorian sorsa és Aelin vajon lesz elég erős e ahhoz, hogy legyőzze egyszer s mindörökre a végzetét és Maeve ármánykodását?


" - Régi adósságokat és ígéreteket fogok behajtani. Orgyilkosokból, tolvajokból, száműzöttekből és köztörvényes bűnözőkből toborzok hadsereget, és befejezem, ami már oly régen elkezdődött."

" - Eddigi életem során sok királyt ismertem, Dorian Havilliard, de nagyon ritkán akadtam össze olyannal, aki segítséget kért volna, amikor szüksége volt rá. Aki hajlandó volt félretenni a büszkeségét."

" - Mindenre válaszolunk, amire csak akarod, bár továbbra is egy kőszívű rohadék vagy. Lorcan büszke lenne rád - mondta mézesmázos hangon Fenrys."

" - Hiába tett volna a rabszolgájává, én akkor is harcoltam volna ellene. A nap minden órájában, minden lélegzetvételemmel. - Finoman megcsókolta Aelint, és a szájába lehelve folytatta. - Egész életemben küzdöttem volna, hogy visszataláljak hozzád, és ezt már abban a pillanatban tudtam, hogy előbukkantál a valgok sötétségéből, és a lángjaidon át rám mosolyogtál."

" - De tudod, mit mondtam nekik? Azt, hogy fikarcnyi esélyük sincs. - Aedion halkabban folytatta Lysandra fájdalmas, kimerült szemébe nézve. - Mert én foglak feleségül venni - ígérte. - Egy nap. Feleségül foglak venni. Nagylelkű leszek, és megengedem, hogy kiválaszd a napot, még ha tíz év múlva lesz is. Vagy akár húsz. De egy nap a feleségem leszel."

" - Szeretlek. Nincs határa annak, amit adni tudok neked, nincs szükségem több időre. Amikor ez a világ már csak elfeledett porfelleg suttogása lesz a csillagok között, még akkor is szeretni foglak."

" - Már azóta akarlak, hogy először megláttalak Tölgyváldban - mondta Dorian rekedten."



Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 16%-os kedvezménnyel!



2020. augusztus 4., kedd

Marilyn Miller: Küzdj velem



"Emlékszem az első meccsemre. Az ellenfelem úgy kiütött, hogy azt hittem, ott maradok."

*
Két ​ellentétes világ és egy szenvedélyes szerelem. Egy bokszoló, Derek Deckart, aki elismert sportember, és persze igazi nőcsábász. Egy férfi, akit körülvesz a csillogás, akinek mindene megvan, amire egy férfi vágyhat. Az élete azonban teljesen megváltozik, amikor megismerkedik Naomival. Két ellentétes ember, két ellentétes világ, ami bizony hamar megmutatkozik. Naomi nem tudja elfogadni Derek brutális világát. Ám a kettejük között lévő vonzalom annyira erős, hogy a határok, melyek elválasztják őket egy napon elmosódnak. Izgalmas és szenvedélyes szerelem alakul ki köztük és mindkettejük élete megváltozik. Mikor azt hinnék a boldogság örök, a sors közbeszól, és egy tragikus napon minden megváltozik. A boldogság szertefoszlik és álmok hullnak darabokra. És az igazi küzdelem még csak most kezdődik… Feladhatjuk-e az álmainkat, vagy önmagunkat azért, hogy a másik boldog lehessen? Küzdhetünk-e akkor is, ha minden elveszett, amit egykor szerettünk? „Amikor eléred az elérhetetlent a lelked szinte szárnyakat kap. Erősebb leszel, mint valaha, nem lesz olyan, amit ne bírnál ki érte. Mert adjon a Sors újabb és újabb pofonokat, te állni fogod, mert legbelül érzed, hogy érte megéri KÜZDENI!”

Nem ez az első regényem az írónőtől, viszont a Küzdj velem az írónő második nyomtatásban megjelent regénye és ez érződik is. Nem olyan rég megjelent a kötet bővített kiadása, viszont én még az eredetit olvastam el, ami egyrészt vékonyabb és igaza volt az írónőnek abban, hogy kibővíti, mert így első olvasás után is maradtak bennem kételyek, vannak részek, amiket bővebben kifejtenék, de nagyon kíváncsi vagyok, hogy mikre és milyen módon tért ki Marilyn, amint lehet azt is szeretném elolvasni, mert Derek Deckart sosem adja fel és addig küzd, amíg minden tökéletes nem lesz.

Újabban sport lázban égek és égre-földre kutatom a sporttal kapcsolatos szórakoztató irodalmat, azon belül is inkább a romantikusabb-erotikusabb köteteket. Nagyjából tisztába vagyok azzal, milyen eszközökkel és stílusban ír az írónő, viszont a Küzdj velem alatt ez a stílus még nincs kiforrva, emiatt nagyon érdekes volt, ahogy fejezetről fejezetre egyre több információt és tudást kaptam. Nemcsak a boksz világába vezet be, hanem rámutat arra is, hogy hiába tűnik néha az élet túlságosan keménynek, nem szabad feladni. Küzdeni kell, harcolni és addig menni előre, amíg el nem érjük azt, amíg azt nem érezzük, hogy megtaláltuk a számításainkat és azt a jelent, amit élni akarunk. Mind a karakterek, s mind a cselekmény erre épül rá, még akkor is, ha ez az elején nem is látszik. Ahogy elkezdtem olvasni bevallom nem fogott meg annyira, mint amennyire vártam, hiányzott a már megszokott Marilyn feeling, úgy éreztem hogy itt valami nincs rendben, aztán ahogy haladtam előre úgy jött meg az írónő hamisítatlan hangja is, úgy lett egyre több és több a regény. Úgy lett egyre pikánsabb, forróbb, szexibb és lehengerlőbb. Míg eddig a pontig csak pislákolt a láng, ahogy elérte a kellő helyzetet elkezdett lángolni és max fokozaton égni. 

Míg a kötet elején hiányzik a töltőanyag, míg kevés szerepet kapnak az érzelmek (számomra nem volt hiteles ez a gyors egymásra találás, hiányzott az erő és a valódiság belőle), addig ahogy egyre haladtam nemcsak a vonzalom, az erotika része bontakozott ki, hanem az érzelmek is. Amíg először csak bontogatta a szárnyát, úgy kapott aztán erőre és úgy söpört el mindent az útjából. 

A regény cselekménye ezzel szemben már az első oldalaktól brutális, véres, igazi harc, s nemcsak a túlélésért, hanem önmagunkért is. Derek már az első percektől egy igazi vérbeli macsó, aki nem ismeri a nemet és akinek nehéz ellenállni, aki ha padlóra kerül, újra feláll és addig küzd, amíg el nem éri azt, amit akar. Jelen esetben Naomit, aki a regény másik főszereplője. Sajnos vele nem voltam százszázalékosan kibékülve, eleinte egy buta kislánynak tűnt, aztán megismertem és már nem az a kislány volt, aki az első oldalak alatt. 

Igazi amazon, akiért harcolni kell, aki nem adja könnyen magát, akit be kell törni, akit emberként és nem tárgyként kell kezelni. Ezek a tulajdonságok szimpatikussá tették, de sokáig éreztem azt, nem illik a mi bokszoló világbajnokunkhoz. Aztán a kötet egy pontján minden megváltozott és drukkoltam nekik, drukkoltam, hogy ők legyenek az erősek és ne az élet, drukkoltam, hogy az írónő adja meg nekik azt a befejezést, amit megérdemelnek. 

Drukkoltam, hogy a sok szenvedés, önfeláldozás és megtett lépés ne vesszen kárba és legyen meg a jutalma. Igazi érzelmi hullámvasút a regény, tele bukkanókkal, de a fény mindig ott világított az alagút végén, csalogatva minket, ezzel ösztönözve arra, fejezzük be minél előbb, minél gyorsabban és aztán hagyjuk, hadd ülepedjen le a mondanivalója. Amellett, hogy szórakoztató regény, tanulságos is, megtanít élni és küzdeni. 

Igazi túlélőt farag belőlünk, a legjobban hozza ki magából és még így is, hogy jó néhány fejezetet újraírnék, illetve kibővítenék, azt tudom mondani, hogy igenis megérte így elolvasni, hiszen ennél szebben nem is látszódhatna az, honnan is indult az írónő és most hol tart, hova fejlődött. Nagyon szembeötlik, büszke vagyok rá és csak azt tudom mondani, mint eddig. Drága Marilyn, írj és írj, mert ez a te utad. 

Kiadtál már 7 könyvet, olvasók ezrei vannak oda a könyveidért, köztük én is és mindenkinek el kell indulni valahonnan. Derek egy szárnypróbálgatás, aki ha teljesen kiforr nők szíveit rabolja el, na nem mintha így nem, mert az erotikusabb részeknél teljesen meg voltam győződve a hitelességről, de ami az érzelmeket illeti van hova fejlődni.

Összességében úgy érzem egy nagyon szuper, gyors lefolyású regényt kaptam, tele izgalmakkal, veszéllyel, meglepő fordulatokkal, küzdéssel és tenni akarással. Kaptam egy Dereket és egy Naomit, akik nemcsak szöges ellentéte a másiknak, de teljesen más világban is élnek. Míg az egyiknek a gyógyítás a mindene, addig a másiknak a bunyó, a harc és a bizonyítani akarás, de vajon mi történik, akkor ha ez a két szenvedély találkozik? Mi van, akkor ha Derek nem tud mindent úgy elérni, ahogy eddig? Mi van, akkor ha nemcsak a ringben, de az életben is újra és újra be kell dobnia magát, ha újra és újra bizonyítania kell? Vajon lesz elég erős? Vajon mi fog győzedelmeskedni, az erő vagy a szív? Vajon Naomi lesz elég bátor kiállni és harcba szállni önmagával? Vajon egy macsónak és egy összetört szívű lánynak van közös jövője? Vajon lehetnek boldogok? Mi számít, mi magunk vagy a másik boldogsága? A Küzdj velem utazásra invitál, ahol a tét a szívünk, s ahol sosem tudhatjuk, mikor fog darabokra törni, illetve mikor fogja az írónő átdöfni egy késsel, mintha mi sem lenne természetesebb. Harc az érzelmekkel egy olyan regényben, ahol megéri küzdeni, ahol azon múlik a boldogságunk kulcsa, ahol nem számít kik vagyunk, csak az, hogy álljunk a sarkunkra és valósítsuk meg az álmainkat.
"A szemem bedagad és napokig szart se látok. Igen. Anyám mondta, hogy legyek könyvelő, vagy valamilyen irodakukac. De nekem a harc és a küzdelem az életem. Ez hajt, ez motivál. Ez vagyok én, Derek Deckart a Tornádó."

" - És ha igen? Ha Derek a neked való? Őt be kell törni egy kicsit, igazi csődör. Te meg egy elhagyatott kanca vagy."

" - Félted a szíved? Ha nem próbálkozol, nem törik össze a szíved, ez igaz, de magányos marad. A szívünk nem csak vérpumpálásra való! Azért van, hogy szeressünk is vele! Lehet, hogy összetörik párszor, hogy szenvedni fog, de végül boldog lesz!"

" - Igen baszki, egy elcseszett savanyú uborka. Legyél inkább érett barack, melybe érdemes beleharapni, aminek az ízére mindig vágyni fogsz."

" - Az élet kötelei közt pontosan annyit kell küzdeni, mint a ringben! Mert az élet adja a legnagyobb pofonokat! Elbukunk, felállunk! Nem tehetünk mást, mert az akaratunk visz előre mindig. Az igazi harcos nemcsak az öklével küzd, hanem a szívével is."

"Miért? Mert az igaz szerelem mindent kibír. Jöhet bánat vagy öröm, a szívünk mindig csak érte dobban. Azért, aki megváltoztatja az életünket, aki mellett jobb emberré válhatunk."



Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető közvetlenül a kiadótól vagy ide kattintva az írónőtől a bővített változat!

2020. július 30., csütörtök

Hidasi Judit: Egy nap a parton


"Egész furcsa, hogy a munka ünnepén nem kell dolgoznom."

*

Vannak, ​akiknek ki kell várniuk egymást

Edit a legsikeresebb sebész a kórházban. A keze pontos, az időbeosztása feszes, maximalista és tökéletes. Legalábbis mások ezt gondolják róla. Egy baleset azonban mindent megváltoztat. Élete fenekestül felfordul, és megoldásért egy régi barát tengerparti villájába menekül. A mindig precíz és körültekintő nő egy dologgal nem számol: hogy a parton összetalálkozik régi szerelmével. A vonzalom az eltelt hosszú idő ellenére kölcsönös maradt, az élet azonban csavart labdát dob: a férfi házas. Mégis csodálatos napot töltenek el együtt, ami nem maradhat folytatás nélkül… A boldogsághoz azonban, mint általában, most is kacskaringós út vezet. Talán mégis ez a régi szerelem volt az igazi? Vagy az a férfi, aki Editet otthon várja?

Hidasi Judit, a nagy sikerű Aranykör-sorozat után lélekboncolgató, romantikus vizekre evezett. Az Egy nap a parton története jól mutatja az emberi szív kifürkészhetetlenségét, azt, hogy hiába építünk fel egy tökéletes életet, nem véd meg bennünket, ha a sors közbeszól, és váratlan helyzet elé állít bennünket. A szerelem úgy csap le, akár a nyári zápor, és mindent elsöpörhet, amit addig biztosnak és fontosnak hittünk.

Eddig az írónőnek csak a 99 gondolat a szeretetről című kötetét olvastam, ami annyira elnyerte a tetszésemet, hogy már abban a pillanatban, hogy megtudtam lesz egy romantikus, bohókás és nyárias regénye, hogy nekem azt olvasnom kell. Most, hogy már befejeztem az Egy nap a parton olvasását büszkén jelenthetem ki, hogy minden várakozásomat felülmúlta. Őszintén és mindenféle tabu nélkül ír, amit kell kimond és nem riad vissza attól sem, hogy a végsőkig közvetlen és szókimondó legyen.

Olyan érzés olvasni a regényt, mintha leültem volna kávézni az írónővel és elmesélt volna nekem egy történetet, amit papírra akar vetni. Egyszerre volt természetes, ahogy írt az életről, a szerelemről és a végletekről, ami a szívén, az a száján. Ahogy elkezdi az ember az Egy nap a partont nem tud leállni vele, végig érzi azt a különleges hangulatot, ami körülöleli a regényt és a cselekményt. Az írónő nemcsak megírta a tökéletes nyári olvasnivalót, hanem ennél jóval többet tett. Megírta azt a regényt, amire régóta vágytál, hogy megszülessen. Amiről nem tudtad, hogy létezik, de már az első oldalak után bebizonyítja, hogy erre van szükséged. Nemcsak egy teljesen új megvilágításban mutat rá az érzelmekre, de magát az életet és az emberi döntéseket is kritizálja és górcső alá veti. A természetessége mellett velős gondolatokat vet el és hagyja nőni ezeket, hogy a későbbiekben le tudja aratni és azt tudja mondani, hogy igen, megérte elvetni ezeket, ha már csak egy ember is másképp látja miatta a világot és változtat az életén a boldogság eléréséhez. Cselekvésre ösztönöz, egyben számot is vet. Az Egy nap a parton a maga valóságában rombolja le a gátakat és épít a helyükre egy sokkal stabilabb és biztonságosabb hidat, ami végigkísér a boldogság felé vezető úton. A regény nemcsak elgondolkodtató, de megtanít élni, megtanít arra, hogy ne gubózzunk be, ne elégedjünk meg a hétköznapival, ne hagyjuk hogy a megszokott unalmassá váljon. 

Éljünk! Ha ehhez az kell, akkor lépjünk ki a komfortzónánkból és próbáljunk ki új dolgokat. Hidasi Judit ezt a regénye karakterével maximális szinkronban meg is teszi. Kilöki alóla a talajt és arra ösztönzi, hogy változtasson. Érződik egyfajta pszichés légkör is, teljesen levesz minket a lábunkról és együttérzést, szimpátiát vált ki belőlünk. A regény hősnője, Farkas Edit, sebész, akinek az élete látszólag normális és teljesen átlagos. 

A végsőkig maximalista, a munkájának él és a kapcsolata is ehhez mérhetően egyszerű és már - már teljesen kiszámítható. De mi történik akkor, ha egy váratlan esemény mindent a feje tetejére állít és úgy érzi Edit, ez nem az az élet, amit élni szeretne? Mi van akkor, ha a hivatása romba dönti az életet, s mégsem olyan tökéletes, mint ahogy azt ő hiszi? Mi van akkor, ha változásra van szüksége, még ha elsőre nem is akar semmilyen változást? 

Mi történik akkor, ha ez a változás egy új országba, új és régen nem látott emberek közé sodorja? Mi van, ha mégsem zárta még le a múltat és vannak megválaszolatlan, ki nem mondott kérdések? Mi van, ha a lelkiismerete azt diktálja, harcoljon és lássa meg a mában a szépet és hagyja, hadd sodródjon az árral? Mi van ha a múlt bekopogtat az ajtón, de Edit fél kinyitni neki azt? Ezekre és még sok kérdésre keresi a választ az írónő. 

Elrepít minket Olaszország csodás vidékére, a partra és addig-addig építi a regény vázát, amíg már csak a színtiszta őszinteség és a kecsegtető holnap marad. A regény legnagyobb tanulsága is Grado városában ér utol minket, ahol nemcsak egy rég eltemetett érzés tör felszínre, hanem a múlt is vissza-vissza köszön, régi ismerősként fogad és nem engedi, hogy hagyjuk elmenni azt. Az Egy nap a parton rámutat arra, hogy nem lehet mindent elrendezni és nem is kell, néha pont az tesz jót nekünk, ha sodródunk az árral és hagyjuk, hogy csak úgy megtörténjenek velünk a dolgok. 

Lírai hanggal, a maga sajátos stílusában Hidasi Judit elvarázsol minket és ráébreszt az élet igazi szépségre. Maga a cselekmény hol ostromolja a vizet, hol épphogy mossa a partot, de az biztos, hogy velős, gondolatba ejtő és az utolsó utáni pillanatig az igazságot tárja eléd. Nemcsak Edit vesz részt egy mindent megváltoztató kalandban, hanem te is. Felülsz arra a bizonyos vonatra, s leszállva egy teljesen új ember lép le róla. Formál, alakít és a legjobbat hozza ki belőled. Nemcsak Editre helyezi a hangsúlyt, hanem rád is.

Ami a szerkezetet illeti, minden egyes fejezet elején egy a szövegből kiragadott mondat adja meg az adott hangulatot, ezek hol viccesek, hol elgondolkodtatóak, hol pedig egyszerűen csak egy frappáns mondat, ami megragadja az ember figyelmét. A regény emellett végig hozza a mediterrán hangulatot, a lelki vívódás küzdelmeit, de szórakoztat és ki is kapcsol. Légy részese te is Edit utazásának, ismerd meg a Villa del Grado dolgozóit, tölts el egy nyarat az olasz tengerparton és engedd magad sodródni az árral. Ismerd meg egy sikeres sebész megpróbáltatásait, engedd közel magadhoz és nézd meg mi sül ki abból, ha a múlt előlép és a jelenné válik. Hidasi Judit az Egy nap a parton című regényével valami újat rak le az asztalra, valami egészen egyedit, amit nemcsak a szép borító miatt olvasol el, hanem a tartalma és a mondanivalója miatt is.
"Talán lehetne másként is eltölteni egy szabadnapot, de engem pillanatnyilag egy hatalmas alvás, pizza, kóla és egy jó sorozat repít mennyekbe."

"Piruló tinik találkozása a gimi büféjében a matek-és a nyelvtanóra között? Bámulnak egymásra, mint két párzásra készülő madár."

"Hát, Mucikám, nem fenékig spagetti és cannelloni az élet, ha házakat veszel a mediterrán vidéken."

" - A pasid mit szólt ehhez, hogy egész nyárra leléptél?
  - Háát...
  - Van pasid, nem?
  - Háát...
  - Na, majd itt lesz.
  - Háát...
  - Ez Olaszország! Itt mindenki szerelmes!"

" - Ha tényleg változtatni akarsz, akkor hagyd egy kicsit az életet áramlani körülötted. Ne akarj mindent megoldani. Csak egy kicsit."



Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!

2020. július 29., szerda

Sarina Bowen & Elle Kennedy: Him - Ez a srác


"A kávézóban elég hosszú a sor, de tudom, hogy még így is időben odaérek a pályára."

*

Ők ​ketten nem egy csapatban játszanak. Vagy mégis? Jamie Canning sosem jött rá, miért veszítette el a legjobb barátját. Négy évvel ezelőtt a tetovált, nagyszájú, szabályszegő szobatársa minden magyarázat nélkül kizárta őt az életéből. Oké, tizennyolc éves korukban a nyári hokitábor utolsó éjszakáján tényleg furán alakultak köztük a dolgok. Csak egy kis részeg hülyülés volt. Senki sem halt meg. 
Ryan Wesley már nagyon megbánta, hogy annak idején belerángatta a nagyon is heteró barátját egy fogadásba, ami próbára tette a barátságukat. Most, hogy a z egyetemi csapataik egymás ellen játszanak a nemzeti bajnokságon, végre lesz alkalma bocsánatot kérni. De elég egy pillantást vetnie a srácra, akiért időtlen idők óta odavan, és a fájdalom erősebb, mint valaha. 
Jamie régóta vár válaszokra, de ehelyett egy újabb kérdést kell megfejtenie: vajon egy együtt töltött éjszaka tönkretehet egy barátságot? És ha nem, mi a helyzet hat, együtt töltött héttel? Amikor Wesley megjelenik a táborban, hogy egy újabb forró nyáron át együtt edzősködjenek, Jamie-nek sok mindenre rá kell jönnie a régi barátjával kapcsolatban… és magával kapcsolatban is.

Amióta elolvastam Sarina Bowentől a Keserédest és Elle Kennedytől az Off-Campus és a Briar U első részét, azóta érdekel, hogy vajon ők ketten együtt mit hoztak össze. A Him nagyon régóta a TBR listámon van és most végre 3 kedves lány noszogatása után, eljutottam odáig, hogy el is olvassam. Egyáltalán nem csalódtam és alig várom a második részt, ami pont a napokban került fel a KMK oldalán az előkészületben fül alá. Nagyon nagyon várom és hülye voltam, hogy eddig nem adtam esélyt Wesnek és Jamie-nek, de ki gondolta volna, hogy ennyire jó lesz??

Imádom a hokit, igaz csak nézni, én a jégen sem bírok megállni, korizni nem tudok, de mégis valami miatt *khmm Off-Campus* vonz a jég és a hokijátékosok világa. Az M/M szállal sincs semmi bajom, hiszen jó pár igényes és szépen megírt meleg regénnyel volt már dolgom és a Him az egyik legkiemelkedőbb alkotás, amit valaha olvastam. Könnyed, szórakoztató, ha kellett annyira vicces volt, hogy csak mosolyogtam és nevettem a szövegen. Nagyon nehéz megállni, hogy egy-egy résznél ne vigyorogjon össze-vissza az ember és ne üljön ki az arcára az az érzelem, amit épp ad a kötet. Már az első fejezetek után éreztem, hogy kedvenc lesz és az is lett. Imádtam, de tényleg. Minden egyes szavát, megmozdulását, a cselekményt, a karaktereket, a regény mozgatórugóját és a szerelmi szálat is. Nemcsak a borító szexi, hanem maga a regény is. Romantikával és erotikával túlfűtött, de inkább az erotika dominál és a szex. Ennyire jól megoldott szexjeleneteket rég olvastam és hiába vagyok hetero, nagyon szemléletes és élvezetes mind a kötet nyelvezete, s mind a mögöttes tartalom is, hiszen a két írónő nemcsak megírt egy regényt, hanem tartalmat is adott neki. 

Felruházta tulajdonságokkal és elvetett benne alapvető problémákat, amiket aztán a kellő helyeken kibontakoztatott. Mint az eddigi Elle Kennedy regények ez is gyorsan olvasható, humoros, szexi, egy nap alatt befalod, mert nehéz letenni és még utána is sokáig veled marad. Nem tudom, hogy pontosan hogyan is oldották meg az írónők a közös munkát, de ne hagyják abba, mert zseniális amit összehoztak. Adtak nekünk két karaktert, akik egyediek, akik szerethetőek és akikért lehet drukkolni. 

Igaz, ez még csak az első rész, de én már most érzem, hogy a második is hasonlóan imádnivaló, csodálatos és remek lesz. Nem gondoltam volna, de nagyon de nagyon megvett magának. A karakterek, mind Wes és mind Jamie igazi egyéniségek, ugyanolyan problémákkal küzdenek, mint mások, viszont a többi Briares sráchoz képest érettebbek és felelősségteljesebbek. Nagyon úgy néz ki, hogy nem tudok szabadulni ebből a hokis világból, de igazán nem is akarok. 

Az M/M szál egyszerre volt profi, édes és hangulatos. Nem volt túl sok, nem volt idegen és nagyon is átjönnek az érzelmek, a dilemmák és a két karakter közötti szikra, a láng, ami csak arra vár, hogy kibontakozhasson és felperzselje a lapokat és az olvasó lelki világát. Ami pedig magát a cselekményt illeti. Hol harcias, hol gyengéd, hol vágyakkal fűtött, hol pedig gondolkodóba ejtő és egy teljesen új szemléletet mutat be. Ugyanúgy hangsúlyt helyez az elfogadásra, mint a családtagok és a külvilág nyitottságára és elfogadására. 

Nemcsak a jó oldalát, az elfogadó oldalt mutatja be, hanem a beszűkült, fejlődni és elfogadni nem képes oldalt is. Viszont legnagyobb örömömre az elfogadásra szentel több időt, emiatt csak néhol jelentkeznek viharfelhők, és az írónők meghagyják azt a fülledt és lenge hangulatot, ami végigkíséri a regényt. Imádtam, ahogy a hoki mellett az emberi kapcsolatok, önmagunk megismerése és a szeretet is helyet kap. Nemcsak dobálózik a szavakkal, hanem tettekkel és megnyilvánulásokkal alá is támasztja. 

Maga a szerelmi szál hiteles, édes és a maga nemében egy beteljesülés is. Wes és Jamie nemcsak kilépnek a saját kis világukból, hanem egy újat is építenek. Érzelmek és vágyak csatája, ahol a végén csak egy nyertes lehet. Vajon a szív vagy az ész fog diadalmaskodni? Vajon lesznek elég erősek ahhoz, hogy együtt maradjanak vagy valami visszatartja őket? Vajon van e jövője egy meleg hokisnak a szakmában vagy nehézségek fogják keresztezni az útját? Az utóbbi kérdésre a választ úgy igazán csak a második részben kapjuk meg, de amit sugallnak az írónők a kötet végén számomra nagyon kecsegtető és hiszem, hogy a kezdeti szerencse széria megmarad a második kötetre is.

Ami pedig magát a kötetet, mint egységet illeti... Nem mondom azt, hogy annyira meglepődtem azon, hogy tetszett, mert éreztem, hogy tetszeni fog, de arra nem számítottam, hogy új kedvenc hokis M/M könyvet avathattam. Ha szeretitek a sportot és elmerülnétek egy olyan történetben, ahol nem hetero párosról olvashattok és nyitottak vagytok az újdonságra, nem zavar titeket a szókimondó szöveg és az őszinte érzelmek sokasága, akkor bátran ajánlom nektek a Him-et, hiszen amilyen kétségek közötti is az első pár oldal, úgy építi fel a két írónő a továbbiakban a cselekményt és merül el a sűrűjében. Mindemellett persze vannak hullámvölgyek, fájdalmasabb részek is, s nemcsak vidámság és derű a kötet, de ezek mind eltörpülnek a karakterek és a cselekmény mellett, hiszen Wes a női olvasók szívét is megdobogtatja, Jamie pedig igazi meglepetés, egy srác a múltból, akinek barátnője van és aki már az első gondolatai után bogarat ültet az olvasók fülébe. Két srác, két személyiség, egy tábor, egy nyár és minden a feje tetejére áll. Pörögj fel és engedd, hogy Wes és Jamie vezessen az úton.
"Basszus! Mint a kígyó, aki odalöki az almát Évának. Vagy inkább banánt..."

"Korábban azt mondtam Jamie-nek, hogy seggfej, de ez baromság. Én vagyok az, aki szerelmes a legjobb barátjába, de megjátssza magát."

"Én leszek az élő svédasztala. Jamie Canningnek fogalma sincs róla, mekkora hatalma van felettem."

"Eddig miért nem mondta senki hogy a prosztata egy mágikus erogén zóna, amitől unikornisok és orgazmustündérek táncolnak körülöttem?"

" - Nem hibáztatnálak, ha rosszulesne. Figyi, ez a srác csak csak féltékeny volt, de néhányan tényleg állati szemetek tudnak lenni. Amit te meg én csinálunk éjszakánként, az néhány helyen konkrétan illegális."

"Álló farokkal utazni baromi nehéz manőver. Talán úgy kéne tekintenem a szerszámomra, mint valami mentőmellényre, vagy akár evezőre, mert egy ilyen hosszú, kemény rúddal akár egy istenverte kenut is el lehetne vezetni."



Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 16%-os kedvezménnyel!


2020. július 27., hétfő

Holly Miller: Álmomban már szerettelek


"Joel, borzasztóan sajnálom! Hihetetlen, hogy így találkozunk..."

*

Mernél szeretni, ha tudnád, hogy mi lesz a kapcsolat vége? Joel fél a jövőtől. Gyerekkora óta kísértik a szeretteit megjelenítő álmok: látomások arról, hogy mi fog történni, legyen az jó vagy rossz. Az álmok megelőzésének egyetlen módja, hogy a szeretett lénytől távol tartja magát. Megfogadta, hogy soha többé nem lesz szerelmes. Callie képtelen elengedni a múltat. Amióta a legjobb barátnője meghalt, elveszettnek érzi magát. Tudja, hogy sokkal ösztönösebben, sokkal felszabadultabban kellene élnie. Csak azt nem tudja, hogyan találjon vissza régi énjéhez, amely mert nagyot álmodni. Joelnek és Callie-nek egyaránt megvan rá az oka, hogy megtanuljanak a mában élni. És noha nem kifejezetten keresik egymást, találkozásuk pillanatától mindketten érzik, hogy hatalmas fordulat következett be az életükben.
Aztán egy éjjel Joel Callie-vel álmodik, és az álomban megjelenik legnagyobb félelme. Ekkor mindketten döntéshelyzetbe kerülnek: együtt maradnak-e annak ellenére, hogy tudják, mi lesz a sorsuk? És ha egyikük napjai menthetetlenül végesek, létezik-e olyan élet a számára, mint ami járna is neki? Képesek befolyásolni az életük alakulását, vagy ami meg van írva számukra, azon nem lehet változtatni? A két főszereplő, Joel és Callie által elmesélt Álmomban már szerettelek Holly Miller magával ragadó és felejthetetlen, romantikus debütáló regénye a szeretethez szükséges bátorságról, kiváltképp akkor, amikor úgy gondoljuk, hogy tudjuk, mi lesz a szerelem vége.


Én is részt veszek az Álomgyár kiadó megjelenési kampányában, emiatt előolvashattam az Álmomban már szerettelek kötetet és azt kell, hogy mondjam, nagyon sokat adott, igaz nem hasonlít egyik eddigi olvasmányomra sem, viszont van benne valami szívfájdítóan gyönyörű, ami a lapokhoz szegezett és nem engedett el.

A kötet azt kérdezi, hogy mernél e szeretni, ha tudnád mi lesz a kapcsolat vége? Kapásból rávágnám, hogy nem, de aztán jobban belegondol az ember és rájön, hogy ezt nem ő irányítja, nem ő mondja meg a szívének kit, mikor és miért szeressen. Nem mondja azt, hogy nem, ez nem lesz jó, ne szeress, mert ez nem így működik. Nem tudod kontrollálni, hogy ki iránt érzel többet, viszont azt tudod befolyásolni, hogy engedsz e ezeknek az érzelmeknek vagy hagyod, hogy az enyészeté legyen. Holly Miller egy érzelmes utazásra invitál, ahol a szemek nem maradnak szárazon és ahol a tét nemcsak a boldogság, hanem a jövő elfogadása és a másik elengedése. Nagyon sok kérdés felmerült bennem, mialatt olvastam, a legfontosabb mégis az, hogy vajon ha én lennék Joel helyében engednék az érzelmeknek vagy strucc módjára hátat fordítanék neki és élnem tovább az életem? Nemcsak velős gondolatokra ébreszt rá a kötet, hanem egy nem hétköznapi, már - már túlságosan is fájdalmas, megindító szerelmet bontakoztat ki a lelki szemeim előtt. Maga a regény lassan indul, az első pár fejezet nem igazán győzött meg, de ahogy egyre jobban haladtam benne úgy jöttek az újabb és újabb érzések és gondolatok, amik egy teljesen új mederbe sodortak, megmutatták, hogy van erő ebben a regényben, nem hiába van a kampány, nem hiába vették már most meg annyian a kötet jogait. 

Igen, erős, ugyanakkor, ahol az kell gyengéd is. Végig fogja a kezed, nem hagyja hogy eltévedj, az érzelmeket maximálisan átadja. Nemcsak rávilágít az igazi szeretetre, hanem kész érvekkel alá is támasztja azt. Kellemes, ugyanakkor szívbemarkoló is. Egy szerelem, ami megtörtént, de vajon akkor is engedte volna Joel, ha tudja mi lesz a vége? Joel és Callie kapcsolata oldalról oldalra bontakozik ki egyre jobban. Míg a kezdeti nehézségeket legyőzik, ki tudja mi hoz számukra a sors. 

A karakterek nemcsak szöges ellentétei egymásnak, hanem a mágnes két ellentétes pólusa, hiszen hiába vonzzák egymást, ha aztán mint a mágnes taszítják a másikat az ellenkező irányba. Míg Joel egy magának való fickó, sajátos életfelfogással, addig Callie egy szabad lélek, akit gúzsba kötnek a múlt árnyai, a megszokottság és a megfelelni akarás. Nem mer kilépni a komfortzónájából, kapaszkodik belé, s ki tudja ez hova fog vezetni. Vajon emiatt megéri szeretni a másikat, ha nincs közös jövőjük? Vajon megéri a sok fájdalom? 

Minden kiderül az Álmomban már szerettelek kötet alatt. Érzelmek, viaskodás, fájdalmak, az élet megmagyarázhatatlan eseményei, a sors és az álmok erős szövetsége. A regény tele érzelmekkel, bonyodalmakkal és visszafordíthatatlan pillanatokkal. Szívszaggató, ugyanakkor reménnyel átitatott is, hiszen mindig megvan az esélye annak, hogy a dolgok jóra fordulnak. Vajon Callie és Joel kapcsolata is jóra fordul? Vagy egymástól távol éri utol őket az élet? 

Az Álmomban már szerettelek egy olyan regény, ami nemcsak addig marad veled, amíg olvasod, hanem utána is. Végigkíséri az életed, ha kell támogat, de az biztos, hogy nem tudod majd kiverni a fejedből. Amit sikerszerzők tömkelege ajánl az csak jó lehet és ez a regényre is határozottan érvényes. Még én is, akinek kőből van a szíve, megszenvedtem, átadtam magam az érzéseknek és hagytam, hadd száguldjon a maga tempójában. 

Nemcsak megmozdít benned valamit, de ösztökél is, hogy élj. Hogy nem számítanak a bukkanók és a fájdalmak, addig amíg örömteli pillanatokat élhetsz át, amíg van miért felkelni másnap, ami miatt boldogabbnak érzed magad. Igen, a kötet eleje lassan csobogó patak, de aztán olyan gyorsan véget ér, hogy ha kell fennmaradsz hajnalig, csak azért hogy megtudd mi lesz a két főszereplő sorsa, hogy megtudd tényleg olyan véget ér, mint amire számítasz, vagy teljesen ledöbbent és sokkol? 

Az egyszer biztos, hogy minden ébren töltött pillanat, maximálisan kifizetődő, hiszen a lelkedet érinti meg a kötet és a szívedet markolja meg. Aki egyszer elkezdi annak nincs kiút, beszippantja a kötet és a végén fájdalmak közepette ereszti el. De még utána is úgy érzed, kellett ez, hiszen általa több lettél. Ami magát a történetet illeti, egyszerre van ereje, egyszerre sodor el, egyszerre húzza ki alólad a realitás talaját és egyszerre ad leckéket az életről. Habár a történet fikció, azok az érzések és sugallatok, amit ad, nagyon is valósak. Valós és brutális erővel talál el. Eltalál, megsebez és a végsőkig elmegy azért, hogy érezd Joel és Callie szerelmének gyötrelmes, ugyanakkor gyönyörű történetét. Az írónő a debütáló regényével nemcsak felkerül a toplisták tetejére, hanem meg is hódítja a szíveket és alig várod, hogy valami újjal rukkoljon elő és újra kápráztasson el. Bátran vedd kézbe, nem fogsz csalódni. Érzelmes utazás az álmok és a valóság talaján. Ami a kötet végét illeti, zsepit elő, mert szem nem marad szárazon utána. Már - már túlontúl tökéletes, az amit az írónő letett az asztalra, de ez ne riasszon el senkit, hiszen nagyon szépen van megírva, hihetetlenül olvasmányos a történet vezetése, nehéz letenni és beeszi magát az olvasók szívébe. Tökéletes kikapcsolódást nyújt, ha tartalmasan akarod eltölteni az idődet és készen állsz az érzelmek befogadására.
"Harmincnégy éves vagyok, és felmondják az albérletemet. Na, ha valami, akkor ez a legjobb mentség arra, hogy az ember megegyen egy fél liter fagyit!"

"De ami miatt a legnagyobb élvezet Callie alatt lakni, hogy reggelente árad a metálballada a fürdőszobájából. Döbbenetesen pocsék a hallása, ám rájöttem, hogy ez egyáltalán nem zavar. Kiderül, hogy kimondottan jólesik erre az egyedi és harsány disszonanciára ébredni."

" - Nem kell hibátlannak lenni azért, hogy az ember szerethető legyen."

"Mert a szeretet nem a könnyebb út választásáról, az egyszerű megoldásokról szól, hanem a kemény feladatokról, a nehéz döntésekről, az önfeláldozásról, amit az ember valójában nem akar megtenni."

" - Te azt hiszed, hogy fel kellene adnom, igaz? Hogy engedjem Callie-t a maga útján, hogy találjon valakit, aki boldoggá teszi. Ezt szokták mondani, ugye? Ha szeretsz valakit, engedd el!"



Ha te is elolvasnád az alábbi helyeken megrendelhető!
Álomgyár Könyvesboltok

Book24
Bookline
Libri
Líra

2020. július 21., kedd

J. K. Rowling: Harry Potter és az elátkozott gyermek


"Nyüzsgő, zsúfolt pályaudvar tele emberekkel, akik mind igyekeznek valahová. A tülekedés közepette két jókora madárketrec zörög egy-egy megrakott kofferkuli tetején."

*

Tizenkilenc ​évvel a roxforti csata után…

Harry Potter élete sosem volt könnyű – és most sem az, amikor a Mágiaügyi Minisztérium túlhajszolt dolgozójaként, férjként és három iskoláskorú gyermek apjaként kell helytállnia. Miközben Harry a múlttal viaskodik, kisebbik fiának, Albusnak is meg kell küzdenie a reá nehezedő családi örökséggel. A múlt és a jelen vészjósló összeolvadása azzal a ténnyel szembesíti apát és fiát, hogy a sötétség néha egészen váratlan helyekről támad. A Harry Potter és az elátkozott gyermek, J.K. Rowling, John Tiffany és Jack Thorne új műve, a nyolcadik Harry Potter-történet, egyszersmind az első, amit színpadon hivatalosan bemutattak. Színpadra írta: Jack Thorne.

Ez a könyv, amely a színházi próbák szövegkönyvének különleges kiadása, lehetővé teszi, hogy azok is nyomon követhessék Harry Potternek, valamint családjának és barátainak sorsát, akik nem látták a darabot. Az ősbemutatóra 2016. július 30-án a londoni West Enden került sor. A Harry Potter és az elátkozott gyermeket elsőként a Sonia Friedman Productions, Colin Callender és a Harry Potter Theatrical Productions vitte színre.

Nagyon vegyes érzéseim vannak a kötettel kapcsolatban. Sokáig gondolkodtam rajta, hogy írjak e egyáltalán róla, vagy csak rakjam vissza a polcra és felejtsem el, hogy létezik vagy írjak és minden, aki nyomja a szívemet adjam ki magamból. Végül az utóbbi mellett döntöttem és hát, próbálok spoiler nélkül írni, de nem ígérek semmit.

Kezdjük azzal, hogy nem szoktam színdarabokat, szövegkönyveket olvasni. Emiatt elsőnek furcsa volt olvasni, de aztán belejöttem és elég hamar végeztem vele, mert olvastatja magát, könnyű megérteni, könnyű a nyelvezete és sokkal pörgősebben lehet vele haladni, mint egy regénnyel, de amiatt, hogy nem regény, nekem kevés volt a kitöltőanyag, hiányoltam a leírásokat és azt hiszem, egy-egy próbának jó, de nem leszek a műfaj nagy rajongója. Viszont érdekes volt megtapasztalni, hogy van ilyen is. De nem tudom, hogy bele merjek e kezdeni a Legendás állatokba, azt hiszem kell egy kis idő, mire újra megpróbálkozom ezzel az írásmóddal. Magával a történettel több problémám is akadt, egyfelől nem sok értelmét láttam a cselekménynek, annak hogy több, mint 20 év után újra megforgassa bennünk az írónő a kést. Ami halott, az maradjon is az. Nem jó dolog bolygatni a múltat, mert bizony kihatással lehet a jövőre. És nem igazán voltam elragadtatva attól, amit kaptam. Aztán ott van Albus és Scorpius barátsága, ami miatt mégis van értelme esélyt adni az Elátkozott gyermeknek. Imádtam róluk olvasni, arról nem is beszélve, hogy Draco is több szerepet kap, mint a 7 kötetben összesen, ami azért bosszantó. 

S ha már bosszantó, akkor amellett sem tudok elmenni szó nélkül, hogy Harry mennyire idegesítő és idegtépő volt. Komolyan mondom, akik eddig kedvelték, azok is meginognak a kötet miatt. Én sose kedveltem különösebben, és ezután sem valószínű, hogy kedvelni fogom. Viszont a végére javult valamelyest a helyzet, bár így sem vagyok megelégedve teljesen. Hiányzik valami a kötetből, ami azzá teszi a Harry Potter világot, ami. 

Nem mondanám azt, hogy ez a 8. rész, mert nem, a sorozat 7 részes és ez a forgatókönyv egy írónő unatkozásának a tökéletes példája. Nem tudok mást mondani rá. Nem varázsolt el, nem vett le a lábamról. Csak azért tudtam végigolvasni, mert érdekes Albus és Scorpius, na meg jó volt újra látni Dracot, bár az írónő itt sem kíméli, nem értem miért, de legalább szerepet kapott. Ha nagyon akarnám csillagozni, akkor 3 csillagot adnék rá, max 3,5 de azt is a már említett 3 karakter miatt.

Amúgy meg a cselekmény nem valami erős, nincs benne semmi extra, ami arra venne rá, hogy újra olvassam, mert ez a kötet tipikusan az a kötet, amit egyszer elolvasol és ennyi.  Sajnálom, hogy nem nyerte el a tetszésemet, viszont az a tudat vigasztal, hogy nem vagyok egyedül. Sokaknak nem tetszik és meg tudom érteni őket. 

Gyenge és nem a megszokott vonalat hozza. Hiába vannak a szereplők és hiába ismert a helyszín, hiányzik belőle az erő és a varázslat. Talán, ha rendesen ki lenne dolgozva és rendesen regény formában lenne megírva, más lenne a helyzet, de így sajnos nem. De nem tudom azt mondani, ne olvassátok el, mert valamilyen szinten mégis kapcsolódik a világhoz és ad egy icipici pluszt, bennfentes infót, de sokat ne várjon senki a kötettől. De hogy ne csak azt emeljem ki, mi volt a rossz benne, ezért elmondom, hogy mi miatt folytattam és nem hagytam abba pár oldal után. Azt kétség kívül ki tudom jelenteni, hogy olvasmányos, van benne egy minimális izgalom, néhol még vicces is, főleg a beszólások. Igen, Draco a régi, nem hazudtolja meg önmagát és vannak olyan idézetek is, amik önmagukért beszélnek, tanácsok, amiket jó, ha megfogadsz. Ha el tudsz vonatkoztatni attól, hogy nem kapcsolódik szorosan a 7 regényhez, akkor élvezetes is tud lenni.
"HERMIONE: De olvasatlan papírok így is vannak. Azokban pedig érdekes dolgok... Hegyi trollok böklencháton vágtatnak keresztül Magyarországon. A görögöknél óriások gázolnak át a tengeren, a hátukon szárnyas tetoválás. A vérfarkasokat meg mintha elnyelte volna a föld..."

"ALBUS: Meg fogom csinálni, Scorpius. Muszáj megcsinálnom. És te is tudod, meg én is, hogy nagyon el fogom szúrni, ha nem jössz velem. Na, gyerünk!"

"DRACO: Előveszed a régi előítéletedet a Sötét Jegyek viselőkkel szemben, Potter?"

"DRACO: Lehetsz hős és lehetsz megmentő, de az én családomat egész életedben átokként sújtod, Harry Potter."

"DRACO: Tom Denem nem jött vissza a sötétségből. Így Tom Denemből Voldemort nagyúr lett. Lehet, hogy a fekete felhő, amit Goron látott, Albus magánya. A fájdalma. A haragja. Ne veszítsd el a fiad, Harry. Megbánod, ha elveszíted. És ő is megbánja. Mert akár tudatában van most, akár nem, szüksége van rád - és Scorpiusra."

"DRACO: Pörögj fel, öreg harcos!
HARRY: Egyidősek vagyunk, Draco.
DRACO: De én jobban tartom magam."

"DRACO: Tudod, mit szerettem a legjobban édesanyádban? Hogy mindig segített nekem fényt találni a sötétségben. Kevésbé - milyen szót is használtál? - nyomasztó hellyé tudta tenni a világot, legalábbis az én számomra."

"SCORPIUS: A sajnálat biztató kezdet, Albus, olyan alap, amire palotát lehet építeni: a szerelem palotáját."



Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 10%-os kedvezménnyel!