2019. december 1., vasárnap

Elle Kennedy: The Chase - A hajsza


" - Ez valami vicc? - meredek az öt vádaskodó lányra."

*

Az ellentétek tényleg vonzzák egymást?

Más magyarázatot nem látok rá, miért vagyok úgy oda Colin Fitzgeraldért. Általában nem vonzanak a kivarrt, videojáték-őrült kocka izomagyak, akik lököttnek és felszínesnek tartanak. És az előítéletei mellett az is ellene szól, hogy a bátyám haverja.
És hogy a barátja belém van zúgva.
Ja, és említettem már, hogy lakótársak vagyunk?
Nem, mintha számítana. Fitzy egyértelművé tette, hogy nem érdeklem, holott úgy szikrázik köztünk a levegő, hogy félő, leég tőle a házunk. Én sosem voltam az a fajta lány, aki fut egy pasi után, és nem most fogom elkezdeni. Épp elég gondot okoz nekem az új suli, a seggfej tanárom és a bizonytalan jövőm. Ha a szexi lakótársamnak végre megjön az esze, és rájön, mit szalaszt el…
…tudja, hol talál.
Az őrjítően jó Off Campus sorozat spin-off kötete.
Önfeledt órákat akarsz és egy ragyogó olvasmányt? Megtaláltad.
Szerezd meg magadnak!

Ismeritek azt az érzést, amikor együltő helyetekben olvastok el egy könyvet, mert nem tudtok szabadulni a bűvköréből? A hajsza tipikusan ilyen. Elkezdtem és nem bírtam letenni, faltam a könyvet, de szó szerint. Mindegy volt, hogy reggel van vagy délután és lenne mit csinálni én csak olvastam és olvastam, amíg el nem érkeztem az utolsó oldalig. Eddig az összes Elle Kennedy könyvet így faltam, szóval valamit nagyon tud az írónő.

Zseniálisan ír, a karakterek karakánok, viccesek, egyediségek. A cselekmény pergő, szexi, piszkos, buja. Minden ami egy jó regényhez kell. Imádom. És nem baj, hogy már előtte is ezt mondtam az Off-Campusnál, de a Briar U-nál is csak azt tudom mondani, hogy enyhíti az éhséget, szórakoztat, kikapcsol, transzba ejt, magával ragad, beléd eszi magát és addig nem ereszt, amíg az összes magyarul megjelent Elle Kennedy könyvet el nem olvasod. Már az Off-Campusnál is éreztem a különlegességet, és ez még inkább előjön A hajszánál is. Igaz, hogy az eredeti sorozatban csak a második részig jutottam és még kettő hátra van, de így is nagyon élvezetes, bár azért minimálisan található benne spoiler az utolsó két részre nézve, de nem baj mert nem akkora csattanó, ami megölné a cselekményt. Valamilyen szinten éreztem és tudtam, hogy tetszeni fog a regény, na de arra nem számítottam, hogy egyenesen odáig leszek érte és imádni fogom minden egyes sorát, az oké, hogy kétszer ezt megcsinálta az írónő, hogy oda szegezett a lapokhoz és egy nap alatt elolvastatta velem a kötetet, na de hogy 3x?? Ahhoz már nem kis tehetség szükséges. Ha akarnék sem tudnék negatív dolgot írni, hiszen egyenesen rajongok Elle hokisaiért. Olyannyira, hogy már ki is néztem pár hazai meccset, amit szeretnék megnézni. Ki tudja lehet, hogy a végén akkora drukker leszek, hogy egy szexi hokis pasit is sikerül beújítani. Nem ellenezném az biztos.

De visszatérve a regényre már az első oldalaktól kezdve forrt a hangulat, jöttek-mentek az adok kapok civakodások, szemétkedések, érzelem elfojtások és a szokásos perzselő hangulat. Bátran ki merem jelenteni, hogy Elle Kennedy nemcsak egy kötet alatt képes varázsolni, hanem minden egyes új sztorijánál. Az biztos, hogy célom még idén elolvasni a fennmaradó hokis történeteit elolvasni, ha törik, ha szakad én biza decemberben bedarálom. Igazi drukkerré és fanatikussá váltam olvasás alatt és nemcsak a történet iránt rajongok, hanem a szereplőkért is. Amellett, hogy szexi, vicces, pikáns, pajzán és mocskos komoly aggályokat és sztereotípiákat is boncolgat.

Adott egy srác, akinek a szülei nem éppen a legjobb szülők voltak, és emiatt a gyermekkor sem olyan fényes. És adott egy gazdag családból származó lány, aki még szőke is emellett és a legtöbb ember lenézi és ostobának tartja, s jön még emellé egy tanulási nehézség és bumm megszületik a kocka, tetovált hokis és a nehézségekkel küzdő hercegnő meséje. Viszont ebből az alapból kiindulva olyan ütős regényt írt azt írónő, hogy azta.

Minden elismerésem. Talán ez az eddigi legjobb regénye az írónőnek, amit olvastam tőle. Egyszerre hozza elő a fiatalkori emlékeket és egyszerre kelt benned vágyakozást. Egyszerűen zseniális és letehetetlen. A sztori erős, céltudatos, tudja hogy hova akar kilyukadni, nincsenek üresjáratok, megállíthatatlanul halad és nincs az az isten, aki képes lenne megálljt parancsolni neki. Summer egy igazi egyéniség, szépség és maga a megtestesült baj. A fejezetei hol érzelmesek, bizonytalanok vagy éppen mocskosak, de emellett szókimondóak és lehengerlőek. Fitzybe már az első találkozás alkalmával beleszerettem. Én is szeretnék egy full kocka, szexi hokist magamnak.

Még csak kockának sem kell lennie, csak legyen szexi és Fitz az egész kötet alatt szexi, de azért néha bunkó, szemét és seggfej is. Viszont ott lapul emellett a figyelmesség és a saját érzelmei alól való menekülés is. Nem unatkoztam az ő fejezetei alatt sem az biztos. Néha annyira imádtam, olykor meg olyan szívesen megpofoztam volna, hogy az nem igaz. Maga a kötet igazi érzelmi hullámvasút, tele jobbnál jobb eseményekkel, vitákkal, bizonytalansággal és kellő mennyiségű romantikával és szexszel.

Ha egy fejezet izgalmasan kezdődött, akkor tuti, hogy izgalmas is lett a vége. Egy unalmas vagy éppen vontatott rész sincs benne, végig fenntartotta a figyelmemet, ha kellett megnevetettet és a legtöbb esetben hatalmas vigyorral az arcomon olvastam a sorokat. Igazi jókedv kerített hatalmába és nem bírtam letörölni a fejemről azt az örömöt, amit A hajsza olvasása okozott. És igen Summer és Fitz története maga a hajsza, hiszen Fitz egyik megismert hokishoz sem hasonlít és Summer is egyedülálló. Néha kicsit szeleburdi és hebrencs, de így szerethető. Aztán ott van a cselekmény, ami ezerrel pörög, újra és újra csak elvarázsol, levesz a lábamról és kínoz is egyben. Nem titok, hogy összejön a két főszereplő, hiszen egy Elle Kennedy regényről van szó, na de az odáig megtett út már nekem fájt. Annyira déja vu az egész, de komolyan. És részben emiatt is annyira a szívem csücske, bocsánat az egyik szívem csücske, hiszen már az Off-Campusos srácok megkaptak belőle már egy szeletet (igen megelőlegezem nekik) és most már a Briar U srácainak is van helye. Hihetetlen, hogy mit művel velem az írónő. Elveszi az eszemet és a kötet befejezésével sem adja vissza. Jajj, nagyon nagyon várom már a többiek történetét. Nem tudom, hogy mi lesz velem addig, de a lemaradást mindenképp pótolom. Utána meg várom a következő csodát, ami a feje tetejére fogja állítani a világomat és biztos vagyok benne, hogy Brenna is nagyot fog alakítani. Érdekes sztori lesz, de ez még a jövő zenéje, viszont remélem, hogy már 2020-ban olvashatom a többivel együtt.
"Colin Fitzgerald egy unikornis. Egy magas, szexi, tetkós hokis, akiért talán egy icipicit odavoltam."

" - Mert senki más nem kerget így az őrületbe - túr bele Fitz idegesen a hajába. - Az egyik percben még mosolyogsz rám a szilveszteri bulin, a következőben meg..."

"A szeme a csupasz felsőtestemre szegeződik. Úristen, ha így néz rám, előbb-utóbb kénytelen leszek megérinteni. Már így is hősies küzdelem árán tudom csak elnyomni magamban a vadállatias ösztöneimet, amikor esténként modellt áll nekem. Legszívesebben ott helyben leteperném."

"Örülök, hogy Brenna megért. Néha úgy érzem, a lányok egy része elfelejt valami nagyon fontosat: mindannyian olyan pasit érdemlünk magunk mellé, aki száz százalékot nyújt. A fél igyekezet nem igyekezet. A fél szerelem nem szerelem. Ha a srác nem ad bele mindent, akkor csak az időnket vesztegetjük vele."



Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 16%-os kedvezménnyel!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése