2019. november 3., vasárnap

Palotás Petra: Szárnyaszegett pillangók 2. ~ Mámor, múlt, Málta


"Hófehér takaró borította be az egész várost. A hajnalban lezúdult porcukor büszkén tónolt az este még csupasz fákon."

*

A ​Szárnyaszegett pillangók első részében, az izgalmas bangkoki kalandban megismert Laura a harmincas évei elején járó svéd fotóslány. Thaiföldi küldetéséből hazatérve Stockholmba visszacsöppen korábbi életének mindennapjaiba.
Egy decemberi délutánon azonban, a szokásos skandináv teaszertartásuk közepette, szeretett szomszédasszonya, Elisabeth a nyakába zúdít egy különös, titokzatos történetet, amely ismét megkondítja a lány fülében a nagyvilágba hívó harangot. Ezúttal a parányi szigetország, a mesebeli Málta az úti cél, és egy több generációt átölelő időutazás.
Laura egy bő fél esztendő elteltével nem csupán egy újabb kalandra vágyik, hanem arra is, hogy megint lássa azt a férfit, akivel hosszú hónapok óta nem találkozott.
Valletta múltat idéző öreg szomszédja, Mdina, a Csendes Város hamar rabul ejti az északról érkező lányt, a negyed és a legendáktól övezett kolostor pedig megannyi rejtélyre megfejtést ígér. Ki is valójában Elisabeth? Mekkora hatalma van a múltnak? Milyen veszélyt rejtenek az óváros sikátorai? Beteljesül-e egy csírájában elfojtott szerelem?
Palotás Petra legújabb könyvében, a Szárnyaszegett pillangók második részében minderre választ kaphatunk.

De rég is volt, hogy az első részt olvastam, de szerencsére a két kötet történeti szála csak érzelmek téren függ össze. Már nem Bangkok a helyszín, hanem Málta és a múlt megismerése. Titkok, családi perpatvarok, elnyomott érzelmek, beteljesületlen szerelmek, túlzott atyáskodás és megannyi meglepő fordulat és esemény. Ezek jellemzik a legjobban a Szárnyaszegett pillangók 2. részét. Hasonlóan az elsőhöz olvasmányos, igazi kikapcsolódás, ami munka után még jobbam felpörget minket és közben el is lazít.

Maga a regény nem valami hosszú, mint ahogy eddig egyik általam olvasott Palotás Petra regény sem volt az, mégis van benne valami megkapó, a rövidsége ellenére is, ami odaszegez az oldalakhoz. Van egyfajta bája, ami körüllengi a regényt. S nemcsak emiatt, de az az érzésem, hogy minden egyes Palotás Petra regénybe egy kicsit maga az írónő is benne van, legalábbis egy darabkája. Amikor elkezdtem még nem tudtam, hogy hogy is álljak hozzá. Tetszett már az alapelgondolás is, hogy legyen második rész, főleg, hogy szerettem az elsőt, teljesen újdonság hatása volt számomra. Aztán jött a második, és ez a hatás még mindig megvan. Kicsit más, mint az eddigiek, de mégis annyira "petrás". Már a szóhasználaton és a kifejezésmódon is látszik a finom nyelvezet és az értékes belső értékek kimutatása. Lehet, hogy ez most teljesen furának tűnhet, de akik olvastak már az írónőtől azok tudják, hogy miről is van szó. De lássuk csak a sztorit. Még mindig Laura a narrátorunk, de azért egy-két új szemszögből is megismerhetjük az eseményeket. Laura személye és belső adottságai lengik körül a regényt, hol sziporkázik, s hol olyan, mint egy nagyra nőtt óvodás. Nagyon emlékeztet valakire. Laurával az a helyzet, hogy néha szórakoztató a bénázása, komikus a szerelmi élete, viszont nagyon szuper narrátor. Akár elő személy is lehetne, annyira élethű a reakciója vagy éppen az érzelmi világa. Mint azt tudjuk úgy váltunk el Laura és Frank párosától, hogy korántsem volt biztos, hogy ők újra találkozni fognak, de azért lehet rá számítani. 

Igen ám, de semmit sem vehetünk készpénznek, ami le van írva. A kötet utolsó negyede mindent megváltoztat, fenekestül felforgatja az addigi elképzéseket és gondolatokat. Viszont maga a regény felettébb érdekfeszítően kezdődik. Az már nálam bónusz, hogy egy igencsak szép és vágyott országba kalauzol el minket. Málta. Szerintem nincs olyan ember, aki ne hallott volna már Málta szépségeiről. Ha másról nem, akkor a Blue Lagoonról mindenképp. 

S mi olvasók vagyunk olyan szerencsések, hogy ennek a csodás városnak az utcáin sétálhatunk és parányi idegenvezetést is kapunk az írónő által. De a legfőbb hangsúly mégsem ezen van, hanem egy régmúlt titok felfedésén és a szálak kibogozásában. Regényünk 1991-ben játszódik, néhol tarkítva a múlt darabkáival, de javarészt '91-ben járunk. A korhoz hűen még nagyon sok minden technológiai fejlesztés várat magára, de már a kora tudomány berkeibe is beleshetünk. Ezek a részek felettébb érdekesek és precízek voltak, cseppet sem untattak. 

Élvezet volt a szemem előtt látni, ahogy a mai kor vívmánya hogy bontakozik ki és, hogy segíti a szereplőink munkáját és tevékenységét. A cselekmény ezáltal egyszerre volt izgalmas, megdöbbentő, néhol sokkoló és tudjátok van a "wtf" érzés, na az is elég sokszor előjött, mert szépen olvastam és egyszer csak what??. Azt kell, hogy mondjam nem egyszer lepődtem meg és nem egyszer sokkolt le a regény. Az alapsztori nagyjából annyi, hogy Laura szomszédja kap egy levelet Máltáról, amiben a múltjáról van szó, igen ám, de minden ködös és homályos. Emiatt indul útnak Laura és Frank Málta szigetére, ahol még több titokba, bonyodalomba és meghökkentő eseményekbe és tényekbe botlanak. 

Érdekes volt magát a kolostort látni, kicsit elmerülni az ottani életbe, a titkokba és a rendszerbe. A nyomozás része engem személy szerint nagyon felcsigázott. Ha kellett teljesen felpörögtem és csak úgy faltam a sorokat, de volt, hogy teljesen lelassultam és csak úgy elvoltam vele, viszont az biztos, hogy ennyire érzelmi káoszról még nem olvastam. A kötet érzelmi része, hát... Nem egy szereplőt csaptam volna a falhoz, hogy hahó ember, lépjél már valamit, mert elszalasztod a lehetőséget.

Maga a kötet egy kellemes olvasási élmény, ami ugyan nem múlja felül az első részt, mégis jogos és büszke folytatása annak. A regény első része elülteti a füledbe a bogarat, a második fele össze-vissza repteti és a harmadik, azaz lezáró része elengedi azt, hogy szárnyaljon, még akkor is, ha időközben szárnyaszegett lett. Senkit se tévesszen meg a cím, már nem Thaiföldön, hanem Máltán járunk, ahol igaz, hogy kevesebb gyilkosság van tálcán, mégis érdekfeszítő és hangulatos és tipikusan az a regény, ami megfog magának és elragad. Nem ereszt egykönnyen, megtépázza az érzelmi világodat, felforgatja az életedet és alig várod, hogy a két tökkelütött (bocsánat, de amit Laura és Frank 2 kötet alatt leművelt mondjuk úgy, hogy nagyon bosszantó) végre megkapja azt a befejezést, amit érdemelnek. S hogy vajon ez azt jelenti, hogy összejönnek vagy éppen külön válnak az útjaik azt mindenki derítse ki magának. :) Összességében egy erős regénnyel van dolgunk, idős dívai jelenléttel, apácákkal, titkokkal, eltitkolt sorsokkal, ármánnyal, becsapással és szerelemmel, sóvárgással, vággyal. Tökéletes elegye a kalandnak és a szerelemnek. Bár való igaz, hogy kalandból jóval több csöppen-csurran, de a Szárnyaszegett pillangókat így kell szeretni. Viszont ha szerelemből nem is ad sokat, az biztos, hogy ezt az érzelmek téren pótolja. A karaktereket is hol elapasztja, s hol csordultig tölti őket. Nehéz kiigazodni rajtuk, mégis így tökéletesek.
" - Vagy mint egy pillangó... - húzta magához Frank. - Neked tényleg nem szabad szárnyadat szegni."

" - Az irigység méreg. De valójában a méregkeverő az igazi áldozat. Mert amikor az irigy ember másra szórja az átkát, a saját lelkét pusztítja el, saját magát mérgezi."

"Azóta már nincsen az anyja, meghalt az apja is, és hajótörést szenvedett minden szerelmi próbálkozása."

" - Laura, Laura, gyere ki, kérlek! Ne haragudj! Csak hirtelen leblokkoltam, tudod, hogy mennyire fontos vagy nekem. Kislány, ne viccelj... gyere már ki! Mégis mit vársz tőlem, térdeljek le, úgy kérjek bocsánatot?"

" - Semmi sem csak fehér vagy csak fekete. Meghalnánk az unalomtól, ha nem lennének színek - morogta maga elé a férfi."

" - (...) Tudod, a szerelem olyan, mint a kertedben egy rózsaszál. Eleinte elég neki csupán egy kis napfény, hogy ragyogjon, de idővel öntöznöd kell, majd óvnod a széltől, vihartól, hogy nehogy idő előtt lehullassa a szirmait, hogy valóban sokáig gyönyörködhess benne."



Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése