2019. november 24., vasárnap

Alexandra Christo: Egy birodalom végzete


"Annyi szívet gyűjtöttem be eddig, ahány éves vagyok."

*

Annyi ​szívet gyűjtöttem be eddig, ahány éves vagyok.
Vagyis a hálószobámban összesen tizenhét rejtőzik valahol a homok alatt. Olykor-olykor leások, csak hogy lássam, mind megvannak-e még. Lenn a mélyben, vérben ázva. Megszámlálom őket, és megnyugszom, hogy nem lopták el egyiket sem éjszaka. Azon se lepődnék meg, ha így történne. A szíveknek hatalma van, a magamfajták pedig egy dologra vágynak még az óceánnál is jobban: hatalomra.

A HERCEG SZÍVE LENNE AZ IGAZI TRÓFEA!

Lira hercegnő egy királyi családból származó szirén, azok közt is a legveszélyesebb. A víz alatti világban nagy tiszteletnek örvend. Már csak egy szív hiányzik a gyűjteményéből – ám azt elhibázza. Anyja, a Tenger Királynője büntetésből átváltoztatja, mégpedig egy olyan lénnyé, amitől a legjobb undorodik: emberré. Elveszi tőle a bűvös szirénénekkel képességét is, és megparancsolja, hogy a téli napfordulóig vigye el neki Elian herceg szívét, különben ember marad örökre.

Hiába ő a leghatalmasabb emberi királyság trónörököse, Elian herceg csak az óceánon érzi magát igazán otthon. A szirénvadászat pedig a hivatása. Amikor kiment egy lányt az óceán habjaiból, hamar rájön, hogy ő bizony más, mint aminek először hitte. Az idegen megígéri neki, hogy a segítségére lesz, és együtt fogják megtalálni a módját, hogyan pusztítsák el a sziréneket. De vajon megbízhat a lányban? És vajon hány alkuba kell belemennie Elian hercegnek, mire megszabadítja az embereket a legnagyobb ellenségtől?

Kirobbanóan sikeres nemzetközi bestseller, ami Sarah J. Maas és Marissa Meyer sorozataihoz hasonlóan vagány, izgalmas és szemtelen módon dolgoz fel egy klasszikus mesét.

Nagy elvárásokkal kezdtem neki a regénynek és igaz, hogy nem szoktam olvasás előtt értékeléseket olvasni, de most megtettem és meglepődve tapasztaltam, hogy bizony negatív értékelések is vannak. Tudom én elfogult vagyok a témát illetően, de akinek nem tetszett, az valami egészen más világban él mivel a To Kill A Kingdom egy ízig-vérig tündérmesébe ültetett átdolgozott Ariel sztori egy apró csavarral és megannyi furfanggal.

Nem mondom azt, hogy nincsenek hibái, mert tény, hogy tökéletes regényt nem lehet írni, vagy mégis? Számomra az Egy birodalom végzete tökéletes volt. Kellőképpen kielégítette a sellők, jelen esetben szirének iránti rajongásomat. Egy nagyon precízen kidolgozott cselekménnyel és történet szállal van dolgunk, ahol nemcsak a csili-vili dolgokat látjuk, hanem bizony a rosszakat is. Nem tudom egyszerűen azt mondani, hogy egy tök jó A kis hableány átdolgozás, mert ennél jóval több. Persze a kötelező elemek megvannak - Ariel, Erik, Ursula - még akkor is ha nem is így hívják őket, de ezek a karakterek meg vannak testesítve a regény szereplőiben. Minden egyes cselekedetükkel és tettükkel csak még jobban sulykolják azt, hogy ki is ihlette őket. Ha a sztorit nézem akkor azt mondanám, hogy egy sokkal véresebb, sokkal komolyabb mesével van dolgunk, ahol a sötétség és a dark vonal is felüti a fejét. Maga az alapelgondolás elég morbid, hiszen adott egy tenger alatti szirén és hableány, hablegény társadalom egy kegyetlen királynővel az élén, aki azt várja el az alattvalóitól, hogy azok ember szíveket szerezzenek és gyilkoló életmódot éljenek. Ez az elején üdítő meglepetésként szolgált, sőt hiába tudtam, hogy ez az alapja az egésznek, olvasni mégis meghökkentő volt. 

Egy sokkal rózsaszínebb történetre számítottam és helyette kaptam egy kalandos, veszedelmes, erős főhősben büszkélkedő regényt, ami teljesen felforgatta a világomat és emellett újdonságot is mutatott. Sőt arra is rávilágít a regény, hogy igenis célszerű olykor-olykor elővenni egy klasszikus mesét és azt a saját képünkre formálni. Nincs is felemelőbb érzés annál, amikor azt olvashatja az ember, hogy a kedvenc gyerekkori meséjét átdolgozták és ilyenkor mint egy őrült rohan a legközelebbi könyvesboltba, hogy beszerezze azt. Ne értsétek félre, de nekem A kis hableány óta egy erős sellő és szirén imádat uralja az életemet és a lelkemnek ez a könyv egy igazi csemege. 

De legnagyobb bánatomra csak egy részes stand alone kötet, pedig még annyi mindent ki lehetne hozni belőle. Veszélyek, árulás, bizalmatlanság, új élethelyzetek, egy kezdődő románc és a lelkem máris szerelmes lesz. A To Kill A Kingdom egy leírásokban gazdag, mesterien kidolgozott és cseppet sem szokványos regény, ami megmutatja, hogy mi lenne akkor, ha a szirén hercegnő gonosz kezek között nő fel, de erős akarattal rendelkezik. 

Vajon ő is az anyja nyomdokaiba lép és eltipor mindenkit, aki a közelébe kerül, vagy sikerül kitörni a vasmarok közül és a saját kezébe venni az irányítást? Emellett persze nemcsak Lira érdekes, hanem Elian, a herceg is, aki amellett hogy uralkodó lesz egy napon kalóz is, aki szirénekre vadászok. Felmerül a kérdés, hogy mi lesz akkor ha a szirén hercegnő, aki a Hercegek Átka és a kalóz herceg találkozik? Az biztos, hogy kő köbön nem marad, akció, adrenalin és vakmerőség ezerrel egy csipetnyi mitológiával és mendemondával karöltve. 

A cselekmény 99% esemény gazdag, bámulatos, megismételhetetlen, egyedi és fantáziadús. A szerelmi vonal szépen a sorok között, lapról-lapra alakul ki és a legváratlanabb pillanatokban forrósodik fel, akár a finom forrócsokoládé. A kötet első fele még a megismerkedésről és a konfliktus kezdeti kialakulásáról szól, majd jön a kibontakozás fázisa, ami a kötet nagy részét kitölti. 

Azt azért hozzátenném, hogy hiába sejtjük a sztori végét nagyon sok meglepetés és váratlan fordulat vár ránk olvasás közben. Se szó, se beszéd, de egy bitang erős kötet.Nemcsak a főhősnő badass, de azért Eliant sem kell félteni. Tipikus esete a két vakmerő és arrogáns ember találkozásának, de nem baj, mert ezáltal csak még lenyűgözőbb és brutálisabb a kötet. Adjatok az írónőnek egy klasszikus mesét és úgy átírja, hogy meg az állad is leesik tőle és könyörögni fogsz a folytatásért, még akkor is ha nincs folytatása. Akadályokat és nehézségeket nem ismerő történet egy régi gondolatvilággal, de annál inkább modern köntösben. Imádtam, alig bírtam letenni és biztos, hogy még idén egyszer el fogom olvasni, annyira kalandos, sötét és szeretnivaló. Akik rosszul vannak a habos-babos rózsaszín tündérmeséktől, azoknak felüdülés és igazi csemege lesz az Egy birodalom végzete. Nemcsak újat mutat, de a régi elemeket és értékeket is belecsempészi. Tipikus esete annak, hogy milyen is az, ha hozzáértő kezek porolnak le egy régi sztorit. Még több ilyet, még több kalandot, még több szirént és még több kalózt. Az ilyen és ehhez hasonló sztorik miatt imádom annyira a retelling történeteket, mert egyszerre közvetítik a régi mesét és alkotnak újat.
" - Sok mítosz, sok legenda szól hercegekről - magyarázza. - De a hercegek nem kergethetik egész életükben a meséket. Itt, a valódi világban kell élniük, és itt kell megteremteniük a csodát. - Olyan ünnepélyes most. - Ha ennyit foglalkozol a legendákkal, Elian, te is legendává válsz a végén."

"Talán nincs uszonyom, és nincs meg a hangom, de akkor is az anyám lánya vagyok. Én vagyok a szár királyág leggyilkosabb teremtménye."

"A hablegényeknek nincs ilyen problémájuk. Bennük sokkal több van az óceánból, ők a legveszélyesebb halak keveredésével jöttek létre, a farkuk olyan, mint a cápáknak és a tengeri szörnyetegeknek. Nem akarnak kapcsolatba lépni a szárazfölddel, még háborús okokból sem. Mindig a tenger alatt vannak, ahol vagy magányosan élnek, mint az őrség elkötelezett katonái, vagy féktelen lények, akik az óceán peremén élnek."

" - Tudtam, hogy gyenge vagy - mondja. - De nem gondoltam volna, hogy ennyire. Hiába vagy Kétó tengeri birodalmának örököse, semmi kegyetlenség nem szorult beléd. Csak nézted azt a fiatal, fuldokló herceget is ahelyett, hogy kitépted volna a szívét, amíg dobogott. És sírtál, mikor megölted a húgomat."



Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 16%-os kedvezménnyel!


Borsa Brown: Gyalázat és szerelem


"Az első percekben azt kértem, repüljenek el az órák, legyünk egy szempillantás alatt otthon, szálljanak ki a kocsimból, hagyjanak magamra... Sarasota határába érve azonban el sem tudom képzelni, hogy becsapja az ajtót, elmegy, és én sosem láthatom többé."

*

Dorothy ​Miller, a sokat elszenvedett amish lány visszakerül a saját közösségébe, Sarasotába, ám már semmi sem olyan, mint volt. Amikor a sok csapás után megkezdheti Rumspringáját, a szabad életet, még nagyobbat fordul vele a világ.
Gregory Hamilton kemény üzletemberként ragaszkodik a terveihez, ám a fellobbanó vágyait ő sem képes kordában tartani.
Samuel Zookot, az amish fiút olyan veszteségek érik, amiket nehezen dolgoz föl. Elveszíti az uralmat a saját élete fölött, miközben az amish maffiában betöltött szerepe egyre csak nő…
Három ember, akik rádöbbennek, hogy sokszor nem irányíthatják saját sorsukat, ugyanakkor mások életét pecsételhetik meg. Három ember, akik rájönnek, hogy józanul dönteni, észnél maradni nem mindig a jó irány. Mert igenis „részegedni kell a szerelemtől”…
A különleges, szókimondó, ugyanakkor érzelmes és szenvedélyes, erotikában bővelkedő írásairól ismert Borsa Brown új sorozatában, a Gyalázat-trilógiában ezúttal is egy elzárt közösségbe, az amishok világába enged betekintést. A sorozat befejező kötetében kiderül, hová vezetett Dorothy, Gregory és Samuel különös, olykor fájdalmas, máskor szívmelengető utazása.

Basszus! Egy bitang erős befejező kötetet kaptam. Nem titok, hogy az eddigi történetei közül az amishok világában játszódó a kedvencem Borsa írásai közül. Tiltott, más világ, erős, különleges, hittel rendelkező szórakoztató és érzelmes olvasmány. Igaz, hogy valamivel rövidebb, mint az első két rész, mégis méltó lezárása a trilógiának. Imádtam. Azt hiszem ez a trilógia lesz örökre a kedvenc BB sztorim. És az biztos, hogy nagyon sokszor újra fogom még olvasni.

Amikor oda jutottam, hogy akkor lássuk mit ad a harmadik rész, nem volt bennem semmilyen elvárás vagy éppen remény, hogy mit szeretnék kapni a kötettől, hiszen Borsa mindig megérzi azt, hogy mire van az olvasóinak szüksége. És ez a Gyalázat és szerelemmel sincs másképp. Próbáltam lassan, de tényleg lassan haladni vele, de csúfos vereséget szenvedtem, mivel Borsa regényeit nem lehet lassan olvasni. Minden egyes oldalon történik valami, hol Dorothy, hol Gregory és hol Samuel életébe ad betekintést. Plusz van benne egy szál, egy szerelmi szál ami szerintem saját kötetért kiált. De tényleg. Nagyon szívesen olvasnám a harmadik szerelmi szál történetét is, sőt alig várom, hogy bejelentse az írónő, hogy lesz. De kicsit azt hiszem előre szaladtam. Szóval maga a történet nem is folytatódhatna ennél szebben. Nemcsak érzelmek hadával van dolgunk, de végre a szálak is egybe forrnak. Tökéletesen kiegészítve és összekötve a három kötetet. Ha egybe olvastam volna tuti, hogy megszakadt volna a szívem, ugyanakkor túl is csordult volna. Na nem mintha most nem ez lenne a helyzet. A kötet első fele még tele van talánnyal, kérdésekkel és tehetetlenséggel. Aztán a második egységben válaszok és újabb talányok kerülnek színtérbe. 

A harmadik részegység pedig minden szenvedés és bizonytalanság méltó lezárása. Mindenféle spoiler nélkül mondhatom azt, hogy Borsa eddigi legprecízebb, legkidolgozottabb és legromantikusabb regénye lett. Az érzékiségnek is teret ad, de megmarad bizonyos keretek között. Nemcsak idilli, de olykor fájdalmas és szívszorító is.

Egyszerre emelt fel és döngölt a földbe. Ha kellett belém mártotta a kést, de olykor ki is húzta és betapasztotta a sebet. Nem egy könnyű olvasmány, hiszen érzelmi kavalkád az egész, erős a lelki ereje és nem egyszer éreztem azt, hogy annyira fájdalmasan szépen írja le a mondanivalóját az írónő, hogy az már szinte lehetetlen. 

Egyszerre ártatlan, de közben ádáz is. Ahol ad ott utána megszorongat, hogy azért ne bízzuk el magunkat. Már a kötet eleje óta Gregory drukker vagyok, nemcsak a rejtett fájdalmak és a személyisége nyert meg magának, de az egész lénye is. Egyszerre varázsolt el és lökött a kárhozatba. Dorothy ártatlansága és naivsága mindig megmosolyogtat, kislány még de már a felnőtté válás kapujában áll. Samuel, szinte már egy vigyázó bátyus, aki ugyanúgy megérdemli a boldogságot.

 Az amishok világa nem egyszerű, s mindennek megvan a rendje és Borsa éppen azt mutatja meg ezzel a trilógiával, hogy mi van akkor ha ez a rend felborul és a szív mást diktál. Izgalmak, érzelmek, megnyerő stílussal és lefegyverző eszköztárral. 

A sztori alapja nem titok, akik olvasták már az előző részeket azok számíthattak arra, hogy a harmadik kötet a választások és megoldások kötete lesz, de arra még én sem gondoltam, hogy bizony a második kötet eseményei is szerves részei lesznek és ha akkor fájdalmas volt, most még inkább az lesz. Kérdések tömkelege merült fel bennem.

Adott egy korlátok között felnőtt lány, aki megtapasztalja a világi életét. Vajon elég erős a hite ahhoz, hogy visszatérjen a sajátjai közé, vagy közbeszól egy magasztosabb érzés? Vajon elég lesz Gregory szerelme ahhoz, hogy fenekestül felforgassa Pinecraft életét? Vajon Samuel képes lesz józanul gondolkodni és meglátni a felszín alatt az igazságot? És ezekhez mi köze van Joshuának? Hogy kerül ő a képbe? Vajon Sarasota felnő az elődjéhez és büszkévé teszi Gregoryt? Ezek és még megannyi kérdések várják a választ. 

Aki a kezébe veszi garantáltan nem fog csalódni. Lehet, hogy az amish világ elzárt, de azért annyira nem, hogy ne lennének ugyanolyan gondjaik, érzéseik és félelmeik, mint nekünk egyszerű embereknek. Maga a történet megadja minden felmerülő kérdésünkre a választ és még annál is többre. A lezárása nem szokványos, ugyanakkor nagyon illik hozzá. Remélem egy napon még folytatódik a történet és újra elmerülhetünk majd ebben a világban, még annyi minden lenne, amiről lehetne bővebben írni és nem szégyenlem, de az utolsó fejezetek elgyengítették a lelkemet. Ez a kötet nemcsak egy amish sztori vége, hanem maga az életre nevelés és a közösségek elfogadásának története. Szerettem, mert tanított, újat mutatott és megmutatta, hogy olykor ki kell lépnünk a keretek közül, hogy boldogok és teljesen legyünk. Mind Gregory, Samuel és Dorothy hatalmas jellemfejlődésen megy keresztül, Joshuáról nem is beszélve. Jogosan jelenthetem ki azt is e kötettel kapcsolatban, hogy nem minden az, mint aminek látszik és sokszor mélyre kell ásni, hogy meglássuk a dolgok valódi értéket és értékelni tudjuk azt.
"A szerelem akkor igazi, ha sírig tart, de nekem be kell majd érnem a rumspringámmal. Én nem leszek soha angol, ő meg nem lesz amish. Reménytelen szerelem. Mégis abban hiszek, hogy pár boldog napból is táplálkozhat élete végéig az ember. Bízom abban, hogy amit a következő napokban megélek, az elkísér bele a nagy végtelenbe, és örökre velem marad. A csóknak a mennyországa, a szemének a tengerkékje, a hangjának a karcossága... Mindent próbálok majd eltenni mélyen, hogy olykor elővehessem."

"Hol egy gyenge virágszálnak vélem magam, akit kegyetlenül leszakítottak, hol egy erős búzakalásznak, akit ostoroz a szél és az eső, de ő ellenáll. Erő és gyengeség úgy tud bennem egyszerre tanyát verni, hogy ez a két ellentétes dolog már-már barátnak tetszik."

"Ó! Dehogy! Bánkódjon a te Istened! Bánkódjanak a tieid! Mert máról az enyém vagy! Végérvényesen! Bűnözni fogsz velem éjjel-nappal. Vadul tobzódsz majd a kéjben, a nevetésben, a boldog pillanatokban... Velem!"

"Miért veszik el a nők így az ember eszét? Úgy viselkedünk, mintha akaratunk sem lenne, és ehhez semmi más nem kell, csak egy csinos pofi."



Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!

2019. november 19., kedd

Anne L. Green: Végzetes csábító


"Niko vagyok. Szélhámos. Csaló. De amit első látásra észlelsz, az csak külső réteg, egy gondosan felépített álca, egy védőburok."

*

A ​legnagyobb bátorság az álarc levételéhez kell

Olivia és Niko a közös jövőjük reményében veszélyes feladatot vállalnak. Úgy döntenek, együtt épülnek be a maffiába. Niko álszemélyiségeit felhasználva a bejutás egyszerű ugyan, de a kiszállás korántsem az. Küldetésük során nem bízhatnak meg senki másban. Egyetlen hiba és oda a gondosan kidolgozott álca. Az egymásba vetett bizalom jelent számukra mindent. A túlélést. A kalandok során azonban újabb megdöbbentő, sokkoló darabkák kerülnek elő Niko múltjából. Veszélyesebbnél veszélyesebb helyzetekbe kerülnek, de ezek közül egyik sem olyan hátborzongató, mint Niko alteregóinak rengetege. Minden zavarossá válik, és még ők sem láthatják előre, mi történik, ha nem a rosszfiú lesz jófiúvá, hanem a jó kislány válik rosszá.
Bár mindkettőjüket más motiválja, a céljuk azonos: megszabadulni a láncaiktól és felszámolni a bűnszervezetet.
De Niko már érzi azt, amit Olivia még csak nem is sejt: a megmenekülés talán nem is lehetséges mindkettejük számára.

A Végzetes csábító a Csábító-sorozat harmadik része. A többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt írónő legújabb, szenvedélyes és váratlan bonyodalmakkal teli modern kori romantikus történetében soha nem tudhatod, mi fog történni.

Hatalmas út van a hátunk mögött, de azért az előttünk lévő ösvény is nagy kalandokat, érzelmeket, veszélyes helyzeteket, magányt, cselszövéseket és ki nem mondott szavakat tartogat. Azt hiszem Anne L. Greent senkinek sem kell bemutatnom, hiszen az egykötetes történeteivel vált ismertté, igen ám, de most az első és reméljük nem az utolsó trilógiájának az utolsó részét tartom a kezembe, ami semmi jót nem ígér. Még több gyötrelmet, összetört szíveket és egy jó nagy adag adrenalint. Semmi különöset, csak a szokásosat. Vagy mégsem??

Tudom, tudom kicsit le vagyok maradva, de mentségemre szóljon, hogy csak nem olyan régen került hozzám a kötet. Sajnos nyáron nem volt időm a lelki élvezeteknek élni, de ami késik nem múlik. És végre én is megtudhatom, hogy hogyan is zárul Olivia és Niko kapcsolata. Vajon együtt maradnak, vagy egy nagyobb erő közbe szól és mégsem egymásnak rendelte őket a sors? Vagy talán megbocsáthatatlan bűnök és titkok kerülnek a felszínre, ami elidegeníti egymástól a másikat? Vagy minden a menetrend szerint halad és happy ending lesz a vége? Mindenféle előzetes nélkül is tudjuk, hogy nemcsak a szereplőinket, de mindet is meg fog gyötörni az írónő. De kezdjük szépen az elején. Nem mondom, hogy nem lepődtem meg, mert de és már az elején érezhető, hogy bizony kemény kalandokban és sorsfordító helyzetekben lesz részünk, de az az adrenalinfröccs amit már az elején ad eszméletlen. Rendesen majd kiesett a szívem a helyéről, nem bírta a tempót és hogy ne kapjak rohamot bizony néhányszor le kellett rakjam, ami meg kínokkal járt, mert tudnom kell, hogy mi lesz a mi drága Oliviánk és Niko sorsa. Ez a harmadik, befejező kötet egyszerre adja meg a kellő dózist és egy ponton túl is adagolja azt. Igazi függővé válunk az olvasása alatt és nem elégszünk meg azzal, hogy napi néhány lopott órácskára a mienk lehet a Végzetes csábító. Nem részletekben, hanem teljes egészében, egyszerre kell a dózis. 

Maga a cselekmény az eddigiekhez képest jóval erotikusabb, a vágy is teljesen más formában testesül meg, mint az eddigi ALG regényekben és nemcsak ez, de például a kidolgozottság és a kiforrottság is másképp jön elő, mint az eddigi kötetek alatt. Van benne egy bizonyos plusz is azon kívül, hogy hamisítatlanul "annes" a kötet, le sem tudná tagadni, hogy bizony ő írta. Ezer közül is felismerhető. 

A megfelelő helyeken vannak a csavarok, nincs túlbonyolítva a cselekmény, de még a mondanivalója sem. Megtanít arra, hogy mi magunk vagyunk a saját sorsunk kovácsai és eredendően senki sem születik rossznak vagy éppen gonosznak és már kiskorunk óta hatást gyakorolnak ránk az események és ezek formálják a személyiségünket. Tehát eredendően gonosz ember nincs, csak nem túl szerencsés életút és rossz társaság. 

Maga a regény nemcsak adrenalinbomba, de annyira meghökkentő fordulatokkal tarkított, hogy ember legyen a talpán, aki mindenre magától rájön és előre látja az eseményeket, mivel a Végzetes csábító maga a meglepetések regénye és ennél kiszámíthatatlanabb regénnyel nemigen volt még dolgom. Az egyik fordulat a regényben nemcsak Oliviát szedi szét és bizonytalanítja el, hanem minket olvasókat is. 

Oldalak tucatjai vannak átitatva veszéllyel, a halál közelségével, a szívünk nem egyszer reped meg, s a végső döfést nagyon sokáig nem viszi be Anne, tartogatja, hogy aztán teljesen megsemmisítsen minket és igen, bevallom engem teljesen levett a lábamról a kötet, ugyanakkor megsemmisített és a földbe döngölt, ahonnan csak az utolsó fejezetek tudtak felállítani és arra késztetni, hogy úgy csukjam be a regényt, hogy igen, emiatt megérte álmatlanul forgolódni és teljesen elveszettnek érezni magam. Nagy hatással volt rám, ez tény. Egy bitang erős trilógia lezárása egy nem szokványos módon. Talán senkit sem lepek meg azzal, hogy a Végzetes csábító a trilógia legerősebb, legátütőbb része és méltó befejezése a történetnek.

Álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire összeszedett és összetett lesz. Minden részlet a helyére került, nincsenek bennem kételyek és remélem, hogy a Moszkvai csábító novella után is velünk maradnak még a karakterek, hiszen mind Olivia, s mind Niko a sok veszély mellett hatalmas fejlődésen ment keresztül. Nemcsak egymás felé, de a világ felé is nyitottak. Niko jellemfejlődése történelmi, nem sokszor olvasni ekkora változásról. Olivia is csak a javára változott. Ha magát a regény egységét tekintem azt mondanám, hogy Anne L. Green újból feltette azt a bizonyos pontot az "i" végére. Lehengerelt, ha kellett elbizonytalanított, veszélybe sodort, de végig ott volt velem és fogta a kezem. Még a legveszélyesebb pillanatokban sem engedte el és biztatott, hogy ez még közel sem a vég és bizony lesz még itt még több izgalom, még több adrenalin. Egy lendületes, karakteres, ádáz, veszélyes, kalandos regényt kaptam a már megszokott Erzsó eszköztárral és jelenléttel. Ez már nem az első regénye az írónőnek, hanem a sokadik, mégis minden egyes regényével megújul és képes valami újat, valami egészen egyedit mutatni. Nemcsak a múltat kapcsolta össze a jelennel, de a jövőt is és addig nem nyugodott, amíg minden szálat le nem zárt és el nem varrt. És még ezután sem dőlhetünk hátra, hiszen a jövő regényei is legalább ennyire különlegesek és egyediek lesznek, ebben egy percig sem kételkedem. És csak remélni tudom, hogy nem a Csábító trilógia lesz Anne első hosszabb története, hanem még sok-sok ehhez hasonló csemegével lep meg minket és káprázat el.
" - Addig örülj, amíg szerelmes vagyok, mert csak addig tarthatsz engem sakkban. Egyébként pedig te sem az az ember vagy, akinek hittelek. Zsarolással kényszerítesz bele ebbe az egészbe, és se megbánást, se együttérzést nem látok az arcodon - emeltem meg én is a hangom."

" - Hogy akarhatnék én más nőt, amikor az enyém a világon az egyetlen, akit csak én kaphatok meg. Azt hiszed, én nem döglenék bele, ha egy másik férfi hozzád érne?"

" - Azért rettegtem annyira azzal a nővel beépülni, aki a világot jelenti nekem. Ha te is ellenem fordulnál, azt képtelen lennék elviselni. Te vagy a mindenem, Olivia - lassan közeledtem felé."

" - Tudod, ez azért vicces. Én sosem a jókislányok táborát erősítettem, mégis kifogtam a jófiút. Te pedig mindig példamutatóan viselkedtél, és kikötöttél a legrosszabb rosszfiú mellett - fintorgott."



Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!

2019. november 5., kedd

Abby Winter: Treasure ~ Téged akarlak


"A tavaszi nap sugara már elég meleg volt ahhoz, hogy rövidnadrágban és pólóban játsszak a házunkhoz tartozó kis udvaron."

*

Scott Harrison a népszerű Treasure dobosaként, mindent megkap, amire csak vágyik. Pénz, nők, pia és drog határtalan mennyiségben. De valóban így jó minden, ahogy van? Egy fékevesztett buli után ultimátumot kap a csapattól. Visszavesz vagy kereshet más bandát magának. Vajon van annyi ereje, hogy ki tudjon jönni a magának ásott gödörből segítség nélkül?
Liza Newton fájdalmas évek után a saját lábára állt. A családi tragédia után végre a maga ura. Van munkája, és egy szuper lakása a St. James Park mellett. Minden úgy alakul, ahogy azt szeretné, egészen addig, amíg el nem viszi Annt, a barátnőjét egy szülinapi koncertre.
Mi történik, ha a határozott lány és a nagyszájú rocksztár találkozik?
Vajon meg tudnak birkózni a múlt terheivel, amikor a démonjaik megpróbálják legyőzni őket?


Nem köntörfalazok nektek már a prológus alatt bekönnyeztem. Annyira megérintett a bevezető, hogy nem bírtam ki könnyek nélkül. Nagyon vágyott volt ez a kötet megszületése és jóval többet adott nekem az írónő annál, hogy megírta Scott és Liza történetét. Erőt sugárzott vele, reményt adott és megmutatta, hogy igenis van fény az alagút végén, csak meg kell találnunk hozzá azt a személyt, aki elhozza a fényt és a napsütést.

Ha nagyon őszinte szeretnék lenni, akkor azt kell, hogy mondjam, hogy a Treasure fiúk második kötete valamivel többet adott, mint az első és egy kicsivel jobban is tetszett. Az egy dolog, hogy már az elején megsiratott és igaz, hogy nagyjából már tudjuk Liza és Scott sorsát, mivel akik olvasták az első részt, azoknak feltűnhetett, hogy bizony párhuzamosan játszódik Ann és Brad történetével. Szinte ugyanabban az időben kezdődik, ahol Bradék szerelme, mégis tudott újat mutatni az írónő és mindegy volt, hogy ismerem e az előzményeket, mert biztos, hogy újból és újból képes elvarázsolni. Azt már most tudom, hogy a Treasure kötetek újraolvasósak lesznek. Nincs szó arra, hogy mennyire tetszett. Sokkal bensőségesebb és mélyebb volt, mint amire számítottam. A váltott szemszög most is megvan és nem győzöm hangsúlyozni, hogy ez mennyire briliáns ötlet. Imádtam, hogy nemcsak Liza múltja és démonai keserítették meg az ígéretes kapcsolatot, hanem Scott múltja és sajnos a jelene is, amihez hatalmas erő és kitartás kellett. Nemcsak érezni lehet azt, hogy szíve-lelke benne van Abbyből, de még túl is szárnyalta magát. 

Ha a cselekményt tekintem akkor egy ízig-vérig bandás sztorit kaptam, de ha jobban a felszín alá nézek, akkor két meghasadt lélek egymásra találását kaptam. Két megtört és meggyötört, nehéz gyermekkorral rendelkező karakter nászát. Adott volt az alap, amit egy csipetnyi titokzatossággal, talánnyal és kétségekkel fűszerezett meg Abby Winter. Liza karaktere már az első kötet alatt is átütő volt, jócskán lehetett potenciált érezni benne és annyira örülök, hogy nemcsak én láttam ezt, hanem maga az írónő is és megírta a sztoriját Scott-tal, aki hatalmas fejlődésen ment keresztül. 

Emiatt le a kalappal előtte és Abby előtt is, hiszen nem lehetett egyszerű úgy megírni, hogy az hiteles legyen és csomó mindennek utána is kellett járnia. Tényleg le a kalappal. Aztán ott van a múlt, amit ki kell bogozni. Nem egyszerű, de mint minden nehéz dolog, így ez is megéri az erőfeszítéseket. Kemény harc az érzelmekkel és a magánnyal, de a végső jó a végén hogy nyer e vagy sem, azt csak azok tudhatják meg, akik kezükbe veszik a Téged akarlakot. 

Nemcsak Scott akarja Annt, hanem mi olvasók is akarjuk ezt a kötetet. Nem elég, hogy rendesen megkínozza szegény karaktereket az írónő, de minket is megtépáz, kemény témákról ír, nem kímélve minket. Ha kell belénk szúrja a kést és jól megforgatja azt. Úgy éreztem nem egyszer, hogy a szép dolgok után annyi nehézséget gördít aztán az utunkba, amit majd nem bírunk el. Nemcsak megkínzott olvasás alatt, de fel is töltött energiával. Liza és Scott kapcsolatát sem könnyítette meg és hiába vannak meg előre a támpontok bennünk, ha közben csak úgy jönnek az akadályok és a kételyek. 

Maga a cselekmény nem egyszer lökött a padlóra, ugyanakkor nagyon sokszor a fellegekben is voltam, de a kétség mindvégig ott lebeg a fejünk felett és arra vár, hogy lecsapjon. Emellett komoly témákat is feszeget, elgondolkodtat minket és nem utolsó sorban reményt kelt, hogy akár mi is összejöhetünk a kedvenc dobosunkkal. Nem titok, hogy az ilyen zenekaros sztorik a gyengéim.

Főleg akkor, ha olyan alfahímeket tesz meg az írónő főszereplőnek, mint pl. Scott is. Ami bónuszként ért azok a pikáns és szexi erotikus jelenetek, amikből lehetett volna több is. Nem bántam volna. Próbáltam amúgy a megszokottól valamivel lassabban olvasni, mert azt vettem észre, hogy egyre inkább fogyatkoznak a lapok és nem akartam, hogy vége legyen, ugyanakkor alig vártam, hogy legyen egy kis időm olvasni. Ha minőségi rocksztáros sztorira vágytok, akkor a Treasure nektek lett írva. Szexi pasik, zene, koncertek, turné, szex, megoldandó múlt és felfedezésre váró jelen. Sok-sok kétely, boldog pillanatok, fangirl feeling és megannyi érzelem. Ha kellett komolyra fordultak az események, de ha arra volt szükség gyengéd volt és szinte kinyúlt a lapok közül, hogy megsimogasson. Liza és Scott sztorija méltó folytatása a sorozatnak és csak remélni tudom, hogy a többi srác is megkapja a saját kis sztoriját és az ő világuk is fenekestül felfordul. Akarva-akaratlanul, de valamilyen szinten összehasonlítottam Ann és Liza sztoriját és azt kell, hogy mondjam, hogy Lizáéké keményebb, több problémát boncolgat, sötétebb és fájdalmasabb a múlt és fülledt oldalakból is több van, de mind a kettőt imádom, szóval olvassátok bátor szívvel a Treasure sorozatot. Garantálom, hogy nem fogjátok megbánni, ha mégis lökjetek egy szexi rockisten ölébe, nem fogok tiltakozni.
" - Az nem az én dolgom - tette hozzá. - Ne nézz így rám! Egyszer úgysem tudod elkerülni a végzetedet - kuncogott."

"Az rendben van, hogy Brad próbálkozik Ann-nél, de mit akar tőlem ez az idióta? Pontosabban ez a roppant szexi, figyelemfelkeltő, bűnre csábító, gyönyörű mosolyú, idióta dobos. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem szorult jóleső görcsbe a gyomrom, amikor válaszolt az üzeneteimre, de nem gondoltam, hogy egyáltalán tudja, hogy létezem. Ezek szerint mégis tudja."

"Akkorát sóhajtottam, hogy azt hittem, kiszakad a tüdőm. Mertem remélni, hogy úgy lesz. Nem volt hülye ötlet Bradtől, hogy Annt beköltöztette a lakásba, míg nem vagyunk otthon. Mivel így Liza is ment a barátnőjével, legalább amiatt nem kellett aggódnom. Együtt mégis csak könnyebb lesz nekik."

" - Hát nem, Scott. Ennyi nem elég. Ami azt illeti, nem számít. Úgy hallottam, már tudsz mindent, így azt is, hogy most mással kell foglalkoznom."

" - Napfényt hoztál az életembe - suttogta a fülembe, majd megcsókolta az érzékeny bőrt mögötte. - Örökké hálás leszek érte."


Köszönöm az írónőnek az olvasási lehetőséget! Ha te is elolvasnád az alábbi helyekről megrendelhető!

2019. november 3., vasárnap

Meghan March: Téged akarlak


"Léptek közelednek? Dermedten állok az irodám zárt ajtaja előtt, és úgy bámulok a kilincsre, mintha attól tartanék, hogy bármelyik pillanatban felrobbanhat."

*

Ismerd ​meg New Orleans sötét és mocskos oldalát a méltán híres USA Today bestsellerszerző, Meghan March történetéből!

"New Orleans az enyém.
Nem ismersz, de én irányítok mindent, amit csak látsz, vagy éppenséggel nem látsz.
A kapcsolataim nem ismernek határt és a vágyaim mindig teljesülnek.
Sosem kellett kölcsönkérnem, sőt egy éppen hanyatló családi vállalkozás tartozik is nekem.
Lenyűgöz, hogy pont ő tartozik nekem.
Nem is sejti, hogy felkeltette az érdeklődésemet.
Nem is lehetett volna körültekintőbb.
Ő is az enyém lesz. A részemmé fog válni. Talán meg is tartom örökre.
Ideje, hogy begyűjtsem, ami az enyém.
Keira Kilgore, mostantól Lachlan Mount tulajdona vagy.

A Téged akarlak a Mr. Mount bűnös élete-trilógia első része. Mount és Keira története a Rád vágyom és a Tiéd vagyok című kötetekben folytatódik.

Meghan March erős, érzéki nőkről ír és mocskos szájú alfa-hímekről, akiket térdre kényszerítenek. Erotikus regényei Amerikában hatalmas sikert aratnak, és már a hazai olvasók szívét és a sikerlistákat is meghódította.

Jó tanács így az elejére, ha még nem kezdtétek el a regényt, akkor csakis úgy tegyétek ezt, ha előtte megvan mind a három rész, mert az írónő trilógiái tipikusan azok, amelyeket egybe érdemes és célszerű olvasni. Én elkövettem azt a hibát, hogy ugyan elkezdtem az elsőt, de a második és harmadik nem várakozik mellettem és most megesz a fene, hogy mi lesz még itt.

Meghan March regényei szabad szelleműek, mocskosak, trágár kifejezésekkel tarkított szexuális vágyakozásban túltengő rövid történetek, amik odaszegeznek és nem engednek. Baromi jó kikapcsolódást nyújt, gyorsan is lehet emellett haladni vele, nem egy egyszerű, kis szimpla sztori, hanem tényleg piszkosak és szókimondóak. Akik szeretik az ilyen regényeket azok imádni fogják. A szexualitást is teljesen természetesen, még a legvadabb részleteket is mindenféle kötöttség nélkül tálalja. A Téged akarlak alatt az olvasók részesei lehetnek egy kezdődő harcnak, amely még csak az előjátéka a végkifejletnek, a végkielégítésnek. Maguk a fejezetek rövidek, gyorsan haladósak, egyszerűek, tényleg történik bennük valami, nincs mellébeszélés és megállás. Nincs benne kényszer, csak írói szabadság. Viszont 18 éven aluliaknak biztos nem adnám a kezébe. A sztori az egyik kedvenc városomban, New Orleansben játszódik. És akarva-akaratlanul is de Mr. Mount személye összefonódott nálam Klaus Mikaelsonéval, annyi különbséggel hogy míg Klaus csak a hatalmat élvezi, addig Mount a hatalmat és Keirát is. A sztori igen egyszerű, adott egy befolyásos, sokak által rettegett ember és egy adósság, amit törleszteni kell. De mit tehet az ember lánya, ha se pénze se reménye arra, hogy normális kereteken belül visszafizesse a pénzt? Belemegy Mount ajánlatába és konkrétan innentől lesz egyre vadabb és ádázabb a kötet. 

Adok-kapok harcok, meghanyatlás, ellentmondás, meglepő fordulatok, nem várt fejlemények, a mocskos valóság és a hatalom általi befolyás teszik igazán egyedülállóvá a kötetet. A Téged akarlak jóval több, mint egy szexregény, mert igen valóban hangsúlyos szerep jut ennek, de nem ez minden. A történet középpontjában a hatalom és az irányítási mánia áll. Keira karaktere a cselekményhez hasonlóan folyamatosan változik, hol előnyére s hol hátrányára. Van benne egy kis Stockholm-szindróma is, de jóval többről szól. 

Mr. Mount bűnös élete nem Mountot veszi górcső alá, hanem az úgynevezett áldozatot, Keirát, akinek együtt kell élnie a saját maga ellentmondásaival és azzal, hogy még a múlt sem, mint amit hitt. Halálesetek, fenyegetések és a hatalom szavai már nem ugyanazt jelentik, mint Mount előtt és lehet, hogy Keira nagyon erős, makacs és akaratos, de mindenki tudja, hogy végül úgyis alul fog maradni. De visszatérve a cselekményre, ahhoz képest, hogy nincs több mint 244 oldal az első rész elég keményre, sokkolóra és meghökkentőre sikerült. 

Nem egy gyenge kezdés az biztos. És az energia is csak úgy áramlik belőle. Szerintem a középső rész a legpusztítóbb, a legmegviselőbb és a legszexibb is. Nemcsak Keira rejtett vágyait korbácsolja fel, de az olvasók figyelmét is felkelti azáltal, hogy várjuk mi fog még történni és, hogy vajon Keira mennyit fog engedni, na mintha lenne beleszólása... De mindent összevetve erős kezdés egy igencsak ütős lezárással. Rejtély rejtély hátán, ami csak arra vár, hogy összeálljon a kép és minden a helyére kerüljön.
"Vannak dolgok, melyeket biztosan tudok: A Hét Vezér-féle whiskynél még soha nem ittam jobbat. Nem Orleans az otthonom. És senkinek nem adom el a testem csak azért, hogy a férjem adósságát kifizessem."

" - Nem, Keira. Téged cseszlek meg. Én vagyok az egyetlen, aki megteheti."

" - Sokkal több figyelmeztetést kaptál, mint eddig bárki. Úgy tűnik, nem hat. Te vagy a legmakacsabb nő, akivel eddig találkoztam. Ha azt hiszed, ez fáj, akkor még soha nem éreztél valódi fájdalmat."

" (...) Magnolia azt mondta, nem kell szégyenkezni amiatt, ami férfi és nő között történik, ha mindketten akarják. Gyanítom, ilyesmire gondolt. Azon túl, hogy akarom, még többre vágyom belőle."


Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!


Palotás Petra: Szárnyaszegett pillangók 2. ~ Mámor, múlt, Málta


"Hófehér takaró borította be az egész várost. A hajnalban lezúdult porcukor büszkén tónolt az este még csupasz fákon."

*

A ​Szárnyaszegett pillangók első részében, az izgalmas bangkoki kalandban megismert Laura a harmincas évei elején járó svéd fotóslány. Thaiföldi küldetéséből hazatérve Stockholmba visszacsöppen korábbi életének mindennapjaiba.
Egy decemberi délutánon azonban, a szokásos skandináv teaszertartásuk közepette, szeretett szomszédasszonya, Elisabeth a nyakába zúdít egy különös, titokzatos történetet, amely ismét megkondítja a lány fülében a nagyvilágba hívó harangot. Ezúttal a parányi szigetország, a mesebeli Málta az úti cél, és egy több generációt átölelő időutazás.
Laura egy bő fél esztendő elteltével nem csupán egy újabb kalandra vágyik, hanem arra is, hogy megint lássa azt a férfit, akivel hosszú hónapok óta nem találkozott.
Valletta múltat idéző öreg szomszédja, Mdina, a Csendes Város hamar rabul ejti az északról érkező lányt, a negyed és a legendáktól övezett kolostor pedig megannyi rejtélyre megfejtést ígér. Ki is valójában Elisabeth? Mekkora hatalma van a múltnak? Milyen veszélyt rejtenek az óváros sikátorai? Beteljesül-e egy csírájában elfojtott szerelem?
Palotás Petra legújabb könyvében, a Szárnyaszegett pillangók második részében minderre választ kaphatunk.

De rég is volt, hogy az első részt olvastam, de szerencsére a két kötet történeti szála csak érzelmek téren függ össze. Már nem Bangkok a helyszín, hanem Málta és a múlt megismerése. Titkok, családi perpatvarok, elnyomott érzelmek, beteljesületlen szerelmek, túlzott atyáskodás és megannyi meglepő fordulat és esemény. Ezek jellemzik a legjobban a Szárnyaszegett pillangók 2. részét. Hasonlóan az elsőhöz olvasmányos, igazi kikapcsolódás, ami munka után még jobbam felpörget minket és közben el is lazít.

Maga a regény nem valami hosszú, mint ahogy eddig egyik általam olvasott Palotás Petra regény sem volt az, mégis van benne valami megkapó, a rövidsége ellenére is, ami odaszegez az oldalakhoz. Van egyfajta bája, ami körüllengi a regényt. S nemcsak emiatt, de az az érzésem, hogy minden egyes Palotás Petra regénybe egy kicsit maga az írónő is benne van, legalábbis egy darabkája. Amikor elkezdtem még nem tudtam, hogy hogy is álljak hozzá. Tetszett már az alapelgondolás is, hogy legyen második rész, főleg, hogy szerettem az elsőt, teljesen újdonság hatása volt számomra. Aztán jött a második, és ez a hatás még mindig megvan. Kicsit más, mint az eddigiek, de mégis annyira "petrás". Már a szóhasználaton és a kifejezésmódon is látszik a finom nyelvezet és az értékes belső értékek kimutatása. Lehet, hogy ez most teljesen furának tűnhet, de akik olvastak már az írónőtől azok tudják, hogy miről is van szó. De lássuk csak a sztorit. Még mindig Laura a narrátorunk, de azért egy-két új szemszögből is megismerhetjük az eseményeket. Laura személye és belső adottságai lengik körül a regényt, hol sziporkázik, s hol olyan, mint egy nagyra nőtt óvodás. Nagyon emlékeztet valakire. Laurával az a helyzet, hogy néha szórakoztató a bénázása, komikus a szerelmi élete, viszont nagyon szuper narrátor. Akár elő személy is lehetne, annyira élethű a reakciója vagy éppen az érzelmi világa. Mint azt tudjuk úgy váltunk el Laura és Frank párosától, hogy korántsem volt biztos, hogy ők újra találkozni fognak, de azért lehet rá számítani. 

Igen ám, de semmit sem vehetünk készpénznek, ami le van írva. A kötet utolsó negyede mindent megváltoztat, fenekestül felforgatja az addigi elképzéseket és gondolatokat. Viszont maga a regény felettébb érdekfeszítően kezdődik. Az már nálam bónusz, hogy egy igencsak szép és vágyott országba kalauzol el minket. Málta. Szerintem nincs olyan ember, aki ne hallott volna már Málta szépségeiről. Ha másról nem, akkor a Blue Lagoonról mindenképp. 

S mi olvasók vagyunk olyan szerencsések, hogy ennek a csodás városnak az utcáin sétálhatunk és parányi idegenvezetést is kapunk az írónő által. De a legfőbb hangsúly mégsem ezen van, hanem egy régmúlt titok felfedésén és a szálak kibogozásában. Regényünk 1991-ben játszódik, néhol tarkítva a múlt darabkáival, de javarészt '91-ben járunk. A korhoz hűen még nagyon sok minden technológiai fejlesztés várat magára, de már a kora tudomány berkeibe is beleshetünk. Ezek a részek felettébb érdekesek és precízek voltak, cseppet sem untattak. 

Élvezet volt a szemem előtt látni, ahogy a mai kor vívmánya hogy bontakozik ki és, hogy segíti a szereplőink munkáját és tevékenységét. A cselekmény ezáltal egyszerre volt izgalmas, megdöbbentő, néhol sokkoló és tudjátok van a "wtf" érzés, na az is elég sokszor előjött, mert szépen olvastam és egyszer csak what??. Azt kell, hogy mondjam nem egyszer lepődtem meg és nem egyszer sokkolt le a regény. Az alapsztori nagyjából annyi, hogy Laura szomszédja kap egy levelet Máltáról, amiben a múltjáról van szó, igen ám, de minden ködös és homályos. Emiatt indul útnak Laura és Frank Málta szigetére, ahol még több titokba, bonyodalomba és meghökkentő eseményekbe és tényekbe botlanak. 

Érdekes volt magát a kolostort látni, kicsit elmerülni az ottani életbe, a titkokba és a rendszerbe. A nyomozás része engem személy szerint nagyon felcsigázott. Ha kellett teljesen felpörögtem és csak úgy faltam a sorokat, de volt, hogy teljesen lelassultam és csak úgy elvoltam vele, viszont az biztos, hogy ennyire érzelmi káoszról még nem olvastam. A kötet érzelmi része, hát... Nem egy szereplőt csaptam volna a falhoz, hogy hahó ember, lépjél már valamit, mert elszalasztod a lehetőséget.

Maga a kötet egy kellemes olvasási élmény, ami ugyan nem múlja felül az első részt, mégis jogos és büszke folytatása annak. A regény első része elülteti a füledbe a bogarat, a második fele össze-vissza repteti és a harmadik, azaz lezáró része elengedi azt, hogy szárnyaljon, még akkor is, ha időközben szárnyaszegett lett. Senkit se tévesszen meg a cím, már nem Thaiföldön, hanem Máltán járunk, ahol igaz, hogy kevesebb gyilkosság van tálcán, mégis érdekfeszítő és hangulatos és tipikusan az a regény, ami megfog magának és elragad. Nem ereszt egykönnyen, megtépázza az érzelmi világodat, felforgatja az életedet és alig várod, hogy a két tökkelütött (bocsánat, de amit Laura és Frank 2 kötet alatt leművelt mondjuk úgy, hogy nagyon bosszantó) végre megkapja azt a befejezést, amit érdemelnek. S hogy vajon ez azt jelenti, hogy összejönnek vagy éppen külön válnak az útjaik azt mindenki derítse ki magának. :) Összességében egy erős regénnyel van dolgunk, idős dívai jelenléttel, apácákkal, titkokkal, eltitkolt sorsokkal, ármánnyal, becsapással és szerelemmel, sóvárgással, vággyal. Tökéletes elegye a kalandnak és a szerelemnek. Bár való igaz, hogy kalandból jóval több csöppen-csurran, de a Szárnyaszegett pillangókat így kell szeretni. Viszont ha szerelemből nem is ad sokat, az biztos, hogy ezt az érzelmek téren pótolja. A karaktereket is hol elapasztja, s hol csordultig tölti őket. Nehéz kiigazodni rajtuk, mégis így tökéletesek.
" - Vagy mint egy pillangó... - húzta magához Frank. - Neked tényleg nem szabad szárnyadat szegni."

" - Az irigység méreg. De valójában a méregkeverő az igazi áldozat. Mert amikor az irigy ember másra szórja az átkát, a saját lelkét pusztítja el, saját magát mérgezi."

"Azóta már nincsen az anyja, meghalt az apja is, és hajótörést szenvedett minden szerelmi próbálkozása."

" - Laura, Laura, gyere ki, kérlek! Ne haragudj! Csak hirtelen leblokkoltam, tudod, hogy mennyire fontos vagy nekem. Kislány, ne viccelj... gyere már ki! Mégis mit vársz tőlem, térdeljek le, úgy kérjek bocsánatot?"

" - Semmi sem csak fehér vagy csak fekete. Meghalnánk az unalomtól, ha nem lennének színek - morogta maga elé a férfi."

" - (...) Tudod, a szerelem olyan, mint a kertedben egy rózsaszál. Eleinte elég neki csupán egy kis napfény, hogy ragyogjon, de idővel öntöznöd kell, majd óvnod a széltől, vihartól, hogy nehogy idő előtt lehullassa a szirmait, hogy valóban sokáig gyönyörködhess benne."



Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!