2019. október 24., csütörtök

Ludányi Bettina: Meghasadt valóság


"A zene fontos része az életemnek. Nemcsak azért, mert felvidít vagy megnyugtat, hanem mert az írás során is hű társam."

*

Te mit tennél, ha a saját emlékeidben sem bízhatnál?
Sophia Santillo látszólag nyugodt és egyhangú életet él Nápolyban, ám a felszín alatt megannyi szörnyű titkot őriz. A csontig hatoló fájdalom és rettenet még annyi év után is uralja életét. Egészen addig, amíg nem találkozik a sármos üzletemberrel, Nico Bellonival. Vajon a férfi méltó lesz rá, hogy a lány megossza vele riasztó múltját?
Sophia biztos abban, hogy soha többé nem kell szembenéznie a szörnnyel, aki tönkretette az életét, ám egy telefonhívás minden reményét lerombolja: bántalmazója újra szabad. Hiába szentelt éveket arra, hogy feldolgozza a történteket, minden újra összeomlik körülötte. Főleg, miután fény derül a valódi igazságra.
Ki a titokzatos szörnyeteg, és mi köze a lányhoz? Mi zajlik egy pszichopata fejében, és hogyan lesz egyáltalán valakiből gyilkos? Milyen mértékben befolyásolja a környezetünk, hogy mivé válunk?Ludányi Bettina legújabb regénye megmutatja, hogy nem hihetsz a szemednek és nem bízhatsz az emlékeidben. Egy izgalmakkal, titkokkal és kérdésekkel teli világba kalauzolja el az olvasót, ahol semmi sem valódi, semmi sem igaz. Csupán egy hazugság része. Egy meghasadt valóság. Húzd ki magad, szegd fel az állad és küzdj! Különben összetör a valóság.

Az én valóságom is meghasadt, míg a regényt olvastam. Addig a pontig, amíg el nem érkezett a befejező utolsó lezáró rész mindent, de tényleg mindent értettem, aztán meg csak néztem, hogy akkor most mi. Az viszont mindenképp igaz, hogy egy egyedi, lendületes, melankolikus hangulatú, erőt adó regény, egy csipet veszéllyel és erős karakterekkel.

Maga a regény felépítése sem az a mindennapi, megszokott. Amolyan blogbejegyzések formájában tárja elénk az írónő a cselekményt. Ez számomra egy teljesen új keletű megközelítés, mégis baromira tetszett, végre egy kis frissesség, üde változás. Maga a cselekmény is bejegyzésekre van bontva, nem pedig fejezetekre. Ezek nagyjából pár oldalt tesznek ki, nem egy hosszú terjedelmi, mint maga a mű sem, viszont kalandos, elgondolkodtató, a lélek és az emlékek csapdájából építi fel a teljes regényt. Ahhoz képest, hogy ez már az írónő harmadik regénye, ha jól számoltam eléggé butaság volt tőlem, hogy eddig semmit sem olvastam tőle. Igaz, hogy egy fiatal íróval van dolgunk, mégis teljesen új megközelítésből tárja fel az eseményeket és ezáltal nemcsak maga a regény, de a mondanivalója is sajátos, egyedi köntösbe van csomagolva. Amikor elkezdtem nem tudtam, hogy mennyire fog e tetszeni, ha fog e, vagy hogy kell e nekem új szemléleteket megismernem, vagy bőven jó az, amit már megszoktam. Azt kell, hogy mondjam, hogy kellett ez nekem. Kicsit kicsinált, megfacsart, de nagyon is szükségem volt erre. Egyszerre gondolkodtam el és mélyedtem el egyre jobban a cselekménybe és a karakterekbe. 

Mindenképp pozitívum, hogy nem húzza el túlságosan a kötet elemi erejét a mellébeszélés vagy éppen a titkok. Érdekes, hogy nemcsak a jelenre, de a múltra is fókuszál. Keveri, hogy mikor mit olvassuk, de amíg az elején és a közepén minden világos volt előttem és alig vártam, hogy magamtól oldjam meg, addig a végére kész káoszt kaptam és még most sem igazán értem, hogy mi az a lezárás. Annyira idegen. 

De maga a regény kellemes csalódás volt. A karakterek jelleme hol megnevetettet, hol magamhoz térített, s hol gondolkodóba ejtett. Sophia egy életerős, badass, bunkó hercegnő, aki fél kézzel tiporja el a hercegeket, de ez nem is baj, hiszen imádtam, ahogy egyre jobban kinyílik és ahogy bizonyos életesemények és személyek miatt fejlődik a karaktere, kibontakozik és már-már szárnyra kap. Mint egy pillangó. A regény elején kis mufurc, benne van a bábjában, nem akar onnan kitörni de a regény végére kibontakozik, kiereszti a csodaszép szárnyait. 

Niko csak feldobja, felpezsdíti a cselekmény folyamát. Szexi, veszélyes, ugyanakkor ellenállhatatlan. Roberto igazi lételemmé válik és nélküle nem lenne minden ugyanolyan. A lendületes, a bája csak emel a színvonalon. Nem egyszer kaptam fel arra a fejem, hogy mást kéne csinálnom, én mégis csak olvastam és olvastam tovább, holott nem tökéletes a regény, de látok benne fantáziát, az erőt, ami ahhoz kell, hogy teljes mértékben kibontakozzon az írónő és megmutassa, hogy ki is az igazi és hamisítatlan Ludányi Bettina. 

Van még hova fejlődnie ez tény, de a tehetség ott lángol benne. Nem egyszerű dolog megírni egy regényt, egy jó regényt még annál is nehezebb és ha nem lenne kuszaság a fejemben azt mondanám, hogy igen, így kell ezt csinálni, de még ennek ellenére is azt tudom mondani, hogy megéri elolvasni a Meghasadt valóságot, mert kirántja a lábad alól a talajt és biztos lehetsz benne, hogy egykönnyen nem fogod tudni elfelejteni.

A hangulata a megszokotthoz képest mélabús, a lelki sérelmek és a gyerekkori traumák miatt komolyabb hangvételű, többször olvasós regény. Egy történet a múlt feltárásáról egy kemény lány szemszögéből, ami bejegyzésről bejegyzésre egyre inkább odaszegez és csak úgy repülnek az oldalak. Nincs 300 oldal a regény, de annyi fontos pillanat kerül előtérbe. Örültem volna, ha kicsit jobban összeszedett, ha a fontosabb részek jobban ki vannak dolgozva és ha nemcsak a lélekre, de a valóságra is jobban alapoz. Viszont nagyon kíváncsi vagyok az írónő további munkájára és alig várom, hogy regényről regényre táruljon a szemem elé az, hogy igen, fejlődőképes és megéri várni a kiteljesedést. Van egy dolog, ami hatalmas pozitívumként ért, mégpedig a helyszín. Imádom az olasz városokat, Nápoly és a Vezúv bakancslistás és felemelő érzés volt olvasni a sorokat, amik egy kicsit jobban megmutatták, hogy milyen is az olasz kultúra, arról már nem is beszélve, hogy az olasz habitust is sikerült valamelyest átadnia. A történet legerősebb része, a múlt és ennek kapcsolata a jelennek baromi erős, kidolgozott és látszik, hogy mennyi munka van benne, viszont a lélektani jelenlétnek és a személyiségjegyek indoklásánál kevésnek éreztem azt, amit kaptam. Vannak hézagok, amiket még ki lehetne tölteni és igen valahol belül várom én azt a bővített változatot. Remélem egyszer megkapom. Összességében egy 5/3-as regénynek mondanám, amit első körben 2x kell olvasni, hogy minden a helyére pattanjon és ne legyetek olyan kilátástalanok a végére mint én, de mindezek ellenére is ajánlom. Vérfrissítő, komolyabb hangvételű, megrázó történet egy lány harcáról és a pszichopata fogalom bontogatásáról.
"Ilyenkor szokott borulni a bili... Ritkán van jó vége annak, ha a makacsság összecsap az akaratossággal. Amúgy meg: de. Eléggé messze laktak tőlem. Pont ezért költöztem a város másik végébe, hogy minél távolabb legyek tőlük."

"Egyedül a világ ellen teljes harci díszben."

" - Most erre mit mondjak, tündérem? Nico mindig számíthatott rám, és sosem érdekelt, mi a probléma forrása. Annyit mondott, hol talállak, és mivel egy nőről van szó, még véletlenül sem hagytam volna ki a lehetőséget. Ő nem egy nagy nőcsábász. Sosem érdekelte egy csaj sem."

"Ez felér egy szerelmi vallomással, nem? Ahogy a reakcióm is, hiszen ahelyett, hogy kiborultam volna, mosollyal feleltem a kijelentésére."


Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 40% kedvezménnyel!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése