2019. október 27., vasárnap

Budai Lotti: Édes ébredés (A szerelem rabszolgái 1.)


"Blanca óvatosan kilesett hálószobája ajtaján. A belső udvaron egy lélek sem járt a késői órán, mindössze a kerti csobogó neszezése, és az éjjeli bogarak ciripelése törte meg a csöndet."

*

Budai Lotti India és Japán egzotikus tájai után egy újabb távoli vidék újabb izgalmas történelmi időszakát tárja az olvasó elé: a 19. századi Kuba világát. Rabszolgatartók és ültetvényesek, spanyolok és bennszülöttek, egyházi dogmák és boszorkányság.

Ez az egyszerre fülledt, izgalmas és feszültségekkel teli világ szolgál háttérül három rendkívüli nő történetének. A sorozat első részében megismerhetjük a fiatal Veronica d'Avilát, aki európai tanulmányait befejezve, hosszú évek után tér vissza családja cukornád ültetvényére. A lányt hazatérve megrohamozzák nyomasztó gyermekkori emlékei, s nyomukba eredve egy sötét családi titokra bukkan…

Budai Lotti a hatalmas sikert aratott Ágyas úrnő-sorozata után most egy kiszámíthatatlan fordulatokban gazdag, szenvedélyekkel teli utazásra hívja az olvasóit a 19. századi mesés Kubába.

Hogy én mennyire vártam ezt a regényt. Japán után Kuba, szívem egyik csücske. Nem tudom, hogy miért de amint megláttam hogy Lotti új vizekre evez, méghozzá a 19. századi Kubába nem hazudok, ha azt mondom, hogy felsikkantottam örömömben. Régóta vonzódom az országhoz és türelmetlenül vártam, hogy olvashassam, hogy megtudjam milyen is az a kubai rabszolgatartós élet, amit az írónő elképzelt és amit le is írt nekünk. Annyit már most elárulhatok, hogy nemcsak korhű, de valóság alapja is van.

Maga a regény nem úgy kezdődik, ahogy arra számítani lehet, de a múlt vagy éppen a jövő, minden csak felfogás kérdése már az első sorok után leköt és alig várja, hogy kibontakoztassa a cselekményt és megmutassa, hogy mi is rejlik a mélyben. A jelen, a jövő és a múlt képei szép, harmonikus keretet adnak a regénynek, ügyelve arra, hogy minden a helyén legyen és ne tátongjon a regény olvasása után hatalmas kérdőjel a lapok helyett. Bár még így is van egy-két megmagyarázhatatlan rejtély, ami a második rész csattanói lesznek úgy hiszem. A cselekményt tekintve egy igencsak mozgalmas, kalandosság, merészség és egyfajta megfoghatatlanság is jellemzi. Az viszont biztos, hogy aki belekezd az majd alig tudja visszafogni magát. Nem egy helyen történnek olyan megdöbbentő és sokkoló események, amik még jobban arra késztetnek, hogy igenis addig olvasd, amíg el nem érsz az utolsó szóig. Hihetetlenül kemény, ugyanakkor szerethető regény is. Nálam egyből felkerült a kedvenceim közé. Nem hazudok ha azt mondom, hogy talán az egyik legjobb Budai Lotti regény, ami eddig napvilágot látott. Erőteljes, egyedülálló, kifinomult, olvasmányos kalandregény tele intrikával, megkérdőjelezhető eszmékkel és egy kérdéssel, ami létfontosságú válik. Az Édes ébredés nem egyszerűen Veronica és az ő származásának és életének a regénye, hanem annál jóval több. Egy eszme megbukása és az emberi élet előtérbe helyezése. 

Megmutatja, hogy lehetsz akárki a szabadsághoz ugyanolyan jogod van, mint mindenki másnak. Lehet, hogy a bőröd nem hófehér, s talán fekete, de ettől még ugyanúgy szabadnak és önállónak születtél. Maga a felvetés és a megvalósítás, akárcsak a történelmi múltban hosszadalmas volt, tele fájdalommal, de a végén csak megérte. Akik nincsenek otthon a történelemben, azoknak talán nem árulok el akkora titkot, ha azt mondom, hogy a rabszolga felszabadítás áldozatok árán, de véghez megy. A kötet ennek az alapjait mutatja be egy olvasható, szimpatikus kisasszony szemszögéből, aki nem fél ő maga a kezébe venni az irányítást, ha arra van szükség. 

Mint már említettem a helyszín Kuba, ahol a rabszolga kereskedelem és tartás világkorát élte. De nemcsak emiatt annyira kívülálló ez a kötet, hanem azért is mert a történelem egy darabkáját eleveníti meg előttünk. Az, hogy ezt Veronica szemszögéből láthatjuk csak a ráadás. A sorsa, a megpróbáltatásai mind hozzájárulnak ahhoz, hogy ne csak egy regény legyen a sok közül, hanem hogy kiemelkedjen közülük. Ami engem illet nemcsak a cselekmény, de a nyelvezete is egyből magával ragadt. Van valami Budai Lotti írásaiban, ami olvastatja magát és nem érzed azt, hogy száraz az egész és, hogy unod. 

Fiatal, de olyan újdonságot mutat, amire kevesen képesek. Visszatérve a cselekményre az élő és utószó úgymond keretet ad, egy talányt, amit még nem fejthetünk meg, s ami a második részre marad. A múlt egy parányi darabkája ez, aminek az ismerete elengedhetetlen a jobban érthetőség kedvéért. Maguk a karakterek sokszínűek, a történet szerteágazó, néhol kusza, de a kellő helyeken összeforr és kiadja a teljes képet. Nem mondom, hogy az összes talány és titok nyílt volt előttem, de még így is hatalmas meglepetés ért egy-egy titok napvilágra látásakor. Lesokkolt, elgondolkodtatott és gondolkodóba ejtett. 

Nemcsak lelki, de szellemi csemege is az Édes ébredés. Ha kellett belém rúgott, feladatok elé állított, de sosem engedte el a kezemet. Mindvégig mellettem volt és akárcsak Veronicát vezetett és olykor belelökött az árokba a megdöbbentő fordulataival és pillanataival. Veronica nemcsak a regényben nőtt fel, s teljes személyiségváltozáson esett át, hanem előttem is hatalmasat nőtt. Büszke vagyok rá. A megszeppent kislányból Lotti igazi harcos nőt faragott, aki nem fél senkitől és semmitől.

S emellett még a szerelemre, a testi vágyakra is kellő hangsúlyt fektet. Nem egy egyszerű szerelmi történetet vet a lapjaira az írónő, hanem egy keserédeset. Akadályokat gördít a pár elé, vagy olyan embereket sodor az útjába, akik többet ártanak, mint használnak, de ezek nélkül a leckék nélkül nem lehet Veronica az az erős nő, akivé az útja során válik. Ha ez még nem lenne elég egy tragikus, de annál inkább fájdalmas és beteljesületlen szerelmet is kapunk, ahol nem lehetünk biztosak a boldog befejezésben. Ismerve Lottit jól megsanyargat a végső döntés előtt, s ez A szerelem rabszolgái 1. része alatt sincs másképp. Elhúzza rendszeresen előttünk a mézesmadzagot, hogy utána jól pofára ejtsen. Már igazából meg sem lepődök rajta. Tipikus Budai Lotti felé, hogyan is sanyargassuk a drága olvasókat húzás ez. 😬 Ajánlom nektek ezt a regényt, ha szeretitek Lotti munkásságát, ha igényes történelmi regényt szeretnétek olvasni egy cseppnyi romantikával és nagyon limitált számú erotikus jelenettel, hiszen az írónő nem a testiségre helyezi a hangsúlyt, hanem a lelki megpróbáltatásokra. Mindemellett akkor is vétek lenne kihagyni az Édes ébredést ha érdekel titeket Kuba, a rabszolga kereskedelem és az ültetvények világa. Kicsit rideg, de mindenképp szórakoztató, kikapcsolódás elősegítő regény tele váratlan fordulatokkal, meglepő titkokkal és számos halálesettel. Csak a tipikus, amit várhatunk alapból is Lottitól. Mégis van benne valami egyedi, ami megfogja az olvasóját és ami sakkban is tartja.
" - Ó, nagyon szeretnék megtanulni lovagolni... - ragyogott fel Veronica szeme, ám rögtön ki is hunyt belőle a lelkesedés. - Hanem úgy illendő, hogy ehhez apám engedélyét kérjem."

" - Ha én szatír vagyok, akkor kegyed egy nimfa... - folytatta a férfi a flörtölést. - És csak egy bolond szorítja össze a szemhéját efféle tünemény láttán."

" - Egy szolgánk... Ravasz vén róka. Már évekkel korábban felszabadítottam, de jó sora van nálunk és ragaszkodik a családhoz, hát velünk maradt. Amolyan mindenesféle."

" - És miért baj az, hogy vágyom magára? A szenvedély és a szerelem nem zárja ki egymást... Mert én igenis szeretem magát azóta, hogy először megpillantottam. Már akkor megfogadtam, hogy az enyém lesz..."

" - Lányom, túl fiatal vagy, hogy ezt megítéld. Ez a Fernando kellemes fiatalembernek tűnik. Való igaz, a modora hagy némi kívánnivalót maga után, de nézd az előnyeit: jómódú, vonzó, ráadásul a jelek szerint egészen beléd bolondult. Isten tudja, mi okból..."



Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!


2019. október 24., csütörtök

Ludányi Bettina: Meghasadt valóság


"A zene fontos része az életemnek. Nemcsak azért, mert felvidít vagy megnyugtat, hanem mert az írás során is hű társam."

*

Te mit tennél, ha a saját emlékeidben sem bízhatnál?
Sophia Santillo látszólag nyugodt és egyhangú életet él Nápolyban, ám a felszín alatt megannyi szörnyű titkot őriz. A csontig hatoló fájdalom és rettenet még annyi év után is uralja életét. Egészen addig, amíg nem találkozik a sármos üzletemberrel, Nico Bellonival. Vajon a férfi méltó lesz rá, hogy a lány megossza vele riasztó múltját?
Sophia biztos abban, hogy soha többé nem kell szembenéznie a szörnnyel, aki tönkretette az életét, ám egy telefonhívás minden reményét lerombolja: bántalmazója újra szabad. Hiába szentelt éveket arra, hogy feldolgozza a történteket, minden újra összeomlik körülötte. Főleg, miután fény derül a valódi igazságra.
Ki a titokzatos szörnyeteg, és mi köze a lányhoz? Mi zajlik egy pszichopata fejében, és hogyan lesz egyáltalán valakiből gyilkos? Milyen mértékben befolyásolja a környezetünk, hogy mivé válunk?Ludányi Bettina legújabb regénye megmutatja, hogy nem hihetsz a szemednek és nem bízhatsz az emlékeidben. Egy izgalmakkal, titkokkal és kérdésekkel teli világba kalauzolja el az olvasót, ahol semmi sem valódi, semmi sem igaz. Csupán egy hazugság része. Egy meghasadt valóság. Húzd ki magad, szegd fel az állad és küzdj! Különben összetör a valóság.

Az én valóságom is meghasadt, míg a regényt olvastam. Addig a pontig, amíg el nem érkezett a befejező utolsó lezáró rész mindent, de tényleg mindent értettem, aztán meg csak néztem, hogy akkor most mi. Az viszont mindenképp igaz, hogy egy egyedi, lendületes, melankolikus hangulatú, erőt adó regény, egy csipet veszéllyel és erős karakterekkel.

Maga a regény felépítése sem az a mindennapi, megszokott. Amolyan blogbejegyzések formájában tárja elénk az írónő a cselekményt. Ez számomra egy teljesen új keletű megközelítés, mégis baromira tetszett, végre egy kis frissesség, üde változás. Maga a cselekmény is bejegyzésekre van bontva, nem pedig fejezetekre. Ezek nagyjából pár oldalt tesznek ki, nem egy hosszú terjedelmi, mint maga a mű sem, viszont kalandos, elgondolkodtató, a lélek és az emlékek csapdájából építi fel a teljes regényt. Ahhoz képest, hogy ez már az írónő harmadik regénye, ha jól számoltam eléggé butaság volt tőlem, hogy eddig semmit sem olvastam tőle. Igaz, hogy egy fiatal íróval van dolgunk, mégis teljesen új megközelítésből tárja fel az eseményeket és ezáltal nemcsak maga a regény, de a mondanivalója is sajátos, egyedi köntösbe van csomagolva. Amikor elkezdtem nem tudtam, hogy mennyire fog e tetszeni, ha fog e, vagy hogy kell e nekem új szemléleteket megismernem, vagy bőven jó az, amit már megszoktam. Azt kell, hogy mondjam, hogy kellett ez nekem. Kicsit kicsinált, megfacsart, de nagyon is szükségem volt erre. Egyszerre gondolkodtam el és mélyedtem el egyre jobban a cselekménybe és a karakterekbe. 

Mindenképp pozitívum, hogy nem húzza el túlságosan a kötet elemi erejét a mellébeszélés vagy éppen a titkok. Érdekes, hogy nemcsak a jelenre, de a múltra is fókuszál. Keveri, hogy mikor mit olvassuk, de amíg az elején és a közepén minden világos volt előttem és alig vártam, hogy magamtól oldjam meg, addig a végére kész káoszt kaptam és még most sem igazán értem, hogy mi az a lezárás. Annyira idegen. 

De maga a regény kellemes csalódás volt. A karakterek jelleme hol megnevetettet, hol magamhoz térített, s hol gondolkodóba ejtett. Sophia egy életerős, badass, bunkó hercegnő, aki fél kézzel tiporja el a hercegeket, de ez nem is baj, hiszen imádtam, ahogy egyre jobban kinyílik és ahogy bizonyos életesemények és személyek miatt fejlődik a karaktere, kibontakozik és már-már szárnyra kap. Mint egy pillangó. A regény elején kis mufurc, benne van a bábjában, nem akar onnan kitörni de a regény végére kibontakozik, kiereszti a csodaszép szárnyait. 

Niko csak feldobja, felpezsdíti a cselekmény folyamát. Szexi, veszélyes, ugyanakkor ellenállhatatlan. Roberto igazi lételemmé válik és nélküle nem lenne minden ugyanolyan. A lendületes, a bája csak emel a színvonalon. Nem egyszer kaptam fel arra a fejem, hogy mást kéne csinálnom, én mégis csak olvastam és olvastam tovább, holott nem tökéletes a regény, de látok benne fantáziát, az erőt, ami ahhoz kell, hogy teljes mértékben kibontakozzon az írónő és megmutassa, hogy ki is az igazi és hamisítatlan Ludányi Bettina. 

Van még hova fejlődnie ez tény, de a tehetség ott lángol benne. Nem egyszerű dolog megírni egy regényt, egy jó regényt még annál is nehezebb és ha nem lenne kuszaság a fejemben azt mondanám, hogy igen, így kell ezt csinálni, de még ennek ellenére is azt tudom mondani, hogy megéri elolvasni a Meghasadt valóságot, mert kirántja a lábad alól a talajt és biztos lehetsz benne, hogy egykönnyen nem fogod tudni elfelejteni.

A hangulata a megszokotthoz képest mélabús, a lelki sérelmek és a gyerekkori traumák miatt komolyabb hangvételű, többször olvasós regény. Egy történet a múlt feltárásáról egy kemény lány szemszögéből, ami bejegyzésről bejegyzésre egyre inkább odaszegez és csak úgy repülnek az oldalak. Nincs 300 oldal a regény, de annyi fontos pillanat kerül előtérbe. Örültem volna, ha kicsit jobban összeszedett, ha a fontosabb részek jobban ki vannak dolgozva és ha nemcsak a lélekre, de a valóságra is jobban alapoz. Viszont nagyon kíváncsi vagyok az írónő további munkájára és alig várom, hogy regényről regényre táruljon a szemem elé az, hogy igen, fejlődőképes és megéri várni a kiteljesedést. Van egy dolog, ami hatalmas pozitívumként ért, mégpedig a helyszín. Imádom az olasz városokat, Nápoly és a Vezúv bakancslistás és felemelő érzés volt olvasni a sorokat, amik egy kicsit jobban megmutatták, hogy milyen is az olasz kultúra, arról már nem is beszélve, hogy az olasz habitust is sikerült valamelyest átadnia. A történet legerősebb része, a múlt és ennek kapcsolata a jelennek baromi erős, kidolgozott és látszik, hogy mennyi munka van benne, viszont a lélektani jelenlétnek és a személyiségjegyek indoklásánál kevésnek éreztem azt, amit kaptam. Vannak hézagok, amiket még ki lehetne tölteni és igen valahol belül várom én azt a bővített változatot. Remélem egyszer megkapom. Összességében egy 5/3-as regénynek mondanám, amit első körben 2x kell olvasni, hogy minden a helyére pattanjon és ne legyetek olyan kilátástalanok a végére mint én, de mindezek ellenére is ajánlom. Vérfrissítő, komolyabb hangvételű, megrázó történet egy lány harcáról és a pszichopata fogalom bontogatásáról.
"Ilyenkor szokott borulni a bili... Ritkán van jó vége annak, ha a makacsság összecsap az akaratossággal. Amúgy meg: de. Eléggé messze laktak tőlem. Pont ezért költöztem a város másik végébe, hogy minél távolabb legyek tőlük."

"Egyedül a világ ellen teljes harci díszben."

" - Most erre mit mondjak, tündérem? Nico mindig számíthatott rám, és sosem érdekelt, mi a probléma forrása. Annyit mondott, hol talállak, és mivel egy nőről van szó, még véletlenül sem hagytam volna ki a lehetőséget. Ő nem egy nagy nőcsábász. Sosem érdekelte egy csaj sem."

"Ez felér egy szerelmi vallomással, nem? Ahogy a reakcióm is, hiszen ahelyett, hogy kiborultam volna, mosollyal feleltem a kijelentésére."


Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 40% kedvezménnyel!


2019. október 20., vasárnap

Marilyn Miller: A rabság gyönyöre ~ ELŐOLVASÁS


"Itt állok a bátyám mellett és könnyes szemekkel nézem végig, hogyan engedik le a szüleim holttestét a sötétségbe, hogyan ragadja el tőlem a boldog napokat a halál, hogyan hullik darabjaira az életem."

*

Egyszerű nyaralásnak indul az egész, ami rémálommá válik.
Egy barátnő. Egy ház. Ahol semmi sem az, aminek látszik.
Egy titkos buli, ahol Aisha elveszíti a legfontosabbat. A szabadságát. Az élete már nem az övé, más rendelkezik vele.
Olyan életet kell élnie, amit nem ő választott, hanem amibe belekényszerítették. Minden napja szenvedés, amiből egy kiút látszik. Ám a pokolból nem ilyen egyszerű a menekülés.
Egy majdnem tragikus találkozás mindent megváltoztat, szabadságának kulcsa Roman Raine kezébe kerül. Egy olyan férfi kezébe, akihez még vonzódni is veszélyes.
Azonban az ellentétek ellenére feltámad a vágy, a határok, amik elválasztják őket,
egy napon elmosódnak, hogy átadhassák magukat a gyönyörnek.
A rabság gyönyörének.

„ Semmi mást nem akarok ebben a pillanatban, csak a karjaiban darabokra hullni, hogy a végén csak azokat a darabkákat szedhessem össze, amik fontosak. Azokat, amikben ő már benne él."

Megvan az a kis magyar kör, akiktől nagyon szeretek olvasni és mielőtt valaki újat engednék be ebbe a körbe, mindig elgondolkodom rajta, hogy kinek is szavazzak bizalmat. Szeretem az újdonságokat, de ugyanakkor a megszokott dolgokat is, na de az, hogy elolvastam A rabság gyönyörét minden volt, csak megszokott nem. Maga az írónő keresett fel azzal, hogy szeretné, ha elolvasnám a nemsokára megjelenő regényét, s mivel az én drága Ella Steelem javasolt neki nem volt kérdés, hogy igent mondok a felkérésre. Ella tudja, hogy miket szeretek és bíztam benne, hogy ezúttal sem fogok csalódni, hiszen ha ő bizalmat szavaz Marilyn Millernek, akkor az okkal van.

Bevallom attól még egy kicsit tartottam a regénytől, hiszen ez előtt még nem olvastam az írónőtől. Az egy dolog, hogy nagyon sokáig szemeztem a Küzdj velemmel, de odáig sosem jutottam, hogy be is szerezzem és ténylegesen el is olvassam, ne csak a borítót bámuljam és a fülszöveget olvassam agyon. De A rabság gyönyöre talán képes lesz arra, hogy végre rászánjam magam és még többet olvassak az írónőtől, mert az az igazság, hogy akármennyire megdöbbentő és sokkoló volt A rabság gyönyöre tetszett, még akkor is amikor elborzadtam és a legszívesebben jó messzire hajítottam volna a telómat. De nem tettem, bár ha fizikai formában olvastam volna, lehet hogy simán behajítom a sarokba, hogy na nem, ez nekem sok, ilyet nem írhat Marilyn. De igen, megtette. Ledöbbentett, lesokkolt és a földbe döngölt. Úgy éreztem bizonyos részek után magamat, mintha átment volna rajtam egy úthenger 2x. Borzalmasan fájt néhány rész és igen, nem tagadom szétmarcangolta a lelkivilágomat. Ugyanakkor gondolat ébresztőként is funkcionált. Többször kellett félre rakjam, mert úgy éreztem, hogy nem bírom és kell a pihenés, a feltöltődés, hiszen lelkileg nagyon megterhelő, de ez is csak azt bizonyítja, hogy egyes remek regények, milyen nagy hatással is lehetnek az emberre és ez mindenképp jó dolog. Fájdalmas és idegőrlő, de jó. Még azután, hogy kiolvastam is csak néztem magam elé, hogy oké, de én erről, hogy fogok úgy írni, hogy ne spoilerezzek el mindent?? 

Szóval igen, kemény dolgokról ír, amik valósak és szomorú, de akár veled is megtörténhet, sose tudhatod. Elég annyi, hogy rossz időben vagy rossz helyen és már bekövetkezett a baj. Ugyanakkor ez az egész fogságba esek, de beleszeretek a megmentőmbe elsőre sok volt nekem, és ahogy alakulnak az események úgy kezdem én is egyre inkább elfogadni, hogy igen, miért is ne? De ne szaladjunk ennyire előre. Maga a regény kezdése még semmi baljósat nem hordoz magával, sőt, amolyan idilli, szabaduljunk ki a megszokott közegből, lássunk világot. 

Teljesen bele tudom élni magam. Maga a sztori Gloriával és Aishával kezdődik, de Romannal és Aishával ér véget. Egy kezdet két ember, különféle háttér mégis a sors összehozza őket és bumm, meglepő fordulatok, veszély, sokkoló tények, adrenalin, félelem, vágyak, szerelem, minden mi szem-szájnak ingere. Amúgy tökre örültem, hogy van benne egy kis utazás, világlátás is, de aztán a hatalmas fordulatra, ami már a regény elején szembejön, na arra a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy megtörténhet. 

Mocskos, visszataszító, már-már gusztustalan, mégis szerves része a cselekménynek és annak mondanivalójának. Nem szégyellem bevallani, de fájt olvasni. Szét tépte a lelkem és nem vagyok biztos benne, hogy a végére sikerült e valamelyest összeraknia azt. A kötet második negyede nem emberhez méltó, teljesen felkavart, nem éreztem jól magam olvasás közben, sőt alig vártam, hogy a megpróbáltatásoknak vége legyen és máshova kerüljön a hangsúly, hogy végre vegye át a hatalmat az érzelem és a minőségi együtt töltött idő. Nehéz olvasmány, tele komoly témákkal ugyanakkor valami pluszt is képes nyújtani. 

Ahol elvesz ott később ad is. Nem mondom, hogy addig nem járjuk meg a poklok poklát, mert hát igen, de ez is része A rabság gyönyörének. Szenvedés nélkül nincs szerelem és fordítva. A karakterek még ha nem is az elejétől fogva, de baromi erősek. Minden tiszteletem Aisháé, hiszen a szemünk előtt nőtt fel, fogadta el a sorsát, de a reményt sosem adta fel, végig ott pulzált benne és arra várt, hogy kitörjön és mindent elsöpörjön maga körül. Roman bevallom eleinte nem volt szimpatikus, de aztán szépen lassan beleette magát a szívembe és onnantól már drukkoltam neki, hogy legyen ő az a motoros, extrém sport kedvelő herceg, akire Aishának szüksége van. 

S ha már Aisha egyik ismerősömet is így hívják és belegondoltam, hogy mi lenne ha vele történt volna mindez, hát rendesen letaglózott már maga a puszta gondolat is. Első regényem Marilyntől és ekkorát még senki sem lökött rajtam. Belelökött a mélybe, kapálóztam, küzdöttem, de nem könyörült meg rajtam. Újból és újból lerántott a mélybe és hagyta, hogy fuldokoljak.  Egyáltalán nem ilyen első élményre számítottam, mégsem bánom, hogy esélyt adtam. Újat mutatott, egy teljesen más nézőpontot. Máshogy látja a világot, mint ahogy mi, de ameddig ilyen szintű és minőségű regényeket ad ki a kezei közül hajrá. Teljesen felkavart, ugyanakkor arra is ösztökélt, hogy ne adjam fel. Ássak mélyebbre és tudjam meg, hogy mi lesz Aisha és Roman sorsa. Vágyak, szenvedély, szenvedés, kárhozat, szexiség, eltitkolt múlt, meglepő fejlemények, lesokkoló cselekmény mindezt egy nagyon tehetséges magyar írónő tollából. A rabság gyönyöre nemcsak rabul ejt, de fogva is tart és ember legyen a talpán akit nem ráz meg és nem gondolkodtat el.
"De nem érhetek hozzá. Nem használhatom ki a helyzetet, mert akkor cseppet sem lennék különb annál a férfitól, akit úgy gyűlöl."

"Igaz, ott nem volt sötét, mégis... soha nem féltem annyira, mint akkor, ott, abban a világos szobában. Mert nem kell sötétség ahhoz, hogy a félelem megszülessen. A félelmet mi magunk tápláljuk."

" - Igen. Te vagy a robbanás, az anarchia, a csend és a béke. Melletted igazi hadvezér lehetek. Bárkit és bármit képes lennék leigázni érted."

" - Biztosan. Ahogy az érintésnek, a csóknak, a szexnek. Én csinálni szeretem, és nem olvasni róla."

" - Nem kell az engedélyed, Marcus! - Hirtelen felpattanok és elé állok. Úgy feszülünk egymásnak, mint a hatalomért küzdő oroszlánok. De én nem akarom az ő királyságát. Sajátot akarok."



Köszönöm Marilyn Miller írónőnek az előolvasási lehetőséget! Ha te is kedvet kaptál hozzá az alábbi helyekről elő tudod rendelni:
Közvetlenül az írónőtől dedikálva
NewLine Kiadó oldaláról
Álomgyár oldaláról
Book24ről

2019. október 18., péntek

Vi Keeland: Csak szex


" - Gondolod, hogy van bármi összefüggés az intelligencia és az ágyban nyújtott teljesítmény között?"

*

A kapcsolatom Hunter Deluciával visszafelé kezdődött. Egy esküvőn találkoztunk – ő a vőlegény oldalán ült, én a menyasszonyén. Az éjszaka alatti lopott pillantások után vitathatatlan volt a kölcsönös és erős vonzalom. Én elkaptam a csokrot, ő elkapta a harisnyakötőt. Hunter szorosan ölelt, mialatt táncoltunk, és azt javasolta, fedezzük fel jobban ezt a vibrálást, ami köztünk van. A nyers és mocskos szavaitól visszavonulót kellett volna fújnom, de valami megmagyarázhatatlan okból épp az ellenkezőjét tettem. Végül a hotelszobájában kötöttünk ki. Másnap reggel pedig már indultam is vissza New Yorkba, Huntert egy téves telefonszámmal hagyva Kaliforniában. Gyakran gondoltam rá, de a legutóbbi kapcsolatom után megfogadtam, hogy nem kezdek többé jóképű, pimasz és bűnösen elkápráztató fickókkal. Egy évvel később újra összefutottam Hunterrel, amikor a barátainknak gyereke született. A vonzalmunk egymás iránt semmit sem csökkent. Egy hurrikánként érkező kábulat után követelt egy valós telefonszámot. Úgyhogy megadtam neki anyukámét – ő tutira elijeszt minden férfit a közelemből az örökös gyerek- és esküvőtémájával –, aztán hazarepültem. Azt gondoltam, ez vicces, egészen addig, míg a következő héten be nem állított anyukámhoz vasárnapi vacsorára. Ez az őrült, elképesztő fickó megnyerte magának anyámat, és szerzett egy nyolchetes megbízást a városomban. Azt javasolta, töltsük ezt az időt azzal, hogy kizökkentjük egymást a mókuskerékből. Nyolchétnyi észveszejtő szex kötelezettségek nélkül. Mit veszíthettem Semmit, azt gondoltam. Ez csak szex, nem szerelem. De ismerjük a mondást: ember tervez, Isten végez.

Vi Keeland a New York Times, a Wall Street Journal és a USA Today bestsellerszerzője. Köteteit tizenkét nyelvre fordították már le, több millió példányban keltek el világszerte, és kilencvennél is több toplistán szerepeltek.

Lehetőségem nyílt részt venni a Vi Keeland dedikálás előtti sajtótájékoztatón, ahol többet között ezt a regényt is dedikáltatni tudtuk az írónővel. Bevallom féltem az eseménytől, de nagyon pozitív véleménnyel hagytam el a helyszínt és ehhez az írónő személye is hozzájárult. Már ekkor tudtam, hogy minél előbb el fogom olvasni a 2 új megjelenését is. A Csak szexre most került sor és jóval többet kaptam, mint amit a cím sugall. Játékos, buja, szexi, elgondolkodtató, magával ragadó regény, akárcsak a többi Vi Keeland alkotás.

A regény kezdete eléggé eredeti. Még nem találkoztam hasonló kezdéssel az biztos. Már az első oldalak után érezni lehetett, hogy ez is egy újabb letehetetlen regény lesz és nem is kellett csalódnom, mert maximálisan az volt. Imádtam. Igazából nem mondanám azt, hogy kedvencem lett, mivel az összes eddigi Vi regényem valamilyen szinten kedvenc. De visszatérve a sztorira. Adott két szingli ember, egy esküvő, egy elhatározás és tömény szexualitás. Szerintem ti is össze tudjátok rakni, hogy mennyire erotikus is lehetne ez az egész, de Vi nem ebbe az irányba vitte el a cselekményt, hanem adott neki mondanivalót. Azaz ne engedd, hogy a múltad és a félelmeid határozzanak meg. Engedd be az újat, ami arra késztet, hogy kilépj a komfortzónádból és engedj be több embert az életedbe. A Csak szex megtanítja, hogy az életet élni kell, nem pedig hagyni, hogy elmenjen mellettünk anélkül, hogy bármi érdemleges és sorsfordító történne. Nemcsak egy egyszerű erotikus-romantikus regény, hanem annál jóval több. Szórakoztató köntösbe csomagolt életbölcsesség és tanácsok egyvelege. A két karakterünk, Natalia és Hunter. Mindketten olasz felmenőkkel rendelkeznek, mindketten csak szexet keresnek és nem kapcsolatot, de mi van akkor, ha az élet közbe szól? Hagyják elmenni a másikat csak azért, mert keretek között élnek és ez így jó nekik? Vagy hagyják, hogy az érzelmek felülkerekedjenek és átéljenek valami teljesen sorsfordítót? 

Ezekre az igencsak velős kérdésekre kapjuk meg a választ és maga a regény is ezeket boncolgatja. Mindezt feldolgozható közegbe helyezve, hogy minél egyszerűbb legyen a megértése és felfogása. Mindemellett annak is teret enged, hogy ne csak vidám, de szomorú, vagy éppen fájdalmas pillanatokat adjon. Alapjában véve valamivel komolyabb, mint amit eddig olvastam az írónőtől, mégis tagadhatatlanul beleillik abba a képbe, amit eddig kialakítottam magamnak az írónőről. A cselekmény egyszerűsége és szókimondósága igazi keretbe foglalja a mondanivalót. 

Nem egyszer pillantottam fel és mondtam azt magamban, hogy igen, ez kellett nekem. Maguk a szereplők barátságosak, kedvelhetőek. Hunter igazi book boyfriend material, azaz könyves pasi alap. Ha kell szexi, karizmatikus, de ha arra van szükség egy kisfiú, aki arra vár, hogy valaki megmondja neki, hogy mi legyen. Natalia határozott, erős nő, akit már sok pasi megbántott és átvert. De nem adja fel, még akkor sem, ha fájdalmas. Mindketten fájdalmas múlttal rendelkeznek, tele útvesztőkkel és próbákkal, de mindez eltörpül az igazság mellett, ami végig titokba borul a regény alatt és csak a végén tudjuk meg, hogy mi is történt a múltban és mi az, ami visszafogja Huntert. 

Ha engem kérdeztek teljesen lesokkoló és döbbenetes volt az egész. Összefacsarodott a szívem, megsajnáltam Huntert, a férfit aki nemcsak kedves, de odafigyelő és törődő személyiség is. Vi nagyon jól összerakta a karakterét. Natet és Huntert is a szívembe zártam olvasás alatt. Annak pedig különösen örültem, hogy nemcsak a női szemszöget, de a férfit is láthattam, szemtanúja lehettem, hogy mi is zajlik egy csodás elme gondolataiban. 

A szex jelenetek pikánsak, erotikusak, teljességgel élethű. Nem egy rossz soft porn regény, hanem érzelmekkel és vágyakkal telitűzdelt alkotás. Maga a cselekmény hangulatos, változatos, a kellő helyeken mélyül el és a kellő helyeken gördíti elő az akadályokat és kételyeket. A Csak szex több mint csak szex, érzelmek kavalkádja. Két ember története a bizalomról és az egymásra találásról, az akadályok legördítéséről. 

Még az elején nem mertem reménykedni benne, hogy többet fog adni mint egy aranyos, de fájdalmas love story, de sikerült neki és most itt ülök és írom nektek e sorokat és azt érzem, hogy ez az eddigi talán legjobb Vi Keeland regény, amihez szerencsém volt eddig.

Összességében csak ajánlani tudom, hiszen van benne minden mi szem-szájnak ingere. Vannak benne veszekedések, hangulat ingadozások, mások háta mögötti intézkedés, összeboronálás, egy kis tilalom is. Nehéz múltak, még nehezebb jelenek, de annál fényesebb esély a szép, legalábbis a szebb jövőért. Emellett persze a már jól megszokott stílus és készlettár sem maradhat el. Annyira "Vis" maga a regény, hogy ezer közül is tuti megismerném. Az írónő erős alapokra építette a Csak szexet, s ezt sikerült is végig megtartania. Nem voltak benne holtpontok, kilengések. Szépen ahogy azt kell maradt a kijelölt úton és úgy mutatta be Nat és Hunter történetét. Nem mondom, hogy könnyű olvasmány volt, mert a múlt titkai nemcsak a karaktereket, de az olvasókat is simán kikészíti. De azok, akik kézbe veszik biztos, hogy nem fognak csalódni. Sőt... A kikapcsolódás és a jó hangulat garantált. S hogy a végén Nat és Hunter együtt marad e vagy tényleg csak szex volt az egész azt majd mindenki kitalálja magának és szépen lesokkolódik majd, ahogy én is. Még annyit, hogy valahol meglepő a kötet lezárása meg nem is. Végig ott lebeg a fejünk felett, de kimondani csak az utolsó sorok után érdemes.
" - Ezt próbáltam közölni veled az első alkalommal, amikor találkoztunk. Sokkal több van a tarsolyomban. És most épp a legtökéletesebb helyen vagyunk ahhoz, hogy megmutassam."

" - Natalia Valentini Rossi. Vissza kell térned a randizás világába. Ez a férfi átutazta az egész országot, hogy jobban megismerhessen."

" - Most komolyan. Miért nincs barátnőd? Helyes vagy, okos, nagyszerű munkád van, építettél magadnak egy gyönyörű házat, zseniálisan csókolsz és meg tudod szerelni a lefolyót, valamint építeni is tudsz. Első osztályú anyagból vagy gyúrva."

" - Tudod, Hunter, a seggfej álarc alatt te egy igazán nagyszerű srác vagy."

"A nő, akit szeretek, hazajön a munkából és felébreszt a szájával. Nincs jobb ennél a világon. Egy hülye voltam, hogy nem jöttem rá erre korábban."



Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!

2019. október 15., kedd

Jennifer L. Armentrout: The Return - Visszatérés


" Bár a fejemben is olyan mélységes csönd uralkodott volna, mint a hatalmas házban. Semmi nesz, még egy elhaló lélegzet, vagy suttogva kimondott szó sem törte meg a csendet. Gyönyörű volt."

*

A ​CSONTOS SEGGŰ VÉN MOIRÁK HALÁLRA RÖHÖGIK MAGUKAT…

Egy éve már, hogy Seth alkut kötött az istenekkel, és nekik adta az életét. Eddig minden tőlük kapott munka durva volt és véres – amivel neki nem is volt semmi gondja. Apollón azonban most valami egészen más feladattal bízza meg. Testőrt kell játszania, és a szabály: mindent a szemnek, semmit a kéznek. Csakhogy olyasvalaki számára, akinek egész életében gondjai voltak a szabályokkal, ezt nem is olyan könnyű betartani.
Josie el sem tudja képzelni, mit akarhat tőle ez az őrült, de nagyon szexi pasi. De nem sok jót ígér, hogy az otthonától távoli, épp csak elkezdett új életét Seth megérkezése a feje tetejére állítja, és egyenesen beledobja őt egy olümposzi méretű turmixgépbe. Josie-nak vagy teljesen elment az esze, vagy tényleg egy egyenesen a görög mitológiából megelevenedett szörnyeteg tör az életére. Persze könnyen lehet, hogy mindennél nagyobb veszélyeket rejt majd az aranysárga szemű, titokzatos Sethtel való izzóan szenvedélyes kapcsolata.

MERT A TÖRTÉNELEM, ÚGY TŰNIK, MEGINT MEGISMÉTLI ÖNMAGÁT…


Hűha, nem hittem volna, hogy még egy JLA regény úgy le fog venni a lábamról, mint az előző, hiszen ahogy befejeztem Perzselő csókot utána egy újabb könyvéhez nyúltam az írónőnek és már megint ott tartok, hogy szidom magamat, hogy miért vártam eddig, de komolyan miért?? Seth az eddigi legleg pasi, akiről olvashattam Jennifer tollából. Totál levett a lábamról és a sztori is zseniális.

Soha nem gondoltam volna, hogy ha keverjük az ókori görög mitológiát és Jennifer stílusát, írói képességeit, akkor ennyire friss, szórakoztató, szexi, ádáz, komoly és kalandos regény lesz a végeredmény. Kisiskolás koromban nagyon szerettem, amikor történelem órán az ókori Görögországról tanultunk, az istenekről és az Olümposzról. Bevallom, hogy a nagy luxen imádat alatt már kutattam az újabb csodát és végre megtaláltam. Ez a kötet telitalálat és igen elvileg csak egy spin-off regény, de annak sem akármilyen. Fordulatos, a cselekménye sokszínű, összetett. A fordulatok lehengerlőek, a karakterek egyediek, utánozhatatlanok és nagyon is izzik az a bizonyos levegő. Maga a regény kezdés még nem vett le a lábamról, de ahogy egyre többet és többet olvastam annál inkább megtetszett és szinte teljesen magába szippantott. Egy nem ismeretlen téma modern verziója jó nagy adag fantáziával és alkotói szabadsággal megspékelve. Imádtam, de tényleg. Lehet, hogy már baromi unalmas, de úgy látszik, hogy mostanában csak olyat tudok olvasni, amit imádok, amit mindenkinek olvasnia kéne vagy olyat, ami az adott lelkiállapotomnak megfelelő. Most arra volt szükségem, hogy valaki levegyen a lábáról és igen, Seth teljen mértékben levett és elvarázsolt. Jajj, de lennék Josie helyében. Ez a pali, istenem. Szexibb, mint Daemon Black és belevalóbb, mint Roth. A női olvasók rémálma. Magához édesget aztán meg egy váratlan pillanatban elhagy, mert vége a könyvnek.

Seth maga a toppok topja. Daemon és Roth elbújhat mellette. De komolyan. Szexi, humoros, mocskos a szája, magát marcangolja, meg kell menteni. Ki ne szeretné az ilyen szépfiúkat? Na ugye? Josie is nagyon kitett magáért. Élvezet volt olvasni, ahogy szépen lassan egyre jobban összefonódik a sorsa Seth-tel és hogy mennyire az a sorsa, hogy ők megküzdjenek az érzéseikkel és egymásra találjanak. Az érzelmi töltés mellett a történelmi és a fantasy szála is nagyon erős. Istenek, félistenek, titánok, apollüón, ikon, árnyak, Apollón, Hádész és még sorolhatnám. 

Van benne egy kis egyetemi élet is, de nem ez a meghatározó, hanem az alapszituáció megismerése és az alapkonfliktus és ennek kialakulása, alátámasztása, a szerelmi szál csak ráadás. Egy nagyon vágyott ráadás. Szenvedélyes, tiltott, ugyanakkor baromi izgató és piszkosul szexi. Nincs mese Seth nagyon tud valamit. Jajj mi lesz még itt a továbbiakban. Nagyon várom, hogy megtudjam. De most térjünk át a lényegre, a görög vonalra. 

Valami eszméletlen ahogy az írónő tálalta. Hiteles, ugyanakkor nem száraz tényeken alapul, van benne elég kitaláció is és nem az amit az ember már tud, hanem valami több. Olyan világot teremtett, amihez tudnak kötődni az emberek, hiszen az ókori görög istenekről már mindenki hallott, számos film és mese feldolgozta már. Jennifer is, de ő ezt a saját egyedi módján tette. Hozzáadta a képzeleterejét és szexivé varázsolta. A borítón szereplő srác senkit se tévesszen meg, tényleg ilyen szexi Seth, na meg néha idegesítő, de ez már csak plusz. Ami nagyon bejött az az, hogy váltott szemszögből láthatjuk az eseményeket. 

Nemcsak Josie, hanem Seth belső gondolatait, vívódásait is láthatjuk és átérezhetjük a helyzetét. Nagyon szeretem az írónő munkásságát, de pl. a Luxen alatt igen zavaró volt, hogy Daemon csak a saját köteteiben szólal meg és Rothnál is zavaró volt, hogy csak a bónuszfejezet alatt láthattunk bele a fejébe. Ezzel szemben kellő arányban A visszatérés lapjai alatt Seth is megszólal és wow. Nagyon jót tesz a regénynek. Lehet rá nyáladzani. Viccet félre téve tényleg jót tett a cselekménynek. Nem kell mindig a macsó, néha jó ha azt is látjuk, hogy mi zajlik a felszín alatt. 

Nagyon sok minden elnyerte a tetszésemet, de volt valami ami mellett nem tudok elmenni szó nélkül. Nagyon nem nyert meg magának, hogy ennyire hamar lett vége, hogy kérdésekkel hagyott magamra és engedte el a kezem. De volt benne minden, mi szem-szájnak ingere. Érdekes helyzetek, harc, még több harc, veszélyes pillanatok, energialöket, furfangos fordulatok, vad megoldások, erotikus jelenetek, perzselő hangulat és Seth.

Emellett a regény felépítése különleges. Minden egyes fejezet egy ókori mintával indít. Szép díszítés és annyira illik a sztorihoz. Nagyon különlegessé teszi, s nemcsak a fejezeteket kezdi vagy Josie vagy Seth, hanem fejezeteken belül is cserélődik a mesélő szerepe. Mind a két oldalt ugyanolyan jól megismerhetjük és emiatt annyira nehéz elszakadni tőle. Visszagondolva nagyon nagy lépés a kötet lezárása, hiszen míg az első fejezetek teli vannak talánnyal, addigra a végére már egész sok mindenre választ kapunk. Nemcsak kikapcsolódást nyújt, de meg is ráz. Nem egy váratlan fordulat van benne, ami után úgy éreztem, hogy erre bizony nem voltam felkészülve. De épp ezek a kis sokkhatások kellenek ahhoz, hogy úgy igazán át tudjuk élni a cselekményt. Nagyon várom már, hogy mi lesz a következő részben, mert a lezárás után még csak most fog úgy igazán elkezdődni a sztori és ez még csak a bevezető volt, egy nem is akármilyen. Lebilincselő, fantáziadús, egyedi regény telis tele görög utalásokkal. Már ezért bőven megérte elolvasni. 
" - Mi van? Hiszen te több problémát hurcolsz magaddal, mint a United Airlines! Nem, jobbat tudok. Több probléma van a fejedben, pszicho-fiú, mint Mezúzának, márpedig ami az ő fejében van, ahhoz képest egy bolond macskás nyanyáéban is megnyugtató csönd honol."

" - Gyerünk. Nyisd ki a szemed, Josie. Rajta, kicsim, nyisd ki a szemed!"

"Mondjuk, ez is olyasmi volt, ami nem kellene hogy érdekeljen. Mert nem engedhetem meg magamnak. Életemnek ezen a pontján teljesen hiábavaló lett volna bármit vagy bárkit szeretni."

"És ez persze azonnal megszülte a következő kérdést: hogy a fenébe fogom tanítani, ha a közelében azonnal két lábon járó erekció lesz belőlem? És ez a gondolat átvezetett a következőre, hogy vajon Aidennek hogyan sikerült mindezt megtennie Alexszel?"

"A csók még mélyebb lett, mintha a lelkét akartam volna megszerezni. Csak az a helyzet, hogy éppen én adtam át neki az én lelkem, ő volt, aki ellopta az én leheletem, és az én szívem zakatolt őrjítő sebességgel a mellkasomban."



Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 16%-os kedvezménnyel!


2019. október 13., vasárnap

Emy Dust: Zeynep ~ Veszélyes házasság



"Úgy éreztem, gúnyt űz velem az élet, addig fog tiporni, míg fel nem adom."

*

Megannyi megpróbáltatás után, Zeynep sorsa még mindig kétséges. Megnehezíti a mindennapjait, hogy már nem csak a saját életéért felelős, döntései a szerettei jövőjét is befolyásolhatják. Még csak nem is sejti, hogy a múltban olyan titkok rejtőznek, amelyek ismeretében magabiztosabb lehetne, ahogy a felszínre kerülő igazság össze is törheti.
Hasan töretlenül lép újra színre, hogy helyrehozza a hibáit és közelebb kerüljön Zeynephez, aki nemcsak az életét, de az érzelmeit is felkavarta. A sötét oldal is tartogat számára olyan titkokat, amiket nem is sejt, de gyökeresen megváltoztatják az életét.

Egymásra találhatnak a titkok és hazugságok ellenére is? Képesek helytállni a nehézségek között?
Isztambul varázsa, a Kelet íze és egy szerelem, amit mindenki megakadályozna.


Az első és legfontosabb dolog, hogy nagyon sokat kellett várni a folytatásra, de minden egyes várakozással töltött perc megérte, hiszen Zeynep és Hasan történetét folytatni kell és újra elmerülni a világában. Igazi kis türelmetlenke voltam, de végre elérkezett a pillanat és nemcsak apró részleteket kapunk az írónőtől, hanem a teljes regényt. Ami nemcsak lezárja a duológiát, hanem be is teljesíti a hozzá fűzött reményeket. Álmomban sem mertem volna gondolni, hogy ennyire veszélyes, de ugyanakkor olvasmányos és szórakoztató lesz. Nyilván vannak benne durva és mocskos részek, de humorban, romantikában és vágyakban sem szűkölködik.

Miután megjelent a regény még nem tudtam, hogy mikor is fogom majd tudni olvasni, de Emy meglepett vele, amit nagyon köszönök és el nem tudom mondani, hogy mennyire jól esik a bizalma és, hogy ez mennyire megtisztelő számomra. Köszönöm! ❤️ Komolyabb témákhoz evezve... Már az első oldalak magához láncolnak, igazi élő - lélegző regény, ami nem hagy elmenni. Addig gyötör, amíg ki nem olvasod és amíg azt nem tudod mondani, hogy igen, ezért megérte várni. Ahogy Zeynep úgy Hasan sem könnyű eset, de az ő szerelmük elsöprő erővel bír, nemcsak pezsgett a cselekmény, de még parázslott, sőt néhol már - már égés veszély fenyegetett. Mint, valami radioaktív sugárzás, ami nem hagyja hogy ott folytasd, ahol abbahagytad. Igazi robbanóelegy a Veszélyes házasság. Ahol kell pislákol, robban, serceg, s nem ijed meg a kihívásoktól, sőt keresi azt. Emy Dust mindig sajátos és egyedi tárházzal dolgozik, s ez most sem volt másképp. Annyira érződik rajta az a fajta erő és elegancia, ami árad az írónőből, hogy az hihetetlen. Maga a cselekmény filmszerűen pergett le a szemeim előtt, én magam is szereplője lettem a regénynek és megelevenedett magam előtt Isztambul, a nyomornegyed, a piac, a kikötő és a luxus házak, a gazdagok környéke is. 

Jómagam is részese lettem ennek a színes forgatagnak és egy pillanatig nem bánom, hogy tavaly elkezdtem az első részt, hiszen lehengerlő, piszkos, néhol mocskos, sötét árnyakkal és titkokkal teli, és ha borul az a bizonyos bili, akkor ott aztán jajj, mert nemcsak a regény vesz 180 fokos fordulatot, hanem te is. Ide-oda kapkodod a fejed és nem bírsz betelni a látvánnyal. Török motívumokkal telített érzelmekben gazdag, látványos regény lett Zeynep és Hasan történetének második része. Volt, hogy együtt féltem, szorongtam a szereplőkkel, s ha kellett vérszomjas gondolataim támadtak. Ugyanúgy befogadtam Zeynep fényét, mint Hasan sötétségét. 

A két oldal között vergődtem, de minden egyes percet megért. S nemcsak a sztori brutálisan erős, hanem a karakterek is. Új értelmet nyert a karakterfejlődés fogalma. Nemcsak erősebbek, de gyengédebbek is lettek a szereplőink. Már nem csak abban a skatulyában mozognak, mint az első részben, hanem feszegetik a határaikat és addig nem nyugszanak, amíg nem robbannak. Ennyire cselekmény dús és elgondolkodtató regény nem születik minden évben, ki kell használni, ha egy évben egyszer születik. 

Nagyon büszke vagyok az írónőre, de ezt remélem ő is tudja. Minden egyes regényével egyre többet mutat és a tehetségét is egyre jobban fokozza. Regényről regényre változik és eddig még nem sikerült olyat írnia, ami ne lenne a zsánerem. A történetvezetése is egyedi. Igaz, hogy váltott szemszögű a történet, mégis olyan érzésed van, mintha mindkét karakter te lennél és csak úgy sodródsz az árral. Azt nem mondom, hogy nem voltak olyan pillanatok, amikor megijedtem vagy amikor összetörtem, mert voltak és szegény Asu. Ez a féle elvarrása a szálaknak nem tetszett. Ahogy az utolsó fejezet is jócskán megtépázta az idegeimet. De látok potenciált arra, hogy még egy darabig maradjunk Isztambulban és megismerjük más szerelmi történetét, avagy az egymásra találásukat. 

De visszatérve Zeynepre és Hasanra. Tűz és föld a személyiségüket tekintve és ha nem lennének bizonyos események talán nem is találkoztak volna, ami nagy hiba lett volna, hiszen nem lenne ez a sztori sem. Viszont nagyon jó példa arra, hogy bárki képes megváltozni és, hogy a múlt nem feltétlen van rossz hatással a jelenre. A Veszélyes házasság megmutatja, hogy mi lesz akkor, ha a bárány erősebb és megszelídíti az oroszlánt.

Zeynep a maga fényével beragyogja a cselekményt, zűrt hordoz zűr hátán, néha makacs, de ebből lesznek az igazán epikus részek, amire még évek múlva is emlékezni fog az ember. A magam részéről nagyon élveztem a szóváltásokat, az engedetlenséget, a vágy beteljesülését és azt a légkört, amit Hasannal teremtett. Igaz, hogy néhol veszélyes, de minden egyes érzelemnek, amit képvisel a történet megalapozott alapokkal adja elő. A vágy és a bosszú ugyanúgy terítéken van, mint az aggódás, a titkok elrejtése vagy éppen azok kibogozása. Hasan gyermekkora óta sötétségre van ítélve, de a fény beköszöntével erőre kap és harcol, nemcsak saját magáért, de az igazáért is. Néha makacs, önző, de szeretettel teli, gondoskodó. Zeynep az én ízlésemnek olykor túl makacs volt, de a makacsság az egyik olyan alkotóeleme a duológiának, ami nélkül nem lenne semmilyen házasság sem. Se nem kényszer, se nem veszélyes. Összességében egy nagyon jól kidolgozott, karakteres, veszélyes, vad, vágyakkal és titkokkal teli történet Isztambul szívében két különböző kasztba tartozó személy szerelméről és ennek nehézségeiről. Mindezt az alvilág mocskával és számos halálesettel és megdöbbentő, meghökkentő tényekkel és eseményekkel teszi még inkább ellenállhatatlanná és letehetetlenné.
"A borosta az állán kifejezetten jól állt, ajkai puhának tűntek. Amint rápillantottam átfutott rajtam a vágy, hogy megcsókoljon. Érezni akartam, ahogy lehelete a bőrömet karcolja, miközben szorosan magához von erős karjaival."

" - Az én házamban vagy, azt csinálod, amit én mondok, és ne merj még egyszer megjegyzést tenni akármire."

"Egymás csókjára szomjazva forrt össze ajkunk, mintha az oxigén is valami szükségtelen luxuscikk lenne az életben maradáshoz."

"Szerettem volna én lenni az, aki megmutatja neki, hogy a világ nem csak fekete, ahogy ő ismeri. Van értelme, hogy higgyen és bízzon bennem, mert együtt, még ha nem is könnyű úton, de rengeteg szépet átélhetnénk még."


Köszönöm Emy Dust írónőnek a bizalmat.Ha te is elolvasnád Zeynep és Hasan történetének folytatását az alábbi helyekről tudod beszerezni őket: