2019. szeptember 8., vasárnap

Ella Steel: Végzetes hajsza ~ Előolvasás


"Olyan szívszaggató fájdalmat éreztem, amilyet soha nem akartam."

*

Jay Davis évekig küzdött, hogy maga mögött hagyja sötét, fájdalommal teli múltját és új életet kezdjen. Mirában megtalálta azt a személyt, aki mellett önmaga lehet. Ő jelenti számára az utolsó reményt a boldogságra.
Mira mindent megtesz, hogy segítsen neki, de tudja, hogy ennyi titokkal a hátuk mögött sosem élhetik meg azt a boldogságot, amire mind a ketten vágynak.
Jay félti a gyenge lábakon álló kapcsolatukat. Fél, hogy a múltja a jelenüket is tönkreteheti, meghiúsítva ezzel a jövőbeli terveiket.
Képes lesz, hogy még időben felfedje a múltban történteket vagy a félelme bizonyul erősebbnek? Elkésik a vallomással?
Mi történik, ha a múlt testet öltve lecsap a szeretett nőre? Jay meg tudja menteni vagy az életére örök sötétség borul?



Ella Steel az az írónő, akinek időről-időre olyan történetek pattannak ki a fejéből, hogy azta. Eddig nem írt folytatásos történetet, de a Féktelen és végzetes hajsza az első kivétel ez alól. Már az első rész alatt is éreztem az új szelet, ami egy teljesen új síkra helyezi az egész Ella Steel jelenséget. Már az első rész alatt is éreztem azt, hogy kezd egyre inkább rátalálni a hangjára, de a végső döntés most jutott el teljesen hozzám, hogy igen, ez az a vonal. Félreértések elkerülése végett, amit eddig letett az asztalra, azok is nagyszerű olvasmányok, de a Végzetes hajsza az, amire azt tudom mondani, hogy igen, ez Ella és ezt a vonalat kell követnie. Baromi sokat fejlődött az első regénye óta és ezt Jay és Mira párosa tökéletesen be is mutatja.

Mint azt már tudjátok, nemcsak lelkes olvasója és támogatója vagyok az írónőnek, de abban a kivételesen szerencsés helyzetben vagyok, hogy még a nagyközönség előtt, élő olvashatom a regényeit és imádom csinálni. Büszkeséggel tölt el, hogy ennyire bízik bennem és, hogy ad a véleményemre. Szóval... Végzetes hajsza. Maga az első rész olyan fordulattal ért véget, hogy szó szerint leesett az állam tőle, ehhez képest a megoldására nem fordított annyi időt az írónő, amit kicsit sajnálok, de mindazonáltal tisztelem is azért Gabit, hogy inkább az érzelmi részre feküdt rá jobban, és ezen keresztül készül meghódítani minket olvasókat. Maga az érzelmi vonal a legerőteljesebb a kötetben, nincs olyan oldal, amit ne itatna át valamiféle érzelem, sugallat vagy éppen fizikai megtestesülése. Most, hogy így jobban belegondolok, eddig is baromi fontos helyet foglalt el a belső vívódások boncolgatása, mégis ennél a kötetnél érzem azt, hogy igen, minden egyes mozzanatot, gondolatot, érzést teljes mértékben képes volt átadni, és még arra is rávett a kötet, hogy fizikai fájdalmat érezzek, amikor másra kellett figyelnem, s nem az olvasásra. Sokan azt hiszik, hogy a magyar írók fabatkát sem érnek, pedig ez nagyon nem igaz. Elő példa rá Ella, hogy a tehetség nem ismer határokat. 

Ha Amerikában élnénk Ella nemcsak nevet, de népszerűséget is szerezne magának, több millióan olvasnák a könyveit és számos nyelvre le is fordítanák őket. De nem ott élünk, így csak mi magyarok élvezhetjük azt a csodát, amit letesz évente 2x is az asztalra. De visszatérve a kötetre. Egy erőteljes, vad, fenomenális, vakmerő, ádáz, veszélyes és szívet tépően szép szerelmi szál kibontakozásának lehetünk tanúi. Nemcsak, hogy odáig voltam a kötetért, de még azt is ki merem jelenteni, hogy ez az eddigi legjobb Ella Steel kötet és az senkit se tántorítson el, hogy kb. az összes könyvéről ezt írtam, mivel mindig azt érzem a legjobbnak, akit utoljára olvastam tőle, hiszen olyan érzelmi töltettel rendelkezik, hogy emelem kalapom. 

Én magamat nem tartom annyira érzelmesnek, mégis megtalált a kötet és igenis bebizonyította, hogy vannak dolgok amiért érdemes küzdeni, aminek az elengedése nem opció. Tisztába vagyok vele, hogy ezek csak szavaknak tűnnek, de akik kételkednek nyugodtan olvassák csak el, és akkor ők is meglátják, hogy ezek nemcsak jól hangzó szavak, hanem mögöttes tartalom is van ezek mögött a szavak mögött. Emellett nemcsak az érzelmeknek enged teret, de az akciónak, a küzdeni akarásnak, a múlt elengedésének is, na meg annak, hogy milyen is egy teljes és boldog élet. Hogy van fény az alagút végén, csak meg kell látni azt és engedni kell, hogy megtaláljon minket az a személy, aki a fény lesz az éjszakában. 

Tudom legtöbbször szentimentális vagyok, miután Ella Steel kötetek olvasók, de ezt teszi velem az írónő és a remek írásai. Jay és Mira története nem egy egyszerű love story, tele van küzdelemmel, démonokkal, önbizalomhiánnyal, sötét múlttal, tömény erotikával, túlfűtött oldalakkal és adrenalinnal. Azért is szerettem a Végzetes hajszát, mert egyszerre elégítette ki a merész és az érzelmes oldalam kíváncsiságát. Igenis leültetett maga mellé és addig nem engedett, amíg a végére nem értem, de még így sem vagyok benne biztos, hogy ez tényleg a vég e vagy lesz még a jövőben Jay és Mira kötet, egy biztos unatkozni a következő években sem fogunk. 

Számomra a Féktelen hajsza duológia nemcsak egy újabb rendőrös sztori, annál jóval több. Kemény, de mégis törékeny. Ellenállhatatlan, mégis üldöző. Eszméletlen, hogy mennyi viszontagság és mennyi akadály rejlik egy kötetben, s ha nem is tudnám, hogy Ella írta, akkor a stílusból, a kifejezésmódból és a cselekmény csűrés-csavarásából egyből rájönnék. Ahol az egyik oldalon ad, ott a másikon elvesz. Ha egy nyugis oldal következik, a következő tuti, hogy adrenalinfröccs lesz.

Órákig tudnék beszélni erről a kötetről is, de csak annyit mondanék még, hogy tényleg olvassátok Miráék történetét, mert lehengerlő, erős, ádáz és kemény, de néha nemcsak a kikapcsolás jó, hanem az elgondolkodás is. Szerettem a kötetet, mert újra reményt adott, mert két olyan erős és határozott jellemet ismerhettem meg, mint Mira és Jay. Szerettem, mert a jövőre nézve is kezdem kapizsgálni a szereplőket. Szerettem, mert egyik pillanatban csordultig töltötte a szívemet szeretettel, majd a másikban megmutatta, hogy az élet bizony nem happy end, de kellő munkával és odafigyeléssel, akár az is lehet. Szerettem, mert imádtam olvasni Jay és Mira harcát, mert igen ők harcoltak, nemcsak egymással de saját magukkal is. Szerettem, mert végre fény derült oly sok titokra. Szerettem, mert mindig történt valami és egy perc nyugtom sem volt. Szerettem, mert valamilyen szinten a valóságot írta le, hiszen hogy léteznek a főszereplőink a való életben. Szerettem, mert Ella írta és köztudott, hogy rosszat írni nem tud, legalábbis én minden egyes írásáért odáig vagyok. Szerettem, mert erőteljes, nagy volumenű és odabaszós volt. Szerettem, mert a veszélyeket és a kétes helyzeteket sem vetette meg. Szerettem, mert általa megismerhettem a cserfes kis Lilyt. Szerettem, mert... Most te jössz kedves olvasó, hogy befejezd, hogy miért is szeretted a Végzetes hajszát. 😉
" - Mert az a nő tudja, hogy mennyire értékes ember vagy a szíved mélyén. Hogy ki rejtőzik itt - fektette a tenyerét a mellkasomra. - És talán egyszer az agyad is elhiszi, hogy végre nem kell gátak közé szorítani magadat, hogy végre újra az lehetsz, aki vagy és a legjobb, hogy én akkor is itt leszek neked - csókolt meg gyengéden, mintha ezzel akarná megpecsételni az előbb mondott szavait."

"Szerelem. Ez a csók több volt, mint az eddigiek, ez a csók a mindent legyőző szerelmének volt a jelképe. Benne volt minden remény, amit akkor ébresztettem benne, amikor visszacsókoltam."

"Igen, igen, igen! - ordítottam magamon kívül. - Mindent odaadtam neked! Kitártam neked a lelkem. Megmutattam a lelkemet mardosó félelmeket. Mindent, mindent megmutattam!"


Köszönöm Ella Steel írónőnek az előolvasási lehetőséget! Ha előrendelnéd a kötetet az alábbi helyeken tudod azt megtenni:
Dedikáltan az írónőtől
NewLine kiadó oldalán
Book24 oldalán
Álomgyár oldalán
Líra oldalán

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése