2019. augusztus 4., vasárnap

Jeff Zentner: A kígyókirály


"Voltak dolgok, amikről Dillard Wayne Early Jr. jobban irtózott, mint a tanév kezdetétől a Forrestville Gimnáziumban."

*

Ha ​már élni fogsz, tegyél meg fájdalmas, bátor és gyönyörű dolgokat.Dill nem éppen a gimi legnépszerűbb diákja a tennessee-i Forrestville-ben. Miután az apja minden tisztességét elveszítette egy botrányban, ami az egész városukat megrendítette, Dill célponttá vált. Szerencsére két legjobb barátja, a szintén számkivetett Travis és Lydia kiállnak mellette.

Ám ahogy megkezdik a gimnázium utolsó évét, Dill érzi, ahogy a jövője lassan fojtogatni kezdi. Egyedüli mentsvára a zene és a Lydia iránt táplált, titkos érzései – azonban nem elég bátor ahhoz, hogy bármelyiket is megossza a világgal. Számára az érettségi inkább érződik valami végének, mint az élet kezdetének. Azonban még mielőtt elhagyná a középiskolát, valami másnak a végét is fel kell dolgoznia – valamiét, ami alapjaiban fogja megrengetni az életét.

Az elsőkönyves Jeff Zentner letaglózó és időnként kifejezetten vicces rálátást biztosít arra, milyen is felnőni; miközben bensőségesen mutatja be, milyen nehéz is megtalálni valódi önmagunkat a múlt romjai közt.

Egy kötet a barátságról, a családról, egy kisváros életéről, s annak nehézségeiről. Mindezt egy nem szokványos kötet lapjain, ahol minden és egyszerre semmi is megtörténhet. Nem kellenek ide nagy szavak, elég, ha figyelmesen olvassuk és mi magunk is rájövünk a belső információkra vagy épp az utalásokra. Arra számítottam, hogy majd kikapcsol és egy bizonyos pontig ezt is tette, aztán meg kilökött a száguldó vonat elé.

De nézzük csak az elejét. Három szálon fut, Lydia, Dill és Travis gondolatai, érzései, kétségei kapnak helyet. Megismerhetjük a családi helyzetüket, az életük minden egyes mozzanatát, azt hogy milyen is a személyiségük, hogy milyen problémákkal szembesülnek nap mint nap. Jeff Zentner nem a menő gyerekek álcáját aggatja rájuk, hanem nehézségekkel telitűzdelt cédulát, s ez a kötet végéig végigkíséri őket. A nevekből már kiderülhetett, hogy Lydia két pasival osztozik a barátságon, s a szerzőnek sikerült egy olyan erős kapcsot létrehoznia, ami teljes mértékben átjön és nem ereszt. Erős, hangsúlyos és nagyon is valódi képet fest le a barátság szentségéről és arról, hogy hiába vannak mellette, mégis vannak olyan pillanatok, amikor egyedül érzed magad. Ezek a karakterek mind egytől egyig különböző személyiségek, megvan a saját történetük, de egy közös bennük, hogy mind a hárman ugyanannyira szerethetőek. Dill és Travis háttere nem a legrózsásabb, mégis ezzel a háttérrel is velős mondanivalókat adnak át az olvasóknak. Pletykák, családon belüli bántalmazás, megfelelési kényszer, kiállás önmagunkért, a jövő bizonytalansága mind fontos kulcsszavai a kötetnek, hiszen A kígyókirály egy eget rengetően egyedi és utánozhatatlan olvasmány. Nem az a tipikusan felütöm és hajrá, mert fontos problémákat boncolgat egy olyan légkörben, ami befogadhatóbbá és szemléletesebbé teszi azokat.
Mielőtt elkezdtem volna gondoltam majd jól szórakozom és igen, sikerült, de emellett voltam dühös, csalódott, szomorú és melankólikus is. Megannyi érzelem, de ezek mellett is volt, hogy mosolyt csal az arcomra, vagy csak melegséggel töltötte el a szívemet, hiszen egy olyan barátságba csöppentem, ami példaértékű és, aminek alapnak kellene lennie. Tudom, hogy ez a szerző első megjelent regénye és ezzel a hozzáállással és habitussal még nagyon sokra viheti.
Nem kell feltétlen világmegváltó gondolatokat ébreszteni ahhoz, hogy egy sikeres, és méltán megbecsült kötet szerzőivé váljon az ember. Elég hozzá a szakértelem és tudás és már kész is a bestseller. Maga a cselekmény olvasmányos, szórakoztató, elgondolkodtató, velős problémákkal rendelkező tragikus olvasmány. A nyelvezete könnyed, elegáns, s van benne egyfajta természetesség is.
Az elején nem igazan voltam benne biztos, hogy jó döntés volt, hogy elkezdtem, mert bevallom az első pár oldal furcsa volt, mintha belecsöppentem volna egy olyan történetbe, ami nélkülem is tök jól elvan, majd ahogy haladtam előre úgy bizonyította be, hogy kellek én ide, sőt én egészítem ki a történet szálát azzal, hogy olvasom. Visszatérve a karakterekre nem egy szokványos jellemmel és habitussal, háttérrel rendelkeznek.
Adott Lydia, aki a virtuális térben sokat szeretnek, s követnek. Ott van Travis, aki beletörődött a sorsába, aki imádja a Bloodfall regénysorozatot, s az az igazság, hogy annyit volt már róla szó, hogy nekem is megjött a kedvem hozzá. Dill maga a nagy kérdőjel, mégis a kötetben a helye. A történetet az alábbi szavakkal lehetne a legjobban egységbe szedni:barátság, első szerelem, tragédia, középsuli, iskolai fenyegetettség, az utolsó nyár az egyetem előtt. 

Nagy lehetőségeket boncolgat, mégsem tér ki az összesre bővebben. Mindegyikből ad valamennyit, de úgy, hogy közben tökéletes egyensúly uralkodik a különböző megközelítések és utalások között. Egyszer sem érezni azt, hogy valamiből többet kapnánk, mint a másikból. Sőt... Van, hogy a kevesebb néha több.

Összességében egy könnyed nyári olvasmánynak induló, de komoly történet a felnőtté válásról, a családi fészek elhagyásáról és az élet múlandóságáról. Lydia, Travis és Dill nemcsak nyomot hagynak, de be is préselik magukat az ember szívébe. Emlékezetessé és nehezen megismételhetővé teszik A kígyókirályt, ami a címével ellentétben csak nyomokban és utalásokban tartalmazza a kígyó motívumot, de érezhető a jelenléte és az a szorítás, ami nem ereszti el ezt a gondolatmenetet. 

Emellett társadalmi osztályok közötti különbségekre is felhívja a figyelmet, de úgy, hogy közben tökéletes összhangban, szimbiózisban tudnak egymás mellett létezni. Rámutat arra is, hogy mindegy, hogy ki vagy, hogy honnan jöttél, hogy miket értél el, hiszen a lehetőség ott áll előtted és csak rajtad múlik, hogy kihasználod e vagy hagyod azt elveszni. Maga a kötet nagyon tetszett, még akkor is ha egy ponton teljesen összetörve éreztem magam, és képtelen voltam feleszmélni és úgy, azzal a tempóval folytatni az olvasást, ahogy eddig. Szörnyű dolog ilyet mondani, tudom, de a tragédia nemcsak lendített egyet, hanem el is billentette a mérleg nyelvét a cselekvés és a kiállás mellett, hogy álljunk ki az elképzeléseink és érzéseink mellett és cselekedjünk, ne hagyjuk, hogy a semmibe vesszen és később azon filózzunk, hogy mi lett volna ha. Nincs ha, csak a most és a ma. Mi vagyunk a saját életünk kovácsai és úgy szövögetjük a szálakat, ahogy az nekünk a legjobb. Megtanít még az önállóságra és a becsületre is. A barátság szentségére, arra, hogy ha még egyedül is érezzük magunkat, sose vagyunk egyedül. Egy erős első könyves szerzőt ismerhettem meg Jeff Zentner személyében és már alig várom, hogy valami újat mutasson, ami remélhetőleg lesz olyan kiemelkedő, mint A kígyókirály.
" - Hát ilyen az életem. Péntek este egy Walmart parkolójában rám kiált valaki, aki rettentő bénán utánozza egy tizenkettes karikás, pukizós vígjáték főszereplőjét."

" - Csodálatos voltál! - suttogta, engedve, hogy az ajka a fiú füléhez érjen. - Tudtam, hogy meg tudod csinálni. Ne felejtsd el, milyen érzés volt!"

" - Az a vicces, hogy Lydia nem cukkolna minket amiatt, hogy külön-külön sírunk. De amiatt, hogy mindketten itt bőgünk, szinkronban, az út szélén ülve? Ráadásul pont miatta? Az örökkévalóságig hallgathatnánk."

" - Badarság! Kezdj ott! Írj egy Bloodfall-fanficet. Vedd kölcsönbe a karaktereimet. Az áldásomat adom rá. Gyakorold így az írást. És aztán kezd el megalkotni a saját műveidet. Érzem, hogy van benned valami különleges. Hatalmas képzelőerővel lettél felruházva. Érzem, hogy ott él benned a történet, ami csak azt várja, hogy elmeséljék."

" - Köszönöm, hogy megtartottad az ígéretedet! Egy olyan világ, amiben te nem létezel, összetörné a szívemet."

" - Hát persze. Az élet rövid, kicsikém. Sajnálom, hogy ennyire személyesen kellett ezt átélned. Nem élhetsz úgy, hogy közben egy széfben rejtegeted a szívedet."



Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 16%-os kedvezménnyel!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése