2019. július 24., szerda

Palotás Petra: Vénasszonyok nyara


"Szeretem az őszt, ahogy méltóságteljesen átveszi a hatalmat az elhervadt nyár után... Lenyűgöz ez az elmúlás, ahol nyoma sincs a szürke öregedésnek."

*

Létezik ​halhatatlan szerelem?

Az ötvenes évek elején német gimnazista lányok Balatonfüreden töltenek egy nyarat. A borász Péterffy család jóképű, festőpalánta fia könnyen magába bolondítja Esthert, a messziről jött diáklányt, és ő maga sem tud ellenállni az északi lány ártatlan szépségének.
A bontakozó szerelmet azonban csírájában elfojtják részben a lány szülei, részben pedig a történelmi változások, melyek következtében egy esztendő múlva már hiába keresi Esther a füredi villájukból kitelepített magyar családot.
Mennyi esély van rá, hogy az egykori fiatalok útjai több mint hatvan év elteltével újra keresztezzék egymást?
A lehetetlen mégis megtörténik Rügen szigetén, egy idősek otthonában, ahol a nyolcvanhat éves művész előrehaladott demenciájának köszönhetően egy furcsa szerelmi háromszög részesei lesznek.
Vajon milyen titkokat rejt a múlt, és milyen ismeretlen veszélyeket a jövő?
Palotás Petra legújabb regényében, melyet a valós élet és egy igaz történet indított útjára, a múlt szálait bogozva szövi a jelen fonalát. Az elbeszélés szerelmet vall Balatonfürednek, bemutatja egy elegáns idősek otthona mindennapjait, mesél az északkeleti szigetvilág tájairól, miközben olyan részben még mindig tabu témákat feszeget, mint az időskori szexualitás, a szülő-gyermek kapcsolat, az önfeláldozás vagy a csillapíthatatlan honvágy.

Létezik halhatatlan szerelem? Kérdezi a kötet, mielőtt olvastam volna simán rávágtam volna a választ, hogy nem. Aztán a kezembe vettem a Vénasszonyok nyarát és minden átértékelődött bennem. Egy történet szerelemről, fiatalságról, magáról az életről és a kihagyott lehetőségekről, amik ha igazán fontosak örökre velünk maradnak. Egyben szép s lírikus kötet a maga mulandóságával és szeretetével.

Nem vagyok egy nagy Palotás Petra olvasó, de az kétségtelen hogy valamit nagyon tud az írónő, s alig várom, hogy minél több történetével megismerkedhessen. Vétek nem olvasni tőle, olyan szeretettel és természetességgel jönnek elő belőle a szavak. Megmondom őszintén az elején nem hittem volna, hogy fog tetszeni a történet mégis kíváncsi voltam, hogy miért is szeretik annyira a Vénasszonyok nyarát, s mitől is olyan jó az. Amíg az ember nem veszi a kezébe és nem merül el benne, addig nem is tudja, hogy miből marad ki. Ez az első Álomgyárnál megjelent regénye Petrának, mégis később került nálam sor az olvasásra, mint a Szárnyaszegett pillangók, ami későbbi megjelenés. De most éreztem elérkezettnek az időt arra, hogy kitárjam a lelkem és befogadjam a kötet mondanivalóját. Ami egyébként gördülékeny, könnyen olvasható, drámai történet az élet sójával és emlékekkel fűszerezve. Élvezetes és egyben elgondolkodtató olvasmány is az életről, az élményekről, a lehetőségekről, s egyben egy visszatekintés is a fiatalságra. Az biztos, hogy nem egy szokványos olvasmány, de minden vele töltött pillanat kifizetődő és nagyon is megéri elkezdeni. Rávilágít arra, hogy milyen mulandó is a fiatalság, s maga a létezés is. 

Velős gondolatokkal, tapasztalatokkal tarkítja a cselekmény fonalát, ami egyszerre zseniális, s kecsegtető. Bevallom az elején nagyon nem értettem, hogy most akkor kinek a szemszögéből is olvasom a történetet és, hogy mit is akar ebből az egészből kihozni Palotás Petra, de ahogy egyre inkább haladtam előre úgy nyílt meg előttem a kapu, s úgy engedett be a történet sűrűjébe. Nemcsak azoknak ajánlom, akik már megéltek egy bizonyos kort, hanem azoknak is, akik előtt még ott áll a teljes élet, hogy azt tartalommal és élményekkel töltse meg. 

Minden korosztály számára mást tanít, más bölcsességet tartalmaz. Engem a szeretet és ezen belül is a szerelem fontosságára világított rá. Tudni kell rólam, hogy nem nagyon szeretem kimutatni az érzéseimet, s nehezemre is esik, de a kötet arra buzdít, hogy nyíljak meg és engedjem be az életembe az embereket, hiszen sose tudhatom, hogy ki lesz az igazi, s ki lesz az, akire majd jó lesz öreg koromba visszaemlékezni. Magát a történetet az elsődleges szerelmespár unokája meséli el, ehhez mérten felveszi a mesélő szerepét, s az egész sztori szinte olyan volt, mintha a Szerelmünk lapjait olvastam volna. 

Kitér az első találkozásra, a kapcsolattartásra s arra is, hogy mily fájdalmas az elválás, s arra is, hogy ha két embernek még találkoznia kell, akkor találkozni is fognak. A cselekmény különlegessé, hogy Rügen szigetén, egy öregek otthonában játszódik, s amellett, hogy egy élettörténetet mesél el kitér a szexualitásra, a honvágyra és a másik iránti kölcsönös tiszteletre is. Adott a szituáció, miszerint Zoltán, a feltörekvő festő találkozik a német nyaraló Estherrel, szerelembe esnek, de megszakad a kapcsolat, s innentől kezdve kezd csak úgy igazán érdekessé válni a történet. 

A szálak folyamatosan keresztezik egymást, hol elmennek egymás mellett, s hol egybefonódnak. Kitűnő precizitással és kellő odafigyeléssel igazi robbanó elegyet alkotva élnek egymás mellett. Maga a kifejezésmód egyszerre volt kellemes, s szókincse gazdag, változatos. Nemcsak a kezdetet, de az elmúlást, a végét is elmeséli, hogy ne csak a történet szereplői, de mi is átéljük az elvesztés fájdalmát. 

Hol kalandokba, s hol meglepő, vagy annál inkább kikövetkeztethető fordulatokba botlunk. Nem egyszer ötlött fel bennem, hogy amilyen kalandos és szerencsétlen volt a két szerelmes élete, annál inkább boldogabb a viszontlátás és az újbóli találkozás öröme. Betegségektől, problémáktól, hátsó szándékoktól sem mentes a kötet. Ahol az egyik oldalon adott, ott a másikban elvett, s rávilágított a szörnyű valóságra, miszerint semmi sem olyan rózsaszín és csodálatos, ahogy azt a filmek mutatják. Palotás Petra a valóságot vegyítve az áhítattal hozta létre a Vénasszonyok nyarát, ami nemcsak lebilincselő, de lenyűgöző és erőteljes is. Nemcsak elszántság, de erő is van benne, na meg egy jó nagy adag érzelmi skála, egészen a kislányos szerelemtől a kisírt szemű, elveszett lányig minden érzelem helyet kap. Szerelem, öregkor, újbóli találkozás, meglepő események és Rügen városa várja az olvasókat, hogy elvarázsolja őket, úgy ahogy azt velem is tette.
" - Magának csak egy páciens vagyok, de a feleségemnek a férje, a gyerekeimnek az apja és a kisunokámnak a nagyapja. Beteg vagyok, de nem hülye. Még nem, de legalábbis nem teljesen. És nem adom fel, akármit mondanak is a statisztikák."

"Esthert bosszantotta ez a kuncogás. Miért ne tetszhetne neki? Hisz korához képest igenis vonzó nő... Talán nem olyan feltupírozott, mint ez a Martha, de igenis ápolt, vonzó... A múltról, a közös emlékekről nem is beszélve."

"De egy külső szemlélő számára talán meglepő módon nem az elmúlt hat és fél évtized volt a téma, hanem egyetlen nyár és az azt követő egyetlen esztendő."

"A legtöbb házasságtörő számára meglepő módon Klausszal soha nem kötöttek ki az ágyban, de az tagadhatatlan, hogy plátói csalfaságuk így is mélyen megsebezte volna az otthon hagyott társakat."

"Hát most volt oka, egy kibicsaklott boka, aminek a gyógyítása csak a kezdete volt egy szokatlan barátságnak. Matthias Talbach a szükségesnél nagyobb figyelemmel szemlélte a páciensét, és a legnagyobb óvatossággal cserélte le a kötést."



Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 25%-os kedvezménnyel!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése