2019. május 24., péntek

Kékesi Dóra: Várom a párom


"Lágy tavaszi szellő cirógatta sötétbarna, göndör fürtjeimet, amint egy elegáns étterem teraszán ültem."

*

KIKAPCSOL, MEGNEVETTET, SZÓRAKOZTAT
Miről álmodhat egy lány, ha már 29 éves, az állása pocsék, a lakása felejtős, a kocsija pedig használhatatlan?
Egy pasiról, aki társa a bajban, aki kedves, megértő, humoros és természetesen kiváló szerető.
Szilágyi Henriettának nincs szerencséje a szerelemben. Az igazinak hitt férfiakban sorra csalódnia kell, és mintha minden ellene esküdne össze. Még jó, hogy barátnőire, a netes horoszkópokban hívő Margóra és a hebrencs, szöszi Lillára mindig számíthat.
És valakire a szomszédból, aki mellette van, ha már égig ér a baj…
Létezik a nagy ő? Vagy álom csupán?
Mi, nők, milyen praktikákat vetünk be, hogy felfigyeljen ránk az álompasi? És mit teszünk, ha felbukkan a gyönyörű konkurencia? Vagy csupán ölbe tett kézzel várjuk a párunkat?
Minden kérdésünkre választ kapunk a nagy sikert aratott A holnap érintése szerzőjének, Kékesi Dórának a legújabb, sok humorral és még nagyobb szívvel megírt regényében.

Nagy reményekkel kezdtem neki a regénynek, hiszen már volt szerencsém olvasni az írónőtől, de amíg A holnap érintése egy titokzatos, háborús időkben játszódó történelmi-romantikus regény, addig a Várom egy párom egy könnyed, tanulságos, néhol szappanopera jelenetekkel tarkított szórakoztató romantikus regény. Maga a borító eszméletlen gyönyörű, nagyon tetszenek ezek az élénk színek. Már-már azt kell, hogy mondjam, hogy bájos és nagyon jól szemlélteti, hogy miről is szól maga a regény.

Olvasás közben nagyon jól szórakoztam. Nem voltam benne biztos, hogy az írónő ebbe a műfajban is megállja a helyét, de bizonyított, hogy rá is érdemes lesz még odafigyelni és a személyében egy igazi tehetséges, csiszolatlan gyémántra bukkantam. Maga a regény pont jókor jött. Nagyon együtt tudtam érezni a főszereplőnkkel, Henivel, aki akár én is lehetnék leszámítva a gyerekes viselkedését és a bénázásait. Hihetetlen, hogy mennyire eltalálta Kékesi Dóra a jellemét és a karakterét. Nem egyszer okozott feledhetetlen pillanatokat vagy éppen humoros kifakadásokat. Igazi érző - lélegző regénnyel van dolgunk, ami csak egyre jobb és jobb lesz, ahogy haladunk előre a cselekményben. Ahogy elkezdtem már akkor éreztem, hogy itt valami különleges van születőben, s mennyire igazam lett. Nagyon sok olyan álomgyáros regény van, amit teljes szívemből imádok és a Várom a párom is ilyen. Csajod, könnyed, olvasmányos, letehetetlen, szórakoztató, de emellett tanulságos és jókedvre derítő is. Egyszóval tipikusan olyan regény, amit imádok olvasni. 

Maguk a fejezetek sajnos csak egy szemszögből lettek megírva, pedig én baromi kíváncsi vagyok a másik oldalra is. Heni személye végig szórakoztat, nem enged el minket, de azért jól jött volna egy erős férfi kéz, ami az elkezdett mederben tartja a cselekményt. Ami egyébként légies, szókimondó, néha már hihetetlen, ugyanakkor a környezet és a helyzetleírások miatt nagyon is valóságos. Imádtam, ahogy Dóra belevonta Szeged városát is, s nem elégedett meg azzal, hogy ha már Magyarországon játszódik, akkor legyen Budapest a helyszín, s milyen jól tette. 

Mind a hangulata, s mind a megkívánt helyzetek jóval vidámabbak, mint azt el tudnám képzelni, hogy ha a fővárosban játszódna. Ezért mindenféleképpen jár egy hatalmas piros pont, hiszen lehet hogy néhányan pont a Várom a párom miatt látogatnak el Szegedre és ismerik meg közelebbről a várost. Jómagam mindenféleképpen tervezek egy regényhez igazodó barangolós városi sétát. Nagyon élném. De visszakanyarodva magára a történetre. 

Végig kísérhetjük Szilágyi Henriettát azon az úton, amire egyszer mindenki rá fog lépni, ez pedig nem más mint az Igazi, a Nagy Ő megtalálása. Csalódások, fellángolások, kételyek, érzelmek gardedámja, sírás, boldogság, elkeseredettség kíséri végig az utunkat, de ezek mellett racionális képet ad a mi életünkről is, na meg arról, hogy nekünk is voltak Ferik, Ákosok és Robik az életünkben, akiket jobb lenne elfelejteni örökre. 

A sava borsát a kötetnek Heni barátnői adják és a nem éppen hétköznapi ötleteik. Ehhez társul még az új szomszéd, aki tabu Heni számára, de mi van akkor, ha mégsem? Vajon ki lesz a befutó? A csajozógép Feri? A szexi orvos Ákos? Vagy éppen Robi a szomszédból, aki informatikus? Az a legszebb az egészben, hogy én már az elején tisztában voltam azzal, hogy mi lesz a cselekmény vége, mégsem volt meg bennem az a rossz érzés, mint pl. a kriminél, hogy tudom ki a gyilkos, s akkor így már nem is jó. A Várom a párom esetében éppen az a jó, hogy tudom a kimenetelét és végig izgulhatom, hogy vajon minden úgy fog e alakulni, mint ahogy azt én szeretném, vagy rak bele egy csavart az írónő és mindent a feje tetejére állít e. Hát mit ne mondjak jól megvárakoztatott. Az utolsó fejezet utolsó oldaláig kínzott a válasszal, de hogy ne áruljak el semmilyen fontos részletet, járjatok utána, hogy vajon Heni rátalál e a boldogságra vagy túl sokat vár és elszalasztja a nagy lehetőséget?
"Az anti-Valentin-nap igazán jó ötletnek bizonyult, és a film is jó választás volt. Hála a szomszédomnak, már nem éreztem magamat magányosnak, és a rémes valóságot is sikerült felednem, még ha csak egy estére is."

" - Mondd, Heni, miért vagyunk ilyen szerencsétlenek! Ott vagy te, megcsalt a pasid. Itt vagyok én, dobtak, és ott van Margó, aki bele van zúgva egy srácba, akinek ő nem kell! Ennyire rondák lennénk?"

" - Időnként nem értelek, Heni. Hogy lehetsz ilyen vak? Ha a rövidre fogott "igen" és "nem" válaszok szerinted egy igaz barátság kezdetét jelentik, akkor azt hiszem, a két pasi jól ki fog jönni egymással."

"Ujjongtam magamban, bele sem gondolva, mivel fog ez járni. Naná, hogy futással! Utálok futni - de a szerelemért mindent! Kemény vagyok, hős vagyok! Ki fogom bírni, és legalább addig is Robival lehetek kettesben."


Köszönöm az Álomgyár Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!

2019. május 19., vasárnap

Anna Todd: Mielőtt - Before


"Kiskorában a fiú arról álmodozott, hogy mi lesz belőle, ha felnő. Talán rendőr, vagy tanár."

*

Hardin és Tessa drámai szerelme egy örvény, mely mindenkit magával rántott, aki körülöttük volt. Most ezek a szereplők is hangot kapnak, és újra felbukkannak az eredeti miután-regények eseményei előtt, közben és azokat követően. A regényben megismerjük Hardin beszámolóját az első találkozásokról Tessával, és ez meg fogja változtatni az eddigi véleményünket a komor fiúról és az angyalról, aki szereti őt.




Anna Todd munkássága nem ismeretlen előttem, hiszen a Miután sorozata nagy kedvencem és imádtam olvasni Hardin és Tessa szenvedélyes történetét. Miután befejeztem őket sajnálattal vettem tudomásul, hogy Hardin szemszögéből nem lesz magyar kiadás. Aztán ahogy teltek az évek, s ahogy egyre inkább lemondtam arról, hogy egyszer olvashatom magyarul jött velem szembe a hír, hogy meg fog jelenni. Ez többek között a filmnek köszönhető, de azt hiszem, hogy megérte várni rá.

Már első pillanatban rabul ejtett a szépséges és letisztult borítójával a kötet. Nagyon illik a többihez és ez a minimalista stílus igazán üde és kellemes benyomást kelt. Tisztában voltam vele, hogy akármennyire is tetszik a külcsín, a belső az, ami a legfontosabb és várakozással teli pillanatok kereszttüzében kezdtem neki. A Mielőtt nem egyszerűen csak Hardin története, persze javarészt az ő gondolatai és lelki világa kapnak teret, de emellett más szereplőket is tüzetesebben megismerhetünk, kapunk információ morzsát abból, hogy kik is voltam a Miután előtt, milyen életét éltek és mi volt az a pont, ami elindította őket lefelé a lejtőn és, hogy hogyan is kerültek a Washingtoni Egyetemre. Nemcsak feltár bizonyos részleteket, de újakat is megmutat, s olyan dolgokra hívja fel a figyelmet, amire eddig nem is gondoltunk volna. Hardin személyéhez igazodva igazi ellentmondás a regény, rendesen megleckézteti az olvasókat, persze tudjuk, hogy mi lesz mindennek a vége, mivel szigorúan csak az eredeti sorozat kötetei után ajánlott olvasni, mégis ott van a kétely és a talány. Mindegy, hogy hányszor tudatosítottam magamban, hogy tudom mi a Hessa sztori vége, mégis tudott meglepetést okozni és újat mutatni. 

Nagyon sok epikus jelenet vált még jobban érthetővé, vagy éppen egy teljesen új arcát mutatta meg, s ezzel engem is elkezdett egy új irányba terelni. Azok, akik nem ismernék a karaktereket elöljáróban annyit, hogy Hardin egy érzékeny lelkű, de kemény külső és borzalmas személyiség mögé rejtőző érzelmes lélek, aki mindenkit ellök magától és olyan dolgok miatt ostorozza magát, amikről nem tehet. Ezzel szemben Tessa egy makulátlan teremtés, aki mindenkiben a jót látja, s ehhez mérten naiv is. Igazi robbanó elegyet alkot a párosuk, s akik még nem olvasták a románcuk történetét ajánlom, hogy pótolják, mert unatkozni egy pillanatig sem fognak. 

Ez a robbanó elegy a Mielőtt lapjai alatt is jelen van, sőt a leginkább kritikusabb jelenetek valamennyiét újra átélhetjük. Érzelmi harcok, valós érzések, meglepő fordulatok, szenvedély, dac és egy jó nagy adag vakmerőség párosul a Mielőtt lapjai között. Igazi hangulat regény is emellett, hiszen egyszer fent érezzük magunkat a mennybe, s máskor pedig olyan, mintha a pokol kénköves bugyrában találnánk magunkat. Nagyon sokszor déja vu érzésem is támadt, s nem egyszer ült ki az arcomra bugyuta mosoly. 

Kirángatott a hétköznapok szürkeségéből és színt, életet vitt bele. Megragadott, de ha kellett olykor el is taszított magától. Pontosan ilyennek képzeltem el Hardin Scott történetét. Már az elején tisztában voltam vele, hogy milyen nehéz és bonyolult is lesz az ő fejével látni a dolgokat, de a belső gondolatok, kételyek és változások minden egyes perc szenvedést megértek. Az a fejlődés történet, ami lejátszódik a sorok között fenomenális. 

Nemcsak, hogy felnő a sebzett lelkű fiú, de meg is tanulja az élet leckéjét és küzd, harcol, amíg el nem éri a célját és be nem teljesül a sorsa. Maga a regény roppantul eseménydús, karizmatikus, lehengerlő, s emellett elgondolkodtató és szívét tépő is. A regény összetételét tekintve az első rész a mellékszereplők megismerése szolgál, úgy ahogy a kötet harmadik negyede is. S míg ezek teljesen elkülönülten vannak jelen a cselekmény életében, addig a fennmaradó középső rész Hardint illeti, ahol nem egyszerűen csak önmagát adja, de a belső kételyeket és változásokat is feltárja, ami miatt képtelenség nem beleszeretni egy kicsit és várni a saját Hardin Scottunk megérkezését. S nemhogy csillapította volna az After sorozat utáni sóvárgásomat, hanem inkább erősítette és azt kell, hogy mondjam, hogy még mindig nem kaptam eleget. Kell az életembe Hessa és az ő nem mindennapi szerelmük történetének a folytatása. Egy olyan lavinát indított el az írónő, ami úgy látszik, hogy nem akar megállni, s nem akarja az embereket elengedni a bűvköréből. Én benne ragadtam és esélytelen a kijutásom, de nem bánom, mert képes lennék újból és újból elkezdeni az egész sorozatot elölről, csak hogy ne legyen vége.
"Muszáj gúnyolódnom rajta. Nem tudok ellenállni a kísértésnek."

"Pedig Tessa nem a kedvenc játékszerem. Túl szép, és túl új ahhoz, hogy a mocskos kezemmel játszadozzak vele."

" - De igen. Hozzám még a szokottnál is aljasabb vagy. Mindenkivel gonoszkodsz, de úgy tűnik különösen élvezed, ha velem kegyetlenkedsz."

"Hogy prüszköl a magát oroszlánnak képzelő kiscica. Felnevetek, ő pedig maga elé tartja a pólómat, és gyorsan kibújik a felsőjéből. Elfordulok, mert úriember vagyok."

"Vívódom magamban: küzd bennem a jófiú, aki szereti a jó lányt, és a rosszfiú, aki olyan sérült, hogy senkit sem tud szeretni. Mindketten mást akarnak a hercegnőtől. A fekete ruhás fiú végül a földre kerül."



Köszönöm a Gabo Könyvkiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!

2019. május 7., kedd

Baráth Viktória: Az igazság árnyékában


"A tárgyalóteremben feszült csend ereszkedik ránk abban a pár másodpercben, amíg a bírónő lapoz egyet az előtte fekvő aktában."

*


VÁRATLAN ​FORDULATOK A TÁRGYALÓTEREMBEN

Hannah Jones immár San Franciscóban egyengeti karrierjét. Ő az iroda első számú védőügyvédje, így amikor egy fekete férfit gyilkossággal vádolnak, ő kapja a feladatot, hogy képviselje a védelmet. Ám az ügy igencsak kellemetlen, és nagy port kavar, mivel az áldozatok mind jómódú, fehér lányok. Hannah-nak félre kell tennie a saját érzelmeit. Hisz abban, hogy az igazi áldozat a vádlottak padján ül, és mindent megtesz azért, hogy ezt bebizonyítsa.
Hannah töretlen lelkesedéssel végzi munkáját egészen addig, míg a múltja ismét árnyékot nem vet karrierjére és szerelmi életére.

Képes lehet egy nő elfeledni minden fájdalmat, amit a számára legfontosabb ember okozott? Hogyan tudja feldolgozni az árulást és a hazugságokat? Létezhet második esély egy romokban heverő kapcsolatban?

Baráth Viktória, a kétszeresen Aranykönyv-díjra jelölt szerző regénysorozatának második része romantikában és nem várt fordulatokban egyaránt bővelkedik. Ezúttal azonban még mélyebbre kalauzol minket az emberi lélek rejtelmeibe.

Tipikus Baráth Vikis regénnyel van dolgunk. Izgalmas, pezsgő cselekmény, furfangos csavarok, meglepő fordulatok, s egy csipet adok, s elveszek. Mert igen, ha Viki könyvet ír ott az ember nyugton nem marad. A happy end kérdéses nála, sőt... A második résszel kapcsolatban azt érzem, hogy valahol valamikor volt egy regény vagy egy novella az első és a második rész között, mert annyi mindenre nem emlékszem, pedig nem rég olvastam az első részt.

Amikor a kezembe kaptam a regényt már akkor tudtam, hogy egy nem éppen egyszerű kalandba vágom a fejszémet, hogy lesznek tőle álmatlan éjszakaim, de még ezek ellenére is úgy érzem, hogy az a tény, hogy Viki ír és mi, olvasók olvashatunk tőle mindent kárpótol. A már megszokott lendülettel vethetjük bele magunkat Az igazság árnyékábanba, ami talán még az előzőnél is erősebb és hitelesebb. Nagyon érdekes módon nem egyből ott folytatja, ahol a első résznél abbahagyta, hanem egy nagyit ugorva, egy teljesen hétköznapi napon folytatja a regényt. Az eleje még egész könnyed, kellemesnek is mondhatnám. Nem igazán történik meghatározó élmény, a hangsúly az új környezet megismerésén van, azon hogy egy kicsit szokjuk a közeget, majd ahogy egyre inkább belendül a cselekmény úgy kapják az újabb és újabb pofonokat és meglepő fordulatokat. Eddig úgy érzem, hogy ez az eddigi legerősebb, legsugárzóbb regénye az írónőnek. Erős, a velejéig beleás a cselekmény mélyére, logikus, kockázatos, energiabomba, és egy egészen picit az érzelmeket is az előtérbe helyezi. Teljesen eltér az Igazság trilógia első részétől, Az igazság nyomábantól. Egyszerre ad sokat és ahogy egyre jobban épül fel a történet úgy veszi is el a dolgokat. Vannak benne meghökkentő és döbbenetes fejlemények is, ugyanúgy mint kiszámíthatóak is. Maga a cselekmény nemcsak úgy egyszerűen rétegekre épül, hanem a kötőanyagot is a legspécibb anyagokból válogatja össze. 

Szerelem, szex, munka, munkakapcsolat, gyilkosság. A maga 344 oldalával szegezi magához az olvasókat. Nemcsak a cselekmény szálat fonja mesterien, de a karakterek jellemét és életét is. S ha már a karakterek. Hiányzott nekem az, amikor valóban együtt, egy közös életben láthattam volna Jasont és Hannaht. Nem tudom, hogy miért de engem zavart, hogy hiányoznak a boldog együttélés pillanatai és hogy ebbe nem engedett betekintést az írónő. 

Igazából ez az egyetlen negatívuma a kötetnek, hiszen másfelől szórakoztat, kikapcsol, ezerrel pörög a cselekmény, mindig történik benne valami, ami más oldalról engedi nézni a megkezdett szálat és ami gondolkodásra ad okot, sőt éppen arra ösztönöz minket a regény, hogy a fennálló ügyet, ami a történet mozgatórugója is, mi magunk derítsük ki és tálaljuk meg a bűnöst.

 Emellett persze karakter változást is láthatunk. Hannah egy sokkal erősebb, keményebb valójában tér vissza hozzánk. Már nem lehet csak úgy rángatni ide oda, mint egy rongybabát. S ez miatt eléggé eseménytelen, már már szegényes az élete. 

A kötet egy bizonyos pontjáig hiányzik belőle a fény, de aztán miután megérkezik ez a bizonyos fény mintha teljesen kicserélték volna és egy újabb szenvedélyesebb, dögösebb oldalát mutatja be. Jason viszont maga a meglepetés. Nemcsak lesokkolt, de meg is döbbentett. Hihetetlen egy figura, akire nem lehet nem odafigyelni és akit nem lehet nem szeretni.

Maga a nyomozás és a tárgyalás része a regénynek élethű, nagyon sok háttérmunka van benne, ez látszik is a részletességén és azon, hogy milyen szakszerűen is írja le ezeket az írónő. A kifejezések és a szakszavak, vagy épp az eljárás leírásai is ezt sugallják. Aztán ott van a kötet egyik nagy fordulópontja. Nagy merészség az írónőtől, hogy még egy ekkora pluszt is beletett a regénybe.

Az, hogy egy olyan kérdéskört boncolgat, mint a rasszizmus és a faji megkülönböztetés nagyon nagy merészségre és bátorságra vall. Le a kalapom előtte. Ha Amerikában lennénk ennek nagyobb lenne a súlya, de még így is teljesen átérezhető a helyzet komolysága és súlya. Adott egy gyilkosság, egy kezdetleges nyom és egy fekete srác. Korrupció, rendezetlenség, elhamarkodottság és bizonyítékok hiánya, de mégis ott tartunk, hogy tárgyalás, előzetesbe vétel. Ezeket a pontokat Viki nemcsak beleszövi a cselekménybe, de át is itatja vele. Bizonyítékról bizonyítékra építi a cselekményt, s ezzel együtt magát az ügyet is, amit meg kell oldani. Emellett magánéleti problémákat, kételyeket és tanácstalanságot is hozzáad a már így is elég széles és színes palettához. Maga a kötet lezárása egyben megdöbbentő, de logikus is. Csodálkozást halmozott csodálkozásra. Végig a körmömet rágtam, hogy vajon mi lesz a vége, mi lesz a cselekmény kimenete, s amikor erre megadja a választ még utána sem állhatunk meg, nem lélegezhetünk fel, mert következik a következő csavar és újból minden a feje tetejére áll. Ilyen egy igazi és hamisítatlan Baráth Viktória regény, gratulálok. Alig várom már a harmadik, s egyben befejező kötetet is. Megérte, hogy trilógiával gondolkodott az írónő és nem hagyott minket (annyira) kételyek között.
" - Hidd el, majd csak betoppan valaki az életedbe, amikor nem is számítasz rá. A pasik mind ezt csinálják, azt hiszed, hogy az életed rendben van, aztán jönnek, és fenekestül felforgatnak mindent."

" - Ne értsd félre - folytatom. - A szerelem igenis fontos. Ez a világunk mozgatórugója. De valóban csak egy rugó, mint amilyen például a flippergépekben is van. Elindít egy folyamatot, és utána rajtunk áll vagy bukik, hogy mit hozunk ki belőle. A következő pillanatban már veszíthetünk is, de ha megdolgozunk érte, akkor sok örömöt és boldogságot adhat. De az már nem szerelem. Az már teljesen más, egy sokkal jobb és sokkal szebb szakasza két ember életének."

" - Senki sem - vonom meg a vállam. - Még én sem, pedig tudtam, hogy mekkora nőcsábász, mégis hittem abban, hogy miattam megváltozik. Talán így is lett, de elcseszte az esélyeit nálam. Örökre. Ráadásul a hétvége alatt talált magának mást, akivel elszórakozhat."

"Persze tudom én, hogy mitől lesz jobb kedve. Csak annyi kell, hogy valakit csesztethessen. Ez a valaki pedig legtöbbször én vagyok, de már tudom kezelni a beszólásait, és azt is tudom, hogy csak azokkal viselkedik így, akik többet jelentenek a számára, mint az átlagemberek."



Köszönöm az Álomgyár Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!

2019. május 5., vasárnap

Borítóleplezés - Emy Dust: Csalfa viszonyok


Sziasztok! Egyik kedvenc magyar írónőm új könyvének borítóját leplezem le, Emy Dust: Csalfa viszonyok regényét. Tartsatok velem. :)


Fülszöveg:
„A szobaajtó alatt kiszűrődő halvány fényből gondoltam, hogy itthon van. Én szerettem volna meglepetést szerezni neki, de helyette ő lepett meg azzal, hogy korábban hazajött. Mosolyogtam. Lassan rátettem a kezemet a kilincsre és kinyitottam az ajtót. Ledermedtem a látványtól, úgy éreztem, kicsúszik a lábam alól a talaj.”

Te mit tennél, ha rajtakapnád a szerelmedet a húgoddal? A legjobb barátnődhöz rohannál és felejtést remélve mindenre igent mondanál?

A felindultság Miamiba viszi Nancyt és Sellyt, ahol a tervezett pihenésből pillanatok alatt egy újabb csalódás lesz, amivel Nancynek meg kell küzdenie. 

 Bár a múlt lezárult, a jövő azonnal megérkezett Ray Hollson személyében. Arrogáns, határozott és rideg, a márkás öltöny azonban valódi érzelmeket is rejthet. 

Váratlan fordulatok, összezavart érzelmek, elvesztett bizalom, amiből Nancynek egyedül kell kijönnie. Vagy mégsem? 

„Kiszámíthatatlan és kalandos. Készülj fel: nem fogod tudni letenni.” ~ JR

Exkluzív részlet:


Levegő után kapva húzódott el és hátradőlt az ágyon. Fölé magasodtam, egyik kezemmel megtámaszkodtam a feje mellett, másikkal végigsimítottam combján, ezzel letudva az előjátékot, majd egyik ujjamat keményen belemélyesztettem forró puncijába. Annyira nedves volt már, hogy mellé toltam még egy ujjamat. Amint megérezte, hangosan felnyögött és fejét hátraszegte. Számba vettem hegyesen álló mellbimbóját és erősen beleharaptam. Megremegett a fájdalomtól, de szinte könyörgött, hogy folytassam. Kis szuka!
− Ray… - felszisszent hangosan.
− Akarod a farkam? - vadul mozgattam benne az ujjamat, csípője hevesen táncolt.
− Kérem a nagyfiút! – széttárta alattam a lábát.
Kihúztam az ujjaimat és beletoltam a szájába. Nevetve fogadta be, majd élvezettel szopta a saját ízét.
− Te milyen mocskos vagy - kuncogott miután kivettem a szájából. Feltérdeltem, csillogó szemekkel húzódott közelebb a kemény farkamhoz.
Felnyögtem attól, ahogy beengedte puha ajkai közé, olyan mélyre, hogy torka csiklandozta a hegyét. Megint vihogott, miután kivette a szájából, lassan körbe nyalta és visszaengedte tövig. Fogtam a tarkóját és rászorítottam. Fulladozva öklendezett, amitől keményedtem a szájában. Kénytelen voltam levegőhöz juttatni, legalább addig életben kellett tartanom, amíg elélvezek. Ez is tetszett neki, mert nevetett a rátörő fulladozás mellett. Kurvára idegesített az állandó vihogása.
− Ezt szereted, nem? - kérdezte lihegve. Arcán nagyobb örömöt láttam a szopás utáni vágytól, mint amennyire én vágytam a kefélésre vele. De hülye lennék, ha kihagynám.
− Azt szeretem, ha tele van a szád – rámarkoltam a hajára és visszatoltam szájába a farkamat. Vadul szopni kezdett, teljesen eltűntem a torkában. Visszafojtottam a levegőt, az összes izmom megfeszült, mintha egy bomba készült volna felrobbanni bennem. Nem akartam a szájába élvezni, és bár nehéz volt megálljt parancsolni, eltoltam magamtól. Megint nevetett miközben hátravetődött az ágyba. Benyúltam a szekrénybe és elővettem egy gumit.
− Felesleges – húzta el a száját. Nem vettem figyelembe, annyira barom nem vagyok. Nem ő lesz a gyerekem anyja az biztos. Ne is álmodjon róla, hogy óvszer nélkül fogom megdugni. Laza mozdulattal felgörgettem magamra.
− Fordulj meg! – utasítottam, de segítettem, hogy gyorsabban mozduljon. Megint vihogott. Még első pár alkalommal tetszett, de egyre kevésbé viseltem el. Ez lesz az utolsó, hogy a puncija benyeli a farkamat, ha így folytatja. Legközelebb csak a száját tömöm be vele.
− Ne várass me…aaah − beledöftem magamat finomkodás nélkül. Felsikított attól, hogy vadul belemártóztam.
Felsikított attól, hogy vadul belemártóztam. Nem álltam meg, hogy szokja, már úgy is ismeri. A szobát megtöltötte a sűrű csattogó hang, kerek segge rezgett, ahogy nekiütközött a csípőm. Ráhajoltam a hátára, finoman a vállába haraptam.
− Ray…el fogok menni – tenyerem a hátára szorítottam, erősen rácsaptam a fenekére. Remegve nyögött alattam. Két kézzel markoltam meg a csípőjét és olyan erősen dugtam, hogy azt hittem elájul. Minden izmom megmerevedett, amikor utat tört a farkamban az élvezet. Hangosan felsikított, miután löktem rajta még párat, hogy ő is elélvezzen, majd erőtlenül zuhant le hassal az ágyra. Ziháltam fölötte, elhúztam arcára leomló haját, hogy megnézzem jól van-e. Lihegve kuncogott megint.
− Ez állati jó volt - sóhajtotta.                             
− Ja, öltözz fel! - lemásztam az ágyról, hogy útnak eresszem, de nyújtózkodva elhelyezkedett. Előkerestem magamnak egy alsónadrágot, de még utána is ott feküdt.
− Olyan éhes lettem – felkönyökölt, és azt nézte, hogyan öltözök.
− Tudod, hol a konyha, tipegj le!
− Mikor fogsz végre randira vinni? - egy pillanatra megálltam az öltözéssel, hogy átfuttassam a fejemben, mikor ígértem neki ilyet.
Soha! Akkor mit vár?
− Elmehetnénk moziba, vacsorázni, múzeumba.
− Múzeumba? − ránéztem meglepődve.
− Olyan izgi lenne, ha ott dugnál meg - felugrott a szemöldököm.
Gondolhattam volna, hogy nem a kultúra vonzza oda.
− Öltözz! Reggel korán kell kelnem!
− Tudok maradni, ha szeretnéd − válaszolta kényes hangon.
− Egyedül is tudok aludni - meghúztam a takarót, amin feküdt, hogy vegye észre magát.
− Nehéz lenne egyszer kedvesnek lenned? - kérdezte sértődött hangon, miközben öltözött.
− Most élveztél el munkaidőben. Elég kedves voltam veled – válaszomra csóválta a fejét.
− Majd holnap találkozunk − összeszedte a cuccait és kiment.
Elfeküdtem az ágyon mindenféle lelkiismeret-furdalás nélkül. Holnap újra ki lesz éhezve a farkamra, és a pénztárcámra is. De nem kaphatja meg mindkettőt.


Nektek, hogy tetszik? Én már alig várom, hogy olvashassam. A kötet majd a Mogul Kiadó gondozásában fog megjelenni, én addig is árgus szemekkel figyelem a honlapot, hogy minden egyes infóról időben értesüljek. Ha szeretnétek többet megtudni a Csalfa viszonyokról lépjetek be Emy Dust privát Facebookos csoportjába, a Emy Dust books-ba. Maga a megjelenés a Könyvhétre, június 13-ra várható.