2019. április 30., kedd

R. Kelényi Angelika: Mennyei bűnök 2.


"Csend volt. Marco Fiore hallgatózott, figyelte az emeletet, ahová fel kellett jutniuk."

*

1860. ​Róma. Blanca egy gazdag, nápolyi kereskedő lányaként, álnéven – életét kockáztatva – nyer felvételt a Sant'Ambrogio zárdába. Marco Fiore, a volt vatikáni nyomozó azzal bízza meg, hogy szerezzen bizonyítékot Maria Luisa zárdafőnöknő gyalázatos tetteire. Blancának nincs más választása, a tét a szabadsága és a húga jövője. Miközben a lány elviseli a megaláztatásokat, a zaklatásokat, a testi és lelki kínokat is a küldetés érdekében, Marco igyekszik a Vatikán magas rangú hivatalnokairól lerántani a leplet. Nyomozásuk során olyan mocskos titkokra derül fény, melyeket korábban a sokat megélt Fiore is elképzelhetetlennek tartott. Mire képes egy meggyötört, fiatal nő, ha szembekerül a sátáni kegyetlenséggel? Vajon születhet-e szerelem a Gonosz árnyékában? A történetet valós események ihlették.
R. Kelényi Angelika Terézanyu-díjas, többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt írónő ezúttal a 19. századi Rómába kalauzolja el az olvasókat. A regény gyilkosságról, összeesküvésről, gyalázatról, hazugságról és titkokról mesél. A sötét és mocskos tetteket csupán a szenvedélyes és tiszta szerelem története ellensúlyozza.

Minden elvárásomat felülmúlta. Csak úgy remekelt a regény. Minden egyes sorában, fejezetében benne van a romlottság, a mocsok, a bűn, ami egyszerre rémített meg és borzasztott el. Angelika ezzel a regényével egy teljesen új szintre lépett, ahol már nem elég a korhű leírások, igazi érzelmeket, félelmet láttam a lapokon. A legbelső, legtiltottabb szentségtörésbe vezet be. Ha az, amit leírt mind igaz, akkor nem is tudom... Borzasztó, de egyben gyönyörű is, hogy az írónő ennyire tehetséges és még a szennyt, a bűnt is úgy írta le, hogy a szavam elállt tőle.

Nagyon vártam már a második részt és sok mindenre számítottam, de még így is szinte mindenre rácáfolt az írónő. Szavam elállt és csak úgy függtem a soraitól. Hihetetlen, hogy milyen erő lakozik ebben a regényben. Nem megszokott, hogy Angelika ennyire mélyre ásson, mégis annyira új, annyira más, mint az eddigi regényei, mégis úgy érzem, hogy ez a szókimondóbb, tabukat döngető regénye az eddigi legjobb, amit volt szerencsém olvasni tőle. Nem elég az, hogy egy olyan témát feszeget, amit sokan nem tesznek vagy éppen nem mernek, de mindezt olyan profizmussal teszi, hogy le a kalappal előtte. El tudom képzelni, hogy mennyire nehéz is lehetett ennyire mélyre ásni, ennyire belemerülni a részletekbe és ennyire aprólékosan, részletgazdagon megírni az eseményeket. Maga a cselekmény pörgős, gyors, titokzatos egy bizonyos szintig, de ugyanakkor hátborzongató is. A nyomozás és a kutakodás részei érdekesek, adrenalin mozgatóak, szívet szétzilálós, s az igazán kemény részeknél ádáz, kegyetlen és már már sátáni. Néhány résznél elgondolkodtam azon, hogy hívok egy ördögűzőt és lelocsolom szenteltvízzel a regényt. Hihetetlenül csodálatosan van megírva. Minden egyes sorába bele csempeszett valami értéket, még a legsátánibb részekbe is. 

Nagyon érdekes volt ezenfelül, hogy a két szál futásával szinkronban mozogva éppen annyit mutat meg egy-egy fejezet alatt, hogy szükségünk, sőt késztetésünk legyen a következő fejezetre. Az egyszer biztos, hogy nem igazán hagy aludni a kötet. Aki egyszer elkezdi az tuti, hogy odatapad az oldalakhoz és vele együtt lélegzik. Nem gondoltam volna, hogy ennyire hatással lesz rám, mégis így történt. Borzongatóan izgalmas. 

A cselekmény eszméletlen, fordulatokban gazdag, sötét, mocskos és parázna. Az elrejtett hajszálnyi szerelmi szál meg épp csak kielégíti a kíváncsiságot. Nagyon nem elég az a két kötet, amit az írónő megírt nekünk. Sokkal több van benne, hisz ez még csak a kezdet. A karakterek is azt sugallják, hogy ismerjük meg jobban őket. Blanca nagyon erős, példaértékű jellemmel rendelkező igazi harcos szellem. Marcoban pozitív irányban csalódtam nagyot. Meghökkentett és elvarázsolt az odaadásával és a törődésével. Ilyen egy tökéletes történelmi regény, amiben ha kevés is a romantika, azért fellelhető itt-ott. 

Nagyon tetszett ezenfelül még az a regényben, hogy nagyon következetes volt, egyáltalán nem tudtam kiszámítani, hogy mikor mi fog következni, hogy mi lesz a következő csavar vagy éppen a csodálkozásra és elborzadásra utaló esemény. Végig úgy éreztem magam olvasás közben, mintha a pokol bugyrába másznék egyre mélyebbre és mélyebbre, s nem lenne belőle kiút. Szellemi csemege, s nem a lélek kebelbarátja a Mennyei bűnök, de néha ilyen is kell. 

Néhol furcsán éreztem magam olvasás közben, mintha valami olyat hallgatnék ki vagy lennék a szemtanúja, amihez semmi közöm, de az biztos, hogy nem engedett el és a végsőkig gyötört. Ennél szebb, de egyben mocskos regényt is régen olvastam, de nagyon tetszett, ahogy szőtte Angelika a szálakat és ahogy félhomályban tartott. Ahogy nem engedett másra gondolni, s ahogy teljes mértékben magához láncolt, ahogy végig vezetett az úton, s nem engedte el közbe a kezemet. 

A legdurvább részeknél éreztem azt elsőnek, hogy nagy falat lesz a regény, de ahogy már engedtem volna el a cselekményt és a szereplőket úgy húzott vissza Angelika, s vezetett át a nehéz és elborzasztó részeken egy szebb jövő reményében. Ha a későbbiekben csak ilyen, tabukat döngető, nem szokványos és elsikkasztott dolgokról olvashatnék csak az írónőtől azt sem bánnám, mert végig érződik Angelika keze nyoma, s ez elég mozgatóerő ahhoz, hogy folytassam és kézbe vegyem azt, amin a neve szerepel. Igazi nagy falatba vágta az írónő a fejszéjét, de nagyon jól helytállt és csak gratulálni tudok neki a Riva nővérek sorozatához. A legdurvább részeknél éreztem azt elsőnek, hogy nagy falat lesz a regény, de ahogy már engedtem volna el a cselekményt és a szereplőket úgy húzott vissza Angelika, s vezetett át a nehéz és elborzasztó részeken egy szebb jövő reményében. Ha a későbbiekben csak ilyen, tabukat döngető, nem szokványos és elsikkasztott dolgokról olvashatnék csak az írónőtől azt sem bánnám, mert végig érződik Angelika keze nyoma, s ez elég mozgatóerő ahhoz, hogy folytassam és kézbe vegyem azt, amin a neve szerepel. Igazi nagy falatba vágta az írónő a fejszéjét, de nagyon jól helytállt és csak gratulálni tudok neki a Riva nővérek sorozatához.
"Marco szinte látta, ahogy Monica nővér szívéről méretes szikladarab gördül le, egy pillanatra újra felvillant a mosolya, de aztán észbe kapott, és szomorúságot erőltetett az arcára."

" - Marco... - nevetett fel Valentini. - Mi ez a lelkesedés? Mi történt veled? Néhány napja még nem láttad értelmét az életednek."

" - És neked ez is tetszik - nevetett mély hangján a pap is. - Emlékezz szavamra, amice, bele fogsz szeretni ebbe a lányba. Ha túléli a kolostort, persze... - tette hozzá elkomorodva. - Mondd el végre, mit tudott meg?"

" - Én jó voltam hozzád, Christina! Kaptál rajzeszközöket, szabadon rajzolhattál, senki nem bántott, és ezzel hálálod meg? Majdnem megkedveltelek..."

" - Csinos kis portéka vagy, Christina. Élvezet lesz kínozni - húzódott kegyetlen vigyorra durva arca, és elindult a lány felé."



Köszönöm az Álomgyár Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése