2019. április 30., kedd

R. Kelényi Angelika: Mennyei bűnök 2.


"Csend volt. Marco Fiore hallgatózott, figyelte az emeletet, ahová fel kellett jutniuk."

*

1860. ​Róma. Blanca egy gazdag, nápolyi kereskedő lányaként, álnéven – életét kockáztatva – nyer felvételt a Sant'Ambrogio zárdába. Marco Fiore, a volt vatikáni nyomozó azzal bízza meg, hogy szerezzen bizonyítékot Maria Luisa zárdafőnöknő gyalázatos tetteire. Blancának nincs más választása, a tét a szabadsága és a húga jövője. Miközben a lány elviseli a megaláztatásokat, a zaklatásokat, a testi és lelki kínokat is a küldetés érdekében, Marco igyekszik a Vatikán magas rangú hivatalnokairól lerántani a leplet. Nyomozásuk során olyan mocskos titkokra derül fény, melyeket korábban a sokat megélt Fiore is elképzelhetetlennek tartott. Mire képes egy meggyötört, fiatal nő, ha szembekerül a sátáni kegyetlenséggel? Vajon születhet-e szerelem a Gonosz árnyékában? A történetet valós események ihlették.
R. Kelényi Angelika Terézanyu-díjas, többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt írónő ezúttal a 19. századi Rómába kalauzolja el az olvasókat. A regény gyilkosságról, összeesküvésről, gyalázatról, hazugságról és titkokról mesél. A sötét és mocskos tetteket csupán a szenvedélyes és tiszta szerelem története ellensúlyozza.

Minden elvárásomat felülmúlta. Csak úgy remekelt a regény. Minden egyes sorában, fejezetében benne van a romlottság, a mocsok, a bűn, ami egyszerre rémített meg és borzasztott el. Angelika ezzel a regényével egy teljesen új szintre lépett, ahol már nem elég a korhű leírások, igazi érzelmeket, félelmet láttam a lapokon. A legbelső, legtiltottabb szentségtörésbe vezet be. Ha az, amit leírt mind igaz, akkor nem is tudom... Borzasztó, de egyben gyönyörű is, hogy az írónő ennyire tehetséges és még a szennyt, a bűnt is úgy írta le, hogy a szavam elállt tőle.

Nagyon vártam már a második részt és sok mindenre számítottam, de még így is szinte mindenre rácáfolt az írónő. Szavam elállt és csak úgy függtem a soraitól. Hihetetlen, hogy milyen erő lakozik ebben a regényben. Nem megszokott, hogy Angelika ennyire mélyre ásson, mégis annyira új, annyira más, mint az eddigi regényei, mégis úgy érzem, hogy ez a szókimondóbb, tabukat döngető regénye az eddigi legjobb, amit volt szerencsém olvasni tőle. Nem elég az, hogy egy olyan témát feszeget, amit sokan nem tesznek vagy éppen nem mernek, de mindezt olyan profizmussal teszi, hogy le a kalappal előtte. El tudom képzelni, hogy mennyire nehéz is lehetett ennyire mélyre ásni, ennyire belemerülni a részletekbe és ennyire aprólékosan, részletgazdagon megírni az eseményeket. Maga a cselekmény pörgős, gyors, titokzatos egy bizonyos szintig, de ugyanakkor hátborzongató is. A nyomozás és a kutakodás részei érdekesek, adrenalin mozgatóak, szívet szétzilálós, s az igazán kemény részeknél ádáz, kegyetlen és már már sátáni. Néhány résznél elgondolkodtam azon, hogy hívok egy ördögűzőt és lelocsolom szenteltvízzel a regényt. Hihetetlenül csodálatosan van megírva. Minden egyes sorába bele csempeszett valami értéket, még a legsátánibb részekbe is. 

Nagyon érdekes volt ezenfelül, hogy a két szál futásával szinkronban mozogva éppen annyit mutat meg egy-egy fejezet alatt, hogy szükségünk, sőt késztetésünk legyen a következő fejezetre. Az egyszer biztos, hogy nem igazán hagy aludni a kötet. Aki egyszer elkezdi az tuti, hogy odatapad az oldalakhoz és vele együtt lélegzik. Nem gondoltam volna, hogy ennyire hatással lesz rám, mégis így történt. Borzongatóan izgalmas. 

A cselekmény eszméletlen, fordulatokban gazdag, sötét, mocskos és parázna. Az elrejtett hajszálnyi szerelmi szál meg épp csak kielégíti a kíváncsiságot. Nagyon nem elég az a két kötet, amit az írónő megírt nekünk. Sokkal több van benne, hisz ez még csak a kezdet. A karakterek is azt sugallják, hogy ismerjük meg jobban őket. Blanca nagyon erős, példaértékű jellemmel rendelkező igazi harcos szellem. Marcoban pozitív irányban csalódtam nagyot. Meghökkentett és elvarázsolt az odaadásával és a törődésével. Ilyen egy tökéletes történelmi regény, amiben ha kevés is a romantika, azért fellelhető itt-ott. 

Nagyon tetszett ezenfelül még az a regényben, hogy nagyon következetes volt, egyáltalán nem tudtam kiszámítani, hogy mikor mi fog következni, hogy mi lesz a következő csavar vagy éppen a csodálkozásra és elborzadásra utaló esemény. Végig úgy éreztem magam olvasás közben, mintha a pokol bugyrába másznék egyre mélyebbre és mélyebbre, s nem lenne belőle kiút. Szellemi csemege, s nem a lélek kebelbarátja a Mennyei bűnök, de néha ilyen is kell. 

Néhol furcsán éreztem magam olvasás közben, mintha valami olyat hallgatnék ki vagy lennék a szemtanúja, amihez semmi közöm, de az biztos, hogy nem engedett el és a végsőkig gyötört. Ennél szebb, de egyben mocskos regényt is régen olvastam, de nagyon tetszett, ahogy szőtte Angelika a szálakat és ahogy félhomályban tartott. Ahogy nem engedett másra gondolni, s ahogy teljes mértékben magához láncolt, ahogy végig vezetett az úton, s nem engedte el közbe a kezemet. 

A legdurvább részeknél éreztem azt elsőnek, hogy nagy falat lesz a regény, de ahogy már engedtem volna el a cselekményt és a szereplőket úgy húzott vissza Angelika, s vezetett át a nehéz és elborzasztó részeken egy szebb jövő reményében. Ha a későbbiekben csak ilyen, tabukat döngető, nem szokványos és elsikkasztott dolgokról olvashatnék csak az írónőtől azt sem bánnám, mert végig érződik Angelika keze nyoma, s ez elég mozgatóerő ahhoz, hogy folytassam és kézbe vegyem azt, amin a neve szerepel. Igazi nagy falatba vágta az írónő a fejszéjét, de nagyon jól helytállt és csak gratulálni tudok neki a Riva nővérek sorozatához. A legdurvább részeknél éreztem azt elsőnek, hogy nagy falat lesz a regény, de ahogy már engedtem volna el a cselekményt és a szereplőket úgy húzott vissza Angelika, s vezetett át a nehéz és elborzasztó részeken egy szebb jövő reményében. Ha a későbbiekben csak ilyen, tabukat döngető, nem szokványos és elsikkasztott dolgokról olvashatnék csak az írónőtől azt sem bánnám, mert végig érződik Angelika keze nyoma, s ez elég mozgatóerő ahhoz, hogy folytassam és kézbe vegyem azt, amin a neve szerepel. Igazi nagy falatba vágta az írónő a fejszéjét, de nagyon jól helytállt és csak gratulálni tudok neki a Riva nővérek sorozatához.
"Marco szinte látta, ahogy Monica nővér szívéről méretes szikladarab gördül le, egy pillanatra újra felvillant a mosolya, de aztán észbe kapott, és szomorúságot erőltetett az arcára."

" - Marco... - nevetett fel Valentini. - Mi ez a lelkesedés? Mi történt veled? Néhány napja még nem láttad értelmét az életednek."

" - És neked ez is tetszik - nevetett mély hangján a pap is. - Emlékezz szavamra, amice, bele fogsz szeretni ebbe a lányba. Ha túléli a kolostort, persze... - tette hozzá elkomorodva. - Mondd el végre, mit tudott meg?"

" - Én jó voltam hozzád, Christina! Kaptál rajzeszközöket, szabadon rajzolhattál, senki nem bántott, és ezzel hálálod meg? Majdnem megkedveltelek..."

" - Csinos kis portéka vagy, Christina. Élvezet lesz kínozni - húzódott kegyetlen vigyorra durva arca, és elindult a lány felé."



Köszönöm az Álomgyár Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!

Budai Lotti: A párizsi gésa - A szamuráj lánya 2.


" - Rettenetes ez a felfordulás! - panaszkodott Chatillon grófné. - Mintha egy emberöltő óta nyelnénk a port, és hallgatnánk ezt a végeérhetetlen kopácsolást!"

*

Miután ​hazájából menekülnie kell, Miya Párizsban talál új otthonra, ahol hamarosan a város legkeresettebb és legvagyonosabb prostituáltja lesz. Múltja azonban kísérteni kezdi: fenyegető üzeneteket kap és élete is veszélybe kerül. Végzete végül újra Japán partjai felé vezeti. Mikor megérkezik, árulás vádjával börtönbe vetik és kivégzés vár rá. Egykori szövetségese csak egy kegyetlen alku árán menti meg életét, s Miyára újabb megpróbáltatások várnak a háború sújtotta országban. Kalandjai során a császári udvar misztikus és veszélyes világával is megismerkedik, s életében végre újra felbukkan a szerelem.
Budai Lotti – a hatalmas sikert aratott Ágyas és úrnő című sorozata után – új regényében a 19. századi Japán titokzatos világát tárja elénk, amelyben nyomon követhetjük Kelet és Nyugat találkozását egy rendkívüli fiatal lány szívszorító kalandjain keresztül. Az írónőtől megszokott módon a könyvben ezúttal is szórakoztató formában elegyedik egymással a romantika, a szenvedély és a történelmi hitelesség.


Jajj, már nagyon vártam Mija történetének befejező kötetet. Csak úgy faltam az oldalakat. Bár azt előre le kell szögeznem, hogy még olvastam volna tovább és Lotti egy igazi remekművet rakott le ismét az asztalra. Nem egyszerűen páratlan alkotás, de magával ragadó és lenyűgöző is. Mija története méltón folytatódik és ennél jobban meg se lehetett volna írni.

Maga a regény a francia földre való megérkezéssel kezdődik, ahol is Mija újabb akadályokba ütközik, s próbálja ezeket minél jobban áthidalni, megtalálni a kiutat a húzós helyzetéből. Annyi biztos, hogy nem egy egyszerű folytatással van dolgunk. Az istenek nemcsak osztogatják a pofonokat, de a megpróbáltatásokat és a merész helyzeteket is csak úgy keverik, mint egy jó mixer a koktélokat. Igaz, hogy nem sokáig olvashatjuk a francia jeleneteket, de annál inkább alapjai lesznek a kötetnek, úgymond kiindulópontja a cselekménynek és a további megpróbáltatásoknak. Nem mondom, hogy könnyű olvasmány, hiszen jóval felnőttesebb és jóval keményebb, mint az első rész, de minden egyes pillanatot megér. Ha kellett a földbe döngölt, vagy éppen felemelt, reménnyel látott el, lehúzta előttem a mézes madzagot majd utána jól móresre tanított. Mija karaktere nemcsak hogy hatalmas fejlődésen és átalakuláson megy keresztül, de emellett a finom lelke, a vágyakozás és a remény is megmaradt benne. Maga a kötet nem terjedelmes, ám annál inkább kidolgozottabb, kiforrottabb és ha lehet ilyet mondani, akkor úgy igazán feltette az i-re a pontot és megmutatta ezáltal az írónő harciasabb, tüzesebb oldalát is. A kötet igazi sors játék, sose tudhatjuk, hogy mikor fordul át meghökkentőből leigázottá vagy éppen reménykedőbe. 

Nagyon sokoldalú, s ezzel együtt hatásos is. A kötet negyed része francia földön játszódik, ám a megmaradt többi visszakalauzol minket Japán világába, ahol a már megkezdett borzalmak és fejtörések folytatódnak. Ellenségek, necces pillanatok, nem várt feltűnések, találkozások és könnyes viszontlátások útvesztője a kötet. Leginkább a harci jeleneteken, a durva valóságon és a japán szamurájok jellemén, harci jövőjükön és a változáson van a hangsúly. 

Lehet, hogy szépen percről percre egyre világosabb lesz előttünk a cselekmény, de biztos, hogy ekkor fogja megbolygatni a sors fonalát Lotti és a cselekmény nemcsak, hogy fenekestül felfordul, de vissza is üt. Minden egyes sora érték, nem győzöm elégszer mondani, hogy mennyire is imádom az írónő stílusát és áldom azt a napot, amikor rábukkantam. A kötet magával repített, ha kellett felemelt a mennyekbe, de ugyanúgy el is tiport. Egy percig nem lehetett nyugton, akkora energiabomba. Az események csak úgy sodródnak az árral. Nincs megállás, nincs menekvés. 

Akit egyszer elkapott a Lotti hurrikán azt egyhamar nem fogja elengedni. Titokzatos Japán, a szamurájok jövője, belső hatalmi harcok, vérontás, kegyelem, halál, egymásra találás, elengedés, szerelem, nehéz sorsok, kegyetlen múlt. Ezek mind mind központi elemei a kötetnek, s ezekkel a motívumokkal válik csak igazán fergetegessé és letehetetlenné. Mija erős, karizmatikus, igazi egyéniség, aki sosem adja fel, aki harcol, küzd, s aki maga is egy harcos amazon. Anthony... 

Végre az első kötet kételyei után megtudjuk, hogy mi történt vele és a sors kezei kifürkészhetetlenek mint már tudjuk, főleg ha azokat Lotti írja, így a boldog befejezés nagyon sokáig csak illúzió marad, s hogy valóban megkapja e a szerelmes a megérdemelt befejezést azt csak a kötet legvégén, már már az utolsó pillanatban tudhatjuk csak meg. Nagyon megéri végig kísérni Mija útját. Legyen az Franciaország vagy épp Japán, a baj és a megoldásra váró helyzetek nem kerülik el őt, sőt... 

A személye nélkül semmi sem lenne ugyanolyan. Ha kell finom úrihölgy, de ha arra van szükség felveszi a kesztyűt, akár az élete árán is védelmezi a számára fontos személyeket. Maga a cselekmény nagyon interaktív, történelem hű, megfelelő mennyiségben vegyíti a megtörtént eseményeket a kitalációval. Egyrészt igazi harcos, másrészt olyan mint egy rossz anyós, odacsap, odaszúr, ha kell ha nem , de az biztos, hogy a végén minden egyes szenvedés célt ér és megadja azt a befejezést, amit mindig is megérdemelt a kötet. Emellett persze szenvedélyes, sötét és egy kicsit komor is a regény, de ezeket mind úgy gondolom, hogy tökéletesen kiegészítik a cselekményt és csak emelnek a fényén. Néha kell a kegyetlen valóság, a vérontás és a hatalmi harcok, hogy meglássuk a mögöttes igaz értékeket. Méltó folytatása és egyben befejezése A nyugati szeretőnek. Összességében mint azt gondolhatjátok nagyon szerettem A szamuráj lánya duológiát és már alig várom, hogy ősz legyen és olvashassam Az ültetvényes első részét, ami az Édes ébredés címet viseli. Már most nagyon felkeltette vele Lotti a figyelmem és izgatottan várom, hogy mit hoz ki a témából.
" - A levegő, amit szívok - felelte Mija immáron japánul -, szabad levegő, ami engem is szabad asszonnyá tett. Semmi okom rá, hogy a porban csússzak előtted, mint megannyi szerencsétlen teszi odahaza."

" - Na mire vársz, Csizukó? - kérdezte Mija. - Ha meg akarsz ölni, itt a remek alkalom... Nem teszed, ugye? Elég legyen ebből az ostobaságból...! Én nem ijedek meg tőletek! Eresszetek!"

" - Ahogy mondtam, hamarosan egy új rend és egy új világ köszönt be az Istenek Földjén. S ebben a világban a császárotok sem rejtőzhet többé a palota falai közé. Menjetek hát, a szellemek és az én áldásommal. Imádkozni fogok, hogy harcotok sikerrel és minél kevesebb áldozattal járjon."

" - Ezért áldom az égieket, hogy sosem vertek meg a szerelem átkával. Homályt borít az ember elméjére, és csak megzavarja lelke békéjét. Hanem ez a gaidzsin... nagyon szerencsés ember, hogy létezik valaki a földön, aki úgy szereti, mint te..."



Köszönöm az Álomgyár Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!


2019. április 27., szombat

Emma Chase: Királyi szerető (Uralkodj magadon sorozat 2.)


"A faszom. Sikerült kiviteleznem egy slice-ot. Vagy valami ilyesminek hívják."

*

Vannak férfiak, akik felelősségteljesnek születnek, és vannak, akiket rákényszerítenek, hogy felelősséget vállaljanak. Henry John Edgar Thomas Pembrook, Wessco hercege megkapta a létező összes kötelezettséget, amit a királyi körökben csak lehet. De nem kezeli valami jól a helyzetet. Lenora királynő, azt remélve, hogy unokája felnő a feladathoz, teret ad neki – csakhogy ha nincs otthon a macska, cincogni kezdenek az egerek. De amikor Henry találkozik egy amerikai tévés producerrel, végre hajlandó meghozni a saját döntését: Üdv a királyi párválasztón! A pártaláló televíziós valóságshow-ban a világ húsz leggyönyörűbb kékvérű nőjét gyűjtötték össze egy palotában. De csak egyikük nyerheti meg a gyémánt fejdíszt, és csak egyikük nyerheti el a jóképű herceg szívét. Miközben Henry jól szórakozik a lányok versengésének szánalmas bohóckodásán, valaki igazán felkelti a figyelmét: egy csendes, szemüveges lány a sarokban, akinek a hangja angyali, a teste pedig egy szentet is kísértésbe vinne. Minél jobban megismeri Henry Sarah Mirabelle Zinnia Von Titebottum kisasszonyt, annál inkább elbűvöli a lány természetes szépsége, az erélyessége, a kedvessége… és a mocskos humora. De ahogy Rómát sem egy nap alatt építették, úgy a megbízhatatlan nemesek sem változnak meg egyik napról a másikra. Ahogy Henry igyekszik jóvátenni a hibáit, úgy nyernek új értelmet a régi szavak a rámenős herceg fejében. Szavak, mint amilyen a tisztelet, a becsület és a szerelem.

Emma Chase megint megcsinálta. Jajj azt hiszem az Uralkodj magadon! sorozat fog tönkretenni. Faltam a Királyi szerető sorait, imádtam az események alakulását és a szívemen hordoztam a két főszereplő sorsát. Már az első kötetben is kaptunk utalást a másodikra és igen, megcsinálta az írónő. Összerakta a tökéletes könyves álompárt. A rosszfiú herceg és a csendes könyvmoly szerelmét. Nyugtassatok meg, hogy nem csak én ugráltam örömömben.

Henryt már az Egy ágyban a herceggel alatt megismerhettük. Igazi rosszfiú, lázadó és vad természetű srác, akinek hatalmas, ezáltal felelősségteljes feladat hárul, s nem tudhatni, hogy össze roskad e a teher alatt. Megannyi kétely és homály kísérte az utamat, nem egyszer voltam szkeptikus a herceggel kapcsolatban, s még így is sikerült megmutatnia, hogy milyen fából is faragták őt. Nicholas sztorija alatt alig vártam, hogy a kezembe foghassam Henry történetét is, mivel már akkor elvarázsolt és már akkor alig bírtam magammal, hogy meg tudjam mi az ő története, hogy ki lesz az, aki miatt megváltozik, aki arra készteti hogy jobb legyen, hogy saját maga jobbik változata legyen. Drukkoltam, hogy a megkezdett elejtett apró szál igaz legyen és úgy folytassa az írónő a sorozatot, ahogy én azt szeretném, vagy ahogy helyénvalónak látom és igen, megadta ezt nekem Emma Chase és ennél hálásabb nem is lehetnék neki. Maga a történet mesébe illő, nagyon vizuális, megvan benne az, hogy akár film is készüljön belőle. Ha kell vagány, érzelmes, érzéki, de buja is, vagy éppen komoly. Persze vannak benne tipikus Henry részek is, amikor a fő cél a komolytalanság és a viccelődés, de ezek mellett is megmaradt az értéke és az a természetessége, ami magából a kötetből és a sorozatból árad. 

Legnagyobb örömömre nemcsak a sztori kitűnő, hanem a fordítói munka is. Még igaz, hogy néhány helyen magyartalan, de az első kötethez képest fejlődést ért el és ez már kevésbé viszi el másfelé a színvonalat, mivel Emma Chase színvonalas regényeket ír, melyekben van igazság tartalom és szókimondóság. A Királyi szerető nemcsak egy a sok regény közül, ez maga a szórakoztatás és a kikapcsolódás regénye, ami egy fárasztó nap után üde felüdülést jelenthet a mindennapokra nézve. 

Maga az elképzelés, ez az egész királyi párválasztás nem mai keletű dolog, mégis tudott újat mutatni és nem egyszerűen csak mondta és mondta a magáét, hanem beengedett minket, azt akarta hogy a részesei legyünk és ehhez mértem szórakoztat és kapcsol ki. Sarah és Henry szerelme nem mindennapi, ugyanakkor viharos, szenvedélyes, kicsit kocka, de ugyanakkor felettébb aranyos és jómagam imádom, amikor az írónő megszelídíti az amúgy rossz hírben álló srácot és értelmet ad az életének. 

Henry vállát komoly súly nyomja, s még így is megmaradt önmaga, egy percig nem hazudtolja meg a róla kialakított képet, nem esik abba a csapdába, hogy másnak mutassa magát, mint aki. Sarah-val mondhatnám, hogy rokonlelkek vagyunk, de ő a könyvmolyságával és azzal a tisztasággal jóval túlszárnyalja a mai embereket. Igazi értéket hordoz magával, olyan múltja van, ami fájdalmas és hatással van a jelenre, mégis ha ez mind nem lenne, akkor talán a Királyi szerető sem lenne ennyire kiforrott, ennyire szerethető és ennyire egyedi. 

Henry pimasz és makacs, ugyanakkor nagy lókötő is. Sarah a maga csendességével és félelmeivel ennek pont az ellentéte. Ha ezt a kettőt összeadjuk rossz nem sülhet ki belőle. De ami a lapokon működik az nem biztos, hogy a való életben is megállná a helyét. Ettől függetlenül imádtam a párosukat.

Maga a cselekmény a már jól megszokott kettősséggel folyik, azaz mind Henry s mind Sarah gondolatai, érzései helyet kapnak. Egyszer hol érzelemdús a regény, máskor pedig épp komor. Nincs két egyforma eleme mindig van benne valami kis plusz, ami nem engedi hogy egy mederben folyjon. Egyszer fent, egyszer lent, de az biztos, hogy áldozat és alázat nélkül nem lenne ez a regény sem ennyire szerethető és ennyire olvasmányos. Azt be kell vallanom, hogy jó néhány helyen alaposan meglepődtem, van hogy a valóság sokkal durvább, mint ahogy azt Emma leírja, de az biztos, hogy a helyzethez képest egész jól megoldotta, félig meddig hiteles is lett a körítés, de maga a kötetben szereplő szerelem az, ami igazán hitelessé teszi, a körítés csak a jobban érthetőséget és az izgalmakat szolgálja. Összességében nagyon elégedett vagyok. Az utolsó fejezetek lesokkoltak és egy ponton meg is rémítettek, de az epilógus mindenért kárpótolt. Viszont igazán lehetett volna sokkal hosszabb is a regény, annyira olvastam volna még. A múlt század keveredése a XXI. századdal jót tett a lelkemnek és élvezet volt a regény minden egyes sora, megszólalása.
"Vagy inkább reflexnek is nevezhetjük. Ha ők azt mondták: jobb, én balra mentem. Ha azt akarták hogy leüljek, inkább ugráltam. Ha azt mondták, viselkedjek, lerészegedtem, és azzal töltöttem a hétvégét, hogy mind a három érsek unokahúgát megdugtam."

" - Ne bánd! Ettől lesz olyan szép színes az arcod. Csak az arcod pirul el ilyenkor? - A szeme végigvándorolt a testemen, mintha csak belátott volna a ruháim alá. - Vagy mindenhol?"

" - Értem. A hosszú, sötét hajaddal, a szemüvegedben, egy szűk, szürke és egy fehér blúzban, amin két... - a lenyűgöző mellére pillantottam - ...három gomb ki van gombolva. A szexi könyvtárosok netovábbja vagy."

"Sarah-ért feladnám a koronát. Feladnám a nevemet, a címemet, az országomat, a születési előjogaimat, hazudnék, ölnék, csalnék és lopnék. Bármit megtennék."

"Késő este, zárás után a sorok között szeretkeztünk. A csibészség, ahogy felemeltem a szexi könyvtárosnő szoknyáját és a könyvespolcoknak nyomtam, ahogy nyögött, a falak pedig visszhangozták minden egyes sóhaját, akár egy erotikus szimfóniát, felülmúlta minden fantáziámat."



Köszönöm az Álomgyár Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!

2019. április 16., kedd

Carrie Cooper: Ügynök tűsarkúban


"Október vége volt, de a levelek még csak most kezdtek rikítóan zöld színüktől elbúcsúzva új, barnásvörös árnyalatba öltözni."

*

Lili ​Green megtapasztalta, hogy a sors egy váratlan fordulattal milyen könnyen a feje tetejére állíthatja az életét. A felkavaró kalandok után örömmel veti bele magát az erőszaktól és gengszterektől mentes, békés hétköznapokba. A nyugalom azonban nem tart sokáig: ezúttal Lili maga ugrik fejest egy FBI-akcióba, hogy segítsen megmenteni egy barátja életét. A megbízás nem mindennapi kihívások elé állítja: az éjszakai bárok erotikával túlfűtött világában kell elvegyülnie, majd a nyomok egy elit klub rejtett drogüzletéig vezetnek. A kezdetben sem egyszerű ügy egyre veszélyesebbé válik, és Lili – híven önmagához – pillanatok alatt ismét az események sűrűjében találja magát, az érzelmei pedig csak tovább csomózzák az amúgy is szövevényes szálakat. Képes lesz Lili a tapasztalataira és az ösztöneire támaszkodva megállni a helyét egy olyan ügyben, amelynek sikerén egy jóbarátja élete múlik? Vajon a váratlan kalanddal a sors a szerelmesek pártjára áll, vagy végleg elszakítja őket egymástól?

Az Ügynök tűsarkúban a nagysikerű Lili Green-sorozat második epizódja, amely önálló regényként is letehetetlen olvasmány, tele izgalommal, fordulattal és szenvedéllyel. A sorozat első részéért (A szemtanú) Aranykönyv díjra jelölt Carrie Cooper ismét különleges kalandot ígér a romantikus krimik kedvelőinek.

Nem most volt, hogy megismerkedtem az írónő munkásságával, mégis valahogy elfelejtődött bennem, hogy milyen természetességgel és akció dúsan ír Carrie Cooper. Lili Green nemcsak eljött hozzám ismét, hanem le is hengerelt. Ennyire izgalmas, de egyben veszélyes kötetet rég olvastam. Hatalmas hiba volt tőlem, hogy eddig nem fogtam kézbe az Ügynök tűsarkúban-t és merültem el a világában.

Szeretem az írónőben, hogy olyan természetesen, mégis csavarokkal teli tűzdelve ír, ahogy egy másodperc alatt képes odaszegezni a lapokhoz és ahogy egy pillanat alatt beránt a mélybe és addig húz, amíg ki nem mászok belőle. Olyan volt számomra a regény, mint a fény a sötétben. Megvilágította az utat maga előtt és kézen fogva kísért végig rajta. Igaz, hogy néhol a szívbajt hozta rám, vagy éppen megijesztett, de ezekkel együtt is egy igazán elképesztő és fenomenális regényt hozott össze. Már A szemtanú is favorit lett, de az, ami a második kötet lapjain történik az valami eszméletlen. Nem győzködtem kapkodni a fejem. Nem tudtam, hogy hova nézzek, hova forduljak annyi minden történt egyszerre és annyi mindenre derült fény szépen lassan, ahogy haladtam a vége felé. Már rögtön a kötet elején izgalmas, letehetetlen és tényleg odaszögezett magához. Nem telt el úgy perc, hogy ne rágódtam volna azon, hogy mi lesz a következő csavar, a következő meglepő fordulat, ami mindent fel fog borítani. Az egyszer biztos, hogy most sem csalódtam az írónőben, sőt csak megerősített abban, amit már eddig is tudtam, hogy Carrie Cooperre érdemes odafigyelni és figyelemmel kísérni a munkásságát. Maga a kötet nem valami rövid, sőt eleinte a terjedelme megijesztett, de aztán rájöttem, hogy még így sem elég az, amit kaptam. Minden egyes fejezettel csak egyre többet és többet akartam. 

Annyira jól bánik a szavakkal és annyira kézzel foghatóvá teszi az eseményeket, az érzéseket és a helyzet feelingjét, hogy az egyszerűen bámulatos. Az apró részletek is precízen ki vannak fejtve, ahol kell ott el van rejtve az a töredék információ, amire a későbbiekben még szükségünk lesz ahhoz, hogy összerakjuk a kirakós darabkáit. Azt megsúgom, hogy nem sikerült és általában nem is szokott sikerülni, ezért lapról lapra egyre több sokk és adrenalin ért, s már attól féltem, hogy a sok akciótól és meglepődéstől kikészülök a kötet végére. 

De szerencsére nem így történt. Maga a cselekmény brutális, őszinte, csavaros, terjedelmes, olvasmányos, lehengerlő, részleteiben egyszerű, mégis nagyon összetett. Ahogy átszövi az első kötet eseményeit és tényeit, hát le a kalappal. Megérte várni rá azt hiszem. A karakterek is hitelesek, titokzatosak, nehéz esetek, mégis vagy szeretjük őket vagy rosszabbik esetben félünk. A rosszfiú szerepét is úgy alakította ki az írónő, hogy kétség se férjen hozzá, hogy miért éppen arra esett a választása akire. Lili Green most is hatalmasat alakított, imádom a karakterét, igazi kis bajkeverő, aki mindig rosszkor van rossz helyen és akivel csak úgy zajlik az élet. 

Unatkozásra nem hagy időt. Igazi kis adrenalinbomba, ami egyébként magára a kötetre is teljesen igaz. De Lili elviszi a hátán a cselekményt, formálja azt, ha kell érzelmessé teszi, de ha úgy van kedve, akkor biztos, hogy az izgalmak izgalmával jutalmaz meg minket. Nagyon sokoldalú személyiség, aki tele van vakmerőséggel, tenni akarással, igazságérzettel és csak úgy vonzza a bajt. Ezzel szemben Nikosz, igen ő is fontos szereplője a kötetnek. 

Megfontolt, mindent alaposan átgondol, előre eltervez mindent, segítőkész, igazi macsó, de emellett figyelmes szerető is. A többi karakter között vannak veszélyesek vagy éppen idegtépően idegesítőek is, gondolok itt Amandára. Ha majd olvassátok megtudjátok, hogy mire gondolok. Egy ilyen együgyű, egyszerű nőt én még nemhogy nem láttam, de még csak nem is olvastam ilyenről. Alaposan eljátszott az idegeimmel és nem kímélt, de miatta lett versengő, erotikus és változatos a regény. De viszont látások és már megismert karakterek felbukkanására is lehet számítani. 

Ami az erotika vonalát illeti. Én kiraktam volna a kötetre, hogy erősen 18+-os, már csak a drog és az élvezethajhász férfi karakterek miatt is. Nem ajánlom fiatal olvasóknak a regényt, de aki szereti a kegyetlen valóságot látni, azoknak kitűnő támpont lehet. Drog, szex, szexualitás, tiltott szerek és élvezetek. Mind mind fontos elemei a kötetnek, amellett hogy alapjaiban véve krimiről van szó. A nyomozós szál és az ezzel kapcsolatos fejlemények szórakoztatóak, izgalmasak, egyediek és valamilyen szinten valósak is, hiszen én úgy képzelem el a droggal való üzérkedést, mint ahogy azt Carrie Cooper leírta. Maga a szerelmi szál a maga fájdalmával és nem mindennapiságával már jó ideje birizgálta a fantáziámat. Adok-kapok, elválások és meglepő találkozások kapcsolata ez, ahol sosem lehetünk biztosak abban, hogy mikor fogja a sors, azaz Carrie újra összefonni Lili és Nikosz sorsát. Sokáig úgy éreztem, hogy az utolsó fejezetek nem az igaziak, de aztán az utolsó oldalakon minden értelmét nyerte. Cseppnyi kétely nem maradt bennem és alig várom, hogy megtudjam hogyan is folytatódik ezek után a szerelmesek szenvedélyes és veszélyes története. Nemcsak egy jól átgondolt akcióban lehetett részem, hanem beleláttam a mocsokba is, a felsőbbrendűségbe és az emberi romlottság világába is. Vér, áldozat, felejthetetlen élmények, golyónyom és erotika azok az elemek, amik végig körülölelik a regényt s amelyek nemcsak keretet adnak neki, hanem tartalmat is.
" - És mivel kívánnak elszórakoztatni a hölgyek? - nézett Nikosz várakozóan a két lányra, bár a kérdést egyértelműen Lilinek szánta. - Azt mondta Frednek, hogy el kívánnak szórakoztatni valamivel."

" - Nem akarom megmagyarázni a helyzetet. Pontosan az történt, amit láttál - jelentette ki a férfi fájdalmas őszinteséggel."

" - Épp azt mondtam az én kiváló és gyönyörű asszisztensemnek, hogy ma is milyen ragyogóan néz ki, és hogy ez alkalommal is sikerült a két ellentétes pólust képviselniük Amandával. És persze azt is hozzátettem, hogy én ma is az ő csodás összeállítását díjazom jobban. Szóval, kire teszi a voksát, fehér vagy fekete?"

" - Azért diplomát már ne adjunk neki azért, mert egy rúddal a lába között táncolt egyet! Szerintem bármelyik nő képes erre, akiben egy cseppnyi ritmusérzék van."

" - Megérdemelted. És lehet, hogy Mike nem egy rosszfiúkat üldöző harcos szuperügynök, nekem mégis azt nyújtja, amire most a legnagyobb szükségem van: figyelmet, szeretetet és legfőképpen nyugalmat."


Köszönöm az Álomgyár Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva előjegyezhető 25%-os kedvezménnyel!


2019. április 14., vasárnap

VI Keeland: Órákon át kívánlak


"Kell, hogy legyen tudományosan igazolt összefüggés: akit természet anyácska genetikailag megáldott, az kötelezően seggfej."

*

Cain Westtel egy bárban futottam össze. Észrevette, hogy mogorva tekintettel méregetem, és azt hitte, hogy fel akarom csípni. Amikor csevegni próbált velem, nyomban helyre tettem, és megmondtam neki, hogy egy hazug, csaló és önimádó seggfejnek tartom. Ez az elbűvölő külsejű szemétláda ugyanis meghívta vacsorázni a legjobb barátnőmet egy luxusétterembe, és a mézes-mázos szövegével az ágyába csalta – csak azt felejtette el közölni, hogy nős. Megérdemelte, hogy úgy lehordjam, de még ennél is több járt volna neki azért, amit tett. Különösen akkor kezdett bizseregni a tenyerem, amikor az az elviselhetetlen, önelégült mosoly megjelent azon a tökéletes metszésű arcán, miután kiosztottam. Csakhogy később kiderült, hogy nem a megfelelő fickót rohantam le a tirádáimmal. Hoppá! Megszégyenülten húztam el a bárból, bocsánatkérés nélkül. De túltettem magam a dolgon, mert tudtam, hogy úgysem botlom bele a jóképű idegenbe még egyszer az életben. Ebben a hitben ringattam magam… míg másnap reggel be nem mentem az egyetemre. Üdvözlöm, West professzor, az új oktatási asszisztense vagyok! Ön alatt fogok dolgozni… persze csak átvitt értelemben. Bár nem lehet rossz dolog az sem, ha az előbbi kijelentést szó szerint értelmezzük. West professzor alatt lenni igazán kellemes élmény lehet. Szédítően izgalmasnak ígérkezik a mi közös munkánk, professzor úr…

VI Keeland-ot A beosztott kapcsán ismertem meg, s ezáltal is szerettem meg a munkásságát. Üde, eseménydús, szexi, perzselő, komoly történeteket ír, s mindegyikbe belecsempész egy csipetnyi eleganciát és a múlt árnyait. Az Órákon át kívánlak már a fülszöveg elolvasása után sejtette velem, hogy nem lesz egyszerű sztori, mégis megér egy misét, sőt jóval többet is. Maga a regény nem olyan hosszú, mégis képes teljesen kikapcsolni és ellazítani.

A regény központjában a zene és a múlt eseményei állnak. Mind a két momentum nagyon fontos eleme a cselekménynek és nagyban hozzá segítenek a hangulat kialakulásához. Ahogy elkezdtem olvasni egyből tudtam, hogy nem hiába szavaztam bizalmat az írónőnek, hiszen egy olyan regényt sikerült megírnia, ami a lélekre majdnem ugyanolyan hangsúlyt rak, mint a szexualitásra vagy éppen a hormonokra, a vágyak kibontakozására. Első blikkre a tanár diák kapcsolatot elcsépeltnek gondoltam, de ahogy megismertem a szituációt ez leszállt és csak a kíváncsiság maradt. Az a helyzet, hogy kemény dolgokat boncolgat, mégis olyan eleganciával és természetességgel teszi ezt, hogy még a rázósabb, keményebb részeknél is élvezetes az olvasás. Az egyszer biztos, hogy nem egy hétköznapi regénnyel van dolgunk, de ebben az esetben megérte a felszín alá lesni és elmerülni a velős gondolatokba, magába a cselekménybe és a múlt történéseibe. Maga a kötet majdnem az egy harmadáig semmilyen komoly dolgot nem tartalmaz, az ismerkedés és a helyzet megismerésére helyezi a hangsúlyt, majd amikor jön az első visszaemlékezés na ott robban a bomba és mindent új szemszögbe helyez. 

Már nemcsak azt látjuk amit látni enged, hanem kezdünk bekacsingatni a kulisszák mögé, s így válik lépésről lépésre, fejezetről fejezetre egyre komolyabbá és érdekesebbé a történet. Maguk a karakterek is a fejezetek hangulatával együtt változnak, fedik fel a való énjüket és mutatkoznak meg teljes valójukban. Emellett persze kapunk egy jó nagy adag vágyakozást, szexuális töltetet és erotikus részeket. A zenei elemek közbe iktatása nagyszerű eszköznek bizonyult. 

Már csak azért is, mert ezáltal nemcsak színesebbé, de befogadhatóbbá is teszi a cselekményt. Bizonyos kérdésekre ezáltal választ is adva. Annyira mélyen maga a cselekmény nem érintett, mégis megmozgatott bennem valamit. Egy teljesen új utat mutatott. Maguk a karakterek nemcsak szerethetőek, de egyediek is. Van igazi személyiségük, együtt lélegeznek a kötettel, teljes mértékben átadják az érzelmeket, a fájdalmakat és a kételyeket. 

Teljesen különbözik A beosztottól, elmarad az a vidámság és az a kényelem, ami erre jellemző, de ehelyett tényleg a lélek rejtelmei kerülnek terítékre. Egyfelől fájdalmas volt számomra az olvasás, másfelől meg is érintett. Jó volt, teljes mértékben kikapcsolt. Elvitt a képzelet szárnyán, úgy hogy közben megmaradt a valóság talaján is. Nem az a regény, amit egyszer olvas az ember, hiszen ennél jóval többet érdemel. Így a bloggerek között nem nagyon láttam azt, hogy hű de istenítenék az Órakor át kívánlakot, pedig higgyétek el, hogy megéri elolvasni. 

Akik szeretik és olvasnak is az Álomgyár kiadótól azok tudják miről beszélek. Most is sikerült egy olyan kötetet megismertetni a magyar olvasókkal, ami építi a jellemet és nem utolsó sorban kikapcsol, szórakoztat, elgondolkoztat. A romantika iránti elhivatottság is megvan benne. Néhol nagyon rózsaszín, de ha kell bekeményít és akkor ott aztán nem marad kő kövön. Volt, hogy elállt a lélegzetem, de volt hogy azt éreztem, hogy már túl csordulok ennyi érzelemtől és nem bírom tovább. Hihetetlen, hogy egy regény, amiről nem néznem ki mennyi mindent képes adni.

Rachel és Caine párosa nem mindennapi, mégis van bennük valami, ami megfogja az embert és végig drukkolja a kötetet, hogy a nehézségek ellenére is sikerüljön nekik. Sokan gondolhatják azt, hogy a valóságban ez úgysem történhet meg, hiszen tiltott szerelemről van szó, mégis mindig a tiltott gyümölcs a legédesebb. Bevallom voltak kétségeim a párossal kapcsolatban, mégis drukkoltam nekik. A szexi Caine West professzor levett a lábamról már az elején, viszont csak azután lett igazi favorit, hogy kitárta a lelkét és a múltjának a darabjait. Elvarázsolt, kikapcsolt, felspannolt, magához láncolt és addig nem eresztett, amíg el nem értem a kötet utolsó fejezetéig. Ha egy olyan regényre vágytok, ami kikapcsol de ugyanakkor jelentéssel is bír, akkor ez a ti regényetek. Ami elvitt az élményből az a fordító munkássága. Nem vagyok vele teljes mértékben megelégedve. Ugyanaz a személy fordította, aki az Egy ágyban a herceggel c. kötetet is és ugyanazok a hibák, esztétikai csalódások sajnos itt is fennállnak. De ezt is beleszámítva egy komoly, ugyanakkor érzelem dús regényt kaptam, ami kiragadott a hétköznapok szürkeségéből.
" - Azt hiszed, hogy csak azért, mert istenien nézel ki, bárkibe belerúghatsz, és aztán csak mosolyogsz tovább? Nagyon remélem, hogy a karma visszaüt, és egy nap a csinos ki feleséged lefekszik fél New Yorkkal, és átad majd neked valami kórt, amitől leszárad a farkad." 

 " - Engem nem érdekel a romantika - mondta. - Én jobban szeretek dugni, mint az állatok a parkban."  
" - Jobb lenne, ha vele lennél, de egy önző disznó vagyok. És elég önző vagyok ahhoz, hogy ne lépjek le, amikor le kellene, és hogy megkérjelek, maradj velem addig, amíg aztán úgyis elrontok mindent és te fogsz elmenekülni tőlem."

" - Miért? Azért, mert beléd akarom dugni az ujjamat? És a nyelvemet. És a farkamat. Bárcsak több testrészem lenne, amit beléd dughatnék! Soha nem is jönnék ki belőled."


Köszönöm az Álomgyár Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!


2019. április 9., kedd

Ella Steel: Féktelen hajsza


"Ismered azt az érzést, amikor megrekedsz egy ponton?"

*

Mira Wright egy fiatal nyomozó, aki a múltban elszenvedett fájdalmait, a munkájában szerzett sikereivel szeretné felülírni.
Társai körében elismert és határozott nő, de ez mind csak a felszín.
Az egyik nyomozás során a sors összehozza egy titokzatos férfival, akivel együtt tölt egy szenvedélyes éjszakát.
Jay Davis az elkövetett hibáit nem tudja maga mögött hagyni, hiába az eltelt évek… a bűntudat nem engedi.
Mira az évekig gyakorolt önkontroll ellenére sem képes parancsolni magának. Úgy érzi meg kell ismernie a férfit és meg kell fejtenie a férfi testét beborító tetoválások jelentését.
Boldogságra lelhetnek ennyi titokkal a hátuk mögött?
Mindent megpróbálnak, hogy ez sikerüljön, kivéve az őszinteséget.
Aztán egy nap el kezd felszínre törni a múlt…



Az írónő immáron negyedik kötetét tarthatom a "kezembe". Azon szerencsések közé tartozom, akik megjelenés előtt, még a végső formája előtt olvashatták a regényt. Köszönöm Gabi a bizalmat, megtisztelsz vele. Lassan, de biztosan kijelenthetem, hogy az idő előre haladtával egyre jobb, egyre pikánsabb, és egyre vadabbak lesznek az írónő írásai. Akik arra adják majd a fejüket, hogy megjelenés után elolvassák, azok már most készüljenek fel arra, hogy nem semmi kalandban lesz részük.

Nehezen térek magamhoz, egy kicsit azt hiszem le is sokkolódtam, persze jó értelemben, hiszen nemcsak egy eddig nem látott oldalát ismerhettem meg az írónőnek, de a története is alaposan a feje tetejére állította a dolgokat. De kezdjük szépen az elején. Nem titok, hogy imádok mindent, ami Ella Steel. Grandiózus, bomba biztos módja van a szórakoztatásra, a kikapcsolódásra. Ahogy egyre többet és többet kapok belőle, annál inkább látszik a fejlődés, az hogy igenis volt értelme annak, hogy bizalmat fektettem bele és, ha nem is személyesen, de megismerhettem és valamennyire részese lehettem a kötetének. Előre leszögezném, hogy mindenfelé elfogultság nélkül írom a sorokat, nincs mögötte semmilyen ráhatás. Minden egyes leírt szó igaz és valós. Jajj Ella, mit művelsz te velem? Rendesen rajongtam a karakterekért, a cselekményért, a sztoriért és úgy cakumpakk az egészért. Vad, szexi, lehengerlő, piszkosul földbe döngölős, szórakoztató, eseménydús, energia bomba, lelket szaggató regény, amit mindenkinek el kellene olvasnia. 

Már a legeslegelején éreztem, hogy nem lesz egyszerű menet, mégis imádtam minden egyes sorát. Nemcsak kikapcsolt, de elgondolkodtatott és ha nem is mindenben, de elég sok dolog emlékeztet magamban Mirára, s emiatt is tudtam annyira átérezni. Fájdalmas a regény olvasása, néha idegtépő, de minden elejtett könnycsepp vagy idegeskedés megérte. Olyan pluszt ad, amire sok regény nem képes. Nemcsak a karaktereket formázza, hanem általuk engem is. Arra késztet, hogy jobb legyek, hogy megnyíljak és kimásszak a csigaházamból. 

Maga a cselekmény két szálon fut, Mira és Jay tolmácsolásában olvashatjuk a gondolatmeneteket, a belső vívódásokat, a titkokat, a kételyeket és az érzelmek sokaságát. Ahogy minden kezdődik az maga a leírt történelem, tisztára olyan érzésem volt, mintha egy filmet kezdtem volna el nézni annyira vizuális és annyira vászonra való. S habár a kezdeti nehézségek nagyon sokáig fennállnak a kötetben köszönhetően a makacs karaktereknek igazi élvezet olvasni azt a macska-egér játékot, ami a lapok között játszódik le. Igazi adok-kapok elven alapul az egész és annyira lebilincselő, szórakoztató, hogy már ezért is érdemes elolvasni. 

Adott két erősnek tűnő, ugyanakkor makacs és önfejű karakter olyan múlttal, hogy csak na. Nemcsak hogy sötét múlttal ajándékozta meg őket az írónő, de fájdalmassal is. S ezt a fájdalmat nagyon sokáig marcangolja. Néha már azt kívántam, hogy ne, legyen vége, tudjam meg hogy mi történt, mert a bizonytalanság kicsinál, de mikor már azt mondhattam volna, hogy elég, ez túl sok, kaptam egy olyan információ morzsát, ami kezdte kielégíteni a kíváncsiságomat és amíg nem kaptam egy újabb szeletet, addig táplált. Ehhez mérten hol kiszámítható, s hol kiszámíthatatlan a cselekmény. Egyszer fent egyszer lent ahogy mondani szokás, de ezek a hullámvölgyek csak építik tovább a regényt. 

Nagyon nem az alapoktól kezdődik el ez az építés, hanem a harmadik emeletről, s bizony olykor ledob minket a másodikra, hogy onnan másszunk vissza és aztán mindenféle mentőöv nélkül taszít a mélybe. Nemcsak a léleknek, de az érzelmeknek is igazi csemege a Féktelen hajsza. Van benne száguldás, adrenalin, vad érzelmek, vágyakozás, tettek, tomboló hormonok, mindent elsöprő erotikus jelenetek, de emellett megmaradt hűnek is önmagához, s egy percig sem ringat minket abba a csapdába, hogy belenyugodjunk abba, ami a szemünk előtt játszódik, hiszen a legváratlanabb pillanatban dob bele egy újabb csavart, ami mindent a feje tetejére állít és csak ámulunk, hogy hűha, erre igazán nem számítottam, de ezek a csavarok olykor vérpezsdítőek, de olykor túlontúl fájdalmasak, vagy épp végzetesek. 

Az egyszer biztos, hogy ez az eddigi egyik legjobb Ella Steel regény, amivel dolgom volt és nagyon nem bánnám, hogy ha ez az új stílusvonal folytatódna, s az írónő nemcsak szórakoztató, de határozott, karakteres köteteket írna a továbbiakban is. Félre értés ne essék, az eddigi, Sors trilógiáját is imádom, de ez a brutális, szexi pasis, vad csajos vonal isteni. Határozott, kemény, de ha kell szelíd, olyan mint egy kiscica. 

Igen ám, de ennek a kiscicának vannak karmai is, s ha kell kiengedi, sőt szét is marcangolja a lapokat, hogy kitörjön mindenféle sztereotípiából és megmutassa, hogy ki is ő valójában. Emellett nagyon erős az érzelmi háttér, maga a regény háttere is alaposan átgondolt, jól kidolgozott, logikailag precíz, s igazán becsülendő. Negyedik regényként nagyon kiemelkedő, meghatározó és ez az a vonal, ami Ella sajátossága. A karakterei egytől egyik érdekesek, valósak, már már élnek, de az biztos, hogy a regénnyel együtt lélegeznek. Nagyon tetszik, hogy mindig csak a kellő információkkal lát el, hogy nem mond túl sokat, hogy nem akar mindent egyszerre rám zúdítani, mértékletes és nagyon jól vannak időzítve a meglepetések és a fájdalmas elmélkedések, vagy éppen az emlékekben való elmerülés. Maga a lezárás sem hazudtolja meg magát, hiszen már mikor abba a hiszembe ringathattam volna magam, hogy minden a helyén van, Ella lökött rajtam egyet és elkezdtem zuhanni. Igazi függővéggel zárta le, s én azóta is itt kattogok, hogy mi lesz még ezután, hogy hogyan is folytatódik a cselekmény. Erre a választ némiképp megkapjuk, de ugyebár egy fejezet kinek elég a második kötetből?
"– Emlékeztetlek. 
– Mégis mire? – nyögtem, ahogy megéreztem forró leheletét a bőrömön. – Arra, hogy mennyire élvezed, amikor velem vagy – tapadt rögtön a számra és bennem ezer érzés szakadt fel, ahogy ajka az ajkamat érintette. Feltört belőlem a hosszú napok óta visszafojtott vágy. Tűz száguldott végig az ereimben. Megragadtam a pólójánál fogva és közelebb rántottam magamhoz. Elégedett vigyorra húzta a száját és nyelvét egy gyors mozdulattal átcsúsztatta a számba, körbe fonva az enyémet. Olyan éhesen tekeredtek egymásba, hogy már azt sem tudtam mit teszek, és hol vagyok."

"– Állítsd már le magad, oké? – fogtam le a kezeit.
– Miért? Miért? – vergődött tovább a szorításomban. – Most nem tettem semmit. Egyszerűen csak elrohant – néztem rá segítségnyújtást kérően. Bíztam benne, hogy ő majd kisegít valamivel. – Akkor menj már utána, te idióta! Őt nem szabad futni hagyni! Ő nem az a „kiduzzogom magam és utána jobb lesz” típus! Őt minél tovább magára hagyod, annál nagyobb baromságokat kreál a fejében! Menj már! – ordította le majdnem a fejemet a nyakamról."

"A tenyerembe fogtam az arcát és elmélyedtem csokoládébarna tekintetében. A jelenléte, a pillantása olyan világosságot és reményt hozott éjsötét lelkembe, mint a villám, ami bevilágítja a koromfekete éjszakát. Magamhoz rántottam és hevesen a szájára tapadtam. A csókomba beleadtam minden kételyemet, ami a lelkemet mardosta, és amikor viszonzásra leltem úgy szívtam magamba, mintha így akarnék levegőhöz jutni. Mintha, a csókja segítene a felszínen maradni, mintha segítene megtalálni a sötétségből kivezető utat."


Köszönöm Ella Steel írónőnek az előolvasási lehetőséget! Ha te is elolvasnád ide kattintva előrendelhető dedikáltan, de a LibriLíraBookline üzletek webshopjaiból is megrendelhető!

2019. április 5., péntek

Kendall Ryan: Szeress és hazudj


"Ma elárvereznek. Ahogy itt állok ebben a csöndes helyiségben, próbálok rálelni a józanság gyengécske hangjára, ami biztosítana róla, hogy helyesen cselekszem."

*

Colton Drake nem ismeri a nemet. Legalábbis nem fogadja el…
„Fogalmam sincs, miért adta el a szüzességét potom egy millióért. Mindegy is, én vagyok, aki először magamévá tehettem. Sokat érek vele, mondhatom. Különleges az ízlésem, sajátosak a szexuális hajlamaim. Kissé válogatósabb vagyok az átlagnál. A szűz lányok kitanítása finomságot és türelmet igényel – ami nekem nincs.” Sophie Evanst sarokba szorították. A testvére élete a tét, ezért csupán egyetlen lehetősége van, hogy kiverekedje magát ebből a helyzetből: el kell árvereznie a szüzességét egy exkluzív erotikus klubban. Miután a legtöbbet ígérő Colton Drake hazaviszi magával, Sophie hamar megtanulja, hogy semmi sem az, aminek látszik, ha erről a csodálatosan zűrös pasasról van szó. Az együttlét olyan kihívásokat jelent Sophie számára, amilyenekre egyáltalán nem számított, és felébreszti benne a vágyat olyan dolgok iránt, amelyek korábban eszébe sem jutottak.
A New York Times és a USA Today bestsellerszerzőjének bűnösen csábító erotikus regényében mindennek ára van, és a szerelemért kell a legtöbbet fizetni.

Jobbnál jobb könyvekkel örvendeztet meg minket az Álomgyár Kiadó, s ez alól a Szeress és hazudj sem kivétel. Igazi csemege a műfaj rajongóinak és azoknak is, akik még csak ismerkednek vele. Szerethető karakterek, tesztoszteron, vágyak, erotika, bűnök, titkok, önfeláldozás. Ezek mind mind elemei a kötetnek. S igaz, hogy nagyon rövid mégis csak úgy pörögnek a kezek között az oldalak és néhány óra alatt képes a rabjává tenni.

Amikor elkezdtem nem vártam olyan hűde sokat tőle. Erotikus romantika egy kis titokzatossággal megspékelve, gondoltam én. De ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. Sokkal több rejlik ebben a kötetben, mint azt elsőre gondolná az ember. Nem egy szokványos történet indítással van dolgunk, az egyszer biztos. Igazán egyedi és különleges ahogy kezdődik. Ahhoz képest, hogy vad és mocskos dolgokra számítottam a kötettől érzelmeket kaptam, olyan karaktereket akiket hiba leírni és első blikkre következtetéseket levonni, hiszen nemcsak meglepetést okozhatnak, hanem gyökeresen meg is változtathatják az elképzeléseinket. Egy igazán odaadó, gyengéd, néhol érzéki és belevalós történet, amit meg kell ismerni. Tudnunk kell, hogy ki mit miért tett úgy ahogy, s miért éppen ez lett a cselekmény mozgatórugója, vagyis az elárverezett szüzesség kérdése. Nem mondom, hogy szokványos, ellenben nagyon meglepett, hiszen jóval erotikusabb és jóval különlegesebb, mint az elsőre gondolná az ember. Nagyon olvastatja magát emellett, s igazi kikapcsolódást nyújt néhány óra erejéig. Teljes mértékben kizárja a külvilágot, nem létezik addig más, amíg az utolsó sorokig nem érünk. 

Az elején nagyon elkezdtem bedarálni, de aztán lassítottam, de még így is baromi gyorsan végeztem vele. S azt kell, hogy mondjam jobban nem is tölthettem volna el a szombat délutánom. Nem az a történet amit egyszer olvas az ember és kész, hiszen minden egyes újra olvasással más szögben látjuk az eseményeket. Pörgős, egyedi, remek érzékkel megáldott mű, ami csak úgy szeli a hullámokat. 

Nagyon hamar elveszi amit akar és a legvégén sem adja vissza, sőt még inkább azt sulykolja, hogy kell már most az a második kötet és minél többet kell megtudnunk még. A magam részéről, mint már említettem nagyon rövid és örültem volna, ha egyes események, miértek jobban ki lennének fejtve és annak is örültem volna, ha sokkal tovább a részese lehettem volna a történetnek, mert ez így ebben a formában egy édes mézes mázos madzag volt, amit az írónő elhúzott az orrom előtt és nem adta meg a kellő adagot ahhoz, hogy ne pattogjon azon az agyam, hogy az orbitális függővég után hogyan is tovább. 

Kendall Ryan egy igazi kincs, akinek az írásai nemcsak szórakoztatnak, de le is kötik a figyelmet és olvasás után is velünk marad. Maguk a karakterek esendőek, ugyanakkor szerethetőek, érdekesek, titokzatosak, mégis egészen közel kerülnek a szívemhez. Sophie a maga ártatlanságával és vágyaival bármelyik tinilányt megtestesítheti, ezáltal kézzelfogható, hihető és nagyon is hiteles a karaktere. Colton a maga erős jellemével és a lelkében dúló viharokkal, a múltjával bármelyik női szívét képes levenni a lábáról. 

Erős, karizmatikus, igazi macsó, de ha kell szeppent kisfiú. Ezek a tulajdonságok nagyon jól vannak adagolva, s mint a jó tészta a kellő időben vannak hozzáadva az alapanyagok, s addig vannak ezek pihentetve, amíg el nem jön a kellő pillanat, hogy egyesüljenek és igazi zamatos állapotot érjenek el. A történet maga szerethető, olvasmányos, eseménydús, szexi és egy egészen hangyányit a lelket is támogatja. A szerelmi szál nem volt meglepő, mégis tartalmaz meglepetéseket és csodálkozásra sarkalló pillanatokat. A fejezetek nem a tömörségükről híresek, mégis sokat adnak a történethez. Építik, s ha kell akkor rombolják azt. Igazi hangulat regény, egyszer fent, egyszer lent. Hol magabiztos, s hol elveszett. Ezek a kettősségek tökéletesen kontrasztban állnak egymással, s igazi meglepetéseket képesek okozni. A lezárás pedig igazi kínzás, így semmiféleképpen nem érhet véget és magában hordozza a sejtelmességet és titokzatosságot is, na meg persze a talányt is, hogy vajon hogy lesz ezután. Azt gondolnám, hogy a szex a mozgatórugója, pedig nem. Az érzelmek, a múlt lezárása és az igazi, feledhetetlen, önmagunk megtalálása. Ehhez már csak bónusz az, hogy néhol erotikus vagy épp vágyfokozó.
""Drake vonzó, sportos és intelligens. Nincs benne semmi, legalábbis fizikailag, ami ne tetszene, de megvásárolt, az isten szerelmére. Irtóznom kellene tőle, nem pedig felizgulni a láttán."

" - Ez egyáltalán nem igaz. Lehet, hogy egyes nőkre, borzalmas, becstelen nőstényekre igaz, de a legtöbben szenvedélyre vágynak, arra, hogy kívánják, szeressék és babusgassák őket."

" - Szóval, mi tart vissza, öregem? Én a helyedben minden éjjel megdugnám azt az édes kis puncit. - Pace úgy vigyorog, mint egy idióta."

" - Csak, hogy tudd, Colton soha nem csalna meg. Ha szeret, akkor teljes szívvel szeret, túl sok esélyt ad, és a végtelenségig kedves és nagylelkű. Vigyázz vele!"


Köszönöm az Álomgyár Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 50%-os kedvezménnyel! Ne hagyjátok ki ezt a bomba ajánlatot!!