2019. március 10., vasárnap

R. Kelényi Angelika: Mennyei bűnök 1.


"Azon az augusztusi éjjelen csendes eső áztatta Róma utcáit."

*

Kegyetlen ​titkok és szenvedélyes szerelem a 19. századi Rómában
1858-ban Rómában egy német hercegnő, Katharina, mocskos titkokról próbálja lerántani a leplet, de számtalan akadályba ütközik. Marco Fiore, a megkeseredett, hitehagyott, ópiumfüggő egyházi nyomozó kapja a lehetőséget, hogy felgöngyölítse a Sant'Ambrogio zárdában folyó kegyetlen, parázna játékokat. A bűnösök mind magas rangú egyházi személyek, akik saját és egymás érdekeit akár gyilkosságok árán is képesek megvédeni. A szálak a kolostor rendfőnöke, Maria Luisa nővér kezében futnak össze, akit senki nem mer megvádolni. Marco igyekszik rájönni a titok nyitjára, de tudja, egyedül kevés ehhez a feladathoz. Egy véletlen folytán találkozik a gyönyörű, de szorult helyzetben lévő Blancával, és ráveszi, hogy segítsen neki a nyomozásban. A lány jelentkezik a zárdába, hogy bizonyítékot szerezzen Maria Luisa nővér pokoli tevékenységére. A történetet valós események ihlették.
R. Kelényi Angelika Terézanyu-díjas, többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt írónő ezúttal a 19. századi Rómába kalauzolja el az olvasókat. A regény gyilkosságról, összeesküvésről, gyalázatról, hazugságról és titkokról mesél. A sötét és mocskos tetteket csupán a szenvedélyes és tiszta szerelem története ellensúlyozza.

Angelika az egyik olyan magyar írónő, aki új világokat tár fel előttem és akinek minden egyes írása nagyon szerethető és élvezhető. Klisé, hogy vártam már az új regényét, mégis idáig vártam vele, de hónap vége felé kijön a második rész és nem akartam fél évet várni, így se tudom, hogy mi lesz velem a bemutatóig, hiszen nemcsak, hogy újra elkápráztatott az írónő, de ámulatba is ejtett. A Mennyei bűnök valamivel komolyabb és eseménydúsabb, titokzatosabb, mint Az ártatlan trilógia, s már most az első kötet előolvasása után érzem, hogy bizony nagyon is megérte a kezembe venni.

Maga a történet két szálon fut, két szemszögből ismerhetjük meg magát a cselekményt, a fordulópontokat és a regény mozgatórugóját. Nem egy szokványos témát állít a középpontba, de akik olvastak már Angelikától azok tudják, hogy mikre is képes, de akik csak most ismerkednek vele, azoknak elmondhatom, hogy a leghihetetlenebb, a legkülönösebb információkból is olyat alkot, hogy a legtöbb történelmi romantika írói is megirigyelhetnék a tudását. De kezdjük szépen az elején. Adott Blanca Riva, aki a kötetünk főszereplője, egy alázatos lány, aki a saját életét teszi félre azért, hogy a két kisebb húga tanulhasson, és ne érezhesse azt a kétségbeesett érzést, amit ő. Minden egyes tette arra mutat, hogy mennyire önzetlen, szerény teremtés, s emellett még a vágyait is elnyomja, csak hogy a testvéreinek jó legyen, a körülményekhez képest a legjobb. Odaadó, gondoskodó, szerény , szorgalmas, de aztán fordulat áll be az életébe, s ez mindent felborít. Megváltozik, már nem az, aki a regény elején. Megél dolgokat, fejlődik, sokat tanul és újjászületik. Minden egyes tettében és mozdulatában ott a múlt szörnyűsége és a jövő bizonytalansága. 

Nagyon nagyon sokat fejlődik, viszont ezáltal teljesen el is határolódik az egykori énétől. Meglepő fordulatok, szörnyűségek és a mindennapi fáradalmak egy teljesen új közegbe és térbe terelik, ahol a túlélés kulcsa az alkalmazkodás és a megfelelés. Míg a másik főszereplőnk, Marco egy züllött ember, egy hitét vesztett személy. De idővel nemcsak, hogy őt is a szívünkbe zárjuk, de vele együtt izgulunk, hogy mi lesz vele, hogy tudja kezelni a nem szokványos érzéseit. 

Mindezek központjában egy nyomozás áll, egy igencsak rejtélyes és nem mindennapi ügy felkerekítésének óhaja. Az írónő ezeket a lehető legprecízebb eszközökkel, sok sok utána olvasással és azzal a csipetnyi eleganciával, ami már az első oldalon árad a kötetből kalauzol el minket Róma utcáin egészen a bűn barlangjáig, amit tüzetesen a második kötetben ismerhetünk meg. Gyilkosság, talány, erkölcsi romlottság, hit vesztés és az élet újra értelmezése mind-mind közrejátszói a történet alakulásának. 

Magát a cselekményt tekintve korhű, változatos, gazdag szókinccsel megáldott, izgalmas, tabuk nélküli, veszélyes, furfangos, szenvedélyes és lehetetlen. Aki egyszer elkezdi az belekerül egy olyan körforgásba, amiből nem lehet kijönni. Elevenen felfal és addig nem ereszt, amíg ki nem olvastad egy ültő helyben az egészet. A történet lebilincselő, odaszegez a sorokhoz. A karakterek megfognak, míg a stílus az, ami nem ereszt, csak még jobban odaszegez és addig piszkálja a csőrödet, amíg meg nem tudod, hogy hogyan is fejeződik be az első Riva nővérek kötet. 

Mindenfelé tabut nélkülöz. A dolgokat a teljes valójukban írja le, s tárja elénk, de emellett az érzelmekre is hat, sőt, igazi érzelmi kavalkád sorakozik fel előttünk. Maga az érzelmi része nagyon erős, teljes mértékben átérezhetőek az érzelmek, a szenvedés, a nyomor képei, a mindennapi megfelelés, az alázat és a felnőtté válás pillanatai. Nagyon nagy potenciált érzek a Riva nővérekben, talán még Flóránál is nagyobbat. Ugyanúgy megvan az ártatlan lány szerepe, de ezúttal egy jó nagy adag sötétség is párosul mellé, ami csak még kíváncsibbá, még szomjasabbá teszi az olvasókat. 

A kötet ahogy az egyik oldalon ad, úgy vesz el a másikon. Ha kell átgázol rajtad és hagyja, hogy letargiába ess, s ahhoz sem rest, hogy felkaparjon a padlóról, miután odataszított. Ennyire mozgalmas, sötét, de mégis szórakoztató történelmi alapokon nyugvó regényt rég olvastam. Minden elismerésem Angelikáé. Fejezetet faltam fejezet után. A fejemet kapkodva olvastam minden egyes sort. Ha kellett elámultam, ha kellett elborzadtam, de az esetek 90%-ában lebilincselt, megfosztott az akaratomtól és szabályosan függővé tett a néhai pap és az esendő, de sok mindent átélt lány története, aki az erejével és a bosszúvágyával minden akadályt sikeresen teljesít és ember maradjon a talpán, aki szembe mer szállni vele. Iszonyatosan várom a második kötetet, hiszen mindennek lehet nevezni a befejező sorokat, de az biztos, hogy utána nyugodtan nem fog tudni az ember.
" - És hogy néz ki? Mio Dio! Akár egy ágrólszakadt, nyomorult csatornatöltelék! Hát elment az esze, signore Fiore? Mi a fenét csinált öt napig? Tán az árokban aludt, s a Teverében fürdött? Csurom víz és... - elfintorodott. - És büdös is."

" - Én már semmiben sem hiszek, asszonyom. Az isteni jelenlétben különösen nem. Sokkal inkább abban vagyok biztos, hogy az ördög az emberben lakozik."

" - Most? Azonnal? Megőrültél? Ettől a történettől hogy lehet gerjedelmed?"

"Összeszedettnek és határozottnak tűnt, egyszer sem keveredett ellentmondásba, ugyanakkor maga az eset mégis elképesztően bizarrul hangzott. Fiore azonban tudta, az élet írja a legfurcsább regényeket, olyan történeteket, melyeket egyetlen író sem talál ki."

" - Nem is akarok én úri kisasszony lenni. Nagyon fárasztó dolog ez a kisasszonykodás - rázta a fejét Leona és elhúzta a száját."



Köszönöm az Álomgyár Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 40%-os kedvezménnyel!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése