2019. február 24., vasárnap

Anne L. Green: Érzéki csábító


"Meghalt. Az öcsém halott, és az értelmetlen halála teljesen a padlóra küldött."

*

Bár Niko és Olivia ellentétes oldalon játszott, a sorsuk egyre inkább összefonódott. A kölcsönös vonzalom és a tragikus körülmények egymás felé sodorták őket. Hiába tudják mindketten, hogy a köztük lévő fellángolásnak nem lehet jövője, már nem a józan ész, hanem az érzelmeik irányítják őket. A legnagyobb küzdelmeket már nem az ellenfeleikkel, hanem a saját démonaikkal vívják. Olivia lelke bosszúért kiált, melyhez az erejét Nikoból nyeri. Nikoról viszont mindennap lehull egy újabb álarc. Oliviára van szüksége ahhoz, hogy visszataláljon eredeti önmagához. A határok elmosódnak. Felvállalva az egymás iránt érzett szenvedélyt, beláthatatlan következmények áradata zúdul a nyakukba. Niko hiábavaló csatát vív saját múltjának elnyomásáért, egy új élet megteremtéséért. Rá kell döbbenniük, az elkövetett vétkeik elől nem menekülhetnek. Ahogy telik az idő, úgy lesz egyre nagyobb a kockázat is. Az ellenségeik pedig lesben állva várnak, hogy hibát kövessenek el… Az Érzéki csábító a Csábító-sorozat második része. A többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt írónő legújabb, szenvedélyes és váratlan bonyodalmakkal teli modern kori romantikus történetében semmi nem az, aminek látszik. A történet a Végzetes csábító című kötetben folytatódik.

Niko és Olivia fülledt, de annál inkább izgalmas kalandja folytatódik, s nem is akárhogyan. Tömény erotika, izgalom, belső szenvedés, megkapó pillanatok, szerelem, múlt, a jövő bizonytalansága és talány, azok a kifejezések, amik a legjobban illenek a regényre. Mint tudjátok Anne az egyik kedvenc magyar írónőm és nincs olyan regénye, amit ne olvastam volna legalább egyszer, s az a helyzet, hogy a Csábító trilógiájával olyat alkotott, amit eddig csak építgetett. Imádom a stílusát, a kifejezéseket, a tipikus annelgreenes hangulatot és azt, hogy teljes mértékben kikapcsol.

Már nagyon nagyon vártam a Csábító trilógia második részét, hiszen az első nem éppen úgy ért véget, hogy sokat lehessen várni a következő részre. Szinte belepusztultam a hiányában, de szerencsére gyorsan eltelt az idő és elérkezett az a pillanat, hogy folytatódik a kaland és a szenvedély. Ez a második kötet leginkább a belső gondolatok, a kételyek és a fülledt erotika kötete. Túlnyomó többségében perzselnek az oldalak, szikrákat hánynak és fogva tartanak. Nemcsak mi olvasók ismerhetjük meg még jobban a szituációt és a cselekményt, de maguk a karakterek is jobban megismerik egymást, az érzéseiket, a mozgatórugóikat s emellett még, teljesebben bontakoznak ki, s ezáltal sokkalta közelebbinek érezheti magának a kötetet az ember. Tömény és magvas gondolatokat, meglepő fordulatokat és egy adag talányt is elrejt a sorok közé, s még ha a mozgató erő maga a behajtás, mint foglalkozás volt, átvette a helyét a karakterek közötti vonzalom kialakulása és a cselekmény kiteljesedése. A lélek és a mindennapi problémák előkerülésével nemcsak színesebb, de kiforrottabb és tömörebb is lett maga a cselekmény. 

A kötet hangulatának még mindig van egy nyugalmat árasztó feelingje, de ezt ne tévessze össze senki azzal, hogy egysíkú vagy unalmas lenne, mert cseppet sem az, sőt ez szinte lehetetlen, hiszen Anne L. Green regényről van szó. Figyelembe véve, hogy folytatásról van szó, nem igen tudtam, hogy mire is kellene számítanom, hiszen Anne írói munkásságára sem igazán jellemző, akárcsak Baráth Vikinél, hogy folytatást írjon, ezért is vártam annyira a második kötet megjelenését, mivel iszonyúan kíváncsivá tett és érdekelt, hogy vajon így is megmarad e a már megszokott feeling és, hogy át fog e jönni a kötet üzenete, de megnyugtatok mindenkit, nagyon is átjött, sőt ha ilyen folytatásokat tud írni Erzsó, akkor az összes eddigi megjelent kötethez szeretnék minimum egy folytatást. 

De visszatérve az Érzéki csábítóhoz, lágyabb mégis erőteljes motívumok és alaphelyzetek adják a cselekmény alapját, ami nemcsak erőteljes, de érzéki és titokzatos is. Mind Niko, s mind Olivia személyisége teljesen új megközelítésbe kerül, beláthatunk a felszín alá, s addig boncolgatjuk, alakítgatjuk, amíg már teljesen csupaszon állnak előttünk és majdnem mindenre fény derül.

Legnagyobb meglepetésemre, nemcsak Via, de Niko múltjában is túrkálunk, sőt Niko érzései és gondolatai is teljesen átszellemülve a maga nyers és valós formájában jönnek át. Már nemcsak a kemény macsót, a szépfiút látjuk, hanem az alatta lévő igazi férfit, akit még ugyan rejteget, de már iszonyúan várom, hogy még többet tudjak meg róla és arról, hogy kicsoda is ő és, hogy mi az ő teljes sztorija. 

Azok az információ töredékek, amit az írónő megoszt velünk a regény alatt édes kevés, de ahhoz bőven elég, hogy fent tartsa a figyelmet és a regényhez szögezzen. Több szó, mint száz... Nem győzöm hangsúlyozni, hogy Anne L. Green milyen fordulatos, pikáns és szenvedélyes sztorit alkotott. Tudom, hogy ebben ő is benne van, a lelkének vagyis inkább a múltjának egy darabja és nemcsak csodálom érte, de tisztelem is, hogy ezt így ilyen formában össze tudta rakni és egy ütős, de annál inkább egyedi és utánozhatatlan trilógiával írta ki magából a dolgokat. Maga a regény nagyon olvastatja magát, a nyelvezete teljesen érthető, a stílusa páratlan és van benne valami, amit nem tudok megfogalmazni, de érződik, hogy ki is írta, ezer könyv közül is megismerném Anne keze nyomát. Összességében nagyon ajánlom, hogy olvassátok el, akkor is, ha eddig nem ismertétek vagy éppen nem szerettétek (van egyáltalán ilyen?) Anne regényeit, vagy ha úgy éreztétek, hogy nincs kiforrva az írói vonala, viszont ha imádjátok az írónőt, akárcsak én, akkor egyenesen imádni fogjátok, sőt nem túlzok, ha azt mondom, hogy szerelem lesz első olvasásra. Annyiszor lehet újra olvasni ezt a részt, hogy a mondanivalója még így sem veszt az értékéből, sőt minden egyes újra olvasásnál más és más tapasztalatot ad a már meglévőekhez.
" - Ehhez először fel kellene nyitnod a képzeletbeli kagylóhéjat - cirógattam meg könnyáztatta arcát. - Olyan burokkal vontad körül magad, ami áthatolhatatlan. Lépj ki belőle! Adj esélyt az érzelmeknek! - könyörögtem neki."

"Mert bizony a szerelem az egy rohadt vírus, ami beeszi magát az ember szívébe, agyába és testébe, majd lassú parazitaként felfal. A legyőzéséhez pedig nem voltam elég erős. Lázasan kerestem a megoldást, hogyan somfordálhatok vissza az életébe."

" - Én soha többé nem bonyolódom párkapcsolatba. Mondd, hová tűntek az igazi férfiak? Nem teszem ki többé a szívem a csalódásnak. Soha többé nem leszek szerelmes. Jó nekem egyedül, már megszoktam. Végleg feladom - estem kétségbe."

" - Pont ezért vagy te a fény, én pedig a lepke. Mindketten tudjuk, hogyan végződik. Megégetsz majd, mégsem állok ellen a vonzásnak - csókoltam az ajkai közé."

" - Minden bizonnyal bele. Porrá égeted magad, de mint a főnixmadár, te is feltámadsz a hamvaidból. Erősebb, bölcsebb és tapasztaltabb leszel. Az új Olivia nem őrli majd magát annyit, ha a boldogságáról van szó. Boldognak lenni nem mindig azt jelenti, hogy minden tökéletes."



Köszönöm az Álomgyár Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése