2019. február 24., vasárnap

Anne L. Green: Érzéki csábító


"Meghalt. Az öcsém halott, és az értelmetlen halála teljesen a padlóra küldött."

*

Bár Niko és Olivia ellentétes oldalon játszott, a sorsuk egyre inkább összefonódott. A kölcsönös vonzalom és a tragikus körülmények egymás felé sodorták őket. Hiába tudják mindketten, hogy a köztük lévő fellángolásnak nem lehet jövője, már nem a józan ész, hanem az érzelmeik irányítják őket. A legnagyobb küzdelmeket már nem az ellenfeleikkel, hanem a saját démonaikkal vívják. Olivia lelke bosszúért kiált, melyhez az erejét Nikoból nyeri. Nikoról viszont mindennap lehull egy újabb álarc. Oliviára van szüksége ahhoz, hogy visszataláljon eredeti önmagához. A határok elmosódnak. Felvállalva az egymás iránt érzett szenvedélyt, beláthatatlan következmények áradata zúdul a nyakukba. Niko hiábavaló csatát vív saját múltjának elnyomásáért, egy új élet megteremtéséért. Rá kell döbbenniük, az elkövetett vétkeik elől nem menekülhetnek. Ahogy telik az idő, úgy lesz egyre nagyobb a kockázat is. Az ellenségeik pedig lesben állva várnak, hogy hibát kövessenek el… Az Érzéki csábító a Csábító-sorozat második része. A többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt írónő legújabb, szenvedélyes és váratlan bonyodalmakkal teli modern kori romantikus történetében semmi nem az, aminek látszik. A történet a Végzetes csábító című kötetben folytatódik.

Niko és Olivia fülledt, de annál inkább izgalmas kalandja folytatódik, s nem is akárhogyan. Tömény erotika, izgalom, belső szenvedés, megkapó pillanatok, szerelem, múlt, a jövő bizonytalansága és talány, azok a kifejezések, amik a legjobban illenek a regényre. Mint tudjátok Anne az egyik kedvenc magyar írónőm és nincs olyan regénye, amit ne olvastam volna legalább egyszer, s az a helyzet, hogy a Csábító trilógiájával olyat alkotott, amit eddig csak építgetett. Imádom a stílusát, a kifejezéseket, a tipikus annelgreenes hangulatot és azt, hogy teljes mértékben kikapcsol.

Már nagyon nagyon vártam a Csábító trilógia második részét, hiszen az első nem éppen úgy ért véget, hogy sokat lehessen várni a következő részre. Szinte belepusztultam a hiányában, de szerencsére gyorsan eltelt az idő és elérkezett az a pillanat, hogy folytatódik a kaland és a szenvedély. Ez a második kötet leginkább a belső gondolatok, a kételyek és a fülledt erotika kötete. Túlnyomó többségében perzselnek az oldalak, szikrákat hánynak és fogva tartanak. Nemcsak mi olvasók ismerhetjük meg még jobban a szituációt és a cselekményt, de maguk a karakterek is jobban megismerik egymást, az érzéseiket, a mozgatórugóikat s emellett még, teljesebben bontakoznak ki, s ezáltal sokkalta közelebbinek érezheti magának a kötetet az ember. Tömény és magvas gondolatokat, meglepő fordulatokat és egy adag talányt is elrejt a sorok közé, s még ha a mozgató erő maga a behajtás, mint foglalkozás volt, átvette a helyét a karakterek közötti vonzalom kialakulása és a cselekmény kiteljesedése. A lélek és a mindennapi problémák előkerülésével nemcsak színesebb, de kiforrottabb és tömörebb is lett maga a cselekmény. 

A kötet hangulatának még mindig van egy nyugalmat árasztó feelingje, de ezt ne tévessze össze senki azzal, hogy egysíkú vagy unalmas lenne, mert cseppet sem az, sőt ez szinte lehetetlen, hiszen Anne L. Green regényről van szó. Figyelembe véve, hogy folytatásról van szó, nem igen tudtam, hogy mire is kellene számítanom, hiszen Anne írói munkásságára sem igazán jellemző, akárcsak Baráth Vikinél, hogy folytatást írjon, ezért is vártam annyira a második kötet megjelenését, mivel iszonyúan kíváncsivá tett és érdekelt, hogy vajon így is megmarad e a már megszokott feeling és, hogy át fog e jönni a kötet üzenete, de megnyugtatok mindenkit, nagyon is átjött, sőt ha ilyen folytatásokat tud írni Erzsó, akkor az összes eddigi megjelent kötethez szeretnék minimum egy folytatást. 

De visszatérve az Érzéki csábítóhoz, lágyabb mégis erőteljes motívumok és alaphelyzetek adják a cselekmény alapját, ami nemcsak erőteljes, de érzéki és titokzatos is. Mind Niko, s mind Olivia személyisége teljesen új megközelítésbe kerül, beláthatunk a felszín alá, s addig boncolgatjuk, alakítgatjuk, amíg már teljesen csupaszon állnak előttünk és majdnem mindenre fény derül.

Legnagyobb meglepetésemre, nemcsak Via, de Niko múltjában is túrkálunk, sőt Niko érzései és gondolatai is teljesen átszellemülve a maga nyers és valós formájában jönnek át. Már nemcsak a kemény macsót, a szépfiút látjuk, hanem az alatta lévő igazi férfit, akit még ugyan rejteget, de már iszonyúan várom, hogy még többet tudjak meg róla és arról, hogy kicsoda is ő és, hogy mi az ő teljes sztorija. 

Azok az információ töredékek, amit az írónő megoszt velünk a regény alatt édes kevés, de ahhoz bőven elég, hogy fent tartsa a figyelmet és a regényhez szögezzen. Több szó, mint száz... Nem győzöm hangsúlyozni, hogy Anne L. Green milyen fordulatos, pikáns és szenvedélyes sztorit alkotott. Tudom, hogy ebben ő is benne van, a lelkének vagyis inkább a múltjának egy darabja és nemcsak csodálom érte, de tisztelem is, hogy ezt így ilyen formában össze tudta rakni és egy ütős, de annál inkább egyedi és utánozhatatlan trilógiával írta ki magából a dolgokat. Maga a regény nagyon olvastatja magát, a nyelvezete teljesen érthető, a stílusa páratlan és van benne valami, amit nem tudok megfogalmazni, de érződik, hogy ki is írta, ezer könyv közül is megismerném Anne keze nyomát. Összességében nagyon ajánlom, hogy olvassátok el, akkor is, ha eddig nem ismertétek vagy éppen nem szerettétek (van egyáltalán ilyen?) Anne regényeit, vagy ha úgy éreztétek, hogy nincs kiforrva az írói vonala, viszont ha imádjátok az írónőt, akárcsak én, akkor egyenesen imádni fogjátok, sőt nem túlzok, ha azt mondom, hogy szerelem lesz első olvasásra. Annyiszor lehet újra olvasni ezt a részt, hogy a mondanivalója még így sem veszt az értékéből, sőt minden egyes újra olvasásnál más és más tapasztalatot ad a már meglévőekhez.
" - Ehhez először fel kellene nyitnod a képzeletbeli kagylóhéjat - cirógattam meg könnyáztatta arcát. - Olyan burokkal vontad körül magad, ami áthatolhatatlan. Lépj ki belőle! Adj esélyt az érzelmeknek! - könyörögtem neki."

"Mert bizony a szerelem az egy rohadt vírus, ami beeszi magát az ember szívébe, agyába és testébe, majd lassú parazitaként felfal. A legyőzéséhez pedig nem voltam elég erős. Lázasan kerestem a megoldást, hogyan somfordálhatok vissza az életébe."

" - Én soha többé nem bonyolódom párkapcsolatba. Mondd, hová tűntek az igazi férfiak? Nem teszem ki többé a szívem a csalódásnak. Soha többé nem leszek szerelmes. Jó nekem egyedül, már megszoktam. Végleg feladom - estem kétségbe."

" - Pont ezért vagy te a fény, én pedig a lepke. Mindketten tudjuk, hogyan végződik. Megégetsz majd, mégsem állok ellen a vonzásnak - csókoltam az ajkai közé."

" - Minden bizonnyal bele. Porrá égeted magad, de mint a főnixmadár, te is feltámadsz a hamvaidból. Erősebb, bölcsebb és tapasztaltabb leszel. Az új Olivia nem őrli majd magát annyit, ha a boldogságáról van szó. Boldognak lenni nem mindig azt jelenti, hogy minden tökéletes."



Köszönöm az Álomgyár Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!

Tomi Adeyemi: Vér és csont gyermekei


"Engem válassz!"

*

Megölték ​az anyámat. Elvették a mágiánkat. El akartak temetni bennünket. Itt az ideje a felkelésnek. Zélie Adebola még emlékszik arra az időre, amikor Orisa földje zsongott a mágiától. Égetők gyújtottak tüzet, Árasztók terelték a vizet, és Zélie anyja, aki Arató volt, a lelkeket idézte. Ám minden megváltozott azon az éjszakán, amikor eltűnt a varázslat. Saran király hatalomvágyból megölette a mágusokat, megfosztva Zélie-t az anyjától és a népét a reménytől. A mágusok sötét bőrű, fehér hajú leszármazottait azóta is könyörtelenül elnyomják, de most lett okuk a reményre. Hála a király lányától, Amaritól megtudott titoknak, Zélie kap egy esélyt, hogy visszahozza Orisába a varázslatot, és felélessze a mágusok új nemzedékét. Ám tervének megvalósításában útját állja a kegyetlen trónörökös, Inan herceg, aki mindenáron be akarja fejezni, amit az apja elkezdett, és örökre el akarja tüntetni a mágiát. Zélie, bátyja, Tzain és Amari együtt menekülnek Orisa félelmetes vidékein. Ám a legnagyobb veszélyt nem Inan vagy a zord vadon jelenti, hanem maga Zélie, akinek nehéz megtanulnia, miként fegyelmezze az erejét – és egyre erősebb vonzalmát egy ellenség iránt.

Nagyon sok helyen szembejött velem magának a regénynek a hirdetése, ezáltal ösztönözve engem, hogy bizony ezt nekem olvasnom kell. De nemcsak emiatt kezdtem el érdeklődni iránta, hanem azért is, mert a témája és a műfaja nagyon közel áll a szívemhez. Imádom a jól megírt fantasyt, s a Vér és csont gyermekei magasan az egyik legjobb a maga műfajában. Nemcsak különleges, de észbontóan újszerű és nagyon hamar el lehet veszni a világában. Nem tudom megindokolni, hogy miért, de olyan érzés volt olvasni, mintha a gyermekkori kedvenc mesémet néztem volna. Nagyszerű világfelépítés és baromi erős karakterek jellemzik.

Maga a történet nagyon egyedi, különleges és olyan szinten van megírva, hogy egyes részeknél még a szavam is elállt és majdnem sírva fakadtam a gyönyörtől. Sarah J. Maas világai után nem hittem volna, hogy fog még tetszeni úgy fantasy, mint a Vér és csont gyermekei de, amit Tomi megalkotott az valami csoda és nem győzöm dicsérni, annyira szeretnivaló és lenyűgöző az általa felépített világkép és az, ahogy az eseményeket tárja elénk. Minden egyes szava tele van alázattal és talán nem hazudok akkorát, ha azt állítom, hogy igazán felveheti a versenyt a többi egyedinek hitt írással, ami a könyves piacon terjeng. Nem is tudom, hogy utoljára mikor izgultam ennyire egy történet végkifejletén, vagy azon, hogy hogyan formálja az írónő a karaktereit, hogy milyen újabb pálfordulások vagy éppen csavarok fognak következni. Szó szerint együtt lélegeztem a kötettel és minden egyes érzelmet maximálisan átéreztem és a szó legnemesebb értelmében magamba olvasztottam. Az biztos, hogy nem egy hétköznapi kötettel lehet dolgunk, s ez még csak a nyitókötet. El se tudom képzelni, hogy ezt még hogyan lehetne felülmúlni vagy éppen túlszárnyalni. De ne siessünk ennyire az elejére. 

Annyi mindent szeretnék erről a kötetről mondani, hogy csak úgy kavarognak bennem a szavak. Tomi regénye tipikusan az a regény, amiről nemcsak beszélnek az emberek, hanem amik fenn is maradnak az utókor számára. Úgy tűnhet, hogy nagyon hype-olom a kötetet, de az az igazság, hogy minden egyes szót a lehető legkomolyabban gondolok és minden egyes leütött szó igaz és van mögötte háttér. Ahogy elkezdtem olvasni még egyáltalán nem voltam benne biztos, hogy tetszeni fog, sőt az első néhány fejezet nem igazán nyert meg magának, de ahogy beindult a cselekmény szerelmes lettem belé. Alig vártam az újabbnál újabb csavarokat, a kaland folytatását és azt, hogy minden a helyére kerüljön és száguldozzunk a lapokon át. 

Az egyszer biztos, hogy aki elkezdi az vagy nem fogja tudni letenni, vagy ha arra kényszerül hogy más tevékenységet folytasson erős elvonási tünetek jelentkezhetnek. Én is szó szerint szenvedtem, amikor nem merülhettem el ebben a páratlan világba. Nemcsak az tetszik, ahogy felépítette az írónő a regényt, hanem az is, ahogy a szavakat szövi, ahogy a legapróbb részletre is odafigyelve teljes valójában tárja elénk az egyes részeket. S emellett még kiszámíthatatlan is. Nagyon hamar képes meglepetést okozni. Magát a nyelvezetet tekintve vannak benne kitalált szavak is, de épp ezek teszik még különlegesebbé, még egyedülállóbbá. 

A karakterek is igazi egyéniségek. Ők is képesek arra, hogy elbizonytalanítsanak minket, vagy éppen arra, hogy kibillentsenek az egyensúlyunkból. Amari eleinte nem valami szimpatikus számomra, de ahogy kezdem egyre jobban megismerni úgy tárul fel előttem, hogy ki is ő, hogy mi is a szerepe. Inan hát vele kicsit bajba vagyok, mert olyan se veled, se nélküled a kapcsolatom vele. Néha kedvelem, de néha egy kanál vízbe is bele tudnám fojtani, ha kell. Tzain igazából semleges, de alapvetően szerethető karakter, aki kicsit forrófejű, de olyan igazi bátyus forma. Zélie hatalmas karakter, ő a kedvencem is. Sokat kell szenvednie, nagy teher is szakad a vállára, de nagyon erős, még akkor is, ha ezt ő maga sem hiszi el magáról. 

Ő az a karakter, aki nemcsak egyben tartja a kötetet, de össze is fűzi azt. Erre leginkább amiatt van szükség, mert maga a regény 4 szálon fut, ezek hol összeérnek, hol szétszakadnak, de a kapocs mindig egységben tartja őket. Az egész köteten eluralkodik egy mágikus, varázslatos légkör, ami ha beszippantja olvasóját, akkor egyhamar nem ereszti. A négyes tagolásnak köszönhetően színes, változatos. Négy különböző elme világába enged be, 4 felé szemléletmódon keresztül mutatja be azt a világot, ahol elvileg már eltűnt a mágia, mégis ez az egy szó teszi lehetővé, hogy legyen ez a regény, hiszen maga a mágia a mozgatórugója a Vér és csont gyermekeinek. Mind a jó, illetve a sötét oldalát is megmutatja, kész tények elé állítva minket. Nincs az, hogy el ültet egy gondolatot a fejben és csak az az igaz, hanem megadja a lehetőséget arra, hogy maga az olvasó foglaljon pártot, hogy ő maga döntse el, hogy kinek szurkol.

Emellett nemcsak szórakoztat, kikapcsol, de energiával is megtölt. Akkora energiabomba ez a kötet, hogy az nem igaz. Mindig kitalál valami olyan fordulatot, amit ha bevet 120 lesz a pulzusom. Az eleje kicsit lightos, de a közepe és a vége az nagyon ott van. Energetikus, szenvedélyes, veszedelmes, kalandos, s nem utolsó sorban kapunk szerelmi szálakat is, amik hol édesek, s hol éppen veszélyesek. A kötet lezárása akkora kérdőjeleket hagyott bennem, hogy csak nagy sokára, baromi nehezen tudtam felocsúdni belőle és még most is csak pislogok, hogy miért nincs még nálam a második kötet és miért nem tudom elkezdeni. Tomi Adeyemi egy nagyon tehetséges írónő, aki még nagyon sokra fogja vinni a könyves szakmában, ha így folytatja, hiszen már az első regényével, amit olvashattam tőle megvett magának kilóra. A Maxim nagyon jól döntött, hogy megszerezte a jogokat. Simán egy olyan könyvről van szó, ami filmen is megállná a helyét, így is annyira interaktív volt. Szinte láttam magam előtt a cselekményt. Maguk a helyszín leírások káprázatosak és az a térkép valami gyönyörűséges. Imádom. Végső sorban pedig szeretném kiemelni, hogy milyen jól alkalmazza az írónő a fájdalom és a gyász eszközeit, hogy még ezeket is bevetve megmaradt azon a vonalon, ahonnan elindult. Nemcsak egy mágikus történet ez, hanem egy kitárulkozás, vélemény formálás is a világgal szemben, és azzal szemben, ahogy működik. De erről többet A szerző jegyzete címszó alatt is olvashattok. Összességében mindenkinek teljes szívből ajánlom. Garantálom, hogy letehetetlen és eszméletlenül kalandos, egyedi. A mágia és a hatalom összecsapása ez a kötet, mely magába foglalja a belső és külső harcokat, az emlékeket, a múltat és az akaratot egy jobb világ teremtéséhez.
"Tzainnak támaszkodok, lehunyom a szemem. Ilyen tempóban meghalunk, mielőtt megérintenénk azt a követ."

"Remélem, a tenger illatát érzem meg először, de ahogy mostanában szokott lenni, csak égő fától és széntől szaglanak a keskeny folyosók."

"Mintha most látnám először az embert a mágus mögött. A szenvedést átitató félelmet. A tragédiát, amit Apa nevében okoztak."

" - Nem tudsz. Ezt a világot neked építették, azért, hogy szeressen. Téged sosem mocskoltak az utcákon, sosem törték be az otthonod ajtaját. Nem vonszolták el az anyádat a nyakánál fogva, hogy nyilvánosan felkössék."

" - Zélie, bámul téged. Úgy mosolyog... egek, nem is tudom. Még sosem láttam, hogy így mosolygott volna, mint amikor rád néz. - A földet bámulom, Amari megfogja az állam, kényszerít, hogy a szemébe nézzek. - Azt szeretném, hogy boldog légy, Zél. Jobban, mint gondolnád. De ismerem a bátyámat."


Köszönöm a Maxim Könyvkiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető!

2019. február 17., vasárnap

Tomcsik Nóra: Az új idők hősei


"A barakkokba becsapódó bombák fülsüketítő robaja messze elhallatszott a táboron túlra."

*

A háború borzalmai közepette George-ra komoly küzdelmek várnak, melyek lassan meghaladják a fiatalember erejét, ráadásul sikerül kivívnia elöljárói ellenszenvét is. Vissza kell találnia egykori céljaihoz és hitéhez, miközben egy súlyos titok felszínre kerülése mindannyiuk életét felforgatja.
A háború közepette egyre nyughatatlanabb Anna Stewart nyomozásba kezd, hogy helyére tegye a múlt darabkáit, azonban olyasmikre bukkan, amik veszélybe sodorhatják sokuk életét. Hamarosan a világ túlsó felén találja magát, és akaratlanul is súlyos intrikák és összeesküvések részesévé válik.
Miközben a világ két felén a szereplőkre komoly harcok várnak, új szövetségek és szerelmek szövődnek, felbukkannak régi barátok, de ellenségek is.


Már egy ideje nálam van a könyv, de eddig nem tudtam rávenni magam, hogy folytassam, mivel eljutottam egy olyan részig, ami összetört és nem bírtam folytatni annyira megviselt, de mivel az első két részt egymás után olvastam, és Nóri tipikusan az az írónő, aki igencsak szereti a legizgalmasabb résznél abbahagyni a cselekményt és megvárakoztatni az olvasóit, ezért is folytattam.Azt előre le kell szögeznem, hogy cseppet sem bántam meg és nagyon ütős, harmadik rész kerekedett Az új idők hőseiből.

Maga a regény cselekménye teljes mértékben ott folytatódik, ahol az előző rész abbamaradt, mégis féltem, hiszen akármennyire is kemény a szívem a kötet első negyede nagyon megviselt. Az a brutalitás, a kegyetlen valóság nagyon földhöz csapott és iszonyat lassan haladtam vele, többször félre raktam, gondolkodtam el olvasás közben és ötlött az a fejembe, hogy biztosan akarom én ezt? De a válasz minduntalan az volt, hogy igen. Nem mondom, hogy könnyen, de túllendültem a kezdeti sokkon és válságon, s onnantól kezdve már nem volt megállás. Hihetetlen, hogy a harcos, csata jelenetekbe is mennyi szívet ölt az írónő, s mennyire ügyelt arra, hogy mi is átéljük az eseményeket, hogy mi is együtt aggódjunk és szorítsunk a karakterekkel. Nagyon vizuális és különleges élményt ad azoknak, akik befogadják ezt és nem állnak ellen a kötet hívó szavának. A megszokottnál valamivel több ideig tartott, mire minden egyes szót, mondatot és kifejezést a magaménak tudhattam, de nem bántam meg, hogy ennyi időt töltöttem el vele, hiszen Tomcsik Nóri regényei valamilyen szinten a lényem részei lesznek, s ez alól ez a fordulatokban gazdag harmadik kötet sem kivétel. Ha nem csal az emlékezetem, akkor talán a második résznél keveselltem a szemszögeket, hogy csak az állandó 4 főszereplő életét láthatom és érezhetem át, de ez most itt megváltozott, hiszen sokkal inkább kiterjedt, szélesebb lett a skála, amin keresztül folynak az események, s ezáltal a cselekmény is eseménydúsabb, gazdagabb és összetettebb. 

Nagyon csodálom azért az írónőt, hogy ennyire precízen, mondatról mondatra építette fel az egészet és logikailag is teljesen a helyén van minden. Egy 600 plusz oldalas regényről van szó, s még így is nagyon következetes, átlátható és átérezhető. Imádom ahogy szépen lassan minden egyes kirakós darab a helyére pattan és kiadja a teljes képet, ami végig előttünk lebeg, csak össze kell rakni a darabokat. Figyelembe véve az első két részt most éreztem azt igazán, hogy mint író megérett Nóri és ez a kegyetlenebb, valósághűbb vonal az, amit követnie kell. Nemcsak erőt sugároz magából a regény, de reményt is ad a végkifejletre nézve. Mind George, Henry, Anna, Charlotte és meg Sarah is teljesen megváltoznak. 

Felnőttek, felelősségteljesebbek és másképp szemlélik a világot, mint gyermeki fejjel. Mindannyian szenvedtek, átéltek borzalmakat, mégis legbelül megmaradtak hűek önmagukhoz.  Talán a legtöbbet Henry szenvedi el, de csak remélni tudom, hogy mire lezárul ez a fejezet az írónő fejében méltó sorsot szán az én kis kedvencemnek és nem kell annál is több borzalmat átélnie, mint amit ez a kötet hozott neki. Másfelől viszont nagyon érdekes, új keletű is a regény, hiszen Indiába kalauzol minket, ahol semmi sem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. Tele van veszélyekkel, cselszövésekkel, kurtizánokkal, tervekkel, bosszúszomjjal és az Indiára oly jellemző titokzatossággal és felfedezésre váró pillanattal, felismeréssel és embert próbáló feladatokkal. 

Mindenki sorsa új mederben folyik tovább, olyan tapasztalatokat szereznek, amik velejéig képesek megváltoztatni az embert, s az írónő ezt jól ki is használja. A lélek rejtelmeire éppúgy hangsúlyt helyez, mint magára a cselekmény megoldására. A magam részéről végig izgultam a regényt, minden egyes pillanat belém égett, voltak amik fájtak, de voltak kevésbé fájdalmasak is. Többször is bele vágott a szívembe a kegyetlenség és az emberi elfajzottság, de ez mind részei Az új idők hőseinek, ezek nélkül nem lenne teljes. A kötet második harmada tele van izgalmakkal, veszélyekkel, leleplezéssel, meghökkentő pillanatokkal és fájdalmakkal. Míg a kötet vége magában hordozza a feladást, egy új század kezdetét, a változást, az elégedést és a tenni akarást. Összességében úgy gondolom, hogy méltó folytatása Henry és George történetének, de akik belekezdenek azok készüljenek fel arra, hogy embert próbáló lesz és nem biztos, hogy épp ésszel és épp szívvel megússzák ezt a kalandot. Múltbeli titkok, véres jelenetek és egymásra találások éppúgy szerves részei a regénynek, mint a felnőtté válás és az ezzel járó feladatok, érzések és tapasztalatok.
"Ki is ő valójában, és miért született? Mit is tesz hozzá ő, a lovász fia a világhoz, ahol az alkotások túlélik mestereiket? Ő mit adhat ennek a világnak? Mindig sokat töprengett. Talán tényleg túl sokat..."

"Gyűlölte, hogy újra és újra ilyen próbatételek elé kerül, hiába jár sokkal körültekintőbben a világban, a baj mégis úgy vonzza, mint a mágnes. Hát ezért nem lehetett normális élete soha. Ezért tette jól mégis, hogy nem hagyta Charlotte-ot reménykedni. Hiszen még egy esti séta után is ilyen lehetetlen helyzetbe került."

"Nem volt ez gyereknek, de még felnőttnek sem való. Ez a romba dőlő, lángokban álló világ, ahol forradalmakat robbantottak ki, lázadásokat szítottak, cárok és királyok uralmát döntötték meg. Kétség sem fért hozzá, hogy ezekben az időkben veszélyes arisztokratának születni."



Köszönöm Tomcsik Nórinak, hogy olvashattam Henryék 3. kötetét is! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető!

Palotás Petra: Szárnyaszegett pillangók ~ Előolvasás


"Kora hajnalban a madarak csiripelésére ébredt."

*

Bangkok piros lámpás negyedében hetek óta a félelem az úr. Laura, egy svéd fotóslány a helyszínre utazik, hogy újságíró kollégáit képanyaggal támogatva segítsen egy sorozatgyilkos nyomára bukkanni. Ám hamarosan ő maga is elmerül a város titokzatos, buja világában, ami nem csupán a nyomozást, de az ő már többször megsebzett szívét is veszélybe sodorja.
Bűn és bűnhődés, kegyes hazugságok, önző hiúság vagy a vak szerelem szövik a kusza szálakat? Esetleg mindezek együttesen?
A regény Ázsia egyik leglüktetőbb metropoliszába repíti az olvasót, hogy annak minden színével és illatával, vétkével és gyönyörével egy izgalmas történet részese lehessen.

Palotás Petra legújabb könyve a szerző első regényének, a Bangkok titkainak átdolgozott, bővített kiadása, amelyben a további fejezetek mellett új szereplők is meglepik majd a romantikus krimik kedvelőit.


Az Álomgyár Kiadó jóvoltából a megjelenés előtt a kezembe vehettem Palotás Petra legújabb regényét, ami minden elképzelésemet és követelményemet felülmúlta. Tartalmas, valódi értékekkel rendelkező, üzenetet közvetítő, tanulságos és vakmerő, csontig hatoló regényt kaptam, amit még egy kis ázsiai életérzéssel is megspékelt. Nem volt még szerencsém másik Palotás Petra regényhez, de az biztos, hogy a Szárnyaszegett pillangók után szépen sorban a többire is sort kerítek.

Egy nagyon intelligens, intellektuális érzékkel megáldott, logikusan felépített regényre számíthatnak azok, akik a kezükbe veszik a regényt. Nemcsak úgy nagy általánosságban esik szó arról, hogy milyen élet is vár azokra, akik Ázsiában, azon belül is Bangkokban kénytelenek felnőni. Ezt az alap motívumot helyezi az előtérbe, ebből kiindulva szövi a szálakat, ad a cselekménynek egy vázat, amit formálva tökéletesít egészen a sztori végéig. Maga a kezdés elég erős, egyből átjönnek az érzelmek, azok a jelentőségteljes pillanatok, amiket mi is átélhettünk már, az utazás szépsége vagy a félelem az ismeretlentől. Laura már a kezdetektől fogva szimpatikus jelenség, az ő jelenléte nemcsak színesíti, de bonyolítja is magát a cselekményt, ami alapjában véve egy bizonyos sémára épül. De kellően kifejező és olyan természetességgel és eleganciával fokozza az eseményeket, hogy még a legegyszerűbb és legalapvetőbb kirakós darabból is bonyodalmat sző. Adott a téma, ami egyrészről nehezen emészthető, másrészről pedig ott van a kíváncsiság is, hiszen nem mindennap olvashat arról az ember, hogy mik is történnek a piros lámpás negyed utcában. Azzal talán senkinek sem árulok egy nagy titkot, ha azt mondom, hogy az eseményt gyilkosságok indítják el, amik hol segítik a könnyebb olvasás élményét, hol pedig lassítják azt. 

Magát a témát tekintve le a kalappal az írónő előtt, hiszen nem az jut elsőnek az eszembe Petra téma választásáról, hogy hú de borzalmas - nyilván az, de - olyan fordulatokkal és titokzatossággal van megbolondítva a regény, hogy olvasás közben csak úgy falja az ember a sorokat. Nem titok, hogy iskola mellett dolgozom, de még így is sikerült egy nap alatt kiolvasnom a teljes regényt, úgy magához láncolt és addig nem eresztett, amíg ki nem derült az események végkimenetele. Hiába szépíteni a dolgokat, az írónő sem tette ezt, mégis hiányoltam belőle azt, hogy sokkal több hangsúly kerüljön a prostik életére. 

Igaz, hogy Malia által valamennyire betekinthetünk ebbe, de csak a felszínt kapargatva. Palotás Petra inkább a lélekre helyezi a hangsúly, s erre építve bontogatja a szárnyait, csakúgy mint a pillangók. Lépésről lépésre egyre inkább többet ver a szárnyaival, s ezzel párhuzamosan egyre inkább összezavarja az olvasót. Minél több mindenre derül fény, annál inkább bizonytalanított el. A regény végéig nem is voltam benne biztos, hogy mi a titok nyitja. 

Maga a cselekmény megannyi szálon fut, minden egyes fontos karakter megkapja a teret a kibontakozásra, ha egyetlen egy gondolat erejéig, de akkor is adottak a lehetőségek. Alapvetően mint már említettem több szálon fut a cselekmény, s ezek a szálak a regény felénél kezdenek összefutni. Minél inkább tartunk a vége felé, annál inkább lesz összetettebb és következetesebb a Szárnyaszegett pillangók. Maga a cím és a motívum zseniális választás. Tökéletes megmagyarázza, hogy miért is ez lett a cím. A történet lendületessége mellett nagy erénye még a helyszín bemutatások és a különböző leírások, jellemzések. Annyira valósághűen adja át az életérzést, az ázsiai feelinget, hogy jómagam is ott lépkedtem az utcákon, felszálltam a tuk tukra és éreztem az orromban az illatokat. 

Imádtam, ahogy egy kis történelmet is csempészett bele az írónő. Mindemellett természetesen a legfőbb hangsúlyt az érzelmekre és a lélek rejtelmeire helyezte. Ugyanúgy betekintést engedett sebzett lelkekbe, mint erőteljes érzelmekbe. Nem félt megmutatni magát, nem félt egy síkon maradni. Nemcsak kiragadott egy-egy érzelmet, de társított is hozzá körítést és megfelelő hátteret. S még párhuzamot is állít a jó és a rossz között. Szépen és a maga természetességével a múlt eseményeit is úgy helyezi el, hogy az a kellő időpontban bukkanjon fel és adjon a történetnek egy teljesen új nézőpontot. 

Való igaz, hogy Petra regénye lüktet, s már-már a velejéig beleásta magát, mégis hiányérzetem van. A történet eleje és közepe páratlan, de a vége...  Összecsapottnak érződik, nem érzem azt, hogy kellően ki lett volna dolgozva. Hiányzik belőle az az erő, ami uralja a kötetet. Számomra túl hamar ért véget és nem adott minden kérdésemre választ, sőt inkább csak sokasodtak, minthogy megszűntek volna azok. Egy kérdés azonban nem hagy nyugodni, vajon lesz folytatás, vagy ez mind, amit kaphatunk a történettől? De ennek ellenére is elnyerte a szívemet a történet. Végig izgultam, tördeltem a kezeimet, hogy vajon mi fog történni legközelebb, alig vártam, hogy minél inkább elmélyüljek benne és teljes mértékben kizárjam a külvilágot. Azok számára ajánlom, akik szeretik a fordulatokban gazdag, tabut döngető, de mégis érzelmi töltettel felruházott sztorikat. Meglepetten tapasztaltam olvasás közben, hogy nemcsak keserűség vagy éppen többet akarás, kitörés párosul a mondanivalóval, de meglepő találkozások, szerelmek is felforgatják a cselekmény folyamát.
"– Amint látja, maga az egyetlen hölgy a körünkben, de ha megengedi, fiúsítani fogjuk, csakis a könnyebb együttműködés érdekében – mondta a férfi."

"– Persze, ha megfeledkezünk a további gyilkosságokról, hiszen közeledünk a hónap közepéhez, a következő áldozat biztosan nem hallaná örömmel, ahogy te most az időbőséget emlegeted."

"– Bízza csak rám! Bármiben lefogadom, hogy legfeljebb hetven bahtért célba érünk – mondta, majd elszántan a férfira nézett."

"– Ne legyen igazságtalan – csitította Frank. – Ha helyi társasjátékot játszik, be kell tartania a helyi szabályokat. Sokat kell még tanulnia – folytatta atyáskodva, miközben megsimogatta Laura aranyszőke haját."

"– Eleget láttunk, gyerünk innét – szólt, és sietve elindult a lépcsőn lefelé, hogy minél hamarabb újra a parton legyen. A ház előtt a fiú a fejét a térdére hajtva, félálomban várta őket, az elcsigázottsága erősebbnek bizonyult a félelménél. Laura gyengéden megbökte, hogy magához térjen, és végre visszaindulhassanak a városba. Hajnali három volt, mire ágyba kerültek."


Köszönöm az Álomgyár Kiadónak az előolvasási lehetőséget! Ha te is elolvasnád ide kattintva előrendelhető 25%-os kedvezménnyel! Ne feledjétek 1 hét múlva könyvpremier! A részletekért kattintsatok: Szárnyaszegett pillangók bemutató