2019. január 7., hétfő

Kass Morgan: The 100 - Lázadók


"Clarke-ot kirázta a hideg, amikor szélfuvallat söpört végig a tisztáson, és megzörgette a még le nem hullott vörös és aranyszínű faleveleket."

*

Évszázadokkal azután, hogy atomháború pusztított a Földön, az emberiség az újjáépítésen fáradozik. Egy hónap telt el azóta, hogy további űrkompok érkeztek a bolygóra, és újabb kolonisták csatlakoztak a százakhoz. Immár azok a fiatalok vezetik a népüket, akiket korábban bűnözőknek tartottak.

A kolonisták és a földlakók éppen az első közös ünnepüket tartják, amikor mindenki megdöbbenésére idegenek egy csoportja megtámadja őket. Sokakat megölnek, foglyokat ejtenek, és fontos raktárkészleteket visznek el. Amikor a forrófejű Bellamy és megfontolt barátnője, Clarke észreveszik, hogy elrabolták Wellst, Octaviát és Glasst, megfogadják, hogy bármi áron, de kiszabadítják őket. Ám miközben az új ellenség nyomába erednek, egyre többször veszekednek, mivel képtelenek megegyezni abban, hogyan mentsék meg a barátaikat.


A könyvsorozat negyedik egyben befejező kötetét tarthattam a kezemben, ugyanis a Kass Morgan által megalkotott világ lezárul, s ezzel együtt egy korszak is véget ér. Legalábbis számomra, hiszen pont úgy időzítettem, hogy Szilveszter éjjelén ez a kötet vezessen át a következő évre. Emiatt többlet jelentéseket és olyan dolgokat is beleláttam a kötetbe, amik könnyebben segítenek túllépni a 2018-as éven, ami lássuk be nem volt a legjobb.

Már az első percekben feltűnt, hogy milyen rövid is ez a befejező rész, de a rövidsége teljes mértékben eltörpül amellett, hogy talán a négy kötet közül ebbe szorult a legtöbb izgalom, a legtöbb veszély és úgy alapjáraton is ez a legmozgalmasabb mind közül. Maga a történet ott folytatódik, ahol abbamaradt, az első pár oldalon visszatekintést kapunk, hátha kimaradt néhány fontos információ az előző kötetből, de ezt leszámítva teljesen olyan, mintha a Hazatérés után a következő fejezetet kezdtem volna el. Számtalan meglepő, megbotránkoztató, vagy éppen szomorú, ép ésszel fel nem fogható eseményt sűrített bele az írónő a cselekménybe, amik miatt igazán izgalmas, adrenalinbomba és lendületes olvasmány. A fülszöveg elég sokat elárul, így olyan szinten meglepetés nem történik, hogy merre is folytatódik a cselekmény, de ezek között az események között bizony lapul talány, kaland és egy újfajta felfogás megismerése. Mint minden disztópikus regénybe; úgy a Lázadók lapjai között is többféle szemlélet ütközése fedezhető fel. 

Az úgynevezett Védelmezők által egy teljesen másfajta életfelfogást és gondolkodás módot mutat be nekünk Kass Morgan, s ezt párhuzamba állítja a már megismert Százak módszerével, akik az űrből pottyantak a Földre. Egy egészen sajátos és elborzasztó kultúra kibontakozásának lehetünk szemtanúi. Mint ahogy arra számítottam az írónő csak nem hagyja nyugton Glasst és Luke-ot, akik a kedvenc shippem lettek. Megpróbáltatások, új élet ígérete, hasznosság és egyéb nyalánkságok kísértik a párosunkat,s hogy valóban tartós e a szerelmük azt csak a kötet végén tudhatjuk meg. 

Amikor a fülszövegben olvastam, hogy O váratlanul szerelembe esik, egyből felcsillant a szemem, hogy ez az megjelenik Lincoln, na hát ennél nagyobb pofára esés nem igen ért még ezzel a könyvsorozattal kapcsolatba, amikor a valóság a szemem elé tárult. De legalább új kellékeket, új modernebb dolgokat is belecsempészett az írónő a regényébe. A karakterek újfent próbák elé vannak állítva, van aki elbukik, s van aki diadalmaskodik, de az ahogy játszadozik a szálakkal Kass Morgan az valami hihetetlen. Csak azt sajnálom, hogy új szemszög nem került a történetbe és hogy csak az új "ellenség" felbukkanásán van a hangsúly és a talány, hogy mi van a táborban maradt többiekkel végig fennáll, de a végén, ahogy azt kell szépen elvarrja a fennmaradt kérdéseket és úgy alakítja a cselekmény alakulását, hogy a lezárás méltó legyen a kezdetekhez. 

Visszatekintve a legelejére egyre inkább látszik, hogy a jellemzések, a helyleírások, a stratégiai részek és a gondolatok is kellően ki vannak dolgozva, ügyelve van, hogy ne csak úgy elbeszéljenek egymás mellett a szemszögek, hanem egy kerek egészet alkotva vezessenek minket végig a történeten. A karakterek is hatalmas fejlődésen mennek keresztül. Vannak, akik teljesen megváltoznak, kimutatják a foguk fehérjét vagy csak megmutatják azt, hogy ők ilyenek és képtelenek a változásra. A Lázadók alatt annyira megkedveltem egy férfi karaktert, hogy aztán rendesen megviselt az elvesztése. Nevet direkt nem írok, de az a fejlődés ami végbe megy az csodálatos és valamilyen szinten érthető, hogy miért tragikus véggel engedte el az írónő a kezét, de ugyanakkor fájdalmas is. 

Visszatérve a cselekményre... logikus felépítés, gördülékeny szövegkörnyezet, meglepő fordulatok, lendületes történetvezetés és elgondolkodtató kalandok jellemzik. Maga a szókincs talán az eddigi legösszetettebb és legkifejezőbb, s mindemellett megmaradt a már oly megszeretett légkör, a hangulat a tetőfokára hág. Nincs egyetlen egy olyan fejezet sem, ami ne lenne fontos, ahol ne történne valami olyan, ami értékkel rendelkezik és ami ne kápráztatna el. Imádom a világfelépítését a kötetnek, ahogy nehézségekkel tűzdelt úton vezet keresztül, s ahogy a végére olyan befejezést ad, ami méltányos és ami megérdemelt. Az utolsó fejezet minden Bellarke fan számára ajándék, s el tudom képzelni, hogy velem együtt boldog szívvel csuktátok be a kötetet és melegséggel a szívetekben emlékeztek meg a kötetekről, az átélt kalandokról és arról a szenvedélyről és tűzről, ami Clarke és Bellamy között uralkodik. Hát... nem hiába ők a kedvenceim.
" - A desszert miatt ne aggódj! - legyintett Luke. Aztán odahajolt, és ajkával előbb Glass tarkóját cirógatta, majd a fülébe súgta: - Én csak egy dologra vágyom, és azt hiszem, abból fog maradni. - Glass megborzongott, ahogy a fiú lehelete a bőrét melegítette."

" - Én szívesen megmutatom nekik, milyen hasznos tudok lenni - mondta veszélyes éllel a hangjában Octavia. - Amikor belevágok egy kést a hátukba."

" - Mindent tudok a barátodról, Clarke. Ahová ő  beteszi a lábát, ott kő kövön nem marad. Ott voltam, amikor miatta meglőtték a kancellárt. Sohasem bír magával, és nem hagyom, hogy megint miatta haljon meg valaki."

" - Mikor fogod fel végre, hogy csak azért, mert te szeretsz valakit, még nincs erkölcsi alapod arra, hogy valami őrültséget csinálj? Ez az egész mindannyiunknak ijesztő. És mindannyiunknak fáj. De akkor is józanul kell gondolkodnunk."



Köszönöm a Maxim Könyvkiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető kedvezménnyel!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése