2019. január 1., kedd

Kass Morgan: The 100 - Hazatérés


"Glass keze ragadt az anyja vérétől."

*

A százaknak eddigi legnagyobb kihívásukkal kell szembesülniük. Merthogy... az emberiség hazatér.
A vad, zavaros környezet ellenére a százaknak sikerült valamiféle rendet kialakítaniuk a Földön. Ennek a kényes egyensúlynak az újabb űrkompok érkezése vet véget. A landolók a szerencsések köze tartoznak, a Kolónián ugyanis fogytán volt az oxigén. De ahogy mondani szokták, a szerencse mulandó. Az alkancellár erőszakos törekvései és a vad földi lakók minden életet veszélybe sodornak. Mindeközben Wells és Sasha pengeélen táncolva próbálja elérni a békét, mit sem sejtve a szerelmüket fenyegető baljós erőkről; Glass és Luke a sorsot kísértik, amikor egy meghitt erdei házban védtelenül magukra maradnak; Clarke a szüleit kutatja, miközben élete szerelme, a fékezhetetlen Bellamy múltja halálos veszélyekkel fenyegetve mutatja meg, hogy még nem merülhet feledésbe. Eljött tehát az ideje, hogy a százak összefogjanak, és harcba szálljanak a Földön megtalált szabadságért, máskülönben elveszíthetik mindazt, amit addig szerettek.

Míg az első két részben a hasonlóságokat és a különbségeket kerestem a könyvek és a sorozat között, addig a Hazatérés megváltoztatta bennem ezt a hozzáállást. Most éreztem azt igazán, hogy elkülönítve kell gondolnom rá, hiszen a könyvek nem annyira brutálisak és kemények, mint maga a sorozat. Egy lágyabb változatával van dolgunk, de tagadhatatlanul körüllengi a The 100 légköre.

Leginkább Glass és Luke kapcsolatának alakulása ösztökélt arra, hogy folytassam a könyveket, mivel még mindig az újdonság varázsával hat rám és imádom a megpróbáltatásaikat, a szerelmüket és az életüket látni kibontakozni a lelki szemeim előtt. Maga a történet is szépen fokozatosan, a maga medrében, a maga izgalmaival együtt gyorsul be egyre inkább és adja át az energiának, a meglepetéseknek és a fájdalomnak a főszerepet. Bármennyire is odáig vagyok azért a világért, amit az írónő elképzelt, hihetetlenül fájdalmas volt olvasnom. A szerelem, az új barátságok mellett a szeretteink elvesztése és a mérhetetlen brutalitás, öntörvényűség és árulás is felüti a fejét. Mindezt úgy teszi meg az írónő, hogy több szemszögön, több érzelmi hátérrel támasztja alá és úgy alakítgatja a cselekményt, hogy a különböző emberi sorsokat összefonja és egy kerek egésszé szövi őket. Minden szál összefut egy bizonyos ponton, még ha egy időre külön is válnak. Kapunk bőven adrenalinlöketet, feldolgozandó tényeket és eseményeket, de ez mind eltörpül a felfedezés és a bolygó természeti kincsei, a felfedezés izgalmai mellett. 

Az eddigi 2 kötetet simán lekörözte számomra ez a harmadik. Igaz, hogy még mindig van benne hullámvölgy, de a legnagyobb részben nemcsak izgalmas, de olvasmányos és letehetetlen is. Imádok elveszni abban az erdőben, ahol Clarke, Bellamy, Octavia, Wells, Glass és a többiek a nehézségekkel küzdenek, ahol minden napos a veszély, legyen az külső vagy éppen belső, de az biztos, hogy amíg érzem Kass Morgan stílusát addig garantált, hogy nem fogom elunni magam, hiszen akciódús, energetikus, néhol szívbe markoló, vagy éppen eget rengetően izgalmas fordulatokkal tartja fent az érdeklődést és győz meg arról, hogy érdemes még többet és többet olvasni a Hazatérésből. 

Mint ahogy a cím is mutatja arra épül ez a kötet, hogy a szereplőink megtalálják és felismerjék az otthonukat. Minden nehézség és akadály erre vezet, ha az kell rendesen odaszúr, s ebben a részben elég sokszor szúrt, volt hogy csak fájt, de néhány pillanatban rettenetesen szívszorító volt. Emellett megvan a kötet szépsége is, mert ha nem is minden, de a legtöbb dolog fejlődésnek indul és egy olyan útra vezet rá, ami miatt minél előbb folytatni kell a sorozatot a negyedik kötettel, hiszen ahhoz, hogy megkapjuk az igazi felüdülést jelentő, tragédiákban szegény kötetet előtte rendesen össze kell törnünk, hogy értékelhessük a jót és bizony a Hazatérés beléd mártja a kést és azt jól megforgatja a szívedben. 

Ezért a cselekmény maga a kemény és rideg valóság a sok csavarral és meglepő fordulattal együtt. Visszatekintve az előző részekre a karakterek jellemeiben is hatalmas változás fedezhető fel. Végre Clarke erős, határozott személyiséggé érik és Wells is azzá válik, akinek már az elejétől kezdve lennie kellett volna. Határozott volt eddig is, de a vezető szerep csak most érett meg igazán. Bellamy az, aki. Mindig is a kedvenc karakterem lesz és a kedvenc shippem közé fog tartozni, de a fenntartásaim még mindig élnek. Nagyon kíváncsian várom, hogy mit hoz ki belőle az írónő, mert az egy dolog, hogy a sorozatban egy igazi badass karakter, de a könyvbeli éne ettől még jócskán messze van. A legnagyobb meglepetés Glass személyével függ össze. Le a kalappal előtte, minden elismerésem az övé. 

Nála érződik az igazán, hogy vétek első benyomás alapján ítélni és meg kell ismerni ahhoz, hogy véleményt alkothassunk róla. A Mount Weatherről szóló részek felettébb izgalmasak és jó volt úgy olvasni a történetéről, hogy ahhoz nem tapad semmilyen ellenszenv és új megvilágításba helyezi azt. Muszáj megemlítenem, hogy baromi nehéz elvonatkoztatnom a sorozattól, mégis ezáltal érik bennem egyre inkább az a gondolat, hogy nem elég egy ötlet azt jól is kell véghez vinni. Kass Morgan minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy legalább annyira élvezetes legyen és hogy még így is tudjon meglepetéseket okozni, s bátran állíthatom, hogy ez sikerült neki. 

Egy erős, egyedülálló regényt kaptam, amit megspékelt egy kis sci-fi-vel, ármánnyal, őslakos földiekkel, harccal, szerelemmel és reménnyel. Két külön "törzs" keveredésének kezdetét is elkezdte kibontakoztatni, amit imádtam és iszonyúan sajnálom, hogy végül nem olyan mederbe folyt ez le, mint amit megérdemelt volna. A Kolonisták megjelenésével igazi macska-egér harc bontakozik ki, amihez kellő arrogancia is társul, s úgy mozgatja ezáltal a szálakat, hogy azok egészen a kötet végéig homályba merülnek és már a legrosszabbra készítenek fel minket. Egy nagyszerű ötlet megvalósítását prezentálva adja meg azt az élményt, amire már az első kötet óta vágytam. Megszerettem a könyveket is és izgatottam várom, hogy hogyan is tovább. Néhány sorozatos karakter hiányát még érzem, de lassan átveszi a helyüket a könyves új karakterek, ami azért nagy szó. Ha szeretitek a The 100 sorozatot és érdekel, hogy miből is lett a cserebogár, akkor nyugodt szívvel tudom ajánlani a könyvsorozatot is. Határozottan felüdülés olvasni őket. Izgalmasak, titokzatosak, cselekménydúsak és felettébb meghökkentőek.
" - Luke! - Glass ismét megszorította a kezét. A fiú lassan felé fordult. - Ez nem érhet véget így. - Mindazok után, amin keresztülmentünk, amiért keményen küzdöttek és életben maradtak, őrültség lett volna, ha hagyják, hogy Rhodes belőlük is ugyanolyan bűnbakot csináljon, mint Bellamyból."

"Most mégis itt voltak, és kockára tették érte az életüket; a lány, akiről az űrhajón nem is álmodhatott, valamint a fivér, akinek a létezéséről sokáig nem is tudott."

" - Te egy vad, veszélyes bolygón teremtettél nekünk otthont. Megmutattad, hogy megvan bennünk a tehetség, hogy összefogással mi mindenre vagyunk képesek. Mindannyiunk előtt példa voltál, Wells. Mindenkiből a legjobbat hozod ki."

" - Igen, ez mind én vagyok. Bellamy Blake, az Óvatos, a Veszélyes, a Győztes."



Köszönöm a Maxim Könyvkiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése