2018. december 18., kedd

Marie Lu: The Young Elites - Az ifjú kiválasztottak


"Nálunk négyszázan haltak meg. Imádkozom, hogy önöknél jobb legyen a helyzet."

*

Van ​ki gyűlöl minket, akasztófára való zsiványként gondol ránk. Van ki retteg tőlünk, démonnak tart, máglyára vetne mindannyiunkat. Van ki bálványoz minket, az istenek gyermekeinek vél. De egy sincs, ki ne hallott volna rólunk. Adelina Amouteru túlélte a vérlázat. Durvalelkű apja szerint ő egy malfetto, irtóztató, utálatos teremtmény, aki szégyent hoz a családjukra, és a boldogulásuk útjában áll. De a pletykák szerint, a láz túlélői közül néhányan nem csak forradásokkal lettek gazdagabbak – úgy tartják, néhányan rejtélyes hatalomra tettek szert, és bár a kilétük titokban maradt, úgy kezdték emlegetni őket, hogy a kiválasztott ifjak. Teren Santoro a királynak dolgozik. Az Inkvizíció fejeként az ő feladata felkutatni az ifjú kiválasztottakat, hogy elpusztítsák őket, mielőtt még ők pusztítják el az országot. Veszélyesnek és bosszúszomjasnak tartja őket, de lehet, hogy a legsötétebb titkot maga Teren rejtegeti. Enzo Valenciano a Tőr Társaságának vezetője. E titkos társaság kutat az ifjú kiválasztottak után, hogy előbb találjon rájuk, mint az Inkvizíció. És most Adelina személyében a Tőrök olyasvalakire bukkannak, akinek a hatalmához hasonlót még nem láttak. De függetlenül attól, mit gondoltak róluk, a nevüket mindenki ismerte. A Kaszás. Magiano. A Széljáró. Az Alkimista. Az ifjú kiválasztottak.

Eszméletlen, zseniális, egy igazi remekmű. Még a Legenda trilógiát is sikerült felülmúlni. Az agyamat eldobtam olvasás közben. Csavar-csavar hátán, eszméletlen leírások, ok-okozati összefüggések, lélegzetelállítóan brutális világ. Egyszóval imádtam. De nézzük meg kicsit bővebben.

Marie Lu neve számomra összeforrt a Legenda trilógiával és akármennyire is imádom, nagyon röstellem, hogy a harmadik részig még nem jutottam el. Szegény ott csücsül a polcon és arra vár, hogy elmerüljek benne, de Az ifjú kiválasztottak szinte hívogatott, csábított, hogy olvassam és hát... szánom-bánom, de elcsábultam. Vizsga utáni ösztönzőnek nagyon bevált. Alig vártam, hogy letegyem a tanulnivalót és elmerüljek ebbe a páratlan világba, ami még a Legenda világánál is összetettebb, különlegesebb és érdekfeszítőbb. Adott a 14. századi Velence egy csipet különleges erővel megáldott fiatallal és kész is a tökéletes kombináció, ami minden valamirevaló olvasót elcsábít. Már, ahogy az első oldalakon is szembetűnt van egy bizonyos stílusa a kötetnek, ami nemcsak azt teszi lehetővé, hogy gyorsan, gördülékenyen és mindenféle kétely nélkül olvassuk a regényt, de ezáltal egy olyan különleges atmoszférát alakít ki, ami végig jelen marad és még azután is, hogy a legutolsó oldal legutolsó szavához érnénk. Engem ezzel a regényével teljes mértékben levett az írónő a lábamról és megérte várni rá, mert bizony már az eredeti megjelenéssel egy időben kinéztem magamnak és alig vártam, hogy végre hozzánk is elérkezzen és megmutassa azt, hogy bizony vannak olyan dolgok, amikre érdemes várni és Az ifjú kiválasztottak pont ilyen. 

Maga a regény nagyon pörgős, gyors lefolyású, részletgazdag, sejtelmes, egy kicsit borús hangulatú és a kötet lapjai alatt végig érezhető a sötétség áramlása, ami a főszereplőt is jellemzi. S ha már szóba került. Adelina karaktere egyszerre különleges és különc is. Igaz, hogy ez a két fogalom általában párban jár, de Adelina esetében ezt a kettősséget tökéletesen el lehetett különíteni egymástól. Az egész lénye maga a kibontakozásra váró cselekmény. Minden egyes lépése és megmozdulása lavinát indít el, amit a végén képtelenség megállítani. 

Az írónő emellett mesterien ábrázolja a sötétség hatalom átvételét és azt, hogy mire is vagyunk képesek. Amellett, hogy a malfettókat állítja a középpontba és az ő működésüket és céljukat párhuzamot is von a mai társadalomra nézve. De hogy kik is azok a malfettók? Olyan különleges képességekkel rendelkező fiatal tinédzserek, akik túlélték a vérláz elnevezésű betegséget és ezután valamilyen képességgel gazdagabbak lettek, de a legtöbb esetben ez a külsejükben is megjelenik.

Természetesen az írónő nemcsak a képességekkel rendelkezőeket állítja a középpontba, hanem azt is megmutatja, hogy mi várt azokra, akik malfettók, de képesség nélküliek. Nagyon szemléletesen és a végletekig elmegy azért, hogy úgy mutassa be Az ifjú kiválasztottak világát, hogy szinte minden oldalról betekintést nyerhessünk. 

Több olyan rész is van, ahol igazi borzalmat kell átélnie az olvasóknak, de ezek a nem éppen szép jelenetek teszik olyan lenyűgözővé és olyan egyedivé a kötetet. Mint már írtam csavarokkal teli, de olyan helyeken hozakodik vele elő, ahol nem is gondolná az ember és csak úgy kapkodja utána a fejét. Többek között velem 2x is megtörtént az, hogy nem akartam hinni a szememnek és olyan háromszor-négyszer biztosan újból olvastam azokat a részeket, mert épp ésszel képtelen voltam felfogni. És még most sem ment teljesen. De bízom benne, hogy az egész csak egy illúzió, egy nagyobb terv része és, hogy a második kötetben minden értelmet nyer, mert annak nem látom sok értelmét, hogy amit szépen felépített magának Marie Lu azt egy ecsetvonással romba döntse. 

De visszatérve a cselekményre... a különböző szálak eleinte soknak tűnt számomra, de ahogy egyre jobban haladtam az olvasással úgy teljesedett ki a lelki szemeim előtt a nagyobb kép és úgy állt össze a kirakós darabkái. Minden egyes darab a helyére billent és kiadta a nagyobb képet, ami az elfogadásban is segített. Ritkán fordul elő, hogy pont egy olyan karakter válik a kedvencemmé, akit aztán bábként rángat a későbbiekben az írónő, de most ez történt és valahol az ámulat felszíne alatt romokban heverek, egy apró darabot kitépett a szívemből, amit aztán a cápák közé dobott. Igazi hullámvasúttá vált az utolsó néhány fejezet. Végig jelen volt az adrenalin, de nagy dózisban ide összpontosult és itt teljesedett ki. Nem egyszerűen váltogatta, hanem egy helyre fókuszált vele és a legváratlanabb pillanatban szabadjára engedte. Olvasók millióit törve ezzel darabokra, de még emellett is azt mondhatom, hogy ez az egyik legjobb Marie Lu kötet, amit valaha is írt és imádtam olvasni Adelina, Violetta, Gemma, Enzo, Lucen, Raffaele és a többiek történetét olvasni. Az meg nem is kérdés, hogy mennyire szükségem van arra a második kötetre, hogy minden kikristályosodjon előttem és, hogy újra átélhessem az izgalmakat, a fájdalmat és megtudhassam, hogy hogyan is tovább. Elkápráztatott való igaz, de az érzelmekkel is játszadozott bőven a kötet. Ha igazi élménnyel szeretnétek gazdagodni, ne habozzatok.
" - Akkor hadd áruljak el neked egy titkot. - Közelebb hajol, hogy az ajka majdnem a fülemhez ér. Borzongató érzés szalad végig a gerincemen. - Nem vagy holmi fertelmesség. Még csak egyszerűen malfetto sem vagy. Ez az, amiért rettegnek tőled. Az istenek hatalmat adtak nekünk, Adelina, mert mi uralkodásra születtünk."

"Mi történt közöttünk? Ő a Tőr Társaságának vezére, a koronaherceg, hírhedt gyilkos és valószínűleg a következő király. És valahogy mégis sikerült elbizonytalanítanom. Eddig folyton csak ő bizonytalanított el engem. A kimondatlan titok közénk telepszik, akár egy sötét, feneketlen szakadék."

" - Bizonyosodj meg róla, hogy a tudás, amire szert tesz, nem gyengíti az irántad való hűségét. Adelinára a legerősebb hatással a félelem és a gyűlölet van, de hat rá a szenvedély és a becsvágy is. Ezek együttesen vakmerőségre, meggondolatlanságra ösztönzik, megbízhatatlanná és hataloméhessé teszik."

"Nem emlékszem rá, hogy éreztem volna ilyet korábban. De talán csak azért, mert nem érezhetjük a hiányát olyasminek, aminek a létezéséről sem tudunk. De ma már tudok róla, és érzem a hiányát is."

" - Egyszer azt mesélted nekem, hogy a pletykák szerint van valahol egy kiválasztott, aki képes visszahozni a halottakat az életbe. Igaz?"



Köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 16%-os kedvezménnyel!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése