2018. október 28., vasárnap

Tricia Levenseller: Daughter of the Pirate King - A kalózkirály lánya


"Utálom, ha férfinak kell öltöznöm."

*

Bőven lesz még idő, hogy jó alaposan elagyabugyáljam, miután megszereztem, amiért jöttem.

A tizenhét éves Alosa kapitány titkos küldetésre indul, hogy megszerezze a legendás kincshez vezető ősi térképet. Szándékosan elfogatja magát az ellenséggel, ugyanis át akarja kutatni a hajójukat. Alosa könnyedén kifogna a könyörtelen kalózlegénységen, ha nem állna az útjába a fiú, aki elfogta – a meglepően agyafúrtnak bizonyuló és aljas mód jóképű elsőtiszt, Riden. Persze nincs mitől tartani, ugyanis Alosának van néhány trükk a tarsolyában, és egyetlen magányos kalózhajó nem állhat a kalózkirály lányának útjába.

Tricia Levenseller első regénye, A kalózkirály lánya, bővelkedik akcióban, kalandban, romantikában, sőt, még némi varázslat is keveredik a nyílt tengeren játszódó, magával ragadó történetbe.


Ez a kötet az egyik olyan, ami már a magyar megjelenése előtt felhívta magára a figyelmemet. Eddig csupa jót hallottam róla és minden dicshimnusz igaznak bizonyult, hiszen nemcsak élvezetes olvasmány, de elképesztő kaland is. Tenger, kalózok, szirének. Mi kell még? Egy jól megtermett és kellőképp badass főhősnő, aki minden képzeletet felülmúl.

Maga a kötet elég vékonyka. Én személy szerint néhány óra alatt ki is végeztem, s ezalatt a néhány óra alatt temérdek kalandban, humorban, szócsatában, érdekes információban és veszélyekben volt részem. Teljes egészében kikapcsolt és csak úgy faltam a sorokat. Nem érdekelt semmi más csak az, hogy minél többet és többet olvashassak el belőle. Igaz, hogy az eleje nem szippantott be, még nagyon kezdetleges volt a kapcsolatunk, de ahogy kezdett felpörögni a sztori és ahogy egyre érdekesebbé és feszültebbé vált a cselekmény úgy kerültem bele abba az örvénybe, ami nem eresztett el, még az utolsó oldalakon is szinte fogva tartott. Ahhoz képest, hogy teljesen másra számítottam a történettől, jóval többet kaptam. Van benne romantika is, adok-kapok helyzetek, rejtélyek, becsapások és sok-sok éles helyzet. Olyan volt az egész, mintha a tengeren hánykódtam volna és sose lehettem biztos abban, hogy mikor kerülök viharba vagy mikor futok zátonyra. Maga a cselekmény jórészt a tengeren játszódik, de a szárazföldi jelenetek is megérne egy misét. Mindegy, hogy víz vagy föld egy biztos, hogy magabiztosabb és keményebb hősnőt el sem tudnék képzelni. Alosa úgy tökéletes a szerepre, ahogy van. Teljességgel átadja a kalózlét mivoltát, de közben megmarad nőiesnek is, nem hazudtolja meg magát, s olyan trükkökre és lépésekre képes, hogy hűha. 

A leírások és a belső monológok is csak tovább építik a cselekmény összetettségét, ami egyébként iszonyatosan gyors kimenetelű, titokzatos, zárt, de egyben káprázatos és új keletű is. Imádtam ahogy az írónő szőtte a szálakat, ahogy nem elégedett meg a nyilvánvalóval és még több belső jelentést, illetve utalást rejtett el a sorok között, amik a megfelelő pillanatban lepleződtek le és adtak egyfajta meglepetés érzetet az egész regénynek. Eddig a kalózokról annyi volt a tudásom, mint amennyit A karib tenger kalózai filmből leszűrhettem, de ezt a tudást mesterien bővítette Tricia Levenseller. 

Ahol kellett információk tömkelegével látott el, de ahol az kellett ott megvonta és megvárta a kellő pillanatot, hogy a tudást a birtokomba helyezze és úgy alakítsa, csavarja azt, hogy megfelelően illeszkedjen a történet mondanivalójához.

Különösen szeretem azokat a történeteket, ahol erős hősnővel van dolgunk, ezt meg is kaptam, de egy olyan gyengédség is társul hozzá, ami megkülönbözteti Alosát a többiektől. Mindenféle mocsok, kegyetlenség, illetve sötét oldal, ami fellelhető a kalózok oldaláról helyet kap, cseppet sem szépít rajta, úgy ahogy van úgy tárja elénk és löki a szemünk elé a kegyetlen valóságot. 

S e mellé még egy egészen hajszálvékony, de annál érzelmesebb szerelem kezdetleges formáját is kibontakoztatja, ami teljesen más irányba tereli a történetet, ad neki egy súlyosabb fennhangot, amit csak a későbbiekben szándékozik kibontakoztatni. Nagyon jól szórakoztam olvasás közben, a szemem előtt peregtek le az események. Az arcomon éreztem a víz erejét és a vérét is.

Együtt fedeztem fel a kalózhajó minden egyes zugát Alosával és együtt éltem át vele a borzalmakat is. Hol repültem, s hol a mélybe taszított. Hol drukkoltam, hol pedig reménykedtem, hogy még többet és többet tudhatok meg. Az írónő nagyon szépen fonogatta a történet szálát, s arra is ügyelt, hogy ne kerüljön minden információ a birtokomba, rendesen megdolgoztatott azért, hogy megtudjak ezt-azt a szirénekről, magáról a tengerről és az általa felépített világról.

Fantasy a javából, de a mi világunkból is belevett mondákat, régi történeteket, amiket már oly sokan feldolgoztak és átformáltak, mégis különlegeset alkotott Tricia. Nem elégedett meg simán a szirének és kalózok mivoltával, kellett hozzá az izgalom, egy titkos küldetés és a mesés kincs ígérete, hogy elindítson minket az úton. 

Annyi mindenre körültekintően odafigyelt, annyi mindennek engedett teret, hogy azon csodálkozom, hogy fért ez így mind el, hiszen maga a kötet nincs 300 oldal, mégis temérdek kaland, akció, izgalom és tudás vár azokra, akik felszállnak a kalózhajóra és végig hánykolódják az utat a rögös tengeren, ahol a képzelet csak úgy szárnyal, ahol a megalkuvás és a könyörgés, a gyengeség nem játszik és ahol egy lépésre vagy attól, hogy a tengerbe vessenek a vérangolnák közé. Egyetlen egy dolgot sajnálok csak, hogy ha már a kötet mozgatórugója egy térkép, akkor igazán lehetett volna is benne egy, legalább nekünk olvasóknak. De még ez ellenére is csak azt tudom mondani, hogy akik egy vérbeli, pezsdítő kalandra vágynak, s nem riadnak vissza a fájdalomtól, a mámortól és a tudástól, akkor megtalálták a számukra kedvező kötetet. S mindehhez még enyhe romantika is társul, ami személy szerint a kedvencem lett és alig várom már, hogy többet tudjak meg a történetről, arról hogy mi lesz ezután, hogy mi lesz Ridennel és hogy merre is tart a történet. Az viszont biztos, hogy akármerre is evezünk csalódni nem fogunk. Felőlem már most jöhetne a folytatás.
" - Kalózok nevelte kalózlány vagyok, a lehető legundorítóbb, legállhatatosabb férfiaktól kellett megszabadulnom. Azért nem aggódom olyan nagyon."

" - Mert a kalózok nem szoktak úgy kinézni, mint te, nem beszélnek úgy, mint te, és nem csinálják azt, mint te. Érthetetlen vagy, és teljesen összezavarsz."

" - Tegnap azért nyavalyogtál, mert nem álltam ki melletted. Mindkettő egyszerre nem megy, úgyhogy döntsd el, mit akarsz!"

"Most nem igazán van rá mentségem. Ami azt illeti, rengeteg oka van annak, hogy miért rossz ötlet megcsókolni Rident. Csak épp egyetlenegy sem jut eszembe."



Köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 18%-os kedvezménnyel!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése