2018. október 14., vasárnap

Emy Dust: Vámpírok&Farkasok - A felismerés


"Az ébresztő visítására riadtam fel reggel, a hangja azonnal kiszakított az álomból."

*

Seattle ​ugyanolyan város, mint bármelyik, de csak azoknak, akik nem ismerik a titkát. Faith egy hétköznapi fiatal lány, nemrég költözött a nagyvárosba, hogy saját lábára álljon. Egy nap új szomszédok érkeznek a házba, és Faith még csak nem is sejti, hogy ezzel minden megváltozik körülötte. Egy új érzés miatt, Faith képtelen ellenállni a veszélyesen vonzó ellenszenves szomszédjának. Ahogy Madox is küzd, hogy minél távolabb tartsa magától a lányt és a veszedelmes világától, ahol vámpírként is a jó oldalt próbálja erősíteni. Az ellenségek nem csak a gonosz vámpírok személyében léteznek, hanem egy másik vérengző faj is megnehezíti Madox mindennapjait. Faith mire megemészti, hogy a vámpírok és a farkasok nagyon is léteznek, ráadásul mindenhol ott vannak, már késő menekülni. Nincs visszaút onnan, ahol ő maga is préda lesz. Belecsöppen az ismeretlen világba, ahol nagyobb az esély arra, hogy szétválasszák őket, minthogy együtt legyenek. Nagy árat kell fizetniük az életben maradásért. A sok titok között el tud veszni az egymás iránt érzett szerelmük? Egy végzetes cselszövés szembe tudja fordítani őket, hogy ellenségekké váljanak?

Teljesen új műfajba vágta a fejszéjét az írónő, de az első rész elolvasása után úgy gondolom, hogy nemcsak a romantikusabb műfajokban állja meg a helyét, hanem a fantasy oltárán is. El tudom képzelni, hogy milyen sok idő volt átszokni egy teljesen új közegbe, de ehhez mérten egész ügyesen megoldotta Emy.

Maga a kötet kezdése nekem személy szerint nagyon tetszett. Néhány spoilert már lelőttem magamnak, hiszen az írónő a saját kis csoportjában is osztott már meg részleteket belőle, s ezek miatt a részletek miatt is kezdtem neki nyugodt szívvel, hiszen a műfaj más, de az írónő és a stílusa ugyanaz. Mondhatni, hogy könnyű dolgom volt, de nem, mert a vámpíros-vérfarkasos sztorikat nagyon kritikusan kezelem, hiszen nehéz újat mutatni, főleg akkor, ha egy olyan személy olvassa A felismerést, aki régen igazi megszállottként csak ilyen köteteket volt hajlandó a kezébe venni. A kötet olvasása alatt igazi nosztalgikus hangulatba kerültem és igaz, hogy jó néhány klisét észrevettem benne, meg voltak olyan jelenetek, amik vagy filmre vagy sorozatra hajaztak, de ezek egyáltalán nem zavartak és csak ajánlani tudom a műfaj kedvelőinek, hogy olvassák el, mert tényleg érdekes, van története, dögös pasikkal van tele, veszélyes, romantikus, borzongató és átitatja az a báj, ami az írónőt és az ő stílusát is jellemzi. Kevés időm volt olvasásra szentelni a napjaimat, de még így is hiper gyorsan végigszáguldottam a regényen, mivel aki egyszer elkezdi az csak nagy erőfeszítések árán tudja letenni. Én is csak úgy faltam a sorozat és alig vártam, hogy újabb és újabb oldalakon menjek végig és éljem át a főszereplőkkel a cselekményt. Ami egyébként nagyon képzelet gazdag, kreatív, mozgékony, megdöbbentő, de ha kell az ideget is beléd ülteti. Olyan csavarok találhatóak benne, hogy csak kapkodtam a fejem, sóhajtoztam és azért rimánkodtam, hogy ne lássam jól azt, ami a szemem előtt bontakozott ki és legyen az egész egy vicc. 

Az biztos, hogy nem egy helyen okoz meglepetéseket, de ezek után a meglepetések után válik csak igazán izgalmassá és eseménydússá a cselekmény. Egy percig nem bánom, hogy felültem a Madox-vonatra és elmentem vele a végállomásig, hiszen minden olvasásra szánt időm megtérült és igazi élménnyel gazdagodva csuktam be a kötetet. Még a klisék ellenére is van benne olyan elem, ami egyedi, ami egy olyan kitaláció része, ami csak még színesebbé és még szenzációsabbá tette a regényt. Magát a kötetet három egységre tudnám lebontani, még úgy is, hogy ezt maga az írónő nem tette meg, de nagyon is látszik ez a fajta tagoltsága. Míg az első felében inkább a vámpírokra, a hierarchikus felépítésükre, az életvitelükre és a lényeges információkra támaszkodhatunk, addig a második egység a vérfarkasoké. 

S ezzel együtt velük is csomó információ kerül elénk. Igazi bombaként ontja magából az izgalmasabbnál-izgalmasabb, vagy éppen veszélyesebbnél-veszélyesebb tudnivalókat. A kötet utolsó harmadában, vagyis inkább már a végében a boszorkányoké a főszerep, s bár róluk nem tudunk meg olyan sokat, mégis fontos kulcsfigurái a történetnek. A felismerés, mint nyitókötet nagyon jó kezdete a sorozatnak, amivé ki fogja magát nőni a Vámpírok&Farkasok, hiszen bízom benne, hogy nem csak nekem indult be a fantáziám és az írónő is látja, hogy milyen potenciál rejlik Faith, Madox és Jeff hármasságában és az ő történetükben. Igaz, hogy azt írtam, hogy kritikus leszek, de Emy Dust az egyik olyan magyar írónő, akinek még a hibáit és a kliséit is szeretem. Valamilyen szinten értem, hogy mit miért választott és első ilyen fantasy próbálkozással van dolgunk, s ahhoz képest le a kalappal előtte. 

Amit úgy hiányoltam belőle az az erotika volt, már úgy megszoktam, hogy van az írásában fülledtség és vágyakozás, de pl. a vágy az megmaradt. Átalakult egy új formába, de érezhető ahogy haladunk előre a történetben, hogy van szerelem a levegőben és az érzelmekre is alapozva lesz. Megfelelő arányban keveredik az akciódússág a gyengédebb érzelmekkel, bár amellett nem tudok elmenni, hogy majdnem szívrohamot kaptam a regény egy pontján. Nemcsak, hogy megállt bennem az ütő, de csodálkoztam is, hogy ez most komoly. 

S a végére rá kellett jönnöm, hogy dobjak el minden Emy Dust eszközt, amit eddig ismertem és készüljek fel a változásra, mert bizony A felismerésben semmi sem az, mint aminek látszik. Nem lehet biztosra menni vagy éppen találgatni. Az írónő úgy játszadozhat az érzelmeinkkel, ahogy csak akar, mert határt nem szabhat neki semmi sem. Ha kell elvesz, s ha arra van szükség, akkor bőségesen ad. De emellett figyel is ránk, hiszen nem magának, hanem nekünk írja a történeteit, minket akar kikapcsolni és szórakoztatni, s ez újra sikerült neki. A karakterei jellemét is úgy válogatta meg, hogy mindig legyenek bennünk kétségek, hogy mi magunk is állítsunk fel olvasás közben hipotéziseket és következtessünk, még akkor is, ha hatalmas pofára esés lesz a vége. A kötet befejezéséről csak annyit, hogy még, még, még. Igazi függővé tett és tudnom kell, hogy mi lesz Madoxszal. Imádtam a karakterét, még akkor is, ha egy igazi őstulok és bunkó, de mi csajok már csak így vagyunk a pasikkal. Minél kiállhatatlanabb, annál jobban akarjuk. Ez esetben a folytatást szeretném, de azt nagyon. Ha ki szeretnétek kapcsolni, vagy ha szeretitek a paranormálist, akkor ne habozzatok belekezdeni A felismerésbe, mert garantáltan nem fog csalódást okozni, s állíthatom, hogy szív nem marad üresen. Temérdek érzelmet képes kiváltani az emberből. Igazi függőséget okoz. Olyan volt mint egy jó rock koncert, élve felemésztett és a végéig nem eresztett. Együtt tomboltam végig az egészet a karakterekkel és az érzelmeikkel, hangulatingadozásaikkal. Ahol kellett elragadtak az érzelmek, s ahol arra volt szükség lenyugodtam és teljesen átadtam magam az áradatnak.
"Az egy farkas volt, hatalmas, tekintélyt parancsoló, izmos állat. Visszagondolva, gyönyörű példány volt. Ő pedig előttem Jeff. A befektetési tanácsadó. Ő is elég magas és izmos, de képtelenség, hogy ő legyen a tegnapi esti lény."

" - Kutyaparti a kertben, srácok - Hallottam a házból kijövő hangot, mire mind a négy farkas felugrott."

" - Tudom, hogy nem akarod, hogy bajom essen, de veled akarok lenni, még ha veszélyes is - mondtam ki félve, és átváltottam a szám ideges harapdálására."

" - Örülnék, ha veled bővülne a családunk. Képes vagyok rá, hogy hatalmat adjak a kezedbe, ha te is szeretnéd."



Köszönöm Emy Dust írónőnek a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető közvetlenül az írónőtől!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése