2018. október 28., vasárnap

Tricia Levenseller: Daughter of the Pirate King - A kalózkirály lánya


"Utálom, ha férfinak kell öltöznöm."

*

Bőven lesz még idő, hogy jó alaposan elagyabugyáljam, miután megszereztem, amiért jöttem.

A tizenhét éves Alosa kapitány titkos küldetésre indul, hogy megszerezze a legendás kincshez vezető ősi térképet. Szándékosan elfogatja magát az ellenséggel, ugyanis át akarja kutatni a hajójukat. Alosa könnyedén kifogna a könyörtelen kalózlegénységen, ha nem állna az útjába a fiú, aki elfogta – a meglepően agyafúrtnak bizonyuló és aljas mód jóképű elsőtiszt, Riden. Persze nincs mitől tartani, ugyanis Alosának van néhány trükk a tarsolyában, és egyetlen magányos kalózhajó nem állhat a kalózkirály lányának útjába.

Tricia Levenseller első regénye, A kalózkirály lánya, bővelkedik akcióban, kalandban, romantikában, sőt, még némi varázslat is keveredik a nyílt tengeren játszódó, magával ragadó történetbe.


Ez a kötet az egyik olyan, ami már a magyar megjelenése előtt felhívta magára a figyelmemet. Eddig csupa jót hallottam róla és minden dicshimnusz igaznak bizonyult, hiszen nemcsak élvezetes olvasmány, de elképesztő kaland is. Tenger, kalózok, szirének. Mi kell még? Egy jól megtermett és kellőképp badass főhősnő, aki minden képzeletet felülmúl.

Maga a kötet elég vékonyka. Én személy szerint néhány óra alatt ki is végeztem, s ezalatt a néhány óra alatt temérdek kalandban, humorban, szócsatában, érdekes információban és veszélyekben volt részem. Teljes egészében kikapcsolt és csak úgy faltam a sorokat. Nem érdekelt semmi más csak az, hogy minél többet és többet olvashassak el belőle. Igaz, hogy az eleje nem szippantott be, még nagyon kezdetleges volt a kapcsolatunk, de ahogy kezdett felpörögni a sztori és ahogy egyre érdekesebbé és feszültebbé vált a cselekmény úgy kerültem bele abba az örvénybe, ami nem eresztett el, még az utolsó oldalakon is szinte fogva tartott. Ahhoz képest, hogy teljesen másra számítottam a történettől, jóval többet kaptam. Van benne romantika is, adok-kapok helyzetek, rejtélyek, becsapások és sok-sok éles helyzet. Olyan volt az egész, mintha a tengeren hánykódtam volna és sose lehettem biztos abban, hogy mikor kerülök viharba vagy mikor futok zátonyra. Maga a cselekmény jórészt a tengeren játszódik, de a szárazföldi jelenetek is megérne egy misét. Mindegy, hogy víz vagy föld egy biztos, hogy magabiztosabb és keményebb hősnőt el sem tudnék képzelni. Alosa úgy tökéletes a szerepre, ahogy van. Teljességgel átadja a kalózlét mivoltát, de közben megmarad nőiesnek is, nem hazudtolja meg magát, s olyan trükkökre és lépésekre képes, hogy hűha. 

A leírások és a belső monológok is csak tovább építik a cselekmény összetettségét, ami egyébként iszonyatosan gyors kimenetelű, titokzatos, zárt, de egyben káprázatos és új keletű is. Imádtam ahogy az írónő szőtte a szálakat, ahogy nem elégedett meg a nyilvánvalóval és még több belső jelentést, illetve utalást rejtett el a sorok között, amik a megfelelő pillanatban lepleződtek le és adtak egyfajta meglepetés érzetet az egész regénynek. Eddig a kalózokról annyi volt a tudásom, mint amennyit A karib tenger kalózai filmből leszűrhettem, de ezt a tudást mesterien bővítette Tricia Levenseller. 

Ahol kellett információk tömkelegével látott el, de ahol az kellett ott megvonta és megvárta a kellő pillanatot, hogy a tudást a birtokomba helyezze és úgy alakítsa, csavarja azt, hogy megfelelően illeszkedjen a történet mondanivalójához.

Különösen szeretem azokat a történeteket, ahol erős hősnővel van dolgunk, ezt meg is kaptam, de egy olyan gyengédség is társul hozzá, ami megkülönbözteti Alosát a többiektől. Mindenféle mocsok, kegyetlenség, illetve sötét oldal, ami fellelhető a kalózok oldaláról helyet kap, cseppet sem szépít rajta, úgy ahogy van úgy tárja elénk és löki a szemünk elé a kegyetlen valóságot. 

S e mellé még egy egészen hajszálvékony, de annál érzelmesebb szerelem kezdetleges formáját is kibontakoztatja, ami teljesen más irányba tereli a történetet, ad neki egy súlyosabb fennhangot, amit csak a későbbiekben szándékozik kibontakoztatni. Nagyon jól szórakoztam olvasás közben, a szemem előtt peregtek le az események. Az arcomon éreztem a víz erejét és a vérét is.

Együtt fedeztem fel a kalózhajó minden egyes zugát Alosával és együtt éltem át vele a borzalmakat is. Hol repültem, s hol a mélybe taszított. Hol drukkoltam, hol pedig reménykedtem, hogy még többet és többet tudhatok meg. Az írónő nagyon szépen fonogatta a történet szálát, s arra is ügyelt, hogy ne kerüljön minden információ a birtokomba, rendesen megdolgoztatott azért, hogy megtudjak ezt-azt a szirénekről, magáról a tengerről és az általa felépített világról.

Fantasy a javából, de a mi világunkból is belevett mondákat, régi történeteket, amiket már oly sokan feldolgoztak és átformáltak, mégis különlegeset alkotott Tricia. Nem elégedett meg simán a szirének és kalózok mivoltával, kellett hozzá az izgalom, egy titkos küldetés és a mesés kincs ígérete, hogy elindítson minket az úton. 

Annyi mindenre körültekintően odafigyelt, annyi mindennek engedett teret, hogy azon csodálkozom, hogy fért ez így mind el, hiszen maga a kötet nincs 300 oldal, mégis temérdek kaland, akció, izgalom és tudás vár azokra, akik felszállnak a kalózhajóra és végig hánykolódják az utat a rögös tengeren, ahol a képzelet csak úgy szárnyal, ahol a megalkuvás és a könyörgés, a gyengeség nem játszik és ahol egy lépésre vagy attól, hogy a tengerbe vessenek a vérangolnák közé. Egyetlen egy dolgot sajnálok csak, hogy ha már a kötet mozgatórugója egy térkép, akkor igazán lehetett volna is benne egy, legalább nekünk olvasóknak. De még ez ellenére is csak azt tudom mondani, hogy akik egy vérbeli, pezsdítő kalandra vágynak, s nem riadnak vissza a fájdalomtól, a mámortól és a tudástól, akkor megtalálták a számukra kedvező kötetet. S mindehhez még enyhe romantika is társul, ami személy szerint a kedvencem lett és alig várom már, hogy többet tudjak meg a történetről, arról hogy mi lesz ezután, hogy mi lesz Ridennel és hogy merre is tart a történet. Az viszont biztos, hogy akármerre is evezünk csalódni nem fogunk. Felőlem már most jöhetne a folytatás.
" - Kalózok nevelte kalózlány vagyok, a lehető legundorítóbb, legállhatatosabb férfiaktól kellett megszabadulnom. Azért nem aggódom olyan nagyon."

" - Mert a kalózok nem szoktak úgy kinézni, mint te, nem beszélnek úgy, mint te, és nem csinálják azt, mint te. Érthetetlen vagy, és teljesen összezavarsz."

" - Tegnap azért nyavalyogtál, mert nem álltam ki melletted. Mindkettő egyszerre nem megy, úgyhogy döntsd el, mit akarsz!"

"Most nem igazán van rá mentségem. Ami azt illeti, rengeteg oka van annak, hogy miért rossz ötlet megcsókolni Rident. Csak épp egyetlenegy sem jut eszembe."



Köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 18%-os kedvezménnyel!


2018. október 23., kedd

Sienna Cole: Reményszimfónia


"A bécsi Razumovszkij-szalonban valódi csoda történt."

*

Zene ​és szerelem Bécs szívében. Patrick Byrne, a nagyreményű zongorista-zeneszerző sötét múltja elől menekülve Bécsben próbál új életet kezdeni. Egyetlen dolog hajtja: hogy befejezze és színpadra állítsa élete fő művét, ám eközben nemcsak a lehetetlen feltételekkel, de saját démonaival is meg kell küzdenie. Carla Kimmel tehetős üzletember férjével érkezik Bécsbe. Egy művészeti alapítvány vezetőjeként felajánlja Patricknek a támogatását, de cserébe ő is kér valamit: zongoraleckéket szeretne venni a zseniális művésztől. Közös munkájuk során nemcsak Patrick küzdelmei állítanak eléjük akadályokat, de Carla rég eltemetett titkai is felszínre kerülnek. Vajon a zene képes rá, hogy begyógyítsa a sebeket? Van-e remény két összetört szív számára, hogy újra megtalálják a boldogságot?
Sienna Cole, az Aranykönyv-díjra jelölt Négyszáz nap szabadság és a páratlanul izgalmas Lefelé a folyón szerzője új, drámai, romantikus regényében is az emberi lélek legsötétebb mélységeibe tesz lebilincselő utazást.


Sienna legújabb regénye minden várakozásomat felülmúlta. Egyszerre kápráztatott el és vezetett új vizekre. Főhősünket, Patricket már a Négyszáz nap szabadság alatt megismerhettünk, így akik ezt a remekművet még nem olvasták feltétlenül kezdjék el, nemcsak azért, mert igazi utazásra invitál minket, hanem azért is, mert spoilerekkel találkozhatunk a Reményszimfónia sorai között.

Nemcsak azért vártam annyira Sienna új regényét, mert érdekelt, hogy mit is tud kihozni Patrickből, hanem azért is, hogy végre újból válthassak néhány szót vele, hiszen mindegy, hogy dedikáláson vagy bemutatón vesz részt az ember az írónőnek mindenkihez van egy pár kedves szava. Bevallom őszintén Patrick sose tartozott a kedvenceim mögé, leginkább azért, mert nem tudtam kiismerni, egy hatalmas kérdőjel volt a számomra, s most mégis eljött az a pillanat, amikor azt mondhatom, hogy tisztán látom már az ő lényét és nagyon is szükség volt arra, hogy belelássunk a legmélyebb gondolataiba, a lelkébe és abba, hogy milyen is egy elvont művész élete. A Reményszimfónia a maga valóságával szedett darabokra, cincálta meg a lelkem, de eközben építette és szépítgette is azt. Úgy érzem, hogy nem volt hiábavaló a munka és meg is hozta szépen a gyümölcsét, hiszen Sienna lelke, varázsa és a teljes lényéből áradó kecsesség és magabiztosság is csak úgy árad a lapokból. Bármennyire is elvont, bármennyire is különc a Reményszimfónia, mégis ez az írónő eddigi legfinomabb, legszebben megfogalmazott regénye, aminek méltó helye van a könyvesboltokban és az olvasók polcain. Maga a mű olyan szépen és kecsesen felépített, a helyszín már eleve magával ragad, megadja a kellő hangulatot és az alapmotívum is csak még magasabbra emeli.

Nem egyszerűen egy újabb regénnyel van dolgunk, hanem A regénnyel, ami megmutatja az ember legsötétebb gondolatait, rámutat az ok-okozati tényezőkre és darabjaira cincálja az olvasóit még az előtt, hogy a végére érhetnének és azt mondhatnák, hogy igen, erre a regényre volt szükségem. S valóban nekem erre volt szükségem. Begyógyította a sebeimet, egy teljesen új perspektívát helyezett előtérbe és úgy csavarta a szálakat, hogy azok a kellő helyeken érjenek össze, bontakozzanak ki és hozzák be a cselekménybe az újabb bonyodalmakat és megoldásra váró alaphelyzeteket. A legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy ennyire mélyen fog érinteni és, hogy ennyire át fogom érezni a kötet hangulatát. 

Minél többet olvasok Sienna Coletól, annál inkább azt érzem, hogy nagyon is jól tettem annak idején, hogy felülkerekedve a kíváncsiságomon megismerhettem a munkásságát, mert könyvről-könyvre egyre érzelmesebb, egyre finomabb és egyre sötétebb történeteket tár az olvasók elé és minél inkább beleélem magam a történeteibe annál inkább érzem azt, hogy nagyon jól döntöttem. A lelkem mélyéig, s talán még annál is mélyebbre hatolt a Reményszimfóniájával. Nem egyszerűen elmesélte Patrick nem mindennapi történetét, de egy olyan környezetbe helyezte azt, ami még inkább rásegített arra, hogy minden a lelki szemeink előtt játszódjon le. Ha akarjuk akár el is látogathatunk az ikonikus helyszínekre, s beülve a Musikvereinba képzelhetjük azt is, hogy Patrick Byrne szimfóniáját hallgatjuk, s mi magunk vagyunk a könyvben a hallgatóság. Amikor elkezdtem egy könnyed történetre számítottam, de nem ezt kaptam. Adott egy sérült lélek, egy mindenre elszállt feleség és két fájdalmas múlt. 

Amit lehetett ezekből az alapokból kihozni azt Sienna maximálisan kihozta. A zeneiség mellett az érzékiség és a vágyak is fontos szerepet kapnak, s ez a hármasság teszi letehetetlenné. Magát a kötetet nem könnyű megemészteni, de minden egyes átvirrasztott éjszaka megéri, mert igazi eufóriás érzéssel tölti el az olvasókat. Maguk a karakterek sebezhetőek, lelkileg összetörtek, de emellett erősek és ádázak is, Carla mindenféleképpen, hiszen Patrickhez hasonlóan ő is döntések elé van állítva, neki is megvan a maga keresztje és múltja, amit cipelnie kell, de ha két hasonlóan fájdalmas múltú sors találkozik ott nem születhet olyan végeredmény, ami ne venné le a lábáról az olvasókat és ne késztetné őket arra, hogy sorba falják fel az összes Sienna Cole kötetet. 

Maga a cselekmény annyira erőteljes és muzikális, hogy ha nem figyelünk oda könnyedén beszippanthat és belekerülhetünk abba az örvénybe, ami a Reményszimfónia teremtett. Szakszavakkal és szakkifejezésekkel is bőven találkozhatunk, de ez senkit se ijesszen el, mivel még a legbotfülűbb is érteni fogja az utalásokat és a célzásokat. Az utolsó néhány oldal igazi csemege lehet azok számára, akik nemcsak értik, de szeretik is a tipikusan zenészeknek kitalált nyelvezetet, hiszen leginkább itt mutatja meg az írónő, hogy bizony ő is mélyen átérzi, sőt benne él a zenében és a sajátos kis világában. Még annyit szeretnék kiemelni, hogy a szerelmi szál kibontakozása és az ehhez fűződő akadályok teszik fel az i-re a pontot és, ha nem lenne ez így erősen hiányérzet gyötörne. Minden egyes leütött hanggal és minden egyes megszólaltatott hangszerrel együtt vont be engem is a történet a bűvkörébe és addig nem engedett, amíg ki nem bontakoztatta előttem Patrick történetét, a személye mögött rejlő kételyeket, a belső világát és az egyediségét. Ahogy Sienna elkezdett zenélni a szívem úgy követte az útját, hol erősebben és hangosabban dobogott, s volt hogy már a megszűnéshez közel állt, mégis ott volt a reménysugár, ami nem hagyta, hogy megszűnjön dobogni és addig éltette, amíg ki nem teljesedett és amíg vissza nem állt minden a megérdemelt helyére, s amíg teljesen magával nem szippantotta a dobbanásokat. Összességében nemcsak szívet dobogtató, de lelket simogató alkotás a Reményszimfónia minden egyes megszólalásával és hallgatásával együtt.
" - Tudja, szerintem az bújik ilyen ostoba sztereotípiák mögé, aki retteg az emberektől. Mi történt magával, Patrick, hogy ilyen kemény és tüskés lett?"

" - A Libertangóra gondol, kedves? - A férfi érezte, hogy csak nagyon kevés tartja vissza attól, hogy kifakadjon megint, aztán ez a kevés gát is leomlott, mikor a cukormázba mártott pöfeteggombára emlékeztető szipirtyó megkérdezte tőle, neki hogy tetszett a repertoár."

" - (...) Fogalmam sincs, mi tudná kirángatni ebből a gödörből, de ha rám hallgatsz, Carlita, akkor annyiban hagyod ezt a dolgot. Vannak olyan emberek, akiket egyszerűen nem lehet megmenteni saját maguktól."

" - Dehogynem - jelentette ki a nő, és beletúrt a férfi dús hajába. - Emlékszel, mit mondtam a legelső alkalommal, amikor találkoztunk? Téged akarlak, senki mást. Azóta ez a bizonyosság minden nappal csak tisztábbá és erősebbé vált bennem."

" - Nagyon leegyszerűsítve valahogy így történt - hagyta rá a férfi. - De ez már a múlt. Senki sem halhatatlan, a szerelem meg végképp nem az. Nagyon is múlandó, sőt kérészéletű."

" - A szenvedés egy döntés - válaszolta Carla. - És a boldogság is az. Én az utóbbit választom, bármi történjen is."



Köszönöm az Álomgyár Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!


2018. október 21., vasárnap

Anne L. Green: Arcátlan csábító


"Olivia Clark vagyok. Követeléskezelő. Közismertebb néven behajtó."

*

Minden ​történetnek több oldala van, ahogy minden embernek több arca. Olivia Clark évek óta behajtóként éli mindennapjait. Tartozások behajtása az élete, ami olykor magánnyomozással jár. Szereti a munkáját, de idővel kezd belefásulni, míg egy napon a barátnője a segítségét nem kéri. Valaki titokzatos módon visszaél a férje személyazonosságával. Olivia elszánt kutatásai egy rejtélyes férfihoz vezetnek, aki nagylelkűen felajánlja a segítségét. Thomas, Carl vagy Niko? A valódi nevét senki nem ismeri, egy vérbeli kaméleon. Nem más ő, mint egy hivatásos csaló, aki a „munkája” során különböző személyiségeket vesz fel, mindig más-más figura bőrébe bújva. Igazi átváltozóművész, de az örökös szerepjátéknak köszönhetően már ő maga sem biztos abban, hogy ki is ő valójában. A szálak egymásba futnak, a titkokról lehull a lepel, Olivia és Niko pedig zűrös csalási ügyek kellős közepén találják magukat. De hogy ki melyik oldalon áll, abban már egyikőjük sem lehet biztos. Az Arcátlan csábító a Csábító-sorozat első része. Olivia és Niko története az Érzéki csábító és a Végzetes csábító című kötetben folytatódik.

A többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt Anne L. Green a 2015-ös év elsőkönyves felfedezettje. Regényeiben szereti az egyedi fűszerezést, a pikáns párbeszédeket, a fülledt vagy izgalmas jeleneteket. Legújabb, fordulatokkal teli írását valós események ihlették. Ebben a szenvedélyes és váratlan bonyodalmakban bővelkedő, modern kori romantikus történetben semmi nem az, aminek látszik.

Ó, te jó ég. Mi volt ez az Arcátlan csábító? Elevenen felfalt és nem eresztett. Minden egyes sora még jobban magához láncolt és úgy kötött gúzsba, hogy észre sem vettem. Imádom ALG stílusát, de ez a személyesebb hangvételű írása eddig a kedvencem. A többi kötetét is nagyon szeretem, de a lelkemnek erre a csemegére volt szüksége ahhoz, hogy valami újat éljek át könyv által.

Tudom, hogy mennyire izgult és félt Anne, hiszen szívét-lelkét kitárta ebben a történetben. A legféltettebb belső gondolatait osztotta meg velünk egy olyan köntösben, ami nem köntörfalazott és úgy tárta elénk az igazságot, ahogyan azt kell. Mindig is csodáltam az írónőt, hogy hogyan képes ilyen érzékletesen és ilyen kiforrt stílusban írni, de az Arcátlan csábítóval jóval felülmúlta önmagát is. Nem egyszerűen követték az események egymást, hanem mozgóképek sokaságával pörögtek le a szemeink előtt. A cselekmény egyszerre volt tüzes, tanulságos, őszinte és titokzatos. Már a fülszöveg elolvasása után éreztem, hogy más lesz, mint az eddigi ALG regények, mégis nagyon illik az írónőhöz. Hordozza magában azt a sajátos stílust, amit annyira megkedveltem az évek során és én, mint egy olyan olvasó, aki már a kezdetektől figyelemmel kíséri Anne munkásságát rettentően büszke vagyok, hogy sikerült eljutnia odáig, hogy kiöntse a szívét nekünk és olyanról írjon, amiről nagyon szeretett volna. Sokan nem tudják, de a polgári foglalkozása valóban az adósság behajtás volt, és az, hogy egy számára kedves hivatást állít a középpontba csak még jobban növeli a kötet értékét, hiszen nemcsak Anne-t ismerhetjük meg közelebbről, de ezáltal egy teljesen új sorozat első elemébe is betekintést nyerhettünk. 

Magát a cselekményt a már jól megszokott módon kezdi. Egyből felkelti az érdeklődést, nagyon sokáig nem ad egyértelmű választ és ott lebeg előttünk a titokzatos John Doe, amerikai bűnügyi, esetleg orvosos sorozatokból lehet ismerős ez a kifejezés, s lényegében annyit jelent, hogy ismeretlen, nem tudjuk a nevét és ez a férfi karakterünkre nagyon is igaz. Adott egy sármos, egoista csaló, aki nem fedi fel magát, vagy mégis? Nagyon érdekes kérdésekre ad választ az írónő. Mi van, akkor ha ezt a titokzatos John Doe-t eltalálja Ámor-nyila és már nem elégszik meg a tolvajlással, a lopással, az egyéjszakás kalandokkal és a felszínes kapcsolatokkal? 

Itt jön a mi drága írónőnk és úgy állítja a feje tetejére az eseményeket. Csak úgy dobálja a bonyodalmakat, a felvetéseket és a megoldandó kérdéseket, legyenek azok racionálisak vagy emocionálisak. Nem egy helyen vet be olyan csavart, ahol még pislogni is elfelejtünk vagy éppen leesik az állunk, hogy hűha erre a fordulatra nem számítottunk és wow. Rutinos ALG olvasónak számítok, de még így is tudott meglepetést okozni az Arcátlan csábító. Hol nevettem, hol hitetlenkedtem, hol pedig bosszankodtam, mivel az érzelmi vonalon nagy előrelépés sokáig nem történik, na de amikor úgy igazán bevetette magát az írónő megmutatta, hogy anélkül is lehet pikáns, szexi és libidót okozó jelenetet írni, hogy közben tulajdonképpen aktus, együttlét nem történik. A részletekbe csak annyira megy bele, amennyire kell, de a kötet többi része maximálisan ki van dolgozva. 

Szinte minden apróságra odafigyelt, hogy ne maradjon bennünk elvarratlan szál (ez a szófordulat, tudom...), vagy éppen kétely. Egyszerűen imádtam és nem csak azért, mert az írónőt is imádom, hanem azért is, mert maradandót alkotott, megmozgatott olvasás közben, megmutatta mind a két oldalt. Mind Oliviáét, ami a törvény és a behajtás, s mind Nikoét, éppen ez az a név, amit használ, de senkit se tévesszen meg, mivel a legnagyobb kérdésre az Arcátlan csábító nem ad választ. Ki az a John Doe? Mikor tudjuk meg a nevét és a történetét, a hátterét, a láncreakciókat, ami elindította a lejtőn? Ez és ehhez hasonló kérdések foglalkoztatnak most, hogy befejeztem és, hogy még nem lehet a kezemben a következő és az azutáni rész.

Visszatérve Oliviára. Már megszoktam, hogy erős karakterekkel, igazi egyéniségekkel dolgozik Anne, de Olivia még így is más, mint a többiek. Kicsit magát Erzsót látom benne. Ambiciózus, mindig eléri amit akar és nem futamodik meg, ha falba ütközik, addig küzd amíg át nem töri és nem győzedelmeskedik. Addig amíg meg nem született az Arcátlan csábító számos ALG regényt foghattunk a kezünkbe, de a Csábító-sorozat első része az, ami teljesen megbolygatott és újat mutatott. 

Már a cselekménye is igazi hullámvasút. Egyszer a magasságokig emelkedünk, míg van, hogy teljesen mindennek az alján érezzük magunkat úgy játszadozik az írónő az érzéseinkkel. Végig izgalmas, a lélegzetem elállt, imádtam, ahogy a szálakat fonta, ahogy a karakterek szájába adta a szavakat és ahogy elvarázsolt. Sikeresen kiütötte Alex Crosst a nyeregből, hiszen számomra ő volt eddig A férfi ALG megfelelője. Niko és Olivia között igazi macska-egér játék játszódik le, hol az egyik, hol a másik csíp, szúr és tűr, de az biztos, hogy szenvedélyben, forróságban és izgalmakban nem lesz hiánya annak, aki megpróbálja kideríteni, hogy mi lesz mindennek a vége és, hogy ez milyen következmények fog járni arra a világra és világnézetre vonatkozóan, amit az első részben elénk tár a cselekmény. Az utolsó fejezetről meg csak annyit, hogy nem győztem kapkodni a tekintetem és újfent csak annyit írhatok, hogy wow. Gratulálok. Így kell lezárni egy regényt, hogy az olvasók teljesen meghökkenjenek, összetörjön a szívük, sírjanak és még jobban vágyjanak arra a második kötetre. Rendesen lesokkolt. Izgalmakban, megoldandó ügyek tömkelegében lesz részünk az Érzéki csábítóban, azt garantálhatom.
"Félrenyeltem a kólám. Átlagos? Sok mindennek neveztek már a nők de átlagosnak még soha. Ezzel visszavonhatatlanul a figyelmem központjába lépett a pimasz kis szöszi. A férfiúi hiúságom szenvedett csorbát."

"Csodás volt. A fölényes büszkeségéről a vadlovak jutottak eszembe. Megfékezhetetlen, betörhetetlen. Vágyat éreztem, hogy szenvedélyességében leigázzam."

"- Valóban nem vagy egy Quasimodo - gúnyolódott -, de valljuk be, jobbat vártam. A Fantomról valóságos ódákat zengenek, te pedig... nem vagy valami nagy szám."

" - Csak egy esélyt szeretnék - jelent meg a képernyőmön. Az ajkamba haraptam. Vártam a folytatást, de nem érkezett.
   - Esélyt mire? - döbbentem meg.
   - Hogy jobb emberré váljak. Naponta egy órát kérek az életedből, hogy bebizonyítsam, nem vagyok az a gazember, akinek most gondolsz."

" - Ne csináld már! Ez olyan gyerekes. Mikor rólam van szó, tűrjem el, hogy sértegetsz, lenézel, becsmérelsz, ellenben én nem tehetek még célzatos megjegyzéseket sem - emeltem fel a hangom. Kiborított a nő."



Köszönöm az Álomgyár Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!

2018. október 14., vasárnap

Emy Dust: Vámpírok&Farkasok - A felismerés


"Az ébresztő visítására riadtam fel reggel, a hangja azonnal kiszakított az álomból."

*

Seattle ​ugyanolyan város, mint bármelyik, de csak azoknak, akik nem ismerik a titkát. Faith egy hétköznapi fiatal lány, nemrég költözött a nagyvárosba, hogy saját lábára álljon. Egy nap új szomszédok érkeznek a házba, és Faith még csak nem is sejti, hogy ezzel minden megváltozik körülötte. Egy új érzés miatt, Faith képtelen ellenállni a veszélyesen vonzó ellenszenves szomszédjának. Ahogy Madox is küzd, hogy minél távolabb tartsa magától a lányt és a veszedelmes világától, ahol vámpírként is a jó oldalt próbálja erősíteni. Az ellenségek nem csak a gonosz vámpírok személyében léteznek, hanem egy másik vérengző faj is megnehezíti Madox mindennapjait. Faith mire megemészti, hogy a vámpírok és a farkasok nagyon is léteznek, ráadásul mindenhol ott vannak, már késő menekülni. Nincs visszaút onnan, ahol ő maga is préda lesz. Belecsöppen az ismeretlen világba, ahol nagyobb az esély arra, hogy szétválasszák őket, minthogy együtt legyenek. Nagy árat kell fizetniük az életben maradásért. A sok titok között el tud veszni az egymás iránt érzett szerelmük? Egy végzetes cselszövés szembe tudja fordítani őket, hogy ellenségekké váljanak?

Teljesen új műfajba vágta a fejszéjét az írónő, de az első rész elolvasása után úgy gondolom, hogy nemcsak a romantikusabb műfajokban állja meg a helyét, hanem a fantasy oltárán is. El tudom képzelni, hogy milyen sok idő volt átszokni egy teljesen új közegbe, de ehhez mérten egész ügyesen megoldotta Emy.

Maga a kötet kezdése nekem személy szerint nagyon tetszett. Néhány spoilert már lelőttem magamnak, hiszen az írónő a saját kis csoportjában is osztott már meg részleteket belőle, s ezek miatt a részletek miatt is kezdtem neki nyugodt szívvel, hiszen a műfaj más, de az írónő és a stílusa ugyanaz. Mondhatni, hogy könnyű dolgom volt, de nem, mert a vámpíros-vérfarkasos sztorikat nagyon kritikusan kezelem, hiszen nehéz újat mutatni, főleg akkor, ha egy olyan személy olvassa A felismerést, aki régen igazi megszállottként csak ilyen köteteket volt hajlandó a kezébe venni. A kötet olvasása alatt igazi nosztalgikus hangulatba kerültem és igaz, hogy jó néhány klisét észrevettem benne, meg voltak olyan jelenetek, amik vagy filmre vagy sorozatra hajaztak, de ezek egyáltalán nem zavartak és csak ajánlani tudom a műfaj kedvelőinek, hogy olvassák el, mert tényleg érdekes, van története, dögös pasikkal van tele, veszélyes, romantikus, borzongató és átitatja az a báj, ami az írónőt és az ő stílusát is jellemzi. Kevés időm volt olvasásra szentelni a napjaimat, de még így is hiper gyorsan végigszáguldottam a regényen, mivel aki egyszer elkezdi az csak nagy erőfeszítések árán tudja letenni. Én is csak úgy faltam a sorozat és alig vártam, hogy újabb és újabb oldalakon menjek végig és éljem át a főszereplőkkel a cselekményt. Ami egyébként nagyon képzelet gazdag, kreatív, mozgékony, megdöbbentő, de ha kell az ideget is beléd ülteti. Olyan csavarok találhatóak benne, hogy csak kapkodtam a fejem, sóhajtoztam és azért rimánkodtam, hogy ne lássam jól azt, ami a szemem előtt bontakozott ki és legyen az egész egy vicc. 

Az biztos, hogy nem egy helyen okoz meglepetéseket, de ezek után a meglepetések után válik csak igazán izgalmassá és eseménydússá a cselekmény. Egy percig nem bánom, hogy felültem a Madox-vonatra és elmentem vele a végállomásig, hiszen minden olvasásra szánt időm megtérült és igazi élménnyel gazdagodva csuktam be a kötetet. Még a klisék ellenére is van benne olyan elem, ami egyedi, ami egy olyan kitaláció része, ami csak még színesebbé és még szenzációsabbá tette a regényt. Magát a kötetet három egységre tudnám lebontani, még úgy is, hogy ezt maga az írónő nem tette meg, de nagyon is látszik ez a fajta tagoltsága. Míg az első felében inkább a vámpírokra, a hierarchikus felépítésükre, az életvitelükre és a lényeges információkra támaszkodhatunk, addig a második egység a vérfarkasoké. 

S ezzel együtt velük is csomó információ kerül elénk. Igazi bombaként ontja magából az izgalmasabbnál-izgalmasabb, vagy éppen veszélyesebbnél-veszélyesebb tudnivalókat. A kötet utolsó harmadában, vagyis inkább már a végében a boszorkányoké a főszerep, s bár róluk nem tudunk meg olyan sokat, mégis fontos kulcsfigurái a történetnek. A felismerés, mint nyitókötet nagyon jó kezdete a sorozatnak, amivé ki fogja magát nőni a Vámpírok&Farkasok, hiszen bízom benne, hogy nem csak nekem indult be a fantáziám és az írónő is látja, hogy milyen potenciál rejlik Faith, Madox és Jeff hármasságában és az ő történetükben. Igaz, hogy azt írtam, hogy kritikus leszek, de Emy Dust az egyik olyan magyar írónő, akinek még a hibáit és a kliséit is szeretem. Valamilyen szinten értem, hogy mit miért választott és első ilyen fantasy próbálkozással van dolgunk, s ahhoz képest le a kalappal előtte. 

Amit úgy hiányoltam belőle az az erotika volt, már úgy megszoktam, hogy van az írásában fülledtség és vágyakozás, de pl. a vágy az megmaradt. Átalakult egy új formába, de érezhető ahogy haladunk előre a történetben, hogy van szerelem a levegőben és az érzelmekre is alapozva lesz. Megfelelő arányban keveredik az akciódússág a gyengédebb érzelmekkel, bár amellett nem tudok elmenni, hogy majdnem szívrohamot kaptam a regény egy pontján. Nemcsak, hogy megállt bennem az ütő, de csodálkoztam is, hogy ez most komoly. 

S a végére rá kellett jönnöm, hogy dobjak el minden Emy Dust eszközt, amit eddig ismertem és készüljek fel a változásra, mert bizony A felismerésben semmi sem az, mint aminek látszik. Nem lehet biztosra menni vagy éppen találgatni. Az írónő úgy játszadozhat az érzelmeinkkel, ahogy csak akar, mert határt nem szabhat neki semmi sem. Ha kell elvesz, s ha arra van szükség, akkor bőségesen ad. De emellett figyel is ránk, hiszen nem magának, hanem nekünk írja a történeteit, minket akar kikapcsolni és szórakoztatni, s ez újra sikerült neki. A karakterei jellemét is úgy válogatta meg, hogy mindig legyenek bennünk kétségek, hogy mi magunk is állítsunk fel olvasás közben hipotéziseket és következtessünk, még akkor is, ha hatalmas pofára esés lesz a vége. A kötet befejezéséről csak annyit, hogy még, még, még. Igazi függővé tett és tudnom kell, hogy mi lesz Madoxszal. Imádtam a karakterét, még akkor is, ha egy igazi őstulok és bunkó, de mi csajok már csak így vagyunk a pasikkal. Minél kiállhatatlanabb, annál jobban akarjuk. Ez esetben a folytatást szeretném, de azt nagyon. Ha ki szeretnétek kapcsolni, vagy ha szeretitek a paranormálist, akkor ne habozzatok belekezdeni A felismerésbe, mert garantáltan nem fog csalódást okozni, s állíthatom, hogy szív nem marad üresen. Temérdek érzelmet képes kiváltani az emberből. Igazi függőséget okoz. Olyan volt mint egy jó rock koncert, élve felemésztett és a végéig nem eresztett. Együtt tomboltam végig az egészet a karakterekkel és az érzelmeikkel, hangulatingadozásaikkal. Ahol kellett elragadtak az érzelmek, s ahol arra volt szükség lenyugodtam és teljesen átadtam magam az áradatnak.
"Az egy farkas volt, hatalmas, tekintélyt parancsoló, izmos állat. Visszagondolva, gyönyörű példány volt. Ő pedig előttem Jeff. A befektetési tanácsadó. Ő is elég magas és izmos, de képtelenség, hogy ő legyen a tegnapi esti lény."

" - Kutyaparti a kertben, srácok - Hallottam a házból kijövő hangot, mire mind a négy farkas felugrott."

" - Tudom, hogy nem akarod, hogy bajom essen, de veled akarok lenni, még ha veszélyes is - mondtam ki félve, és átváltottam a szám ideges harapdálására."

" - Örülnék, ha veled bővülne a családunk. Képes vagyok rá, hogy hatalmat adjak a kezedbe, ha te is szeretnéd."



Köszönöm Emy Dust írónőnek a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető közvetlenül az írónőtől!

2018. október 13., szombat

Szurovecz Kitti: A kisemmizett angyal


"Törnek a tavalyi, száraz gallyak a talpunk alatt. Üvölt, minden rohadt szava betalál. Közel van. Szaladnánk, oszt' inkább csak görnyedten totyogunk, rohadt nehéz."

*

A tizenhat éves Mia, a Nyírségből származó szegény lány prostitúcióra kényszerül. Panka, a jómódú budai vállalkozók hasonló korú lánya emberkereskedők karmai közé kerül. A két lány közös kálváriája egy nyolcadik kerületi garzonban kezdődik. A rabságban mély barátság szövődik közöttük, Mia el is határozza, hogy megszökteti Pankát, még mielőtt elvinnék őt külföldre. Az események azonban nem várt fordulatot vesznek, így Mia hamarosan az üldözöttek listájára kerül.
Szurovecz Kitti izgalmas, megdöbbentő története bár fikció, megtörtént eseményeken alapul. Vajon milyen a hazai emberkereskedelem és a szervezett prostitúció? Honnan szerzik be a lányokat? Milyen esélye van egy nagyon szegény és egy tehetős fiatalkorúnak ugyanolyan körülmények között? Mi történik, ha megromlik az egészségük, vagy felmerül egy váratlan probléma? Van bármiféle kiút? Ki lehet szállni? Ki segíthet?



Szurovecz Kitti az utóbbi években mindig jön egy könyvvel, ami velős gondolatokat tartalmaz, tabu, vagy éppen annyira szem előtt van, hogy mégsem mernek beszélni róla. A kisemmizett angyal is erre a tematikára épül. Évről-évre hozza el nekünk, olvasóknak a lélekig hatoló történeteit, új információkkal lát el és megmutatja a világ azon részét, amiről keveset beszélnek, ha egyáltalán beszélnek. Minden évben várom, hogy egy újabb remek sztorit foghassak a kezembe az írónőtől és ez az időszak újból elérkezett. Igaz, hogy nem olvastam az összes SZK regényt, mégis kijelenthetem, hogy A kisemmizett angyal az eddigi legfájdalmasabb, legvalóságosabb és legőszintébb kötete. Nem lehet elmenni mellette szavak nélkül. Alapjaiban rengeti meg az olvasók lelki világát.

Számítottam rá, hogy nem lesz egyszerű olvasmány, de arra még a legmerészebb álmaimban sem gondoltam, hogy én is szenvedni fogok, amíg Panka és Mia történetét olvasom. Nagyon betalált, úgy rombolta le a világról alkotott képemet, ahogy azt kell és megmutatta a szörnyű valóságot, azt ami sokunk előtt rejtve van. Minden egyes elejtett könnycsepp és letargia megérte, mert a lelkemig hatolt, cselekvésre késztetett és miatta teljesen másképp látom a problémáimat. Maga az írói stílus már régóta elvarázsolt, de ahogy ebben a kemény burokba kibontakozott az egyszerűen csodálatra méltó. Nem kis munka állhat a kötet mögött, mégis minden egyes papírra vetett sor elgondolkodtat, érdemes volt megírni és nem utolsó sorban, ha már csak egy embernek is felnyitotta a szemét, akkor már értelme volt megírni. Tudom, hogy sokszor írtam már, de nagyon csodálom Kittit azért, mert mer és tud is ennyire újszerűt mutatni és mert ott és úgy ássa bele magát a témába, hogy az ne csak hiteles legyen, de érzelmes is. Úgy kezdtem neki a kötetnek, hogy tisztába voltam, hogy milyen borzalmakról kell majd olvassak, de még ezt a kemény témát is egy olyan nézőpontból mutatja meg, ami mégsem annyira durva és szerencsére csak ott részletes és ott terjed ki a lényegre, ahol szükséges és nem tereget ki mindent az ablakon. 

Két teljesen különböző lányt állít a középpontba, ezáltal megmutatja nekünk a két alternatívát. Megmutatja, hogy milyen is a szegénység, a kilátástalanság, az elfogadás és a reménytelenség. Míg a másik oldalon ott van a jómód, a dac, a harag és egy reménytelibb élet kezdete. Igen ám,de ahogy ezt a két emberi sorsot keresztezi ott kezdődik el igazán a történet, ott válik egyre izgalmasabbá és egyre valóságosabbá, fájdalmasabbá. Két teljesen külön személyiség, a sorsuk mégis egy. S mindennek a középpontjába a prostitúciót, az emberkereskedelmet és az alvilágot állítja. Amit elért Kitti az valami eszméletlen. Ha tőle olvasol nem csak olvasol, de tanulsz is belőle. Maga a cselekmény két szálon fut. Mint már említettem, Panka és Mia a két főkarakter, akik köré épül a regény. 

Nagyon szépen látszik a jellemfejlődés, a szem felnyitódásának pillanata, az amikor elszáll az agyunkból a köd és tisztává válik a helyzet. A témát úgy sikerült feldolgozni, hogy abba az igazságszolgáltatás, a gyermekintézetek működése és a veszély is szerepet kapott. Egy olyan karakter által vagyunk végig vezetve, akiről én elhittem, hogy véletlen az egész, hogy tényleg minden úgy van, mint abban a bizonyos levélben. Nagyon nagy meglepetéseket tartalmaz, az biztos. Nemcsak meghökkent, de meg is döbbent. Igazi kemény vasakarat, lelki erő kell ahhoz, hogy mi magunk se törjünk meg lelkileg és úgy tudjuk elengedi A kisemmizett angyal sorsát, hogy közben mi is álljunk fel a földről, mert bizony Szurovecz Kitti A kisemmizett angyallal a földhöz vág minket és amíg el nem érünk az utolsó oldalig, addig nem is engedi, hogy felálljunk. 

Rendesen ránk zúdítja az igazságot és attól sem riad vissza, hogy a kellő helyeken a kegyetlenséget és a brutalitást is reprezentálja. Maga a kötet hangneme könnyed, még a komolyabb témákat is olyan profizmussal tálalja, hogy az emészthető és mindent elsöprő legyen. Nem tévedek sokat, ha azt mondom, hogy ez az eddigi legkeményebb Szurovecz Kitti kötet és alig várom, hogy újból elteljen egy év és kapjak egy újabb Kitti féle lelki segélyszolgálatot, vagy éppen egy földbe döngölést, ami rámutat a kemény valóságra, még akkor is, ha nem vagyok azt kész látni.

Ezzel a lélektani remekével csak egy újabb okot adott az írónő arra, hogy miért is érdemes magyar szerzőktől olvasni és miért is éri meg feszegetni a határainkat. Kitti ezen regénye erősen kívül esik a komfortzónámtól, mégsem bánom egy pillanatig sem, amiért engedtem a csábításnak és nem ijedtem meg a téma komolyságától és attól, hogy meg fog bennem változtatni valamit, mert bizony A kisemmizett angyal képes arra, hogy megváltoztassa a szemléletmódunkat, a gondolkodásunkat és a világról kialakított képünket. Köszönöm Kitti, hogy megmutattad ezt az oldalt is és azért remélem egy év múlva már boldogabb vizekre evezhetünk. A kötet utolsó fejezetével felmerül a folytatás lehetősége, hisz még oly sok mindent nem tudunk. Megismerjük a rabság alatti Pankát és Miát, de arról, hogy ezek után milyen élet vár rájuk csak pár elejtett gondolat marad, ami azért erősen sejteti a folytatás lehetőségét, de ha nem is lesz második rész, már akkor is megérte, hisz a részese lehettem és igaz, hogy darabokra tört, de néha erre is szükség van, hogy úgy haladjunk a számunkra kijelölt úton, ahogy az meg van írva. Valóságos, szívet tépő, megrengető, kegyetlen és brutális. Ezekkel a szavakkal lehetne a legjobban összefoglalni A kisemmizett angyalt. 
" - Te vagy a mi mentőangyalunk - mondja Panka bágyadtan, és úgy néz a magas, cérnavékony, pattanásos fiúra, mintha legalább ő lenne Robert Pattinson."

" Figyelj csak, anya, azt gondolom, hogy tőlem nyugodtan elpusztulhat a Föld, de én azért nem szeretnék - próbálok mosolyogni."

" - Nagyon rosszul esne, ha igaza lenne anyádnak. Ha csak azért költöznél hozzám, hogy amíg dolgozom, te igazságot tegyél a világban - sandít rám Apa."

" - Muszáj, hogy lenyűgözzelek, hiszen nem volt túl sikeres a belépőm..."

" - Úgy nézel ki ebben a házban, mint egy bukott angyal, akit száműztek a pokolba - mondom neki nevetve."



Köszönöm az Athenaeum Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 20%-os kedvezménnyel!


2018. október 7., vasárnap

J. K. Smith: Káosz a köbön


" - Jó - ordítottam teli torokból. Úgy éreztem, menten felrobban az agyam, hogy elszakadnak az idegszálaim, hogy végletekig feszített idegsejtjeimmel simán befognám bármelyik rádióadót is."

*

A ​káosz a köbön főszereplője Andi, akit a Szerelem hirdetésre című első J. K. Smith-regényből ismerhettünk meg Kori szókimondó barátnőjeként. Azóta férjez ment Kanadába Tomhoz, és a Walker-farmon éli látszólag boldog, nyugodt, kiegyensúlyozott vidéki életét. Paul sikeres ügyvéd. Az ő élete csupa csillogás: fényes karriert tudhat magáénak, drága autókat, luxuslakást és tökéletes testű nőket. De mi történik, ha mindkét ember életében megkapargatjuk a felszínt? Lehet, hogy Andi házassága valójában elhamarkodott volt, és Tommal nem is közösek a céljaik? Paulnak vajon mire van szüksége ahhoz, hogy lehulljon a szeméről a fátyol, és a hamis csillogást hátrahagyva visszatérjen szülővárosába, hogy ott kezdjen új, tartalmasabb életet? Ha kíváncsi vagy, mekkora káosz keletkezik abból, ha két ennyire különböző ember találkozik egymással, és a sorsuk egymásba fonódik, akkor feltétlenül olvasd el ezt a könyvet. Külön érdekessége, hogy J. K. Smith első regényéből megismert szereplők életébe nyerhetünk újból bepillantást.


Imádom Judit stílusát, így kétség sem fért hozzá, hogy az elsők között fogom kiolvasni az új kötetét. A premier könyvbemutatón is az elsők között voltam, akiknek dedikálta Andi történetét. Nagyon jó volt végre személyesen is találkozni vele és nemcsak a könyvein keresztül megtudni, hogy milyen is ő valójában. A jó hangulatú bemutató után másnap szó szerint nekiestem a kötetnek, s habár volt egy érzelmi kicsapongásom és napokig könyv közelébe sem mentem Judit kihozott ebből az érzelmi válságból és harmadjára is megmutatta, hogy mire is képes.

Már a Szerelem hirdetésre kötet alatt felötlött bennem, hogy mi lenne, ha Andi és Tom is megkapná az ő sztorijukat, amit meg is említettem az írónőnek, de ekkor még nem tudtam, hogy ez egyszer meg fog valósulni és a kezembe foghatom azt a kötetet, amit nagyon vágytam olvasni, de ez is megtörtént és te jó ég, hogy én mennyire imádtam a Káosz a köbönt. Nemcsak kikapcsolt, szórakoztatott, de el is feledtette velem a gondjaimat és teljesen új mederbe sodort. Azt viszont jobb, ha tudjátok, hogy komolyság is vegyül alaposan a történetbe, sőt egészen más, mint amit eddig megszokhattunk az írónőtől. Persze az alap még mindig a pajkosságon, a humoron és a színes palettán van, mégis van benne újdonság érzet is és ha alapul veszem az előzményeket nagy fejlődés látszik, mind a történetvezetési szálakat tekintve, s mind a stilisztikát. Már nem csak egyszerűen fejezeteket kapunk, hanem bölcsességeket, összefoglalókat, néhány jó szót egy-egy újabb rész előtt, amik tökéletesen összefoglalják és leírják, hogy mire is számíthatunk. S a cselekmény sem hazudtolja meg magát. Az előző kötetekhez képest ez is eseménydús, romantikus, néhol szarkasztikus de egy új elemmel is gazdagodott, komoly és kényes témát boncolgat. Én személy szerint nagyon örültem, hogy Andi kap egy saját könyvet, de azt az álmaimban sem gondoltam volna, hogy egy tollvonással széttöri az álmomat azzal az írónő, hogy bevezet egy újnak nem mondható szereplőt, s ezzel felborítja a kártyavárat, amit az előző kötetben oly szépen felépített. Ezáltal is látszik, hogy mire is képes Judit. 

Nem kell őt félteni, hiszen nemcsak a humorhoz, de a végzetes találkozások és egymásra találások nagymestere is, akinek az írás a kisujjában van. Annak ellenére, hogy felülmúlta a számításaimat örülök neki, hogy így tett, hiszen így sokkal több mindenre tudott időt fordítani. Már nem egyszerűen az egymásra találáson van a hangsúly, hanem azon, hogy kijöjjünk egy olyan szakadékból, ami akár a mélybe is taszíthatna, de nem mi felállunk és addig küzdünk, amíg meg nem találjuk a számításunkat, még akkor is, ha ehhez rögös út vezet, s bizony J. K. Smih aztán tudja, hogy játsszon az ember idegeivel és érzelmeivel. 

Tökéletesen kombinálja a kilátástalanság helyzetét az újrakezdésével és a szebb jövő előtérbe helyezésével. Számomra amolyan párkapcsolati kalauzként is szolgált, mivel nemcsak a rózsaszín ködös szerelmet reprezentálja, hanem bizony a nehézségeket és csalódásokat, bukkanókat is. Ha nagyon szentimentális és elvetemült lennék mondhatnám, hogy ez a kedvenc eddigi J. K. Smith regényem, de ez nem igazán lenne helytálló, mivel a többi is a szívem polcának a helyén ülnek sorban. Az a nagy helyzet, hogy szinte mindegy, hogy mit ír Judit, amíg beleteszi az egyéniségét és személyiségét az egyenlő a kasszasikerrel és biztosan imádni fogom. Istenem, annyit nevettem Andi szarkazmusán és annyira mélyen érintett a kötet mélyebb pontja, hogy egyszer hol összecsavart a szívem, hol pedig fellélegzett. 

Nem egyszerűen csemege volt a számomra, hanem szellemi felfrissülés a mindennapok fáradalmai és nehézségei után. Az írónő úgy bánik a szavakkal, hogy azok mélyre hatolnak, beeszik magukat a fejedbe és alig fogod már várni a következő kötetet, hogy egy igazi csodában lehessen részed. Természetesen Andi mellett Kori mindennapjaiba, életébe és felfordult bioritmusába is beenged és akik olvasták már a Szerelem hirdetésre című művet, azok nagyon fogják értékelni, mivel gondolom nemcsak engem érdekelt, hogy mi is lesz Chris, Holly és Kori sorsa azután, hogy egymásra találnak és élik az ő kis mindennapi életüket. 

A farm, a kisvárosi élet és az idegennyelv használata mind-mind jótékonyan hatottak a hangulatra. Egy olyan atmoszférába csöppenhettünk bele, ami kellemes, megnyugtató lehetne, ha ezt nem fűszerezte volna az írónő és nem adott volna hozzá valami kis pluszt, ami tovább emeli a színvonalat és már tudom, hogy nagyon dicsérem a kötetet, de imádtam és amit imádok, az teljességgel levett a lábamról és nincs mese mindenkinek el kell olvasnia. A cselekmény maga nagyon változatos, aktív. A romantikusabb jelenetek azok bizony alaposan oda lettek téve. Ha nem is teljesen vannak, minden apró részletig kidolgozva, akkor is átjön a fülledt hangulat, a macska-egér játék és az ezzel párhuzamos kekeckedések és csipkelődések hangulata. A kezdeti idillt hamar felváltja a letargia, de ahogy haladunk előre úgy világosul meg minden és úgy ereszti el a kezünket az írónő, hogy mi magunk fedezzük fel a mélyben rejlő motívumokat, a mondanivalót és arra sarkall mindenkit, hogy nézzünk a felszín alá is és ne csak a külcsínt, azt a viselkedést és megjelenést lássuk, ami szembeötlik, hanem azt is, amit próbálnak a karakterek és tulajdonképpen mi magunk is elrejteni. S a legnagyobb meglepetést titokban a végére tartogatta Judit, ami egyszerre lepett meg, s töltötte el boldogsággal a szívemet. Ezzel együtt úgy érzem, hogy lezárult egy ciklus, egy korszak, s alig várja, hogy belépjen a következőbe, ami még lehengerlőbb és ellenállhatatlan lesz, az egészen biztos.
" - Tehát együtt dolgoztok heti négy nap, napi néhány órát, és meg vagytok róla győződve, hogy egy hónap után is élve fogtok kijönni onnan mindketten? - könyökölt rá fürkészőn Kori az asztalra."
" - Szólhatnál ennek a nyikhajnak, hogy a szexi nálunk is szexi. Lehet, másképp írják, de attól még ugyanazt jelenti - bökött apa hüvelykujjával hódolóm felé, mire én is röhögni kezdtem."

" - Ha kihasználod a helyzetét, levágom kicsi Pault - fenyegette meg Liz a kísérőmet."

" - Én is szeretlek, de néha meg tudnálak ölni, úgy gyűlöllek - emeltem a számhoz a kezét, és nyomtam rá egy puszit. - Most mi lesz?"

" - Rettenetesen Andis - nevetett a férje is. - Olyan arcot fog vágni Paul az ébredéskor, mint amikor Cuki az ölébe pisilt, vagy amikor a drága bőrcipőjében belelépett a tehénlepénybe."



Köszönöm az Álomgyár Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 25%-os kedvezménnyel!


2018. október 6., szombat

Kékesi Dóra: A holnap érintése


"A szülei birtokának udvarán felállított sátor alatt Dobó Eszter elégedetten figyelte az asztalnál ülő két családot!"

*
Szenvedélyes küzdelem a szerelemért és a túlélésért.
Egy 38 éven át őrzött levél felfedi a múltat. 1956-ban, Budapesten Váradi Miklósné Horváth Anna fiatalasszonyként titkos viszonyt folytat férje munkatársával, Nagy Krisztiánnal.
Annak ellenére esnek szerelembe, hogy tudják, számukra nincs holnap.
Anna házas, a férfi pedig jegyben jár, mégsem adják fel!
Reménytelen küzdelem egy megsebzett férj, és egy elhagyott menyasszonnyal szemben az elnyomás és a terror árnyékában. 1956. október 23-a azonban mindent megváltoztat. Kitör a forradalom és már nem csak a szerelmükért harcolnak, hanem az életükért is.

Kékesi Dóra első regényében valós történelmi helyzetben küzdenek szereplői a szerelemükért és az életben maradásért. Titkok, hazugságok, féltékenység és egy szenvedélyes szerelem ejtik rabul az olvasót.


Bevallom féltem nekikezdeni a regénynek, mivel megijesztett a fülszövege, nem éreztem magamat eléggé biztosnak ahhoz, hogy belevágjak ebbe a történetbe, de a borító csodaszép és az írónő személye, fogalmazásmódja is nagyon érdekelt, s egy pillanatig nem bántam meg, hogy most adtam meg A holnap érintésének az esélyt.

Magát a cselekményt egy levél indítja el a rögös úton. Ahogy belekezdtem még nem körvonalazódott előttem, hogy mit is fogok kapni, de ahogy egyre mélyebbre ástam úgy vetült ki a lelki szemeim elé a cselekmény, ami néhol borús, romantikus, gyermeki, de ugyanúgy erőszakos, elborzasztó és valósághű is. Mindenki tanult már az 1956-os eseményekről és ezek az események döntő elemei a regénynek. Ezek azok a mozgatórugók, amik nélkül nem lenne ilyen szívhez szóló, nem lenne ennyire érzelmes. Egészen a háromnegyedéig még csak a felszínt kapargatja. Felvázolja a fontosabb eseményeket, a szerelmesek megismerkedésének pillanatát, a jelentőségteljes eseményeket, a töltőanyagot, ami kitölti a teljes regényt. Mindezt úgy oldja meg Kékesi Dóra, hogy nemcsak hogy hűen ábrázolja a múltat, hogy milyen is lehetett az élet 1956-ban, hanem teljesen olyan érzést kelt, mintha magunk is ott lennénk és mi is átélnénk az eseményeket Annával együtt. Olyan erős érzelmi töltetet ad, hogy képtelenség egyhuzamban kiolvasni, mivel kellenek bele szünetek, megállások. Én többször is félretettem, mert úgy éreztem, hogy ezt érzelmileg nem bírom. Ez jórészt az utolsó harmadra volt jellemző. 

Amíg kibontakozik a szerelem és a vonzódás nagyon szépen lehet haladni, mivel dallamos, energikus és emészthető. Úgy írta meg az írónő, hogy a korhűsége mellett mondanivalója is legyen és az volt vele a célja, hogy elgondolkodjunk közbe. Olyanoknak ajánlom olvasásra, akik bírják a komolyabb hangvételű, nem könnyen emészthető regényeket és kész darabokra hasítani a szívét, hiszen nemcsak darabokra tör, de a végére újra is illeszti a darabokat, hogy törött, de legalább teljes szívvel tudjuk felrakni a polcra a kötetet. Nem titok, hogy régen nem a szerelem volt az elsődleges házasságkötésnél, hanem a megélhetés, az elvárásoknak és szabályoknak való megfelelés. Igen ám, de mi történik akkor, ha már házasok vagyunk és betoppan a nagy betűs szerelem? 

Az írónő pontosan erre ad választ a múlt eseményeivel tarkítva egy olyan közegbe lökve minket, ahol nem szívesen élnénk, de ez is a múlt része és örülök neki, hogy nem egy újabb romantikus regénnyel van dolgom, hanem egy olyannal, ami értéket közvetít és rávilágít ma már nem létező élethelyzetekre. Ehhez tökéletesen használja a politika, a forrongások és az instabil Magyarország helyzetét. Emellett a hazafiság és a dezertálás fogalma is előkerül, mint kötőanyag. Viszont maga a regény nem valami terjedelmes, de annál inkább komolyabb. Emellett ha nem tudnám, hogy ez Dóra első regénye el sem hinném, olyan profin van megírva. Az idézett szövegek, a helyszín leírások, az atmoszféra és a szókincs mind-mind profi munkára utalnak és akik a kezükbe veszik A holnap érintését nemcsak a múltba kaphatnak betekintést, hanem egy fiatal és tehetséges írónőt is megismerhetnek, akinek már alig várom az új regényét.

Teljes mértékben sikerült meggyőznie a tehetségével és a kifejezésmódjával, hogy érdemes rá odafigyelni. A kötet hangulata fokozatosan az események komolyabbra fordulásával változnak. A kezdeti döbbenetet felváltja a kíváncsiság és ezt csak még jobban tetézi, hogy hol a múltban vagyunk, hol a jelenbe és ez a kettősség tökéletes összhangban vannak egymással. Egy biztos, aki ad neki egy esélyt nem fog csalódni és a regénnyel együtt fogja átélni a reményt, a csalódást, az aggodalmat, az új élet esélyét, a korlátozott és beszabályozott életet és azt, hogy milyen nehéz is volt 1956-ban magyarnak lenni.

Felkelti a hazafiság érzését és addig nem ereszt, amíg ki nem facsarta a szíveket. Maga a szerelmi szál szépen vezetett, következetes, végzetes, reményekkel teli, vágyott, drámai, titkos és nem egészen 2 fejezeten át kétséges, de a befejezés minden sebre gyógyír. Kezdtem félni a vége felé, hogy csalódnom kell és nagyon nem fog tetszeni, ahogy befejeződik, de szerencsére igazi happy endes befejezést kapunk. Ha szereted a komfortzónából kimozdító, eget rengető regényeket egy kis romantikával és történelemmel spékelve és nem borzadsz egy a véres és olykor kilátástalan jelenetektől, akkor A holnap érintése a te regényed és igazi csemege lesz a számodra. Úgy érzem, hogy egy nagyszerű regénnyel lehetett dolgom, ami nem kapott eddig elég figyelmet, pedig nagyon megérdemelte volna, hiszen az újdonság erejével hat, csomó érzelmet vált ki az olvasóból és nagyon tanulságos, gondolatébresztő és megmutatja, hogy ma a 21. században milyen szerencsések is vagyunk, hogy mi dönthetjük el, hogy járunk e egyetemre, hogy hol élünk vagy, hogy hova költözünk. Ha megyünk külföldre, akkor hova és nem az, hogy lehet e menni. Köszönöm Dórának, hogy megajándékozott ezzel a fejtágítással és én is részese lehettem egy levél által elindított regénynek és Anna meg Krisztián bimbózó és mindent elsöprő románcának.
"Kezébe vette kézfejemet, és a tenyeremre gyengéden képzeletbeli köröket rajzolt ujjával -, a csiga vonala olyan, mint a rózsa szirmai, amik szorosan körbefogják és védelmezik a bibét. - Gyengéd csókot lehelt a tenyerembe. - Ez egy ehető kakaós rózsa."

"Azt leszámítva, hogy az egyedüli péksütemény, amit ki nem állhattam, a kakaós csiga volt, ez volt életem legszebb és legromantikusabb ajándéka."

" - Más terveid vannak? Felfogtad, mi folyik Budapesten és az egész országban? Forradalom! Honfitársaink, barátaink halnak meg az utcákon! A szovjetek lelőnek mindenkit, aki csak él és mozog, te pedig itt enyelegsz a barátnőddel? Mi ütött beléd, ember?"

"Együtt indultunk el. Hogy hova? Nem tudtam. Hogy kihez? Nem tudtam. Hogy miért? Azt sem árulta el. Nem is érdekelt, csak az, hogy a közelében lehessek."


Köszönöm az Álomgyár Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!