2018. szeptember 16., vasárnap

R. Kelényi Angelika: Az ártatlan - Bűnös örömök városa


"Azt mondják, ha az ember folyton a holnapot várja, nem tesz mást, mint sietteti a halála érkezését."

*

1610-ben, ​egy borzalmas évet maga mögött hagyva, Fabricius Flóra kénytelen Velencébe utazni. A bűnös örömök városába érve egy ismert és az urak által gyakran látogatott házban találja magát. Vendéglátója nem más, mint a híres kurtizán, megmentőjének édesanyja. Velence urai hamarosan versengeni kezdenek az ártatlan lány kegyeiért, ám ő csupán egyetlen férfi után vágyakozik, Lorenzo Marianit azonban nem könnyű örökre rabul ejteni. Flóra úgy dönt, segít neki egy gyilkosság leleplezésében, noha az áldozatot egy cseppet sem szívlelte. A szálak a legmagasabb körökbe, a Collegió tagjai közé vezetnek, akik közül a legfiatalabb consiglieri bármit megadna, hogy a szép magyar lányt a magáénak tudhassa. Képes lesz-e Flóra ellenállni a gazdagság és a hatalom csábításának?
R. Kelényi Angelika, Az ártatlan című könyve második részében, egy izgalmas, kalandos és romantikus utazásra invitálja az olvasókat a 17. század Velencéjébe. Ahogy azt már megszokhattuk, a regény története a hatalom, a vágy, a bűn és a szerelem gyilkos kombinációja, történelmi korba ágyazva.

Az ártatlan sorozat első része egy nagyon izgalmas véggel fejeződött be és igaz, hogy már tűkön ülve vártam, hogy megtudjam mi lesz ezután Flóra sorsa, mégis csak most jutottam odáig, hogy meg is tudjam. És igen, tudom, hogy már a befejező rész is megjelent, és igen, nagy valószínűséggel az is szűkös határidőn belül sorra fog kerülni. Hiszen ki ne akarna egy fergeteges történelmi utazásban részt venni, ami merően eltér az első résztől.

Amikor elkezdtem olvasni az eleje még teljesen azt a hangulatot hordozta magával, mint Az ártatlan, de ahogy aztán egyre több minden történt és ahogy egyre előrébb jutottam a cselekményben úgy vált számomra is világossá, hogy az a természetes báj és ártatlanság, ami körül ölelte azt már rég átalakult egy veszedelmesebb, cselszövésekkel és szabadabb vágyakat megmutató regényfolyammá. S ez a változtatás nagyon jót tett magának a kötetnek, hiszen ezáltal egy felszabadultabb és több mindent megmutató atmoszféra lengi körül. Maga a nyelvezete és a tálalási módszere, ahogy beleépíti az írónő a tényeket és információkat a cselekménybe még mindig ámulatba ejt, hiszen úgy adagolja az olvasóknak a nélkülözhetetlen és érdekes információkat, mintha természetes lenne, hogy ott vannak és nekünk csak észre kell vennünk őket. A Bűnös örömök városával egy igazi kalandra invitál minket, ahol az eddigi tabuk és elrejtett érzelmek a felszínre kerülnek, de emellett izgalmakban, kalandban és megoldandó rejtélyben is gazdagodik. A műfaj kiemelkedő kötetével ajándékoz meg minket Angelika, minden egyes oldallal egyre jobban fokozva a feszültséget és a tudásvágyunkat is lapról-lapra egyre inkább kiszolgálja. 

A Bűnös örömök városa olyan, mint egy jó bor. A korral, vagyis itt inkább az elolvasott oldalszámoktól függően egyre lebilincselőbb és egyre ádázabb lesz. Nincs egy olyan oldal benne, ami nem töltené el az olvasókat örömmel, s ne váltana ki belőlük érzelmeket. Személy szerint én alig bírtam letenni és mélységes fájdalmat éreztem, amikor le kellett tennem és a munkára kellett koncentrálnom. Minden egyes munkanap után alig vártam, hogy újra kézbe foghassam és megtudhassam, hogy mi lesz Flórával és Marianival. 

Ó, igen ez a derék férfi még mindig vonz magához. Imádtam minden egyes szarkasztikus vagy éppen vággyal tűzdelt megszólalását és nem hiszem el, hogy nem váltott szemszöggel lett megírva a történet. A kötet egészét tekintve korhű, valamivel szabadabb, mint az első kötet, rengeteg információt tartalmaz, cselekményes, mozgalmas, fondorlatos és meghökkentő. Bevezet a velenceiek életébe, a karneváli időszakba, a szokásokba, kegyetlenkedésekbe, ármánykodásba, cselszövésbe és magába a vágyakozással teli szerelembe is, aminél szebb érzelem aligha létezik és remélem nem árulok el nagy spoilert, de az a vonzalom és egymásra találás, ami Az ártatlanba elkezdődött egy újabb szintre lépett és megannyi boldog, mulatságos vagy épen vággyal túlfűtött jelenetet okozott. Az ártatlan és szende Flóra képe szépen lepereg előttünk és átveszi a helyét egy felnőttesebb, józanul gondolkodó, szerelmes lány képe. 

Az, hogy Velencét tette meg főhelyszínné szívet kecsegtető, mivel meglátásom szerint kevesen vannak azok, akik ne akarnának legalább egyszer eljutni a szív városába, gondolázni egyet és vélekedni az élet értelmén. Igaz, hogy 1610-ben játszódnak az események, s ehhez mérten korhű is, mégis olyan érzésem volt, mintha én is a szereplőkkel együtt járnám az utcákat, gondoláznék velük, belopóznék palotákba és olyan dolgokba ártanám az orromat, amihez sok közöm nincs, mégis a szeretett férfiért bármit megtennék. A maga vizualitásával és a kifejezésmódjával nekem R. Kelényi Angelika a történelmi romantikusok koronázatlan királynője. 

Minden egyes sorozatával újabb és újabb ámulatba ejt és megmutatja azt amire sokan nem voltak eddig képesek, hogy a történelmet lehet érdekesen és részletgazdagon is tálalni úgy, hogy egy percig se unatkozzak és ne érezzem azt, hogy egy történelem órán ülök. Az információk tömkelege, az új helyszín és az érzelmek sokasága igazi bombaként értek, leterítettek a lábamról.

Csak akkor engedtek felállni, amikor az utolsó oldal befejeztével becsuktam a kötetet és felraktam a polcra a jól megérdemelt helyére, mert abban akik Angelikától olvasnak biztosak lehetnek, hogy a történelmi romantikusai a könyvespolcok ékei lesznek. Összességében talán még egy fokkal jobban is tetszett, mint a kezdő kötet, de az biztos, hogy sokkal több érzelmet váltott ki belőlem. Az is igaz, hogy nem egyszer elborzasztott, de ez már csak ilyen, mivel a történelem sem éppen arról híres, hogy minden szép és jó, hanem vannak benne vakvágányok és borzalmak is, csakúgy mint Az ártatlan sorozat második kötetében. Mariani a magabiztosságával és érzelmi válságaival, hogy nem mondja meg, hogy mit is érez, de azért az első adandó alkalommal kimutatja azt, teljesen kicsinált. És Flóra fejlődése nemcsak varázslatos, de azáltal, hogy felnőttesebb és már nem olyan gyengéd kis virágszál sokkal közelebb került a lelkemhez, s ha már szóba került. Nemcsak szellemi, de lelki csemege is a Bűnös örömök városa. Általa elrugaszkodunk a valóságtól és egy olyan világba csöppenünk, ahol semmi sem az, mint aminek látszik, s éppen ezért ennyire élvezetes és tanulságos is.
" - Nahát, látom már, a férfiaknak folyton a szerelmeskedésen jár az eszük - pillantottam fel a nagydarab emberre.
   - Mi máson járjon, kisasszony? Hisz a világot a szerelem és a kéj mozgatja. Hát nem vette még észre?"

" - Soha nem leszel Favrettié. Érted? Az enyém vagy, csak én ölelhetlek, én csókolhatlak. Nem engedem, hogy Favretti vagy bárki birtokolja a testedet, mert a tested is az enyém. Ha nem akarod, akkor is."

" - Nekünk? - nevettem fel. A bor, úgy tűnt, még mindig munkált bennem valamelyest. - Kegyelmed is be akar öltözni zárdaszűznek?"

" - Itt áll előttem egy apáca, tiszta, mint a frissen hullott hó, és azt mondja, pucéron nézegette magát a tükörben... Bizonyára megőrültem."


Köszönöm az Álomgyár Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése