2018. augusztus 16., csütörtök

Helen Hoang: A szerelem egyenlete


" - Tudom, mennyire utálod a meglepetéseket, Stella. Szeretnénk közölni veled az elvárásainkat, és elegendő időt adni neked, de mindenesetre tudnod kell, hogy mi készen állunk a nagyszülővé válásra."

*

Stella Lane szerint a világot a matematika tartja össze. A munkahelyén algoritmusokat készít, melyekkel előre láthatóak a fogyasztói tendenciák. Jóval többet keres, mint amennyit el tud költeni, és jóval kevesebb tapasztalata van a férfiakkal, mint egy átlagos harmincéves nőnek. Stella ráadásul Asperger-szindrómával él, és a nyelves csókról az jut eszébe, ahogy az apró halak a cápák fogait tisztogatják. Arra a következtetésre jut tehát, hogy gyakorlásra van szüksége. Mégpedig egy profival. Ezért felbéreli Michael Phant, az eszkortfiút. A félig vietnami, félig svéd, lenyűgözően jóképű Michael nem engedheti meg magának, hogy visszautasítsa Stella ajánlatát, ezért beleegyezik, hogy segít tartani az ütemtervet, az előjátéktól egészen a Káma Szútra bonyolultabb lapjaiig… Stella hamarosan már kifejezetten vágyik Michael csókjaira, és az érzések egész kavalkádja, melyet a férfi ébreszt benne. Tárgyilagos kapcsolatuk kis idő elteltével egészen meghitté válik, és előkerül a képlet, mely meggyőzi Stellát, hogy a szerelem bizony nagyon is logikus…


Egy olyan szerelem történetével van dolgunk, amit mindenkinek meg kellene ismernie. Nemcsak édes, romantikus, de olyan üde hangulatot és egy különleges atmoszférát hordoz magában, ami nagyon könnyen elfoglalja az olvasók szívét és egyhamar nem távozik onnan. Leginkább azért tettem fel a kötetet az olvasási listámra, mert nagyon cukinak tartok magát az írónőt, mindig pozitív, aktív a közösségi oldalakon és, ha nem is egyből, de mindenkinek reagál és ez akkora hatással volt rám, hogy úgy éreztem, hogy nekem A szerelem egyenletét el kell olvasnom és át kell élnem. Ennél jobb időszakot nem is választhattam volna, mivel boldogság hormonnal árasztott el, egy teljesen új szögben mutatta meg a szerelmet; mint érzelmet és megint csak jól választott az Álomgyár Kiadó, mert minden egyes sorát imádtam.

Attól ne ijedjen meg senki, hogy kicsit tudományosabb, matekosabb környezetben játszódik, mert ez nem jelent semmit. Igen lesz egy kis geek-hangulata, de nem olyan számottevő és még a tudományos szöveg is tökéletesen illik hozzá. Mindig a kellő helyeken jön elő, ezzel színesítve a cselekményt, gazdag lesz tőle a szöveg. Nemcsak alapjaiban változtatja meg a véleményünket a szerelemről, de közben el is kápráztat. Számomra maga a történet eszméletlenül cuki volt. Persze tudom, hogy a cukisága mellett, esetlen, ügyetlen és komoly is. És az esetlenséget meg az ügyetlenséget nem a kötetre értem, hanem Stellára, akinél jobb főszereplőt találni sem lehetett volna. Viszont a kötet e közül a két jelző közül egyik sem. Páratlan, izgalmas, megkapó, változatos, csintalan, tanulságos, valós problémákkal rendelkező, szenvedélyes, különleges, eszméletlenül romantikus és nagyon egyedi. Meg sem látszik, hogy az írónőnek ez az első regénye, mivel megvan benne a fejlődés, az érzelmek átadása, a pajkosság, a következetesség és mindezt úgy írja le, hogy az könnyen befogadható és emészthető legyen, az meg már csak plusz, hogy saját tapasztalatból meríti az ötleteit, s ezáltal saját magát is beleviszi a történetbe. 

Miután elolvastam a fülszöveget már akkor tudtam, hogy egy nem mindennapi regényt tartok a kezemben, s igazam is lett, mert A szerelem egyenlete maga a nagybetűs igaz szerelem története, ahol le kell küzdeni az akadályokat, de minden küzdelemnek megvan az ára és a jutalma, s ez itt is tökéletesen érvényesül. Már az első fejezetek után úgy magába szippant a regény, mintha egy örvénybe kerültünk volna, amiből nemcsak hogy nem tudunk kijönni, de ha teljesen őszinték akarunk lenni, akkor nem is akarunk. Nem csodálom, hogy már a megjelenés előtt nagy volt a hype a könyv körül, mivel minden várakozásomat felülmúlta és úgy érzem, hogy minden belefektetett energia meghozta a gyümölcsét és Helen Hoang úgy tört be a könyvpiacra, mint egy üstökös, ami még sokáig fog ragyogni a könyves piac egén. 

Sok jót olvastam 2018 nyarán, de ez az egyik legmeghatározóbb olvasmányom. Annyira magával ragadott, megfogta a lényemet és igazi, valós érzelmeket adott át. Ennél jobb debütálóregényt keresve is nehéz lenne találni. Az pedig külön dicsérendő, hogy az írónő a saját betegségét felhasználva tárta elénk az Asperger-szindróma tüneteit és megmutatta, hogy így is lehet teljes életet élni mindenféle korlátok és megvonások nélkül. Visszatérve a cselekményre. Nagyon változatos és imádtam, hogy nemcsak Stella, hanem Michael szemszögébe is betekintést nyerhettem. Minden egyes olvasással töltött pillanat megérte, mert megkaptam 2018 legromantikusabb és legélvezetesebb olvasási élményét. Nehéz lesz ezután ezt überelni. Imádtam, ahogy haladtunk előre az időben és ahogy látszani kezdett a karakter változás, a jellemfejlődés és a megfelelési kényszer lekopása. 

Magát az alapszituációt nagyon mókásnak tartom, mert sajnos tényleg egy olyan társadalomban élünk, ahol már elég magas elvárásokkal nézünk szembe, ha betöltjük azt a bizonyos xedik életkorunkat, s ez valamilyen szinten szomorú is, de Helen rámutat arra, hogy mi mindent lehet ebből kihozni. A szexualitás és ennek a megtanulása is hatalmas hangsúlyt kap. Az a fejlődés, amin Stella a kötet eleje és vége között végbemegy páratlan és nagyon egyedi. De egyben különc is, hiszen nem fest valós képet a mostani 30 évesekről, persze elhiszem, hogy vannak még ilyen kiugró, eltévedt báránykák, rossz emlékekkel, de ez is csak azt mutatja, hogy minden akkor a legcsodálatosabb, hogy ha megtaláljuk azt a bizonyost, a személyiségünk másik felét. 

Egy kis egzotikumot is belecsempészett az írónő Michael származásával és családjával, s emiatt sem egy szokványos olvasmány. Abból már, hogy megláttam a fülszövegben az eszkort és a felbérel szavakat tudtam, hogy egy olyan érzelmi utazásban lesz részem, ami nagyon sokáig velem lesz és ami alakítani fogja a személyiségemet, mert ez a regény arra is tökéletes példa, hogy megmutassa mi történik, ha kilépünk a megszokott közegből, a csigaházunkból és olyan dolgokat próbálunk ki, amiket eddig sosem vagy amiktől egyik rossz érzés támadt bennünk. Összességében nekem személy szerint nagyon tetszett és tényleg csak ajánlani tudom. Annyi pozitívum van benne, s csupán csak annyi negatívum, hogy nehezen tudom elképzelni, hogy ez a szerelem a való életben is megtörténhet, hiszen olyan szokatlan, de mégis annyira összeillő, hogy talán megvalósítható, de mint ahogy az A szerelem egyenletében is látszik, nem mi irányítjuk az érzelmeinket és nincs senki, aki meg tudná jósolni, hogy ki lesz a következő, akiért mindent megtennénk. Egy szóval bátran merem ajánlani, ha valami édesebb romantikusat szeretnétek olvasni és ha nem bánjátok, hogy arra a pár órára megszűnik körülöttetek a világ, amíg ki nem derül, hogy mi lesz az eszkortfiú és a tapasztalatlan geek lány sorsa. Egy biztos, a szórakozás garantált.
" - Olyan érzés, mintha cápa lennék, akinek a fogait épp a pilótahalak tisztogatják. - Fura volt és túlságosan intim."

" - Látnod kéne magadat. Ne próbáld azt mondani nekem, hogy nem kedveled! A napnál is világosabb. Örülök, hogy végre jobb ízlésed lett a nők terén. Őt tartsd meg!"

"Az elején csak arról volt szó, hogy megtanul csábítani. Például Philip Jamest. De miért állapodna meg Philipnél, ha Michael is az övé lehet? Alkalmazhatná, amit Michaeltől tanult... méghozzá magán Michaelön. Vajon el tudná csábítani a saját eszkortját?"

" - Ne makacskodj már velem, Stella! Több milliárdan élnek ezen a bolygón, és a szerelmet nem lehet erőltetni. Találsz majd valakit, aki sokkal jobban illik hozzád, csak nyitva kell tartani a szemed!"


Köszönöm az Álomgyár Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 30%-os kedvezménnyel!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése