2018. július 4., szerda

Cecelia Ahern: Lantmadár


"A férfi arrébb húzódik a többiektől, akiknek a folyamatos beszélgetése egyetlen, fárasztóan monoton hanggá olvad a fejében."

*

Laura a nagyvilágtól elzárva él Írország délnyugati részén, a hegyek közt, harmóniában a természettel. Egy nyári napon azonban összetalálkozik az erdőben Solomonnal, és élete egy csapásra megváltozik. A sármos férfi egy dokumentumfilmes forgatócsoport tagja. A háromfős kis csapat éppen következő filmjéhez keres témát, Laura pedig egyből felkelti az érdeklődésüket. A lány ugyanis lenyűgöző képességgel rendelkezik: úgy tudja utánozni a hangokat, mint senki más – senki, csak az ausztrál lantmadár. Laura egy új élet reményében a stábbal tart Dublinba, ahol nem csupán a nagyváros zajos nyüzsgése robban be a mindennapjaiba egyik pillanatról a másikra, de a 21. század is, a közösségi média, a tévé és a tehetségkutató műsorok pozitívumaival és árnyoldalaival egyaránt.

Cecelia Ahern legújabb regénye elgondolkodtató, szívmelengető szerelmi történet a mindenkiben ott lakozó szabadságvágyról és a világ zaja mögött megbúvó a csendről.


Nem igazán voltam eddig nagy rajongója az írónő munkásságának, de a Lantmadár meggyőzött, hogy igenis érdemes olvasni tőle. Összehasonlítási alapnak csak A Vétkest tudom hozni, mivel ez az egyetlen olyan Ahern kötet, ami meggyőzött arról, hogy szükségem van az írónő történeteire. Aztán jött a Lantmadár és én még ennyire különleges, ennyire egyedülálló és finom kötetet még csak kézben sem fogtam. Az első, ami felkeltette az érdeklődésemet az a borító volt, hatalmas hibám, de borító alapján ítélem meg a könyveket és már első látásra szerelem volt. Annyira megkapó, különleges és szemet gyönyörködtető, hogy ha ez nincs, akkor nem ismerem meg a regény történetét, ami hatalmas hiba lett volna mellesleg.
Maga a történet 4 részből áll. Mindegyik rész előtt található egy leírás a címadó lantmadárról, ami összeköti az adott részt a mondanivalójával, tartalmával és céljával. Mindegyik rész külön-külön is megállná a helyét, de így egyben adják ki a teljes képet, ami szerethető, szívszorító és gyengéd, lágy. Persze a valóságot is hűen tükrözi. Ugyanúgy ír a sötét oldalról is, mint a jóról. De ne haladjunk ennyire előre. Már, ahogy elkezdődik a cselekmény ad egy bizonyos hangulatot, atmoszférát a kötetnek. Olyan érzése van az embernek, mintha ő is a részese lenne és jelen lenne az események alakulásánál. Emellett kicsit olyan is, mintha egy már elkezdett történet folytatása is lenne, hiszen az a szelíd benyomulás, ahogy megteremti a mindent eldöntő és elsöprő alapmotívumot arra enged következtetni, hogy nem lesz elég figyelmesen olvasni,de a sorok mögé is kell majd látni. A történet szerint adott egy 26 éves fiatal lány, aki elzártan él a külvilágtól, akiről csak kevesen tudnak, s aki különleges képességgel rendelkezik. Képes mindenféle hangot nemcsak utánozni, de olyan mesterien megszólaltatni, ami behatol az emberi szívekbe és visszarepíti őket a gyerekkorokba, az emlékekbe és a boldogság illúziójába. Minden olyan természetesen, olyan gyengéden és olyan természetesen kezdődik, hogy nehéz elképzelni még az elején, hogy mennyire is lesz őszinte és mennyire is fog mélyre hatolni a regény. 

Az első rész még a kezdet csak, az alapmotívumot, a cselekmény bevezető szálát és a főbb karaktereket tárja elénk a maga valójában és mindent úgy mutat be, hogy az hiteles és egyben hihetetlen is legyen, hiszen ki hiszi el azt, hogy van olyan teremtés a Földön, akiről 3 ember kivételével senki sem tud. Ez a fordulat hozta meg számomra az első meghökkenést, de még számos követte. Nem tudom, hogy hogyan, de egy csodát alkotott Cecelia Ahern. Behatolt a szívembe és a belsőmből szólt. Megérintett, elgondolkodtatott és bizakodásra adott okot. Nagyszerűen formálja és alakítja a szavakat, a mondatokat és úgy fogalmaz, hogy az maradandó és lebilincselő legyen. A második rész már sokkal keményebb és brutálisabb, mint az első. 

Teljesen elvész belőle a tündérmesei feeling, s nem marad más mint a kegyetlen valóság és a felszín kapargatása helyett már valós problémák és a való világ kerül előtérbe. A második résszel nagyon szorosan összekapcsolódik a harmadik, s ezzel párban adja meg a tökéletes tetőpont hangulatát. A kellő helyeken adja hozzá azt a speciális adalékanyagot, amitől páratlan és egyedi lesz a kötet. Nem abban rejlik a varázsa, hogy egy különleges adottságot helyez a középpontba, hanem attól, hogy még a tehetségkutatók kegyetlen világát és a sajtó borzadályait is bele vegyíti. Tökéletes betekintést ad abba, hogy nem minden úgy van, ahogy azt hallani lehet, mindennek van és kell, hogy legyen magyarázata, háttere és valós története. A kötet egyik legnagyobb erőssége, hogy nem egy, s nem két szemszögbe enged betekintést, hanem annyiba, mint amennyit éppen az adott rész és szituáció megkíván. 

Az összpontosítás és az összetettsége tagadhatatlan. Igazi élmény, ahogy találkoznak, majd ahogy elmennek egymás mellett a gondolatok, de közbe egy bizonyos ponton mégis összeforrnak. Így a végére nemcsak értelmet nyer maga a történet és az, hogy miért is született meg, de az is, hogy igenis erre a különlegességre volt szükség ahhoz, hogy mi olvasók is felfedezhessük a regény által magunkat, hiszen jóval többről szól ez, mint a Lantmadár utazásáról és megpróbáltatásáról. 

Persze ez is ott van benne, de a legnagyobb alkotók mi magunk vagyunk. A hullámvölgyek és boldogság ciklusok ugyanúgy mi vagyunk, mint a borzadalmak és fájdalmas emlékek. Segít a regény, hogy több féleképpen lássuk a világot, azt hogy mennyi minden lapul még benne, s lehet hogy egyáltalán nem ez volt a célja, de a show biznisz és a kizsákmányolás megmutatásával ráébresztett, hogy mekkora kincs is az, hogy átlagos vagyok, hogy nem cincálnak szét a tehetségemért és élhetem úgy az életemet, hogy azt szeretném. Becsüljetek meg, akik vagytok és legyetek rá büszkék. S még mindezek mellett egy gyönyörű szerelem története is el van bújtatva. Romantikus, ahol kell. Darabokra is tör, de egy percig nem éreztette azt, hogy a végére nem lesz minden a legnagyobb rendben és, hogy a szerelem elé gördített akadályok nem fogják megérni a megpróbáltatásokat és elnyomott érzéseket. Ezután a regény után nem az a kérdés, hogy fogok e még olvasni Aherntől, hanem az, hogy mi lesz a következő.
" - Azt hiszem, ez az én hibám. Ezért nem mentem le soha a hegyről. Annyira lefoglalt ez a fajta töprengés a múlton, hogy elfelejtettem megtervezni a jövőt."

" - Csináld! - ismétli meg Bo könnyedén mosolyogva, és az energiája Laurára is átragad. - Vesd bele magad a kalandba! Ugyan; mit veszíthetsz?"

"A megkönnyebbülés, amit érez, lényegében felemeli őt a földről és végigrepíti a folyosón, el az irigy tekintetek, a felemelt kamerás telefonok mellett, majd túl az erős vakukon, amik még a SUV elsötétített ablakain is fenyegetően berontanak, hogy a lelkéig hatoljanak."

"Úgy érzi magát, mint egy függő, szüksége van a lányra, minél hosszabb ideig nem láthatja, minél többen mondanak neki nemet és csukják rá az ajtót vagy csapják le a telefont, annál jobban."

" - De nem tudom megtenni. Mert akkor is, amikor nem bírom Madeleine-t, rohadtul szeretem őt."



Köszönöm az Athenaeum Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 20%-os kedvezménnyel!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése