2018. július 31., kedd

Marie Rutkoski: The Winner's Kiss - A nyertes csókja


"Elmesélt magának egy történetet."

*

Háborúban és szerelemben nincsenek játékszabályok.

Kestrel a tundra felé tart egy rabszállító kocsin, és kevés a valószínűsége, hogy a munkatábort élve megússza. Abban bízhat csak, hogy kódolt üzenete eljut Arinhoz, és hogy a fiú megérti az üzenet tartalmát. A múlttal birkózó Arin és keleti szövetségesei közben behajóznak Herranba, számolva egy esetleges támadás lehetőségével. Kestrel üzenete és a háború nagyjából egy időben érkeznek a városba: megkezdődik a versenyfutás az idővel, az elemekkel, az emlékekkel és az ellenséggel. A küzdelem minden fronton reménytelennek tűnik.

Ha belátod, hogy vak voltál… van-e megbocsátás?



Elérkeztem a trilógia befejező részéhez, s meg kell mondjam, hogy egyik szemem sír, a másik meg nevet, mivel nagyon sok szép és boldog pillanatot élhettem át a trilógia olvasása alatt, de szomorú is vagyok egy kicsit, hogy ennek most vége és bezárul az egyik kedvenc olyan trilógiám, ami nem kapott olyan hű de sok figyelmet, mégis megérte azt, hogy teljes egészében megjelenhessen hazánkban. Most, hogy már minden egyes lapot átnyálaztam teljes szívemből kijelenthetem, hogy ez a trilógia legeslegjobb része, az első kettő sem volt piskóta, na de nálam A nyertes csókja tette fel az i-re a pontot és ezzel együtt teljes az élmény.
A kötet elején volt egy egészen apró, leheletnyi Üvegtrón feelingem, de ez hamar el is múlt, mivel semmi sem fogható ahhoz az érzéshez, amit Celaena Sardothien tud kiváltani belőlem, de ennek ellenére Kestrelben is van valami, ami megfogott. Maga a kötet első fele nagyon kemény, már-már brutális. Olyannyira összefacsart, hogy arra nehezen találok csak szavakat. Keménysége mellett reménnyel is elárasztott. És egy percig nem hagyott unatkozni. Még a legsötétebb és legfájdalmasabb fejezetek is tartogattak meglepetéseket, sokszor elhitették velem, hogy majd most minden jóra fordul, de nem így lett, s talán nem állítok valótlant, ha azt mondom, hogy egész végig egy amolyan macska-egér játékot játszott velem, mert nem volt vagy ha volt is csak nagyon kevés olyan esemény következett be, ami kiszámítható lett volna. Igazi csemege azoknak, akik szeretnek végig izgulni és végig rettegni egy könyvet, hogy vajon mi lesz a végkifejlet. Nagyon sokáig tart minket bizonytalanságban az írónő. Egyre több és kidolgozottabb akciódús, harccal tűzdelt, elmét összeroppantó fejezetet hozott el, ahol semmi sem úgy történt, ahogy arra számítani lehetett. Hol sokat adott, hol pedig elvett, de egy percig nem fordult meg az a fejemben, hogy nem lenne méltó a történethez, mert akármennyire is más, mint a trilógia első két kötete, a cselekményt és a már elkezdett szálat nagyon jól vezeti, az ok-okozati összefüggések, amire épít az egyszerűen olyannyira merész és lélegzet elállító, hogy le a kalappal. 

Ennyire gyors mozgású, következetes és akcióbomba befejező kötetet már rég olvastam és nagyon is itt volt az ideje, hogy megtudjam milyen az, amikor az utolsó kötet izgalma felülmúlja a már elolvasott előző köteteket. Még lány létemre is élveztem a háborús, összecsapásos jeleneteket és tűkön ülve, körmöt rágva vártam, hogy mi lesz a kimenetele, vagy éppen milyen következő fordulatot, cselt vet be az írónő. 

Az egyszer biztos, hogy aki a kezébe veszi az nagyon nehezen fogja csak tudni letenni, s teljes szívből ajánlom a férfi olvasóknak is ezt a trilógiát, mert nagyon egyedi, különleges, elgondolkodtató, eszméletlen világgal van megáldva és azok az izgalmas, kalandos jelenetek, amik uralják A nyertes csókját felérnek akár a Trónok harca harci jeleneteivel is. Szóval igen, nagyon élvezhető, karakteres cselekménnyel van megáldva, s a kellő helyeken mélyül el, illetve a kellő helyeken vannak a cselek és a cselszövések bevetve. Talán úgy a kötet második harmadától kezdve voltam úgy igazán képtelen letenni. 

Olyan volt, mintha odaragasztottak volna az oldalakhoz, mert egyszerűen nem bírtam magammal és tudnom kellett, hogy mi lesz még, mi fog történni, és hogy mikor jön el az a pillanat, amikor már lehet egy halvány sejtésem arról, hogy milyen végkimenetele lesz a háborúnak és a harcoknak. És igen, kedves olvasó igazad van abban, hogy alap, hogy milyennek kellene lennie a befejezésnek, de Marie Rutkoski pont nem az az írónő, akit ez érdekelné, mert addig sanyargat minket, amíg már mi sem hiszünk a sikerekben és a végkifejlet jóra fordulásában. 

Emellett van benne egy egészen apró kis romantikus szál is, amire már úgy vártam, mint egy levegővételre, mert az első két kötet inkább a romantika és a szerelem kialakulására tette a hangsúlyt, s emiatt volt bennem egy egészen halovány félsz is, hogy nem fogom megtudni, hogy mi is lesz a szerelmesek sorsa, de szerencsére ez nem így történt. Minden kérdésemre választ kaptam és nyugodt szívvel zárhattam le a kötetet, úgy mint ahogy a regényfolyamot, magát a trilógiát is. 

Ami számomra igazán izgalmassá és különlegessé tette a kötetet azok a váltott szemszögek, de nem azok, amiket már megszokhattunk, hanem azok amikor csak egy-egy felvillanásnyi idő erejéig, max. egy fél oldalon keresztül, vagy mint a legtöbb esetben néhány sorig olvashattam Arin vagy éppen Kestrel szemszögét és utána újból váltott. Ez annyira felvillanyozott, annyira tetszett, hogy az nem létezik. Imádtam ezeket a részeket. Hevesebben kezdett el tőlük verni a szívem, olyan adrenalinnal töltött el, hogy szinte olyan voltam, mint egy Duracell nyuszi. Gyors és megállíthatatlan, így talán nem is olyan nagy csoda, hogy két pillanat alatt ki is végeztem a kötetet és igazi letargiába estem, hogy ennek most vége és imádtam, de mi lesz velem ezek után. Maga a lezárás is annyira szép, annyira odaillő és kiérdemelt, hogy ennél szebb és kerekebb befejezést nem is mertem remélni, és tessék, mégis megkaptam. De azt azért meg kell hagyni, hogy iszonyat jól ért az írónő a szórakoztatáshoz és miatta képes voltam a 100 fokban bezárkózni a kis olvasós kuckómba és átélni, megélni az izgalmakat. Ez hatalmas élmény volt a számomra, főleg most így nyáron, mert inkább választottam azt, hogy megsülök, de kivégzem a könyvet, mint hogy medencézzek és süttessem a hasam és szép barna legyek. A térképet és a borítót még mindig imádom és odáig vagyok érte, szóval bátran ajánlom, hogy szerezzétek be a trilógiát. Sőt bátran merem állítani, hogy a csalódás messze el fog kerülni titeket.
"Kestrel nem akarta megtörni a csendet, mert úgy tűnt, egy pillanatra nyugalmat talált abban a gondolatban, hogy nem érdemel gyűlöletet. Talán ennyi elég is. Talán elég, ha egy ember nem több ennél."

" - Te vagy az egyik ok, Kestrel. De nem akarod hallani. szerintem rá akarsz venni, hogy valami olyasmit mondjak, ami után nyugodt szívvel elmehetsz."

" - Nem ezt értem. - A kettejük közötti légüres térre mutatott, a keze a lányról maga felé rebbent. - Én... - Megvonta a vállát, a bütykével megdörzsölte a szemét, és végre kimondta: - Azt akarom, hogy az enyém legyél, teljesen az enyém, teljes szívedből. Azt akarom, hogy ugyanúgy érezz, mint én."

" - Azt fogják mondani, hogy a tied vagyok - folytatta a lány. - Mint ahogyan te az enyém."



Köszönöm  a Könyvmolyképző Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 16%-os kedvezménnyel!


2018. július 26., csütörtök

Ella Steel: Sors-Döntő (bővített)


"Csodálatosan szép időnk volt."

*

Evan Keller egy feltörekvő rockbanda tagja, akinek meghiúsulni látszanak az álmai.
A teher, ami a vállát nyomja már túl sok neki. Segítséget kell kérnie, de ezt nem teheti meg nyíltan, mert az csak tovább rontana a helyzeten. Vajon megtalálja a megfelelő embert?
Haley Benett egy elszánt, makacs, fiatal nő, aki bizonyítani akarja leendő hivatása iránti elkötelezettségét.
Egy hétköznapi történet, egy nem hétköznapi szerelemről. Egy kapcsolat, ami már az első személyes találkozó előtt elmélyül.
Két szív és egy nagy szerelem.
Vajon az egymás iránt érzett szerelmük elég erős ahhoz, hogy legyőzze az élet által eléjük sodort akadályokat? Megismerhetjük félelmeiket, küzdelmüket, kitartásukat és egymásba vetett bizalmukat.
Ebben a történetben bármi megtörténhet, hisz a sorsunkról mi magunk döntünk.

Azok közé a szerencsések közé tartozom, akik már olvashatták az eredeti, bővítetlen verziót. Mielőtt elkezdtem volna volt bennem egy kis félsz, hogy vajon másodszor is akkora élmény lesz? Határozottan állíthatom, hogy igen. Sőt; most érzem csak azt igazán, hogy a bővítéseknek hála megérett a történet és valóban kiforrott a szerelem a regény lapjain. Mielőtt nagyon belemerülnék el szeretném mondani, hogy nem olvastam vissza a már meglévő értékelésemet a könyvről, így ha vannak benne hasonlóságok, akkor az azért van, mert hasonló élményt váltott ki belőlem.
Először is volt egy borítócsere, ami nagyon jót tett a kötetnek, hiszen így már azt tudom mondani, hogy így az igazi. Sokkal jobban illik magához a történethez, és igaz, hogy az előzővel sincsen semmi bajom, de ha egymás mellé tesszük a kettőt, akkor szerintem minden válaszra fény derül. Már maga a borító tapintása is más, kellemesebb és lehet a tapizási mániával élni. A lapok, a betűméret és a kiadás mérete is változott, de ezek a tulajdonsági változások is csak javára váltak a történetnek. Alapvetően a cselekmény nem változott, kiegészítést kapott, de amúgy minden maradt a régi. Ugyanazt a sokkoló kezdést kapjuk, mert igen, hiába voltam tisztába vele, hogy mi az első fejezet, még így is lesokkolt. De nem is vártam mást Ella Steeltől. Az is igaz, hogy sikerült újból odaszegeznie az oldalakhoz és csak úgy faltam azokat. Örömmel tölt el, hogy érdekelte, hogy mit is gondolok, hogy mik voltak az általam felfedezett hibák és mit kellene másként csinálnia, hogy tökéletes legyen az élmény és valóban megtette, nemcsak udvariasságból kérdezte, hanem fontos számára, hogy egy olyan kötetet adjon ki a kezei közül, ami nem hemzseg a stilisztikai hibáktól. Megtisztelő volt látni, hogy a privát beszélgetésünk megérett és valamilyen szinten büszkeséggel is tölt el, hogy ha nem csak kizárólagosan az én ötletem volt, de csiszolt rajta és kibővítette, több hangsúlyt fektetett a turné helyszínek megismerésére és arra, hogy a szerelem és a vonzódás csak úgy áradjon a lapokról. A dalszövegek és az üzenetváltások még mindig üde színfoltjai a történetnek. 

Nagyon jól sikerült kiválasztani őket és a dejá vu érzés ellenére is olyan volt, mintha egy olyan szerelem történetébe csöppentem volna, ami az égben kötettett. Maga a cselekmény lendületes, könnyen emészthető, piszok gyorsan lehet vele haladni, a karakterek jellegzetesek, könnyen megjegyezhetőek, szerethetőek, de nemcsak ők, hanem maga a történet is. Még mindig olyan, mintha egy tündérmesét olvastam volna a rocker hercegről és a szerény király kisasszonyról, akinek nincs elég önbizalma ahhoz, hogy igazi, erős nő legyen, de ahogy belép a képbe úgy változik meg ő is és az a bizonyos herceg is. 

Ellától olvasni mindig feltölt, érzéseket vált ki belőlem. Csodálom, hogy milyen sokszínű és, hogy mennyi újdonságot tartogat még az olvasói számára. Biztos vagyok benne, hogy akiknek az eredeti verzió is tetszett, azok egyenesen el fognak ájulni ettől a bővített verziótól, mert úgy érzem, hogy most lett igazán tökéletes és most érett meg arra, hogy maga Haley és Evan is büszke lehessen rá. 

A plusz fejezetek és kiegészítések eszméletlenek lettek, ezek miatt érzem még közelebb magamhoz a karaktereket és ezek miatt hitelesebb számomra a kialakult szerelmi szál. Mindig is szkeptikusan álltam a szerelem kérdéséhez, de Ella bizonyított, hogy nem kell mindenben értelmet látni, mert van ami csak egyszerűen jön és letarol mindent. Megváltoztatja, a jó irányba az embert és olyan folyamatokat indít el, amire egyedül, magunkban nem lennénk képesek. 

Az eleje, a közepe és a vége is úgy volt tökéletes, ahogy volt. Egy percig nem éreztem azt, hogy nem lenne az igazi. Igaza van Marilyn Miller írónőnek, miszerint megmutatja, hogy milyen az igaz szerelem, mert valóban a sok munka és a sok tétlen pillanat mellett a legnagyobb kincsre világít rá, ami érhet minket, mégpedig a szerelemre. Lehetünk akármekkora macsók, vagy éppen nagylányok, mindenkinek szüksége van arra, hogy valaki viszont szeresse és feledhetetlen pillanatokat szerezzen nekünk, s az írónő erre világít rá. 

A szerelem győz és mindent magával ragad. Visszatérve még egy kicsit a bővített részekre, eszeveszettül jó volt olvasni, ahogy nem csak átsiklottunk a helyszíneket,hanem ott is elidőztünk kicsit, de még mindig az érzelmeken, a szexualitáson és a megoldandó problémákon van a hangsúly, s ezek miatt egy perc nyugtunk nem lehet. Mindig történik valami a váltott szemszögekben, ami miatt csak olvassuk és olvassuk a történetet, befogadjuk a mondanivalóját és elraktározzuk a kulcsmondatokat, a kulcsjelenségeket, ami miatt képtelenség egyhamar letenni és kiszabadulni a könyv bűvköréből. Már az első pillanattól kezdve az utolsóig úgy építi fel a szerelmi szálat, hogy az hiteles legyen és egészen az utolsó sorokig az is marad. Nemcsak a szép pillanatokat, de a kételyeket és a múlt darabjait is úgy vegyíti bele, hogy ne legyünk biztosak benne, hogy ez milyen hatással lesz a szerelmesek kapcsolatára, de az biztos, hogy minden tétlenséggel és kétellyel töltött perc a végére meghozza a gyümölcsét és kiteljesedik. Evan és Haley szerelme ez, de belőlünk is benne van valami, amitől válik úgy igazán a mienké. Bátran állíthatom, hogy másodjára még nagyobb élmény volt és ember legyen a talpán, aki azt meri mondani, hogy nem éri meg magyar íróktól olvasni. Erre Ella Steel rácáfol, ő az egyik elő példa, hogy miért is kell figyelmet szentelni kicsi hazánk ékköveire.
"Szörnyű, hogy már egy ideje csak magammal társalgok, lehet, hogy kezdek megbolondulni? Akkor még fokozottabban szükségünk van szakszerű segítségre, mert nem akarom elveszíteni a józan eszemet."

"Jesszus! Atyaúristen! Lehet ember szerelmes egy olyan srácba, akivel igazából még nem is találkozott? Mondjuk ez pont nem igaz. Hiszen ma is találkoztunk. Nem álltunk szemtől-szembe, de ott volt velem. Mentem összeesem. Úgy ver a szívem, majd kiugrik a helyéről. Muszáj lefeküdnöm és rögtön elaludnom. Ezt a pár napot már csak kibírom valahogy."

" - Pedig, ha nem lennél ilyen menő rocker még azt is mondanám, hogy cuki vagy - rebegtettem felé a szempillámat."

" - Tudod, hogy nekem nem az a fontos, hogy hol vagyok, hanem hogy veled vagyok. Mindegy mit csinálunk, mit nézünk meg. A lényeg, hogy itt vagyunk, és hogy semmiképpen se terheljelek tovább a kelleténél."

" - Azért ugye tudod, drága kislányom, hogy ezt a fiút nekem köszönheted? Ha én, nem küldelek el velük, még most is egyedül gubbasztanál a szobádban - tette hozzá apa, hogy kicsit dicsekedhessen döntése eredményével."



Köszönöm Ella Steelnek a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető közvetlenül az írónőtől!


Az írónő könyvei az alábbi oldalakon is megvásárolhatóak:
Líra
Libri
Bookline



2018. július 21., szombat

Rachel Van Dyken: The Matchmaker's Playbook - A csábítás szabályai


"A tea? Fahéjas."

*

Minden ​szabályt megszeg, hogy övé legyen a lány. Miután egy baleset véget vet profi sportolói karrierjének, Ian Hunter visszatér az egyetemre – és készen áll arra, hogy egy újfajta játékban vegyen részt. Az ő agyából pattan ki a Szárnysegéd Bt. gondolata, ami, szájról szájra terjedő sikeres és titokzatos szerelmi tanácsadó szolgáltatást nyújt a szerelemre éhes lányoknak. Amikor Blake Olson jelentkezik, hogy igénybe vegye a Szárnysegéd Bt. szolgáltatásait, Ian megismeri minden idők legreménytelenebb ügyfelét. A slampos sportruhákban és tangapapucsban pompázó Blake-nek csodára van szüksége ahhoz, hogy megszerezze a kiszemeltjét. Csak egy profi randiguruval van rá esélye. Ian tudja, hogy a tanácsai és az átváltoztató munkája nyomán Blake is sikerrel járhat. Ám ahogy a lány lassan átváltozik, Ian rájön, hogy komoly veszély fenyegeti az első számú alapszabályát… Ne ess bele az ügyfélbe! Frappáns és szenvedélyes szerelmi történet, amiből az olvasó a fejét fogva döbbenhet rá a férfi és a női gondolkodás különbségeire. Bájos, pajkos, humoros.

Azt a mindenit! Olvastam már Racheltől, de a Szárnysegéd Bt. eddig messze a legjobb alkotása. Sőt azt is megmerem kockáztatni, hogy Az üzlet mellett ez a másik legnagyobb kedvencem a Rubin Pöttyös könyvek közül. Hihetetlenül gyorsan haladtam vele, beszippantott a világ és alig bírtam magammal, hogy megtudjam, hogy alakul a sztori vége. Az egyszer biztos, hogy A csábítás szabályait minden csajnak el kellene olvasnia. Eszméletlenül jó, szórakoztató, izgalmas, erotikus, cuki és annyira megvesz magának, hogy az hihetetlen.
Rachel Van Dyken baromi magasra tette a lécet. Ez a kötete egyszerűen elkápráztatott . Nemcsak olvastam, hanem bele is éltem magam. Úgy éreztem magam olvasás közben, mintha egy foci meccsen lettem volna és végig szurkoltam, szorongtam volna az egészet, hogy az a csapat, jelen esetben pasi nyerjen, akinek mindvégig drukkoltam. Nagyon egyedi és megkapó már a regény kezdete is, és hatalmas pacsi jár azért, hogy végig Ian Hunter, a megrögzött csajmágnes szemszögén keresztül élvezhettük a cselekményt. Nemcsak a gondolatai kerültek előtérbe, hanem az érzelmei, az ahogy egyik pillanatról megváltozott a világa, ahogy minden a feje tetejére állt és ahogy nemcsak az elhatározása, de ő is mint ember egy teljes fordulatot véve más mederbe terelte az életét és olyan izgalmasan, olyan természetesen írta mindezeket le az írónő, hogy kérdés sem volt, hogy fogom e szeretni A csábítás szabályait. Egyszer hallottam egy barátomtól, hogy elcsábítani nemcsak személyeket lehet és ez csak most nyert értelmet előttem, mivel a kötet olyan szinten elcsábított, a rabjává tett, hogy az nem igaz. Igazi függővé váltam, s ez nemcsak a könyves álompasinak köszönhető, hanem annak is, hogy ilyen nagyszerű és fantasztikus írónő Rachel. Minden egyes leírt szó többletjelentéssel bír, van mögöttes tartalom, amit a kellő helyen elő is hoz és úgy állítja be, hogy az természetes legyen és fel sem merüljön bennünk a kérdés, hogy miért úgy történt, ahogy, mert annyira magával ragad a történet, hogy a feszes tempó miatt időnk nincs kételkedni, se kérdéseket feltenni. 

Minden egyes leírt szó, elhangzott mondat és gondolat helyénvaló és odaillő. A két főszereplő között kialakuló éteri vonzás nemcsak a cselekményre van hatással, de ránk is kihat. Magában az alapsztori nem lenne annyira rendkívüli, de az írónő azzá teszi. Annyi film van, és gondolom könyv, ahol a srác beleszeret egy olyan lányba, akibe normális esetbe nem szeretne bele, de megismeri és bumm... megvan köztük a kémia és onnantól kezdve már csak arra épít a történet, hogy minél több utalással, cselekvéssel arra fordítsa a mérleg nyelvét, hogy mi olvasók drukkoljunk, hogy jöjjenek össze és kapjunk pikáns jeleneteket. Ezt a sablonos motívumot spékeli meg Rachel a személyiségével és a maga bájával és egy olyan történet kerülhetett ki ezáltal a kezei közül, amit nagyon sokan fognak megszeretni és alig várják majd a következő Szárnysegéd Bt. sztorit. 

Szeretném külön kiemelni, hogy nemcsak hogy a kémiai rész teljesen rendben van, de a lapokból is árad a magabiztosság, a szexepil és a vágyakozás egy olyan személy iránt, akihez nem vagyunk elég jók, de mint ahogy azt Ian Hunter is megmutatja nincs lehetetlen, bárki megváltozhat csak azért, mert végre összefut a megfelelő lánnyal és lehet, hogy ez nagyon klisésen hangzik, de én hiszek ebben. Hiszek benne, hogy a megfelelő személy ki tud csalogatni minket a csigaházunkból és ő is megváltozik miattunk. Tartsatok naivnak, de A csábítás szabályai számomra az ígéretek földje. Maximálisan kikapcsol, magával ragad és szinte szárnyal a fantáziám közbe. Maguk a karakterek nagyon jól lettek kialakítva, de nemcsak a két főszereplő, hanem a mellékkarakterek is. 

Adott a megrögzött nőcsábász, akinek egy szerelmi tanácsadó cége van és aki segít a lányoknak megszerezni az áhított pasit, de csak akkor, ha a statisztika is úgy akarja. Az amerikai filmekből ezt a tipikus macsó figurát már ismerjük, mindenki odáig van érte és ő maga is tudja, hogy milyen jól néz ki és éppen emiatt imádom az olyan történeteket, ahol ők lesznek szerelmesek és nekik kell harcolniuk. Aztán ott van a szomszéd lány típusú lány ,aki kedves, de borzalmasan öltözködik. És az is biztos, ha ez a két különböző karakter összekerül ott kő kövön nem marad szárazon. Ian és Blake viszonylag különböznek, de olyan háttérrel, olyan múlttal rendelkeznek,a mi miatt nemcsak szórakoztató és perzselően szexi lesz a történetük, de elgondolkodtató és megrázó is. 

Nagyon jól vannak vegyítve a kötetben az információk,hogy se túl sok, illetve se túl kevés ne legyen. Megvan a tökéletes hangsúly, ami még jobban hozzátesz, ahhoz, hogy igazi felüdülés, már már szárnyalás legyen A csábítás szabályainak az olvasása. Az egyetemi színtér miatt tipikus, már már kötelező elemek is előkerülnek, de csak úgy, hogy megadja az érzetet és még így is a főhangsúly azon van, hogy a karaktereink maguknak is be merjék vallani, hogy mit is akarnak valójában. Mellettük a mellékkarakterek sem hagynak egy nyugodt percet sem, hiszen már ebben az első kötetben megalapozzák a hangulatot, megmutatják, hogy mire is számíthatunk a továbbiakban. Annyira jól vannak összerakva, hogy legszívesebben beköltöznék a történetbe és összehoznám a saját siker sztorimat, ahol a kiszemelt srác végre észrevesz és happy endes véget kapok, de amíg ez nem jön össze itt van nekem Ian Hunter, aki képes bebizonyítani azt, hogy mindennek el fog jönni az ideje, csak ki kell várni. Na meg az sem mellékes, hogy már most rögtön legszívesebben újra olvasnám. Igen, ennyire bejött a történet és az ahogy az írónő szövögette a szálakat. Összességében nagyon megszerettem és alig várom már a folytatást. Nem egy világot megrengető történet, de megvan benne minden, ami ahhoz kell, hogy egy hosszú és fáradalmas nap után felfrissülést hozzon. Az meg, hogy olvastatja magát csak hab a tortán.
" - Ian Hunter - biccentettem. - Profi szárnysegéd, és marhára az egyetlen esélyed arra, hogy végre..."

" - Arra célzol, hogy egy kis szüzike, aki még sohasem csókolózott, nem tudja kimondani az "orgazmus" szót, a szex hallatán elpirul, és hisz abban, hogy létezik szerelem első látásra?"

"Tanácsadóból rohadt ügyfél lettem... kétségbeesetten vágytam rá, hogy észrevegyen egy lány, és bármeddig elmentem volna, hogy felkeltsem a figyelmét."

" - Az a szíved volt, nem a farkad. Tudod a különbséget, szóval a whisky hátralévő részénél már ne legyél pöcsfej."

" - Szörnyen kellesz nekem. - Magamhoz öleltem. - Szükségem van rád. Sóvárgok utánad. - Hátulról megragadtam a fejét, és közelebb rántottam. Durván összeütközött a szánk, és a nyelvünk is találkozott, mielőtt elengedtem. - De megijedtem."



Köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 16%-os kedvezménnyel!

2018. július 17., kedd

Papp Dóra: Bolyongó


"A jelzőcsöngő éles berregésére tértem magamhoz, de nem nyitottam ki a szemem - továbbra is párnának használtam a 12,c osztálytermének fehérre meszelt, jéghideg falát."

*

Szepes Norbert szeptemberben új esélyt kap a helyi hatosztályos gimnázium egyik végzős osztályában. De nem egyszerű a beilleszkedés. Tetoválásai láttán többen összesúgnak a háta mögött, mások őrültnek tartják különös szokásai miatt. És persze fontos kérdés, hogy mit szól hozzá az osztály legmenőbb rockere, nem beszélve az éles szemű Farkas Míráról, aki olyan gyanakvón néz rá, mintha küldetésének tekintené, hogy minél többet megtudjon titokzatos új osztálytársáról.
Norbit azonban évek óta nem érdekli a cikizés. Ami igazán számít neki, az az anyjának tett ígérete, az Őry család baráti oltalma, Mikko, a finn tökfej, a városszéli tölgyerdő, az akácméz, és egy félkarú isten. Csakhogy hamarosan felbukkan egy árny a múltból, aki mintha Norbi saját árnyéka lenne – és a fiú kénytelen számot vetni mindazzal, ami miatt ott kellett hagynia régi iskoláját, és meg kell hoznia egy olyan döntést, amelyben nem biztos, hogy a sors istennői a segítségére lesznek…


Uhh, de vártam már, hogy újból olvashassak Dórától ifjúsági regényt. Nekem nem kell Leiner Laura, se más, ha itt van Papp Dóra, aki nálam a magyar ifjúsági regények koronázatlan királynője. Olyan szinten eltalálja az ízlésemet és olyan sztorikat talál ki, hogy az hihetetlen. Nemcsak mesél, hanem nevel és magvas gondolatokat is elbújtat a sorok között. Nálam a neve már felér a garanciával. Az meg, hogy ilyen csodás, gyönyörű borítót kapott a könyve csak dobott rajta, hogy ezt nekem bizony el kell olvasnom. Nem tudom, hogy mennyire látjátok, de a tollakba motívumok vannak elrejtve, méghozzá olyanok, amik tökéletesen illenek a történethez és maga a színkombináció is szemet gyönyörködtető és baromi mutatós.
Azt már megszokhattuk, hogy a legtöbben női szemszögből mesélnek, na de nem Dóra, aki hatalmas fába vágta azzal a fejszéjét azzal, hogy férfi szemszög mögé bújt és úgy adta át nekünk a történetet. Szepesi Norbert karakterét nagyon megosztónak mondanám, egy igazi különc sorait és történetét mondja el, s ezzel fel is hívja az első lényeges dologra a figyelmünket, hogy nem szabad külső alapján ítélkezni. Lehet valaki akármennyire is kivarrva attól még nem biztos, hogy kemény, hiszen én magam is ismerek olyan lányt, aki simán elmehetne tetovált modellnek, mégsem durva, tök normális és nagyon is jól el lehet vele beszélgetni. Az alapszituáció szerint a végzős osztályba érkezik egy új srác, aki fenekestül felbolygatja az osztály életét. Új gyereknek lenni mindig is nehéz, de Dóra rávilágít a következő fontos tényre, hogy idővel eldől, hogy mennyire fognak elfogadni, vagy sem az osztálytársak. Ezzel párhuzamban az iskolai zaklatásokat, azok kimenetét és hatását is alaposan tanulmányozza. S mindezt úgy, hogy nem is igazán tudjuk, hogy mi történt Norbi múltjában, de ahogy haladunk előre az időben úgy potyogtatja el a kenyérmorzsákat és úgy adja meg a legnagyobb kérdésre a választ. 

Igazi osztályközösséget alkotva, felidézve benne az én középsulis éveimet, hogy milyen is volt; bulik, barátságok, iskolai csínytevések, órai felelések, szerelmek, bunyók. Ezt mind mind újra átéltem és szinte megelevenedett előttem a regény cselekménye,ami egyébként nagyon következetes, meglepően hű a mai tinik viselkedéséhez és gondolkodásához, és nagyszerű olvasmány. Teljes mértekben kikapcsol, engedi hogy olvasás közben te is pihenj. Mióta elkezdtem nézni a Vikingek sorozatot igazából vártam, hogy más is legalább annyira szeresse, mint én, s nemcsak a vallásukat, a hitvilágukat, az isteneiket csempészte bele a regénybe az írónő, hanem a szellemüket is. Ezáltal megmutatva egy másik életfelfogást, s mindezt a regény vége felé még párhuzamba is állította mai problémákkal, amikről nap mint nap szembekerülünk. Hű maradt ahhoz a fogalomhoz, hogy ifjúsági regény, de annál többet is adott. 

Elgondolkodtatott, érzéseket váltott ki belőlem, megmutatta egy másik világ életét és azt, hogy mi lehetne, ha nem ide, hanem északra születek, de minden csak elhatározás kérdése és abból kell a legtöbbet kihozni, amit kaptunk az élettől és nem valami felsőbb hatalom, amit vélni vélünk, hogy kiosztott nekünk szerepet. A sorsunkat mi irányítjuk, csakis mi, nem a szüleink, nem a tanáraink, ők csak próbálják a helyes irányba terelni bennünk az elhatározásokat és az elképzeléseket. Ilyen és ehhez hasonló magvas gondolatokkal szembesülhetünk a Bolyogó lapjai között. 

Ha nagyon eltekintek a regény cselekményétől és történetétől, akkor azt is mondhatnám, hogy egy tükröt tartok a kezemben, amibe benne van nagyon sok mindenre a válasz, de ha hű maradok a regényhez akkor csak annyit mondok, hogy minden bennünk dől, nekünk kell erősnek lennünk, nem pedig másnak. Maga a történet egyébként nagyon életszerű, a karakterek is már már élnek és együtt lélegeznek velünk, a tanárok személyisége is egészen helytálló, az órai és az azon kívüli események is mind mind életszagúak. 

Dóra nemcsak egy volt közülük, hanem még mindig tudja, hogy mi az, amit a fiatalok szeretnek és szívesen csinálnak. A regény úgy 40%-át a viking mondakör és az e köré épített világ teszi ki, amit azért is szerettem, mert sok számomra is új információt kaptam, de azért van benne pár merészebb leírás is, amiket nem biztos, hogy engednék olvasni, főleg ha labilis kölyökről van szó. De a tartalmát tekintve nagyon is rendben van. Magvas, összeszedett, szórakoztató, de elgondolkodtató is egy olyan nyelven, ami talán több emberhez is eljut, mintha szigorúan lexikonban használt nyelven írták volna.

Emellett nagyon sok történelmi utalás is segíti a cselekmény és a különböző vélemények megértését. Úgy gondolom, hogy akik 1990 körül születtek sokkal elfogadóbbak, mint azok akik sokkal korábban születtek, de minden nevelés kérdése, s ez is tökéletesen kivehető a Bolyongók soraiból. S ha nem is tudunk olvasni a sorok között még akkor is segít nekünk az írónő, hogy megértsük, hogy mit is szeretett volna elérni a regénnyel. Összességében nagyon kedveltem. A szerelmi szál nagyon édes volt. Ahogy kialakult és ahogy haladtunk a kapcsolat fogalma felé nagyon sok kérdést és gondolatot felvetett. Emellett természetesen tipikus ifis elemek is tarkítják a regényt, de ez nem is baj, mert Dóra így is megmutatta, hogy mennyire is szenvedélye az írás és azért megtalálta a módját annak is, hogy megszólaltassa Míra, a nő hangját. A lezárását tekintve elégedett vagyok,de ha arról lenne szó, akkor még nagyon szívesen olvasnám tovább a 12.c és Norbi történetét. Például Gabeszban látok potenciált egy saját regényre.
" - Odin szakállát és Frey orbitális tökét összevetve se hiszem el, amit most mondtál, tesó! - röhögött. - Viccelsz? Te szerencsétlen kis gyíkocska, hát mindjárt..."

" - Te tényleg annyira hülye vagy, hogy engedtél egy kis tizenhat éves szöszinek, aki fülig beléd zúgott. - Megállt, szembefordult velem. - Amikor nyáron itthon dőzsöltem egy hétig, és te mindennap jöttél, ez a kis hülye reggelente félórát válogatta a ruháit és egy órát piszmogott a fürdőben, hogy a nagy Szepes Norbi észrevegye."

"Van az a pillanat, amikor tényleg lehetetlenség visszafogni a győzedelmes mosolyt. Amikor egy lány téged választ a barátnői helyett, az pontosan olyan pillanat."

" - Csak van egy barátnőm, aki legszívesebben kitépné a tüdőmet, viking vérhas módra."

" - Ezt nekem kellene mondanom, kedves Míra - cirógattam az arcát. - Olyan sok mindenre ébresztettél rá. Hogy nem gyengeség beismerni, ha valamire képtelen vagyok egyedül. Hogy lehetek erős, de van olyan súly, amit nem bírok el. Hogy néha ér önzőnek lenni. De azt utálom, hogy túl sokszor van igazad, kedves Míra, ez kész botrány, nem mehet így tovább."



Köszönöm a Ciceró Könyvstúdiónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!


2018. július 13., péntek

Kiersten White: Supernaturally - Több mint különleges


"Ó te jó sípjel, meghalok!"

*

Evie végre olyan hétköznapi életet él, amilyenre mindig is vágyott, ám egy nap rádöbben, hogy hosszú távon ez… kissé unalmas. Nosztalgiával emlékszik vissza a Nemzetközi Paranormális Ellenőrző Hivatalnál töltött időszakra, és ekkor újra lehetősége nyílik arra, hogy ott dolgozzon. Mivel kétségbeesetten vágyik némi változatosságra, igent mond.

Egyik küldetés borzasztóbb a másiknál, ezért felmerül benne a kérdés, vajon jó döntést hozott-e. Ráadásul megjelenik az exe, a tündér Reth, aki sötét titkot fed fel Evie múltjából. Evie rájön, hogy a tündérek világában háború készülődik, ami az egész természetfeletti világot káoszba döntheti. És hogy mi a háború tétje? Evie maga.

Ennyit az átlagos életről.


A trilógia első részét még a blog születése előtt olvastam, pontosabban 2014-ben és már kezdtem eltemetni magamban, hogy nem fogom olvasni magyarul a folytatását, de megmutatta a kiadó, hogy lát benne fantáziát és 4 év elteltével, de végre magyarul is a kezünkbe foghatjuk. Anno nagyon szerettem a történetet, mert eredeti volt és ez az eredetiség a második résznél sem kopott meg, s ugyanolyan élvezetes, mint a Paranormalcy.
Kiersten White sajátos stílusával és az általa elképzelt paranormális világ felépítésével teszi olvasmányossá, szerethetővé és klasszikussá a történetét. Logikusan, egyetlen szálat és fontos információt sem kihagyva halad előre az időben és a cselekményben, s úgy osztogatja az újabb fordulatokat és természetfeletti lények megjelenését, mint ahogy más a kártyával teszi ugyanezt. A kötet eleje megmarad a normalitás szintjén, ami azért is egy hirtelen váltás, mivel az első kötet szinte végig arról szólt, hogy a főszereplő, Evie mennyire is szeretne normális, átlagos, mindenféle paranormális jelenségtől mentes életet élni, s ezt meg is adja az írónő, legalábbis ennek az illúzióját. Hétköznapi megpróbáltatásokkal és iskolai megfelelési kényszerrel indítja útjára a kötetet, de hogy ez meddig maradhat fent az egy igencsak jó kérdés, mivel a rutinos olvasók tisztában vannak vele, hogy fog jönni egy csavar,ami visszafogja terelni a karaktert a paranormális síkra, s ezzel az írónő is tisztában van s sikerült egy nagyon meglepő és nem vált jelenséggel visszavezetnie minket a megkezdett vonalhoz. Imádtam, ahogy előtérbe kerültek az újabb és újabb lények. Már az első résznél is az tetszett meg a kötetben, hogy nem ragad le a vámpír-vérfarkas-tündér szentháromságnál, hanem azon felülkerekedve adja hozzá a többi lényt és ezzel teszi még érdekfeszítőbbé, még egyedibbé. Nem egyszerűen a kliséket használja, hanem azokra építve fokozza és fokozza a hangulatot és olyan fordulatot ad a regénynek, ami még izgalmasabbá és letehetetlenebbé teszi a cselekményt. 

Ha már a cselekmény szóba került, akkor vétek lenne kihagynom azt, hogy mennyire is természetesen, mennyire akciódúsan és veszélyesen adja hozzá az írónő a normális, hétköznapi élet elemeit és a természetfeletti sík sajátosságait. Igazi párhuzamot állít, ami nagyszerűen megfér egymás mellett, már-már kiegészítve a másikat. A fő hangsúly ezúttal Evie múltján és képességén van, azon hogy kicsoda és micsoda is ő. Mi is van a múltjában, mitől más ő mint a többiek, s hogy ez milyen hatással van az életére és a gondolkodására, a tetteire és a cselekvéseire. 

Ezzel egy tükröt is mutat; megmutatja mindkét oldalt, hogy mi lehetne a karakterből ha a jó illetve ha a rossz oldalt választja, s ez az oldalválasztás is egészen relatív, mindenkinek mást jelent a jó és a rossz oldal is. A cselekményt még jobban bonyolítja az is, hogy egy új karakter kerül előtérbe, aki hatalmas meglepetéseket tud okozni, aki kontrollálhatatlan és nehezen lehet értelmezni a cselekvéseit, de az biztos, hogy kalandos út vezet el addig, hogy valóban azt mondhassuk, hogy kiismertük. 

Amellett, hogy megjelenik ez az új karakter, Jack, a többiek sem vannak elhanyagolva, sem Reth, sem pedig Lend. Nemcsak Evie-n van a hangsúly, hanem azokon is akik hatással vannak rá és akikre ő bír hatással. Lend már az első résznél felkeltette az érdeklődésemet, hiszen különleges és titokzatos háttere van, de mellette ott van Reth is, akit néha utálunk, s néha szeretünk, így biztos, hogy unatkozni nem fogunk. Mindig történik valami új, ami miatt még jobban kell figyelni és, ami még jobban odaszegez a lapokhoz és addig nem ereszt, amíg a történet végére nem érünk és nem mondhatjuk azt, hogy nagyon is megérte elolvasni és hol van már az a folytatás. 

Persze emellett azt sem szabad elfelejteni, hogy vannak humorosabb, hátborzongatóbb és nyugtalanító események is a kötet lapjai között, amik lehet, hogy elsőre nem tűnnek olyan fontosnak,de a kötet vége ráébreszt arra, hogy minden egyes furcsaság, apró részlet az és mindenre érdemes odafigyelni, mert sosem lehet tudni, hogy mi lesz az a megmásíthatatlan esemény, ami mindent a feje tetejére fog állítani, s ami miatt egy teljesen új mederbe fognak folyni a már megkezdett események.

A kötet egy bizonyos pontján szívbemarkolóan szomorú és végig körbe lengi egy búskomor hangulat a cselekményt, ami abból fakad, hogy Evie más, mint a többiek. De hogy ne csak az akcióról és a különleges lényekről szóljon a Supernaturally, az írónő a már megkezdett szerelmi szálat is folytatja. Egy teljesen új megközelítésbe helyezi. Vannak benne romantikusabb részek is, de valahogy a romantikus szál elveszik amellett, hogy ezek az érzelmes pillanatok átalakulnak veszedelmes vagy éppen hátborzongató jelenetekké. Nincs benne egy olyan jelenet, ahol tényleg a szerelem lenne a fókuszban, mivel ezt a paranormális vonalat még ebbe is beleszövi, s ezzel nincs is baj, csak nehezen fér meg mellette az érzelmek kavalkádja, de hogy emiatt ne legyen akkora hiányérzetünk egy szebb jövő képét is belebegteti az írónő a cselekménybe és reménykedésre ad okot, miszerint van remény arra, hogy egy halhatatlan és egy nem halhatatlan között érdemleges kapcsolat alakuljon ki. Összességében nagyon szerettem olvasni és imádtam, ahogy a titkok és elrejtett információk, hogyan tették még izgalmasabbá és néhol még fájdalmasabbá a történetet. Azt hiszen megérte várni a kötet megjelenését, mert újfent megmutatta Kiersten White, hogy ha természetfeletti történetről van szó, akkor érdemes számolni vele, mert ott van a helye a történeteinek a toplistán és a szívek polcain.
" - Velem kell jönnöd. Elindult néhány folyamat, és nem tudom az összes lehetőséget ellenőrizni. Nem bújtathatlak el örökre. A biztonságodat viszont garantálhatom, és boldoggá tehetlek. Add a kezed!"

" - Hogy én mekkora mázlista vagyok, hogy ilyen pasim van! Nemcsak jóképű, de iszonyú okos is. Egy kicsit viszont ijesztő, hogy ennyire vonzódom hozzád, miközben pontosan úgy nézel ki, mint az apád. Nem cserélsz álcát?"

" - Ha nem bukkantam volna fel, akkor egyedül is pompásan megoldottad volna a helyzetet. Ne érzelgősködj épp most, amikor végre rájöttem, hogy milyen szórakoztató a társaságod. Egyébként a legjobb dzsekim van rajtad, és mivel szeretném visszakapni, ezért hazaviszlek."

"A mosolya volt a legtökéletesebb álca, amit valaha láttam. Amikor azt hittem, hogy valami tényleg fontosat tudtam meg róla, elővette ezt a mosolyát, és minden valódi érzést eltüntetett vele az arcáról. Hogy láthatnám meg egyszer, hogy mi van alatta?"

" - Én csak egyféle életet tudok elképzelni magamnak, mégpedig veled együtt. Nem értem, szerinted mi választ el egymástól kettőnket, de nem találkozhatnánk valahol félúton?"



Köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 16%-os kedvezménnyel!


2018. július 10., kedd

Emy Dust: Összetört jövő - Megtalállak


"Az iroda neon fénye lehangolt, a nyakkendő túl szoros volt, nagyon nem akartam itt lenni."

*

Sam Davis egy magabiztos sikeres üzletember, megtalálta a szerelmet egy fiatal lány személyében, az élete tökéletesnek mondható. De egy váratlan balesetnek köszönhetően elveszíti emlékeit és a múltba zuhan vissza, ahol régi szerelme csúnyán átverte őt. Amanda Cole ezt ki is használja. Mindent megtesz, hogy Sam emlékeiben a lány végleg eltűnjön.

Sikerül visszatalálnia önmaghoz és az igaz szerelméhez, aki végig ott van mellette, csak ő nem tud róla? Vagy örökre hazugságban marad azzal, aki önző módon magának akarja őt? A múltból előkerülő titkok, nagy küzdelem elé állítják.

Egy férfi küzdelme a szerelemért!

Küzdelem, hogy megtalálja önmagát!


Rég volt már, hogy Emytől olvastam, bár lehet, hogy csak nekem tűnik olyan távolinak, de még hátra volt egy kötete, ami eltér a többitől és tudtam, hogy különleges élménynek kell lennie, mivel már a fülszövege azt éreztette velem, hogy bizony ez kell nekem. Igaz, hogy ez a második kötet, és az első már nem kapható kereskedelmi forgalomba, de ebookként kapható, s ha így nem is olvastuk az első részt még akkor is érthető. Én személy szerint függő lettem és egybe ledaráltam egy hétvége alatt a kettőt. Ez van, annyira imádom Emy írásait, hogy őszintén nem is csodálkozom, hogy két nap alatt kivégeztem őket. Az lett volna a csoda, ha tovább tart.
A Megtalállak egy nagyon finom, érzelmes, ármányokkal és árulásokkal teli izgalmas, könnyfakasztó regény, ami a szívek mélyéig hatol és elfoglalja a megfelelő helyet a szívünk egyik sarkában. Minden úgy kezdődik, hogy nem feltétlenül szükségesek az előzmények, mert mint ahogy az a fülszövegben is olvasható a főkarakterünk, Sam amnéziás lesz,s emiatt mindent elölről kell kezdenie. Na jó csak az elmúlt pár év esik ki neki, de ha jobban belegondolunk már ez is bőven elég, hiszen emberek vagyunk, akár naponta képesek vagyunk a változásra és arra, hogy másként gondoljunk bizonyos dolgokra. Maga a kötet eleje nagyon emlékeztetett a kultikus A szürke 50 árnyalatára, már csak a baleset miatt is. Néhány pillanat erejéig olyan volt, mintha belecsöppentem volna a filmbe, de aztán persze egyedi vonalat vett a cselekmény és megmutatta, hogy bizony nem egy tucattal van dolgunk, hanem egy olyan kötettel, ami kiemelkedik a többi közül. Fájdalmas, szívszorító,de ugyanakkor érzéki is. Az első néhány fejezet után már lehet sejteni, hogy nagyon ütős lesz, amikor borul a bili,s ez így is volt. Ennyire szórakoztató és megbotránkoztató csavar megoldást ritkán látok. Természetesen valamilyen szinten szomorú és tragikus is, de muszáj kárörvendenem, mert Amanda karaktere nagyon irritáló és még az ilyen legalja karaktereket is úgy tárja a szemünk elé az írónő, hogy az valóságos legyen és elhiggyem, hogy tényleg vannak ilyen emberek, s nemcsak a filmek kockáin lehetséges az ilyesfajta ármány és cselszövés, hanem a regények lapjain is. 

Minél többet olvasok az írónőtől, annál több oldalát mutatja meg, minél sokszínűbb lesz én annál jobban szeretem, amit megalkot nekünk és viszonylag rövid időn belül meg is jelentet. Nagyon termékeny, s ez egyáltalán nem megy a minőség rovására, hiszen minden egyes regénye érték és valós érzelmeket ad át vele. Ennél többet szerintem nem is akarhat, mert ha már egy embert megérintett, akkor minden fáradtság és idegeskedés megérett és azt a célt érte el, amit szeretett volna. Emellett nagy hangsúly van az elfeledett eseményeken, embereken, élethelyzeteken és azon, hogy a megfelelő időben és pillanatban derüljön ki az igazság. Nemcsak a küzdelemről szól, hanem az újrakezdésről is, s ez mindkét félnél jelen van. 

Mind Sam, s mind Lili olyan eseményeket élnek át,amik simán megtörhetnék az embert, de nem ők küzdenek, még akkor is, ha néha belekerülnek a depresszióba és kilátástalannak látják a helyzetet. Hiszem, hogy a szerelem megéri ezt az áldozatot, s ez is a kötet egyik legnagyobb tanulsága, miszerint mindegy, hogy milyen nehézséget görget eléd az élet, fel kell állnia és a tudásodhoz mérten ott folytatni, ahol abbamaradt, s a legtöbbet kihozni a lehetőségeidből, s igen az igaz szerelem az egyik ilyen dolog, amiért érdemes harcolni és foggal-körömmel küzdeni érte, még akkor is, ha kilátástalannak tűnik a helyzet.

A történet egészét tekintve komplex, logikus, jól felépített és megfelelő szókinccsel rendelkezik. A kellő helyeken kerülnek elő a csavarok és a fájdalmas pillanatokat az érzéki kifejezések és megfogalmazások csak még keserűbbé és még lehetetlenné teszik, de az írónő megmutatja, hogy a legkilátástalanabb helyzetből is lehet happy enddel végződő történetet szőni. Elég hozzá a kreativitás és a szórakoztatni vágyás és már meg is van a megoldás. Több helyen igaz, hogy összetört a regény és már a hajamat téptem, hogy basszus Sam emlékezz, mert ha ez így folytatódik, akkor én fogom kinyírni Amandát és nem várom meg, hogy szépen, finoman vagy ahogy Emy csinálta egy bazi nagy arcul csapással kipenderítse a képből. Istenem, hogy megtud lepni ez a nő, egyszerűen zseniális.

Amellett, hogy jó alaposan megszorongatja a szívünket,s amikor már azt hinnénk, hogy minden rendben lesz, na akkor tuti,hogy jön egy nagy csapás, ami teljesen más mederbe tereli a regényt, mint ahogy azt mi akarnának, de pont ez a szép benne, hogy olyan kiszámíthatatlan és csak nagyon ritkán történnek úgy a dolgok, mint ahogy azt mi elvárnánk és szeretnénk. Részben Magyarországon, s részben New Yorkban játszódik. Ez a kettősség tökéletesen kiegészíti egymást, s a hiteles leírásoknak köszönhetően szinte már olyan volt, mintha én is New York utcáin sétálgattam volna Lilivel és Sammel. S ehhez igazodva váltott szemszögű, így mindkét fél oldalát tökéletesen bemutatja, a kételyeket, a homályokat és az aggodalmakat is. Akik jobban kedvelik az erotikát és a romantikát, azok sem maradnak parlagon, mivel bőven kapunk erotikus és vágyakozással teli pillanatokat, de hála Amanda jelenlétének közönségeseket és már-már szánalmasakat is, de ez nem az írónőt, hanem annál inkább a karakter jellemét minősítik. Ha szeretnétek egy igazán, meglepően belsőséges, mélységeiben rejlő, komoly, de egyben romantikus történetet olvasni, akkor az Összetört jövő a ti könyvetek.
"Szemei csillogtak, ki sem kellett mondania, tudtam. Ott volt a szemében. Sajnos igazam volt, hogy csak egy pótlék. Helyettem! Ez zavart. Még most sem éreztem többet iránta, mint régen."

"Annyira közel hajoltam, hogy ajkunk majdnem összeérjen, de nem csókoltam meg. Minden önuralmamra szükségem volt. Vártam, hogy mit fog tenni. Hallottam, hogy elakad a lélegzete, ledermedve meg sem mozdult. Türelmesen vártam a bennem lüktető vággyal."

"Mondhatnám azt, hogy én mindezt meg tudom adni, minden nap láthatná, ha velem lenne, de tartottam attól, hogy fejvesztve kell szaladnom utána, mert megijesztem."



Köszönöm Emy Dustnak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető közvetlenül az írónőtől!

2018. július 6., péntek

Marissa Meyer: Heartless - Szívtelen


"Három ínycsiklandozó citromos pite csillogott Catherine előtt."

*

Bár Catherine az egyik legkelendőbb fiatal hölgy Csodaországban, és a házasodni kívánó Szív Király kedvence, őt mégis egyebek foglalkoztatják. Ínycsiklandozó süteményeket süt, és a leghőbb vágya az, hogy pékséget nyisson a legjobb barátnőjével. Az édesanyja szerint ilyen gondolatok azonban nem méltók egy olyan fiatal lányhoz, aki akár királynő is lehetne.
Cath megismerkedik Jesttel, a jóképű és titokzatos udvari bolonddal. Életében először valódi vonzalmat érez valaki iránt. Kockáztatva, hogy vérig sértik a Királyt és éktelen haragra gerjesztik Cath szüleit, a két fiatal titkos, viharos kapcsolatba bonyolódik. Cath a saját szerencséjének kovácsa akar lenni, és a saját feltételei alapján akar szerelembe esni. Ám a sorsnak más tervei vannak e varázslatos, őrült és szörnyetegekkel teli vidéken…





Magát a regényt egy másik remekmű ihlette, az Aliz Csodaországban, amiért már egészen kiskorom óta teljesen odáig vagyok. Imádom a bohókás világát, s ezt az érzést és emlékeket hozta el nekem újra Marissa Meyer, akire még érdemes lesz odafigyelni, mivel igaz, hogy egyszer már bedőltek a könyvei, de ezúttal reméljük, hogy nemcsak a Szívtelen, hanem a Holdbéli krónikák is sikert aratnak, mert abban biztos vagyok, hogy akik egy kicsit is szeretik a különleges, mesés történeteket, azok a Szívtelent is imádni fogják, csak úgy mint én.
Nem túlzok, ha azt állítom, hogy ez volt az egyik olyan kötet, amit már nagyon vártam. Igaz, hogy az írónőtől mást még nem olvastam, de az, hogy a Heartless lehetett az első, nagyban befolyásolja, hogy milyen is lesz a további kapcsolatom Meyerrel. Számomra a kötet maga a kalandok, a romantika és a sejtelmesség kötetet. Imádtam, ahogy megelevenedett előttem a cselekmény, a karakterek, ahogy kirajzolódott a világ és ahogy azt elém tárta az írónő. Maga az elképzelt világ nem újdonság, de a leírások és a mondatok összetettsége páratlan. Minden egyes sorából érződik a törődés és az elegancia. Olvasás közben megnéztem a filmet, hogy minden apró részlet világos legyen előttem, s igaz, hogy a Tükörüvev másik felén vagyunk, mégis szorosan kapcsolódik az eredeti világhoz. Utalásokkal és elcsepegtetett információkkal lát el minket úgy, hogy közben megmarad a saját síkján és nem akar teljesen beleolvadni a világba, ki akar tűnni onnan. S ha jobban belegondolok sokkal jobban is tetszett, mint az eredeti, mivel ez a kötet lett számomra 2018 nagybetűs OLVASMÁNYA. Ahol kell elvarázsol, izgalomban tart, új kapukat tár ki, veszélybe sodor, felkelti bennem az érdeklődést és olyan élményt ad, ami nem fog egyhamar elmúlni. Mindennek az alapja a szerelmen van, ezt hangsúlyozza ki, erre építi rá a cselekményét. Egy olyan szerelmet helyez a középpontba, ami nem szokványos, már már egyedi és nagyon különleges. Egy udvari bolond és egy márki lánya közötti szerelem első lépéseit pedzegeti és ezt állítja piedesztálra. Ez a szál alapozza meg a későbbiekben az alaphangulatot és a cselekmények veszélyesé és vakmerővé válását. 

A történetet végig Cath szemszögéből olvashatjuk, aki nemcsak engedelmességével és igazságérzetével tűnik ki a többi karakter közül, de tenni akarásával és vakmerőségével, merészségével is. Aztán persze ott van Jest, az udvari bolond, aki már az első találkozás alkalmával ellopta a szívem és reménnyel töltötte el, hogy igen képesek lesznek legyőzni az elvárásokat és közösen felépíteni valami csodálatosat. Csodaország minden egyes lakója, eseménye és a megszámlálhatatlan érzelem, amit olvasás közben ad tesz lehetővé azt, hogy ne csak egyszer olvasós könyv váljon a Szívtelenből. Igaz, hogy 555 oldalas, de ez a mennyiség pillanatok alatt elszáll, mire feleszmélne az ember, hogy még olvasná tovább egyszer csak vége szakad. Annyi minden történik lap lap után. Hol romantikusra veszi a formát, hol varázslatossá, hol különlegessé az biztos, hogy nem leszünk kalandok és érzelmek híján. 

Nem vagyok nagy romantikus, de imádtam a szerelmi szálat, annyira egyedi, annyira édes és ártatlan és annyira megtör Marissa Meyer a végére, hogy az nem igaz. Többször jártam a fellegekben és a kínkeserves pokolban, mint amit meg lehetne számolni. Minden egyes édes pillanat után jön egy arcul csapás és a küzdeni akarás nem szűnik meg. S még mindebbe beleszövi a szörny motívumát is, aki terrorizálja a népet és aki sorra szedi áldozatait. Annyira összetett és jól kidolgozott, hogy ha nem lenne a végével kapcsolatban hiányérzetem, hogy ha nem tört volna darabokra, akkor nem is lenne igazi az élmény. 

Azonban vigyázzatok, mert előfordulhat, hogy a kötet végére ti is szívtelenekké váltok és ölni tudnátok a folytatásért. Mindemellett szórakoztat is, kikapcsol, persze egy kicsit őrültnek kell lenni, hogy igazán élvezhessük, de ez mind az írónő varázsa, ha ő nincs akkor mi sem ismerhetjük meg ezt az ínyencséget és habár utána néztem a folytatásnak, de nem találtam, azért remélem, hogy nem ez a vége. Túl kegyetlen lezárás lenne. Viszont alaposan végiggondolva logikusan építette fel a szemünk előtt a cselekményt,az elkerülhetetlen sors is ott volt végig a szemünk előtt, de annyira reméltem, hogy elkerülhető, hogy nem hittem volna, hogy kegyetlen lesz az írónő és beviszi azt az utolsó ütést. Összességében igazi függővé tett a kötet. A különcségével és azzal a természetességgel, ahogy bemutatja a helyszíneket, a regény mondanivalóját igazi must have olvasmánnyá vált számomra.

Mesei elemekkel is tarkított, de közben tanulságot is tartalmaz, teljesen új megvilágításba helyezi a már ismert világot és igazi értékkel bíró, feledhetetlen élményt ad. Szívbe markol, ha kell kitépi azt, s ha kell visszahelyezi. Addig szorongatja, amíg nem marad már ott semmi más, csak a folytatás iránti vágy, az hogy a jóslatot sikerüljön valamilyen úton módon megváltoztatni és az, hogy milyen édes, romantikus, vakmerő és bátor is Jest, aki hatalmas titokkal övezve veti bele magát a történetbe, s olyan végkimenetellel zárja, amire nem is gondolt volna. Bástya is, s közben mégis csak egy udvari bolond képében tiszteleg. Cath pedig, habár a vége felé sikerült csak úgy igazán megkedvelnem, értékelem benne, hogy nem adja fel, hogy emberséges és alig várom már, hogy kieszeljen valami megoldást, mert én már csak ilyen optimistán állok hozzá, hiszen ha nem így tenném darabokban hevernék a kötet mellett a sarokban, mert igen, bevallom annál az ominózus, mindent eldöntő pillanatnál igenis neki akartam vágni a falnak és még most is képtelen vagyok felfogni, hogy hogy megvezetett az írónő. Annyira megszoktam már, hogy happy enddel végződnek a történetek, hogy igazi arcul csapásként ért, amikor tudatosult bennem, hogy a Szívtelennél nem lesz semmilyen boldog befejezés és, hogy a neheze csak még most következik. Ha igazán különlegeset akartok olvasni és még Csodaország világáért is odavagytok, akkor a Heartless a ti regényetek,de vigyázzatok, mert erősen függőséget okoz és elvonási tünetek jelentkezhetnek a kötet elolvasása után.
" - Nem állt szándékomban megbántani. Egy magamfajtának az ilyen nevetés többet ér minden aranynál. Életcélom lesz, hogy ismét hallhassam. Minden egyes nap, ha ön is úgy akarja. Nem is... Inkább mindennap kétszer, és legalább egyszer még reggeli előtt. A Király udvari bolondja ennél kevesebbel nem érheti be."

" - A Király említett valami pitét, amit a bálba hozott. Akkor nem sok jelentőséget tulajdonítottam a dolognak, azt hittem, hogy a szakácsnője készítette, de most... Most már értem, miért vonzódik önhöz annyira. Ön nem csupán tehetséges, hanem... Tudja, kifejezetten gyönyörű is, amikor a sütésről beszél. Tudja, hogy jó benne, és ettől teljesen felvillanyozódik."

" - Nem, de látom, hogy már várod, mikor találkozhatsz vele újra, elpirultál és mosolyogsz, pont úgy, mint amikor teljesen elégedett vagy valamivel. És... az édesanyád biztos, hogy mindkettőtől eltiltana."

" - Csak magára, őfelségére és arra a szerencsétlen fickóra, aki önmagára is csomót kötne, csak hogy lenyűgözze magát. Bár, végül is, Jest önként vette magára az udvari játékszer szerepét, miért is kellene hát másképp kezelnie őt?"

" - A tiéd a szívem, Jest -  szólalt meg bensőségesebb hangot megütve. - Nem tudom, megérdemled-e vagy sem. Nem tudom eldönteni, hogy hős vagy-e, vagy gonosztevő, de úgy tűnik, nem is számít. Bármi legyen is a válasz erre a kérdésre, a szívem a tiéd."

" - Téged - suttogta Catherine, és bár szinte a saját hangját sem hallotta, látta, hogy a fiú szeme felcsillan. - Bármi közül kell is választani, mindig csak téged."

" - El sem tudom mondani, mennyire várom, hogy melletted tölthessem az életemet, és hogy számtalan lehetetlen dolgot hitessek el veled!"

" - Kívánom, éljetek boldogan, míg meg nem haltok, de csak hogy tudjátok, nagyon idegesítőek vagytok. Legyen tiétek minden, mi e rothadó világon még ragyog, de ha ezt tovább kell hallgatnom, abba menten belerokkanok."

" - De a remény az - folytatta a macska -, amitől a lehetetlen lehetségessé válik."


Köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 16%-os kedvezménnyel!