2018. június 11., hétfő

Vi Keeland: A beosztott


"Micsoda idő- és energiatékozlás - teljesen feleslegesen borotváltam le a lábam selymesen simára!"

*

Amikor az első alkalommal összefutottam Chase-szel, nem tettem rá túl jó benyomást. Egy étterem mosdója előtt kuporogtam a folyosón, és épp a barátnőmnek hagytam üzenetet, hogy mielőbb hívjon vissza valami ürüggyel, mert le akartam lépni a pocsékul sikerült randimról. Chase hallott minden szót, szajhának nevezett, majd kéretlenül ellátott néhány tanáccsal pasi- és randiügyben. Megmondtam ennek a magas és szívdöglesztően jóképű alaknak, hogy foglalkozzon a saját átkozott ügyeivel, majd visszamentem a dögunalmas partneremhez. Később – elhaladván az asztalunk mellett – Chase kajánul vigyorgott, én pedig a pimaszul szexi, kemény fenekét bámultam, miközben odament a lányhoz, akivel együtt vacsorázott. Képtelen voltam megállni, hogy néha lopva ne pillantsak rá erre a beképzelt és lekezelő modorú alakra, aki a terem túlsó végében ült a barátnőjével. Természetesen többször rajtakapott, hogy nézem, és mindannyiszor rám kacsintott. Amikor ez a szívdöglesztő fazon és a hasonlóképpen szexi barátnője hirtelen ott termett az asztalunknál, megrémültem, hogy ez a jóvágású idegen be akar árulni a pasimnak. Ehelyett azonban úgy tett, mintha régóta ismernénk egymást, majd leült az asztalunkhoz a párjával, és mindenféle kiagyalt és rám nézve módfelett kínos történettel szórakoztatta a társaságot a nem létező közös gyermekkorunkról. A fickó – aki mellett addig halálra untam magam – furcsa módon izgalomba jött a tolakodó ismeretlen sztorizásától. Amikor az este véget ért, elváltunk egymástól, én pedig sokkal többet gondoltam erre a vonzó idegenre, mint azt valaha is be merném vallani. Még annak ellenére sem voltam képes kiűzni a fejemből, hogy tudtam, sosem látom újra. Úgy értem, mi az esélye annak, hogy csupa véletlenségből ismét belefutok valakibe egy nyolcmilliós nagyvárosban? A véletlen mégis úgy hozta, hogy egy hónap múlva ez a szexi pasi lett az új főnököm…

A megjelenési hír óta szemezgettem a kötettel, mivel nemcsak brutál szép magyar borítót hozott össze a kiadó, de a fülszöveg is egyből felkelti az ember figyelmét. A lehető legjobb döntés volt az Álomgyár részéről, hogy elhozták nekünk az írónőt és az írásait, mert bizony nemcsak A beosztott jogaira csaptak le. Remélem még sok Vi Keeland történetben lehet részem. Maga az írónő csodálatos és nagyon jól tudja, hogy mire vágynak az olvasói és ezt nem is fél kimutatni az írásaiban.
Amikor elkezdtem nem tudtam, hogy mire is számítsak igazából, mivel nem ismertem sem az írónőt, sem a munkásságát, de amit letett az asztalra az nemcsak példaértékű, de szenvedélyes, romantikus és perzselő is. Maga a történet egy vicces sztorival kezdődik, ahol bármi megtörténhet, s ahol már szemtől-szembe kerülhetünk a két főszereplővel. Az ismerkedés része és a cselekmény sűrűjébe a bevezetés páratlan, szórakoztató, megmosolyogtató és nagyon buja. A szófordulatok, a kitalált történetek és maga a szituáció is garantáltan elhozza azt a löketet, ami egy bestsellertől elvárható. Nagyon gördülékeny és olvasmányos a sztori. A párbeszédek szellemesek, kalandosak, őszinték és néhol képes arra késztetni minket, hogy elpiruljunk vagy bazsalyogjunk éppen rajta. Emellett a cselekmény nem szokványos, sokkal több minden rejlik a felszín alatt, sokkal több mélyebb gondolatot hordoz magával, mint ahogy azt reméltem. Egy üde, forró történetre számítottam, amit végülis megkaptam, de emellett bölcs gondolatokat is ébresztett bennem. A témafeldolgozás, miszerint munkahelyi románcról van szó már-már sorsszerűen alakul ki, mégsem érezzük azt, hogy ne lenne a helyén. Gondolom már mással is megesett, hogy beleszeretett vagy csak egyszerűen többet érzett egy munkatársával kapcsolatban, s még ha nem is lett semmi belőle, akkor is érdemes kézbe venni A beosztottat, mert ami nekünk fejben megvan azt maga az írónő szavakba öntötte és egy olyan történetet hozott ki belőle, ami maradandó és ami a maradandósága mellett még élvezetes és szexi is, mert valljuk be, hogy az erotikusabb részek ott vannak a toppon. 

Teljes mértékben át lehet élni a szituációkat, könnyű szerrel bele tudjuk képzelni magunkat Reese helyébe, aki a történet női főszereplője és 90%-ban az ő gondolatai és érzései vezetik a cselekmény szálát és a fordulatokat. Sok elfeledett vagy éppen jól takargatott titok a felszínre kerül, amik miatt nemcsak szívfájdítóan gyönyörű részeket hordoz magával, de még jól meg is tépkedi a lelki világunkat. Alapjában véve egy romantikus történettel van dolgunk, erotikus betétekkel és egy kis titokkal megfűszerezve egy olyan köntösben, ami nagy valószínűséggel nemcsak a női olvasók figyelmét fogja felkelteni. 

Az uralkodó elem, ami az egész regény körüllengi az természetesen a vágy, hiszen mégiscsak egy alapjában véve felnőtteknek íródott könyvről van szó. A brutális őszintesége és a titkok megléte miatt nem is igen ajánlanám 18 éves kor alatt, mivel azért eléggé megrázó eseményekkel is dolgunk van, amik rendesen megcsavarják a szíveket és a sok boldogsághormon és örömteli, szexi jelenetek mellett még jól a földbe is döngöl, a szó legnemesebb értelmében. Maguk a párbeszédek nagyon fondorlatosak, összetettek, kézzel foghatóak és őszinték is. A karakterek már-már lelépnek az oldalakról, s olyan mintha a lelki szemeink előtt peregne le a cselekmény, olyannyira valósághű, s annyira jól van megírva. Magát a műfajt eleve szeretem, s ha csak ennyire jókat olvasnék, mint A beosztott talán nem is akarnék új kategóriák után kutatni, de sajnos nagyon kevés az annyira tehetséges írók sora, mint amilyen Vi Keeland. 

Nagyon örülök, hogy immár mi magyarok is részesei lehetünk a romantikus és erotikus, vágyakkal és eltitkolt múltakkal teli történeteinek. De persze mindez nem lett volna ekkora élmény, ha nem a szívéből írt volna az írónő, hiszen már az első mondat után meg lehet mondani, ha valaki csak a hírnévért ír. Emellett összefüggő, következetes, lehengerlő és fordulatos írásmód jellemzi a kötetet. Nagyon imádtam. Ha tehetném már most olvasnám a következő írását az írónőnek, olyannyira elvarázsolt és bizalmat keltett bennem.

Szerettem, ahogy Reese feltárja előttem a cselekményt, ahogy szépen mindenféle következetesség nélkül jöttek velem szembe a Chase általi részek és, ahogy szemtanúja lehettem az élettörténetének, ami odáig vezetett, hogy az a Chase legyen, akinek mindig is lennie kellett. És baromi nagy akaraterő kell ahhoz, hogy az ember egy akkora veszteségből felépüljön, mint amit a mi drága, ám piszkosul szexi főnökünknek kellett átélnie, de mint a mondás is tartja veszteség nélkül, nincs nyereség. Ugyanúgy megmutatja a sötét és a világos oldalát is a történetnek, a jót is és a rosszat is és kendőzetlenül tárja mindezt elénk. Reese múltjába is betekintést enged, s közelebb is engedi magunkhoz ezáltal. Maga a kötet nem lenne az igazi, ha nem lenne még egy kis szenvedés benne a vége felé, s ez kellett is ahhoz, hogy még jobban és még mélyebben megérintsen bennünket a történet. Az epilógussal tökéletes befejezést ad a történetnek, s ezzel együtt keretbe is foglalja azt. Már csak emiatt is megérte elolvasni annyira szép és figyelmes gesztus figyelhető meg az utolsó oldalakon, hogy nem túlzok, ha azt mondom, hogy ez eddigi könyves pályafutásom egyik legszebb lezárása. Ha egy szóval kellene jellemeznek csak annyit tudnék mondani, hogy imádtam és merem azt garantálni, hogy aki szereti a műfajt az nem fog csalódni benne, sőt tűkön ülve fogja várni a következő és az azt követő regényt is az írónő tollából.
" - Rendben. Vagyis nem. Te azért büntetsz egy nőt, mert gyönyörű, és mert vonzódsz hozzá. Ez pont olyan helytelen, mint valakit hátrányosan megkülönböztetni a kora vagy a bőrszíne miatt."

"Miért nevettem azon, amikor azt mondta nekem, dobjam Bryant, a barátomat, és inkább ugorjak fejest az ő ágyába? Ez a pasi semmivé foszlatja a józan ítélőképességemet."

"Ez a pasi a hernyókat egy csapásra pillangókká változtatta, amelyek most gyönyörű szárnyacskáikkal ott verdestek a gyomromban."

"Ha minden csókunknak története van, akkor ez a csók olyan volt, mint amikor a hős királyfi rátalál élete szerelmére, és együtt ellovagolnak a naplementében."

"Chase megfogta a kezem, és csak ekkor vettem észre, hogy reszket. Az én macsó, magabiztos, nagyarcú pasim remegett az idegességtől. Ha lehetséges, abban a pillanatban még jobban beleestem. Megszorítottam a kezét, hogy megnyugtassam, mire összeszedte magát. Ezért illettünk olyan jól egymáshoz. Én voltam az ellensúly a bizonytalanságára, és ő volt a bátorság elixírje a félelmeimre."


Köszönöm az Álomgyár Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése