2018. június 28., csütörtök

Borsa Brown: A férj prostija


"Mindig is utáltam a reggeli erős napfényt."

*

Pamela házassága a szakadék széléhez ért. Három gyerekkel, és egy jóképű, sikeres férjjel az oldalán, úgy érzi, ő nem sokat ér. A mindennapjai szürkeségében azonban elhatározza, hogy megszívleli édesanyja egykori tanácsát: „Egy nő legyen tökéletes háziasszony, szerető anya, és otthon az ágyban egy céda.” Női praktikákat bevetve, és minden szégyenérzetét levetkőzve próbálja visszacsábítani a férjét, akit talán nem is veszített el. 

Borsa Brown egyedi, szókimondó, ugyanakkor érzelmes és szenvedélyes, erotikában bővelkedő írásai hamar az olvasók kedvenceivé váltak. Ezúttal humoros formában, de mégis kegyetlenül őszintén és valósághűen mutatja be a női lélek bonyolultságát. 

Egy krízisbe jutó házasság újraélesztése, rengeteg erotikával, érzelemmel, nevettető és elgondolkodtató helyzetekkel. Egy olyan történet, ami bárki életében valóssá válhat. Mert a cél: nőnek maradni mindenáron!

Habár nem én vagyok a könyv elsődlegesen megcélzott célcsoportja, hanem a házasságban élő, gyermekkel rendelkező nők igenis tudtam értékelni és még így 21 éves fejjel is látom, hogy milyen igaza van Borsának és tisztelem azért, hogy ennyire szókimondó és nem fél mások véleményétől. Arról ír, amiről szeretne, de mindezt úgy, hogy megmarad benne az egyedisége és olyan borsássá teszi a történetet. Igaz továbbá az is, hogy kilóg az eddig megírt történetei közül A férj prostija, de ennek ellenére is tökéletesen beleillik abba a képbe, amit már kialakítottam magáról az írónőről.
A cselekmény, mint ahogy a fülszövegből is kiderül Pamela válságát és újraszületését meséli el. Hatalmas utat járhatunk be eközben úgy, hogy még a szobát sem kell elhagyni, s olyan élményekkel, tapasztalatokkal, praktikákkal, jó tanácsokkal gazdagodhatunk, amit lehet, hogy jelen pillanatban nem tudunk hasznosítani, de az biztos, hogy a későbbiekben nagy hasznunkra lesznek. A kötet eleje eléggé melankolikus, letört és hűen mutatja a valóságot, azt hogy mit érezhetnek az édesanyák. Én magam is látom a tüneteket édesanyámon, s nemcsak az a jó, hogy felismertem, hanem az is, hogy tudom is mi a megoldás rá. De erre ő maga is rá fog jönni, mivel első adandó alkalommal a kezébe fogom nyomni, hogy olvassa el, mert sok kérdésére választ adhat. De nemcsak neki ajánlom, hanem minden olyan nőnek, aki úgy érzi, hogy beszippantotta az őrlőmalom kereke és nem tud kilábalni belőle. A kezdeti lehangoltság után egy teljesen új fordulattal, egy új lendülettel, egyfajta izgalommal tárja ki a kapuit a regény. Megoldásokat megoldásokra halmaz és merészebbnél merészebb tanácsokkal lát el. Olyan praktikákat és furmányosságokat mutat, amihez nem elég az akarás, de a tenni vágyás is szükségeltetik. Annyira őszinte és szókimondó, hogy már ezért érdemes egy esélyt adni A férj prostijának. Bevallom az elején kételyeim voltak, hogy mit is fog adni nekem ez a kötet, de nem kell ahhoz 40 pluszosnak lenni, hogy értsük a mondanivalóját, mivel nemcsak egy házasságnak van szüksége a megújulásra, hanem egy hosszan tartó kapcsolatnak is. A különböző pikáns és szaftos ötleteket nem tudom, hogy honnan szedte az írónő, de nagyon kreatívak, erotikusak és merészek. 

Némelyiknél rendesen elpirultam és elgondolkodtatott, hogy vajon én mire lennék hajlandó, ha válságba jutna a kapcsolatom. Sokan hiszik azt, hogy mindenről a nő tehet, de nem. A kölcsönösség ugyanolyan fontos, mint az adni akarás. Hiába működött egykor jól egy kapcsolat érdemes újra beizzítani a gépezetet és megmutatni, hogy az a bizonyos tűz nem veszett el, sőt most még inkább ég, mint eddig. Maga a megfogalmazás és a szavak játéka egyből levett a lábamról. Nem köntörfalazott, nem próbált meg rossz irányba terelni, minél többet és többet olvastam belőle annál többet és annál értékesebb tudást adott át. 

Lehet, hogy lesznek olyanok, akiket érzékenyen fog érinteni a téma és az jut az eszükbe, hogy igen én olyan vagyok, mint Pamela, de már maga a felismerés is igazi segítség lehet. Hiszem, hogy ami egyszer jó volt az újból lehet az, ha nem még jobb. Tudom, hogy túl optimista vagyok, de reménnyel tölti meg Borsa kötete a szíveket és igazi élmény olvasni. Minden sora értékes, fontos. A figyelmesen olvasás itt érvényesül a legjobban, mivel olyan ötleteket és tanácsokat ad, hogy hűha. A megállapítások pedig nemcsak valósághűek, de kegyetlenül igazak is. 

Nagyon szépen és őszintén kitér minden olyan tényre, megállapításra, amit egy családanyának nap, mint nap meg kell élnie. Egyszer mindenki anya lesz és jó, ha már most megtudja, hogy attól, hogy megtaláltuk a tökéletes férfit még igenis tennünk kell érte, s nemcsak nekünk, hanem a párunknak is, hogy több év házasság után is azt lehessen mondani, hogy anno jól döntöttem és ő az Igazi. Hiszem, hogy ha sokkal többen olvasnának és többen vennék a kezükbe A férj prostiját, akkor több házasság lehetne megmenthető. A cselekményről még annyit, hogy könnyűszerrel lehet azonosulni a karakterekkel, de leginkább Pamelával, aki a család motorja és lelke. Erotikában és vágyakkal, merész húzásokkal és szituációkkal sem szűkölködik a kötet.

Eddig ez a legerotikusabb, a legőszintébb és a legfontosabb regénye Borsának, hiszen rólunk nőkről írt kendőzetlenül, a maga valójában. Mindenféle szégyenérzet és szégyenlősség nélkül tárja ki a lapjait, bár azért nagyon kíváncsi lennék, hogy mit szóltak a családtagok, amikor megtudták, hogy mi is lesz a következő regény témája. Mindenesetre nagyon büszke vagyok és örülök, hogy személyesen is találkozhattam azzal a nővel, aki formálja és szembesíti a mai világot a regényeivel.

Egyetlen egy dolog maradt előttem kérdés az pedig az, hogy vajon ez, ami a kötet lapjain folyik vajon, hogy nézne ki, ha Steven, a családapa szemszögéből is meg lenne világítva és nemcsak akkor olvashatnánk a gondolatait és ténymegállapításait, ha ezt Pamelával vitatja meg, hanem a belső harcokat, a kételyeket és azt, ahogy ő látta ezt az egészet az ő saját szemszögéből megvilágítva. Azaz út, amit leír tele van bukkanókkal, megoldandó problémákkal, de mint azt sejteni lehet mindig megéri harcolni, küzdeni és legyőzni az akadályokat, mert azok igenis kifizetődök és meghozzák a gyümölcsét. Pamela nemcsak azt a képet változtatja meg, hogy mit is jelent nőnek lenni,hanem azt is, hogy ez milyen megpróbaltatásokkal jár és, hogy mennyi minden képes szabotálni az akció sikerességét. Az erotikus játék mellett pajkosság, vidamság, húzós szituációk és merész jelenetek is tarkítják a cselekmény sokszínűségét, s ezeket olvasva érezheti csak úgy igazán az ember, hogy milyen hatalom is van a nők kezében és, hogy mi mindent lehet elérni vele, ha megfelelően használjuk azt. Arra is rávilágít, hogy megmutassa igenis jó nőnek lenni és igenis ki kell használni ezt az előnyünket és a lehető legjobban hasznosítani azt. Ha tartalmas, egyedi, cenzúrázatlan, kendőzetlenül őszinte regényt szeretnétek olvasni a női nem nehézségeiről és egy férj meghódításáról, akkor A férj prostija a ti regényetek.
" - A hajadat is állandóan összefogod, pedig ha ki van bontva, olyan vagy, mint egy oroszlán. Tudtad, hogy minden vadász álma lőni egy oroszlánt? - kacag fel."

" - Nagyszerű! Akkor bizonyára lesznek még ilyen ötletei. Amíg az elme él, a test is él! - Vigyorog, mintha most valami nagyon okosat mondott volna. - Próbáljanak ki olyanokat, amiket eddig még sosem. Mutassák meg rejtett oldalukat a másiknak, hogy az újra felfedezhesse magukat."

"Felém fordul, kiráz a hideg. A pillantása felér egy tizennyolcas karikával: vetkőztet mindaddig, míg meztelenné nem válok, szexre csábít, alig bírok a szemébe nézni."

"Ezt a palit! Ki kéne találni, ha nem lenne. Szóval ekkora kedved van itt vicceskedni, mi? Majd adod te alább is!"



Köszönöm az Álomgyár Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 20%-os kedvezménnyel!


2018. június 25., hétfő

Meghan March: Vigyél magaddal


"A tengerparton szerettünk egymásba, a mennyországban házasodtunk össze, és minden tökéletes volt."

*

A tengerparton szerettünk egymásba, a paradicsomban keltünk egybe, elvittem magammal a naplementébe. Tökéletesnek kellene lennie mindennek, de az a bizonyos „igen” nem garancia az örökkön-örökkére.
Most, két évvel később, alig ismerek magunkra.
Ideje újrakezdeni. Vissza a trópusi paradicsomba. Vissza, hogy kiderítsük, vajon meg tudjuk-e javítani a kapcsolatunkat.
Nem akarom feladni, meg akarom menteni magunkat, akár kockára is teszek mindent.
Két sérült ember.
Számtalan titok.
Harc az életünkért.
Talán megtörünk, de mindent meg kell tennünk.
A nemzetközi bestsellerszerző, Meghan March a hatalmas sikerű Vágy-trilógia után újabb romantikus-erotikus könyvekkel örvendezteti meg a műfaj kedvelőit.

Nagyon szeretem az írónő stílusát, azt ahogy fonja a szálakat, s ahogy megelevenednek előttem a szereplők, a történet és úgy egészében minden. Már nagyon vártam, hogy valami újat olvashassak tőle, hogy újra megmutassa nekem, hogy milyen érzéke is van az íráshoz. Már akkor felfigyeltem a kötetre, amikor megláttam a kiadó oldalán, hogy mennyi szépség fog érkezni az írónő tollából. Szépség, mert fantasztikus munkát végzett újfent a borító tervező. Minden, a fülszöveg és a már említett borító is mind egyre jobban arra csábít, hogy a kezedbe vedd és elmerülj a világába.
Imádtam minden egyes sorát. Számomra már most biztos, hogy ez a nyár olvasmánya. Csajos, nyaralós, napsütötte délutánok kötelező kelléke. Annyira jó időpontban jelent meg, hogy az hihetetlen. Itt a nyári szünet, s mit is lehetne csinálni, ha nem ilyen szuper könyveket olvasni. Maga a terjedelme nem annyira hosszú, de ez mit sem számít, hiszen az, amit kapunk az felülmúl mindent. Mint ahogy a fülszöveg is írja egy újrakezdés történetével ismerkedhetünk meg. Egzotikus vizekre kalauzol minket, s az elkápráztatás mellett el is varázsol minket. Szexi, buja, veszélyes, kalandos, magával ragadó, következetes olvasmány. A nyári hangulata mellett komoly marad. Nagyon szépen és logikusan követik egymást az események. A csavarok és a váratlan fordulatok a kellő helyeken és időpontokban bukkannak fel, hogy egy perc nyugtunk se lehessen. Ha nem az egzotikus környezet miatt, akkor a váratlan események miatt marad tátva a szánk. Hihetetlen mennyi minden elfér ebben az egy délután alatt elolvasható történetbe. Az elején nagyon szépen, fokozatosan vezet be a cselekménybe, mutatja be a jelen és a múlt morzsáit, ezzel tárva fel előttünk az első találkozás élményét, az együtt átélt kalandokat, az eltitkolt múltbéli eseményeket, amik odáig vezettek, hogy két ember ne csak falakat emeljen a másik elé, de még az elhidegülés is nagy szerepet játszik. Amikor elkezdtem nem hittem volna, hogy a kezdeti atmoszféra nagyon hamar átfordulhat egy veszélyes közeggé, ahol már nagy a tét, s nemcsak az, hogy sikerül e megmenteni egy házasságot, hiszen itt már élet-halál kérdése forog kockán. De ne haladjunk ennyire előre. A kezdés és a megismert információk alapján, akár idillinek is nevezhetném a kötet első felét, de mégsem az, hiszen beárnyékolja a múlt, az el nem mondott szívszorító események, amik léket vertek Dane és Kat bimbózó kapcsolatába. 

A logikai felépítését tekintve nagyon intenzív és valóságos helyzeteknek lehetünk szemtanúi. Zseni ez a nő, hogy képes ennyire szépen és természetesen fogalmazni. Igazi felüdülés, ha olvashatok az írónő tollából, mivel nagyon jól tudja, hogy mire van ahhoz szükségem, hogy jól érezzem magam, jól szórakozzak és, hogy teljes mértékben kikapcsoljon. Amikor már azt gondoltam, hogy nem lehet annál jobb, mint amilyen na csak akkor kezdtek el igazán beindulni az események, s akkor váltak igazán veszélyessé és akciódússá az események. Persze az eredeti vonalat sem hazudtolta, s így a testiség, a szexualitás is vezető szerepet kap benne, de az amit a kötet utolsó harmadában művel, az egyszerűen elragadó, akcióbomba és nagyon intenzív, nagyon valóságos. 

Olyan mesterien szövi bele a rideg valóságot, hogy az hihetetlen. Tanítani kellene ezt a fajta zsenialitást és szép érzéket. Akik a romantikát szeretik megkapják, akik viszont inkább az izgalmak mellett tennék le a voksukat, azok is megkapják az adrenalin adagjukat. Emellett ott vannak még a leírások és a visszaemlékezések, amik külön-külön is megérnének egy misét. Olyan szépen és természetesen fogalmaz, a környezet és program leírások is annyira valósak, és nagyon is látszik, hogy van mögötte élmény és nemcsak úgy vaktában a kitaláció műve. A kötet egyik különlegessége, hogy váltott szemszögű, így minden egyes apró mozzanatnak, gondolatnak és érzésnek a szemtanúi lehetünk, s olyan privát információkhoz juttat ezzel minket, amit a másik fél még nem tud, nem ért. Ez megadja a belsőséges kapcsolat illúzióját és azt, hogy úgy olvassuk a kötetet, hogy mind a két fél kételyeivel és magvas gondolataival tisztában vagyunk.

Tudom, hogy említettem már a testiséget és azt, hogy egy bizonyos ponton komolyabbra fordulnak az események és elveszti a prioritását az, hogy megfeleljünk a másiknak, s igazi harc bontakozik ki a felismerés és az életben maradás mellett. Pokoliak voltak ezek a fejezetek, rendesen megtépáztak a belső lelkivilágomat, de nagyon jól tette Meghan March, hogy ilyen mederbe terelte a cselekményt, mivel így nemcsak egy kellemes, utazós regényt olvashatunk, hanem valóságos problémákat is, amik képesek fenekestül felforgatni egy ember életét. Összességében tehát nagyon ajánlom. Elsősorban nemcsak azoknak, akik szeretik az írónő munkásságát, hanem azoknak akik valami újat, valami felemelőt, elgondolkodtató és megrázó olvasmánnyal akarják kibővíteni a repertoárt. Higgyétek el Meghan könyveivel nem lehet tévedni. Garantált a kikapcsolódás és a szabadidő hasznos eltöltése. Bónusz gyanánt az ősszel érkező 2 új kötetéből is olvashatunk részleteket, amik már így első blikkre is elég jónak tűnnek ahhoz, hogy igazi sikerek legyenek itthon is, s ne csak a tengerentúlon.
" - Legrosszabb esetben találkozhatunk pörölycápával, fekete úszójú szirti cápával, bikacápával vagy esetleg tigriscápával."

" - Ahhoz túl makacs vagy, hogy engedj bárminek vagy bárkinek, míg be nem fejezted, amit elkezdtél."

" - Egy lakatlan szigeten vagyunk. Kiszolgáltatottan fekszel ezen az ágyon, amikor betörök a szobába. Azért jöttem, hogy elvigyem, ami kell nekem, én pedig téged akarlak."

" - Értem. Nem csapom be. Ismerem az ottani gondnokot. Igazi seggfej. Meg akarta erőszakolni az unokatesómat. Bármit megtennék, hogy kicsináljam."

" - Öld meg, DC! Nem érdekel, ha lelő. Legalább abban a tudatban halok meg, hogy ez a seggfej is felfordul."



Köszönöm az Álomgyár Kiadónak a könyvpéldányt! Olvasd el te is, ide kattintva megrendelhető 20%-os kedvezménnyel!



2018. június 13., szerda

Emy Dust & Abby Winter: Csapdába csalt szerelem


" - Gyorsabban kellene kivinni a kávét! - mordult fel mögöttem a főnököm, Harold."

*

Alice ​Taylor egy kisvárosban született, ahonnan Los Angelesbe költözik, hogy saját életét élje, hátrahagyva a szüleit és régi kapcsolatát. Az új barátnője fejébe veszi, hogy társat talál Alicenak. A sokadik rosszul elsült randi után, Alice egyik estebajba keveredik. Félelmei miatt zsarolás áldozata lesz. Az egész élete a feje tetejére áll. Kénytelen hazudni és leplezni mindenki előtt, hogy zsarolója belekényszeríti az éjszakai életbe, ahol idegen férfiaknak kell vetkőznie. Nagy kihívást jelent az eddigi visszahúzódó lánynak helytállni, hogy elkerülje az őt fenyegető börtönt. Van esélye megszabadulni zsarolójától, aki minden egyes lépését figyeli? Vagy ki tud tervelni valamit, hogy visszanyerje szabadságát? Mégis a legnagyobb problémát a zsarolója iránt fellobbant érzelmek okozzák Alicenak. Egy váratlan fordulat talán mindent megváltoztat kettőjük között, amitől Alice újra reményt kap a nyugodt és boldog életre. Vagy egy ismeretlen mindent felborít, letaszítva Alice zsarolóját is, mert magának akarja a lányt a saját sötét világában? Le tudják küzdeni együtt a felbukkant problémát? Mihez kezd Alice a legnagyobb titokkal, amit csak a zsarolója tud? Megannyi titok,szenvedély és hazugság egy történetben, aminek csak úgy vethetsz véget, ha elolvasod.


Amikor először hallottam a kötet létezéséről már akkor felkeltette rendesen az érdeklődésemet, mivel Emy Dust írásaiért odáig vagyok, képes hatást gyakorolnia rám és élvezet elveszni a történeteiben. Igaz, hogy Abby Winter munkásságát nem ismerem, de ez nem akadályozott meg abban, hogy nekikezdjek a Csapdába csalt szerelemnek. Valami eszméletlen elegyet alkot a két írónő és olyan fergetegesen jók együtt, hogy azt még a legmerészebb álmaimban sem mertem volna gondolni. Veszély, vonzalom, szexuális töltet... ezek mind-mind helyet kapnak benne, s ember legyen a talpán, aki nem csábul el már az első oldal után.

Magát az ötletet nem tudom, hogy honnan és miből merítették az írónők, de le a kalappal előttük. Már a regény kezdetén sem lacafacáztak, egyből bevezettek a cselekmény közepébe; s utána minden egyes fejezettel csak még jobban szították a parazsat, még jobban arra késztettek, hogy nagyon hamar a végére érjek, s ha úgy nézzük ez sikerült is nekik, mivel elméletileg és gyakorlatilag is még vizsgaidőszak van nálam, mégsem bírtam másra koncentrálni addig, amíg el nem értem az utolsó oldalig. A legeslegelején még gondolkodnom kellett, hogy akkor ki is lesz majd a pasi, aki mindent felforgat, mivel nem egy, de kapásból 3 érdekes és figyelemre méltó egyedet is bemutat, s közülük kiválasztani a megfelelőt nagyon könnyű volt. Ez a rossz fiús vonal nagyon fekszik nekem. Egyszerűen imádom. Elkápráztat, izgalomban tart, rágom közbe a körmöm, hogy vajon a következő oldalon mi fog kiderülni, mi fogja még izgalmasabbá és még pörgősebbé tenni a cselekményt. Már a legelső utáni találkozás után beleszerettem Mark karakterébe, s tudom, hogy ő a rosszfiú, mégis olyan csábítóra, amolyan tiltott gyümölcsként lett megírva a karaktere, hogy nagyon hamar elvarázsolt. Imádtam, ahogy a saját szemszögén keresztül megnyílt nekem, ahogy megmutatta az emberi oldalát, s nemcsak a könyörtelen énét, akitől mindenkinek félnie kellene. Olvasás alatt igazi érzelmi hullámvasútra ültem fel, s nem egyszer olyan magasságokig szálltam, hogy féltem a zuhanástól, de egyetlen egy mélypont sem volt benne, sőt. Minden egyes oldal még veszedelmesebb, még szórakoztatóbb, s még meglepőbb lett, ahogy haladtam benne. 

A történeti váz és a cselekmény elképzelése, na meg a kivitelezése nemcsak precíz, de már szinte tökéletes. Egyetlen egy dolog szúrta csak a szememet az elején, az pedig a magázás. Olyan idegennek, olyan oda nem illőnek tűnt, de szerencsére hamar túllendültünk ezen és minden haladt tovább a megszokott kerékvágásban. Az alaptörténet szerint adott egy lány, aki rosszkor volt rossz helyen, s ez indítja el igazából az egész cselekményt, s ez határozza meg a későbbiekben is a párbeszédek, a tettek és a megmozdulások mivoltát is. Fergeteges lett az összhatás, ahogy kapjuk az újabbnál-újabb élethelyzeteket, a problémákat, a hátba szúrásokat vagy éppen a meghökkentő eseményeket. A kötet közepe fele a pörgés alább hagy, s egyfajta idillbe vezeti a történetet, megadja a tökéletes kapcsolat, s a minden rendben van idilljét, holott éppen ez az az esemény és kimenetelsor, ami egy hatalmas megmozduláshoz, egy másfajta hozzáálláshoz vezet el. 

Mind a két karakter a történet elejéhez képest baromi sokat fejlődik, kiteljesednek, teljes valójukban megnyílnak, s megmutatják, hogy ki is rejtőzik a páncél alatt. Nagyon vicces, néhol szórakoztató vagy véresen komoly szituációkat élhetünk át egy adagnyi romantikával, erotikával és vággyal fűszerezve. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy ez az eddigi legveszedelmesebb, legőszintébb és legerotikusabb regénye Emynek. Imádtam minden egyes sorát, a világot; azt ahogyan felépítették, s ahogy ezt kézzel foghatóvá és szerethetővé tették, de azt ne felejtsük el, hogy komoly dolgok kerülnek előtérbe, olyanok, amik igenis léteznek, s emiatt olyan életszagú, olyan valóságos és megrázó. Nem tudom, hogy van e még tervben közös munka, de legyen, mert egyszerűen zseniális ez az összeállás, ahogy mindenki hozzáteszi a mondanivalóját, a maga stílusát, s mégis kerek egész, összecsiszolt munka válik belőle.

Maga a cselekmény képes lavinát elindítani az emberben, s igazi függőséget okoz. S nemcsak a főkarakterek érik meg a pénzüket, hanem a többiek is. Mindegyikőjük igazi személyiség, s érzem, hogy lenne mit mesélniük. Összességében tekintve akciódús, érzelmes, komoly és nagyon is olvastatja magát. A főszerepet egy olyan világ kapja, ahol a hatalomé és a pénzé a főszerep, ahol szinte bárkit meg lehet vásárolni, de mégis ebben a kegyetlen világba is betör a szerelem, a gondoskodás és a megértés iránti igény, s ez az ami időtállóvá teszi. Megmutatja, hogy mik az igazán fontos értékek, hogy mik azok a dolgok, amikért érdemes harcolni, amikért érdemes mindent eldobni, s Emy és Abby ezt mutatják meg nekünk a maguk páratlan módján az írást hívva segítségül. Nagyon élveztem egyébként a kezdeti szócsatákat, azt hogy Alice olyan makacs és önfejű volt, azt hogy őt nem lehetett csak úgy betörni, s kicsit magamra is ismertem benne. Talán emiatt is tudtam olyan gyorsan és teljes mértékben azonosulni vele. De azért Markot sem kell félteni, mert ő is keménydió, s az igazi harcot nem mással vívta meg, hanem saját magával és az érzéseivel. Annyira de annyira jó volt. Örülök, hogy lehetőségem nyílt arra, hogy részese lehessek ennek az utazásnak, ennek az új világnak,amit az írónők teremtettek. A történet lezárása pedig csillagos ötös. Jobban visszagondolva még a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy ilyen fordulatot vesz a történet és, hogy lehet boldog befejezést adni neki. Az elején még azt is nehezen tudtam elképzelni, hogy két ennyire ellentétes ember képes lesz kapcsolatot kialakítani egymással, de úgy látszik, hogy valóban igaz, miszerint az ellentétek vonzzák egymást, s erre az egyik legjobb példa Alice és Mark nem mindennapi története.
"Mikor visszatértem a valóságba, eszembe jutott, hogy mi a francot művelek én ezzel a kibírhatatlan óriással."

"Meglepő módon nem rángatott vissza, hagyta, hogy tegyem a dolgom. Már épp azt hittem megúszom, mikor a hátam mögé állt és átölelte a derekamat, majd a nyakamba csókolt."

"Mióta a sikátorban összefutottunk, egyszerűen nem akarom, hogy eltűnjön mellőlem. És ahogy egyre több időt töltök vele, ez az érzés egyre csak erősödik. Miközben ezen járt az agyam, beeveztem a fákkal sűrűn körbeölelt részre. Közelebb akartam tudni magamhoz."

"Tévedek? Ne csináljam? Nem erre a válaszra számítottam. Mi a franc van? Kimondom neki életemben először, hogy mit érzek, erre közli, hogy tévedek?"



Köszönöm Emy Dust írónőnek a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide megrendelhető az írónőtől!


2018. június 11., hétfő

Vi Keeland: A beosztott


"Micsoda idő- és energiatékozlás - teljesen feleslegesen borotváltam le a lábam selymesen simára!"

*

Amikor az első alkalommal összefutottam Chase-szel, nem tettem rá túl jó benyomást. Egy étterem mosdója előtt kuporogtam a folyosón, és épp a barátnőmnek hagytam üzenetet, hogy mielőbb hívjon vissza valami ürüggyel, mert le akartam lépni a pocsékul sikerült randimról. Chase hallott minden szót, szajhának nevezett, majd kéretlenül ellátott néhány tanáccsal pasi- és randiügyben. Megmondtam ennek a magas és szívdöglesztően jóképű alaknak, hogy foglalkozzon a saját átkozott ügyeivel, majd visszamentem a dögunalmas partneremhez. Később – elhaladván az asztalunk mellett – Chase kajánul vigyorgott, én pedig a pimaszul szexi, kemény fenekét bámultam, miközben odament a lányhoz, akivel együtt vacsorázott. Képtelen voltam megállni, hogy néha lopva ne pillantsak rá erre a beképzelt és lekezelő modorú alakra, aki a terem túlsó végében ült a barátnőjével. Természetesen többször rajtakapott, hogy nézem, és mindannyiszor rám kacsintott. Amikor ez a szívdöglesztő fazon és a hasonlóképpen szexi barátnője hirtelen ott termett az asztalunknál, megrémültem, hogy ez a jóvágású idegen be akar árulni a pasimnak. Ehelyett azonban úgy tett, mintha régóta ismernénk egymást, majd leült az asztalunkhoz a párjával, és mindenféle kiagyalt és rám nézve módfelett kínos történettel szórakoztatta a társaságot a nem létező közös gyermekkorunkról. A fickó – aki mellett addig halálra untam magam – furcsa módon izgalomba jött a tolakodó ismeretlen sztorizásától. Amikor az este véget ért, elváltunk egymástól, én pedig sokkal többet gondoltam erre a vonzó idegenre, mint azt valaha is be merném vallani. Még annak ellenére sem voltam képes kiűzni a fejemből, hogy tudtam, sosem látom újra. Úgy értem, mi az esélye annak, hogy csupa véletlenségből ismét belefutok valakibe egy nyolcmilliós nagyvárosban? A véletlen mégis úgy hozta, hogy egy hónap múlva ez a szexi pasi lett az új főnököm…

A megjelenési hír óta szemezgettem a kötettel, mivel nemcsak brutál szép magyar borítót hozott össze a kiadó, de a fülszöveg is egyből felkelti az ember figyelmét. A lehető legjobb döntés volt az Álomgyár részéről, hogy elhozták nekünk az írónőt és az írásait, mert bizony nemcsak A beosztott jogaira csaptak le. Remélem még sok Vi Keeland történetben lehet részem. Maga az írónő csodálatos és nagyon jól tudja, hogy mire vágynak az olvasói és ezt nem is fél kimutatni az írásaiban.
Amikor elkezdtem nem tudtam, hogy mire is számítsak igazából, mivel nem ismertem sem az írónőt, sem a munkásságát, de amit letett az asztalra az nemcsak példaértékű, de szenvedélyes, romantikus és perzselő is. Maga a történet egy vicces sztorival kezdődik, ahol bármi megtörténhet, s ahol már szemtől-szembe kerülhetünk a két főszereplővel. Az ismerkedés része és a cselekmény sűrűjébe a bevezetés páratlan, szórakoztató, megmosolyogtató és nagyon buja. A szófordulatok, a kitalált történetek és maga a szituáció is garantáltan elhozza azt a löketet, ami egy bestsellertől elvárható. Nagyon gördülékeny és olvasmányos a sztori. A párbeszédek szellemesek, kalandosak, őszinték és néhol képes arra késztetni minket, hogy elpiruljunk vagy bazsalyogjunk éppen rajta. Emellett a cselekmény nem szokványos, sokkal több minden rejlik a felszín alatt, sokkal több mélyebb gondolatot hordoz magával, mint ahogy azt reméltem. Egy üde, forró történetre számítottam, amit végülis megkaptam, de emellett bölcs gondolatokat is ébresztett bennem. A témafeldolgozás, miszerint munkahelyi románcról van szó már-már sorsszerűen alakul ki, mégsem érezzük azt, hogy ne lenne a helyén. Gondolom már mással is megesett, hogy beleszeretett vagy csak egyszerűen többet érzett egy munkatársával kapcsolatban, s még ha nem is lett semmi belőle, akkor is érdemes kézbe venni A beosztottat, mert ami nekünk fejben megvan azt maga az írónő szavakba öntötte és egy olyan történetet hozott ki belőle, ami maradandó és ami a maradandósága mellett még élvezetes és szexi is, mert valljuk be, hogy az erotikusabb részek ott vannak a toppon. 

Teljes mértékben át lehet élni a szituációkat, könnyű szerrel bele tudjuk képzelni magunkat Reese helyébe, aki a történet női főszereplője és 90%-ban az ő gondolatai és érzései vezetik a cselekmény szálát és a fordulatokat. Sok elfeledett vagy éppen jól takargatott titok a felszínre kerül, amik miatt nemcsak szívfájdítóan gyönyörű részeket hordoz magával, de még jól meg is tépkedi a lelki világunkat. Alapjában véve egy romantikus történettel van dolgunk, erotikus betétekkel és egy kis titokkal megfűszerezve egy olyan köntösben, ami nagy valószínűséggel nemcsak a női olvasók figyelmét fogja felkelteni. 

Az uralkodó elem, ami az egész regény körüllengi az természetesen a vágy, hiszen mégiscsak egy alapjában véve felnőtteknek íródott könyvről van szó. A brutális őszintesége és a titkok megléte miatt nem is igen ajánlanám 18 éves kor alatt, mivel azért eléggé megrázó eseményekkel is dolgunk van, amik rendesen megcsavarják a szíveket és a sok boldogsághormon és örömteli, szexi jelenetek mellett még jól a földbe is döngöl, a szó legnemesebb értelmében. Maguk a párbeszédek nagyon fondorlatosak, összetettek, kézzel foghatóak és őszinték is. A karakterek már-már lelépnek az oldalakról, s olyan mintha a lelki szemeink előtt peregne le a cselekmény, olyannyira valósághű, s annyira jól van megírva. Magát a műfajt eleve szeretem, s ha csak ennyire jókat olvasnék, mint A beosztott talán nem is akarnék új kategóriák után kutatni, de sajnos nagyon kevés az annyira tehetséges írók sora, mint amilyen Vi Keeland. 

Nagyon örülök, hogy immár mi magyarok is részesei lehetünk a romantikus és erotikus, vágyakkal és eltitkolt múltakkal teli történeteinek. De persze mindez nem lett volna ekkora élmény, ha nem a szívéből írt volna az írónő, hiszen már az első mondat után meg lehet mondani, ha valaki csak a hírnévért ír. Emellett összefüggő, következetes, lehengerlő és fordulatos írásmód jellemzi a kötetet. Nagyon imádtam. Ha tehetném már most olvasnám a következő írását az írónőnek, olyannyira elvarázsolt és bizalmat keltett bennem.

Szerettem, ahogy Reese feltárja előttem a cselekményt, ahogy szépen mindenféle következetesség nélkül jöttek velem szembe a Chase általi részek és, ahogy szemtanúja lehettem az élettörténetének, ami odáig vezetett, hogy az a Chase legyen, akinek mindig is lennie kellett. És baromi nagy akaraterő kell ahhoz, hogy az ember egy akkora veszteségből felépüljön, mint amit a mi drága, ám piszkosul szexi főnökünknek kellett átélnie, de mint a mondás is tartja veszteség nélkül, nincs nyereség. Ugyanúgy megmutatja a sötét és a világos oldalát is a történetnek, a jót is és a rosszat is és kendőzetlenül tárja mindezt elénk. Reese múltjába is betekintést enged, s közelebb is engedi magunkhoz ezáltal. Maga a kötet nem lenne az igazi, ha nem lenne még egy kis szenvedés benne a vége felé, s ez kellett is ahhoz, hogy még jobban és még mélyebben megérintsen bennünket a történet. Az epilógussal tökéletes befejezést ad a történetnek, s ezzel együtt keretbe is foglalja azt. Már csak emiatt is megérte elolvasni annyira szép és figyelmes gesztus figyelhető meg az utolsó oldalakon, hogy nem túlzok, ha azt mondom, hogy ez eddigi könyves pályafutásom egyik legszebb lezárása. Ha egy szóval kellene jellemeznek csak annyit tudnék mondani, hogy imádtam és merem azt garantálni, hogy aki szereti a műfajt az nem fog csalódni benne, sőt tűkön ülve fogja várni a következő és az azt követő regényt is az írónő tollából.
" - Rendben. Vagyis nem. Te azért büntetsz egy nőt, mert gyönyörű, és mert vonzódsz hozzá. Ez pont olyan helytelen, mint valakit hátrányosan megkülönböztetni a kora vagy a bőrszíne miatt."

"Miért nevettem azon, amikor azt mondta nekem, dobjam Bryant, a barátomat, és inkább ugorjak fejest az ő ágyába? Ez a pasi semmivé foszlatja a józan ítélőképességemet."

"Ez a pasi a hernyókat egy csapásra pillangókká változtatta, amelyek most gyönyörű szárnyacskáikkal ott verdestek a gyomromban."

"Ha minden csókunknak története van, akkor ez a csók olyan volt, mint amikor a hős királyfi rátalál élete szerelmére, és együtt ellovagolnak a naplementében."

"Chase megfogta a kezem, és csak ekkor vettem észre, hogy reszket. Az én macsó, magabiztos, nagyarcú pasim remegett az idegességtől. Ha lehetséges, abban a pillanatban még jobban beleestem. Megszorítottam a kezét, hogy megnyugtassam, mire összeszedte magát. Ezért illettünk olyan jól egymáshoz. Én voltam az ellensúly a bizonytalanságára, és ő volt a bátorság elixírje a félelmeimre."


Köszönöm az Álomgyár Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!


2018. június 4., hétfő

Julie Buxbaum: Hogy folytassam?


"Hihetetlen dolog történt: Kit Lowell letelepedett mellém a menzán."

*

Időnként ​egyetlen új lehetőség elég ahhoz, hogy a világ értelmet nyerjen. KIT: Nem tudom, miért nem Annie-hez és Violethez ültem le az ebédnél. Nincs itt senki, aki tudná, hogy mi zajlik bennem, hogy min megyek keresztül. Hogy is tudhatnák, hiszen én magam sem értem. DAVID: Hatszázhuszonkét napja járok már ebbe a gimibe, de Kit Lowell volt az első ember, aki ebédnél odaült az asztalomhoz, szóval egész mostanáig mindig egy szál magamban ücsörögtem. Szóval meghalt az édesapád? – kérdeztem, mert nem sokkal korábban hallottam a hírt. Amikor váratlanul barátság szövődik a viszonylag népszerű Kit Lowell és a tökéletesen elszigetelt, kiközösített David Drucker között, mindenki megdöbben. Talán Kit és David a leginkább. Kitnek tulajdonképpen tetszik David keresetlen őszintesége, amelyet furcsa módon üdítőnek érez, David pedig hálás Kit figyelméért és időnként zavarba ejtő kíváncsiságáért. Amikor a lány arra kéri, segítsen neki felderíteni édesapja tragikus autóbalesetének körülményeit, David hatalmas lendülettel veti bele magát a feladatba, de egyikük sem látja előre, hogy fog rájönni. Túlélheti-e a barátságuk az igazságot?

Az írónő előző regénye, ami szintén a Gabo Könyvkiadónál jelent meg a maga egyediségével és sajátosságával egyből elvarázsolt, így kétségem sem volt afelől, hogy elolvassam a következő regényét, ami a Hogy folytassam? címre hallgat. Elöljáróban annyit elmondhatok, még mielőtt nagyon beleélném magam a bejegyzésbe és elkapna a szóáradat, hogy ez még talán a Három dolgot mondjnál is egyedibb, szívbemarkolóbb és szerethetőbb.
Magából a fülszövegből elég sok minden kiderül, de kell az első néhány fejezet ahhoz, hogy helyre tudjuk tenni a szereplőket, a megalapozott szituációt és azt, hogy mint ahogy azt elképzeltem Kit nem fiú, hanem lány. Igen, beleestem abba a csapdába, hogy egyből arra asszociáltam, hogy végső soron egy bimbózó meleg regényt kapok, de miután kiderült, hogy a Kit a Katherine becézése minden a helyére került. Újfent iskolásokról, jobban mondva gimisekről írt az írónő, de nem a megszokott módon, hiszen most is érdemes a sorok között olvasni és felfogni a regény mondanivalóját, hiszen csak akkor van értelme, ha nemcsak a betűkre, s ezáltal a szavakra és mondatokra figyelünk, hanem arra is, amit mondani készül nekünk. Két különleges, magát nem találó karaktert állít a középpontba, s ezáltal új világokat, új megközelítési pontot ad ahhoz, hogy ne csak olvassuk, de át is érezzük egy-egy szituáció komolyságát. David, azaz Kicsidé a maga módján különleges, szuper okos, meg nem értett, többoldalú, különc, aki csak magának él és egy tipikusan olyan karakter, akit az amerikai gimis filmekben szekálnak, akit nem értenek meg, s aki számkivetett, száműzött. Mellette pedig ott van Kit, aki eddig a társaság középpontjában volt, kedves, szép, egzotikus, különleges, s nem utolsó sorban átélt egy olyan tragédiát, amit senkinek sem szabadna. S ez a tragédia indítja el az útján, ami odáig vezet, hogy egy nap leüljön David asztalához és fenekestül felforgassa a már megszokott, begyakorolt napi rutint. 

Maga a cselekmény innen indul, innen bontakozik ki, s ez a visszatérő motívum indítja el a változásokat, a már be nem folyásolható végkimenetelt. Mint egy spirál úgy fonódnak egybe a szálak és úgy adják ki ezek a szálak a teljes képet. Nem véletlenül a spirálhoz hasonlítottam ezt a folyamatot, mivel több tudományosabb, nehezebben értelmezhető vagy csak furcsa tény is lapul a sorok között. Némely része nagyok geek, de még ezzel együtt is felettébb aranyos, ahogy az írónő egyben tartotta és a végletekig kidolgozta a történetet. Mindig pont akkor és úgy kerültek elő a szokatlan tények és hasonlatok, amikor a legnagyobb szükség volt rájuk. Nem egy vagy két helyen lendítették vagy éppen toldották meg a szöveget. 

Nem egyszerűen csak arról szól a Hogy folytassam?, hogy mi legyen egy súlyos tragédia után, hogy hogyan is folytassa az életét Kit és hogy legyen az a lány, az a személy, aki eddig is volt, hanem arról, hogy a véletlennek milyen hatalmas szerepe is van és ez hogyan képes szerelemmé kibontakozni, mert abban teljességgel biztosak lehettek, hogy egy szívbemarkoló szerelmi történet alapjait is elrejtette az írónő, s nem tévedek nagyot,ha azt mondom, hogy a maga módján nagyon esetlen, de mégis szívet melengető töltés pont a megfelelő időben bújt elő és adott egy teljesen új megvilágítást. Emiatt lett nemcsak különleges, de nagyon is szerethető, befogadható és nem mindennapi a kötet. S ahogy egyre haladtam előre az időben, azaz a történetben úgy változott meg a saját álláspontom is és gondolkodtam el azon, hogy vajon amikor én jártam gimibe; akkor volt e nekünk is egy Davidünk, s hogy mennyire megsínylette a mindennapokat. 

Az, hogy két majdnem párhuzamos történetvezetéssel, két eltérő szemszögből olvashatjuk a kötetet nagyon sok kérdésre választ ad. Nem kell azon törnünk a fejünket, hogy vajon a másik fél mit hogyan gondolt és mit miért tett úgy, ahogy. Természetesen emellett az iskolai bántalmazásra, a szekálásra is kellő hangsúlyt helyez, s nemcsak azt mutatja meg ezáltal, hogy milyen kegyetlenek is tudnak lenni a tizenévesek, hanem azt is, amit a legtöbbször nem látunk vagy nem akarunk látni, sokszor az áldozatot teszik felelőssé, s nem azokat, akik évekig bántalmazták lelkileg vagy akár szóban.

Összességében nagyon ajánlom az olvasását, mivel képes százszázalékosan kikapcsolni, megragadja az embert, gondolkodásra készteti és alapvető dolgokra világít rá. Amellett, hogy komoly megmarad azon a szinten, ami lehetővé teszi, hogy a fiatalabb olvasóközönség is találjon benne szeretnivalót, s ha nem is teljesen, de azért elgondolkodjon a mondanivalóján. Maga a stílus, ami lehengerlővé teszi az, ami már az első percektől kezdve megvett magának és addig nem eresztett, amíg meg nem tudtam, hogy mi is vezetett a tragédiához, mi volt az a pont, ahol még menthető lett volna ez az egész, s hogy hogyan is lehet ezek után ott folytatni, ahol abbamaradt az életünk. Ha egy elgondolkodtató,de mégis könnyed, jól megírt, választékos könyvre vágysz, akkor ne habozz, mert David és Kit története téged is le fog venni a lábadról, s miután kivégezted alig fogod várni,hogy újból olvashass Julie Buxbaumtól, mert bizony a lehengerlőségével és a történetvezetési módjával nagyon hamar függővé tesz. Vagy ha az érdekel, hogy egy különcnek tituált srác, hogyan lép ki a szépen felépített gömbjéből és hogyan éli meg az első esetlen, de annál szebb és édesebb első szerelmi élményét, akkor szintén neked lett írva a Hogy folytassam?, ami nálam felkerült az idei Top10-es listámra, amiről bővebben majd év végén olvashatsz.
" - Kit egy lány. Bár statisztikailag kevéssé valószínű, hogy tényleg ő a legszebb lány a világon, én mégis valami ilyesmit érzek. Az biztos, hogy Mapleview-ban ő a legjobb csaj. Kit sok minden, de hogy nem egy lehetőség, az tuti - mondtam."

"Igen, Annie-nek természetesen meg kellene kérdeznie Gabrielt a bálról. És én? Nekem mit kellene tennem? Továbblépni? Soha többé nem beszélni az anyámmal? Megcsókolni David Druckert? Megölni magam?"



Köszönöm a Gabo Könyvkiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!