2018. május 22., kedd

Emy Dust: A szerelem ára


"Ragyogó napsütésben feküdtünk a parton Petrával, ez sokkal jobb volt, mint a szürke teremben ülni majdnem egész délután, és ásítozni a tanár beszédjére."

*

Lara és Petra évek óta a legjobb barátok és szomszédok is. Ugyanazokkal a problémákkal küzdenek, mint a legtöbb fiatal. Mindketten a szerelmet keresik. Váratlanul egy új srác jelenik meg, aki mindent fel fog borítani. Elég erős a barátságuk, hogy kitartsanak egymás mellett? Több titok és fogadás nehezíti meg mindennapjaikat, miközben fel kell ismerniük, hogy kik azok, akik, őszintén közelednek feléjük. Kalandos út áll előttük, ahogyan előtted is kedves olvasó, mert ez a két lány, minden őrültségebe belemegy. A nevetőgörcs garantált, aminek a végén talán megtalálják a szerelmet.






Akik tagjai Emy csoportjának, azok már összefuthattak ezzel a történettel, sőt mondatokat is adhattak a szereplők szájába, ugyanis az írónő egyedülálló módon nem egyedül írta meg ezt a történetet, hanem az olvasóival. Ehhez fogható példát még nem láttam, s igencsak kíváncsivá tett, hogy mit is lehet egy ilyen típusú, kreatív megoldásból kihozni. Egy biztos, nagyon szórakoztató és pörgős olvasmány lett belőle.

Az egész cselekmény egy tengerparton kezdődik. Bohókás, hangulatos és frappáns megszólalások, tettek és szituációk kerekednek ki belőle. Egyfelől nagyon csajosra sikeredett, el is üt az eddigi olvasmányaimtól az írónőtől, mégis tagadhatatlan, hogy benne volt a keze. Körüllengi egy természetes atmoszféra, ami miatt egyszerre szórakozunk rajta és egyszerre hol felnevetünk, hol sírva fetrengünk az ágyon. Jobbnál jobb és poénosabb beszólásokkal, élethelyzetekkel találjuk szembe magunkat. Mint a hátsó borítón is jól kivehető nem szabad komolyan venni a történetet. Nem arra játszik rá, hogy elgondolkoztasson minket, hanem arra, hogy kikapcsolódjunk és éljük meg ezeket a pillanatokat. Legyünk mi is részesei az eseményeknek és a cselekmény szálának. Tárjuk ki a szívünket és fogadjuk el. De azért a vége felé már kezd komolyodni a dolog, s a vidámság helyét átveszi egy bizonyos türelemjáték, hogy vajon még mit lehet kihozni ebből, hogy mire képesek együtt a csajok és hogy vajon kibújik e a szög a zsákból. Akik csak néhány óra erejéig szeretnének kilépni a külvilágból azoknak bátran merem ajánlani, mert az biztos, hogy annyira leköti a figyelmet, hogy történjen akármilyen természeti katasztrófa észre se vesszük A szerelem ára olvasása alatt. 

Emellett strandkönyvnek is tökéletes. Simán el tudom képzelni, hogy kiülök a tengerpartra vagy éppen a Balaton partjára és elveszek a sorok között. Nincs 200 oldal a kötet mégis képes elfeledtetni velem a mindennapok monotonságát és azt, hogy nem fenékig tejfel az élet. Amellett, hogy nagyon csajos, szórakoztató, azért egy kicsit idegőrlő is, hiszen mint egy jó méhecske úgy szállnak a csajok újabbnál-újabb pasikra ezzel bonyolítva a már így sem egyszerű cselekményt. S igaz, hogy az összetettsége és a fogalmazásmódja miatt nem ütközik ki ez a szerteágazóság, mégis pont a tettek és megszólalások miatt baromi nehéz volt beleélnem magam ebbe a bohókás, de könnyed kötetbe.

A karakterek mind-mind különállóak, egyediek, mégis annyira távol áll tőlem a személyiségük és a döntéshozatali képességük, hogy amellett, hogy jól megnevetettek nem tudtam azt mondani, hogy igen drukkolok, hogy összejöjjenek a vágyott pasijukkal.  Mesterkélt volt; vagy lehet hogy csak én öregedtem ki, de a szerelmi szögek alakulása nem volt hiteles úgy, mint ahhoz eddig hozzászoktam, de ez nem rettentett el attól, hogy maximálisan kiélvezzem, amíg tartott, sőt néha jó a vér frissítés és meglepő dolgokat képes szülni. Összességében egyáltalán nem zártam negatív szájízzel a kötetet, mivel vannak benne nagyon is értékelhető alapok, rámutat a mai világban kialakult normákra és arra, hogy egyik pasi sem ér többet a barátságnál. 

Nagyon sok pozitívum áll amögött, hogy érdemes volt megírni ezt a könyvet, s az igazat megvallva a sok-sok hihetetlenség és csavar miatt iszonyatosan várom,hogy újra olvashassak a naiv csajok kalandjairól és újra belevethessem magam a nem éppen szokványos életükbe. Maga a cselekmény olvastatta magát, megnevettetett és belevetett a sűrűjébe. Ahogy bontakoztak ki a karakterek úgy nyíltak meg egyre jobban előttem, s úgy tereltek egy teljesen új nézőpont felé. A Jim és Petra közötti szóváltások valami eszméletlenek lettem, imádtam olvasni őket. Nick nagyon is értékelhető karakter lett a végére, s külön jót tett neki, hogy az ő szemszögébe is bepillantást nyerhettünk, hiszen így sikerült közelebb kerülnie hozzám. 

Egyedül Lara karakterével nem bírtam barátságra lépni, s emiatt is éltem bele magam nehezen, hiszen annyira nem volt szimpatikus a lány és annyira szúrta a szemem a naivsága, hogy az valami hihetetlen, s a kötet bizony az ő szemszögét mutatja be elsősorban, így akár az is előfordulhatott volna, hogy megöli a bulit, de nem, hiszen a végére megért úgy-ahogy, s értelmet nyert előttem a karakter mondanivalója is. Amolyan tükörként mutatja be a ma lányok életét és jellemét. Iszonyatosan merész húzás volt ezt ilyen formába önteni, de nagyon büszke vagyok Emyre, hogy meglépte ezt a lépést. Arra meg még ennél is büszkébb, hogy a figyelem középpontjába a barátság fontosságát állította. Olyan örök életű tanácsokat rejt el benne, hogy csak pislogtam. Egyáltalán nem arra számítottam, amikor azokat a sorokat olvastam, hogy csak a szórakoztatás kedvéért jött létre a történet és, hogy nem kell komolyan venni. Kedves Emy remélem hallok még a csajokról. S ha az igazat bevallom, akkor a végére Lara sem volt már annyira idegesítő. Kell egy második rész, hogy meglássam Larában is a jót, az értékelhetőt. Végezetül pedig olvassátok és szeressétek. Ahol kell nevessetek és felejtsétek el a gondokat. Kapcsolódjatok ki és relaxáljatok. Tökételes társ ebben A szerelem ára, nekem elhihetitek.
" - Most mi van? Hova mentek? Ne már lányok, olyan jól csináltátok! - kiabált utánunk, de a hangja egyre halkabb lett attól, hogy távolodtunk."

"Milyen kis ribanc lett belőle! Eltátottam a számat hátul, majd elfordítottam a fejem, hogy ne is lássam mit művelnek előttem. Hangos rock zene csendült fel a mögöttem lévő hangszórókból. Rezgett az ülés alattam. Akkor sem halkították le, amikor megálltunk, hogy Alex beüljön."

" - Ez az, csókolj még! Olyan rég várok már erre! - belelkesedett és vadabbul körözött, csapkodott a számban. Aratásnál kifejezetten örülnének ennek a technikának a mezőn, de nálam beterítette nyállal az egész arcomat. Csak úgy tudtam kiszabadulni, hogy felsikítottam."

" - Szia! - belépett Nick a küszöbre, közelebb hajolt hozzám. Elfelejtette a szervezetem, hogy levegőre van szükségem, mert még azt, sem mertem venni, attól, ahogy rám nézett. Nem olyan volt, mint a suliban. Teljesen más Nick állt előttem."

" - Szeretlek, és bebizonyítom neked, hogy a barátnőd tévedett velem kapcsolatban. - félig mosolyra húzta ajkait, amitől még helyesebb lett az arca, mintha nem lett volna már elég vonzó."



Köszönöm Emy Dustnak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető közvetlenül az írónőtől!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése