2018. április 26., csütörtök

Álomgyár megjelenések 2.rész


Újabb Álomgyáras megjelenésekkel jelentkezem. Legalább annyi örömötök lesz, mint nekem. Az biztos, hogy a kiadó alaposan feladta a leckét a vetélytársaknak, hiszen jobbnál-jobb kötetek kerülnek ki a kezük közül. Akik már beszerezték Baráth Viktória legújabb gyöngyszemét, az Egy év Rómábant, azok már szembesülhettek vele, hogy bizony ősszel jön egy trilógia első része, ami már most igazán kecsegtető. De azoknak sem kell búsulnia, akik szerették az eddigi Meghan March köteteket, mivel egy újabb trilógiával örvendeztet meg minket az Álomgyár csapata. S emellett még A szerelem egyenlete is várható, ami már csak azért is felkeltette az érdeklődésemet, mert már nagyon sok jót hallottam róla. S ha olyan nevek vannak a borítón, mint Penelope Douglas meg Nalini Singh, akkor rossz nem lehet. 


Baráth Viktória: Az igazság nyomában

Perzselő ​hangulat a tárgyalóteremben.
Hannah Jones, a harmincas évei közepén járó fiatal nő a miami ügyészségen dolgozik. Egy múltbéli botlása miatt a főnöke csak gyakornoki feladatokat bíz rá, ám amikor a férfi lányát megerőszakolják, Hannah kap egy lehetőséget, hogy ügyészként vehessen részt a vád képviseletében. Hajtja a bizonyítási vágy, és vissza akarja szerezni régi pozícióját, ezért vállalja a feladatot. Csak a karrierjével akar foglalkozni, mert tudja, ezúttal nem hibázhat. Az elhatározásnak azonban keresztbe tesz Max, a jóképű szomszédfiú, aki randira hívja Hannah-t. Látszólag minden tökéletesen alakul, az ügy jól halad, a bizonyítékok egyértelműek, és Max-szel is egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Azonban a lány lassan rádöbben, hogy semmi és senki sem az, aminek látszik…
Mennyire homályosítják el az ítélőképességünket a személyes érzelmeink? Elfeledtetheti a perzselő szenvedély a hazugságokat? Képesek vagyunk feladni saját elveinket egy magasabb cél érdekében?
Baráth Viktória, a kétszeres Aranykönyv-díjra jelölt szerző regénysorozatának első része romantikában, szenvedélyben és izgalmas fordulatokban egyaránt bővelkedik. Betekintést nyerhetünk az igazságszolgáltatás lebilincselő világába, ahol az ellenségeink könnyen válnak barátokká, a barátaink pedig ellenségekké.

Megjelenés időpontja: 2018. szeptember 27.


Meghan March: Téged akarlak

Ismerd ​meg New Orleans sötét és mocskos oldalát a méltán híres USA Today bestsellerszerző, Meghan March történetéből!

"New Orleans az enyém.
Nem ismersz, de én irányítok mindent, amit csak látsz, vagy éppenséggel nem látsz.
A kapcsolataim nem ismernek határt és a vágyaim mindig teljesülnek.
Sosem kellett kölcsönkérnem, sőt egy éppen hanyatló családi vállalkozás tartozik is nekem.
Lenyűgöz, hogy pont ő tartozik nekem.
Nem is sejti, hogy felkeltette az érdeklődésemet.
Nem is lehetett volna körültekintőbb.
Ő is az enyém lesz. A részemmé fog válni. Talán meg is tartom örökre.
Ideje, hogy begyűjtsem, ami az enyém.
Keira Kilgore, mostantól Lachlan Mount tulajdona vagy.

A Téged akarlak a Mr. Mount bűnös élete-trilógia első része. Mount és Keira története a Rád vágyom és a Tiéd vagyok című kötetekben folytatódik. Meghan March erős, érzéki nőkről ír és mocskos szájú alfa-hímekről, akiket térdre kényszerítenek. Erotikus regényei Amerikában hatalmas sikert aratnak, és már a hazai olvasók szívét és a sikerlistákat is meghódította.

Megjelenés időpontja: 2018. október 10.


Meghan March: Rád vágyom

Szórakozik velem. A játékszere vagyok. Legalább nem lesz több adósság.
Gyűlölni akarom, de a testem nem hagyja. Hogy lehetséges, hogy vágyom rá és egyszerre félek is tőle?
Figyelmeztettek, hogy össze fog zavarni. Szálljak szembe a testi vágyaimmal?
Nem sejtettem, hogy totális zűrzavar lesz.
De tudhattam volna. Ha valamiben Mount benne van, akkor ott nincsenek szabályok.
Nem fogok behódolni. Nem lehetek gyenge. Követem az elveimet és kihozom a legtöbbet az együttműködésből, anélkül, hogy a szívem és a lelkem sérülne.
Csakhogy neki más tervei vannak…

A Rád vágyom a Mr Mount bűnös élete 2. része. Mount and Keira története a Tiéd vagyok című kötetben folytatódik.

Meghan March erős, érzéki nőkről ír és mocskos szájú alfa-hímekről, akiket térdre kényszerítenek. Erotikus regényei Amerikában hatalmas sikert aratnak, és már a hazai olvasók szívét és a sikerlistákat is meghódította.

Megjelenés időpontja: 2019. március 18.


Meghan March: Tiéd vagyok

Ami az enyém, azt meg is tartom, még Keira Kilgore-t is.
Nem elég, hogy tartozik nekem. Nem elég, hogy enyém a teste.
Többre vágyom.
Megpróbálhat ellenállni, de én sosem adom fel.
Semmi sem szakíthat szét minket.
Sem ő. Sem az ellenségeim. Senki.
Az adóssága egyetlen módon rendezhető, ha megkapom a szívét. A tiéd vagyok a harmadik és egyben az utolsó része a Mr. Mount bűnös élete című trilógiának.
Meghan March erős, érzéki nőkről ír és mocskos szájú alfa-hímekről, akiket térdre kényszerítenek. Erotikus regényei Amerikában hatalmas sikert aratnak, és már a hazai olvasók szívét és a sikerlistákat is meghódította.

Megjelenés időpontja: 2019. július 26. 



Helen Hoang: A szerelem egyenlete

Stella Lane szerint a világot a matematika tartja össze. A munkahelyén algoritmusokat készít, melyekkel előre láthatóak a fogyasztói tendenciák. Jóval többet keres, mint amennyit el tud költeni, és jóval kevesebb tapasztalata van a férfiakkal, mint egy átlagos harmincéves nőnek.
Stella ráadásul Asperger-szindrómával él, és a nyelves csókról az jut eszébe, ahogy az apró halak a cápák fogait tisztogatják.
Arra a következtetésre jut tehát, hogy gyakorlásra van szüksége. Mégpedig egy profival. Ezért felbéreli Michael Phant, az eszkortfiút. A félig vietnami, félig svéd, lenyűgözően jóképű Michael nem engedheti meg magának, hogy visszautasítsa Stella ajánlatát, ezért beleegyezik, hogy segít tartani az ütemtervet, az előjátéktól egészen a Káma Szútra bonyolultabb lapjaiig…
Stella hamarosan már kifejezetten vágyik Michael csókjaira, és az érzések egész kavalkádja,
melyet a férfi ébreszt benne. Tárgyilagos kapcsolatuk kis idő elteltével egészen meghitté válik, és előkerül a képlet, mely meggyőzi Stellát, hogy a szerelem bizony nagyon is logikus…

Helen Hoang első regénye, melyet saját Asperger-szindrómája ihletett, szívmelengető, üde románc, mely minden kétséget kizáróan bebizonyítja, hogy nincs a világon az az adatmennyiség, amelyből megjósolható, mi fogja megdobogtatni az emberi szívet.

Megjelenés időpontja: 2018. június 29.



Ennyi lett volna ez a bejegyzés. Remélem sikerült legalább egy olyan várható megjelenésről írnom, ami felkeltette az érdeklődésedet. Ha őszinte akarok lenni magamhoz, akkor én mind az 5 megjelenést nagyon várom. Persze a legjobban Baráth Vikiét, hiszen még nem sikerült olyat írnia, ami ne tetszett volna, de már várom, hogy mikor írhatok nektek arról, hogy végre-valahára az Első tánc is megkapja a jól megérdemelt folytatását. Ahogy ismerem a kiadót nemsokára harmadik résszel is jelentkezni fogok, de addig is olvassatok sokat és járjátok a természetet. Hihetetlen, hogy mennyire gyönyörű, főleg ilyenkor tavasszal.


Sienna Cole: Lefelé a folyón


"Szokatlanul meleg nyár köszöntött ránk, amikor Jeff Mills megérkezett Hohenwaldba."

*

Te ​hiszel a sorsszerűségben?
2002 májusában megdöbbentő vallomás söpört végig az Egyesült Államokon. A fiatal és mélyen megsebzett Alice Carrington olyan titkot hozott nyilvánosságra, mely felbolygatta és felháborította az egész országot. Alice megrettent a felelősség súlyától, és a szökést választotta, de elképzelni sem tudta, hogy tettei milyen események láncolatát indítják el. Olyan sorsokat csomózott össze, melyeknek sosem kellett volna találkozniuk. Lynn Walker pincérnőként dolgozik Hohenwaldban, egy isten háta mögötti tennesseei településen, és egyetlen célja, hogy valóra válthassa lánya álmait. Frank Carrington újságíró és családapa, aki megszállottan küzd gyermeke igazáért. Jeffrey Mills zseniális tehetséggel megáldott, ám nehéz sorsú festőművész, akit egy személyes tragédia pályája feladására késztet. Az egyetlen közös nevező hármuk életében Alice titka, melyet csak az idő és hármuk külön-külön kibomló, majd egymásba kapcsolódó élete oldhat meg.


Aki egy kicsit is érdeklődik a kötet iránt az már rég elolvasta a prológust. Nagyon sok mindenre fényt derít, de mégis ott van a kérdés, hogy mindezek után, hogy lehet folytatni a történetet. Végig ott motoszkált a fejemben, hogy vajon mi lett Ally-vel. Igazi sokkba vagyok, hogy befejeztem és nehéz megszólalni egy ilyen volumenű kötet után. Sienna nemcsak szépen fogalmaz, de az emberi lélek sokszínűségébe is bevezet, megmutatja, hogy attól, hogy valaki eltér az átlagtól még nem biztos, hogy különc és ugyanúgy lehet építő eleme a társadalomnak. Eddig, amit olvastam az írónőtől merőben eltér a Lefelé a folyóntól, de nem is baj, hiszen ez a komolyabb hangvételű történet úgy kellett nekem, mint a levegő. Képtelen lennék az ilyen gyöngyszemeket nem észrevenni és kellő figyelmet fordítani rá. Több nehéz sorsú karaktert kovácsol össze és adja meg számukra a lehetőséget, hogy kibontakozzanak.
Olyan gyönyörű lelke van az írónőnek és annyira büszke vagyok rá, amiért ezt megmutatja nekünk és a maga lelkivilága szerint kalauzol el a regénye lapjain, egyúttal feltárva a problémákat, a helyszíneket és a karaktereket. Már maga a megfogalmazás annyira egyedi, különleges és szép, hogy igazi kulináris csemege az olvasása. Több szálon, több életsorson keresztül tárja elénk a cselekmények hálózatát és azt, hogy mi is lett ennek a tanár-diák botránynak a vége, hogy ez milyen kihatással bírt egymástól teljesen független életsorsokra. Megismerhetjük benne az egyedülálló anyukát, akinek igazi szélmalom harc az élete, a soha fel nem adó és a lányát kereső apukát és az elvont művészlelket, mégis egy ponton összeforr a történetük és a sok megválaszolatlan kérdésre ők adnak választ. Általuk lehetünk szemtanúi a problémáknak, a véletleneknek és annak, hogy mennyire is kifürkészhetetlenek a sors útjai. Sienna csoportjában olvastam egy véleményt, miszerint a lezárás és a végkifejlet miatt utálhatjuk az írónőt, hogy belerángatott minket a bölcsőbe és elhitette velünk, hogy lehet jó vége, de nem. Ez maga a kőkemény valóság, ahol nincsenek boldog befejezések, ahol egyetlen egy tett igazi láncreakciót indíthat el, s sokszor, pont úgy mint az emberi természet is kiszámíthatatlan és kifürkészhetetlen. De éppen azért, mert ilyen különleges sorsokat formál meg az írónő szerethető mégis a történet amellett, hogy megbotránkoztat és erősen elgondolkoztat. Annyira átjön, hogy milyen szép is Sienna lelke és mennyire nagyszerű, amit csinál. Imádom a munkásságát, még akkor is, ha darabokra tépi a szívemet és több papírzsepit használok el olvasás közben, mintha meg lennék fázva. Ő így adja át a mondanivalóját, s milyen jól is teszi, mivel maga a stílusa egyszerre lehengerlő és baromi őszinte. Nincs egy olyan mondat a könyve, ami ne lenne a végletekig őszinte és valósághű.

A történet is, ahogy elénk tárja és megmutatja, hogy a komoly témával foglalkozó regények is lehetnek szórakoztatóak már az példaértékű. Mind a helyszínek, a leírások és a bevezetés az egyes karakterek szemszögébe káprázatos. Annyira szépek a leírásai, annyira átjönnek az érzelmek és a kételyek, hogy az valami hihetetlen. És azt is tudja nagyon jól, hogy mettől meddig kell, hogy tartson egy-egy karakter szemszögének bevezetése, s nemcsak ez az, ami megmozgatott bennem egyfajta csodálatot, hanem az is, hogy mindig a megfelelő helyen adott egy olyan információt, ami még közelebb vitt a végső megoldáshoz. Nagyon sokáig sikerült elhitetnie velem, hogy a kötet végére minden jóra fordulhat, de aztán jött a feketeleves és minden hiú ábrándom a darabjaira tört, s ezzel együtt a szívem is elkezdett repedezni, a végső csapás pedig akkor érte, amikor megtörtént a visszaemlékezés és ott tört nemcsak a szívem, de én is darabjaimra.
Nem akarom nagyon magasztalni az írónőt, de olyat hozott létre, amit csak nagyon kevesen tudnak. Az nem is kérdés, hogy maradandó e, mert nagyon is az. Mindemellett a sorok között nemcsak a brutális valóságot rejtette el, hanem a kikapcsolódás élményét is. Azt már meg sem említem, hogy mennyire vizuális képet ad az egész helyzetről, a megoldásról és úgy alapjában véve az egész kötetről. Arra is nagyon ügyelt, hogy ne csak felületesen, hanem tényleg megismerjük a karaktereit és beleképzeljük magunkat a helyükbe. A meg nem értés, a társadalomtól különbözés is alapjaiban alapozza meg a kötet hangulatát és atmoszféráját.

A maga őszinteségében és titokzatosságában igazi gyöngyszem. S nem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire is szükségem volt egy olyan kötetre, ami alapjaiban rengeti meg a világomat és mutat rá olyat tényekre, olyan együtthatókra, amikre lehet, hogy magamtól sose jöttem volna rá. Remélem mindenki érzi, hogy milyen kinccsel is van dolgunk, s nemcsak a kötetre, hanem az írónőre is értem. Fantasztikus az, amit produkál évről évre és alig várom, hogy újra olvashassak tőle és, hogy újra elkápráztasson. Kívülről a kötet igazi különlegesség, a kinézete és a megvalósítása elképesztő, de belülről sem panaszkodhat, hiszen velős, tartalommal és egyedi mondanivalóval rendelkező olvasmány, amit száraz szemmel lehetetlenség végig olvasni, s aki erre vállalkozik az csúf kudarcot fog vallani. Egyszerűen annyira kézzel fogható, annyira sorsdöntő és mindent megváltoztató tudást ad át, amire a gyakorlatlan lelkek nincsenek felkészülve, s nemcsak Frank törik össze a végére, hanem mi magunk is, és szerintem ennél többet nem is remélhet egy író. Az a legszebb, ha nemcsak őt, de az olvasóit is megérinti és általa másképp állnak hozza magához az élethez és talán jobban elgondolkodnak a tettek súlyán. A Lefelé a folyón a példa arra, hogy milyen kihatásai is lehetnek egy egyszerűnek tűnő leleplezésen, egy gyermeki bosszún, ami idővel, de sokak életét tereli egy teljesen más útra, mint amin éppen lépked. Köszönöm Sienna, hogy olvashattam és hálád vagyok érte, hogy ennyire kitártad a szíved-lelked és megosztottad velünk Ally történetét. Többet érsz minden kincsnél.
" - A művész egy udvarias gyűjtőfogalom azokra az emberekre, akiknek fogalmuk sincs, mihez kezdjenek az életükkel és az önmegvalósítás álcája mögé bújva a gyerekkori vágyálmaikat hajszolják."

" - Nem... nem vagy az - nézett mélyen a szemembe. - Kevés ember lenne képes arra, amit te teszel a lányodért. Csodállak... tényleg. De neked is szükséged van arra, hogy valaki melletted legyen. Szükséged van a boldogságra."

" - Én vagyok az, aki művészóriást farag belőled, aki a történelemkönyvekbe vési a kibaszott nevedet! És nem hagyom, hogy tönkretegyél mindent, mert beleszerettél az első kurvába, aki kedves volt hozzád."

" - Félreértesz... A szerelem kell, a szerelem éltet és hajt bennünket, de nem hagyhatod, hogy átvegye az irányítást az eszed felett. - Furcsán végigmért, és hallgatott egy sort. - Egyébként van egy meglepetésem számodra - szólalt meg aztán."



Köszönöm az Álomgyár Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!


2018. április 24., kedd

Interjú Tomor Anitával: könyvek és utazás


Tomor Anita az egyik olyan írónő, akitől mindig szívesen olvasok. Eddig még nem írt olyat, ami ne került volna fel a kedvenceim közé. Nagyon tehetséges fiatal írónő, aki emellett közvetlen is, és egy angyali teremtés. Igaz, hogy személyesen még nem találkoztam vele, de bármi is pattan ki a fejemből segítőkész és a legjobb tudása szerint válaszol a kérdéseimre. De amellett, hogy könyveket ír elég sűrűn utazik is, ezt a két pontot igyekeztem ebben az interjúban összeolvasztani. A kérdések nem mostaniak, hanem még tavalyiak, így vannak benne olyan elemek, amik már nem helytállóak, de nem volt szívem kivenni őket, hisz olyan szépen és terjedelmesen válaszolgatott nekem Anita a kérdésekre, hogy öröm volt visszaolvasni őket. 


Az interjú


1. Gyerek foglalkoztató könyvekkel kerültél be a hazai írok sorába. Honnan jött az ötlet, hogy ne csak gyerekeknek, hanem felnőtteknek is írj?

Érdekes módon az első regényem, az Álmodtam már rólad kézirata már akkor meg volt, amikor az első gyerekeknek szóló kiadványok a könyvespolcokra kerültek. Huszonévesen, az államvizsga előtt megfogadtuk az egyik barátnőmmel, ha túl leszünk a vizsgákon, lediplomázunk, akkor az első utunk a könyvesboltba vezet és felvásároljuk az összes romantikus könyvet, ami létezik. Ez így is történt. Azon a nyáron rengeteg „limonádé” könyvet olvastunk. Aztán egy idő után úgy éreztem, elfogytak a jó könyvek, ezért gondoltam egyet, leültem a számítógép elé és elkezdtem írni magamnak egy történetet. Olyan könyvet szerettem volna írni, amelyet én magam sem tudok letenni, amely olyannyira lebilincsel, hogy utána napokig három méterrel a föld fölött járok. Így született meg az első regényem. Aztán közben megszülettek a gyerekeim is és a nekik szóló fejlesztő füzetek, mesekönyvek sokkal inkább előtérbe kerültek.

2. Köztudott, hogy sokat utazol. A regényeid helyszín választásánál figyelembe veszed, hogy hol jártál már vagy csak keresel egy olyan helyszínt, ami tetszik neked?

Valóban nagyon szeretek utazni. A helyek, ahol járok szinte mindig megihletnek. Rengeteg olyan helyszín van, amely tetszett, de még nem köszönt vissza egyetlen regényemben sem, alig várom, hogy írhassak róluk is. Csak olyan helyekről írok, ahol már magam is jártam, nyilván ez alól kivételek a fiktív helyszínek, amelyek csak a fantáziámban léteznek, ilyen a mesevilág és ilyen az Álmodtam már rólad című regényemben Indora is.

3. Mi alapján választod ki az utazásaid célját?

Szeretek új helyeket megismerni, ezért általában oda utazom, ahol még nem jártam. Sokszor követem az álmaimat, vannak helyek, országok, ahová gyerekkorom óta el szeretnék jutni, de még nem volt rá lehetőségem oda is elmenni, ilyen például nekem Forida, a Kennedy Űrközpontot egyszer nagyon szeretném megnézni. Van, hogy egy könyvben látott kép, vagy egy filmben látott helyszín fog meg annyira, hogy úgy érzem, muszáj elmennem oda, egyszerűen látnom kell a saját szememmel.

4. Mire számíthatunk az Álmodtam már rólad folytatásában? Hogyan lehet egy ilyen regényt folytatni? (A vége miatt kérdezem)

Egy hatalmas csavarral indítva. 😊 Szerintem nagyon izgalmas lesz a folytatás. A Még mindig rólad álmodom nem egy hétköznapi regény lesz, nem is emlékszem, hogy valaha is olvastam volna hasonlót. Tele lesz kalanddal, izgalommal, titokkal. A cím is beszédes nagyon. A narráció ebben a regényben is, hasonlóan a Nyolc éjszakához váltott lesz. A történetet a két főszereplő nézőpontja szerint ismerjük meg, de a legérdekesebb az lesz benne, hogy most nem egy helyszínen lesznek a szereplők, hanem sokáig külön utakon járnak majd.

5. Ha már regények. Legújabb regényed a Nyolc éjszaka erotikus tartalmat sugall. Ez mennyire helytálló? Mit kell tudnunk a kötetről?

Valóban előfordulnak benne erotikus tartalmak, de azért nem ez a legjellemzőbb vonása. A történet egy lányról szól, aki egy nap gondol egyet és elutazik New Yorkba. Arra viszont nem számít, hogy a reptéren belebotlik Ryan Davisbe, a híres hollywoodi színészbe. A kalandjuk ott kezdődik, amikor kiderül, a gépen egymás mellé szól a jegyük. Hihetetlen szenvedély lángol fel köztük. Ryan elképesztően cukin kezd udvarolni és nagyon megható az is, hogy miért és hogyan kerül Ryan lakásába Trish nyolc éjszaka erejéig. Ha átéltál már vonzalmat úgy, hogy elég volt csak ránézned valakire és beindított, na akkor ez a regény neked szól.

6. Most min dolgozol?

Jelenleg az Álmodtam már rólad folytatásának, a Még mindig rólad álmodom-nak zajlik a szerkesztési fázisa, ha elkészül a végleges kézirat, kezdem a Sugar Daddy írását, pontosabban folytatom, azt, ami már meg van belőle.

7. Mi alapján írod a regényeidet? Szereplők vagy helyszín köré építed a cselekményt?

A szereplők és a sztori van meg először, aztán találom csak ki, hogy milyen helyszíneken játszódjon a történet.

8. Mit tanácsolsz azoknak, akik sokat szeretnének utazni? Hogyan lehet a legköltséghatékonyabban kihozni egy-egy egzotikus nyaralást?

Én mindig a családommal utazom, sosem egyedül, ezért nagyon kell figyelnünk a költségekre, hiszen négy emberről van szó. Nem utazási irodával, hanem önálló szervezéssel utazunk. Sokáig, napokig, sőt hetekig böngésszük a repülőjegyeket és a szállásokat, míg megtaláljuk és lefoglaljuk a legmegfelelőbbet. Eddig a legolcsóbb szállást Kambodzsában és Las Vegasban fogtuk ki. A legolcsóbb repülőjegyet pedig Los Angelesbe. A Skyscanner.com-ot és a Booking.com-ot használjuk a legtöbbször, szerintem ezeket érdemes nézegetni.

9. Tavaly nyáron a Nyugati parton voltál. Várható, hogy valamelyik helyszín, ahova ellátogattál szerepet fog kapni a soron következő regényeid valamelyikében?

Igen. A Nyolc éjszakában a szereplők New Yorkból átutaztak Las Vegasba, megnézték a Red Rock Canyont és a Grand Canyont. Los Angeles az Álmodtam már rólad folytatásában is szerepelni fog, és a Sugar Daddyt is vélhetően erre a helyszínre teszem majd.

10. A Helló újra, kedves exem! kirobbanó sikere után számíthatunk folytatásra, vagy teljesen az olvasóidra bízod, hogy hogyan is folytatódhat Nora és Patrick sorsa?

Rengetegen kérdezik, hogy folytatom-e egyszer a Helló újra, kedves exem!-et. Szerintem is jól lehetne folytatni, már csak azért is, mert azért elrejtettem sok-sok szálat a regényben, amelyekből egy hihetetlenül izgalmas folytatás is kikerekedhetne. Az is megfordult már a fejemben, mennyire klassz lenne Patrick szemszögéből is megírni a történetet. Nem zárom ki, hogy egyszer valamelyik, vagy akár mindkét verziót megírom.

11. A helyszín leírásoknál mit tartasz fontosabbnak: az élmények bemutatását vagy az információközlést? Sokszor ez a kettő nem jár együtt, viszont te nagyon jól megoldottad, mivel egyszerre kézzelfogható és érdekes is, ahogy egy-egy helyszínről mesélsz.

Azt igyekszem észben tartani, hogy én nem útikönyvet írok. Szeretem az impulzusaimat és az élményeimet belevinni és megjeleníteni a regényeimben, de csak annyira megyek bele a leírásokba, amennyire szükséges, hogy ne váljon unalmassá a történet.

12. Gondolkodtál már azon, hogy messzibb tájra kalauzold az olvasóidat és mondjuk olyan történetet találj ki, ami Ausztráliában vagy Új-Zélandon játszódik?

Igen. Még sosem jártam Ausztráliában és Új-Zélandon, de nagyon szeretnék ezekre a helyekre is eljutni. Ha ez megtörténik, biztos vagyok benne, hogy utána hozni fogom nektek az újabb történeteket, amelyek már ezeken a helyszíneken játszódnak.

13. Gonosz kérdés, de az alkotás melyik részét szereted jobban: az utazások általi élmények beleírását a könyvbe, vagy magának a történetnek és a szereplőknek a kialakítását?

Az utazás által kapott impulzusok szép emlékek, ezekről mindig nagyon szívesen írok, de engem írás közben a két főszereplő sorsa, kalandjai, folyamatos csipkelődései sokkal jobban izgatnak.



Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget Tomor Anitának! Ha olvasnál tőle a könyveiről ide kattintva tudsz tájékozódni.



2018. április 22., vasárnap

J. K. Smith: Ismert ismeretlen


"Késésben van, már a rettenetes számok szólnak a fülesében, pedig még nagyjából egy kilométer van hátra."

*

Albertfi ​Lívia élete tökéletesnek tűnik. Fiatal kora ellenére egy jól menő étterem tulajdonosa, látszólag mindene megvan: szerető család, egy férfi, akivel éjjelente megosztja az ágyát, nagyszerű alkalmazottak, akik olyanok számára, mintha a második családja lennének. De egyik napról a másikra minden összeomlani látszik körülötte. Líviát megcsalják, szülei házasságában több évtizedes titok bukkan a felszínre, nővére és gyerekei élete pedig veszélybe kerül. Egyetlen dolog tartja a felszínen a lányt, a mások által furcsának talált megrögzöttsége, a sportfüggőség. Beragadt élethelyzetéből egy Ausztrália melletti varázslatos kis szigetre szóló meglepetésút zökkenti ki, ahol egy váratlan találkozás gyökeresen megváltoztatja az életét. Thomas Kallio híres színész. Nők ezrei rajonganak érte, az egész világon ismerik. Mennyasszonya egy gyönyörű, fiatal modell, a férfi mégis másra vágyik. Egy hirtelen döntés és egy merénylet miatti kényszerpihenő hatására az ő élete is fenekestül felfordul. Ez a két ember a legnagyobb zűrzavar közepette talál egymásra, majd váratlanul elveszítik egymást, és még csak nem is sejtik, milyen láthatatlan szálak kötik őket össze. A sors útjai kifürkészhetetlenek, de vajon az ő esetükben kegyes lesz a sors? Viszontlátják még egymást az életben? Összeegyeztethető egy amerikai filmszínész és egy magyar étteremtulajdonos lány hétköznapjai? A szerelem minden akadályt legyőz?


Nagyon várós volt már egy új J.K. Smith regény, mivel már a debütáló regényével sikerült teljesen meglepnie az írónőnek és alig vártam, hogy újra átélhessem azt a nem mindennapi érzést, amit a történetei árasztanak magukból. Igaz, hogy az előolvasásom meghiúsult, de így is felettébb örültem, amikor megkaptam a kötetet. Ennél már csak akkor volt nagyobb az öröm, amikor ténylegesen el is kezdhettem és tapasztalhattam meg azt, hogy bizony ezer közül is felismerném az írónő stílusát.
Még a kötet legelején nem tudtam, hogy mire is számítsak, mivel több szemszögön keresztül vezeti be az alaphelyzetet, s úgy adja meg nekünk a kezdő löketet, hogy az érdekfeszítő és érdekes legyen. Annyit tudtam a kötetről, hogy Ausztrália egy eldugott kincses szigetén fog játszódni egy része, meg hogy biztosan tetszeni fog, s legnagyobb megelégedésemre ez így is történt. Vannak azok az írók, akik kiemelkednek a kortársaik közül, s bízom benne, hogy nemcsak nekem jött át az, hogy Judit is ilyen. Már az első sorok annyira egyediek, annyira felismerhetőek, hogy tagadhatatlan az írói zsenialitás. Alapjáraton imádom a stílusát, de amit az Ismert ismeretlen lapjain olvashattam az maga a megtestesült szórakozás, kikapcsolódás, élmény, felemelő hangulat és boldogság. Aki egyszer elkezdi az csak nagy nehézségek árán tudja majd letenni annyira magához láncolja az embert. De nemcsak emiatt szerethető és kiemelkedő, hanem amiatt is, ahogy meg van írva. Érződik benne, hogy mennyi mindent belepakolt magából az írónő és az a humoros játékosság sem hiányzik, amit a Szerelem hirdetésre alatt megszerettem. Maga a cselekmény akár egy tündérmese alapja is lehetne, hiszen mennyi annak az esélye, hogy egy hollywoodi filmsztár belénk szeret és mi leszünk számára a világ. Míg Tom számára Lívia lett a világ, addig nekünk olvasóknak az Ismert ismeretlen maga a KÖNYV, így nagy betűkkel. Sokan példát vehetnének az írónőtől, mivel egyedien ír, vicces helyzetekkel tarkítja, igazi próba elé állítja a karaktereit és eközben még ránk, olvasókra is maximális figyelmet szentel. Az alázatosság és az odaadás úgy érződik, hogy közben mi érezzük magunkat megtisztelve azért, hogy megosztotta velünk J.K. Smith a világának egy darabkáját. Ha nem tudnám, hogy még csak ez a második megjelent kötete azt hinném, hogy világhírű, sikeres, bestseller írónővel van dolgom. De ami késik, az nem múlik ugyebár, s hiszem, hogy a kitartó munka meghozza a gyümölcsét és még sok-sok kötetet olvashatunk az írónőtől. Ilyenkor vagyok csak igazán büszke arra, hogy kicsiny országunkban ilyen nagyszerű, kellő fantáziával megáldott írónő él, s ha őszinte akarok lenne önző is vagyok, mert kiélvezem, hogy jelenleg csak mi magyarok, magyaruk beszélő nép ismerhetjük és szerethetjük meg a történeteit, s annak varázsát.

Biztos vagyok benne, hogy aki olvassa az Ismert ismeretlent az nemcsak baromi jól fog szórakozni, de jobb kedve is lesz és jobban fogja venni a mindennapok megpróbáltatásait. Szerintem ahhoz nem tudna eleget írni Judit, hogy megunjam a stílusát, a szava járását és a humorát. Való igaz, hogy kicsit szarkasztikus, de ez pont így alkot kerek egészet, így lesz elbűvölő és varázslatos. A történet lehetne akár maga a csillogás és csili-vili kötete is, mégis megmarad a józan ész síkján és olyan eseményekkel és véletlen egybeesésekkel tarkítja a cselekményt, amik a tündérmesei beütések ellenére is valósak, érzelmesek és szívet gyönyörködtetőek.
A történet számomra nemcsak egy egyszerű sztori, mivel végre megértem azt, amit már egy ideje vártam. Végre egy olyan írónő, aki nem fél magát adni a történetben és olyan helyzetekbe kalauzolni minket, amik igenis sorsfordítóak, és képesek egy teljesen új megvilágításba helyezni a történetet. Imádom, ahogy találkoznak a szálak, és ahogy a mellékkarakterek is érző-lélegző szereplők,akiknek nemcsak megvan a maguk helye a sztori kialakulásában, de emellett saját élethelyzetek és problémák is előkerülnek. Szóval nemcsak úgy vannak az éterben, hanem érdemben is hozzátesznek a cselekmények alakulásában. S éppen emiatt a mélység miatt fedezhető fel családon belüli erőszak és a megcsalás problémája. Tehát nemcsak szórakoztató, hanem komoly olvasmány is, ami rendesen oda rakja magát és addig nem elégszik meg, amíg az olvasók át nem élik a katarzist, a megváltást, hogy egy ilyen kalandban lehetett részük.

Imádtam a leírásokat, azt ahogy minden egyes oldalon sikerült meglepnie, de legjobban azt szerettem, hogy megmaradt az írónő a magyar-nemzetközi szerelem témája mellett, s erre építette fel az egész regényt. S ehhez mérten alakította ki a karaktereit is. Lívia ennél erősebb, egyedibb és különcebb már nem is lehetne. Nagyon tökös és belevaló hősnő bontakozik ki a sorok között, akit nem rémít meg senki, s aki csak a munkájának él, de mi van akkor, ha megismerkedik egy vadító és szexi pasival? Hát bizony minden a feje tetejére áll, s csak úgy szárnyalunk. Igazi érzelmi kavalkád elevenedik fel a szemünk előtt. Tom karakterét sikerült úgy kivitelezni, hogy igazi könyves álompasivá váljon. Az az odaadás és gondosság, ami érződik a kötetből elsőosztályú. Mindenki, akinek csak egy kicsi köze is volt a történet megszületéséhez és a fizikai formájának végleges eléréséhez precíz és nagyszerű munkát végeztek. Kezdve a borítótervezővel, hiszen szemet gyönyörködtető lett a külső megjelenése, ezt írom úgy, hogy alapjáraton utálom a citromsárgát. De tagadhatatlan, hogy mennyire harmonizál a belső tartalommal, már csak a gemkapocs hiányzik róla. Összességében új kedvencet avattam. S bízom benne, hogy tudja az írónő, hogy mennyire is imádom a munkásságát és alig várom a következő és az azt követő további regényeit. A stílusáért oda meg vissza vagyok. Ha akarnék, akkor se tudnék negatívan nyilatkozni, s nemcsak azért, mert lehetőségem volt olvasni a kötetet, hanem azért is, mert elfogult vagyok. Amit kiad J.K. Smith a kezei közül,az nálam felér a siker garanciájával. Ne halasszátok az írónő írásait, hiszen minden, amin ott virít a becses neve az felér egy ötcsillagos, külföldi nyaralás emlékével.
" - Ez is elég. Utána elrepülsz Ausztráliába.
   - Gondolom, Ausztriát akartál mondani - javította ki Lívia. Persze, hogy nem bírta ki csendben."

" - Ettől a vallomástól máris kényszert érzek, hogy letépjem magamról a hálóinget és rád vessem magam - kuncogott a lány."

" - Jaj, összegyűrődik Hamupipőke ruhája - nyafogott magas hangon Lívia, az anyját heccelve."

" - Igen, nekem az vagy. Egy cukorfalat szexistennő. Ha abbahagynád a röhögést, meg is csókolnálak. Látod? Még ettől is beindultam, pedig iszonyatosan hülyén röhögsz - mondta őszintén a férfi, majd hanyatt döntötte Líviát, és az ajkaival fojtotta belé a nevetést."

" - Édesem, ha te lennél Hófehérke és Tom lenne a herceg, aki a csókjával fel akarna ébreszteni, te akkor is azon gondolkodnál, hogy hulla maradsz még egy darabig, merthogy milyen már, hogy egy hímnemű csak úgy beállít, hogy megmentsen, hiszen ki tudod te köpni az almát egyedül is, ha a fene fenét eszik is - mondta az anyja."



Köszönöm az Álomgyár Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!


2018. április 21., szombat

Interjú V. E. Gabriel-rel


Amikor olvastam a Lélekbéklyót így írtam róla: "Nagy potenciált látok benne, nemcsak amiatt, hogy megszerettem a karaktereket és, hogy érdekes élményt nyújtott, hanem amiatt is, hogy újra sikerült egy magyar szerzőnek elkápráztatnia. Lényegében nagyon megszerettem a végére a történetet, de lehetett volna több hangsúly a szereplőkön, úgy érzem sokkal több van ebben a történetben, mint amit kaptam, de ahhoz képest, hogy első szerzős könyvről van szó nem is rossz. Egyetlen egy dolog zavart csak az pedig az, hogy az írónő a karakterét számtalanszor "vörös"-ként emlegette. Ez számomra nem volt igazán megnyerő, de minden más igen. Örülök, hogy olvashattam és az írónőnek csak annyit üzennék, hogy írjon még, hiszen a gyakorlás teszi a mestert és nem mellesleg tudnom kell, hogy mik azok az apró részletek, amiket még kihagyott és az is érdekel, hogy mi lesz ezek után a szereplőkkel és hogyan fognak folytatódni az események."  


Az interjú

*

1. Mit kell tudnia az olvasóidnak rólad?

25 éves vagyok, marketinges az eredeti szakmám. Most egy motivátor mellett dolgozom, mint marketinges, amit azért szeretek, mert nagy kreatív munka, tele kihívásokkal. Tavaly diplomáztam le, ami nagyban segített az írásban (vizsgaidőszakban voltam a legproduktívabb :D ). Ezek mellett imádok utazni és utazásokat szervezni, nagy álmom, hogy körbejárjam a világot, és ihletet gyűjtsek.

2. Mióta foglalkozol írással?

Mióta tudok írni. J Kezdetben füzetekbe firkáltam, majd, mikor megkaptam az első számítógépemet, ott folytattam. Viszont az írás nem csak akkor van velem, amikor leülök a laptop elé: egy-egy elkalandozott gondolatomban szövöm tovább a történeteimet. Ha sétálok, csak testben teszem meg a lépéseket; fejben teljesen máshol járok.

3. Honnan meríted az ötleteidet? Ki vagy mi inspirál?

Szinte bármiből tudok ihletet gyűjteni. J Filmek, könyvek, egy elhangzott mondat… leginkább saját magam inspirálója vagyok: ha elakadok valahol, szeretem visszaolvasni az addig leírtakat, hogy újra átvegyem a lendületét.

4. Mi volt a legszebb vagy éppen legmeghökkentőbb pillanat, amikor érezted, hogy érdemes írással foglalkoznod? 

Amikor beküldtem az egyik kiadónak a Lélekbéklyót, és azt mondták, nagyon különleges. Sajnos egy ismeretlen írónak nagyon sok hegyet meg kell másznia, de azok a legszebb pillanatok, amikor egy leírt oldal, fejezet után teljesen helyre jövök lelkileg, és megszabadulok a kétségeimtől.

5. Milyen érzés volt először a kezedbe fognod a könyvedet?

Leírhatatlan. Egyszeriben lettem boldog, izgatott és aggódó.

6. Eddigi életed során volt olyan könyv, amire azt mondanád, hogy hozzájárult ahhoz, aki most vagy és meghatározó élményt nyújtott neked az olvasása? 

Ami írásra sarkallt, az Laurell K. Hamilton írónőnek az Anita Blake könyvsorozata. Bármikor beleolvasok, ihletet kapok. E mellett rengeteg könyvet olvastam, és mindegyik picit csiszolt a fogalmazási készségemen és a világképemen.

7.  A közeljövőben várhatunk tőled új könyvet? 

Van egy másik könyvsorozatom, a Blue Dahila, bár az merően más, mint a Lélekbéklyó: krimi, morbid humorral fűszerezve. Ezek mellett szeretnék egy romantikus könyvet is írni, egy különleges háttértörténettel. Nem szeretem az átlagos könyveket, szeretnék még egy általános témát is úgy megközelíteni, hogy frissítőileg hasson.

8. Van kedvenc íród/írónőd?

Tisztelem J. K. Rowlingot és Laurell K. Hamiltont, hiszen igazán egyedit hoztak létre.

9.  Szabadidődben olvasol is vagy csak az írás köt össze a könyves világgal?

Nagyon fontosnak tartom az olvasást, de nehezen találok számomra megfelelő könyvet. Most a munkám miatt leginkább marketinges könyveket olvasok, szóval, bár a műfaj változott, az olvasás iránti szerelem sosem fog! 

10. Mindig is az írással szerettél volna foglalkozni vagy csak úgy érezted, hogy meg kell osztanod a világgal a történetedet?

Én nagyon sok örömteli percet köszönhettem a könyveknek, vissza szeretném adni a különlegesség érzését.
Viszont nagyon hosszú idő telt el, mire azt mondtam: megmutatom a világnak, amit tudok. A Lélekbéklyón kívül már 8 regényt megírtam – de ezeket összesen 10 ember láthatta. Két éve viszont eldöntöttem: mindent megteszek ahhoz, hogy öreg koromra büszke legyek a régi önmagamra. Nem fogok félni, nem fogom lebeszélni magam! Még ha tanulópénz is lesz, még ha nem is sikerül, elmondhatom, hogy én mindent megtettem.
Amikor ezt eldöntöttem, hihetetlen, de mindent meg tudtam csinálni, amit kitűztem célomnak: könyvkiadás, szakmai nyelvvizsga, államvizsga… és így tovább. Persze mostanra már másképp csinálnék sok mindent, de kellett ez a merész, őrült lépés, hogy most ott tartsak, ahol.
És nem a kiadó keresés, vagy az érdeklődők elérése volt ezen az úton a legnehezebb feladat, hanem az, hogy maradéktalanul bízzak önmagamban. Lehet, hogy elcsépeltnek hangzik, de szerintem ez a legnagyobb gát a legtöbb ember életében, hogy már előre a legrosszabbtól tart, ezért inkább bele sem ugrik, nehogy sérüljön.



Köszönöm az interjút az írónőnek! Ha elolvasnád a Lélekbéklyót ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!




2018. április 18., szerda

Lana Millan: Raziel


" - Üdv, Raziel!"

*

Ismered a viccet, amiben a bukott angyal, a KitKat-mániás démon és egy hősszerelmes bolti eladó a Tudás Könyvének keresésére indul? Nem? Nem csoda, hiszen ez nem vicc. Raziel a Tudás Könyvének őrzője, a legfelsőbb misztériumok és titkok angyala. Vagyis csak volt. Valami történt. Lélegzik és ver a szíve, miközben Nevada tűzforró sziklái között kinyitja a szemét. Emberré vált. Lehetne még ennél is rosszabb a helyzete? Lehet, és lesz is. Amikor eltűnik a Tudás Könyve üzletet ajánlanak neki: ha segít megtalálni, visszakaphatja a szárnyát. Segítőként egy pimasz démont varrnak a nyakába, hogy aztán együtt vágjanak neki Amerika vadregényes tájainak. Kalandos útjuk során Raziel felfedezi magában az elszánt harcost, a féltő barátot, és az esendő embert. Lana Millan második regénye egy izgalmas mese, ami akár igaz is lehetne.




Ez az első regényem Lana Millantól, de az biztos, hogy nem az utolsó. Nagyon érdekes témához nyúlt, ami nemcsak érdekfeszítő, de izgalmas is és bőven megtalálhatóak benne a fantasy klasszikus elemei. Nagyon jól vegyíti az angyalokkal kapcsolatos kérdéseket az emberi lét ismérveivel.
Már az elején éreztem egy éteri vonzást, ami azt sulykolta belém, hogy olvasnom kell a Razielt, mivel eszméletlen a fülszövege. Nagyon humorosan festi le, hogy tulajdonképpen mire is lehet számítani a kötetben és ez meg is felel a valóságnak, mivel minden szó szerint úgy van, ahogy az le van írva. Meglehetősen gördülékeny a szöveg, s kontextus kiváló, s nem utolsó sorban igazi élvezet az olvasása. Nagyon különleges stílusa van az írónőnek, amit megfelelően használ és a stílusa tökéletesen illik a témához. Angyalokról elég sokat lehet olvasni, elég sok történet szól róluk, s én is már nem egy ilyen történettel találkoztam, mégis van benne egyediség, fantázia s egyik korábban olvasott kötethez sem hasonlít. A maga műfajában igazi kiemelkedő alkotás. S emellett a humort, a szarkazmust és a kalandot sem veti meg. Igaz az elején számomra lassan indult be a történet, de miután sikeresen felvettem a cselekmény fonalát szinte repültem a képzelet szárnyán és nem volt megállás. Hihetetlenül kalandos, akciódús, de azért megvan benne egy bizonyos komolyság is a téma iránt, hiszen mégiscsak angyalokról van szó, Isten teremtményeiről. Lana Millan nagyon szépen kidolgozta és megformálta a karaktereit. Nincs két egyforma személyiség, s emiatt is mondható az, hogy a kifejezésmódja mellett a jellemleírások és jellemkidolgozások is precízek és pontosak. Élvezet volt úszni az árral és minél több dolgot megtudni a cselekményről és az alaphelyzetet kiváltó szituációról.

Annyira azért nem hosszú a kötet legnagyobb szomorúságomra, mivel minden egyes kötettel csak még többet és többet akartam. Nem volt elég az a mennyiség, amit kaptam. Ha figyelembe veszem, hogy ez már a második regénye az írónőnek, akkor csak annyit tudnék mondani, hogy felettébb tehetséges és mesterien fűzi a szálakat. A cselekmény magával ragadó, egyszerűen alig lehet letenni. Maga a megtestesült regény. Az izgalmak nagyon hamar a tetőfokára hágnak, s emiatt is lehet olyan érzésünk, mintha soha nem akarna véget érni a pörgés és a száguldás.

Természetesen meglepő fordulatokkal is tele van. Nem egyszer fordult elő velem olvasás közben, hogy csak pislogtam és pislogtam a különféle csavarokon és furfangosságokon. Mint, ahogy olvashattuk a fülszövegben egy küldetés a mozgatórugó, mégis van arra is kapacitása az írónőnek, hogy ettől elvonatkoztatva tárja elénk a gondolatait, azokat a kérdéseket, amik foglalkoztatják és, amik által elérhető egy bizonyos fajta megvilágosodás is. Gondolok itt az emberi gyarlóságra, arra hogy mennyire sokszínűek vagyunk, hogy nincs két egyforma ember és két egyforma gondolkodás. Mindenki egyedi és megismételhetetlen. Igen ám, de olyan alapvető kérdéseket is felvet, amikre jó lenne tudni a választ. Egyszóval nagyon sokrétű, elgondolkodtató regény egy olyan köntösbe bugyolálva, ami könnyen emészthető és nem kelti azt az érzést, hogy valami miatt kevesebbek lennénk, mint mások. Hihetetlen, hogy mennyire szókimondó, de mindezt úgy, hogy megmarad az angyalos vonalnál és még egy kis démoniságot, egy kis szellemidézős hangulatot is kelt. A kellő helyeken dobja be a csavarokat, a felmerülő kérdéseket és lehetetlenség azt érezni, hogy kezd ellaposodni a történet, mivel ezt meg sem közelíti. Csak pörög és pörög, s amikor megáll, akkor is vagy behoz egy új szereplőt vagy valamelyik karakternek a múltjába vájkál, s egyszerűen annyira magával ragad, hogy oda tapad a kezekhez és addig nem ereszt, amíg el nem mondja azt, amit akart. Egyszerűen zseniális. Nagyon megszerettem és csak gratulálni tudok az írónőnek, hogy megírta a Razielt.
" - Na - szipogja -, húzzatok a francba! - Beladerhez fordul. - Danny, ha bármi baja lesz, letépem a tököd és megetetem Miley-val!"

" - Ha most szexi akartál lenni, szólok, hogy nagyon nem jött össze - enged el egy lemondó sóhajt, aztán elgyötörten biccenti oldalra a fejét. - Kábé annyira vagy kívánatos, mint egy levágott kecskefej."

" - Olyasmi. Egy toll a szárnyamból.
   - Tök jó lenne könyvjelzőnek - vonja meg a vállát, és ezzel legnagyobb meglepetésemre lezárja a témát. - Szedjük le a gipszet. Csinálhatom én?"

" - Nemcsak szép vagy, okos is! Nos, áll az üzlet vagy sem? Nem arra kérlek, hogy egy egész testes sátánista tetoválást csináltass, csak csatlakozz hozzánk, csak említsd meg neki. Ez igazán nem nagy kérés."

" - Ahogy akarod - vonogatja a vállát. - Csak nehogy később megbánd. Tapasztalataim szerint az emberek mindig az elmulasztott dolgokat sajnálják a legjobban. Azt bánják, amit kihagytak. Csak mondom."



Köszönöm az Athenaeum Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 20%-os kedvezménnyel!


2018. április 15., vasárnap

L. J. Wesley: Brooke: A testem a börtönöm


"Hol vagyok? Mi történt velem? Ki vagyok? Nem tudom mozgatni a lábam. A kezemet sem. Nem tudok megszólalni. Semmim nem mozdul. Mégis. A szememet sikerült kinyitnom. Lássuk csak! Elég sötét van, talán éjszaka lehet. A fejem mellett valami gép csipog, és azt hiszem, egy cső van a számban. Kórházban lennék? Mi a fene történhetett velem? Miért nincs itt valaki, hogy megmondja, mi történik?"

*


Egy baleset, ami mindent megváltoztat. Brooke emlékek nélkül a saját testének börtönébe kerül. A kezelések hatására lassan visszatérő emlékei meggyötrik a lelkét. Vajon miként viseli ezt az időszakot? Ugyanaz az ember lesz, aki volt? Van még bármiféle jövő Brooke számára?



Véleményem:

Akik figyelemmel követik a blog életét észrevehetik, hogy nem sűrű olvasók férfi íróktól, férfi magyar íróktól meg pláne nem, de ez a jég is megtört, s ehhez nem is lehetett volna találóbb L. J. Wesley, mivel egészen különleges, különc szemléletmódja van, ami segítségével képes vizuális képet átadni olvasás közben és a humort, az erotikát sem veti meg az írásaiban.

Bevallom őszintén, hogy nem volt elképzelésem, hogy mit is várjak a kötettől. Egyrészt volt bennem egyfajta félsz is, hiszen hála az írónak előolvasó lehettem és megvolt bennem az, hogy én leszek az első, aki negatívat ír Brooke-ról, de nem így lett, mivel szerethető történet, olyan többletjelentéssel, amit el sem mertem volna képzelni. Emellett őszinte is, elgondolkodtató, megragad belülről és a végére csodálkozva eszmélsz fel, hogy bizony csak ennyi volt. Az a „vége” felirat mindent elrontott. De komolyan, nem hiszem el, hogy ennyire rövid lett. Úgy olvastam még volna tovább. Nagyon megnyert magának Laci stílusa, az ahogy szőtte a szálakat, ahogy adagolta a különböző emlékeket és ahogy felvezette előttem a cselekmény szálát. Nemcsak egyszerűen elmesélte, hogy mi történt a főszereplő lánnyal, hanem a gyógyulásának az útját is bemutatta azzal együtt, hogy olyan velős gondolatokat ültetett el a fejébe, amik hozzájárultak ahhoz, hogy jobb emberré és jobb személlyé váljon, akire a családja és a szerettei is büszkék lehetnek.

Maga a cselekmény könnyed, olvastatja magát, de ehhez mérten komoly is és nem egy helyen erotikus, vagy éppen sanyarú. Nagyon jól alkalmazza az érzelmeket benne, igazi kavalkád jön ezáltal létre. Nemcsak egy dologra koncentrál, hanem próbál minél színesebb, minél szélesebb képet adni arról, hogy mit is akart Laci elérni azzal, hogy megírta Brooke történetét. Azért azt meg kell jegyezzem, hogy az erotikus részek kifejezetten tetszettek. Megnézném, hogy mit kezdene egy teljesen erotikus regénnyel. Ha már erotika; hihetetlen, hogy milyen személyiség fejlődést tár elénk. Nem győztem kapkodni a fejem. Ahol már teljesen leírtam volna magamban Brooke-ot, tett egy akkora csavart, hogy reménykedni kezdjek, hogy nem véletlen ő lett a főkarakter és még dolga van, nemcsak az, hogy visszanyerje az életét, de az is, hogy felelősségteljes döntéseket hozzon, amik pozitív kihatással lesznek az életére. Emellett a szűkebb családi légkört is bemutatja, s bizony ott sem áll meg a jövés-menés. Összességében szerethető, összetett, elgondolkodtató, néhol szarkasztikus, de kezelhető regénnyel van dolgunk, ami nemcsak szórakoztat olvasás közben, de magvas gondolatokat is ébreszt bennünk. Rávilágít arra, hogy soha nem késő változtatni, hogy soha nem késő a jó irányba terelni az életünket.
"Nahát, új látogató! „Hugi”… Ezek szerint testvérem is van, aki a hangjából ítélve nőnemű. Szia, nővérkém! Nem akarod elmondani, hogy mi a helyzet velem?"

"Akárhányszor magába szippant az álom, mindig az a régi születésnapi zsúr elevenedik meg a szemeim előtt. Egyre többet és egyre tovább álmodom, így már azt is biztosan tudhatom, hogy Alice születésnapját ünnepeltük; talán a nyolcadikat. Abban is biztos lehetek, hogy jó hugicához méltóan kibontottam néhány ajándékát, azt viszont még mindig nem sikerült kisilabizálnom, hogy a sok, mosolygó szülő közül melyik kettő lehet az enyém."

"Megpróbálok, anya. Ha apa bejön, akkor majd igyekszem sugározni felé, hogy jól vagyok és hogy nyugodjon meg. Egyéb-ként, miért kell vigyáznia? Beteg? Miről nem tudok már megint? Anya? Hé, gyere már vissza és válaszolj!"

"Rohadt kóma! Elegem van. Valaki mondja be, hogy Dr. Bloomot várják a szobámban! Ideje elkezdeni a kezelést, doki!"

"Ha a jövőnkön gondolkoztam, egyre inkább kínzott a gondolat, hogy megérdemlem-e egyáltalán a kislá-nyomat. Lássuk be, sok olyan dolgot tettem a múltban, amire nem lehetek büszke. Hiába tértem át egy teljesen más ösvényre és kezdtem új életet, azt, ami elmúlt, nem tudtam megmásítani. Egy gyereknek szeretetre és stabilitásra van szüksége, amit én nem tudtam megadni neki, és csak remélhettem, hogy a jövőben tényleg képes leszek rá, hogy mindent neki rendeljek alá, pont úgy, ahogy anya csinálja velem vagy a nővéremmel."



Köszönöm az előolvasási lehetőséget L. J. Wesley-nek! Ha te is elolvasnád nemsokára megjelenik a Könyvfesztiválra!