2018. március 7., szerda

Sarah J. Maas: Köd és harag udvara


"Lehet, hogy a lelkem mélyén mindig is össze voltam törve, és örök sötétség honolt bennem."

*

Én ​nem vagyok jó. Semmi vagyok, és a lelkem, halhatatlan lelkem el van átkozva… Mintha a tüdőm is cserbenhagyott volna, de próbáltam levegőt venni, hogy ki tudjam mondani, hogy nem. Nem. Miután Feyre kiszabadította szerelmét, Tamlint a gonosz tündérkirálynő karmai közül, már halhatatlanként, tündérmágiája birtokában tér vissza a Tavasz udvarába. De nem feledheti sem a szörnyűségeket, melyek révén megmentette Tamlin népét, sem az alkut, amit Rhysanddel, az Éjszaka udvarának rettegett főurával kötött. Egyre jobban bevonódik Rhys ügyeibe és fellángoló érzelmei hálójába, ám háború közeleg: egy minden eddiginél hatalmasabb gonosz erő fenyeget azzal, hogy mindent elpusztít, amiért Feyre valaha küzdött.
Szembe kell néznie a múltjával, elfogadnia különleges adottságait és döntenie kell a sorsáról.
Oda kell adnia a szívét, hogy meggyógyítsa a kettéhasadt világot.
Sarah J. Maas New York Times bestseller szerző lélegzetelállító fantasy-sorozatának második kötete.

Igaz nem most volt, hogy olvastam az első részt, de ez a második annyival felülmúlta az elsőt, annyi pluszt adott, annyira szerethető és végig izgulós az egész, hogy képtelenség szó nélkül elmenni mellette. Minden egyes részében, igen részekre van tagolva, pontosabban három részre, annyi izgalom, tömény kaland, fantasy és feledhetetlen karakterek teszik színessé és élvezetessé, hogy az eszméletlen. Imádtam minden egyes sorát, betűjét és leütött karakterét.
Már az első oldalon szó szerint oda láncolt magához. Minél többet kaptam belőle, annál hamarabb akartam minden egyes apró részét és zugát felfedezni, hogy ne csak olvassam, de át is éljem maximálisan. Nem tudom, hogy csinálja az írónő, de minél többet olvasok tőle annál jobban megszeretem a stílusát, az egyéniségét és egyediségét. Sarah pontosan az az írónő, akinél látszik a kötetről-kötetre fejlődés, aki nem áll meg egy adott szinten és egyre jobb és jobb lesz. A Köd és harag udvara alatt is ezt éreztem. Egy percre sem állt meg a cselekmény, mindig történik valami. Nincs benne üres járat. Szó szerint a képzelet szárnyán szárnyalnak azok, akik esélyt adnak a kötetnek. Utoljára fantasyért nem is tudom mikor rajongtam ennyire, mivel nagyon egyedülálló és megismételhetetlen az, amit az írónő művel. Az első rész nem mondom, hogy szép véget ért, főleg a vége fele volt kemény menet az olvasás, de az az egészen picuri elrejtett függővég, ami homályban tartja az olvasókat végre értelmet nyert és nemcsak az alku kiteljesedését láthatjuk a lelki szemeink előtt, hanem azt is, hogy ez milyen következményekkel jár és, hogy mennyi mindent köszönhetünk ennek a csavarnak, ennek a mesteri cselszövésnek, ami végül brutális módon csak le ránk és dönti romba az eddig felépített elképzeléseinket. Mint tudjátok Team Tamline-s voltam világéletemben erre jön Sarah a második kötettel és mindent tönkre zúzott,nem tönkre tett, mivel ennyi erővel akár le is dózeroltathatta volna Tamlint és az udvartartását, akkor is hasonló lenne a véleményem és a reakcióm.

Mint említettem a három rész egyrészt elkülönül egymástól, de közben össze is kapcsolódnak és ezek miatt a részek miatt kapunk teljes képet, ezek miatt olyan kerek és teljes mind maga a szöveg is és a történet folytatása is. Az első rész javarészt Tamliné és a Tavasz udvaráé, amiben szembesülünk a felszín alatt megbúvó szörnnyel, a magánnyal, a kihasználtsággal, a kötelességtudattal és azzal, hogy mennyire el lehet torzítani valakinek a tudatát és gondolkodását. Nagyon sok képet, vagyis inkább mémeket láttam arról, hogy még a legnagyobb Tamlin rajongó is mélységesen csalódni fog a főúrban, de azt hittem, hogy ezek túlzóak és nem lesz olyan brutális Tamlin tette, amivel minden rajongót maga ellen fordít.
Igen ám, de aztán megtapasztaltam, hogy miért is jöttek létre ezek a mémek és újra fel kellett fedeznem azt, ami már az Üvegtrón sorozat alatt is kialakult bennem, hogy Sarah nehezen tudja csak eldönteni, hogy ki is lesz majd az főhősének a párja, s addig bizony olyan bölcsőkben ringat minket, amiből kikelve ér minket az arcul csapás, hogy bizony elég egy gyenge pillanat, egy túlságosan emberi tett és minden eddigi rajongás és pátfoglalás kárba vész. Nagyon így éreztem magam az első rész után, de amíg mások nem vagy csak nehezen tudnak megbocsátani ezért az allűrért, addig én nehéz szívvel, de elfogadom és úgy tekintek rá, mint egy próbatételre, hiszen a legjobb módja az olvasók szórakoztatásának és elkápráztatásának, ha őket is próbák elé állítja. Emiatt lesz annyira hiteles és szívhez szóló.
A második egység már jóval összetettebb, cselekményesebb, furfangosabb és pikánsabb, ha fogalmazhatok így, mivel nemcsak egyfajta családias hangulat alakul ki, de új karaktereket, udvarokat és szituációkat is megismerhetünk, s ahogy olvassuk úgy izguljuk végig az egészet, hogy vajon mi lesz az a csavar vagy váratlan fordulat, amitől még izgalmasabb és még megismételhetetlenebb lesz. A Rhysand rajongóknak igazi csemege lehet ez a kötet, mivel túlteng benne az Éjszaka udvarának személyisége, egója és tesztoszteron szintje. Még a legnagyobb ellendrukkereket is maga mellé állítja, s megmutatja, hogy miért is látott benne ekkora potenciált az írónő és miért tette meg őt a második kötet egyik kulcsfontosságú szereplőjének. Mindemellett erotikában, romantikában és bővebb világismeretben is részünk lehet.
Egy újabb szegletét, hagyományait és kalandjait ismerhetjük meg az írónő által teremtett világnak, ami a maga nyers őszinteségével és tudatosságával elvarázsol és lenyűgöz. Tudjátok, amíg nem élitek át ezt az élményt nehezen tudjátok elképzelni, hogy lehet valami egyszerre váratlan, gyengéd, brutális, meglepő és ennyire megmásíthatatlan. Addig a pontig, amíg el nem értem a végére fel sem merült bennem, hogy bármi rosszat írjak vagy esetleg mondjak a kötetről, de mi ez a függővég?! Sarah nagyon szeret szórakozni az olvasóival és ezt olyan természetességgel teszi, hogy ha nem kaptam volna függővéget még hiányoltam is volna.

Komolyra fordítva a szót... látszik a fejlődés az első kötethez képest. Még mindig megvan az írónő varázsa, s a stílusa is ámulatba ejtően sziporkázó. Nemcsak a történet kap méltó folytatást, de a karakterek is fejlődnek. Ott van például Feyre, aki hatalmas fejlődésen megy keresztül, végre megismeri magát, az igényeit és azt, hogy mi is jó neki. Az első részben volt egy pár elrejtett mondat vagy pillantás, amire nem kaptunk választ, de a kötet vége felé ezek is előtérbe kerülnek és kitöltik az űrt. Nagyon élvezetes és szemléletes, ahogy újabb tényeket és információkat tár elénk az írónő annak érdekében, hogy új szegletét fedezzük fel a világának, hogy táguljon a sperpektívánk és több oldalról megközelítve is lássuk az eseményeket és azokat a cselekményeket, amik elvezettek idáig. Ha azt írom, hogy méltó folytatása a Tüskék és rózsák udvarának, akkor nem fejezem ki magam eléggé, mert ennél jóval több és elképzelésem sincs, hogy ezt hogy fogja felülmúlni a következő kötetben SJM, de abban biztos vagyok, hogy minden módszert és eszközt meg fog ragadni annak érdekében, hogy még nagyobb élmény legyen a harmadik kötet is. Személy szerint nálam itt kezdődik a fantasy és, aki ezt überelni tudja emelem előtte a kalapom. Nem csoda, hogy a fantasy királynőjének is tartják az írónőt, én legalábbis annak tartom és legszívesebben tényleg megkoronáznám és nem engedném, hogy bármi mást csináljon, mint álló nap írjon és írjon. Ennyire jó és karizmatikus a Köd és harag udvara.
" - Te... vagy a mindenem - mondta rekedten. - Szükségem van rád. Nem eshet bántódásod, halálosan biztos akarok lenni abban, hogy nem vehetnek el tőlem, soha többé nem bánthatnak."

"Amarantha csak a kezdet volt, mondta egyszer nekem Rhys. Már akkor tudta? A Hegyalján töltött idő csak az előjátéka volt annak a pokolnak, ami el fog szabadulni? Halottak feltámasztása... Micsoda borzalmas erő!"

" - Nem vagyok senkinek a kiscicája - mondtam. Rhys tűnődő arcot vágott, és hirtelen kíváncsi lettem volna, vajon emlékszik-e rá, hogy egyszer ugyanezt mondta nekem, amikor teljesen belemerültem a bűntudatba és kétségbeesésbe. - Mi a következő lépés?"

" - Azon tűnődöm - mondta, és figyelte, hogyan nyalom meg az alsó ajkamat -. hogy szinte belehalok, ha rád nézek. Alig kapok levegőt. Annyira akarlak, hogy ha a közeledben vagyok, alig bírok koncentrálni, de ez a szoba túl kicsi ahhoz, hogy rendesen szeretkezzünk, főleg így, szárnyastul."

" - Szeretlek - ismételtem. Idáig még fejben sem mertem ezt kimondani. - Minden egyes pillanatot elviselnék újra és újra, csak hogy megtaláljalak. És ha jön a háború, szembenézünk vele. Együtt. Nem hagyom, hogy elvegyenek tőled, és azt sem, hogy téged elvegyenek tőlem."




Köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 16%-os kedvezménnyel!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése